Az Ujság, 1915. augusztus (13. évfolyam, 211-242. szám)
1915-08-04 / 215. szám
Szerda, 1015. augusztus L AS ÚJSÁG Irta Karinthy Frigyes. Ivanovics Iván diplomata volt , hímzett kihajtós kabátban, keresztbevetett lábakkal és lomha tekintettel, szeretett üldögélni a zöldposztós asztal mellett, ahol milliók sorsáról tanácskoztak és döntöttek. Később, a háború folyamán, katonai tanácsadója lett Nikolajevics Nikolájnak és maga is elfogadott egy előkelő katonai rangot. Diplomata simaságát a vezérkarban is megtartotta : társai irigyelték könnyű és hajlékony modorát, lágy hangját, mely vonzó és borzongató volt, mint a leopárdé, mikor élő húsba harap. Csodálni való volt az a majdnem művészi fölény, amivel a háború anyagáról , élő emberek tömegéről, úgy tudott beszélni és határozni, mint az építész a kőről és agyagról, amiből építenie kell, vagy a sakkmatador, midőn összehúzott szemmel és csak az eredményre gondolva, emel le a tábláról egy parasztot. — Két zászlóaljat kell odadobni —mondta lágyan és halkan. — Három rajvonal, elől, nem tüzel, nem is kell munícziót osztani, úgy is kevés van. Ezeknek a teste elzárja a szorost, fedezéket ad. A negyedik rajvonal szurmol, mikor ezekkel elkészültek odaát. — Villamos áram van a drótsövényben ? •— mondta mosolyogva. — De hiszen nagyon egyszerű : pár száz ember megrohanja a sövényt, ezek odatapadnak, az emberi test rossz vezető, ezeken keresztül a többi átmászik. Különben keveset beszélt és mindig indulat nélkül. Ivanovics Iván alapjában szórakozott volt: egyszer felborult, lovastul, egy holttestbe botolva, amit nem vett észre. A kórházak, sebesült vonatok nem riasztották el, csak untatták udvariasan, de figyelmetlenül hallgatta az orvosok rémmeséit. Egy időben azt hitték róla, hogy megsikerült, de ez a gorliczei áttörés idején volt, mikor az ellenség egy hajnalban, váratlanul fronttámadásba ment : harmincz kilométeres vonalon, másodpercnyi pontossággal egyidőben megszólaltak az ágyuk. A detonáczió oly félelmes volt, hogy sokan sírógörcsöt kaptak és megőrültek, megdagadtak és összesűrűsödtek a hanghullámok, annyira hogy a tiszta levegő láthatóvá lett és szederszinti fátyol gomolygott. Nagy kavarodás volt a hadiszálláson, apró riadt szemekkel futkostak a felzavart tisztek, lélekzet után kapkodva, a hangörvény viharában. Ivanovics Iván elkésve jelent meg a tanácskozáson, csudálkozva nézett körül a sápadt arczok közt és azzal az unatkozó fölénynyel, amiről nem lehetett föltenni, hogy olcsó tréfát enged meg magának, kijelentette, hogy nem hallott semmit. Nem hallott semmit és nem látott semmit Lupkovnál, Lemberg alatt, Kumanovónál— a Dnyeszter hidján álldogált és bólintott, mikor valaki a sodródó hullákra figyelmeztette, a hullámok közt. Radomnál a németek elvágták a vasútvonalat s Ivanovics Iván jajgató sokasággal találkozott az országúton, melyet a sápadt rémület öklendett ki Rigából, mint a leütött dongólégy, élő és nyüzsgő kukaczok gombolyagát ürítve ki kínjában. Ivanovics Iván kitért a sokaság elől és átcsapott egy mellékösvényre. Aztán jött a nagy összeomlás : a fonalak kiestek Ivanovics Iván kezéből, ez már nem érdekelte, ez a felbomlott, szétesett tömeg, nincs már fogója, amin emelni lehetne, szikkadt por, nem való mintázásra. Varsóban levetette az uniformist, nem kellett már neki, czivilt öltött és az utolsó vonattal elindult Pétervár felé. Az volt a terve, hogy elmegy a külügyminiszterhez, most már talán meg tudja győzni róla, most mégis neki volt igaza, úgy kellett volna kezdeni, ahogy ő mondta, a vasútkérdés kikapcsolásával. Útközben egy a tárgyalásokra alkalmas érdekes ötlete támadt, persze, mondta magában elégedetten, ez senkinek se jutott eszébe, a régi német-olasz szerződés nyolcadik pontja, a hatodik paragrafus, — igen, a hatodik paragrafus, mely