Az Ujság, 1915. szeptember (13. évfolyam, 243-272. szám)

1915-09-02 / 244. szám

G­­­ larez a Dardanellákért. Csapotösszevonások a dél-olaszországi kikötőkben. Zürich, szeptember 1. (Saját tudósítónk távirata.) Rómából jelentik. Mindinkább vi­lágossá válik, hogy a törökök elleni hadüzenet­tel főleg a balkán államokat akarták meg­rémíteni. Ugyanez a czélja a dél-olasz kikötők­ben történő csapatösszevonásoknak. A csapa­tokat Kis-Ázsiába akarják szállítani, alkal­mazásukról azonban az olasz hivatalos ügynök­ségek csak homályosan nyilatkoznak. A való­ságban úgy áll a dolog, hogy Tripoliszban igen komoly a helyzet és nagy megerőltetésbe kerül majd, hogy a gyarmatot ne veszítsék el az eu­rópai döntés előtt. Ha az olaszok tényleg meg fognak jelenni Kis-Ázsia előtt, úgy ezt csak pénzkölcsönzőik és mostani szövetségeseik parancsára teszik. A szövetségesek veszteségei. Konstantinápoly, augusztus 31. A Dardanel­láktól érkezett további h­írek szerint az angolok és francziák részéről az Anafortánál lefolyt leg­utóbbi harczokban szenvedett óriási veszteségek mind jobban és jobban szembetűnnek.Asznak-Deré­­től északra, a­hol az ellenség támadásai aránylag gyengébbek voltak, 3400 halottat számláltunk. Az ellenség veszteségei azokban a szakaszokban, a­hol a harcz a leghevesebb volt, még sokkal nagyobbak. Az anafortai ütközet: Bécs, szeptember 1. Az anafortai három­napos ütközet az időközben beérkezett ki­merítő jelentések szerint a legvéresebb csata volt, a­melyet Gallipoli török védői az angol és franczia csapatokkal eddig vívtak. Csü­törtökön, hajnalban kezdődött és rövid meg­szakítással szombat estig tartott. Mint a Süd­­slavische Korrespondenz Athénből értesül, Ha­milton tábornok Anafortánál valamennyi ren­delkezésére álló erővel támadott, hogy a török állásokon keresztül tör­jön. Mind a két részről példátlan elkeseredéssel és önfeláldozással küz­döttek. A támadó szövetséges csapatokat erős flotta ágyútű­ze támogatta. Az ütközetet, a­melyet az angol tervek áttörésnek szántak, órák hosszat tartó rémes ágyutüzelés nyitotta meg, a­melynek intenzivitása csütörtökön a déli órákban érte el tetőfokát. A legnehezebb lövegek ezrei borították el a török hadállá­sokat, a­melyek mintha tűzhányókká váltak volna, füstöt és göröngyöket okádtak. Azt hihette volna az ember, hogy ez után a példa nélkül való ágyúzás után eleven ember nem maradt a török lövészárkokban. Mikor azonban a­ szövetségesek a franczia osztagokkal az élü­kön a török hadállásoknak és különösen az Asznak-Derétől délre húzódó c­entrumnak kezdtek rohanni, a török védősereg rettenetes tűz alá fogta őket. A gépfegyverek a rohamra indulók egész sorait érték, úgy hogy ezek a fedezetlen terepen tömegesen hullottak el. Több akna robbant fel, miközben főképpen az ausztráliaiak egész szakaszokban leltek borzalmas véget. Az ütközet első napja alko­nyan sikerült a törököknek, hogy támadóikat fényes ellentámadással eredeti állásaikba ves­sék vissza. Több mint négyezer franczia és angol holtteste borította a csatamezőt. Pénte­ken a szövetségesek a c­entrum ellen és a jobbszárnyon folytatták nagy makacssággal rohamtámadásaikat. Egyre több csapatot vittek a tűzbe. Dühös szuronyharczc­al si­került a franczia csapatoknak több török lövészárokba befészkelődniök. Szombaton, az ütközet harmadik napján a törökök, a­kik új tartalékokat vetettek harczba, támadásba csaptak át és visszaszerezték az elvesztett lövészárkokat, a­melyeknek egész védőcsapatát felkonczolták. Török fogságba úgyszólván senki sem került, kegyelmet se nem l­értek, se nem adtak. A szövetségesek legalább húszezer embert vesztettek halottakban és sebesülteikben. A törö­köknek is nagy volt a veszteségük, de nem annyi, mint a­mennyi a szövetségeseknek. Anafortánál a törökök nagy győzelmet arattak. Mint Konstantinápolyból jelentik, a