Az Ujság, 1915. augusztus (13. évfolyam, 211-242. szám)

1915-08-29 / 240. szám

10 AZ ÚJSÁG ________ Vasárnap, 1915. augusztus 29. # Az simult hét háborúja. A hét elején Gallwitz tábornok erélyesen lefelé görbíti a Breszt-Litovszk ellen operáló ostromlós­kor balszárnyát. Elfoglalja Bielszket a Bialisztok •—Breszt-Litovszk vonalon és szorosan a bajor herczeg-tábornagy balszárnyihoz zárkózva, két irányban gyakorolhat erőteljes nyomást az ellen­ségre, Bialisztok, a pétervári vonal felé és Breszt- Litovszk északi része ellen. A bugmenti vár elő­terében összetorlódott nagy csapattömegek vissza­vonulása és egy esetleges átcsoportosítás czéljaira már ekkor többé nem áll rendelkezésre a Breszt- Litovszk—Bjelok—Bialisztok vonalon át a péter­vári vonalnak az a része, a­mely Grodno—Vilna felé vezet. Ugyancsak elesik ekkor már az a le­hetőség is, hogy a Varsó—Siedlecz—Volkoviszk­­vonalat használhassák, a­mely a Varsó-pétervári vonallal párhuzamosan halad északkelet felé. Északkelet felé tehát már nem kerülhetik ki a Polesie mocsarait. Kedden pedig már megszűnik az a lehetőség is, hogy délkeleti irányban kerüljék meg a mocsarat, mert Kovel elfoglalásával meg­szűnt Breszt-Litovszk vasúti összeköttetése a volkyniai várháromszöggel. A németek zseniális stratégáját jellemzi, hogy a vasútvonalak bir­tokbavételével vágják el az egymásra utalt vár­­egységeket és védelmi csoportokat a kooperác­ió lehetőségétől. Egyszersmind pedig ugyancsak a vasutak birtokbavételével már előre megbuktat­ják az orosz vezérkar minden átcsoportosító tö­rekvését. Kovel fontosságát az adja meg, hogy,,Breszt- Litovszktól délkeletre, a mocsár sarkán olyan vasúti góczpont, a­melyben a Lyck felől Ossovie­­czen, Breszt-Litovszkon a volhyniai várhárom­szög érintésével Bezdyezevén át Kievbe haladó fővonal metszi a Vladimir-Volinszkijtől észak­keleti irányba haladó, szintén Kiev felé keleti irányba görbülő vonalat. Ugyanennek a vonalnak kapcsolódása van Kövesnél nyugat felé Cholm és Lublin irányában, a­honnan a vonal észak­nyugatnak fordulva Ivangorodon és Varsón át Miava és Kelet-Poroszország felé halad. De mind­ezek közül legfontosabb az, hogy Kovel lezárja a Breszt-Litovszk—Bezdyezev—Kiev-vonalat. A hét elején így már sem északkelet, sem délkelet felé visszavonulni Breszt-Litovszk körzetéből nem lehet és az átcsoportosítás ezekben az irányokban meg van hiúsítva. A Bug-czentrumban szűk terü­letre összetorlódott orosz hadseregcsoportok tel­jesen rá vannak utalva a kobrini vonalra, a­mely a mocsáron át kelet felé halad, elágazva Minszk és Pinszk felé. Ez maradt csupán a félelmes mo­csárterületen átvezető vonal, a­mely nagyon kevés arra, hogy lebonyolítsa a forgalmat ilyen esetben, a­mikor Breszt-Litovszk felé egy hatalmas ércz­­legyező söpri az orosz hadseregcsoportokat. Breszt- Litovszk kiürítése tehát gyors iramban megkez­dődött az egyetlen lehető úton, a mocsáron át, Minszk felé. Ez az egyetlen útja a visszavonulás­nak azonban nagy veszedelembe került a hét közepén az által, hogy a­mint Köveit elfoglal­tuk, Puhallo táborszernagy osztrák-magyar lo­vassága hatalmas lendülettel kezdte meg támadó előnyomulását a­­kővel-kobrini műút mentén, Breszt-Litovszk hátába, a mocsárvasút felé. Scholtz és Gallwitz tábornokok Bid­ak el­foglalásával ebben az időben már szoros érintke­zésbe léptek Lipót herczeg hadseregcsoportjával és a­mikor Scholtz hadserege elérte a Berezovka folyót és átkelt Rugszin elfoglalása után a Nareven, ugyanakkor Gallwitz is kikényszerítette a Nareven való átkelést, jobbszárnyával az­­X­lanka folyóig jutva. A két hadsereg tehát a hét közepén szoro­san együttműködik már Bialisztok ellen. Bialisztok pedig az egyetlen fontos pont, a­mely oldalról még veszélyezteti a breszt-litovszki vonalat, a­mely német kézre került. A Bialisztok körül folyó