Az Ujság, 1915. december (13. évfolyam, 334-363. szám)

1915-12-05 / 338. szám

Vasárnap, 1915. deczember 5. AZ ÚJSÁG 7 A feáború című H tide. Az entente-csapatokat fenyegető lefegy­verzés veszedelme elmúlt, miután Görögország teljesíti az entente követeléseinek azt a részét, mely a lefegyverzés­ kérdésével foglalkozott. Görögország megígérte azt, hogy továbbra is jóakaratu semlegességben fog maradni, és ha szükséges, Sarrail tábornok csapatai vissza­vonulhatnak görög területre is. Ezzel egy­­­idejűleg azonban az a felfogás is kezd hall­hatóvá válni, hogy Görögország jóakaratú sem­legessége nem terjedhet ki oly mértékben, hogy az entente-cs.­apatokat fegyveres védelemben is részesítse. Görögország helyzeténél fogva nem tudta megakadályozni az entente-csapatoknak Szalonikiban való partraszállását, de viszont nincsen abban a helyzetben sem, hogy a köz­ponti hatalmakat fegyverrel akadályozza meg abban, hogy Sarrais csapatait görög területen is támadhassák. A háború tehát esetleg Görög­ország területére is át fog terjedni, de ebbe inkább beletörődik Görögország, mintsem hogy hadseregével részt vegyen az európai nagy küzdelemben. Az entente-körök nincsenek el­ragadtatva a balkáni helyzettől és úgy lát­szik, hogy Angliának nem sikerül terveinek olyan támogatást szerezni, a­minőt szeretne. Kitchenernek római útja nem hozta meg a kívánt eredményt, mert az olasz vezérkar né­zete még ma is az, hogy Olaszország nem nél­külözhet az olaszországi csatatéren egy em­bert sem, tehát Olaszország nem vehet részt a Szerbia támogatására indított akc­ióban. Francziaországban is belátják azt,, hogy egy kissé elhamarkodott dolog volt azonnal beugrani Angliának és azonnal csapatokat kül­deni Szalonikiba. Leghevesebb szószólója en­nek Clémenceau, a­ki már most attól tart, hogy Németország egy nagy offenzívára készül és éppen azért bűn volna a drága franczia vért idegen érdekekért fecsérelni el, a­mikor a hazai föld védelmére olyan nagy szükség van min­den csöppjére. Talán nemsokára eljön annak az ideje, hogy a francziák is belátják, hogy Anglia a maga érdekeinek védelmére veszi igénybe Franczia­ország minden erejét. E héten ült össze Románia és Olaszország parlamentje, hogy a háborúval összefüggő ügyeket elintézzék. Romániában a kormánynak nagy többsége van és úgy látszik, hogy a több­ség teljes mértékben osztja a kormány eddigi fölfogását és helyesli a semlegesség fentartása érdekében tett intézkedéseit. Az oroszoknak még eddig nem sikerült elérniök, hogy a Bul­gária ellen indítandó hadsereg számára szabad átvonulást biztosítsanak. Sőt az orosz lapok szerint Románia kijelen­tette, hogy nemcsak az átvonulást nem fogja megengedni, hanem a Dunán sem tűri meg a csapatok szállítását és ha Oroszország a Du­nán akarna csapatokat szállítani Bulgária ellen, ezt semlegessége elleni cselekedetnek fogja te­kinteni és fegyverrel is meg fogja ezt akadá­­­lyozni. Romániára már az entente sem számít, miután az angol lapok azt jósolják, hogy Ro­mánia nemsokára a központi hatalmakhoz fog csatlakozni. Az olasz parlament is összeült. Hiába akart Cadorna győzelmekkel kedveskedni a parla­mentnek, ez sehogyan sem sikerült, és így az olasz miniszterelnöknek nem maradt más mon­dani­valója, mint az, hogy Olaszországnak azért kell támadnia, hogy szövetségeseinek helyzetén segítsen és minket lekössön. Egyéb-­­­ként Sonnino most már bejelentette, hogy Olaszország is csatlakozott a londoni egyez­ményhez, tehát Olaszország is csak akkor fog békét kötni, a­mikor szövetségesei. Olaszország főként azért csatlakozott végre teljesen Angliá­hoz, hogy ha majd béketárgyalásokra kerül a sor, ne maradjon egyedül, és a­mit fegyverei­vel nem tudott elérni, azt talán szövetségesei szerzik meg majd neki. Olaszország egyébként már félteni kezdi Valonát és dél albániai érdekeinek védelmére Talonéban levő csapatait meg is erősítette,­­Szerbia feltámasztási műveletében azonban nem hajlandó részt venni, mert belátja, hogy ez már úgyis késő volna. Balkáni hadszíntér. A szerb hadsereg elleni