Az Ujság, 1915. december (13. évfolyam, 334-363. szám)
1915-12-25 / 358. szám
Szombat, 1915. decmember 25 AI ÚJSÁG — Talán irodai szolgálatra lehetne ... Kicsit gyöngéllem. — Igaza van. Majd beveszszük haditudósítónak. Nagyon megbízható és diszkrét katonának látszik. Arczban különben feltűnően hasonlít & exczellencziájához sir. Greyhez. Tauglich. — Negyedik szám. Na, mért nem jön be? — Ezredes urnak jelentem, már bent van. — Hol? •— Itt mászik a földön. — Hm, még mindig nem látom. — Tessék nagyitóüveget venni. •— AM, látom már. Fűrea alakja van. Hogy hivjék ? — Bacillis pestis. — Ezt is mi hívtuk be? — Nem, önként jelentkezett. — Ejnye csak ... küldjék le gyorsan Szalonikiba ... a segítőe apatokhoz ... — Nem akar menni... — Hát küldjék a vezérkarba. — A vezérgyomorba kérte magát. (inti) T okár f éld a háborúban. (A kereseti viszonyok és a megélhetés.) — Saját futmlónkul. — Gazdasági jelentőségű tanulmányt intt, megdönthetetlen statisztikát vonultatni fel szárnyainkban nem célunk és nem is mesterségünk. A polgári életről, azaz a kereseti és megélhetési viszonyokról akarunk írni a háborúban, s e czélből felkerestük az ügyvédet, az orvost, a hivatalnokot, bírót, tanárt, katonát, kereskedőt, gyárost, iparost, ipari munkást, napszámost, hogy két gyűjtőkérdésbe foglalva terjesszük elébük csereségünk anyagát. A Téseket majd a megszólaltatott érdekelt felek fogják kitölteni. A két kérdés igy hangzik : I. Mennyit keresett békében és háborúban? II. Mi a háztartásénak költsége ugyancsak békében és háborúban? A szerzett anyag extraktuma eléggé vigasztaló képet nyújt. Általános tapasztalatunk, hogy nem a legérzékenyebben károsultak a leghangosabbak a siránkozásban. (Az ügyvéd.) Ügyvédje válogatja, a fiskálisok között is disztingválni kell. Mindenekelőtt a módos, nagykeresetű fiskálist és jogtanácsost látogattuk meg, aki előzékenyen elismerte, hogy a háborús konjunktúrák neki inkább kedveztek, mint ártottak. A virágzó nagyvállalatok s az állami központok rendelései jelentékeny keresetet biztosítottak a gazdag jogtanácsosnak a háborúban is. A kiváltságos, gazdag ügyvéd tehát gyarapodik. A háztartási statisztikára vonatkozó kérdésünket fölényes kézlegyintéssel intézi el: — Hiszen tudja, hogy nagy a drágaság, de az úgy sem számít nálunk." A kenyetem megduplázódott, a háztartásom többe kerül vagya százötven százalékkal. Azért nem fizettem rá az üzletre. A katonai szolgálatot teljesítő ügyvéd, aki most jött haza szabadságra, nem tartja aktuálisnak kérdésünket. Hiszen ő bezárta irodáját, s ha nyitva tartaná is, megbízható helyettesülés hiányában Úgy sem bonyolíthatná le praxisát. A szegényebb és itthon maradt, ügyvéd sorsa, mint számos beérkezett válaszból magát lapít Imniuk, eléggé mostoha. Vagy négyszáz budapárti ügyvéd szorul kamarai segélyre és egyéb támogatásra. A jövedelem csekély, vagy műtét is kevesebb, s ezt javarészt a moratórium és a hiteleség csökkenése eredményezte. A szegény ügyvéd bizony alaposan megszorította háztartása költségeit, s az igényeit is redukálta, de a legkorlátoltabb igények mellett is 50-60%-os minus mutatkozik a számadásokban. x és orvos.) A latenter osztály legdusabban honorált háborús munkása az orvos. Nemcsak a milliomos professzor, aki ugyanolyan fölényes kosolylyal intézte el a háztartásra vonatkozó kérdéseket, mint jogtanácsos kollégája, hanem nagyobb praxisú doktortársa is. Egy ismertebb gyakorló orvos, mint tízhúsz hiteles válaszból megállapíthatjuk, háború előtt átlagosan 20.000 koronát keresett évenként. Ebből háztartásra 10.000 koronát, lakásra 3400 koronát költött, maradt 6600 koronája egyéb szükségleteinek fedezésére. (Egy kedvelt fiatal gyakorló orvos adatait közöljük.) Mivel a civilorvos most kiveszőben lévő emberfajta, a kereslet pedig, sajnos, nem csökkent, az említett doktor jövedelme a háborús esztendőben meghaladta a 28.000 koronát. Ebből kitelik a háztartási