ered­ményes harczok közvetlenül érvényesítik azt a nyomást, a­mely északról ránehezedik, különö­sen Kovno elfoglalása óta a Bug középfolyásánál ellenállásra gondoló orosz erőkre. Kovno elesté­­vel veszedelmes iramban haladt előre a Vilna és Dünaburg elleni támadás, a Nyemen és Duna közé végső veszélyben forog és az északi szárnyon operáló Hindenburg tábornagy balszárnyát meg­hosszabbítja a német flotta, a­mely a Keleti-ten­­iszen együttműködik a kurlandi szárazföldi erőkkel. Ebben az időben ha áttekintjük a helyzetet, már semmiképpen sem hasonlíthatjuk a harc­­­teret egy sakktáblához, a­melyen két ügyes játé­kos operál. Ezen a sakktáblán csak az egyik fél­nek van akarata, vannak intencziói, van cselek­vési szabadsága. A másik fél tehetetlenül, passzíve viselkedik és elenyésző, erőtlen, elkésett és már előre hatástalanná tett ellenhúzásokkal kerülgeti a végső mattot. A­mikor Nikola­j Nikolajevics stratagémája megbukott a Narev—Bobr-vonalon és a Visztulánál, a Visztula, Vieprz és Bug folyamközén hátrálva egyetlen reménység látszott még : a Bug középső folyása. Ide futnak össze sugárszerűen az utak és vasutak, a­melyek egyetlen szerves egészszé, egy bámulatos organizmussá kapcsolták egybe a váraknak azt a félkörét, a­mely gyors egymás­utánban került a szövetséges hadak kezére. Osso­­viecz, Lomza, Osztrolenke, Rozán, Pultuszk, Novo­­georgievszk, Varsó, Ivangorod egymás után né­met, magyar, osztrák kézbe kerültek és az innen kivont­­ erők természetes visszavonulási iránya, a vasutak és utak felhasználásával a Bug közép­folyása felé mutat. De a várak, mint támadási támpontok, a szövetséges támadás egységes irá­nyául is Breszt-Litovszkot, a várrendszer leg­­c­entrálisabb fekvésű pontját mutatták és jelöl­ték ki. Mikor Ossoviecz elesett, akkor ismét egy főtámadási irány lépett akc­ióba a Bug-czentrum ellen. Az a vasútvonal, a­mely Kelet-Poroszország­­ból kiindulva, Ossovieczen át, keresztülvágva Bialisztok alatt a varsó—szentpétervári vonalat, Bielszk érintésével a Bug-vár, Breszt-Litovszk felé halad. E vonal majdnem zavartalan birtok­lását jelentette Ossoviecz elfoglalása és a német— magyar-osztrák támadás hatalmas érczlegyezője ezzel még szűkebbre alakult, maga előtt sodorva a Narev-Bohr- és Visztula vonalakról elkergetett, dühösen védekező orosz csapattömegeket egy közös rezervoár, Breszt-Litovszk felé. Így tehát megtörtént az a különös eset, hogy m­íg a vissza­vonulás természetes útjai is Breszt-Litovszk felé mutatnak és az orosz hadvezetés Breszt-Litovszkot fogadta el mint egy újabb, talán végső ellenállás alkalmas vonalául — addig az üldözés, a szövetsé­gesek támadása is Breszt-Litovszkot szemelve ki általános irányul, az orosz defenzív szándékot megbuktatta, még mielőtt az orosz hadcsoportok elérték volna a várat és a Bug középfolyását. A visszavonulásból menekülés lett, a hátraözönlő orosz hadseregek megtorlódtak egy nagyon szűk helyen, a vár körül, hátukban a mocsárral, észak­ról, délről és nyugatról fenyegető gyűrűbe szorulva és egyetlen keleti irányban futó fővonallal rendel­kezve még. A­mikor azután Kovel elfoglalásával és a magyar lovasság Kobrin felé irányult akczió­­jával ez a vonal is veszedelembe került, Breszt- Litovszk végleg megtört és az orosz hadvezetés kimentette onnan, a képzelt védelmi góc­­pont­­ból, a várrendszer legtökéletesebbjéből mindazt, a­mi menthető. Csütörtök reggelre, a pirkadó nyári hajnal magyar szuronyokon nyújtózkodott végig a mocsárvár közepén. Breszt-Litovszk úgy épült, az utak és vasút­vonalak c­entrumában, hogy támasza, tápláló központja legyen az egész orosz vár­rends­zernek és közlekedési támpontja az orosz-lengyel és a volhyniai várak egymással való érintkezésének. Valóságos fókusz volt a vár addig, a­míg az orosz várrendszer hibátlanul működött és offenzív ener­giát képviselt. Mikor