Az Ujság, 1915. október (13. évfolyam, 273-303. szám)
1915-10-25 / 297. szám
2 AZ ÚJSÁGHétfő, 1915. október 25. * A háború mai képe. Köpess a szerbeket ArangyelovácstóL északra lev© magas Balokon Sasi %?et©$4fi visssa. — GaStwitz @3£©gSaStS!a PaSánkál62 sSáira ás P®$v®wá%3.fél délra l@v@ ssaaggasIaSelkaf. — A bolgárok sikerei E^egotistisiiliS. — Bolgárok Is^onsjltak IJs^külals© és ÍPirota® elfclpSaLták» — Navo-AlexSnBecsnél tegnap©!©®! felado&fi állásainkat visszaffoglal ittuk. — AC®marov falut visszafoglaltuk. — Sikertelen orosz támadások az Eginszki-csatorna mentén. — S Haradesräfe&a S'gsil elfoglalta Biluxtól. — A tCuffraMoifean partraszállott oroszok a németek elel visszavonultak. — Visszavert támadások Sockartól északkeletre. — Az Esonzomenis csats?, még tart. — Az olaszokat mindenütt visszavertük. Görögország Szaloniki környékén állítólag már mintegy 160.000 embert vont össze. Ezen nagy csapatösszevonásnak valószínűleg az a célja, hogy megakadályozza azt, hogy a Macedóniában folyó harczok görög területre is átcsapjanak és őrt álljon Szaloniki mellett, nehogy Angliának kedve kerekedjék arra, hogy Szalonikit végleg megtartsa magának. Nem tehető fel az eddigi kormánynyilatkozatok után az, hogy Görögország Sialonikinál összpontosított hadseregét az ententenak rendelkezésére bocsássa. Görögországban ugyanis az a nézet, hogy a jelenlegi szerb-bolgár háborúban nem köteles résztvenni Szerbia oldalán, általánossá vált. Ez a háború nem tisztán a balkáni népek háborúja, mert hiszen ebbe nemcsak Németország és Ausztria-Magyarország, hanem Anglia és Francziaország is beleszóltak és ezek küldenek csapatokat Szerbia segítségére. Görögország eleget tett már azzal szövetségese és az entente iránti kötelességének, amikor tűri, hogy az angol-franczia csapatok Szalonikiból görög területen át vonuljanak a bolgárok ellen. Angliában még mindig reménykednek abban, hogy talán mégis csak sikerül Görögország megnyerése, azt hiszik, hogy ha az entente nagy csapattömegeket küld a Balkánra és eredményeket ér el, Görögország is eldönti végre azt, hogy kihez csatlakozik. Honnan veszi azonban az entente a tervbevett 300.000 embert ? És honnan veszi a sikereket ? Eddig még csak mi értünk el eredményeket, mert az a tény, hogy az angolfranczia flotta 21-én bombázta Porto Lagoszt és Dedeagacs kikötőjét, egyáltalában még nem nevezhető olyan sikernek,, amely akár Görögországot, akár Romániát az entente oldalára csábítani képes volna. De még abban az esetben is, ha az egyesített 160.000 főnyi görög hadsereg mégis az entente mellé állana, amit, mint már jeleztük, valószínűtlennek tartunk, még ez sem változtatná meg nagyon a helyzetet, mert ez csak azt jelentené, hogy az entente nem tud több csapatot hamarosan Szalonikiba küldeni és a Dardanelláktól elvont három hadosztályán kívül nincsen kéznél csapata. Még ezen esetben sem tudná egy 200.000 főnyi hadsereg Szerbiát megmenteni, erről már lekéstek. Bukarestben nagy ententepárti népgyűlést rendeztek Filipescuék, az entente pénze működik még mindig, egyes politikusok még egyre a háborúba való beavatkozást sürgetik és szeretnék Bratianut megbuktatni. Bratianu erős kézzel vezeti Románia ügyeit és tudja jól, hogy Románia nem az entente oldalán fogja megvalósítani jövendő terveit. Hadseregeink ezalatt egy közös tervet követve a bolgár hadsereggel, hatalmasan szorítják a szerbeket és miután már a bolgárok Üszkübnél állanak, a várost már el is foglalták, Szerbia déli irányban is teljesen el van vágva szövetségeseitől. Szerbiának már déli irányban sem vasútja, sem útja nincsen. Csupán Montenegrón át vezet két kocsizható út, amelyen még közlekednie lehet a külvilággal, az egyik Mitrovicza—Berane—Podgoricza, a második pedig Raska—Novipiror—Uglo—Berane—Podgoricza. A többi ut már csak rossz öszvérül, a melyeken egy 2—300.000 tonya hadsereget és az északi, általunk elfoglalt területekről elmenekült lakosságot élelmezni teljességgel lehetetlenség. Ezért nagyon is érthető az, hogy Szerbia azt követeli az ententetól, hogy vagy vegye rá Görögországot arra, hogy Szerbiát támogassa, vagy pedig Szerbia önállóan fog rendelkezni jövendő magatartása felett. Mit is tehet Szerbia okosabbat a fegyverlerakásnál Kövess tábornok csapatai a szerbeket az Arangyelovácztól északra lévő magaslatokon túl vetették vissza. A híres kosmaji állást tehát nem tudták a szerbek sokáig tartani, úgy látszik, hogy közeledik a szerb hadsereg felbomlásának ideje is. Hiába, egy hadsereg, amely állandóan hátrál és állandóan igen nagy veszteségeket szenved, végül mégis teljesen elveszíti az erkölcsi támaszt, amelyet a sikerek nyújtanának és minden harcz