Az Ujság, 1916. január (14. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-14 / 14. szám

e Törvényjavaslat a tmunicziószállítás meg­­nehezítésére. Berlin, január 13. A Wolff-ügynökség ne­­v yarki tudósítója jelenti szikratávíróval : Washing­tonból jelentik január 11-iki dátummal. Goree szenátor javaslatot terjesztett elő, a­mely főben­járó bűnnek nyilvánítja ha egy amerikai állampol­gár hadi­sugárut ad el valamelyik hatalomnak, a­mely a londoni deklarácziót­ aláírta s az amerikai kereskedelmet akadályozza. Súlyos bűncselek­ménynek tekinti azt is, ha bankok mint ily ha­talmak vagy szövetségeseik ügynökei lépnek fel , részükre kölcsönöket bocsátanak ki. szedett czíme így hangzik : »A német javas­latok az Egyesült­ Államok és a szövetségesek között való krízist siettetni igyekeznek.« Az Associated Press washingtoni értesü­lése szerint a részletek megállapításában mutat­kozó nehézségek késleltetik a Lusitania-ügy végleges elintézését. Míg az Egyesült­ Államok és Németország tényleg a leglényegesebb alap­­elvek tekintetében egyetértenek, a viszály el­intézésének publikálását mégis elhalasztják, mert oly formát keresnek, a­mely ezeket az elveket mindkét félre kielégítő módon juttatja kifejezésre: az Egyesült­ Aliansok megtorló intéz­kedései Angliával szemben. Berlin, január 13. A WolfE-ügynökség ne­m ver ki tudósítója szikratávíróval jelenti : A­ búvárhajók ügyével kapcsolatos egész vitás­­kérdés rövid időn belül való végleges elintézé­sének kilátásai nagy megelégedést keltenek a sajtóban és a hivatalos körökben. Washing­toni táviratok hangsúlyozzák, hogy még ezen a héten várják a kérdések egész komplexumá­nak elrendezését, mire Amerika egész figyelmét ismét az amerikai kereskedelem korlátozásá­nak­ kérdése dolgában Angliával való diplomá­ciai vitájára fogja felállani. A Newyork Times írja : Az Angliával való diplomáciai eszme­cserében Wilson elnök és Lansing államtitkár ugyanazoktól az érzelmektől vezéreltetik má­gusát, mint a Németországgal lefolyt vitában történt, attól tudniillik, hogy a semlegesek jogaiért szálljon síkra. A Newyork World washingtoni, távirata megállapítja, hogy Lan­sing államtitkár a legerélyesebb jegyzéket, melyet valaha írnak, az amerikai kereskedelemmel való bánás dolgában Angliához fogja intézni. A jegy­zék le fogja fejteni, hogy Anglia béke idején erélyesen állást foglalt a mellett, hogy élelmi­­czikkek semmiesetre sem tekinthetők dugóinak. Miután az Egyesült­ Államok kormánya elv­ben meggyőződött róla, hogy Németország és Ausztria-Magyarország őszintén el varnnak ha­tározva, hogy ezentúl kímélik a nem korabot­­tánsok életét megtorpedózott hajókon, az amerikai kormány immár arról is meg van győződve, hogy helyzete a Londonnál leendő tárgyalásokban annyira szilárd, hogy Anglia kénytelen lesz követeléseit teljesíteni. Kormány­körökben gyorsan tért hódít az a felfogás, hogy ha a bu­várhaj­ó ügy végleg el lesz intézve, a kongresszus ragaszkodni fog olyan eljáráshoz, a­mely kényszeríti Angliát hogy az amerikai követelésekbe beleegyezzen. Bár az a terv, hogy a szövetségeseknek szánt fegyver- és im­rfázió­­szálítmányokat lefoglaljon, sohasem lebegett komolyan a kormány szemei előtt, hivatalos körök mégis azt hiszik, hogy a közel­jövőben komolyan mint Anglia elleni megtorló intézke­dést, fontolóra fogják venni. Berlin, január 13. A Wolff-ü­gynökség washingtoni képviselője jelenti szikratávíró út­ján . Itt az az általános vélemény uralkodik, hogy a Lusitania-eset gyors elintézése, tekin­tettel a jelenlegi helyzetre, sakkhúzás lesz a kongresszuson. Tíz leghi­fo­gásosabb demokrata szenátor kijelentette egy newyorki lap kép­viselőjének azt a kívánságát, hogy Németország hagyja abba a tengeralatti hadviselést, hogy így Amerikának alkalma legyen Anglia ellen el­járnia. Mert mindig, a­mikor egyengetve volt az útja az Anglia ellen való erőteljes fellépés­nek, egy hajó bukkant fel és egy ily eljárást lehetetlenné tett. A Chicago Tribune úgy értesül­ Washingtonból, hogy