szultán az Anafortánál diadalmasan küzdött vezérek­nek és csapatoknak különös elismerését és kö­szönetét nyilvánította. A csapatoknak cziga­­rettát és édességeket küldetett. Konstanti­nápolyban nagy a az öröm. Az egész város fel van lobogózva. Olaszország az entente cselédje. Rotterdam, szeptember 1. Az olasz hadüzenet előtt, mint most kiderül, nem volt késő operácziós terv Törökország ellen. A hadüzenet Francziaország és Anglia nyomása alatt történt. Ez a két állam azt hitte, hogy Olaszország magával rántja majd a balkán államokat is. Csak a legutóbbi napokban foglalkoztak az olasz miniszterek a Dardanellák­al való harcz részleteivel és augusztus 26-án ter­esztette Salandra a harc­zban való olasz részvétel érvét a frontról visszatérő király elé. Hivatalos török jelentés: Konstantinápoly, augusztus 31. A főhadi­szállás jelenti : Jelentős esemény egyetlen arczvonalon sem történt. Tessék beszállni ! Pétervár, szeptember 1. A Novoje Vremja je­­enti, hogy az olasz csapatok megérkeztek a Dam­­­anellákhoz és oper­áczióikkal meg fog történni a döntő mérkőzés Konstantinápoly falai előtt. A görö­gök vegyék ezt tudomásul és most már lemondhatnak Szmirnára való minden aspirácziójukról, ha gyorsan be nem avatkoznak ők is az entente mellett. A balkáni államok és a háború. A négyesszövetség kudarcza a Balkánon. Kopenhága, szeptember 1. (Saját tudó­sítónk távirata.) A Politiken ezt írja a balkáni kérdésről: Minden arra vall, hogy a négyes­szövetség és a központi hatalmak vetélkedése Bulgáriáért véget ért és a központi hatalmassá­gok győztesen kerültek f­l belőle. A franczia sajtó is befejezett ténynek tekinti, hogy Bulgária és Törökország megegyezett egymás­sal. Ha Görögország a négyesszövetséghez csatlakozik, annak a veszélynek teszi ki magát, hogy Bulgáriát ellenségévé teszi, és hogy akkor az oroszok leveretése után kétfelől is fenyegető helyzetbe kerül. Mindent összevéve a négyesszövetségnek nagyon kevés a remény­sége arra, hogy a Balkánról segítséget kapjon. Athén, szeptember 1. (Saját tudósítónk távirata.) Sok minden jel szerint nemsokára az egész Balkán kénytelen lesz magatartására nézve véglegesen dönteni. Minthogy a török­bolgár tárgyalás kétségtelenül eredményesen végződött, Bulgária a négyesszövetségnek kitérő, de talán elutasító formában adja meg válaszát, itteni jól értesült körök véleménye szerint. A négyesszövetség nem titkolta el, hogy ilyen­féle választ barátságtalan cselekedetnek minő­sítene. " A görög politikára nézve az, ha Bulgária véglegesen elutasító választ adna a négyes­szövetségnek, rendkívül nagy jelentőségű tény volna, mert magától kikapcsolódnék akkor a Bulgáriának adandó területátengedés kérdése. A négyesszövetség hatalmasságai akkor Bulgá­ria helyett Görögországot környeznék meg jó- és rosszindulatukkal. Az a kérdés most, hogy a négyesszövetség, miután Bulgária viselkedése meghiúsította a Balkán újracsoportosítására ezérző tervét, be­­látja-e kudarc­át és lemond-e diplomácziai erőszakoskodásának folytatásáról, vagy meg­kísérli, hogy legalább a másik két balkáni államot megnyerje a maga számára. Mint hiteles helyről tudom, Görögország mindeddig nem kapott újabb ajánlatot, mert a négyes­szövetség előbb Szerbia és Bulgária végleges válaszát várja meg. Genf, szeptember 1. (Saját tudósítónk távirata.) A Gesov alatt csoportosuló bolgár ellenzék a Radoszlavov-kormány iránti kese­rűségét a Temps-ban önti ki. Nyíltan bevallja azt, hogy a szobranje egy esetleges határozatá­ról­­a­ négyesszövetség ügyét nem lehetne megmenteni. Mert ha Radoszlavov rászánná magát arra, hogy a népképviselő testületet egybehívja, bizonyosra vehetné, hogy a szobranje helyeselné Konstantinápolylyal folytatott tár­gyalásait. Gesov bejelenti, hogy szeptember elejére hívta össze barátait és híveit arra a külön ülésre, a­melyen meg akarja