Az Ujság, 1915. október (13. évfolyam, 273-303. szám)
1915-10-22 / 294. szám
Hollandiából tilos a zsiradékkivitel. Hága, október 21. A kókuszolaj, kókuszzsír, szezámolaj, szójaolaj és más növényi zsiradékok és mindazaz étkezési zsiradékok kivitelét, amely még eddig nem volt megtiltva, margarint kivéve, eltiltották. Eltiltották továbbá szerszámaczél, ócska öntöttvashulladékok kivitelét. Különös esetekben kivételeket lehet engedélyezni. Szerbia: A Magyar Távirati Iroda jelenti a sajtóhadiszállásról: Október 17. (Elkésve érkezett.) Az északi fronton azok a csapatok, amelyek Szemendriától délre állottak, a Belgrádot védő haderők visszavonulása folytán kénytelenek voltak visszavonulni. A keleti fronton a Timok-völgyben és a Nisava-völgyben nagyobb, jelentőség nélkül való harczok folytak. A Vlasina-völgyben és a bolgár határnál folytatódnak az elkeseredett harczok. Vranja és Ristovácz között ellenséges csapatok megszállták azt a területet, amely uralkodik a vasútvonal felett. Ennélfogva a két város között való vasúti összeköttetést meg kellett szakítani. Vranjában az elkeseredett küzdelem tart. A bolgárokat Ziberczébe visszavetettük. A szerb csapatok hangulata kitűnő. Jelentékeny erősítéseket kaptak. Vranján túl a táviróösszeköttetések megszakadtak. A déli frontot csapataink megszállva tartják a Straczin-hegy (Kumanovától keletre 32 kilométernyire) és a Bregalnicza balpartja között lévő területet. Oroszország : Október 20. Az Alai melletti müutnál, Mitautól északkeletre 21 kilométernyire tart a harcz. A műuttól keletre levő erdőben több helyen folyik a küzdelem. Repülőgépeink tegnap a friedrichstadti pályaudvarra és annak felszerelésére több tucat bombát dobtak le. Dünaburgnál a Dünaburg Novo-Alexandrovsk müut mellett a németek támadást intéztek, melyet mi a Meddem tó irányába visszavetettünk. A Boginskoje tótól északra a németek Muramiskinál támadtak. Tüzelésünkkel visszavetettük őket. A sátor balpartján csapataink folytatták az ellenség üldözését, amely rendetlenül vonult vissza és az erdőkben szétoszlott. Harcz után megszállták a Mulszicze falutól északra levő erődítést Rafalovkától 18 kilométernyire északra Szibierczicze falunál. A Styr mellett Rafalovkától északra 3 kilométernyire visszavetettük az ellenség egy támadását, újólag foglyokat ejtettünk és géppuskákat zsákmányoltunk. Kiegészítőleg jelentik, hogy az első gárdaezred tegnap jelentett fogoly tisztjei között a zászlóaljparancsnokon kívül annak segédtisztje és 7 század parancsnok is van. Az elvett ágyuk között egy négy tarackból álló zárt üteg isvolt teljesen érintetlenül és sok lövedékkel. Időjárás. Hazánkban az idő túlnyomóan borult volt. Ezek 5 mm.-ig terjedő mennyiségben helyenként az Alföldön, az északi Felföldön és a Dunántúl északkeleti részein fordultak elő. A hőmérséklet lényegtelenül változott és maximuma +17 C fok volt Czirkveníczán, minimuma 0 C fok Aknaszlatinán. Néhány külföldi állomás reggeli hőmérséklete: Bécs +4, Lemberg +1, Berlin +5, Zürich +5, Brüsszel +7, Christiansund +6, Stockholm +2, Szarajevó +7 C fok. Jóslat: Lényegtelen hőváltozás és helyenként csapadék várható. Sürgönyjóslat: Hűvös, elvétve csapadék. Használjunk hazóisegélypostabélyeget! Váltsunk fémpikkelyeket a Nemzeti áldozat* készség szobrára! Adományok beküldhetők a szerkesztőség czimére is! mm Péntek, 1915. október 