értéke elvesz. A szerbek ellenállása még mindig elkeseredett, de már nem tarthat sokáig. Gallwitz csapatai tegnap átkeltek Palánkától keletre a Jasenicza folyón, ma azt jelenti Höfer, hogy elfoglalták a Palánkától délre lévő magaslatokat. A Morava keleti partján már Petrovácztól délre állanak Galiwitz csapatai. A német jelentés még kiemeli azt, hogy a szerbek ezen a területen igen szívós ellenállást fejtettek ki. Ez nagyon természetes is, mert ha ez a szárny hamar enged, a Negotin környékén álló szerb erők és azok a csapatok, amelyeket Orsovánál átkelt csapataink szorítanak dél felé, el volnának vágva a visszavonulástól. A szerbek veszteségei igen nagyok lehetnek, erre a német jelentés az eltemetett szerb hullák nagy számából következtet. A bolgárok hadműveletei is szépen haladnak, az erős szerb állásokat azonban, a biztos sikerre számítva, lassan és óvatosan közelítik meg. Negotin elfoglalása után előnyomulásukat Negotinon át folytatják nyugat felé. Prahovónál (Negotintól északkeletre) egy orosz lőszerraktárt zsákmányoltak. Ezt már nem értek rá a szerbek sem elszállítani, sem elpusztítatni nem tudták. Zajecsár és Knyazsevácz között bolgár csapatok átjutottak a Timok nyugati partjára. Az orosz hadszíntéren Novoalexiniecznél az oroszok 22-én öt kilométer szélességben állásaink elhagyására kényszerítettek, a hátrább fekvő állás ellen intézett támadásokat visszavertük. Ma azt jelenti vezérkarunk, hogy a Lopuszustól keletre lévő magaslatokat újra visszafoglaltuk. Czartorijszk irányában támadásunk jól halad, amennyiben Kamarov falut foglaltuk el az oroszoktól. Az itt harcoló német csapatok több ellentámadást visszavertek, 3 tisztet és 458 embert elfogtak. A Vigonovszkoje-tótól délre az Oginszkicsatorna menti állásainkat az oroszok ismét eredménytelenül támadták. Ellentámadásunkkal sikerült 2 tisztet és több mint 300 főnyi legénységet elfogni. Hinderburg néhány napi hallgatás után ismét Dünaburgnál mutatja meg, hogy nem lankadt el a németek harczi kedve, és ma az illuxu állások végleges elfoglalásáról ad hírt. Dünaburgtól északnyugatra az ellenségnek schlossbergi állásait elfoglalták és kézrekerítették Illuxtot is. E harcrokban 18 orosz tisztet, 2940 főnyi legénységet fogtak el, 10 gépfegyvert és egy aknavetőt zsákmányoltak. Már tegnap is jeleztük, hogy az oroszoknak Kurland legészakibb pontján való megjelenése nem egyéb tüntetésnél. A Damesweesnál partraszállott oroszok, amint megtudták, hogy német csapatok közelednek ellenük, azonnal ismét hajóikra szálltak. * A nyugati harcrtéren kisebb helyi jelentőségű harczok voltak Soucheztól északkeletre. Itt a francziák benyomultak ugyan a németek állásába, de a megindított ellentámadás azonnal kiverte ismét őket. Német repülők bombákat dobtak le az abbevillei angol csapattáborra és Verdunre. * Az olasz hadszíntéren a harcz még mindig változatlan hevességgel tart és most már nemcsak az Isonzó-fronton, hanem Tirolban is mindenáron eredményeket akarnak elérni. A magas alpesi régiókban a beköszöntő tél nemsokára minden operációt meg fog szüntetni, tehát addig is valami eredményt akarnak elérni. Úgy látszik azonban, hogy az olaszok kénytelenek lesznek nyári állásaikban kitelelni. Az Isonzo-menti harczok elkeseredett voltát jellemzi Höfer jelentése, amikor azt mondja, hogy az olaszok támadásai rémítő veszteségek között omlottak össze. Tirolban a lafrauni és vilgereuthi fensíkokon lévő állásaink ellen még mindig hevesen tüzel az ellenség tüzérsége. A Dolomit harczvonal ellen is nagyobb olasz erő, több hadosztály támad. Itt az olaszok azért akarják áttörni vonalainkat, hogy a Dráva-völgyben vezető vasútvonalunkat kézrekerítsék. Támadásaik mindenütt sikertelenek voltak. A karintiai harczvonalon a flitschi medenczében és a Krnen voltak kezdetben heves támadások, de amidőn az olaszok látták, hogy támadásaik eredménytelenek, abbahagyták előretöréseiket. Különösen hevesen támadták az alpinók a Santa Luciától nyugatra fekvő magaslatot, itt be is hatoltak állásainkba, de az 53. és 86. magyar ezredek erélyes ellentámadása lesöpörte az olaszokat a magaslatról, és állásaink ismét birtokunkban vannak. A Monte Sabotino és Plava ellen indított támadások nem sikerültek. A doberdói fensik szélén, Mairizza és Monte dei sei Busi közötti arczvonalon folyt igen elkeseredetten a harcz. Itt az olaszok nagy veszteségeket szenvedtek előbbi támadásaiknál, friss erőket hoztak, de ezeknek támadásai sem sikerültek. Hiába hajszolták rohamra őket. A 39. gyalogezred ezen harczokban ismét bizonyságot tett harczi értékéről. Az olaszok tehát a 17-ike óta folyó támadásokkal egyáltalában semmi eredményt sem tudtak még elérni.