Az Ujság, 1915. november (13. évfolyam, 304-333. szám)
1915-11-05 / 308. szám
2 Illúziók. Az anarchistából miniszterré fuhászodott Aristide Briand ma mutatta be kabinetjét a franczia törvényhozásnak. Szavalt mint egy lírai költő és bűvészkedett mint egy illuzionista. Komolyat és kézzelfoghatót annál kevesebbet mondott. Természetesen programmot is adott: a nép minden eleven erejét kívánja szervezni és kihasználni a háború czéljaira , s fegyelmet követel és felelősséget , aki ez ellen vét, erélyes megtorlást várhat. Ha ez kritikája akar lenni Vindani kormányzatának, akkor az új kabinet igazságügyminiszterére vár az első büntetéskiszabás önmaga ellen. Mert csodálatosképpen az igazságügyi tárczát juttatták Vivianinak, aki mint Francziaország miniszterelnöke nem tudta megszervezni a nép eleven erejét, nem tudta fentartani a fegyelmet s megszökött a maga felelőssége elől. Briand programmjában ugyanis semmi más indokolását nem találjuk a kormány változásnak , ok nélkül pedig aligha bukott meg a Viviani-kormány. Hibái és mulasztásai tehát csak azok lehetnek, amikben az új kormány változást ígér. Tizenöt hónapon át szervezetlenek voltak a franczia nép eleven erői. Ez idő alatt elhullott a franczia ifjúság virága, s elvesztek Francziaország virágzó provincziái. Micsoda illúzió kell ahhoz, hogy épp most, az entente-politika kudarczainak közepette, reméli az egység és fegyelem, a felelősség és akarat csodáit művelni az új franczia kormány ? Össze kellett szednie az összes parlamenti pártok vezető embereit, kiszolgált miniszterekkel és miniszterelnökökkel kellett megfejelni az új kormányt, hogy az egység illúzióját keltsék föl a nemzetben. Úgy látszik, az entente kormányai, miután tizenöt hónap keserves tapasztalatai révén a haderőt illetőleg kijózanodtak a számok őrületéből, most a miniszteri tárczák tömegében keresik a győzelem kilátásait. Angliának ma már huszonkét minisztere van, a franczia kabinetben hat tárczanélküli miniszter ül, s az olasz kabinet is teremtett egy szimbolikus tárczát: a meghódítandó tartományok tárczáját. Ez utóbbi képviseli leghívebben az entente egész illúzió-politikáját. Mert hogy Briand mai beszédében túlteng az illúzió, mégpedig az, amely az önámításban s egy nemzet végzetes megtévesztésében keresi a kitartás és remény elemeit, az világosan kiderül a bemutatkozó beszédnek a központi hatalmakra vonatkozó részeiből. Briand azt akarja elhitetni a franczia nemzettel, hogy Németország az erő látszatával a kezdődő gyengeség jeleit akarja leplezni. S miben látja várjon e jeleket ? Abban, hogy a németek offenzívája a franczia és az orosz fronton megtört, íme, egy francziaminiszterelnök, aki annyira elmegyengének tartja nemzetét, hogy az vagy nem érdeklődik a háború eseményei iránt, vagy nem tudja a kétségbevonhatatlan tényekből a következtetéseket levonni. Mert azt kell hinnie, hogy Francziaországban nem tudnak semmit arról, merre járnak Hindenburg hadai Oroszországban, sejtelmük sincs arról, hogy a Dardanelláknál véres kudarcot vallott az angol-franczia hadsereg, hogy Szerbia agonizál, hogy az entente balkán politikája megbukott, Belgium elveszett s tíz franczia megye a németek kezén van. S micsoda szemfényvesztési kísérlet a német offenziva megállásával leplezni Joffre legutóbbi offenzivájának összeomlását ! Ha Briand valóban azt akarja elhitetni a világgal, hogy a központi hatalmak elgyengültek, miért nem sorolja föl az entente hadainak sikereit és hódításait ? Miért nem hivatkozik pozitív eredményekre ott, ahol az ellenfél erejének gyengülését akarja láttatni ? Igaz, a franczia, az orosz, az olasz fronton e pillanatban szünetel a központi hatalmak offenzívája. De nem azért, mert gyengül az erejük, hanem mert e szüneteltetés mögött fölötte nyomatékos stratégiai okok rejlenek. A mi akaratunk az, hogy az említett frontokon egy ideig a defenzíva taktikáját kövessük. De várjon a franczia, az orosz, vagy az olasz hadvezetőség taktikája-e az, hogy nagy garral előre hirdetett, nagy erőkkel megindított s a kétségbeesés végső megfeszítésével forszírozott offenzívák mind összeomlanak hősies ellentállásunkon ? Ha egyéb jeleit nem látja Briand a mi gyengülésünknek, mint annak az offekzívának a megakadását, amely csak az ő fantáziájában él, de a valóságban nincs ; ha nemzetének más vigaszt és biztatást nem tud adni, mint hogy látszatnak mondja az ellenfél erejét, de nem mer a saját erejének még a látszatáról