Az Ujság, 1916. január (14. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-11 / 11. szám

4 '-r ómeg vonult, végig ünnepi ihénetben.A üzenet élén török, német, magyar, osztrák és bolgár lobogókat vittek s több zenekar és fáklyahordozók isérték a Gallipoli felszabadulását ünneplő tömet. A házak erkélyeiről lelkesen üdvözölték a enetet és éltették a dicső török hadsereget. A német nagykövetség előtt a menet a német birodalom iránti rokonszenvének adott tüntető kifejeést. A bolgár követség előtt beszédet mondottak, melyre Kolusev bolgár követ válaszolt s kijelentette, hogyha sédül babáji győzelem Bulgáriában nagy örömet fog okozni. Kolusev azzal az óhajtássalvégezte beszédét, hogy a háborút az eddigi sikerek jegyében fejezzék be a központi hatalmak, s hogy a békekötés után Törökország és Bulgária közös békés munkának szenteljék magukat, amely a két ország gazdasági közeledését fogja eredményezni. Éjjel fél tizenegy órakor a menet az osztrákmagyar nagykövetség elé ért. Pallaticini, őrgróf nagykövetet, midőn az erkélyen megjelent, viharos ovácziókban részesítették. .Itt is üdvözlő beszédet tartottak s,a nagykövetség első hragománja török , nyelven tolmácsolta a nagykövet köszönetét a lelkes ünneplésért. Ez a helyzet Görögország az ostromállapot kihirdetése előtt. Athén, január 10. (Saját tudósítónk távirata.) Az ostromállapot kihirdetését itt küszöbön állónak tartják , mindenesetre még a január 24-re megállapított kamarai megnyitó ülés előtt meg fog történni. A mitilénei konzulok letartóztatása. Lugano, január 10. (Saját tudósítónk távirata.) A Corriere della Sera a következőket jelenti a mitilénei konzulok letartóztatásáról : Összesen 13 embert tartóztattak le, köztük a német alkonzult, ennek fiát és egy hírlapírót, aki mint dragonián teljesített szolgálatot, az osztrák-magyar konzuli ügyvivőt, a muftit és hát, egy görögöt és fiát, egy török nemest, egy német kereskedőt, egy görög újságírót, a Banque Ottomane aligazgatóját és az osztrák Lloyd ügynökét. A letartóztatások a pén■tekre virradó éjszakán történtek. Hajnali két órakor, 800 katonái,szállítottak,partra, akik őrjáratszerűen körülvették, a letartóztatandók házait és megszállották a várost. A franczia konzul felkereste a görög prefektust s közölte vele, hogy rendzavarás nem fog történni. Egy franczia tiszt ugyanezt jelentette, ki a görög csapatok parancsnoka előtt. A letartóztatandó görögök megkísérelték, hogy ellenállást fejtsenek ki és azzal fenyegetőztek, hogy az ablakokból a katonákra lőnek, de megad-. , ták magukat, amikor a vezénylő angol tiszt azzal fenyegette meg őket, hogy jégberöpíti a házakat. Reggel öt órakor a csapatok visszatértek a letartóztatottakkal a hajó, fedett Hérér ■' Esionai fökératárt szénk a szerb néphez. Belgrád, január 10. A Beogradske Kmine szerint iSalis gróf katonai főkormányzó a következő proklamácziót intézte a szerb néphez : A lakossághoz őfelsége Ausztria császárja és Magyarország, a Balkániab apostoli királya legkegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott, hogy Szerbiának a cs. és kir. csapatok által megszállott részeiben katonai főkormányzóság állíttassák fel. Felszólítom a lakosságot, hogy a kormányzat hatóságait és közegeit munkájában bizalommal támogassa, rendelkezéseihez feltétlenül alkalmazkodjék és minden politikai tevékenységtől tartózkodjék. Minden ellenszegülés a legnagyobb szigorral fog bűntetteim. Biztos és igazságos kormányzat által újból helyre akarom állítani a rendet az országban és rendezett viszonyokhoz akarom segíteni a korábbi vezéreitől félrevezetett szerb népet. Belgrád, 1916. január 7-én. A cs. és kir. főkormányzó. Sális gróf, altábornagy. Megbukott a montenegrói kormány. Róma, január 9. A montenegrói főkonzu látus a következő, e hó 8-iki cretinjej hivatalos táviratot közli :" Vukolics tábornok kormánya beadta lemondását,amelyet a király elfogadott . Akirály Miuskovics Lazzarót bízta meg a kormány újjá alakításával. Az új kormány összetételea következő : Miuskovics miniszter-elnök és külügy, Andrea Radovics pénzügy és közmunkaügy, Bekovics tábornok hadügy, PopovicsIdzo belügy, Radumovics Marko igazságügy és kultuszügyek. A nágressiövetségi konzuljait nem engedik szabadon. Genf, január 10. (Sajót... tudósítónk távirata.) A Temps gaegerpsitié hegy a Toulonba internált szalonikii konzulokat biizonytalan időre a franczia hatóságok »rendelkezésére« bocsátották. A párisi hivatalos lapok szerint"a további fogvatartást, a lefoglalt iratokból kiderült bizonyos súlyosbító körülmények is Sziszocov a háború czéláról és a balkáni helyzetről. Hága, január 10. (Sajóti tudósítónk távirata.) Annak a beszélgetésnek alkalmával, melyet az orosz külügyminiszter a newyorki Outlook tudósítójával a folytatótt. Szaszonov akövetkezőket mondotta : Annak a veszélyében nem lesz, hogy Belgium és Lengyelország német kézen marad. Sokkal nagyobb ugyanis Anglia, Francziaország és Oroszország érdeke, hogy ezek az országok felszabaduljanak. Mikor a tudósító megkérdezte, hogy a balkáni inváziót hogy tekinthetik a pánszlávisták mellékes dolognak, Szaszopov aztfelelte, hogy Szerbiét legkönnyebben egy lengyelországi orosz győzelem mentheti meg. Egyenesen Bulgária ellen vonulni a szobasfalban lehetetlen volt. De különben is az ilyesmit nem államférfiak, hanem katonák fogják meghatározni és ezért Oroszország nagyon meg is van elégedve a szövetségesek balkáni segítségével. Hogy Romániát ésGörögországot ,a közpnti hatalmak a maguk, számára megszerezhetnék, nem hiszi. Különösen az lenne nevetséges, hogy az öt millió, román megtámadná. a 180 . millió oroszt,, hogy. a 660.000 besazáráhiah románt magához vonja, mikor ha az oroszokhoz áll, öt millió Bukovinát és erdélyi románt.'.olvaszthatna be az Országába. Rómám** p,zón.ian nem teszi majd meg az egyiket sem, hanem merőleges utain:1. A bukaresti német követ szabadságon. Bukarest, január 0. Von der Busche, német kőkövet ma, két hét a szabadságra, Berlinbe, utazott. Tromfra tromf. Bécs, január 10. Egyik tengeralattjárónk nemrégiben elfogtaegy hajón az angol követség és a görögországi angol katonai misszió levelezését, hogy kibocsátanak az udvarra. Első tennivalóm volt, hogy bekopogtassak Mila néni ajzaján. Az ajtó kinyílott, a néni most vajaskenyeret adott és ezúttal nem bankákat, hanem lovacskákat vágott ki papirosból, sőt amikor a lovak már mind ott álltak (— »Nyihaha ! Nyihaha ! Kein hallod, hogy nyerítenek, Bertike ? — nevetett az asszony), akkor kapta magát és másik papirosból még kivágott egy csomó huszárt is és azt mind ráültette a llovacskák hátára. . Ezzel azután végképpen behálózott. "Többé nem volt nap, amikor két-három-négy óra hosszat is ne időztem volna, az aranyos Mila néni szobájában, vagy ha épp az ebédet készítette, hát a konyháján, s olyan, de olyan nagyon összebarátkoztam vele, hogy amikor fél esztendő múlva édesatyámat elhelyezték Budapestről vidékre, s" ennélfogva kiköltözködtünk az öreg ferenczvárosi házból, hát közvetlenül elutazásunk előtt olyan görcsös erővel kapaszkodtam bele, bőgye, begy: — Mila néni ! Jaj, én nem hagyom itt Mila nénit ! hogy ha apám végre türelmét vesztve egy erős rántással se nem töri a kilincset, hát meglehet, hogy talán úgy kellett volna levakarni engem a Mila néni ajtajáról, mint a gyúródeszkára tapadt tésztát. Így azonban, kezemben még mindig a letört kitin eset ,'szorongatva, 'belegyömöszködték a komfortabbba, a hol, szakadatlanul folytattam a bömbölést mindaddig, amíg csak meg nemláttam a pályaudvar környékénprüszkölve füstölgő lokopotivokat. Ezen aztán■ ellátottam a számat, és elfelejtettem Mila nénit. Azóta tizenkilenez év telt