Az Ujság, 1916. január (14. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-12 / 12. szám
10 számára dolgozik és akit azzal vádolnak, hogy bizonyos neki ajánlott személyeket a katonai szolgálat alól jogtalanul szabadított fel. A gyárost és kilencz más behívott személyt letartóztattak. A Szuezi-csatorna védelme. Lugano, január 11. (Saját tudósítónk távirata.) A Kabanan holland gőzös a legutolsó holland hajó, amely átkelt a Szuezi-csatornán. Tegnap érkezett meg Alexandriából Nápolyba. Az utasok szerint az angolok a Szuezi-csatorna partjain nagy erődítéseket létesítettek és mintegy 200.000 embert vontak össze. Kína belső háborúja, Köln, január 11. (Saját tudósítónk távirata.) A Kölnische Zeitung szerint a Novoje Vrémja jelenti Pekingből, hogy a kormány csapatokat küldött délre. A pekingi bankaui vasúton az összes vonatokat igénybe veszik a csapatszállításra. Kveicsu és Szeicsvan közt a távirati és a postaösszeköttetés megszakadt. A Ruszkoje Szlovo szerint a menekültek ezreinek, akik a nyugati tartományokból jöttek, erdőben kell lakniok, ahol barlangokat építenek maguknak. Borzasztó ínség uralkodik, egy darab kenyérért sokszor öt-hat versztnyi utat kell tenni. HÍREK. Egy pár szó. A faczipőről, igen tisztelt szerkesztő uram, hadd szóhassak egy pár szót. Ámbár voltaképpen hallgatnom kellene, máért szilárd meggyőzdésem, hogy az a fokos, hasznos, praktikus tervből úgy sem lesz soha semmi. Nem lehet, szerkesztő uram, mert a divatot nem azok csinálják, kik kétségbeesetten, omló verejtékkel néznek körül ebben az immár tűrhetetlenné drágult életben s nem azok, kik még jobb ruhában járnak ugyan, de állandóan a hiányos és ki nem elégítő táplálkozás okozta ideges ingerültséget észlelik magukon és környezetükön. Nem lehet azért sem, mert bár állítjuk, valljuk, hirdetjük, hogy négy- vagy ötszobás lakásunkkal, képeinkkel, szőnyegeinkkel egyetemben szegény, nyomorgó, vívódó proletárok vagyunk, még sincs semmi kedvünk erről olyan hivatalos bizonyítványt adni, mint a 6, 8 vagy 10 koronába kerül faczipő. Igen itt a baj, szerkesztő uram. A 6, 8 vagy 10 korona. Azt a czipőt senki sem fogja felhúzni, még ha nem kattog is, még ha piskótaszerűvé lesz is benne a negyvenes dimenziójú láb. Nem fogja felhúzni éppen azért, mert 11, 8 vagy 10 korona az ára. Szerkesztő mám, rastóztatik-e még emlékezni a tavalyi tejre? Van okunk reá, hogy el ne felejtsük. Akkor jöttek haza a kéz és láb néküli emberek. Mint az üveg, úgy tört le ránk a lefagyott testrész. Médóztatik e még emlékezni hölgyeink czipelőjére? A bájos, kicsi, csattos, vagy csokros czipőcskékre. Alig volt azokon bőr, oly mégen ki voltak vágva. Az ember reszketett, hogy egyszer csak lemarad a lábról és a drága poénekbe burkolt nagysága ott marad pókházharisnyájában a 10—15 fokos hidegben. Még ráthát is kaphat szegény. Aggódva, nézzük szűk szoknyájában tipegve, pedig ebben az időben 30—40 koronáért elegáns, szép, rendes, magas, fűzős vagy gombos czipőt lehetett kapni a jobb és finomabb üzletekben. Nem beszélve a 16—20 koronás amerikainak keresztelt német műremekekig. Azóta nem kell aggódnunk. Az asszonyok nem lesznek náthások. — Istennek legyen hála. Száz százaékkal emeledett a bőr ára s már a legotrombább német gyártmány sem kapható 50 koronán alul. Tisztességes lábbelinek 80—100 korona az ára. Azért sétálnak hát térdig érő, szorosra fűzött csizmában, holott a hőmérő állandóan fent andalog a nullán felül, néha 6—8 fokkal is. Semmi baj ! Láttam én már igen elegáns esti tüllruhában csizmás hölgyet. . És a ruhák, édes jó Istenem, ezek a lehetetlen ruhák ... Az én ízlésem szerint egyszerűen förtelmesek. De ez a szabóném szerint csak azért van,mert a nagyságos asszony nem korzózik és a szeme nem szokja meg az új divatot«. Valószínű, hogy neki van igaza. Mindent meg lehet szokni. Volt ennél már förtelmesebb divat is. De esztelenebb aligha. Tavaly, aykor nagy áresés volt minden szövetholmiban, hordtuk a zsákokat és csak úgy tudtunk felszállni a villamosra, ha a