Az Ujság, 1915. október (13. évfolyam, 273-303. szám)

1915-10-25 / 297. szám

2 AZ ÚJSÁG­Hétfő, 1915. október 25. * A háború mai képe. Köpess a szerbeket ArangyelovácstóL északra lev© magas­ Balokon Sasi %?et©$4fi visssa. — GaStwitz @3£©gSaStS!­a PaSánkál62 sSáira ás P®$v®wá%3.fél délra l@v@ ssaaggasIaSelkaf. — A bolgárok sikerei E^egotistisiiliS. — Bolgárok Is^onsjltak IJs^külals© és ÍPirota® elfclpSaLták» — Navo-AlexSnBecsnél tegnap©!©®! fel­­ado&fi állásainkat visszaffoglal ittuk. — AC®marov falut vissza­foglaltuk. — Sikertelen orosz támadások az Eginszki-csatorna mentén. — S Haradesräfe&a S'gsil elfoglalta Biluxtól. — A tCuffraMoifean partraszállott oroszok a németek elel visszavonultak. — Visszavert támadások So­ckartól északkeletre. — Az Esonzo­­menis csats?, még tart. — Az olaszokat mindenütt visszavertük. Görögország Szaloniki környékén állítólag már mintegy 160.000 embert vont össze. Ezen nagy csapatösszevonásnak valószínűleg az a c­élja, hogy megakadályozza azt, hogy a Mac­edóniában folyó harczok görög területre is átcsapjanak és őrt álljon Szaloniki mellett, nehogy Angliának kedve kerekedjék arra, hogy Szalonikit végleg megtartsa magának. Nem tehető fel az eddigi kormánynyilatkoza­tok után az, hogy Görögország Sialonikinál összpontosított hadseregét az ententenak ren­delkezésére bocsássa. Görögországban ugyanis az a nézet, hogy a jelenlegi szerb-bolgár háborúban nem köte­les résztvenni Szerbia oldalán, általánossá vált. Ez a háború nem tisztán a balkáni népek háborúja, mert hiszen ebbe nemcsak Német­ország és Ausztria-Magyarország, hanem Anglia és Francziaország is beleszóltak és ezek kül­denek csapatokat Szerbia segítségére. Görög­ország eleget tett már azzal szövetségese és az entente iránti kötelességének, a­mikor tűri, hogy az angol-franczia csapatok Szalonikiból görög területen át vonuljanak a bolgárok ellen. Angliában még mindig reménykednek ab­ban, hogy talán mégis csak sikerül Görög­ország megnyerése, azt hiszik, hogy ha az entente nagy csapattömegeket küld a Bal­kánra és eredményeket ér el, Görögország is eldönti végre azt, hogy kihez csatlakozik. Honnan veszi azonban az entente a tervbe­vett 300.000 embert ? És honnan veszi a si­kereket ? Eddig még csak mi értünk el ered­ményeket, mert az a tény, hogy az angol­­franczia flotta 21-én bombázta Porto Lagoszt és Dedeagacs kikötőjét, egyáltalában még nem nevezhető olyan sikernek,, a­mely akár Görög­országot, akár Romániát az entente oldalára csábítani képes volna. De még abban az esetben is, ha az egyesített 160.000 főnyi görög hadsereg mégis az entente mellé állana, a­mit, mint már jeleztük, valószínűtlennek tartunk,­­ még ez sem változtatná meg nagyon a hely­zetet, mert ez csak azt jelentené, hogy­ az en­tente nem tud több csapatot hamarosan Sza­­lonikiba küldeni és a Dardanelláktól elvont három hadosztályán kívül nincsen kéznél csa­pata. Még ezen esetben sem tudná egy 200.000 főnyi hadsereg Szerbiát megmenteni, erről már lekéstek. Bukarestben nagy ententepárti népgyűlést rendeztek Filipescuék, az entente pénze mű­ködik még mindig, egyes politikusok még egyre a háborúba való beavatkozást sürgetik és sze­retnék Bratianut megbuktatni. Bratianu erős kézzel vezeti Románia ügyeit és tudja jól, hogy Románia nem az entente oldalán fogja megvalósítani jövendő terveit. Hadseregeink ezalatt egy közös tervet kö­vetve a bolgár hadsereggel, hatalmasan szorít­ják a szerbeket és miután már a bolgárok Üszkübnél állanak, a várost már el is foglalták, Szerbia déli irányban is teljesen el van vágva szövetségeseitől. Szerbiának már déli irányban sem vasútja, sem útja nincsen. Csupán Mon­tenegrón át vezet két kocsizható út, a­melyen még közlekednie lehet a külvilággal, az egyik Mitrovicza—Berane—Podgoricza, a második pedig Raska—Novip­ir­or—Uglo—Berane—Pod­goricza. A többi ut már csak rossz öszvérül, a melyeken egy 2—300.000 tonya hadsereget és az északi, általunk elfoglalt területekről el­menekült lakosságot élelmezni teljességgel lehe­tetlenség. Ezért nagyon is érthető az, hogy Szerbia azt követeli az ententetól, hogy vagy vegye rá Gör­ögországot arra, hogy Szerbiát támogassa, vagy pedig Szerbia önállóan fog rendelkezni jövendő magatartása felett. Mit is tehet Szerbia okosabbat a fegyverlerakásnál Kövess tábornok csapatai a szerbeket az Arangyelovácztól északra lévő magaslatokon túl vetették vissza. A híres kosmaji állást tehát nem tudták a szerbek sokáig tartani, úgy lát­szik, hogy közeledik a szerb hadsereg felbom­lásának ideje is. Hiába, egy hadsereg, a­mely állandóan hátrál és állandóan igen nagy vesz­teségeket szenved, végül mégis teljesen elveszíti az erkölcsi támaszt, a­melyet a sikerek nyújta­nának és minden harcz