szerint abban az esetben, ha a kereskedelmi szerződés, — hj a ja, hisz akkor még el lehetne nyújtani, odadobunk még pár százezer embert ... de ezt már nem tudta végiggondolni Ivanovics Iván, mert az ablak csörömpölve szakadt a fejére, füst és por robbant szerte és elájult. Tompa, távoli dübörgésre tért magához, hosszú, hosszú órák múlva. Csodálkozva figyelt fel : igen, ágyudörgés volt. Mi ez, villant át rajta, hiszen errefelé már nem lehet ... de a dörgés egyre közelebb jött, most mintha ezer ágyú dörgött volna, gránátok sziszegtek, sraphnell pukkant a feje fölött, hogy majd agyát loccsantotta szét, úgy tetszett — és csodálatosképpen azért tisztán és világosan kivehette az egyes puskák pattogó zaját is, a pokoli dübörgésen át. Kinyitotta szemét és körülnézett : négy fehér fal meredt rá, az ablakon esti fény ömlött békésen, ő maga kórházi ágyon feküdt, előtte két komoly, pápaszemes úr, nyilván orvosok. — Mi az ... — mondta Ivanovics Iván ................................... 11 11 " 1fW 11 Vieprz között az orosz sereg. A nyugatról körülzárt erőd körül egyre szűkebb Woyrsch csapatainak és erdélyi csoportunknak gyűrűje. Ezalatt Dimaszevnél egyre beljebb nyomul az oroszok Visztula-frontjába Woyrsch éke, nyomást gyakorolva Ivangorod északi frontjára. Egyrészről Kelet-Galíczia és Vladimir Volinszkij sorséért, másrészről a Breszt-Litovszk felé vivő útért, továbbá pedig Ivangorod sorsáért folyik a harcz. Lecznánál több ponton áttörték a németek az orosz frontot, mire Mackensen előtt és József Ferdinand Hadseregének nagyobb része előtt kiürítették állásaikat és visszavonulnak. Csak József Ferdinand balszárnya előtt, Mora-Alekszandrijárvál állanak ellent. Az erdélyi csapatok tegnapi bravúros rohama olyan veszteségteljes volt az oroszokra nézve, hogy a legközvetlenebb erődgyűrük mögé vonultak vissza, feladva összes előállásaikat. Legszélsőbb jobbszárnyunk előretört Bresssarábiában, elfoglalta az oroszok előállásait, az orosz már fővonalait védi ott. Szomory Emil: Az oroszok visszavonulása észak felé, Krisztiánia, augusztus 3. (Saját tudósítónk távirata.) A Morgenblad varsói tudósítója jelenti : A helyzet a lehető legkétségbeejtőbb, a városban nagy ínség uralkodik. Egyre újabb sebesültszállító vonatok érkeznek. Arra a kérdésre, vájjon az oroszok folytatni fogják-e visszavonulásukat, a tudósító illetékes katonai forrásból az alábbi választ kapta : — Az a gyorsaság, amivel a németek csapatöszpontosításaikat intézik, valószínűvé teszi, hogy kénytelenek leszünk folytatni északi irányban történő lassú visszavonulásunkat. Hindenburg Varsó előtt. Genf, augusztus 3. Hindenburg tábornagy közvetlen a varsói erődök előtt áll és támadja az orosz állásokat a legkitűnőbb csapatokkal és technikai felkészültséggel. A Journal de Génévé jelenti, hogy az oroszok most védik a ■várat és ha tovább is tartani akarják, bizonyos, hogy Varsót gyors tempóban nem lehet forszírozni, mert rendkívül felkészült a legnagyobb ostromra is. Varsó teljes körülzárása nem történt meg. Ha czernirozni akarják, kétszázötven kilométer hosszú vonalat kell megszállni és pedig a Vieprzen fekvő Krasznoszlavtól Osztrolenkáig, amely a Narevnál van. Itt minden szárny egyforma hosszú, körülbelül 125 kilométer volna. Tehát ha redukáljuk a szárnyak közti légi távolságot, ez is tíz menetnapot jelent. A front hossza élelmezési és szállítási nehézségekkel jár, közben erős védművek fekszenek és az utak rémintően rosszak. Ezzel szemben a német és az osztrák-magyar seregek javára szól fegyverben és ágyúban való fölényük, az óriási munícziókészlet és katonáik erkölcsi felsőbbsége. Menekülés Varsóból, Lugano, augusztus 3. (Saját tudósítónk távirata.) A Corriere londoni jelentése szerint az oroszok a legnagyobb sietséggel küldték el a varsói templomokból