Az Ujság, 1915. december (13. évfolyam, 334-363. szám)

1915-12-25 / 358. szám

Szom­bat, 1915. dec­member 25 AI ÚJSÁG — Talán irodai szolgálatra lehetne ... Kicsit gyöngéllem. — Igaza van. Majd beveszszük haditudósító­nak. Nagyon megbízható és diszkrét katonának látszik. Arczban különben feltűnően hasonlít & exczellencziájához sir. Greyhez. Tauglich. — Negyedik szám. Na, mért nem jön be? — Ezredes urnak jelentem, már bent van. — Hol? •— Itt mászik a földön. — Hm, még mindig nem látom. — Tessék nagyitóüveget venni. •— AM, látom már. Fűre­a alakja van. Hogy hivjék ? — Bacillis pestis. — Ezt is mi hívtuk be? — Nem, önként jelentkezett. — Ejnye csak ... küldjék le gyorsan Szalo­­nikiba ... a segítőe apatokhoz ... — Nem akar menni... — Hát küldjék a vezérkarba. — A vezérgyomorba kérte magát. (­inti) T­ ­ok­ár f éld a háborúban. (A kereseti viszonyok és a megélhetés.) — Saját fu­t­mlónk­ul. — Gazdasági jelentőségű tanulmányt intt, meg­dönthetetlen statisztikát vonultatni fel szárnyaink­ban nem c­élunk és nem is mesterségünk. A pol­gári életről, azaz a kereseti és megélhetési viszo­nyokról akarunk írni a háborúban, s e czélből felkerestük az ügyvédet, az orvost, a hivatalno­kot, bírót, tanárt, katonát, kereskedőt, gyárost, iparost, ipari munkást, napszámost, hogy két gyűjtőkérdésbe foglalva terjes­szük elébük csere­­ségünk anyagát. A Téseket majd a megszólaltatott érdekelt felek fogják kitölteni. A két kérdés igy hangzik : I. Mennyit keresett békében és háborúban? II. Mi a háztartásénak költsége ugyancsak békében és háborúban? A szerzett anyag extraktuma eléggé vigasz­taló képet nyújt. Általános tapasztalatunk, hogy nem a legérzékenyebben károsultak a leghango­sabbak a siránkozásban. (Az ügyvéd.) Ügyvédje válogatja,­ a fiskálisok között is disztingválni kell. Mindenekelőtt a módos, nagy­­keresetű fiskálist és jogtanácsost látogattuk meg, a­ki előzékenyen elismerte, hogy a háborús kon­junktúrák neki inkább kedveztek, mint ártot­tak. A virágzó nagyvállalatok s az állami köz­pontok rendelései jelentékeny keresetet biztosítot­tak a gazdag jogtanácsosnak a háborúban is. A kiváltságos, gazdag ügyvéd tehát gyarapodik. A háztartási statisztikára vonatkozó kérdésünket fölényes kézlegyintéssel intézi el: — Hiszen tudja, hogy nagy a drágaság, de a­z úgy sem számít nálunk." A ken­yetem­ megduplá­zódott, a háztartásom­­ többe kerül vagya száz­ötven százalékkal. Azért n­em fizettem rá az üz­letre. A katonai szolgálatot teljesítő ügyvéd, a­ki most jött haza szabadságra, nem tartja aktuális­nak kérdésünket. Hiszen ő bezárta irodáját, s ha nyitva tartaná is, megbízható he­lyettesülés hiányában Úgy sem bonyolíthatná le praxisát. A szegényebb és itthon maradt, ügy­véd sorsa, mint számos beérkezett válaszból ma­gá­t lapít Imni­­­uk, eléggé mostoha. Vagy négyszáz budapá­rti ügyvéd szorul kamarai segélyre és egyéb támogatásra. A jövedelem csekély, vagy műtét is kevesebb, s ezt javarészt a moratórium és a hiteleség csökke­nése eredményezte. A szegény ügyvéd bizony ala­posan megszorította háztartása költségeit, s az igényeit is redukálta, de a legkorlátoltabb igények mellett is 50-60%-os minus mutatkozik a szám­adásokban. x és orvos.) A latenter osztály legdusabban honorált hábo­rús­ munkása az orvos. Nemcsak a milliomos pro­fesszor, a­ki ugyanolyan fölényes k­­osolylyal intézte el a háztartásra vonatkozó kérdéseket, mint jog­tanácsos kollégája, hanem nagyobb praxisú doktor­­társa is. Egy ismertebb gyakorló orvos, mint tíz­­húsz hiteles válaszból megállapíthatjuk, háború előtt átlagosan 20.000 koronát keresett évenként. Ebből háztartásra 10.000 koronát, lakásra 3400 ko­ronát költött, maradt 6600 koronája egyéb szük­ségleteinek fedezésére. (Egy kedvelt fiatal gyakorló orvos adatait közöljük.) Mivel a c­ivilorvos most kiveszőben lévő emberfajta, a kereslet pedig, saj­nos, nem csökkent, az említett doktor jövedelme a háborús esztendőben meghaladta a 28.000 ko­ronát. Ebből kitelik a háztartási