kalauz a fiatalabb hölgyek karját ügyesen és erősen megfogta (az öregebbek, azt hiszem, végképpen lemaradtak). Most a rendes kosztümszövet vagy posztóméterje 18—20 korona s mi hordjuk a milimárikat igen szép sikerrel utánzó szoknyákat, harangkabátokat. S még valamit. Úriasszony évek óta nem hordott utczára alsószoknyát. Voltak, kik túlzásba is vitték az uraságot és vászon s bauisztholmi alá sem vettek semmit. Két évvel ezelőtt a Lidón sok ilyen túlontúl takarékos hölgyet lehetett látni. Az obngát fehér ruhában sétáltak a tengerparton erős napsütésben, újra megújra meguntó gyönyörűséget szerezve embertársaknak. Aki férfiember akkor ki nem gyönyörködte magát, most már hiába tátogatja a szemét, és száját. A legkomolyabb posztó alá is selyemlapon dukál. És ez természetes, hiszen a selyem ára is háromszorosra szökött. Mikor a rezet rekvirálták, mindig vártam, hogy nem jön-e divatba a sisak, a pajzs? Természetesen hamisítatlan sárga-, vagy vörösrézből. Most, hogy a gumimra tette rá kezét a hadvezetőség, esküdni mernék, hogy tavaszra minden mondáin asszonynak lesz féltucat gummiköpenye, sapkája, czipője. Az olasz virágok és az ékszer ellen való mi nydörgés ? . .. Budapest illatosabb és ékszeresebb, mint valaha. És sokan azt mondják, hogy ez jól van így ■ . Nekem ebben a dologban, őszintén szólva, réges-régen nincs véleményem. De a faczipők irányában megindult hiábavaló propagandát őszintén sajnálom. Talán még lehetne belőle valami, ha a fa ára hirtelen úgy felszökik, hogy egy faczipő 150—160' koronábakerül. Akkor higgye el, szerkesztő uram, a nagy láb is divatba jön. És a kattogás,a kopogás? Istenem, ez olyan kedves, intim, hangulatos , kip-hop . . . Ezen az alapon lehetne valamit csinálni. De 8—10 koronás czipők? Eeket a vicziné sem fogja felhúzni. Miért is tenné? Nincs rászorulva. Éppen most emelte fel a szemét pénzt egy koronáról kettőre. D. Lengyel Laura. — Személyi hír. Roszner Ervin báró, a király személye körüli miniszter ma délben Bécsből Budapestre utazott. — Auguszta királyi herczegasszony kórházlátogatásai. Auguszta királyi herczegasszony e hó 8-án délután ismételten kitüntette magas látogatásával a Hernád-utczai hadi kórházat. A kórteremben végigmenve, a királyi herczegasszony a beteg katonákkal elbeszélgetett és különféle ajándékokat osztott Szét köztük. — Csekonics Endre gróf jubileumához. Csekonics Endre, gróf királyi biztos, a magyar Vöröskereszt-Egylet elnökének negyedszázados jubileuma alkalmából, amelyet tegnap ünnepelt a Vöröskereszt-Egylet. Auguszta kir. herczegasszony személyesen tett látogatást a jubiláló elnöknél, kifejezve legjobb szerencsekivénásait és a nap emlékére huszonöt pompás rózsából kötött bokrétát nyújtott át az ünnnepetnek. A jubiláló elnököt Mária Valéria kir. herczegasszony, Ferencz Szalvátor kir. herczeg felesége, jubileuma alkalmából táviratilag üdvözölte. Meleghangú levélben gratulált Traun gróf, az osztrák Vöröskereszt-Egylet elnöke és császári biztosa, továbbá Stürgkh gróf altábornagy, a közös hadügyminisztérium képviselője. A magyar kormány, részéről Tisza István gróf miniszterelnökön kívül üdvözlő táviratot küldtek : Hazai Samu báró honvédelmi miniszter, Sándor János belügyminiszter, Ghislány Imre báró földmivelésügyi miniszter. Táviratban küldött üdvözletét Székesfehérvárról Mylins dán ezredes, aki az oroszországi hölgyküldöttség tagjaival a hadifogolytáborokat látogatja meg. A Budapesten tartózkodó hollandiai küldöttség vezetője, Lans dr. egyetemi tanár, személyesen tisztelgett a királyi biztosnál,akit jubileuma alkalmából Imrédy Béla dr. törzsorvos, kórházparancsnok vezetése alatt testületileg üdvözölt a magyar Vöröskereszt Egylet Erzsébet kórházának orvosi kara, ápolónői személyzete és tisztviselői kara. A jubilánshoz különben az ország minden részéből mintegy ezer üdvözlő levél és távirat érkezett. — Helfferich államtitkár Bécsbe utazik, Bécsből ,jelentik . A Neues Wiener Tagblatt értesülése szerint Helfferich Károly dr. német birodalmi