a szentségeket. A termést mindenütt felgyújtották. A tűzfény messze látszik a sötét éjszakákon. A főparancsnok rendelkezése értelmében a lakosság Oroszország belsejébe menekült. A vonatok éjjel-nappal szállítják a menekülőket. A városban csak a saját felelősségükre maradhatnak az emberek. A Corriere della Sera hozzáteszi, hogy az oroszok helyzete kritikus, annak ellenére, hogy Varsó eleste még nem órák kérdése. A lap véleménye szerint lehetséges, hogy a szövetségeseknek Lublin bevétele óta az a tervük, hogy az északi orosz sereget a délitől elvágják. A londoni orosz nagykövet nyilatkozata: London, augusztus 3. (Reuter.) Az orosz nagykövet a Reuter-ügynökséggel a helyzetről a következőket közölte : Először is a legnyomatékosabban kijelenteni kívánja, hogy Angliában és Oroszországban teljesen egyformán gondolkoznak a háborúról és a békekötés lehetetlenségéről, hacsak a békekötés az általunk kívánt feltételek mellett nem menne végbe. Rámutatni kíván továbbá a két ország szívélyes és állandó egységére és a maradandó bizalomra, amelylyel egymás iránt viseltetnek. Anglia benső rokonszenvvel kísérte Oroszországnak mind sikereit, mind pedig balsorsát, amely balfordulat azonban a háború végső kimenetelébe vetett bizalmat a keleten nem rendítette meg. Oroszország bizodalma és elszántsága sem rendült meg. Oroszország reméli és várja, hogy az ellenség erre rövidesen rájön. . /*• Az oroszok visszavonulnak a besszarábiai határról. Bukarest, augusztus 3. (Saját, tudósítónk távirata.) Az Universal tudósítója jelenti Borókaiból : Az osztrák-magyar csapatok váratlan éjjeli támadása menekülésre kényszerítette az oroszokat, akik a legnagyobb sietséggel ürítették ki a bukovinai határon lévő állásaikat. Az orosz gyalogság visszavonulásakor felgyújtotta az orosz Novoszielicza községet. A Besszarábiából Dorojhóiba érkezett menekültek mondják, hogy a lakosság körében nagy nyomor uralkodik, amit még csak növel a kozákok fosztogatása, akik éheznek, mert az orosz hadtápszolgálat teljesen megakadt. Mitau megszállásának fontossága. Berlin, augusztus 3. A reggeli lapokban a katonai szakírók rámutatnak arra a rendkívüli fontosságra, amelylyel Mitaunak német csapatok által történt megszállása bír. Véleményük szerint már a legközelebbi időben erősen érvényre jut Mitau megszállásának stratégiai hatása. A párisi sajtó meglepetése: Paris, augusztus 2. A sajtót az események menete és a lengyelországi csata meglepte. A lublinholmi vasútvonalnak az orosz sereg részéről történt feladását, valamint azt a körülményt, hogy osztrák-magyar és német seregek Ivangorodtól északra átlépték a Visztulát, döntő momentumnak tekintik, amely az oroszokat kényszeríti, hogy Breszt-Litovszkig vonuljanak vissza. Az új frontnak egyebektől eltekintve az az előnye is megvan, hogy rövidebb a réginél. A sajtó máris fejtegeti Varsó kiürítését és azt hiszi, hogy a kiürítés a semlegeseket a központi hatalmak javára befolyásolhatja, ami minden esetre jelentős sikere a központi hatalmaknak, ezenkívül pedig Németország hangulatát emeli. A sajtó figyelmeztet arra, hogy Varsó eleste után német offenzíva, várható Francziaországban. Ez volna a visztulamenti vár elestének legközelebb fekvő stratégiai következménye. Titokzatos merényletek Orosz-Lengyelországban. Krakó, augusztus 3. (Saját tudósítónk távirata.) A központi hatalmak által megszállott területen megjelenő lengyel lapok állandóan tudósításokat közölnek a még orosz uralom alatt lévő lengyelországi városokban előforduló merényletekről, így például a Piotrkovban megjelenő Dziennik Narodowy a Lublinban megjelenő, még akkor orosz cenzúra alatt álló Ziemia Lubelszka czímű lap kíradása nyomán jelenti, hogy két ismert ochrana-ügynök ellen sikerült merényletet követtek el. Az ügynököket mind a két esetben