Az Ujság, 1915. augusztus (13. évfolyam, 211-242. szám)
1915-08-20 / 231. szám
10 A felvidékiek felsegélyezésére. György Endre és neje, Tiszapéterfalva, Ugocsamegye főispánja utján, az ellenség által elpusztított felvidéki falvakban házépitési czélra......................................... 100.— K. Harcztéri sebesültszállító autók beszerzésére. Klein N. Ignácz, Zenta................. 100. —K. Krojnik Náthán, Zenta ................. 100.— ›» Stark Béla, Zenta............................. 100.— » Bergel Mór, Zenta ......................... 20.— » Zentai általános takarékpénztár ,. 50.— ›› Zentai agrár takarékpénztár r.-t... 20.— » Leuchter Mór, Zenta ..................... 50.— » Zentai takarékpénztár..................... 20.— » Pollák Salamon és Sándor, Zenta.. 50.— »» Zenta vidéki takarékpénztár r.-t. .. 20.— » Zentai hengermalom r.-t., Heszler és Társai ..................................... 20.— » Deutsch Vilmos, Zenta .................. 20.— » Pap Dávid dr. ügyvéd, Budapest.. 50.— » Özv. Fried Adolfné, Budapest .... 50.— » Összesen___ 670.— K. Eddigi gyűjtésünk.... 5.339.98 » Együtt.... 6.009.98 K. Gyűjtéseink eddigi eredménye. Gyorssegély • Auguszta-alap részére ......................................... 1,339.665.22 K. A Nemzet Háza (Auguszta-alap rokkantak alapja) javára ---- 205.007.60 » A Véderőért (katonák özvegyei és árvái javára)...................... .. 85.385.08 » A Vöröskereszt részére.................. 45.528.92 ‹› A háborúban megvakult katonák részére ..................................... 50.962.44 ‹› Amputált vitézeinknek műtagokra 6.859.08 *› A Vörös Félhold részére.............. 12.482.74 » Harcztéri sebesültszállító autók beszerzésére ............................. 6.009.98 » Különféle egyéb pénzadományok 40.992.60 » Összesen.... 1.792.893.66 K. TIZENNÉGYES EMLÉK. Tanulok Marinettitől. Én: Mégis, mester, hogy tetszik azt gondolni? ö: Vörösen, kék pettyekké. Én : Hogy, kérem ? ö : Boldogtalan, német kultúrától megrontott ember , hát te még azt se tudod, hogy minden gondolatnak kifejezett színe és szaga van? Én: Ja persze, majd elfelejtettem. Hát még mije van nekije? O : Hangja. Éles hangja van néha, akkor igy kell írni : »gondolaaaat«, vagy tompa hangja van, akkor igy kell : »gopondolat«. Én: Na igen. Egyebe nincs nekije? ö: Még mije lenne ? Én: Például értelme. ö: Értelme ! Mi az ? Ez biztosan egy csúnya német szó. Én: Szóval azt akartam kérdezni, hogy is vagyunk csak azzal a kultúrával? ö : Haha ! Persze, a nyálkás német szentimentalizmustól megpuhult szépen az lelked visszariadt az én kiáltványom dübörgő szagától ! Persze, a ti finomkodó, okoskodó német lelketek megszeppent, mikor elkiáltottam : igenis, a pofon, az ökölcsapás, a lendületes mozdulat, ez az ember czélja, — a harsogó brusztelek !... a mámoros frász !!... a récémes nyakleves is !!... és nem a nyavalyás muuuuu... Én: Miért tetszik sírni ?: Nem sírok, csak azt akartam mondani: nem a nyavalyás muuuzeumok, a kicsinyes szilm, a puha aáaábrándoak, meg egyéb német szentimentálizmus. • Én: Főleg a szentimentálizmusuk miatt tetszik haragudni a németekre? Ö : Főllőleg. Én: Hát van a dologban valami. Ez a Hindenburg tényleg egy szentimentális ember. ö: Egy vajszív. Egy puhány. Én: Az. Bevajazza egész Oroszországot. Nem AZ ÚJSÁG Péntek, 1915. augusztus 20. tudnak szabadulni az érzelgős jeleneteitől, amiket rendez. Hallom, nem bírják elviselni az oroszok. Futnak, ha meglátják. ö : Szép kis ember ! Én : Csupa érzelgősség ... Nem érti meg, hogy senki nem reflektál a szeretetére ... Most megint át akarja karolni az oroszokat. ö : De ennek most vége lesz. Kiáltványomban összefoglaltam programmunkat: semmi filozófia, semmi