Az Ujság, 1916. január (14. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-12 / 12. szám

10 számára dolgozik és a­kit azzal vádolnak, hogy bizonyos neki ajánlott személyeket a katonai szol­gálat alól jogtalanul szabadított fel. A gyárost és kilencz más behívott személyt letartóztattak.­ A Szuezi-csatorna védelme. Lugano, január 11. (Saját tudósítónk táv­irata.) A Kabanan holland gőzös a legutolsó holland hajó, a­mely átkelt a Szuezi-csatornán. Tegnap érkezett meg Alexandriából Nápolyba. Az utasok szerint az angolok a Szuezi-csatorna partjain nagy erődítéseket létesítettek és mint­egy 200.000 embert vontak össze. Kína belső háborúja, Köln, január 11. (Saját tudósítónk táv­irata.) A Kölnische Zeitung szerint a Novoje Vrém­ja jelenti Pekingből, hogy a kormány csapatokat küldött délre. A pekingi bankaui vasúton az összes vonatokat igénybe veszik a csapatszállításra. Kveicsu és Szeicsvan közt a távirati és a postaösszeköttetés megszakadt. A Ruszkoje Szlovo szerint a menekültek ezrei­nek, a­kik a nyugati tartományokból jöttek, erdőben kell lakniok, a­hol barlangokat épí­tenek maguknak. Borzasztó ínség uralkodik, egy darab kenyérért sokszor öt-hat verszt­nyi utat kell tenni. HÍREK. Egy pár szó. A faczipőről, igen tisztelt szerkesztő uram­, hadd szó­hassak egy pár szót. Ámbár voltaképpen hallgatnom kellene, máért szilárd meggyő­zdés­em, hogy az a fokos, hasznos, praktikus tervből úgy sem lesz soha semmi. Nem lehet, szerkesztő uram, mert a di­vatot nem azok csinálják, kik kétségbeeset­­ten, omló verejtékkel néznek körül ebben az immár tűrhetetlenné drágult életben s nem azok, kik még jobb ruhában járnak ugyan, de állandóan a hiányos és ki nem elégítő táp­lálkozás okozta ideges ingerülts­éget észlelik magukon és környezetükön. Nem lehet azért sem, mert bár állítjuk, valljuk, hirdetjük, hogy négy- vagy ötszobás lakásunkkal, képeinkkel, szőnyegeinkkel egye­temben szegény, nyomorgó, vívódó proletá­rok vagyunk, még sincs semmi kedvünk erről olyan hivatalos bizonyítványt adni, mint a 6, 8 vagy 10 koronába kerü­l faczipő. Igen itt a baj, szerkesztő uram. A 6, 8 vagy 10 korona. Azt a czipőt senki sem fogja fel­húzni, még ha nem­ kattog is, még ha piskóta­­szerűvé lesz is benne a negyvenes dimenziójú láb. Nem fogja felhúzni éppen azért, mert 11, 8 vagy 10 korona az ára. Szerkesztő mám, r­astóztatik-e még em­lékezni a tavalyi tejre? Van okunk reá, hogy el ne felejtsük. Ak­kor jöttek haza a kéz és láb né­küli em­berek. Mint az üveg, úgy tört le rá­nk a lefagyott testrész. Médóztatik e még emlékezni hölgyeink czipel­őjére? A bájos, kicsi, csattos, vagy csokros czipőcskékre. Alig volt azokon bőr, oly mé­gen ki voltak vágva. Az ember reszketett, hogy egyszer csak le­marad a lábról és a drága poé­nekbe burkolt nagysága ott marad pókhá­zharisnyájában a 10­—15 fokos hidegben. Még ráthát is kaphat szegény. Aggódva, nézzük szűk szoknyájában tipegve, pedig ebben az időben 30—40 koro­náért elegáns, szép, rendes, magas, fűzős vagy gombos czipőt lehetett kapni a jobb és fino­mabb üzletekben. Nem besz­élve a 16—20 ko­ronás amerikainak keresztelt német műreme­kekig. Azóta nem kell aggódnunk. Az asszonyok nem lesznek náthások. — Istennek legyen hála. Száz száza­ékkal eme­ledett a bőr ára s már a legotrombább német gyártmány sem kapható 50 koronán alul. Tisztességes láb­belinek 80—100 korona az ára. Azért sétál­nak hát térdig érő, szorosra fűzött csizmában, holott a hőm­érő állandóan fent andalog a nullán felül, néha 6—8 fokkal is. Semmi baj ! Láttam én már igen elegáns esti tüllruhában csizmás hölgyet. . És a ruhák, édes jó Istenem, ezek a lehe­tetlen ruhák ... Az én ízlésem szer­int egy­szerűen förtelmesek. De ez a szabóném szerint csak azért van,­­mert a nagyságos asszony nem korzózik és a szeme nem szokja meg az új di­vatot«. Valószínű, hogy neki van igaza. Min­dent meg lehet szokni. Volt ennél már förtel­mesebb divat is. De esztelenebb aligha. Tavaly, aykor nagy áresés volt minden szövetholmi­­ban, hordtuk a zsákokat és csak úgy tudtunk felszállni a villamosra, ha