czikkek drágu­lásával járó költségtöbblet is. (Biró, tanár, hivatalnok.) A hatodik fizetési osztályba tartozó biró fize­tése — mondta egy biró ismerősünk — lakásille­tékkel együtt évi 8000 korona, a­miből lakásra elköltöttem évi 1600­ koronát. A megmaradt 6400 koronából háztartásra 5000 koronát költöttem, ruházatra, nyaralás és szórakozásra 1400 koronám maradt. A háborús évben drágasági pótlék czimént 1200 koronát kaptam, összjövedelmem tehát 9200 korona volt. Míg az életszükséglet 200%-kal drá­gult, az államhivatalnoknak drágasági pótlék czi­­mén fizetésének 13%-a jutott. Most 9200 koronáim fizetésből háztartásra 7000 koronát költöttem. A nagy lakások évi bére nem szállt le, mint a kis lakásoké. Lakás és háztartásra 8600 koronát köl­töttem a háborús esztendőben, ruházatra, nyara­lásra, szórakozásra 600 korona maradt . Míg a vas­munkás iparos magától mit se vonva meg, 50%-kal többet takarít meg keresményéből a háború alatt, a hatodik fizetési osztályban lévő biró vagy kény­telen volt életszükségleteit redukálni, vagy a szó­rakozásra, nyaralásra szánt összeg 50—60%-ával pótolta a háború előtti­­év háztartási költségét, máskülönben feltétlenül nélkülözött volna.­­ Ez a nyilatkozat teljesen­­fedi az állami tiszt­viselők és a fixfizetéses magánhivat­a­lnokok állás­pontját. Az állami tanító 50—130 korona rend­kívüli segélyt kapott a háborúban, a tanár 200— 250 koronát, továbbá beszerzési előleget, de ez nem ellensúlyozza a háztartási és egyéb czikkek árának hozzávetőlegesen 50%-os emelkedését. Bu­dapesten ennél is kedvezőtlenebbek a viszonyok. A budapesti tanár konyhájára havonként alig jut százötven-kétszáz forintocska, ebből pedig most szűköcskén sem telik. Békében még ruházati czikkekre is meg lehetett takarítani belőle. A Budapesten állomásozó katonatiszt ille­tékei a háborús többletből sem fedezik a standes­­gewess-élet szükségleteit. A családos, vagyontalan csapattiszt (főhadnagy, százados) egy sorban küzd a megélhetés gondjaival a tórákkal, tanárokkal és állami tisztviselővel. Kedvezőbb a helyzete a­ legényemben,c.k. a­ki a tiszti menázsban nem érti annyira az árdrágulást, legalább háztartási czik­kek tekintetében. (A kereskedő.) Száznál több üzknetet jártunk sorra a főváros­ban.­­Sok panaszt és kesergést hallottunk, a jó­mód viszont nem dicsekedett el a kedvező kon­junktúrákkal, de hát ez általános emberi gyenge­ség. A főváros ken­ekedettságának, a karácsonyi forgalmat is beszámítva, általában nincs oka a panaszra."Egyes branche-okat persze ki kell venni az átlagból. A textil­ branche üzletei ugyancsak virágzanak, különösen azoké, a­melyek háborús felszereléseket és luxusczikkeket árusítanak. Egy előkelő férfidivatkereskedő-c­ég tulajdonosa viszont keserűen panaszolta el, hogy akár be is csukhatná üzletét. — Nem mondom, a külvárosi férfidivatczik a­­boltok, a­hol munkásnép vásárol, még csak meg vannak valahogy, — mondotta egy kedves isme­rősünk — de a mi forgalmunk negyven százalék­kal csökkent a lefolyt esztendőben. A háztartá­som rengeteg összeget emészt el, a konyhában százhúsz százalékos drágulást konstatálhatok, s mégis ez a kisebbik baj. Az élel­miszer­boltok viszont fényes vedvfénynyel s nagy haszonnal zárták könyveiket, különösen a czipő-, kalap-, harisnya­bolt­ok. Ezek akár kétszáz százalékos árdrágulást is elbírnának az élelmiszer-piac­on, mert a háztartásuk költségének gyarapodása egye­nes arányban nő a keresetükkel. Sőt fölösleg is van, még­pedig tetemes. Megállapításunk szerint alaposan megcsap­pan­ a lakásberendezéssel, világítással és házépí­téssel kapcsolatos c­égek üzleti forgalma is, ellen­ben a háztartási­­csikkeknek megnőtt az­­ára, a vaskereskedők gyarapszanak és gazdagodnak, va­lamint az olyan cségek, a melyek rézárul helyette­­si­lő czikkekkel ku­luskeilnek. Ennek persze a fém-­ rekvirálás az oka­­i­­ (Gyárosok.) —­ Uram, az én háztartásom százezer koronát emészt fel évenként. Tudom, hogy nagy a drága­ság, de statisztikával nem