megértés, semmi szürke teória! Dicsőítjük a vad ugrást, a bombák sikoltó robaját, a kifreccsenő vért, a vágtató sebességet, dicsőítjük a szent rombolást, mely elpusztítja a puha és megrohadt kultúra avas emlékeit ! ! ... Én : De mégis, mester, mi lesz ennek a vége ? ö : Mi lenne ? Harsogó puffanás. Puffanó hars ! Bömbölő dörömb! Bömbölödöm. Én : Igen ám, könyörgöm, csakhogy bizonyos dolgok . .. ö : Nincsenek bizonyos dolgok ! ! ... Dolgok egyáltalán nincsenek ! ! ... Csak mozdulat van és ugrás ! Szédítő zökkenés, fejbeverő dobbanás !... eszeveszett veszély !... veszem esze ... Én : De értsük meg egymást, én . .. ö : Megérteni ! !... Ezt is a németek találták ki ! ... Nem megérteni kell, fiatal ember, hanem dobbanva ugrani, csattanva csapni, ütni, harapni, rúgni... (Lelkesen.) Hallgassa meg egy tapasztalt ember tanácsát, fiatal ember : nem megérteni kell, hanem pofozni, rámenni, csikarni, csavarni, beverni ! ! (Lángolva.) Kinyomni, bezúzni, szétlökni ! ... hasbarúgni, szétfreccsenteni, fejbekólintani!! ! ... A többi rohadt marhaság, a maguk egész kultúrája !!. .. Fel hát, fel a szent győzelemre !!. . . Csak neki, csak rajta, — ez az én tanításom, a famulus ! Értesz-e engem? Megértettél? ! ... Én (rajongva) : Megértettelek, mester ! (Fejbekólintom.) Igazad van, mester! (Pofonverem.) Persze hogy így kell beszélni, mester... (Gyomron csapom.) Ez az igazi... (Lágyékon legyintem.) és nem a lágy megértés ... (Orrba boxolom.) A nyavalygó szeretet ... (Kiütöm a fogát.) Ö, mester, hogy köszönjem meg neked, hogy erre az élvezetre megtanítottál ? ö: Éljen a háború ! Avanti! (Visszavonul.) (Kinti) Háborús mozaik. (Hogy lett Breszt-Litovszk erőddé. — A bevehetetlen erőd.) Wengeroff Paula Egy nagymama memoárjai czimü művében, mely 1908-ban jelent meg, megírja Breszt-Litovszk vára keletkezésének történetét. 1831. év egyik szép nyári napján történt. I. Miklós czár fényes kiséret közepén a Breszt-Litovszk előtti Tatár-hegyen állott. Oldalán a trónörökös volt, az akkor 17 éves II. Sándor. A czár élénk mozdulatokkal mutatott majd ide, majd oda. Tábornokok és adjutánsok vágtattak a mezőkön s megtették jelentéseiket. A nép, mely nagy tömegben nézte a czárt, izgatott és kiváncsi lett. Végre tudtul adták, hogy a császár a régi Breszt város egész területét egy elsőrangú vár helyéül jelölte meg. Néhány hónap múlva megjelent egy ukáz, mely szerint az összes házakat ki kell üríteni s a lakosok a régi várostól négy versztnybe lévő helyen uj várost építsenek maguknak. Természetesen minden háztulajdonost gazdagon kárpótolni kell. A rendelet mindennek daczára nagy ijedelmet keltett. A szerencsétlenek sejtették, hogy mi vár reájuk, mert tudták, hogy mit érnek a kormány ígéretei. Becslő bizottságot alakítottak, de ez semmire se ment. A kormány röviden végzett. Minden háztulajdonosnak kötelességévé tették, hogy bizonyos idő alatt lebontsa a házát s új otthont szerezzen magának. Egyébként perre utasították őket az orosz bíróság elé. A vagyonáért egyelőre egy képeket sem kapott. Aki pénzt tudott keríteni, igyekezett magának új otthont szerezni, ez azonban csak keveseknek sikerült. A többség hajléktalan maradt. Sokan koldusbotra jutottak, sokan elvándoroltak. A kártalanítási pereket 15 év múlva intézték el . A határidő letelt. Aki ki nem ürítette a házát, azt az utczára dobták. A rendőrség nem ismert izgalmat. Szörnyű jelenetek játszódtak le akkor, amikor a szegények legszegényebbjei csakmókjukkal nekimentek a nyomornak. A nyomor menetét követte a halottak menete. Ki kellett üríteni a zsidótemetőt is ősrégi sírköveivel és tábláival. Itt nem segített semmi könyörgés, a községnek és rabbijának kérelme, hogy kíméljék meg azt a temetőt, melyben évszázadok óta nyugosznak atyáik csontjai. A zsidók legborzalmasabb átka így szól: »Vesse ki a föld a csontjaidat!