nagyobbszabású hadműveletek a rigómezei nagy győzelemmel és a bolgároknak prizrendi csatájával véget ér­tek. A szerb hadsereg teljesen fel­ölt és roncsai királyával és a szerb kormánynyal együtt Montenegróba és Albániába menekültek. Az entente segítsége, mint azt előreláttuk, tel­jesen elmaradt, mert a Szalonikiban partra­­szállított csapatok még arra sem voltak ele­gendők, hogy a bolgár hadsereg zömét lekös­sék és így a szerb hadsereg helyzetét meg­könnyítsék. A központi hatalmak hadseregei olyan csodálatraméltó gyorsasággal és energiá­val verték meg a szerb hadsereget, hogy az ententenak nem is volt ideje arra, hogy más csapatokat szállítson Szalonikiba, csupán azo­kat vethették bele a küzdelembe, melyek a Gallipoli-félszigeten rendelkezésre állottak. A szövetséges osztrák-magyar, német és bolgár csapatokkal szemben a szerbek nem tudtak hosszasan ellenállani, daczára annak, hogy a nehéz terepviszonyok és rettenetes utak elő­nyomulásunkat nagyon késleltették. A szerb hadsereg ronosai­t üldöző csapataink november 25-éig Focsa, Csajnicze, Priboj, Giljevo planina, Mokra planina és a Sitnicza balpartján emel­kedő magaslatok vonaláig jutottak. Ebből a vonalból az előnyomulás tovább folyt és a harczvonal két szárnyán,­ a priboj— focsai és a mitrovicza—kacsaniki frontszaka­szon tettünk nagyobb előrehaladást. Az északnyugati szárnyon Kövess tábor­nok hadseregének Priboj felől előnyomuló szár­nyához Gorazda felől egy másik csoport csat­lakozott és e két csoport együtt­működésének eredménye dec­ember 1-én Plevlje elfoglalása volt. A montenegrói csapatok is kezdenek visszavonulni és most már a régi montenegrói határ menti állásaikba vonultak vissza. A déli szárnyon a bolgár hadsereg ért el fényes eredményeket. A szerbeket a Lotnicza nyugati partján emelkedő magaslatokon a né­met csapatokkal együtt­működve ismételten megverték és november 29-én az utolsó csa­pást mérték Prizrendnél a szerbekre. Prizrendet elfoglalták, 17.000 szerbet elfogtak és 50 löve­get zsákmányoltak. A szerb hadsereg olyan sok embert és főképpen tüzérségének oly nagy részét veszítette el, hogy újraéledése csak igen hosszú szünet után volna lehetséges. Hivatalos jelentések szerint a szerb hadseregből a Macken­sen tábornagy parancsnoksága alatt álló csapa­tok eddig több mint 100.000 foglyot ejtettek és 602 ágyút zsákmányoltak. Ezenkívül a bol­gárok kezébe 50.000 szerb és 265 ágyú került. Bátran mondhatjuk tehát, hogy a szerb had­sereg mint számottevő tényező megszűnt lé­tezni. Csapataink és a Prizrend—Szkutari vo­nalától északra levő bolgár csapatok deczem­ber 4-ig a következő vonalat érték el : Bolja­­nics—Plevlje—Giljevo planina—Mohra planina —Djovics pl. (Rudniktól nyugatra)—Prizrendtől nyugatra levő magaslatok. A bolgárok már Prizren­den túl haladtak és Djakova felé is elő­nyomulnak. Maczedóniában Todorov tábornok bolgárjai nyomultak előre Monasztir felé. A babinai állások elfoglalása után Vasics ezredes pa­rancsnoksága alatt a szerbek még tartották állásaikat a Cser­na rjeka­ bal part­ján. A november 22-től 28-ig terjedő időben a bolgároknak si­került a szerbeket a Prileptől délnyugatra lévő állásaikból kiverni. A szerbek oly sietve me­nekültek, hogy a Cserna rjeka hídját nem is értek rá felrobbantani. A bolgárok az üldözést Monasztir felé folytatták, 26-án elfoglalták Kicsevót, 28-án Krusevót is és olasz jelentések­­szerint már Monasztir is a bolgárok kezén van. A Vardar menti franczia és angol csapatok most már nem maradhatnak, meg eddigi állá­saikban, mert­ arra, nem elég erősek, hogy a Karasu folyón át Prilep irányában támadjanak és a bolgároknak Monasztirnál lévő csapatait hátba fogják, így Sarrail kénytelen lesz görög földre visszavonulni. Erről is érkeztek már jelentések. Az elmúlt héten ejtett foglyok száma is igen tekintélyes. Kövess csapatai 22.300, Gall­­witt hadserege 8200, a bolgárok pedig 19.200 szerbet fogtak el és 66 ágyút zsákmányoltak, vagyis az összes zsákmány egy hét alatt 19.500 ember és 66 ágyú. Orosz és franczia hadszíntér. Az orosz hadszíntéren a korán beállott nagy, hideg és havazás következtében a had­műveletekben szünet állott be és a tüzérségi har­czokon és felderítő osztagok tevékeny­ségen kívül nem történt semmiféle lényeges esemény. ........ Nyugaton csupán tü­zérségi és akn­aharcok folytak. Olasz hadszíntér. Az olaszok e héten is folytatták esze­veszett támadásaikat állásaink ellen. Az arcz­­vonal más részeiről, a­hol már a nagy hó miatt harczolni nem lehet, friss csapatokat hoztak az Isonzo-menti frontra és ezeknek bevetésével támadták állásainkat. E héten a támadások legnagyobb része a görzi és tol­­meini hídfő ellen irányult. Oslavijánál akar­tak mindenáron áttörni, azonban minden erő­feszítésük hiábavaló volt. Csapataink minden alkalommal visszaszerezték állásaikat, vagy pedig még csírájában fojtották el tüzelésükkel a támadásokat. Huszonhetedikén sikerült az olaszoknak betörniük, de tüzérségünk oly he­ves tűz alá vette a betört olaszokat, hogy gya­logságunk rohamának ellenállani nem tudt­ak és kénytelenek voltak az elfoglalt árkokat újra feladni. Általában úgy látszik, hogy a doberdei fensíkon levő állásaink előtt egyelőre szünet állott be, csupán a Monte San Michele ellen intéztek 26., 28., 30-án és deczember 2-án támadásokat. 30-ika óta a harczok hevessége az Isonzo-fronton alábbhagyott, úgy hogy már 2-án csupán a Monte San Michele és Oslavija ellen intéztek rohamokat. Töb­b hadszíntér. A Mezopotámiában lefolyt hadiesemények nincsenek közvetlen befolyással az európai ese­ményekre, de a kép teljessége kedvéért meg kell erről is emlékeznünk. Az angolok a Tigris folyó mentén nyomultak Bagdad felé előre és már Ktesifonig (Bagdadtól 30 km. délkeletre) jutottak. Itt azonban váratlan ellenállásra buk­kantak. A törökök november 22-én és 24-én megverték az angol csapatokat és a Kul el Amara felé űzték vissza, úgy hogy az angol lapok felfogása is az, hogy egyhamar nincsen az angol hadsereg abban a helyzetben, hogy előnyomulását Bagdad ellen folytathassa. GYORS­SEGÉLY ARANYAT-VASÉRT. — Auguszta-alap. — Gyűjtéseink eddigi eredménye 1.916.059-31 K. A mai napon a következő adományokat kaptuk: Gyorssegély. Eddigi gyűjtésünk ................................ 1.349.187.53 K. A Véderőért (katonák özvegyei és árvái javára). Nagy Dezső dr. főorvos, Lipótmező, de­czember havi adománya ............... 20.— K. A budapesti VII. ker. István-uti áll. fő­­gimn. I. A. osztálya (hadikölcsönre gyűjtött összeg maradványa) .......... 14.38 * Összesen.... 34.38 K. Eddigi gyűjtésünk.... 04.348.73 » Egy­ütt7777 94.333.11 K. A háborúban megvakult katonák részére. Pollák Margit és írónké Polgárdi.......... 4.— K. Láni Oszkár dr. ügyvéd Marosvásárhely 14.04 » Berenczi Ilonka Dés................................ 4.— » A szigetszentmiklósi ref. egyh. persely­gyűjtése ........................... 7.16 » A sárkereszturi ref. iskola Tóth István igazg.­atján ....................................... 10.— » Bodnár Erzsébet­ Újpest........................ 10.­— » Berndorfer Valéria Budapest................. 10.—­­» Gulácsy Giza Eger ................................. 2.— » D. J. Budapest................ 10.— » Összesen.... 71.20 K. Eddigi gyűjtésünk.__ 60.849.11 .— Együtt 7... 60.920.31 IC Katonák karácsonyára. Özv. Krint Tiborné Horvátkimre ......... 100.— IC Takács Zsigmond ügyvéd Sümeg.......... 10.—­ » Özv. dr. Markó Sándorné Budapest .. 5.— » Özv. Kogler Jánosné Budapest............. 10.— » Benedek Elekné Budapest ..................... 10.­— » A budapesti VII. ker. István-uti áll. fő­­gimn. I. A. oszt. egy­ utólagos gyűjtés­ből eredőleg ....................................... 5.50 » A magyar kir. államvas. állomásfőnök­sége Széphely ............................._______ 5.80 » Összesen.... 146.10 IC Eddigi gyűjtésünk.... 2121.06 » Együtt.... 2267.16 IC Amputált vitézeinknek műtagokra. Zárdai József­né Budapest .............. 32._K. D. J. Budapest...................................... 10.— »' Összesen.... 42.— IC Eddigi gyűjtésünk---- 7510.98 » Együtt.... 7002.98 K-

Next