czikkek drágulásával járó költségtöbblet is. (Biró, tanár, hivatalnok.) A hatodik fizetési osztályba tartozó biró fizetése — mondta egy biró ismerősünk — lakásilletékkel együtt évi 8000 korona, amiből lakásra elköltöttem évi 1600 koronát. A megmaradt 6400 koronából háztartásra 5000 koronát költöttem, ruházatra, nyaralás és szórakozásra 1400 koronám maradt. A háborús évben drágasági pótlék czimént 1200 koronát kaptam, összjövedelmem tehát 9200 korona volt. Míg az életszükséglet 200%-kal drágult, az államhivatalnoknak drágasági pótlék czimén fizetésének 13%-a jutott. Most 9200 koronáim fizetésből háztartásra 7000 koronát költöttem. A nagy lakások évi bére nem szállt le, mint a kis lakásoké. Lakás és háztartásra 8600 koronát költöttem a háborús esztendőben, ruházatra, nyaralásra, szórakozásra 600 korona maradt . Míg a vasmunkás iparos magától mit se vonva meg, 50%-kal többet takarít meg keresményéből a háború alatt, a hatodik fizetési osztályban lévő biró vagy kénytelen volt életszükségleteit redukálni, vagy a szórakozásra, nyaralásra szánt összeg 50—60%-ával pótolta a háború előttiév háztartási költségét, máskülönben feltétlenül nélkülözött volna. Ez a nyilatkozat teljesenfedi az állami tisztviselők és a fixfizetéses magánhivatalnokok álláspontját. Az állami tanító 50—130 korona rendkívüli segélyt kapott a háborúban, a tanár 200— 250 koronát, továbbá beszerzési előleget, de ez nem ellensúlyozza a háztartási és egyéb czikkek árának hozzávetőlegesen 50%-os emelkedését. Budapesten ennél is kedvezőtlenebbek a viszonyok. A budapesti tanár konyhájára havonként alig jut százötven-kétszáz forintocska, ebből pedig most szűköcskén sem telik. Békében még ruházati czikkekre is meg lehetett takarítani belőle. A Budapesten állomásozó katonatiszt illetékei a háborús többletből sem fedezik a standesgewess-élet szükségleteit. A családos, vagyontalan csapattiszt (főhadnagy, százados) egy sorban küzd a megélhetés gondjaival a tórákkal, tanárokkal és állami tisztviselővel. Kedvezőbb a helyzete a legényemben,c.k. aki a tiszti menázsban nem érti annyira az árdrágulást, legalább háztartási czikkek tekintetében. (A kereskedő.) Száznál több üzknetet jártunk sorra a fővárosban.Sok panaszt és kesergést hallottunk, a jómód viszont nem dicsekedett el a kedvező konjunktúrákkal, de hát ez általános emberi gyengeség. A főváros kenekedettságának, a karácsonyi forgalmat is beszámítva, általában nincs oka a panaszra."Egyes branche-okat persze ki kell venni az átlagból. A textil branche üzletei ugyancsak virágzanak, különösen azoké, amelyek háborús felszereléseket és luxusczikkeket árusítanak. Egy előkelő férfidivatkereskedő-cég tulajdonosa viszont keserűen panaszolta el, hogy akár be is csukhatná üzletét. — Nem mondom, a külvárosi férfidivatczik aboltok, ahol munkásnép vásárol, még csak meg vannak valahogy, — mondotta egy kedves ismerősünk — de a mi forgalmunk negyven százalékkal csökkent a lefolyt esztendőben. A háztartásom rengeteg összeget emészt el, a konyhában százhúsz százalékos drágulást konstatálhatok, s mégis ez a kisebbik baj. Az élelmiszerboltok viszont fényes vedvfénynyel s nagy haszonnal zárták könyveiket, különösen a czipő-, kalap-, harisnyaboltok. Ezek akár kétszáz százalékos árdrágulást is elbírnának az élelmiszer-piacon, mert a háztartásuk költségének gyarapodása egyenes arányban nő a keresetükkel. Sőt fölösleg is van, mégpedig tetemes. Megállapításunk szerint alaposan megcsappan a lakásberendezéssel, világítással és házépítéssel kapcsolatos cégek üzleti forgalma is, ellenben a háztartásicsikkeknek megnőtt azára, a vaskereskedők gyarapszanak és gazdagodnak, valamint az olyan cségek, a melyek rézárul helyettesilő czikkekkel kuluskeilnek. Ennek persze a fém- rekvirálás az okai (Gyárosok.) — Uram, az én háztartásom százezer koronát emészt fel évenként. Tudom, hogy nagy a drágaság, de statisztikával nem szolgálhatok, egyszerűen