Az Ujság, 1915. augusztus (13. évfolyam, 211-242. szám)
1915-08-29 / 240. szám
10 AZ ÚJSÁG ________ Vasárnap, 1915. augusztus 29. # Az simult hét háborúja. A hét elején Gallwitz tábornok erélyesen lefelé görbíti a Breszt-Litovszk ellen operáló ostromlóskor balszárnyát. Elfoglalja Bielszket a Bialisztok •—Breszt-Litovszk vonalon és szorosan a bajor herczeg-tábornagy balszárnyihoz zárkózva, két irányban gyakorolhat erőteljes nyomást az ellenségre, Bialisztok, a pétervári vonal felé és Breszt- Litovszk északi része ellen. A bugmenti vár előterében összetorlódott nagy csapattömegek visszavonulása és egy esetleges átcsoportosítás czéljaira már ekkor többé nem áll rendelkezésre a Breszt- Litovszk—Bjelok—Bialisztok vonalon át a pétervári vonalnak az a része, amely Grodno—Vilna felé vezet. Ugyancsak elesik ekkor már az a lehetőség is, hogy a Varsó—Siedlecz—Volkoviszkvonalat használhassák, amely a Varsó-pétervári vonallal párhuzamosan halad északkelet felé. Északkelet felé tehát már nem kerülhetik ki a Polesie mocsarait. Kedden pedig már megszűnik az a lehetőség is, hogy délkeleti irányban kerüljék meg a mocsarat, mert Kovel elfoglalásával megszűnt Breszt-Litovszk vasúti összeköttetése a volkyniai várháromszöggel. A németek zseniális stratégáját jellemzi, hogy a vasútvonalak birtokbavételével vágják el az egymásra utalt váregységeket és védelmi csoportokat a kooperáció lehetőségétől. Egyszersmind pedig ugyancsak a vasutak birtokbavételével már előre megbuktatják az orosz vezérkar minden átcsoportosító törekvését. Kovel fontosságát az adja meg, hogy,,Breszt- Litovszktól délkeletre, a mocsár sarkán olyan vasúti góczpont, amelyben a Lyck felől Ossovieczen, Breszt-Litovszkon a volhyniai várháromszög érintésével Bezdyezevén át Kievbe haladó fővonal metszi a Vladimir-Volinszkijtől északkeleti irányba haladó, szintén Kiev felé keleti irányba görbülő vonalat. Ugyanennek a vonalnak kapcsolódása van Kövesnél nyugat felé Cholm és Lublin irányában, ahonnan a vonal északnyugatnak fordulva Ivangorodon és Varsón át Miava és Kelet-Poroszország felé halad. De mindezek közül legfontosabb az, hogy Kovel lezárja a Breszt-Litovszk—Bezdyezev—Kiev-vonalat. A hét elején így már sem északkelet, sem délkelet felé visszavonulni Breszt-Litovszk körzetéből nem lehet és az átcsoportosítás ezekben az irányokban meg van hiúsítva. A Bug-czentrumban szűk területre összetorlódott orosz hadseregcsoportok teljesen rá vannak utalva a kobrini vonalra, amely a mocsáron át kelet felé halad, elágazva Minszk és Pinszk felé. Ez maradt csupán a félelmes mocsárterületen átvezető vonal, amely nagyon kevés arra, hogy lebonyolítsa a forgalmat ilyen esetben, amikor Breszt-Litovszk felé egy hatalmas érczlegyező söpri az orosz hadseregcsoportokat. Breszt- Litovszk kiürítése tehát gyors iramban megkezdődött az egyetlen lehető úton, a mocsáron át, Minszk felé. Ez az egyetlen útja a visszavonulásnak azonban nagy veszedelembe került a hét közepén az által, hogy amint Köveit elfoglaltuk, Puhallo táborszernagy osztrák-magyar lovassága hatalmas lendülettel kezdte meg támadó előnyomulását akővel-kobrini műút mentén, Breszt-Litovszk hátába, a mocsárvasút felé. Scholtz és Gallwitz tábornokok Bidak elfoglalásával ebben az időben már szoros érintkezésbe léptek Lipót herczeg hadseregcsoportjával és amikor Scholtz hadserege elérte a Berezovka folyót és átkelt Rugszin elfoglalása után a Nareven, ugyanakkor Gallwitz is kikényszerítette a Nareven való átkelést, jobbszárnyával azXlanka folyóig jutva. A két hadsereg tehát a hét közepén szorosan együttműködik már Bialisztok ellen. Bialisztok pedig az egyetlen fontos pont, amely oldalról még veszélyezteti a breszt-litovszki vonalat, amely német kézre került. A Bialisztok körül folyó