Az Ujság, 1915. augusztus (13. évfolyam, 211-242. szám)

1915-08-04 / 215. szám

Szerda, 1015. augusztus L AS ÚJSÁG Irta Karinthy Frigyes. Ivanovics Iván diplomata volt , hímzett kihajtós kabátban, keresztbevetett lábakkal és lomha tekintettel, szeretett üldögélni a zöld­posztós asztal mellett, a­hol milliók sorsáról tanácskoztak és döntöttek. Később, a háború folyamán, katonai tanácsadója lett Nikolaje­­vics Nikolájnak és maga is elfogadott egy elő­kelő katonai rangot. Diplomata simaságát a vezérkarban is megtartotta : társai irigyelték könnyű és hajlékony modorát, lágy hangját, mely vonzó és borzongató volt, mint a leopárdé, mikor élő húsba harap. Csodálni való volt az a majdnem művészi fölény, a­mivel a háború anyagáról , élő emberek tömegéről, úgy tudott beszélni és határozni, mint az építész a kőről és agyagról, a­miből építenie kell, vagy a sakk­matador, midőn összehúzott szemmel és csak az eredményre gondolva, emel le a tábláról egy parasztot. — Két zászlóaljat kell odadobni —­­mondta lágyan és halkan. — Három raj­vonal, elől, nem tüzel, nem is kell munícziót osztani, úgy is kevés van. Ezeknek a teste elzárja a szorost, fedezéket ad. A negyedik rajvonal szurmol, mikor ezekkel elkészültek odaát. — Villamos áram van a drótsövényben ? •— mondta mosolyogva. — De hiszen nagyon egyszerű : pár száz ember megrohanja a sö­vényt, ezek odatapadnak, az emberi test rossz vezető, ezeken keresztül a többi átmászik. Különben keveset beszélt és mindig indu­lat nélkül. Ivanovics Iván alapjában szórako­zott volt: egyszer felborult, lovastul, egy holt­testbe botolva, a­mit nem vett észre. A kór­házak, sebesült­ vonatok nem riasztották el, csak untatták­­ udvariasan, de figyelmetlenül hallgatta az orvosok rémmeséit. Egy időben azt hitték róla, hogy megsikerült, de ez a gorliczei áttörés idején volt, mikor az ellenség egy haj­nalban, váratlanul fronttámadásba ment : har­­mincz kilométeres vonalon, másodperc­nyi pon­tossággal egyidőben megszólaltak az ágyuk. A detonáczió oly félelmes volt, hogy sokan síró­­görcsöt kaptak és megőrültek, megdagadtak és összesűrűsödtek a hanghullá­mok, annyira hogy a tiszta levegő láthatóvá lett és szeder­­szinti fátyol gomolygott. Nagy kavarodás volt a hadiszálláson, apró riadt szemekkel futkos­tak a fel­zavart tisztek, lélekzet után kapkodva, a hangörvény viharában. Ivanovics Iván el­késve jelent meg a t­anácskozáson,­­ csudál­­kozva nézett körül a sápadt arczok közt és az­zal az unatkozó fölénynyel, a­miről nem lehe­tett föltenni, hogy olcsó tréfát enged meg ma­gának, kijelentette, hogy nem hallott semmit. Nem hallott semmit és nem látott semmit Lupkovnál, Lemberg alatt, Kumanovónál— a Dnyeszter hidján álldogált és bólintott, mikor valaki a sodródó hullákra figyelmeztette, a hul­lámok közt. Radomnál a németek elvágták a vasútvonalat s Ivanovics Iván jajgató sokaság­gal találkozott az országúton, melyet a sápadt rémület öklendett ki Rigából,­­ mint a leütött dongólégy, élő és nyüzsgő kukaczok gombolya­gát ürítve ki kínjában. Ivanovics Iván kitért a sokaság elől és átcsapott egy mellékösvényre. Aztán jött a nagy összeomlás : a fonalak kiestek Ivanovics Iván kezéből, ez már nem érdekelte, ez a felbomlott, szétesett tömeg, nincs már fogója, a­min emelni lehetne, szik­kadt por, nem való mintázásra. Varsóban le­vetette az uniformist, nem kellett már neki, czivilt öltött és az utolsó vonattal elindult Pétervár felé. Az volt a terve, hogy elmegy a külügyminiszterhez, most már talán meg tudja győzni róla, most mégis neki volt igaza, úgy kellett volna kezdeni, a­hogy ő mondta, a vasút­­kérdés kikapcsolásával. Útközben egy a tárgyalásokra alkalmas ér­dekes ötlete támadt, persze, mondta magában elégedetten, ez senkinek se jutott eszébe, a régi német-olasz szerződés nyolc­adik pontja, a ha­todik paragrafus, — igen, a hatodik