Az Ujság, 1915. október (13. évfolyam, 273-303. szám)
1915-10-23 / 295. szám
papig . A czár átka. Csodálatos lendülettel rohan előre diadalmas útján a bolgár hadsereg. Az első balkán háború hősei, akiknek a hitszegés csavarta ki a fegyvert aczélos kezükből, a régi lelkesedéssel, a dicső csatákban kipróbált vitézséggel és halálraszántsággal száguldanak már azokon a szerb területeken, a melyeket az ő kardjuk szabadított fel s a melyeket a szerb árulás kerített meg magának. Igazságos és szent ügyük tudatában, jogos tulajdonuk visszaszerzésére fogtak fegyvert s követik hűséggel és odaadással bölcs és nagyszerű vezéreiket. Örömmel és büszkeséggel tekintünk bolgár szövetségeseinkre ; az ő fegyvereik méltók arra, hogy a mieink és a németeké mellett véssék be az európai háború emlékét a történelembe. Árulásnak bélyegzi a czár Bulgáriának a szláv ügygyel szemben tanúsított eljárását. S átkot szór reá, »Isten büntetésének engedvén át a szláv ügy árulójának sorsát«. Ha valóban istenítéletre akarja bízni a czár a szerb-bolgár port, akkor a balkán háború kimenetele iránt nyugodtak lehetünk. Mert Isten igazságos és igazságos a bolgárok ügye is. De a czár, úgy látszik, maga sem igen bízik az istenítéletben, mert vérző szívvel jelenti be népének, hogy kardot von Bulgária ellen. Ám, ha a szerbek vészkiáltására meg is indul a czár szive, a czár hadseregei semmiképpen sem akarnak és tudnak megindulni segítségükre. A tengerről akarja a czár Bulgáriát megtámadni, s Burgaszban és Várnán csapatokat tenni partra. Még Londonban is fejcsóválással fogadják ezt a »legnagyobb koncessziót«, amit a czár Szerbiának tehet. Ha gyönge orosz csapatok tényleg megkísérelnék is a bolgár partok elfoglalását, könnyen arra a sorsra juthatnak, amely Gallipolinál érte a Dardanellák ostromlóit. ígéretnek kevés tehát, biztatásnak pedig kétségbeejtő a szerbekre ez a kalandos terv. Mert ha az eddigi tempóban halad Szerbia meghódítása, a segítségre indult csapatok esetleg már csak romjait találják Szerbiának. S a szláv ügy és a szláv közösség a Balkánon összeomlik, mint egy üres fikszió, amely mögött sohasem lappangott egyéb orosz hatalmi vágynál és muszka zsarnokságnál. Pánszlávizmust hirdettek két századon át az orosz államférfiak s pánrasszizmust gondoltak. Nem összefoglalni akarták a szlávokat a faji, vallási és kulturális eszmék ideális magasságaiban, hanem oroszszá tenni valamennyit, s alávetni a czár akaratának, rabszolgájává tenni az orosz világuralom őrületes ábrándjának. A bolgároknak nem egy ízben volt alkalmuk gyakorlati leckét venni a Pétervárról és Moszkvából hirdetett szláv közösségből. A czároknak a szláv testvérek mindig csak olyankor jutottak az eszükbe, amikor szükségük volt reájuk a maguk czéljaira, amelyek azonosak a pánrasszizmus czéljaival. Oroszország a balkáni szlávokat nem azért szabadította fel, s nem azért dédelgette és támogatta, hogy mint nemzeti individuumok függetlenül és szabadon fejlődhessenek, hanem hogy vakondjai legyenek az orosz hatalmi aspiráczióknak. Szerbiát gyűlölték, dinasztiáját üldözték, amikor a monarchiánkkal való jó szomszédos viszonyban kereste üdvösségét és jogos állami és gazdasági érdekeinek kielégítését. És tőrrel és gyilokkal irtották ki e politika híveit, s törtek utat egy oly dinasztiának, mely készséggel vállalta az orosz jármot. S Bulgária is csak addig és akkor volt testvérnemzet és a szláv közösség méltó részese, amíg eltűrte a Kaulbarsok zsarnokságát, s Karevelovok és Zankovok, muszka zsoldon tartott bolgár államférfiak intézték politikáját. Ahová az orosz protektor, a szláv közösség nevében, betette a lábát, átok és vér fakadt léptei nyomán. Mert nem tűrte, hogy vazallusnál egyébnek akarja és tudja magát a szláv testvérnemzet. Az európai háború, ez a nagy leleplezője a politikai és erkölcsi hazugságoknak, a pánszláv eszméről is teljesen le Az entente, úgy látszik, még mindig nem adta fel abbeli reménységét, hogy Görögországot, vagy Romániát mégis sikerülni fog a maga vesztett ügye érdekében fegyveresen, sorompóba állítani. Görögországnak Anglia állítólag felajánlotta, hogy átengedi Ciprus szigetét is. Viszonzásul Görögország ismerje el azt, hogy Szerbiával kötött szerződése kötelezi Szerbiának Bulgáriával szemben való fegyveres támogatására és nem támaszt nehézségeket az entente-nak a Szalonikiban való további partraszállás kérdésében, annál is inkább, mert hiszen a partraszállás a volt görög miniszterelnökkel, Venizeloszszal