22. AZ TXJSÁG mi msmm MESE FELNŐTTEKNEK. A fogyasztó, a ki már-már nem birt a fejével a gyomra miatt s a ki éppen ezért szerette volna kicserélni ezt a két alkotórészét, hiszen előfordult, hogy fejét évekig nem táplálta s a feje mégsem volt éhes, a fogyasztó, mondom, elhatározta, hogy személyesen keresi fel a termelőt, akiről a lapokban olyan sokat olvasott. A termelő eleinte nem akart hinni a füleinek. — Hát vannak még fogyasztók! — kérdezte inasától. — Hát nem fogyasztottam el őket egészen ? — Még vannak, — válaszolta az inas — vagy legalább is van egy még, aki ott kint ácsingóz az előszobában. — Bocsásd be ! — szólt a termelő, s a fogyasztó eljutott a termelő színe elé. Szegény fogyasztó utolsó pénzén még szemellenzőt vásárolt, a milyen a lovaknak van, nehogy elvakuljon a fénytől, ami a termelő egész lényéből kiárad. — Nagyméltóságu termelő úr! Kegyelmes uram, — kezdte a fogyasztó, aki már hozzászokott ahhoz, hogy ő mindenkivel csak kérvényekben érintkezhetik — alulírott azon alázatos ... — Hagyjuk ezt. Ezt a merev stílust, kedves barátom. Több közvetlenség, több közvetlenség ! Ne féljen, nem eszem meg magát, sőt maga esz meg engem, hisz én vagyok a termelő és ön a fogyasztó. Nemde? És a termelő kedvesen mosolygott. — Uram, — mondá a fogyasztó — ne méltóztassék reám megharagudni. Arról van szó, hogy fogyasztani szeretnék, bármi csekélységet, de fogyasztani ... — Mégis, mit? — Akármit abból, amit exczellencziád termel. — Rézbányáim vannak ... vasmüveim ... — Ó, hiszen ha azt fogyaszthatnám !... Mily ízletes rézkiliresek vannak lakásomon ! Hogy megettem volna őket, mielőtt elrekvirálnák ! És van otthon, régi szép időkből, két pár súlyzóm is. Mily csodaszép gombócz-formájuak ... — Nahát! Szilvát bele, prézlit alája, és elfogyasztani ! — Ó, nagy úr ! Ha azt lehetne ! A feleségem már sokszor nézegette eme gombóczokat, aztán a fogainkat nézegette. De hiába ! Mert nemcsak a fogak miatt, nagy úr ... hanem hogy gyönge emberek vagyunk, és nem tudom, miért, de a jó Isten megvert bennünket azzal, hogy — ha jól emlékszem rá a kémiából — csak szénhidrátokat tudunk fogyasztani... •— Helyes. Vannak szénbányáim is. — Köszönet és hála. De a puszta szén nem elég. Hidrát is kellene, hidrát! — Azzal nem szolgálhatok. Valahol olvastam, hogy Herkules megölte a lernai hidrát. Ez a hidrát, amiről beszélsz? — Nem, uram, ez a hidra nem hidrát, én csak a nominativuszt tudom megenni, az akuzativusz élvezhetetlen. — Sajnálom, hogy kegyed ilyen válogatós vagy. — Ám ellenben zsír, hús, tojás, meg ezek a dolgok . .. Ezeket is kegyeskedik termelni. Ha ezekről lehetne csevegni. A termelő elkomorodott, — ő, árva embertársam, — mondotta — ezen a ponton nem tudok még közbenjárni sem éretted. — Talán mégis! — Nem, nem. Zsir, hús, tojás ... ezeket nem én termelem. — Hanem ? — Különböző fórumok. Például a zsírt a disznó termeli, a húst a marha, a tojást a tyúk. Nevezettek közül egyikkel sincs összeköttetésem. — De tulajdonaid. — Kérlek alágian, a gazdasági bölcselem még nem dőlné el, mi a tulajdon. Van, a ki azt mondja, hogy a tulajdon : lopás (la proprieté c'est le voi), ez egy szélsőséges álláspont... mások azonban ... Egy szó mint száz, kérdés, hogy én a tulajdonomban lévő sertésre, marhára, tyúkra gyakorolhatok-e pressziót? Összeegyeztethető-e ez a lelkiismereti szabadsággal ? Nem hiszem. Az ügy nincs tisztázva. Megbocsáss, ha addig nem is intézkedem. Ezek elvi kérdések, ezek nagyon komplikáltak. — De, könyörgöm ... én esetleg meghalok ... — Nem esetleg. Biztos, hogy meghalsz. Mindnyájan halandók vagyunk. — De az éhségtől! — Egyikünk betegségtől, másikunk végelgyengüléstől, harmadikunk, s ez a te eseted, éhségtől ... Ne hidd, hogy ez valamely feltűnő jelenség a természet nagy körforgalmában. És ne feledd a magyar közmondást : amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Ha meghalhatsz ma, ifjúságod világában, az szebb, mint ha fogatlanul és hervadtan dőlsz ki az élők sorából mához negyven esztendőre. Isten veled, kenyerespajtásom ... — Hát legalább kenyeret... — Ne ! Ne! Ne a lényegtelen jelzőt kérd tőlem. Vedd a főnevet, a pajtást, azt odaadom. A fogyasztó busán kibaktatott. A termelő megveregette önön vállát és így szólt: — Szép tőled, nagyon szép, hogy mennyire meg tudsz hatódni oly bánatokon is, melyeken nincs módodban enyhíteni. Gábor Andor. 3 ' ■' Él ! lÉÉiifhiíiíiÉIMilhifilitf hitek. Tolsztoj és Gorkij az orosz kadifocisok közt. Ha az orosz sötétségről szóló borzalmak nem mesék és ha őszinte volt a gyakran érzett vágyunk, hogy e borzalmak enyhítésére egész Európát kell segítségül hívnunk, ma itt a várvavárt alkalom, hogy az orosznak megmutassuk az utat, mely kivezet ebből a lélekölő sötétségből. Nem kell e kultúrmunkához Európa segítsége, mert a magunk erejéből elvégezhetjük azt, ami nemrégiben még hiú vállalkozásnak látszott. Hiúnak, mert a világosságot lehetetlen volt terjeszteni ott, ahol a közigazgatás egész szervezete azt tartja legszentebb czéljának és kötelességének, hogy minden felvilágosító szót fegyverrel, börtönnel és száműzetéssel megtoroljon. A háború előtt Oroszországba kellett volna annak vándorolni, aki az orosznak fel akarta volna fedezni vagy le akarta volna leplezni Oroszországot. De ma Oroszország egy tekintélyes hányada Európában él: Magyarországon, Ausztriában és Németországban egy millió és néhány százezer orosz hadifoglyot őriznek, akikkel szemben tehetetlen az orosz autokráczia. A népjogok korlátai között azt tehetjük e másfél millió orosz fogolylyal, amit emberséges belátásunk szerint jónak, helyesnek gondolunk. S mert a népjognak nem lehet kifogása az ellen, hogy a tudatlan, szellemi sötétségben élő orosz rabszolgát, tanítsuk, felvilágosítsuk, hazája belső állapotairól kioktassuk, öntudatra ébreszszük és beállítsuk ama nagy czél szolgálatába, melyet az egész emberiség szem előtt tart., — csekély áldozatok árán úgy ereszthetjük majd útjára az orosz foglyot, hogy apostolként tér haza, aki mint megkínzott rabszolga hagyta el országa határait. Maholnap ránk szakad a tél minden baja, keserve. Az orosz foglyok a mezei munkáról visszatérnek a fogolytáborokba. Itt aztán megkezdődhetik a milliók megművelése. Ők megművelték nekünk a földet, mi viszonzásul megműveljük Oroszországnak az embert. Nem a magunk nevelési rendszere szerint akarjuk őket átidomítani, nem a magunk nézeteit, felfogásait akarjuk rájuk erőszakolni. Nem magyart, nem osztrákot, nem németet akarunk belőlük faragni. Igaz oroszokat kapjon bennük Oroszország, akiket orosz tanítómesterek oktatnak arra, hogy mi az orosz ma s mivé kell ennie holnap, ha közelebb akar férkőzni a boldogság forrásához. Orosz írók könyveiből kell