paragrafus, mely szerint abban az esetben, ha a kereske­delmi szerződés, —­ hj­ a ja, hisz akkor még el lehetne nyújtani, odadobunk még pár százezer embert ... de ezt már nem tudta végiggon­dolni Ivanovics Iván, mert az ablak csöröm­pölve szakadt a fejére, füst és por robbant szerte és elájult. Tompa, távoli dübörgésre tért magához, hosszú, hosszú órák múlva. Csodál­kozva figyelt fel : igen, ágyudörgés volt. Mi ez, villant át rajta, hiszen errefelé már nem lehet ... de a dörgés egyre közelebb jött, most mintha ezer ágyú dörgött volna, gránátok sziszegtek, sraph­­nell pukkant a feje fölött, hogy majd agyát loccsantotta szét, úgy tetszett — és csodála­tosképpen azért tisztán és világosan kivehette az egyes puskák pattogó zaját is, a pokoli dü­börgésen át. Kinyitotta szemét és körülnézett : négy fehér fal meredt rá, az ablakon esti fény öm­lött békésen, ő maga kórházi ágyon feküdt, előtte két komoly, pápaszemes úr, nyilván orvosok. — Mi az ... — mondta Ivanovics Iván ................................... 11 11 " 1fW 1­1 Vieprz között az orosz sereg. A nyugat­ról körülzárt erőd körül egyre szű­kebb Woyrsch csapatainak és erdélyi csoportunknak gyűrűje. Ezalatt Dimaszevnél egyre beljebb nyomul az oroszok Visztula-frontjába Woyrsch éke, nyomást gyakorolva Ivangorod északi frontjára. Egyrészről Kelet-Galíczia és Vladimir­ Volinszkij sorséért, másrészről a Breszt-Litovszk felé vivő útért, to­vábbá pedig Ivangorod sorsáért folyik a harcz. Lecznánál több ponton áttörték a németek az orosz frontot, mire Mackensen előtt és József Ferdinand Hadseregének nagyobb része előtt ki­ürítették állásaikat és visszavonulnak. Csak József Ferdinand balszárnya előtt, Mora-Alekszandrijárvál állanak ellent. Az erdélyi csapatok tegnapi bravúros ro­hama olyan veszteségteljes volt az oro­szokra nézve, hogy a legközvetlenebb erődgyűrük mögé vonultak vissza, fel­adva összes előállásaikat. Legszélsőbb jobbszárnyunk előretört Bresssará­­biában, elfoglalta az oroszok előállá­sait, az orosz már fővonalait védi ott. Szomory Emil: Az oroszok visszavonulása észak felé, Krisztiánia, augusztus 3. (Saját tudósítónk távirata.) A Morgenblad varsói tudósítója je­lenti : A helyzet a lehető legk­étségbeejtőbb, a vá­rosban nagy ínség uralkodik. Egyre újabb sebesültszállító vonatok érkeznek. Arra a kérdésre, vájjon az oroszok folytatni fogják-e visszavonulásukat, a tudósító illetékes katonai forrásból az alábbi választ kapta : — Az a gyorsaság, a­mivel a németek csapatöszpontosításaikat intézik, valószínűvé teszi, hogy kénytelenek leszünk folytatni északi irányban történő lassú visszavonulásunkat. Hindenbu­rg Varsó előtt. Genf, augusztus 3. Hindenburg tábornagy közvetlen a varsói erődök előtt áll és támadja az orosz állásokat a legkitűnőbb csapatokkal és technikai felkészültséggel. A Journal de Génévé jelenti, hogy az oroszok most védik a ■várat és ha tovább is tartani akarják, bizonyos, hogy Varsót gyors tempóban nem lehet forszí­rozni, mert rendkívül felkészült a legnagyobb ostromra is. Varsó teljes körülzárása nem tör­tént meg. Ha czernirozni akarják, kétszázötven kilométer hosszú vonalat kell megszállni és pedig a Vieprzen fekvő Krasznoszlavtól Osztrolen­­káig, a­mely a Narevnál van. Itt minden szárny egyforma hosszú, körülbelül 125 kilométer volna. Tehát ha redukáljuk a szárnyak közti légi távolságot, ez is tíz menetnapot jelent. A front hossza élelmezési és szállítási nehézségek­kel jár, közben erős védművek fekszenek és az utak rémintően rosszak. Ezzel szemben a német és az osztrák-magyar seregek javára szól fegyverben és ágyúban való fölényük, az óriási munícziókészlet és katonáik erkölcsi felsőbbsége. Menekülés Varsóból, Lugano, augusztus 3. (Saját tudósítónk táv­irata.) A Corriere londoni jelentése szerint az oroszok a legnagyobb sietséggel küldték el a­ varsói templomokból a