való előzetes megegyezés alapján történt. Görögország várakozó magatartása érthető türelmetlenséget és idegességet vált ki a négyesszövetség hatalmainál, mert az a körülmény hogy Görögország jóformán máról-holnapra megváltoztatta a szalonikus partraszállás kérdésében álláspontját, indokoltá teszi azt a feltevést is, hogy ezek után Görögország fegyveresen is az entente ellen fordul. Ettől különösen akkor lehet az entente-nak tartania, ha a hadiszerencse nem fog neki kedvezni és a központi hatalmak teljesen leverik Szerbiát. Ebben az esetben a Szalonikiban partraszállott csapatok helyzete nagyon kritikussá válna. Ettől a veszélytől óhajtanák megóvni a négyesszövetséget azok, akik azt követelik, hogy Görögország szereljen le, ha már nem segíti csapatokkal az entente-ot. Ez a vélemény főképpen az olasz lapokban nyilvánul és valószínűleg abban a félelemben nyeri kütforrását, hogy Görögországnak eszébe juthat az is, hogy nemcsak arra tartja fegyverben hadseregét, hogy az entente-csapatokat ellenőrzizze, hanem felhasználja az alkalmat Albánia mindama részeinek elfoglalására is, amelyekre az olaszoknak vannak igényei és igy esetleg Olaszország teljesen kiszorul Dél-lbániából. Románia megpuhítása nem sikerül és igy az orosz átvonulás román területen át még rántotta a leplet. Ma már nem az Atyuska, nem a kenetteljes szent szinódus és nem a felszabadító nagy testvér ábrázatát látják a szlávok, hanem a tehetetlenség dühétől eltorzult zsarnokét, akinek színlelt barátságából és szeretetéből csak átok fakad. A bolgárok büszkék lehetnek arra, hogy a czár a szláv ügy árulójának bélyegzi őket, mert ezzel ragyogó bizonyítványt állít ki önérzetük, szabadságszeretetük és bátorságuk mellett. A bolgárok inkább elárulják a szláv ügyet, semhogy elárulják, idegen érdek zsoldjába állítsák, s idegen zsarnokság jármába hajtsák a bolgár ügyet. Mit ér a szerencsétlen, elvakult szerb nemzetnek a czár minden áldása, ha belepusztul ? Nem kívánatosabb, nem dicsőbb-e a czár átka, amelynek nyomán, ime, győzelem és áldás fakad ? egyelőre csak terv, amelynek megvalósulása elé igen sok akadály gördül, de legfőképpen a román vezető politikusok és Ferdinánd király ellenzik. Románia fenn akarja tartani semlegességét továbbra is. Pedig a Romániára való hatás kedvéért indult meg oly hevesen a volhyniai offenzíva, az oroszok mindenáron kézzelfogható eredményeket akarnak felmutatni, hogy ezzel a még ingadozó két balkáni államot, Görögországot és Romániát a négyesszövetséghez való csatlakozásra csábítsák. * Az északi Szerbiában álló szerb hadsereg helyzete nagyon kritikussá kezd válni ; kritikussá válik azért, mert a Macedóniában előnyomuló bolgár haderők teljesen megszakították a Szalonikiban partratett entente-csapatokkal való érintkezést, onnan közvetlen segítséget most már nem kaphatnak. A szerb hadsereg most már három oldalról van fenyegetve. A bolgár főhadiszállás 19-én kiadott hivatalos jelentése szerint a bolgár csapatok elfoglalták Negotint, ahonnan a szerbek pánikszerűen menekültek. Negotin elfoglalásával a Timok torkolatának vidékén levő termékeny lapály, a Timok-völgyi vasútvonal alsó szakasza és ami igen fontos, értékes rézbányák kerültek a bolgárok kezébe. Valószínű, hogy e bányákat fel is fogjuk hamarosan használni. A Negotinból kivert szerbek 20-án ellentámadással igyekeztek elvesztett állásaikat visszaszerezni, de a bolgárok visszaverték őket. Nogotin elfoglalása azért fontos, mert amint a bolgár csapatok a várostól nyugatra előnyomulnak, az esetleg még Dr. Milanovácznál és Tokijánál a Duna mentén álló szerb osztagok is kénytelenek lesznek sietve visszavonulni, mert különben visszavonulási útjuk teljesen el lesz zárva. Boradjev tábornok jobbszárnya Galiwicz balszárnyától már csak kis távolságra harczol. A 19-iki bolgár jelentés azt jelentette,) A mai képen nyomulunk Szerbiában a ECosmag környékén levő ellenséges állások felé. — A bolgárok efifegialfák Hegedni és We'l&zL — Vrsnya környékén a bolgárok megverték a franciákat. — Kivess csapatai elfogLalják a Szlatina magaslatot. — ©aSlwitx i»alánka—IPefFOvácz vénájéig nyomid*. — A SSt^-r-menti csata még tarig reánk nézve kedvező fordulatot vesz. — Sü®ves orosz támadások ^©vo-ALexmisecznel és a fals© Szszara mentén. — Az olaszok hevesen támadnak az egész arezvonalon. — A támadásokat mindenütt visszavertük. — állásainkat mindenütt tartjuk. ... — Kiign nn j^ A3 UJSÁ& Szombat, 1915. október 25 .