a kalauz a fiatalabb hölgyek karját ügyesen és erősen megfogta (az öregebbek, azt hiszem, végképpen lemarad­tak). Most a rendes kosztümszövet vagy posztó­méterje 18—20 korona s mi hordjuk a mili­­márikat igen szép sikerrel utánzó szoknyákat, harangkabátokat. S még valamit. Úriasszony évek óta nem hordott utczára alsószoknyát. Voltak, kik túl­zásba is vitték az uraságot és vászon s bauiszt­­holmi alá sem vettek semmit. Két évvel eze­lőtt a Lidón sok ilyen túlontúl takarékos höl­gyet lehetett látni. Az obn­gát fehér ruhában sétáltak a tengerparton erős napsütésben, újra meg­­újra meguntó gyönyörűséget szerezve embertársaknak. Aki férfiember akkor ki nem gyönyörködte magát, most már hiába tátogat­ja a szemét, és száját. A legkomolyabb posztó alá is selyemlapon dukál. És ez természetes, hi­szen a selyem ára is háromszorosra szökött. Mikor a rezet rekvirálták, mindig várt­am, hogy nem jön-e divatba a sisak, a pajzs? Ter­mészetesen hamisítatlan sárga-, vagy vörös­rézből. Most, hogy a gumimra tette rá kezét a hadvezetőség, esküdni mernék, hogy tavaszra minden mondáin asszonynak lesz féltuc­at gummiköpenye, sapkája, czipője. Az olasz virá­gok és az ékszer ellen való mi n­­ydörgés ? . .. Budapest illatosabb és ékszeresebb, mint va­laha. És sokan azt mondják, hogy ez jól van így­ ■ . Nekem ebben a dologban, őszintén szólva, réges-régen nincs véleményem. De a faczipők irányában megindult hiábavaló propagandát őszintén sajnálom. Talán még lehetne belőle valami, ha a fa ára hirtelen úgy felszökik, hogy egy faczipő 150—­160' koronába­­kerül. Akkor higgye el, szerkesztő uram, a nagy láb is divatba jön. És a kattogás,­a kopogás? Istenem, ez olyan kedves, intim, hangulatos , kip-hop . . . Ezen az alapon lehetne valamit csinálni. De 8—10 koronás czipők? E­eket a vicziné sem fogja felhúzni. Miért is tenné? Nincs rászorulva. Éppen most emelte fel a szemét pénzt egy ko­ronáról kettőre. D. Lengyel Laura. — Személyi hír. Roszner Ervin báró, a király sze­mélye körüli miniszter ma délben Bécsből Budapestre utazott. — Auguszta királyi herczegasszony kórház­­látogatásai. Auguszta királyi herczegassz­ony e hó 8-án délután ismételten kitüntette magas látogatá­sával a Hernád-utczai hadi kórház­at. A kórterem­ben végigmenve, a királyi herczegasszony a beteg katonákkal elbeszélgetett és különféle ajándékokat osztott Szét köztük. — Csekonics Endre gróf jubileumához. Csekonics Endre, gróf királyi biztos, a magyar Vöröskereszt-Egylet elnökének negyedszázados jubileuma alkalmából, a­me­lyet tegnap ünnepelt a Vöröskereszt-Egylet. Auguszta kir. herczegasszony személyesen tett látogatást a jubiláló elnöknél, kifejezve legjobb szerencseki­vé­nás­ait és a nap emlékére huszonöt pompás rózsából kötött bokrétát nyújtott át az ünnnepe­tnek. A jubiláló elnököt Mária Valéria kir. herczegasszony, Ferencz Szalvátor kir. herczeg felesége, jubileuma alkalmából táviratilag üdvözölte. Meleghangú levélben gratulált Traun gróf, az osztrák Vöröskereszt-Egylet elnöke és császári biztosa, továbbá Stürgkh gróf altábornagy, a közös hadügyminisztérium képviselője. A magyar kormány, részéről Tisza István gróf miniszterelnökön kívül üdvözlő táviratot küldtek : Hazai Samu báró honvédelmi miniszter,­ Sándor János belügyminiszter, Ghislány Imre báró földmivelésügyi miniszter. Táviratban küldött üdvözletét Székesfehérvárról Mylins dán ezredes, a­ki az oroszországi hölgyküldöttség tagjaival a hadifogolytáborokat látogatja meg. A Buda­pesten tartózkodó hollandiai küldöttség vezetője, Lans dr. egyetemi tanár, személyesen tisztelgett a királyi biztosnál,­­a­kit jubileuma alkalmából Imrédy Béla dr. törzsorvos, kórházparancsnok vezetése alatt testületileg üdvözölt a magyar Vörös­kereszt Egylet Erzsébet kór­házának orvosi kara, ápolónői személyzete és tisztviselői kara. A jubilánshoz különben az ország minden részéből mintegy ezer üdvözlő levél és távirat érkezett. — Helfferich államtitkár Bécsbe utazik, Bécs­ből ,jelentik . A Neues Wiener Tagblatt é­rtesülése szerint Helfferich Károly dr. német birodalmi pénzügyi