szentségeket. A termést mindenütt felgyújtották. A tűzfény messze látszik a sötét éjszakákon. A főparancsnok rendelke­zése értelmében a lakosság Oroszország belsejébe menekült. A vonatok éjjel-nappal szállítják a menekülőket. A városban csak a saját felelős­ségükre maradhatnak az emberek. A Corriere della Sera hozzáteszi, hogy az oroszok helyzete kritikus, annak ellenére, hogy Varsó eleste még nem órák kérdése. A lap véleménye szerint lehetséges, hogy a szövetségeseknek Lublin be­vétele óta az a tervük, hogy az északi orosz sereget a délitől elvágják. A londoni orosz nagykövet nyilatkozata: London, augusztus 3. (Reuter.) Az orosz nagy­követ a Reuter-ügynökséggel a helyzetről a kö­vetkezőket közölte : Elősz­ör is a legnyomatéko­sabban kijelenteni kívánja, hogy Angliában és Oroszországban teljesen egyformán gondolkoznak a háborúról és a békekötés lehetetlenségéről, ha­csak a békekötés az általunk kívánt feltételek mel­lett nem menne végbe. Rámutatni kíván továbbá a két ország szívélyes és állandó egységére és a maradandó bizalomra, a­melylyel egymás iránt viseltetnek. Anglia benső rokonszenvvel kísérte Oroszországnak mind sikereit, mind pedig balsorsát, a­mely balfordulat azonban a háború végső kimenete­lébe vetett bizalmat a keleten nem rendítette meg. Oroszország bizodalma és elszántsága sem rendült meg. Oroszország reméli és várja, hogy az ellenség erre rövidesen rá­jön. . /*•­ Az oroszok visszavonulnak a besszarábiai határról. Bukarest, augusztus 3. (Saját, tudósítónk távirata.) Az Universal tudósítója jelenti Boró­kaiból : Az osztrák-magyar csapatok váratlan éjjeli támadása menekülésre kény­szerí­tette az oroszokat, a­kik a legnagyobb sietséggel ürítették ki a bukovinai határon lévő állásaikat. Az orosz­­ gyalogság visszavonulásakor felgyújtotta az orosz­­ Novoszielicza községet. A Besszarábiából Doro­­j­hóiba érkezett menekültek mondják, hogy a­­ lakosság körében nagy nyomor uralkodik, a­mit még csak növel a kozákok fosztogatása, a­kik­­ éheznek, mert az orosz hadtápszolgálat teljesen­ megakadt. Mitau megszállásának fontossága.­ Berlin, augusztus 3. A reggeli lapokban a katonai szakírók rámutatnak arra a rendkívüli fontosságra, a­melylyel Mitaunak német csapa­tok által történt megszállása bír. Véleményük szerint már a legközelebbi időben erősen ér­vényre jut Mitau megszállásának stratégiai hatása. A párisi sajtó meglepetése: Paris, augusztus 2. A sajtót az események menete és a lengyelországi csata meglepte. A lublin­h­olmi vasútvonalnak az orosz sereg részéről történt feladását, valamint azt a körülményt, hogy osztrák-magyar és német seregek Ivangorodtól északra átlépték a Visztulát, döntő momentumnak tekintik, a­mely az oroszokat kényszeríti, hogy Breszt-Litovszkig vonuljanak vissza. Az új frontnak egyebektől eltekintve az az előnye is megvan, hogy rövi­­debb a réginél. A sajtó máris fejtegeti Varsó kiürítését és azt hiszi, hogy a kiürítés a semle­geseket a központi hatalmak javára befolyásol­hatja, a­mi minden esetre jelentős sikere a központi hatalmaknak, ezenkívül pedig Né­metország hangulatát emeli. A sajtó figyel­meztet arra, hogy­ Varsó eleste után német offenzíva, várható Francziaországban. Ez volna a visztulamenti vár elestének legközelebb fekvő stratégiai következménye. Titokzatos merényletek Orosz-Lengyel­­országban. Krakó, augusztus 3. (Saját tudósítónk táv­irata.) A központi hatalmak által megszállott területen megjelenő lengyel lapok állandóan tudósításokat közölnek a még orosz uralom alatt lévő lengyelországi városokban előforduló merény­letekről, így például a Piotrkovban megjelenő Dziennik Narodowy a Lublinban megjelenő, még akkor orosz c­enzúra alatt álló Ziemia Lubelszka czímű lap kíradása nyomán jelenti, hogy két ismert ochrana-ügynök ellen sikerült merényletet követtek el. Az ügynököket mind a két esetben

Next