Az Ujság, 1915. november (13. évfolyam, 304-333. szám)

1915-11-05 / 308. szám

2 Illúziók. Az anarchistából miniszterré fuh­á­­szodott Aristide Briand ma mutatta be kabinetjét a franczia törvényhozásnak. Szavalt mint egy lírai költő és bűvész­kedett mint egy illuzionista. Komolyat és kézzelfoghatót annál kevesebbet mon­dott. Természetesen programmot is adott: a nép minden eleven erejét kí­vánja szervezni és kihasználni a háború czéljaira , s fegyelmet követel és felelős­séget , a­ki ez ellen vét, erélyes meg­torlást várhat. Ha ez kritikája akar lenni Vindani kormányzatának, akkor az új kabinet igazságügyminiszterére vár az első büntetéskiszabás önmaga ellen. Mert csodálatosképpen az igazságügyi tárczát juttatták Vivianinak, a­ki mint Francziaország miniszterelnöke nem tudta megszervezni a nép eleven erejét, nem tudta fentartani a fegyelmet s meg­szökött a maga felelőssége elől. Briand programmjában ugyanis semmi más in­dokolását nem találjuk a kormány válto­zásnak , ok nélkül pedig aligha bukott meg a Viviani-kormány. Hibái és mu­lasztásai tehát csak azok lehetnek, a­mikben az új kormány változást ígér. Tizenöt hónapon át szervezetlenek voltak a franczia nép eleven erői. Ez idő alatt elhullott a franczia ifjúság virága, s elvesztek Francziaország virágzó pro­­vincziái. Micsoda illúzió kell ahhoz, hogy épp most, az entente-politika kudarczai­­nak közepette, reméli az egység és fe­gyelem, a felelősség és akarat csodáit művelni az új franczia kormány ? Össze kellett szednie az összes parlamenti pár­tok vezető embereit, kiszolgált minisz­terekkel és miniszterelnökökkel kellett megfejelni az új kormányt, hogy az egység illúzióját keltsék föl a nemzetben. Úgy látszik, az entente kormányai, mi­után tizenöt hónap keserves tapasztalatai révén a haderőt illetőleg kijózanodtak a számok őrületéből, most a miniszteri tárczák tömegében keresik a győzelem kilátásait. Angliának ma már huszonkét minisztere van, a franczia kabinetben hat tárczanélkü­li miniszter ül, s az olasz kabinet is teremtett egy szimbolikus tárczát: a meghódítandó tartományok tárczáját. Ez utóbbi képviseli leghíveb­ben az entente egész illúzió-politikáját. Mert hogy Briand mai beszédében túlteng az illúzió, még­pedig az, a­mely az önámításban s egy nemzet végzetes megtévesztésében keresi a kitartás és remény elemeit, az világosan kiderül a bemutatkozó beszédnek a központi ha­talmakra vonatkozó részeiből. Briand azt akarja elhitetni a franczia nemzettel, hogy Németország az erő látszatával a kezdődő gyengeség jeleit akarja leplezni. S miben látja várjon e jeleket ? Abban, hogy a németek offenzívája a franczia és az orosz fronton megtört, íme, egy franczia­­miniszterelnök, a­ki annyira elmegyengének tartja nemzetét, hogy az vagy nem érdeklődik a háború eseményei iránt, vagy nem tudja a kétségbevon­hatatlan tényekből a következtetéseket levonni. Mert azt kell hinnie, hogy Francziaországban nem tudnak semmit arról, merre járnak Hindenburg hadai Oroszországban, sejtelmük sincs arról, hogy a Dardanelláknál véres kudarc­ot vallott az angol-franczia hadsereg, hogy Szerbia agonizál, hogy az entente balkán politikája megbukott, Belgium elveszett s tíz franczia m­egye a németek kezén van. S micsoda szemfényvesztési kísérlet a német offenziva megállásával leplezni Joffre legutóbbi off­enzi­vájának össze­omlását ! Ha Briand valóban azt akarja elhitetni a világgal, hogy a központi ha­talmak elgyengültek, miért nem sorolja föl az entente hadainak sikereit és hódí­tásait ? Miért nem hivatkozik pozitív eredményekre ott, a­hol az ellenfél erejé­nek gyengülését akarja láttatni ? Igaz, a franczia, az orosz, az olasz fronton e pillanatban szünetel a központi hatalmak offenzívája. De nem azért, mert gyengül az erejük, hanem mert e szüneteltetés mögött fölötte nyomatékos stratégiai okok rejlenek. A mi akaratunk az, hogy az említett frontokon egy ideig a de­fenzíva taktikáját kövessük. De várjon a franczia, az orosz, vagy az olasz had­­vezetőség taktikája-e az, hogy nagy gar­­ral előre hirdetett, nagy erőkkel meg­indított s a kétségbeesés végső meg­feszítésével forszírozott offenzívák mind összeomlanak hősies ellentállásunkon ? Ha egyéb jeleit nem látja Briand a mi gyengülésünknek, mint annak az offek­zívának a megakadását, a­mely csak az ő fantáziájában él, de a való­ságban nincs ; ha nemzetének más vi­gaszt és biztatást nem tud adni, mint hogy látszatnak mondja az ellenfél erejét, de nem mer a saját erejének még a látszatáról sem