le, anélkül hogy valaha csak hírét is hallottam volna gyerekkori nagy barátnőmnek, akire különben, őszintén szóvast, már régen, úgyszólván soha nem is gondoltam. S egészen bizonyos, hogy a jövőben se jutott volna sohasem az eszembe, na, minap, hónapos szoba keresése közben ,utczáról-utczára s egyik lakásból a másikba vándorolva, egyszer csak be nem csöngetek egy olyan lakásba, aHol, csodák csodája, ki más nem nyit ajtót, mint az én ötéves korombeli Mila nénim. Úgy látszik, éppen fésülködésébe zavartam, mert hin szőke haja fénylő hullámokban omlott le a vállára, s noha már majdnem két évtized óta nem láttam, rögtön ráismertem a jellegzetes mosolyáról, amelyik épp úgy sugárzott rám most ajfcó■ nyitáskor, mint tizenkilencz évvel ezelőtt, amikor kikopogtatott rám az ablakon keresztül, is bent a kis asztalnál bankákat, meg lovakat és huszárokat vagdosott ki nekem. Igaz hogy a sarban és termetére is tettebb volt, mint ott a ferenczvárosi házban, hanem ez még csak annál szebbé tette a szememben, s ahogy így rápillantottam, egyszerre megkapott valami csudás, gyermekes elfogultság, ésmiközben a szép asszony kérdő tekintettel nézett reám, én becsukván magam mögött az előszobaajtót, szinte rajongva rebegtem : — Szent isten ! Mila néni ! (S megmondtam neki a nevemet.) Kém emlékszik rám ? Én vagyok a Bertike, aki nem akartam el.eresztem a markomból a kilincsét, mikor vidékre költözködtünk ! Mila néni nem ismert rám mindjárt, ami természetes is, mert lengő aranyszőke hajam helyett most rövidre nyírt barna sörtém van s kipödrött barna bajuszom. Hanem a faikor aztán rájött, hogy csakugyan én vagyok én, akkor egyszeriben olyan bolondos jókedve támadt, hogy valósággal zavarba hozott. Megrázta a kezemet, aztán belecsimpajkodva a karomba, tánclépésben futtatott be magával az ebédlőjükbe (— Hát a bácsi ? — kérdeztem csaknem elfuladva a nem várt fogadtatástól. — Nincs itthon a bácsi ! — J.)élog_\ • van ! — nevetett ő,), ott lenyomott magamellé a diványülésre, ésúgy bámult rám a nagy, kerekre nyitott szemével. — Hát komolyan maga volna az az öklömnyi kis ün? Istenem, hogy megféríiaso■ élott, hogy megférfiasodott ! Aztán —a mit részletezném a dolgot, hiszen úgyis olyan babonásan nézett, folyton Bream a tüzes, kérdő tekintetével, hogy jóformán azt sem tudtapp már,fia vagyok-e vagy leány — mondom, én elárultam neki, hogy hónapos szobát keresek ő pedig’sajnálkozva jelentette ki, hogy tíz perczczel azelőtt adta ki egy öreg bácsinak, csak éppen elfelejtette rögtön levenni az ajtóról a szedül is. Erre megint én mondtam, hogy, ’sajnálom, hogy már kiadta, s rá ismét ő erősítette meg, hogy ezt bizony ő is sajnálja. Akkor szünet következett, mert ő biztosan, azt várta, hogy én beszéljek, én pediglen nem tudtam mit szólni, hát inkább hallgattam. Majd ő elkezdett rám hamisan hunyorgatni, én ettől avarba jöttem, erre ő elkezdett kunczogni, most megkérdeztem, hogy mit neveti Akkor ő azt felelte vidáman, hogy': — Csak . . .— és „most már magam is nevetni szerettem volna, hogy zavarómat palástoljam, csakhogy nem tudtam, hogy min nevessék és inkább mondani .szerettem volna neki valamit, mert nagyon szépnek találtam, tanévi eddigi praxisombal nem találtam meg a kellő kifejezéseket és tovább hallgattam. Miután kettesben egy beköltöttünk vagy fél- AZ UJSÁI. Kedd. 1916. január 1?. szükségessé tették. Szükséges elővigyázati rendszabály, hogy a konzuloknak és személyzetüknek a külvilággal való érintkezést megakadályozzák. Genf, január 10. (Sajut tudósítónk távirata.) A franczia kormány szándékáról, melyet a letartóztatott konzulok fogvatartásával követ, magyarázatot ad a Daulois így megjegyzése, amely szerint Francziaországnak a szövetségesek nevében a konzulokat felelősségre kell vonni a Szalonéiban állítólag általuk szított lomnilóicsi összeesküvés miatt.