eredményes harczok közvetlenül érvényesítik azt a nyomást, amely északról ránehezedik, különösen Kovno elfoglalása óta a Bug középfolyásánál ellenállásra gondoló orosz erőkre. Kovno elestével veszedelmes iramban haladt előre a Vilna és Dünaburg elleni támadás, a Nyemen és Duna közé végső veszélyben forog és az északi szárnyon operáló Hindenburg tábornagy balszárnyát meghosszabbítja a német flotta, amely a Keleti-teniszen együttműködik a kurlandi szárazföldi erőkkel. Ebben az időben ha áttekintjük a helyzetet, már semmiképpen sem hasonlíthatjuk a harcteret egy sakktáblához, amelyen két ügyes játékos operál. Ezen a sakktáblán csak az egyik félnek van akarata, vannak intencziói, van cselekvési szabadsága. A másik fél tehetetlenül, passzíve viselkedik és elenyésző, erőtlen, elkésett és már előre hatástalanná tett ellenhúzásokkal kerülgeti a végső mattot. Amikor Nikolaj Nikolajevics stratagémája megbukott a Narev—Bobr-vonalon és a Visztulánál, a Visztula, Vieprz és Bug folyamközén hátrálva egyetlen reménység látszott még : a Bug középső folyása. Ide futnak össze sugárszerűen az utak és vasutak, amelyek egyetlen szerves egészszé, egy bámulatos organizmussá kapcsolták egybe a váraknak azt a félkörét, amely gyors egymásutánban került a szövetséges hadak kezére. Ossoviecz, Lomza, Osztrolenke, Rozán, Pultuszk, Novogeorgievszk, Varsó, Ivangorod egymás után német, magyar, osztrák kézbe kerültek és az innen kivont erők természetes visszavonulási iránya, a vasutak és utak felhasználásával a Bug középfolyása felé mutat. De a várak, mint támadási támpontok, a szövetséges támadás egységes irányául is Breszt-Litovszkot, a várrendszer legcentrálisabb fekvésű pontját mutatták és jelölték ki. Mikor Ossoviecz elesett, akkor ismét egy főtámadási irány lépett akcióba a Bug-czentrum ellen. Az a vasútvonal, amely Kelet-Poroszországból kiindulva, Ossovieczen át, keresztülvágva Bialisztok alatt a varsó—szentpétervári vonalat, Bielszk érintésével a Bug-vár, Breszt-Litovszk felé halad. E vonal majdnem zavartalan birtoklását jelentette Ossoviecz elfoglalása és a német— magyar-osztrák támadás hatalmas érczlegyezője ezzel még szűkebbre alakult, maga előtt sodorva a Narev-Bohr- és Visztula vonalakról elkergetett, dühösen védekező orosz csapattömegeket egy közös rezervoár, Breszt-Litovszk felé. Így tehát megtörtént az a különös eset, hogy míg a visszavonulás természetes útjai is Breszt-Litovszk felé mutatnak és az orosz hadvezetés Breszt-Litovszkot fogadta el mint egy újabb, talán végső ellenállás alkalmas vonalául — addig az üldözés, a szövetségesek támadása is Breszt-Litovszkot szemelve ki általános irányul, az orosz defenzív szándékot megbuktatta, még mielőtt az orosz hadcsoportok elérték volna a várat és a Bug középfolyását. A visszavonulásból menekülés lett, a hátraözönlő orosz hadseregek megtorlódtak egy nagyon szűk helyen, a vár körül, hátukban a mocsárral, északról, délről és nyugatról fenyegető gyűrűbe szorulva és egyetlen keleti irányban futó fővonallal rendelkezve még. Amikor azután Kovel elfoglalásával és a magyar lovasság Kobrin felé irányult akcziójával ez a vonal is veszedelembe került, Breszt- Litovszk végleg megtört és az orosz hadvezetés kimentette onnan, a képzelt védelmi gócpontból, a várrendszer legtökéletesebbjéből mindazt, ami menthető. Csütörtök reggelre, a pirkadó nyári hajnal magyar szuronyokon nyújtózkodott végig a mocsárvár közepén. Breszt-Litovszk úgy épült, az utak és vasútvonalak centrumában, hogy támasza, tápláló központja legyen az egész orosz várrendszernek és közlekedési támpontja az orosz-lengyel és a volhyniai várak egymással való érintkezésének. Valóságos fókusz volt a vár addig, amíg az orosz várrendszer hibátlanul működött és offenzív energiát képviselt. Mikor