értéke elvesz. A szerbek ellenállása még mindig elkeseredett, de már nem tarthat sokáig. Gallwitz csapatai tegnap átkeltek Palánká­­tól keletre a Jasenicza folyón, ma azt jelenti Höfer, hogy elfoglalták a Palánkától délre lévő magaslatokat. A Morava keleti partján már Petrovácztól délre állanak Galiwitz csapatai. A német jelentés még kiemeli azt, hogy a szer­­bek ezen a területen igen szívós ellenállást fej­tettek ki. Ez nagy­on természetes is, mert ha ez a szárny hamar enged, a Negotin környékén álló szerb erők és azok a csapatok, a­melyeket Orsovánál átkelt csapataink szorítanak dél felé, el volnának vágva a visszavonulástól. A szerbek veszteségei igen nagyok lehetnek, erre a német jelentés az eltemetett szerb hullák nagy­ számából következtet. A bolgárok hadműveletei is szépen halad­nak, az erős szerb állásokat azonban, a biztos sikerre számítva, lassan és óvatosan közelítik meg. Negotin elfoglalása után előnyomulá­sukat Negotinon át folytatják nyugat felé. Prahovónál (Negotintól északkeletre) egy orosz lőszerraktárt zsákmányoltak. Ezt már nem értek rá a szerbek sem elszállítani, sem el­­pusztítatni nem tudták. Zajecsár és Knyazse­­vácz között bolgár csapatok átjutottak a Timok nyugati partjára. Az orosz hadszíntéren Novoalexiniecznél az oroszok 22-én öt kilométer szélességben állásaink elhagyására kényszerítettek, a hát­rább fekvő állás ellen intézett támadásokat visszavertük. Ma azt jelenti vezérkarunk, hogy a Lopuszustól keletre lévő magaslatokat újra visszafoglaltuk. Czartorijszk irányában támadásunk jól ha­lad, a­mennyiben Kamarov falut foglaltuk el az oroszoktól. Az itt harc­oló német csapatok több ellentámadást visszavertek, 3 tisztet és 458 embert elfogtak. A Vigonovszkoje-tótól délre az Oginszki­­csatorna menti állásainkat az oroszok ismét eredménytelenül támadták. Ellentámadásunk­kal sikerült 2 tisztet és több mint 300 főnyi legénységet elfogni. Hinderburg néhány napi hallgatás után ismét Dünaburgnál mutatja meg, hogy nem lankadt el a németek harczi kedve, és ma az illuxu­ állások végleges elfoglalásáról ad hírt. Dünaburgtól északnyugatra az ellenségnek schlossbergi állásait elfoglalták és kézrekerí­­tették Illuxtot is. E harcrokban 18 orosz tisztet, 2940 főnyi legénységet fogtak el, 10 gépfegy­vert és egy aknavetőt zsákmányoltak. Már tegnap is jeleztük, hogy az oroszok­nak Kurland legészakibb pontján való meg­jelenése nem egyéb tüntetésnél. A Dameswees­­nál part­raszállott oroszok, a­mint megtudták, hogy német csapatok közelednek ellenük, azon­nal ismét hajóikra szálltak. * A nyugati harcrtéren kisebb helyi jelentő­ségű harczok voltak Soucheztól északkeletre. Itt a francziák benyomultak ugyan a németek állásába, de a megindított ellentámadás azon­nal kiverte ismét őket. Német repülők bombákat dobtak le az abbevillei angol csapattáborra és Verdunre. * Az olasz hadszíntéren a harcz még mindig változatlan hevességgel tart és most már nemcsak az Isonzó-fronton, hanem Tirolban is mindenáron eredményeket akarnak elérni. A magas alpesi régiókban a beköszöntő tél nemsokára minden operác­iót meg fog szün­tetni, tehát addig is valami eredményt akar­nak elérni. Úgy látszik azonban, hogy az olaszok kénytelenek lesznek nyári állásaikban kitelelni. Az Isonzo-menti harczok elkeseredett vol­tát jellemzi Höfer jelentése, a­mikor azt mondja, hogy az olaszok támadásai rémítő vesz­teségek között omlottak össze. Tirolban a lafrauni és vilgereuthi fensíko­­kon lévő állásaink ellen még mindig hevesen tüzel az ellenség tüzérsége. A Dolomit harcz­­vonal ellen is nagyobb olasz erő, több had­osztály támad. Itt az olaszok azért akarják áttörni vonalainkat, hogy a Dráva-völgyben vezető vasútvonalunkat kézrekerítsék. Táma­dásaik mindenütt sikertelenek voltak. A karintiai harczvonalon a flitschi meden­­czében és a Krnen voltak kezdetben heves támadások, de a­midőn az olaszok látták, hogy támadásaik eredménytelenek, abbahagyták előretöréseiket. Különösen hevesen támadták az alpinók a Santa Luciától nyugatra fekvő magaslatot, itt be is hatoltak állásainkba, de az 53. és 86. magyar ezredek erélyes ellentámadása lesöpörte az olaszokat a magaslatról, és állásaink ismét birtokunkban vannak. A Monte Sabotino és Plava ellen indított támadások nem sikerültek. A doberdói fensik szélén, Mairizza és Monte dei sei Busi közötti arczvonalon folyt igen el­keseredetten a harcz. Itt az olaszok nagy vesz­teségeket szenvedtek előbbi támadásaiknál, friss erőket hoztak, de ezeknek támadásai sem sikerültek. Hiába hajszolták rohamra őket. A 39. gyalogezred ezen harczokban ismét bizony­ságot tett harczi értékéről. Az olaszok tehát a 17-ike óta folyó támadásokkal egyáltalában semmi eredményt sem tudtak még elérni.

Next