azért, mert a különbség, ha még olyan jelentékeny'' is, mostanában nem érdekel. — Hogy miért? Megfelelek a második kérdésére. Hadiszállításokkal foglalkozom A gyűrűk ugyanis csaknem kivétel nélkül hadiszereket produkálnak a háborúban : a vas- és gépgyárak javarészt munícziót, gépalkatrészeket, lövészárok-berendezést, tábori konyhát. Más üzemek ugyancsak hadviselési czikkekre rendezkedtek be. A gyárosok helyzete tehát általában igen kedvezőnek mondható. Másként áll a dolog az üvegiparban, mely teljesen pang, és az olyan gyárakban, amelyek hadseregszállításra berendezkedni nem tudtak. A drágaság az elmaradtnagy haszonhoz képest - mint egy jómódú gyáré- ismerősünk mondotta — számba se jöhet. Itt is ez a kisebbik baj. Kisebb kézműiparral foglalkozó czégeknél figyelembe kell venni, hogy sok czégfőjük katonai szolgálatot teljesít s igy vagy kénytelen volt beszüntetni üzletét, vagy pedig hiányosan vezetni azt. (Ipari munkás.) A vas- és fémmunkás bére a háború előtt maximálisan 6— 8 korona volt naponként. Tagadhatatlan, — mondotta egy családosmunkás tudósítónknak — hogy azelőtt is rendezett viszonyok között élhettünk. Véleményem szerint a vas- és fémmunkás volt mindig a munkástársadalom elitje. Most az élelmiszerek drágulásával arányosan szökött fel a napibérünk. Napidíjunk most 9-7-15 korona között ingadozik. A háború előtt 55 koronás heti keresetemből lakásra 12 koronát, élelemre 25 koronát költöttem. Egyéb kiadások mellett, hetenként takarékba is tettem vagy kilencz koronát. Most 85 korona a heti keresetem s ebből lakásra 9 koronát, élelemre 60 koronát adok ki hetenként, de így is megtakaríthatok vagy 16 koronát, tehát 50%-kal többet, mint a háború előtt. Megjegyzem, hogy most se bánok takarékosabban a pénzzel, mert ha a háború előtt 25 koronát költöttem élelmezésre, a 200—250%-os árdrágulást beleszámítva, ez az összeg megfelel a mostani 60 koronámnak. Szóval nem vonok meg magamtól semmit s mégis 50%-kal többet tettem félre, mint békeidőben. A háborús idők legszomorúbb ipari munkása a kőműves. Napi bére a háború előtt 5—7 korona volt, most 4—6 korona. A kőműves mindig típusa volt a pénzt alig gyűjtő mesterembernek- Télen békeidőben is alig van munka, így hát kénytelen adósságot csinálni. A rendkívüli háborús állapotok nem emelték a kőműves napibérét, s ehhez járul a 200%-os áremelkedés, szóval konstatálhatjuk, hogy a vasiparossal ellentétben a kőművesiparos ugyancsak szűken élhet a háborúban. . Egy ismert fényképészünk így válaszolt kérdéseinkre : — Közvetlen a háború előtt évente 18.000 korona évi forgalmam volt, amiből 9000 korona volt a tiszta hasznom. Tehát 50 százalék. A teljes háborús évben 36.000 korona volt az ért forgalmam, s ebből 21.000 korona volt a tiszta hasznom. Bár a háború a vegyiszerek 200% áremelkedését eredményezte, az évi haszon mégis 57%%-kal zárult, mégpedig azért, mert a fényképésznek 30 darab fénykép kikészítéséhez ugyanannyi hígított vegyiszerre van szüksége, mint például 100 darabhoz. Így történhetett, hogy a vegyiszerek 200% áremelkedése kiegyenlítődött. (A napszámos.) Egy ékesebb, éleseszű és meglepően intelligens napszámostól kaptuk az alábbi adatokat: — Az épületmunkás napszáma a háború előtt 3 korona 60 fillér és 5 korona között váltakozott. A szakmába vágó napszámbérek a háború alatt mindössze 35%-al emelkedtek, tehát most 5 korona 40 fillér körül váltakoznak. A mi osztályunk gondjai tehát úgyszólván kicserélődtek, amennyiben az élelmicikkek rohamos emelkedésével leszállt a kislakások bére. A heti 28 koronát kereső napszámos háború előtti heti lakbére 12 korona volt, élelmezésre maradt 16 koronája. A napszámos most heti 35 koronát keres és heti lakbére 9 korona, tehát 26 koronát költhet élelmezésre. A legalsó néposztály életszükségleteinek kielégílésére ilyképp körülbelül megvolna a helyéé, arány a kereset szapomlat és az élelmi czikkek dilsgálása között. . .