pénzügyi államtitkár legközelebb Bécsbe érkezik. Utazásának az a czélja, hogy bizonyos pénzügyi konferencziákon részt vegyen. A tanácskozásban a valuta kérdései is szóba kerülnek. — Kitiltott hetilap. A kereskedelemügyi miniszter a Francziaországban »Ceskoslovenska Samostatnost« czim alatt, tót nyelven megjelenő hetilaptól a postai szállítás jogát a magyar szent korona országainak területére nézve megvonta. — More patria. A kenyérjegy-rendszer életbelépte tiszteletére írjuk e sorokat. A budapesti tapasztalatokról már megemlékeztünk a tegnapi, első napi élmények után. Most a vidéki tapasztalatokból essék szó. Előbb azonban elmondtuk, hogy Budapesten az első napon nagyon sok visszásság történt. Barabás Bea országgyűlési képviselő délelőtt fölindultan jött a képviselőházba és ott a háznagyi hivatalban esedezett egy kenyérjegyért. Elmondta, hogy ő állandóan a Mátyásföldön lakik. Onnan bejövén Budapestre, reggelizni akart, de a kávéházban nem kapott harapnivalót, mert kenyérjegye nem volt és a mátyásföldi kenyérjegy Budapesten nem érvényes, a képviselőtárs pedig szívességből a saját kenyérutalványát át nem ruházhatja. A háznagyi hivatal treuga dei nélkül is megsajnálta Barabás Bélát. Azonban nem volt abban a kellemes helyzetben, hogy neki megadhassa mindennapi kenyérből azt az adagot, amely a tízóraihoz párkülönbség nélkül dukál. Mindezekből az látszik, hogy Budapesten a kenyérutalványrendszer egészen komolyan életbe lépett és hogy az nem írott malaszt. Ennek folytán a czukrászdák még a múlt évi látogatottságnál is túlzsúfoltabb látogatottságnak övendeznek. Sóval elé kezelt az a nem remélt állapot, a mélyért olyan gyakran vicczelik és emlegetik boldogult Máia Antoinette kiálynét, aki az éhező lázongókat e szavakkal tromfolta le : — Ha nincs kenyeretek, akkor egyetek kalácsot. És a vidék ? — kérdezhetné széles rosszkedvében a budapesti ember. Erre is tudunk kadencziát . A kenyérjegyek szigorú életbelépésének első napján e sorok írója elutazott Budapestről a vidékre. Reggel fél hat órakor a keleti pályaudvarban óhajtott kávézni, de csupán czukrot akartak a kávéhoz adni. Kenyeret pedig csupán kenyérjegy felmutatása esetén- így aztán lemondott a reggeliről és útközben az első nagyobb vidéki állomáson szállott ki, ahol éppen olyan bőségesen ellátták őt minden jóval és aprítani valóval, hogy még a frankfurti békekötés után sem ehetett volna többet és jobbat. E te egy másik vármegyéből visszatérve, a másik vármegyei vasúti vendéglőben sok és gyönyörű fehér czipóval rakták meg az asztalát. E sorok írója mélyen fájlalta, hogy télikabátjának és bundájának olyan kevés a zsebe. Meg valóban elláthatta volna magát kenyérrel talán egész húsvétig is. Ezt — fájdalom — nem cselekedhette meg. Ellenben bánkódása közben arról ábrándozott, hogy mi is voltaképpen az a vidéki more patria ?É ekkor visszaemlékezett arra, amit neki egykeron Istenben boldogult Zsitvay Leó, a nagy biró mondott el. Zsitvay találkozott a kilenczvenes években egy régi iskolatácsával, aki valahol az erdélyi hegyek között mint biró műkő lett.. Néhány üdvölő szó után Zsitvay megkérdezte vidéki barátjától : — Nos, és hogyan boldogultok otthon az új perrendtartással ? A vidéki biró csodálkozva nézett Zsitvayra és mosolyogva jegyzé meg : — Ördög vigye azt a labirintust. Van annyi eszünk és nem bajlódunk vele. Én bizony ma is a régi perrendtartás alapján ítélkezem. Most Zsitvaynak nyúlt a szeme tágra, mondván : — A régi perrendtartás alapján? Nos és mi történik, ha a fél felebbez? — Dehogy felebbez ! — felelé a jó vidéki. —Én nálam minden ítélet jogerős. Ha az a fél csak a száját meri kinyitni, úgy rekorditok, hogy kiszalad a hivatalból és be sem várja, alig onnan kilököm. ' ’’ Denikve a vidéken Minden másképpen és minden kényelmesebben van. — Egy őrnagy öngyilkossága. A Rákóczi-úti Pannónia-szállóban ma délelőtt Gyúlási Elemér 18. honvédgyalogezredbeli őrnagy agyonlőtte magát. Tettét elmezavartságában követte el. AZ ÚJSÁG Szerda, 1018. január 10.