a várak megtörtek és megkezdődött a visszavonulás, akkor ez volt a defenzíva centrális támaszpontja, ez volt a visszavonulás általános iránya és az a pont, ahol újabb védelemre gondolhattak. Mire a visszavonulás elérte ezt a szakaszt, akkorra azonban a végső reménységből is csalódás lett, Breszt-Litovszk el volt vágva, magára volt hagyatva, át volt karolva és az itt minden irányból összeterelt orosz tömegeknek menekülni kellett, ha azt nem akarták bevárni, hogy bezáruljon a hatalmas kör és egérfogó legyen a védelmi bázisból. És hogy az átcsoportosítás teljes lehetetlensége még jobban nyilvánvalóvá váljon, Breszt- Litovszk elfoglalása után következő nap a németek megszállják Olita megerősített hídfőt. Olita, mint ék verődött a szövetséges arczvonalba és biztosította az oroszoknak a pétervári vasútvonal Grodno-Viena-szakaszát, mert csak egy harmincör kilométer hosszú szárnyvonal köti össze Olitát a fővonalnak ezzel a szakaszával. Olitát sürgősen ürítették ki az oroszok, mert Kovno eleste óta Hindenburg azzal fenyegeti a Nyemen mentén ingatagon álló orosz frontot, hogy délfelé haladva, egyszerűen felgöngyölíti. Olita elestével tehát a németek teljesen elvágták Grodno és Vilna közlekedését és birtokba vették most már a varsó—pétervári vasútnak körülbelül 250 kilométer hosszú darabját, ezen a vonalon csupán Bialisztok birtokáért harczolva még. Bialisztokért még folyik a küzdelem, mert e vasúti állomás elestével Grodno vára is elesik és a német hadseregek most már nemcsak Kovno felől, frontális irányban támadhatják Vilnát, hanem a vasútvonal mentén, délkeleti irányból is, egy támadó félkörbe szorítva. A Breszt-Litovszkból menekülő és jelenleg a mocsárban szorongó orosz tömegek északkelet felé való átcsoportosítására csupán a Minszk—Moszkva vonal áll rendelkezésre. Ezen mehetnek esetleg a Vilna—Rovno vonal keresztezéséig és innen északnyugatnak, Ladán át Vilna felé. Igen, de ezzel elkéstek, mert, mint említettük, Vilna közvetlen támadás előtt áll és az orosz stratégia már ki akarja üríteni a vilnamenti várost. Nem marad más hátra, mint folytatni a visszavonulást az ország belsejébe, Minszk irányában. Hogy az átcsoportosítási kombinácziókkal állandóan lekéső orosz hadvezetés hol állhat meg északkelet felé való visszavonulásában, azt pedig ismét Hindenburg, a nagy magányos sakkozó fogja egyedül eldönteni. Nézünk nyugatra, a Vogézek, az Argonneok, Champagne és Flandria felé, — nézünk délnyugatra, az Isonzo, a karintiai határterület és Déltirol felé, figyelünk a Gallipoli-félszigetre, a Dardanellák irányában, — de semmi akcziót, semmi új és jelentős eseményt nem produkál az elmúlt hét. A franczia lövészárokharcz, amit a németek diktálnak, mert most másfelé vannak elfoglalva a cselekvéssel, szinte mindennapi pontossággal és formasággal folyik tovább. Az olasz határon a régi taktika szerint 10—12 órás ágyúzás után halálharczban minden nap néhány bersagliere-zászlóalj, a Gallipoli-félszigeten, az egész dardanellai fronton pedig még mindig csak rekapituláljuk az eddig tanult földrajzi neveket. Sehol egy lépéssel tovább nem haladt az entente hadviselése. Az egész világgal szembenálló nagyszerű akaratunk és akcióképességünk az orosz arczvonalon a világ legnagyobb méretű csatáját vívja, — ugyanekkor pedig arra is képes, hogy minden más fronton — pedig, ugyebár, akad elég frontunk — rádiktálja a tétlenséget ellenségeire. Bímulatraméltó támadó szellemünk, aktivitásunk a keleti fronton. De nem kevésbé csodálatraméltó passzivitásunk aktív erejű és szilárd akarata többi frontjainkon. Térképmellékletünkön aláhúzva, föltűnő betűkkel jelöljük meg azokat a helységeket, amelyek az elmúlt héten kerültek birtokunkba. A név mellett található dátum az elfoglaló időpontját jelenti.