Az Ujság, 1915. október (13. évfolyam, 273-303. szám)

1915-10-23 / 295. szám

papi­g . A czár átka. Csodálatos lendülettel rohan előre diadalmas útján a bolgár hadsereg. Az első balkán háború hősei, a­kiknek a hitszegés csavarta ki a fegyvert aczélos kezükből, a régi lelkesedéssel, a dicső csatákban kipróbált vitézséggel és ha­­lálraszántsággal száguldanak már azokon a szerb területeken, a melyeket az ő kardjuk szabadított fel s a melyeket a szerb árulás kerített meg magának. Igaz­ságos és szent ügyük tudatában, jogos tulajdonuk visszaszerzésére fogtak fegy­vert s követik hűséggel és odaadással bölcs és nagyszerű vezéreiket. Örömmel és büszkeséggel tekintünk bolgár szövet­ségeseinkre ; az ő fegyvereik méltók arra, hogy a mieink és a németeké mellett véssék be az európai háború emlékét a történelembe. Árulásnak bélyegzi a czár Bulgá­riának a szláv ü­gygyel szemben tanúsí­tott eljárását. S átkot szór reá, »Isten büntetésének engedvén át a szláv ügy árulójának sorsát«. Ha valóban isten­ítéletre akarja bízni a czár a szerb-bolgár port, akkor a balkán háború kimenetele iránt nyugodtak lehetünk. Mert Isten igazságos és igazságos a bolgárok ügye is. De a czár, úgy látszik, maga sem igen bízik az istenítéletben, mert vérző szív­­vel jelenti be népének, hogy kardot von Bulgária ellen. Ám, ha a szerbek vész­kiáltására meg is indul a czár szive, a czár hadseregei semmiképpen sem akar­nak és tudnak megindulni segítségükre. A tengerről akarja a czár Bulgáriát meg­támadni, s Burgaszban és Várnán csa­patokat tenni partra. Még Londonban is fejcsóválással fogadják ezt a »leg­nagyobb konc­essziót«, a­mit a czár Szerbiának tehet. Ha gyönge orosz csa­patok tényleg megkísérelnék is a bolgár partok elfoglalását, könnyen arra a sorsra juthatnak, a­mely Gallipolinál érte a Dardanellák ostromlóit. ígéretnek kevés tehát, biztatásnak pedig kétségbeejtő a szerbekre ez a kalandos terv. Mert ha az eddigi tempóban halad Szerbia meg­hódítása, a segítségre indult csapatok esetleg már csak romjait találják Szer­biának. S a szláv ügy és a szláv közös­ség a Balkánon összeomlik, mint egy üres fikszió, a­mely mögött sohasem lap­pangott egyéb orosz hatalmi vágynál és muszka zsarnokságnál. Pánszlávizmust hirdettek két századon át az orosz állam­férfiak s pánrasszizmust gondoltak. Nem összefoglalni akarták a szlávokat a faji, vallási és kulturális eszmék ideális ma­gasságaiban, hanem oroszszá tenni vala­mennyit, s alávetni a czár akaratának, rabszolgájává tenni az orosz világuralom őrületes ábrándjának. A bolgároknak nem egy ízben volt alkalmuk gyakorlati lec­két venni a Pé­­tervárról és Moszkvából hirdetett szláv közösségből. A czároknak a szláv test­vérek mindig csak olyankor jutottak az eszükbe, a­mikor szükségük volt reájuk a maguk czéljaira, a­melyek azonosak a pánrasszizmus czéljaival. Oroszország a balkáni szlávokat nem azért szabadí­totta fel, s nem azért dédelgette és tá­mogatta, hogy mint nemzeti individuumok függetlenül és szabadon fejlődhessenek, hanem hogy vakondjai legyenek az orosz hatalmi aspiráczióknak. Szerbiát gyű­lölték, dinasztiáját üldözték, a­mikor a monarchiánkkal való jó szomszédos vi­szonyban kereste üdvösségét és jogos állami és gazdasági érdekeinek kielégí­tését. És tőrrel és gyilokkal irtották ki e politika híveit, s törtek utat egy oly dinasztiának, mely készséggel vállalta az orosz jármot. S Bulgária is csak addig és akkor volt testvérnemzet és a szláv közösség méltó részese, a­míg eltűrte a Kaulbarsok zsarnokságát, s Karevelovok és Zankovok, muszka zsoldon tartott bol­gár államférfiak intézték politikáját. A­hová az orosz protektor, a szláv közös­ség nevében, betette a lábát, átok és vér fakadt léptei nyomán. Mert nem tűrte, hogy vazallusnál egyébnek akarja és tudja magát a szláv testvérnemzet. Az európai háború, ez a nagy lelep­­lezője a politikai és erkölcsi hazugságok­nak, a pánszláv eszméről is teljesen le­ Az entente, úgy látszik, még mindig nem adta fel abbeli reménységét, hogy Görögorszá­got, vagy Romániát mégis sikerülni fog a maga vesztett ügye érdekében fegyveresen, sorompóba állítani. Görögországnak Anglia állítólag fel­ajánlotta, hogy átengedi C­iprus szigetét is. Viszonzásul Görögország ismerje el azt, hogy Szerbiával kötött szerződése kötelezi Szerbiá­nak Bulgáriával szemben való fegyveres támo­gatására és nem támaszt nehézségeket az en­­tente-nak a Szalonikiban való további partra­szállás kérdésében, annál is inkább, mert hi­szen a partraszállás a volt görög miniszter­­elnökkel, Venizeloszszal