szolgálhatok, egysze­rűen azért, mert a különbség, ha még olyan je­lentékeny'' is, mostanában nem érdekel. —­ Hogy miért? Megfelelek a második kérdé­sére. Hadiszállításokkal foglalkozom A gyűrűk ugyanis csaknem kivétel nélkül hadi­szereket produkálnak a háborúban : a vas- és gép­gyárak javarészt munícziót, gépalkatrészeket, lö­vészárok-berendezést, tábori konyhát. Más üzemek ugyancsak hadviselési czikkekre rendezkedtek be. A gyárosok helyzete tehát általában igen kedvező­nek mondható. Másként áll a dolog az üvegipar­ban, mely teljesen pang, és az olyan gyárakban, a­melyek hadseregszállításra berendezkedni nem tudtak. A drágaság az elmaradt­­nagy haszonhoz képest -­­ mint egy jómódú gyáré- ismerősünk mondotta — számba se jöhet. Itt is ez a kisebbik baj­. Kisebb kézműiparral foglalkozó czégeknél figyelembe kell venni, hogy sok czégfőjük katonai szolgálatot teljesít s igy vagy kénytelen volt be­szüntetni üzletét, vagy pedig hiányosan vezetni azt. (Ipari munkás.) A vas- és fémmunkás bére a háború előtt maximálisan 6— 8 korona volt naponként. Tagad­hatatlan, — mondotta egy­ családos­­munkás tudó­sítónknak — hogy azelőtt is rendezett viszonyok között élhettünk. Véleményem szerint a vas- és fémmunkás volt mindig a munkástársadalom elitje. Most az élelmiszerek drágulásával arányosan szö­kött fel a napibérünk. Napidíjunk most 9-7-15 ko­rona között ingadozik. A háború előtt 55 koronás heti keresetemből lakásra 12 koronát, élelemre 25 koronát költöttem. Egyéb kiadások mellett, hetenként takarékba is tettem vagy kilencz koro­nát. Most 85 kor­ona a heti keresetem s ebből lakásra 9 koronát, élelemre 60 koronát adok ki hetenként, de így is megtakaríthatok vagy 16 ko­ronát, tehát 50%-kal többet, mint a háború előtt. Megjegyzem, hogy most se bánok takarékosabban a pénzzel, mert ha a háború előtt 25 koronát köl­töttem élelmezésre, a 200—250%-os árdrágulást beleszámítva, ez az összeg megfelel a mostani 60 koronámnak. Szóval nem vonok meg magamtól semmit s mégis 50%-kal többet tettem félre, mint békeidőben. A háborús idők legszomorúbb ipari munkása a kőműves. Napi bére a háború előtt 5—7 korona volt, most 4—6 korona. A kőműves mindig típusa volt a pénzt alig gyűjtő mesterembernek- Télen békeidőben is alig van munka, így­ hát kénytelen adósságot csinálni. A rendkívüli háborús állapotok nem emelték a kőműves napibérét, s ehhez járul a 200%-os áremelkedés, szóval konstatálhatjuk, hogy a vasiparossal ellentétben a kőművesiparos ugyancsak szűken élhet a háborúban. . Egy ismert fényképészünk így válaszolt kér­déseinkre : — Közvetlen a háború előtt évente 18.000 korona évi forgalmam volt, a­miből 9000 korona volt a tiszta hasznom. Tehát 50 százalék. A teljes háborús évben 36.000 korona volt az ért forgalmam, s ebből 21.000 korona volt a tiszta hasznom. Bár a háború a vegyiszerek 200% áremelkedését ered­­ményezte, az­ évi haszon mégis 57%%-kal zárult, még­pedig azért, mert a fényképésznek 30 darab fénykép kikészítéséhez ugyananny­i hígított vegyi­­szerre van szüksége, mint például 100 darabhoz. Így történhetett, hogy a vegyi­szerek 200% ár­emelkedése k­iegyenl­ítődött. (A napszámos.) Egy ékesebb, éleseszű és meglepően intelli­gens napszámostól kaptuk az alábbi adatokat: — Az épületmunkás napszáma a háború előtt 3 korona 60 fillér és 5 korona között váltakozott.­­ A szakmába vágó napszámbérek a háború alatt mindössze 35%­-al emelkedtek, tehát most 5 ko­rona 40 fillér körül váltakoznak. A mi osztályunk gondjai tehát úgyszólván kicserélődtek, a­mennyi­ben az élelmic­ikkek rohamos emelkedésével le­szállt a kislakások bére. A heti 28 koronát kereső napszámos háború előtti heti lakbére 12 korona volt, élelmezésre maradt 16 koronája. A napszá­mos most heti 35 koronát keres és heti lakbére 9 korona, tehát 26 koronát költhet élelmezésre. A legalsó néposztály életszükségleteinek kielégí­lésére ilyképp körülbelül megvolna a helyéé, arány a kereset szapomlat és az élelmi czikkek dils­gálása között. . .

Next