államtitkár legközelebb Bécsbe érkezik. Utazásának az a czélja, hogy bizonyos pénzügyi konferencziákon részt vegyen. A tanácskozásban a valuta kérdései is szóba kerülnek. — Kitiltott hetilap. A kereskedelemügyi miniszter a Francziaországban »Ceskoslovenska Samostatnost« czim alatt, tót­ nyelven megjelenő hetilaptól a postai szállítás jogát a magyar szent korona országainak területére nézve megvonta. — More patria. A kenyérjegy-rendszer életbe­lépte tiszteletére írjuk e sorokat. A budapesti ta­pasztalatokról már megemlékeztünk a tegnapi, első napi élmények után. Most a vidéki tapasztala­tokból essék szó. Előbb azonban elmondtuk, hogy Budapesten az első napon nagyon sok visszásság tö­rtént. Barabás Bea országgyűlési képviselő dél­előtt fölindultan jött a képviselőházba és ott a háznagyi hivatalban esedezett egy kenyérjegyért. Elmondta, hogy ő állandóan a Mátyásföldön lakik. Onnan bejövén Budapestre, reggelizni akart, de a kávéházban nem kapott harapnivalót, mert kenyérjegye nem volt és a mátyásföldi kenyér­jegy Budapesten nem érvényes, a képviselőtárs pedig szívességből a saját kenyérutalványát át nem ruházhatja. A háznagyi hivatal treuga dei nélkül is megsajnálta Barabás Bélát. Azonban nem volt abban a kellemes helyzet­ben, hogy neki megadhassa mindennapi kenyé­rből azt az adagot, a­mely a tízóraihoz pá­rkülönbség nélkül dukál. Mindezek­ből az látszik, hogy Budapesten a kenyérutalvány­­rendszer egészen komolyan életbe lépett és hogy az nem írott malaszt. Ennek folytán a czukrászdák még a múlt évi látogatottságnál is túlzsúfoltabb látogatottságnak ö­vendeznek. S­óval elé kezelt az a nem remélt állapot, a mélyér­t olyan gyakran vicczelik és emlegetik boldogult Má­ia Antoinette ki­álynét, a­ki az éhező lázongókat e szavakkal tromfolta le : — Ha nincs kenyeretek, akkor egyetek ka­lácsot. É­s a vidék ? — kérdezhetné széles rosszkedvé­ben a budapesti ember. Erre is tudunk kadencziát . A kenyér­jegyek szigorú életbelépésének első nap­ján e sorok írója elutazott Budapestről a vidékre. Reggel fél hat órakor a keleti pályaudvarban óhaj­tott kávézni, de csupán czukrot akartak a kávéhoz adni. Kenyeret pedig csupán kenyérjegy felmuta­tása esetén- így aztán lemondott a reggeliről és útközben az első nagyobb vidéki állomáson szállott ki, a­hol éppen olyan bőségesen ellátták őt minden jóval és aprítani valóval, hogy még a frankfurti békekötés után sem ehetett volna többet és jobbat. E te egy másik vármegy­éből visszatérve, a másik vármegyei vasúti vendéglőben sok és gyönyörű fehér czipóval rakták meg az asztalát. E sorok írója mélyen fájlalta, hogy télikabátjának és bun­dájának olyan kevés a zsebe. Me­g valóban el­láthatta volna magát kenyérrel talán egész hús­­vétig is. Ezt — fájdalom — nem cselekedhette meg. Ellenben bánkódása kö­zben arról ábr­ándo­­zott, hogy mi is voltaképpen az a vidéki more patria ?­­É ekkor visszaemlékezett arra, a­mit neki egyke­ron Istenben boldogult Zsitvay Leó, a nagy biró mondott el. Zsitvay találkozott a kilenczvenes években egy régi iskolat­ácsával, a­ki valahol az erdélyi hegyek köz­ött mint biró műkő lett.. Néhány üdvö­lő szó után Zsitvay megkérdezte vidéki ba­rátjától : — Nos, és hogyan boldogultok otthon az új perrendtartással ? A vidéki biró csodálkozva nézett Zsitvayra és mosolyogva jegyzé meg : — Ördög vigye azt a labirintust. Van annyi eszünk és nem bajlódunk vele. É­n bizony ma is a régi perrendtartás alapján ítélkezem. Most Zsitvaynak nyúlt a szeme tágra, mond­ván : —­ A régi perrendtartás alapján? Nos és mi történik, ha a fél felebbez? — Dehogy felebbez ! — felelé a jó vidéki. —­Én nálam minden ítélet jogerős. Ha az a fél csak a száját meri kinyitni, úgy rekorditok, hogy ki­szalad a hivatalból és be sem várja, a­lig onnan kilököm. ' ’’ Denikve a vidéken Minden másképpen és minden kényelmesebben van. — Egy őrnagy öngyilkossága. A Rákóczi-úti Pannónia-szállóban ma délelőtt Gyúlási Elemér 18. honvédgyalogezredbeli őrnagy agyonlőtte ma­gát. Tettét elmezavartságában követte el. AZ ÚJSÁG Szerda, 1018. január 10.

Next