a várak megtörtek és meg­kezdődött a visszavonulás, akkor ez volt a defen­zíva c­entrális támaszpontja, ez volt a vissza­vonulás általános iránya és az a pont, a­hol újabb védelemre gondolhattak. Mire a visszavonulás elérte ezt a szakaszt, akkorra azonban a végső reménységből is csalódás lett, Breszt-Litovszk el volt vágva, magára volt hagyatva, át volt ka­rolva és az itt minden irányból összeterelt orosz tömegeknek menekülni kellett, ha azt nem akar­ták bevárni, hogy bezáruljon a hatalmas kör és egérfogó legyen a védelmi bázisból. És hogy az átcsoportosítás teljes lehetetlen­sége még jobban nyilvánvalóvá váljon, Breszt- Litovszk elfoglalása után következő nap a néme­tek megszállják Olita megerősített hídfőt. Olita, mint ék verődött a szövetséges arczvonalba és biztosította az oroszoknak a pétervári vasútvonal Grodno-Viena-szakaszát, mert csak egy har­­minc­ör kilom­éter hosszú szárnyvonal köti össze Olitát a fővonalnak ezzel a szakaszával. Olitát sürgősen ürítették ki az oroszok, mert Kovno eleste óta Hindenburg azzal fenyegeti a Nyemen mentén ingatagon álló orosz frontot, hogy dél­felé haladva, egyszerűen felgöngyölíti. Olita eles­tével tehát a németek teljesen elvágták Grodno és Vilna közlekedését és birtokba vették most már a varsó—pétervári vasútnak körülbelül 250 kilo­méter hosszú darabját, ezen a vonalon csupán Bialisztok birtokáért harczolva még. Bialisztokért még folyik a küzdelem, mert e vasúti állomás eles­­tével Grodno vára is elesik és a német hadseregek most már nemcsak Kovno felől, frontális irány­ban támadhatják Vilnát, hanem a vasútvonal mentén, délkeleti irányból is, egy támadó fél­körbe szorítva. A Breszt-Litovszkból menekülő és jelenleg a mocsárban szorongó orosz tömegek északkelet felé való átcsoportosítására csupán a Minszk—Moszkva vonal áll rendelkezésre. Ezen mehetnek esetleg a Vilna—Rovno vonal keresztezéséig és innen észak­nyugatnak, Ladán át Vilna felé. Igen, de ezzel el­késtek, mert, mint említettük, Vilna közvetlen támadás előtt áll és az orosz stratégia már ki akarja üríteni a viln­­amenti várost. Nem marad más hátra, mint folytatni a visszavonulást az ország belse­jébe, Minszk irányában. Hogy az átcsoportosítási kombinácziókkal állandóan lekéső orosz hadveze­tés hol állhat meg északkelet felé való visszavonu­lásában, azt pedig ismét Hindenburg, a nagy magá­nyos sakkozó fogja egyedül eldönteni. Nézünk nyugatra, a Vogézek, az Argonneok, Champagne és Flandria felé, — nézünk délnyu­gatra, az Isonzo, a karintiai határterület és Dél­­tirol felé, figyelünk a Gallipoli-félszigetre, a Dar­danellák irányában, — de semmi akcziót, semmi új és jelentős eseményt nem produkál az elm­últ hét. A franczia lö­vészár­okharcz, a­mit a németek diktálnak, mert most másfelé vannak elfoglalva a cselekvéssel, szinte mindennapi pontossággal és formasággal folyik tovább. Az olasz határon a régi taktika szerint 10—12 órás ágyúzás után halál­­harczban minden nap néhány bersagliere-zászlóalj, a Gallipoli-félszigeten, az egész dardanellai fronton pedig még mindig csak rekapituláljuk az eddig tanult földrajzi neveket. Sehol egy lépéssel tovább nem haladt az entente hadviselése. Az egész világ­gal szembenálló nagyszerű akaratunk és akc­ió­­képességünk az orosz arczvonalon a világ leg­nagyobb méretű csatáját vívja, — ugyanekkor pedig arra is képes, hogy minden más fronton — pedig, ugyebár, akad elég frontunk — rádiktálja a tétlenséget ellenségeire. Bímulatraméltó támadó szellemünk, aktivitásunk a keleti fronton. De nem kevésbé csodálatraméltó passzivitásunk aktív erejű és szilárd akarata többi frontjainkon. Térképmellékletünkön aláhúzva, föltűnő betűkkel jelöl­jük meg azok­at a helységeket, a­melyek az elmúlt héten kerül­tek birtokunkba. A név mellett található dátum az elfoglaló időpontját jelenti.

Next