újítani a négyes­szövetség iránti rokonszenvének kifejezését. Arról a pártmanifesztumról van szó, melyet az oroszbarát bolgár ellenzék annak idején éppen a Temps hasábjain tett közzé. Risztics szerb követ a balkán helyzetről. Genf, szeptember 1. (Saját tudósitánk távirata.) A párisi Journal római levelezője előtt Risztics szerb követ Rómában a most folyó balkán tárgyalások­ról a következő kijelentéseket tette : — Szerbia válaszát várják mostanában. A négyesszövetség a válasznak túl nagy fontosságot tulajdonít. Az indiszkrécziók, a­miket már előzőleg elkövettek és a szkupstinában lefolytatott szavazás optimistává tett benn linket. Szerbia Bulgária kö­veteléseit nem fogja mindenben teljesíteni, hanem elvileg el fogja a konc­essziókat fogadni, a­mi már sokat jelent. Görögország még ismeretlen nagyság. Venizeloszt kötik a választások alkalmával tett ígéretei. A többséget képviseli ugyan, de emlékezni kell rá, hogy ugyanaz a nép, a­mely a kormányra való visszatérésekor üdvözölte, a minden területi enged­ményt visszautasító királyt is ovácziókban részesí­tette. Azonban igazságtalanok lennénk, ha Görög­ország magatartását illetőleg pesszimisztikusan ítélnék meg a helyzetet. A­mi Szófiát illeti, ott bizonyára valami rend­ellenes fog történni. Mikor három héttel ezelőtt a bolgár-török egyezménynek hite terjedt, Naby bey kijelentette, hogy a törökök nem mondanak le ingyen a Dedeagacsba vezető vasútról. Hogy sikerülni fog-e a balkán entente-ot újból életrekelteni ? A balkán népek száz esztendős logikája, sajnos, másra enged következtetni. A boszu áll ott előtérben. Szerbiában például a következő mesét terjesztik : Az Úristen egy napon egy bolgárt kére­tett magához és így szólt­ hozzá : — Megadom neked, a­mit kívánsz, azonban figyelmeztetlek, hogy a­­ szomszédod a dupláját fogja kapni. Mire a bolgár így válaszolt: — Vedd el az egyik szememet. Görögország nem enged át maczedóniai területet Bulgáriának. Bécs, szeptember 1. A Südslavische Korres­pondenz athéni jelentése szerint a görög köz­véleményben a Venizelosz-kabinet kormányra­­lépte után is az az uralkodó nézet, hogy teljesen kizárt dolog, hogy Görögország Maczedóniából valamit átengedjen Bulgáriának. A Nea Imerat. megállapítása szerint a görög nemzet egysé­gesen és osztatlanul azon a nézeten van, hogy a bolgároknak talpalatnyi sem engedhető át abból a területből, a­melynek határait a király kardja és katonáinak diadalmas szuronyai vonták meg, s a mely földben azok nyugosz­­nak, a­kik Görögország dicsőségéért és nagy­ságáért estek el. Az Akropolisz szerint a lakosság meggyőződése, hogy Görögország többé nem eszköze az egyik vagy a másik csoportnak s független államként fog cselekedni, a­mely a maga útján jár. Görögország politikájának alapja csak az ország integritásának meg­őrzése lehet. A Neon Aszti kijelenti, hogy az ententenak Görögország ellen való eljárása ma már a négyesszövetségnek a hellenizmus ellen való háborújával egyetértelmű. Bulgária törekvései. Szoflá, augusztus 31. A félhivatalos Narodni Prava írja : Az entente­nisi és athéni lépésének czélja a bolgárokkal való egyezmény létrehozása a három államnak a múltban kötött szerződése alap­ján. Bulgáriában az emberek sietve szeretnék már hálájukat kifejezni jóltevőiknek és teljesíteni köte­lességüket velük szemben. De úgy látszik, hogy a balkáni események még nem értek meg arra, hogy Bulgáriát sürgős intervenc­ióra köteleznék. Úgy látszik, hogy Szerbiában az utolsó napokban az állami önzés és sovinizm­us vetekedhetett azokkal a kötelezettségekkel, a­melyekkel Szerbia az en­tentenak tartozik és a­melyeknek teljesítése még néhány nappal ezelőtt egészében biztosítottnak látszott. A balkáni államok most még külön-külön fognak dönteni jövőjük felett. Mi bolgárok nem mmnt mm AZ UJSA© C­sütörtök, 1915. szeptember 9

Next