való előzetes megegye­zés alapján történt. Görögország várakozó magatartása érthető türelmetlenséget és idegességet vált ki a négyes­szövetség hatalmainál, mert az a körülmény hogy Görögország jóformán máról-holnapra megváltoztatta a szalonikus partraszállás kér­désében álláspontját, indokoltá teszi azt a fel­tevést is, hogy ezek után Görögország fegyve­resen is az entente ellen fordul. Ettől különösen akkor lehet az entente-nak tartania, ha a hadi­­szerencse nem fog neki kedvezni és a központi hatalmak teljesen leverik Szerbiát. Ebben az esetben a Szalonikiban partraszállott csapatok helyzete nagyon kritikussá válna. Ettől a veszélytől óhajtanák megóvni a négyesszövet­­­séget azok, a­kik azt követelik, hogy Görög­ország szereljen le, ha már nem segíti csapa­tokkal az entente-ot. Ez a vélemény főképpen az olasz lapokban nyilvánul és valószínűleg abban a félelemben nyeri kütforrását, hogy Görögországnak eszébe juthat az is, hogy nemcsak arra tartja fegyverben hadseregét, hogy az entente-csapatokat ellenőrzizze, hanem felhasználja az alkalmat Albánia mindama részeinek elfoglalására is, a­melyekre az olaszok­nak vannak igényei és igy esetleg Olaszország teljesen kiszorul Dél-­­lbániából. Románia megpuh­ítása nem sikerül és igy az orosz átvonulás román területen át még rántotta a leplet. Ma már nem az Atyuska, nem a kenetteljes szent szinó­­dus és nem a felszabadító nagy testvér ábrázatát látják a szlávok, hanem a tehe­tetlenség dühétől eltorzult zsarnokét, a­kinek színlelt barátságából és szereteté­­ből csak átok fakad. A bolgárok büszkék lehetnek arra, hogy a czár a szláv ügy árulójának bélyegzi őket, mert ezzel ragyogó bizonyítványt állít ki önérzetük, szabadságszeretetük és bátorságuk mel­lett. A bolgárok inkább elárulják a szláv ügyet, semhogy elárulják, idegen érdek zsoldjába állítsák, s idegen zsarnokság jármába hajtsák a bolgár ügyet. Mit ér a szerencsétlen, elvakult szerb nemzet­nek a czár minden áldása, ha belepusz­tul ? Nem kívánatosabb, nem dicsőbb-e a czár átka, a­melynek nyomán, ime, győzelem és áldás fakad ? egyelőre csak terv, a­melynek megvalósulása elé igen sok akadály gördül, de legfőképpen a román vezető politikusok és Ferdinánd ki­rály ellenzik. Románia fenn akarja tartani semlegességét továbbra is. Pedig a Romá­niára való hatás kedvéért indult meg oly he­vesen a volhyniai offenzíva, az oroszok minden­áron kézzelfogható eredményeket akarnak fel­mutatni, hogy ezzel a még ingadozó két balkáni államot, Görögországot és Romániát a négyes­szövetséghez való csatlakozásra csábítsák. * Az északi Szerbiában álló szerb hadsereg helyzete nagyon kritikussá kezd válni ; kriti­kussá válik azért, mert a Mac­edóniában elő­nyomuló bolgár haderők teljesen megszakí­tották a Szalonikiban partratett entente-csa­­patokkal való érintkezést, onnan közvetlen segítséget most már nem kaphatnak. A szerb hadsereg most már három oldalról van fe­­nyegetve. A bolgár főhadiszállás 19-én kiadott hiva­talos jelentése szerint a bolgár csapatok elfog­lalták Negotint, a­honnan a szerbek pánik­szerűen menekültek. Negotin elfoglalásával a Timok torkolatának vidékén levő termékeny lapály, a Timok-völgyi vasútvonal alsó sza­kasza és a­mi igen fontos, értékes rézbányák kerültek a bolgárok kezébe. Valószínű, hogy e bányákat fel is fogjuk hamarosan használni. A Negotinból kivert szerbek 20-án ellentáma­dással igyekeztek elvesztett állásaikat vissza­szerezni, de a bolgárok visszaverték őket. No­­gotin elfoglalása azért fontos, mert a­mint a bolgár csapatok a várostól nyugatra előnyo­mulnak, az esetleg még Dr. Milanovácznál és Tokijánál a Duna mentén álló szerb osztagok is kénytelenek lesznek sietve visszavonulni, mert különben visszavonulási útjuk teljesen el lesz zárva. Boradjev tábornok jobbszárnya Galiwi­cz balszárnyától már csak kis távolságra harczol. A 19-iki bolgár jelentés azt jelentette,) A mai képen nyomulunk Szerbiában a ECosmag környékén levő ellenséges állások felé. — A bolgárok efifegialfák Hegedni és We'l&zL — Vrsnya környékén a bolgárok megverték a fran­ciákat. — Kivess csapatai elfogLalják a Szlatina magasla­tot. — ©aSlwitx i»alánka—IPefFOvácz vénájéig nyomid*. — A SSt^-r-menti csata még tarig reánk nézve kedvező fordula­tot vesz. — Sü®ves orosz támadások ^©vo-ALexm­isecznel és a fals© Szszara mentén. — Az olaszok hevesen támadnak az egész arezvonalon. — A támadásokat mindenütt vissza­vertük. — állásainkat mindenütt tartjuk. ... — Kiign nn j^ A3 U­JSÁ& Szombat, 1915.­ október 25 .

Next