beszélni, akkor minden okünk megvan arra, hogy beérjük ezzel a látszattal, s nem kívánunk egyebet és jobbat magunknak­, mint hogy ellensé­geink mindvégig megmaradjanak abban a lírai illúzióban, melybe Briand ringatja őket, a­ki végül azzal is megfenyeget bennünket, hogy ne számítsunk semmi­féle ellanyhulásra, vagy gyengeségre a francziák részéről. Mi igazán sohasem bíztuk sorsunkat az ellenfél gyengeségére, vagy ellanyhulására, hanem csupán a magunk erejére. S Briand­a tanunk rá, hogy ellenfeleinknek ma az egyetlen illúziója a mi elgyengülésünk. Éljenek ők csak tovább is poétikus illúziókban, mi megmaradunk szerényen a magunk erejének prózája mellett. AZ TUS A 6 Péntek, 1015. november 5. A háború mai képe. Miser pácit csapatunkkal kövess hadseregének megvan a csatlakozása. — A szerbek ellenállását Kragujev­ eszél­yleire és Jagodsnánál megtörtük. — Ja«M ise2lreát elfoglalt­ák. — Sikeres előnyomulás Csicsaktől délre. — 33s-l«$ar es- grafok e?£og3«s£ták Boljevácz véresét. — Ityis eröfd vonalához északkelet felől közelednek. — A ^ijasina-voilpyreen a szerbek vereséget szenved­­ek. Visszavert orosz támadások .­­ SSrypa mentén. — Heves 8isarez©k folynak a­­ forzezaregis vasúttól délre. — Sieniavánéi oroszt e-fogjaink. — A Styr­aise folyásánál és Dünaburgnál az oroszok előretöréseit­­vissza­vertük. — Czartorijszktől nyugatra 6 tisztet, HIT embert fogtunk el, 11 géppuskát zsálera nyoltunk. — Az olaszok támadásáét mindenütt visszavertük. Asquith lordnak nagyszabású beszéde, me­lyet az angol alsóházban a helyzet megvilá­gítása és az elégedetlenkedők elhallgattatása czéljából mondott, a dardanellai hadműveletek­ről is megemlékezett. Akkor, a midőn az en­tente a dardanellai vállalkozásba belefogott, azt hangoztatták az angolok, hogy a Darda­nellák megnyitására azért van szükség, hogy Oroszország felé szabad utat nyerjenek, mert különben az orosz hadsereg lőszer hiányában nem folytathat­ja­ sikeresen a központi hatal­mak elleni háborúját. Asquith lord beszéde ez eddig hangoztatott indokok mellett azt árulja el a világnak, hogy a dardanellai támadás nem annyira az oroszok érdekében, mint inkább az angol érdekek védelmére­ és Egyiptom, megoltal­­mazása czéljából történt. Anglia attól tartott és attól tart ma is, hogy a központi hatalmak által megfelelően ellátott török hadsereg, a­mely igen sok emberrel rendelkezik, megtá­madja Egyiptomot és megszakítja Angliának a Szuezi csatornán át vezető összeköttetéseit India felé. , Asquith maga mondja, hogy az egész vál­lalkozással a török erőket akarták lekötni a Gallipoli-félsziget környékén, ha ugyanis ezt­­a támadást az entente nem kezdi meg, nagyon kétséges lett volna, hogy a mezopotámiai an­gol haderők sikereket érhetnek-e el, Egyiptom is veszélyeztetve lett volna. Hogy azonban az orosz érdeket is megemlítse, azt fűzi még hozzá, hogy az oroszok kaukázusi arczvonalán is sike­resen operálhattak volna a törökök. E szerint tehát a Dardanellák ostroma jóformán csak védekezés volt a török hadsereggel szemben. Ha sikerült volna, bizonyára sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonított volna neki az angol miniszterelnök, mint most teszi. Az enténte-csapat­ok, úgy látszik, már meg­kezdték a hadműveleteket a Balkánon, egyelőre még csak a franczia csapatok vereségeiről kap­tunk jelentéseket. A Velez körüli harcrokban a szerb csapatokkal francziák is együtt­működ­tek, de, úgy látszik, nem sok eredménynyel, mert a szerbek, mint már tegnap is jeleztük, Veleznél vereséget szenvedtek és Prilep irányá­ban voltak kénytelenek a támadó­­ bolgárok elől visszavonulni. A bolgárok állítólag már a Babina Pl.-án át vezető szorosban harczolnak, Priseptől északra. Ez természetesen még meg­erősítésre szorul. A franczia csapatok zöme azonban Strumicza irányában támadott. Va­­landovónál visszaszorította a Csepeli-Balkán déli lejtőjén álló előretolt bolgár erőket és meg­támadta a bolgároknak Strumicza városánál lévő csapatait. Itt azonban a francziák vere­séget szenvedtek és 600 foglyot is veszítettek. Az angol csapatok is elindultak Szalonikiból és állítólag Doiran és Gevgheli vonalában vonul­nak fel,­ valószínűleg hogy a franciákat támo­gassák. A mac­edóniai események semmi tekintet­ben nem befolyásolják az Észak-Szerbiában lezajló hadműveleteket, azok tervszerűen foly­nak tovább és a szerbek helyzete napról-napra válságosabbá válik. A nyugati szárnyon Kö­vess tábornok Uzsiczébe bevonult csapatai meg­teremtették az összeköttetést a mi visegrádi

Next