sem beszélni, akkor minden okünk megvan arra, hogy beérjük ezzel a látszattal, s nem kívánunk egyebet és jobbat magunknak, mint hogy ellenségeink mindvégig megmaradjanak abban a lírai illúzióban, melybe Briand ringatja őket, aki végül azzal is megfenyeget bennünket, hogy ne számítsunk semmiféle ellanyhulásra, vagy gyengeségre a francziák részéről. Mi igazán sohasem bíztuk sorsunkat az ellenfél gyengeségére, vagy ellanyhulására, hanem csupán a magunk erejére. S Brianda tanunk rá, hogy ellenfeleinknek ma az egyetlen illúziója a mi elgyengülésünk. Éljenek ők csak tovább is poétikus illúziókban, mi megmaradunk szerényen a magunk erejének prózája mellett. AZ TUS A 6 Péntek, 1015. november 5. A háború mai képe. Miser pácit csapatunkkal kövess hadseregének megvan a csatlakozása. — A szerbek ellenállását Kragujev eszélyleire és Jagodsnánál megtörtük. — Ja«M ise2lreát elfoglalták. — Sikeres előnyomulás Csicsaktől délre. — 33s-l«$ar es- grafok e?£og3«s£ták Boljevácz véresét. — Ityis eröfd vonalához északkelet felől közelednek. — A ^ijasina-voilpyreen a szerbek vereséget szenvedek. Visszavert orosz támadások . SSrypa mentén. — Heves 8isarez©k folynak a forzezaregis vasúttól délre. — Sieniavánéi oroszt e-fogjaink. — A Styraise folyásánál és Dünaburgnál az oroszok előretöréseitvisszavertük. — Czartorijszktől nyugatra 6 tisztet, HIT embert fogtunk el, 11 géppuskát zsálera nyoltunk. — Az olaszok támadásáét mindenütt visszavertük. Asquith lordnak nagyszabású beszéde, melyet az angol alsóházban a helyzet megvilágítása és az elégedetlenkedők elhallgattatása czéljából mondott, a dardanellai hadműveletekről is megemlékezett. Akkor, a midőn az entente a dardanellai vállalkozásba belefogott, azt hangoztatták az angolok, hogy a Dardanellák megnyitására azért van szükség, hogy Oroszország felé szabad utat nyerjenek, mert különben az orosz hadsereg lőszer hiányában nem folytathatja sikeresen a központi hatalmak elleni háborúját. Asquith lord beszéde ez eddig hangoztatott indokok mellett azt árulja el a világnak, hogy a dardanellai támadás nem annyira az oroszok érdekében, mint inkább az angol érdekek védelmére és Egyiptom, megoltalmazása czéljából történt. Anglia attól tartott és attól tart ma is, hogy a központi hatalmak által megfelelően ellátott török hadsereg, amely igen sok emberrel rendelkezik, megtámadja Egyiptomot és megszakítja Angliának a Szuezi csatornán át vezető összeköttetéseit India felé. , Asquith maga mondja, hogy az egész vállalkozással a török erőket akarták lekötni a Gallipoli-félsziget környékén, ha ugyanis ezta támadást az entente nem kezdi meg, nagyon kétséges lett volna, hogy a mezopotámiai angol haderők sikereket érhetnek-e el, Egyiptom is veszélyeztetve lett volna. Hogy azonban az orosz érdeket is megemlítse, azt fűzi még hozzá, hogy az oroszok kaukázusi arczvonalán is sikeresen operálhattak volna a törökök. E szerint tehát a Dardanellák ostroma jóformán csak védekezés volt a török hadsereggel szemben. Ha sikerült volna, bizonyára sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonított volna neki az angol miniszterelnök, mint most teszi. Az enténte-csapatok, úgy látszik, már megkezdték a hadműveleteket a Balkánon, egyelőre még csak a franczia csapatok vereségeiről kaptunk jelentéseket. A Velez körüli harcrokban a szerb csapatokkal francziák is együttműködtek, de, úgy látszik, nem sok eredménynyel, mert a szerbek, mint már tegnap is jeleztük, Veleznél vereséget szenvedtek és Prilep irányában voltak kénytelenek a támadó bolgárok elől visszavonulni. A bolgárok állítólag már a Babina Pl.-án át vezető szorosban harczolnak, Priseptől északra. Ez természetesen még megerősítésre szorul. A franczia csapatok zöme azonban Strumicza irányában támadott. Valandovónál visszaszorította a Csepeli-Balkán déli lejtőjén álló előretolt bolgár erőket és megtámadta a bolgároknak Strumicza városánál lévő csapatait. Itt azonban a francziák vereséget szenvedtek és 600 foglyot is veszítettek. Az angol csapatok is elindultak Szalonikiból és állítólag Doiran és Gevgheli vonalában vonulnak fel, valószínűleg hogy a franciákat támogassák. A macedóniai események semmi tekintetben nem befolyásolják az Észak-Szerbiában lezajló hadműveleteket, azok tervszerűen folynak tovább és a szerbek helyzete napról-napra válságosabbá válik. A nyugati szárnyon Kövess tábornok Uzsiczébe bevonult csapatai megteremtették az összeköttetést a mi visegrádi