« Ennek az átoknak a teljesedését látták a szerencsétlenek magukon és a családjuk tagjain. A borzalmak napja elkövetkezett. Mindenki böjtölt, fiatal és öreg, szegény és gazdag. A zsinagógában felolvasták a szentírást, a község áhítattal imádkozott és aztán szürke vászonból készült zsákocskákkal kimentek a régi temetőbe. S most beszéljen maga a szemtanú. »S ezek a kis zsákocskák teljesen elegendők voltak arra, hogy magukba fogadják az összes embereket, kik életükben oly büszkék, oly telhetetlenek voltak vágyaikban. Az egész hitközség részt vett abban, hogy a kiásott sírok tartalmát zsákocskákba öntse, azokat összekösse s egy szekérre helyezze, így megszűnt minden különbség. Mindenki egyenlővé lett. A néptömeg ennél az akcziónál mélyen meg volt rendülve. Itt nem egyes családok gyászolták hozzátartozóikat, hanem az egész lakosság az ő meggyalázott halottait.« Végre kiástak minden sirt. A kocsik megindultak. A kántor elmondta a halottak imáját s a halotti menet katonai fedezet mellett elindult. A község némán elmerülve követte. Nyolczvan év múlt el azóta. Az uj temetőnek azóta sok régi sírja van. Most közelednek oda a mi katonáink ... * Hogy miért mennek oly nehezen az operácziók a Dardanelláknál, erről egy angol tudósító ad a következőkben felvilágosítást: A Kap Helle melletti homokos földnyúlványt a Gallipoli-félszigeten a nép nyelvén Lancashirekikötőnek nevezik, mert az első expedícziós hadtestnek itt partraszállott Lancashire-ezredei az utolsó emberig elpusztultak, oly borzalmas tüzeléssel fogadták őket a törökök. Az első nap óta a szczenéria változott. Poros utakat építettek, állandóan jön a municzió és barlangokat ásnak a homokos talajba. De a partraszállás még mindig igen nehéz dolog, mert az ázsiai partról nagy ágyukkal lőnek az utakra s a mikor ide értünk, egy emberünk meghalt és sokan megsebesültek. Némelyek azt hiszik, hogy az ázsiai ágyukat egy vasúton gurítják ide-oda. Az a teória sokkal valószínűbb, hogy az ágyuk a tengerszoros és Chanak között vannak. Mikor partra szállottunk, egy szállítmány sebesültet vittek hajón a kórházhajóra. A dombok tetején pedig éppen a halottakat temették, mert két nappal előbb nagy harczok voltak ott. Most Kap Helle fölött egy alacsony sziklán állok. Nyugatra körülbelül tíz mértföldnyire terpeszkedik a hegyes Imbrosz szigete. Délre, a Dardanella-bejárat túlsó oldalán van Kum-Kale, kissé távolabb Trója szeles síksága, nyugaton a kis Tenedosz. Ha azonban észak vagy északkelet felé nézünk, előttünk fekszik a modern hadviselés egész szczenériája. Ez egy hat mértföld hosszú és három mértföld széles országút. A talaj tipikus : fehér homokkő, kiszakított sziklák és nagy kövek. Békés időkben itt kukorica terem, most csak ritka venyigét, tölgyet, fenyőt és néhány olajfát látni. A mostani időben a három patak medre üres, télen azonban megtelnek s a poros utakat mocsarakká változtatják. Eső és hó lehetetlenné teszi a lövszárok készítését. Esők és hóviharok váltakoznak itt már novemberben. Kap Helle magasságából lassan esik a talaj, de már a nyugati Xerosparton a talaj egyenlő magasságú és egy hosszú vonalon egységes szirtet alkot. Ez a vidék, Plevnához hasonlóan, ideális védelmi pozíczió a törökök számára. Az ember már unja mindig arra figyelmeztetni, hogy a törökök híresek a földhányásvédelemben s mégis sok megjegyzést hallottam Angliában, hogy mért nem tudták az angol csapatok az első rohamra elfoglalni a félszigetet. Ez a félsziget egy nagy erőd, a legborzalmasabbak közül való. Mindenki nézze meg a Pasaréti Lövéssarkot..