harminc­, szenátor oly rendszabályokat követel, a­melyek kényszerít­sék az amerikaiakat, hogy ne használják a had­viselők hajóit. Berlin, január 13. A Wolff-ügyn­ökség kép­viselője jelenti szikratávíró útján, hogy a tengeralattjáró hadjárat ügyében történt en­gedmények kedvező kilátású megbeszélések tárgyai. Néhány újság azonban azt bizonyít­gatja, hogy Wilson úgynevezett győzelme való­jában a német kormány ügyes diplomácziai cakkhúzása oly ezélből, hogy az amerikai kor­mányt kényszerítse az Anglia ellen való fel­lépésre. A Newyork Tribune egy czikkének óriási betűkkel szedett czíme így hangzik: »Bernstorff enged, hogy az Egyesült­ Államokat akczióra kényszerítse Angliával szemben.« A ■tNewyork Herald ugyancsak vastag betűkkel A Bsrabong­sseL Berlin, január 13. A Neue Zürcher Zeitung röviden közli annak a jegyzéknek szövegét, a­melyet az angol kormány­ a Baralong-esettel kap­csolatosan, a német emlékiratra válaszképpen kiadott, s megjegyzi: Az angol kormány tehát megtagadta, azoknak az angol matrózoknak megbüntetését, a­kik egy német tengeralattjáró 12 emberét meggyilkolták. Grey válaszában van egy fontos mozzanat: nem tagadja a tényállást, a­melyet sokan mindeddig hinni sem mertek, hogy tudniilik egy csellel, hamis lobogó kitűzésével megsemmisített német tengeralattjáró legénységét a »győzelmes« angol kapitány parancsára lelőtték. Grey az esetet három, a németek rovására írt cselekménynyel igyekszik fedezni, a­melyekre azonban ez esetben nem lehet hivatkozni, épp oly kevéssé, mint arra a nagylelkűségre, a­melyet Grey szerint más ese­tekben német tengerészek megmentésénél tanúsí­tottak. A fődolog ezzel nem veszít a maga bor­zasztó komolyságából. Tény-e, hogy angol tenge­részek kapitányuk parancsára meggyilkoltak né­met tengerészeket, miután azok megadták magu­kat? Grey nincsen abban a helyzetben, hogy erre a kérdésre tagadó választ adjon, de vonakodik a gyilkosokat felelősségre vonni. Most Német­ország szavát várjuk. Németország a czivilizá­­cziónak sokkal magasabb fokán áll, semhogy hasonlóval válaszolna s angol foglyokat kivégez­tetne. Éles megtorlás azért nem fog elmaradni, már csak azért sem, nehogy ily esetek még egyszer előfordulhassanak. A semleges álla­mokban sem fognak szemet hunyhatni a tény elői, hogy az angol kormány a Ballo­ng-esetről szóló F .Chór könyvével kitörölhetetlen mocskot hagyott Anglia pajzsán szá­radni. Menekülés a bevárható elől. Madrid, január 12. (Havas.) A Tafna nevű gőzös szikraté­vívóval segítséget kért és hozzáteszi,­­hogy egy búvár ha­jó elől­ menekült­. Barc­elonába érkezett második szikratávíróval a Tafna közli, hogy menekülése sikerült. A Sappho gőzös veszíthetetten, Hull, január 13. (Reuter.) A Wilton-vonal Sappho gőzösét menthetetlennek tartják. A legény­ségről nincs biztos hír. Japán aspirációi. Berlin, január 13. (Saját tudósítónk táv­irata.) Az orosz kormány azt az értesítést kapta tokiói diplomácziai képviselőjétől, hogy a napokban Japán valamennyi pártja gyűlést tartott Tokióban. E gyűlésen úgy határoztak, hogy a kormányt­ rákényszerítik arra, hogy a Keleten végleg magához ragadja a tulajdon­képpen való vezetést. E határozatot Pétervárott különbözőkép­pen ítélik meg. A japánok tervei miatt minden­esetre nyugtalankodnak. A sajtó hangoztatja, hogy Japán ebben a háborúban már igen sajá­tos, sőt kétértelmű szerepet játszott és így a Keleten jelentős meglepetésektől lehet tartani. A Riecs szerint Japánnak az a szándéka, hogy eddigi szolgálataiért igen terjedelmes számlát nyújtson be. Misek­árosos a­­ótékonyság. A fővárosban. Essz korona. Erényi Lászlóné budapesti úrasszony a mai postával ezer koronát küldött lapunk czik­kére. Ado­mányának felerészét a katonák özvegyeinek és árváinak, felerészét pedig a háborúban megvakult katonáknak szánta. A pénzösszeget lapunk gyűjtési rovatában nyug­tázzuk. Az »Uránia« Országos Nevédősgyesület vezetősége minden beküldött 3 kg. vörös vagy sárgaréz-anyagért és hulladékért, továbbá rézmozsárért azonnal küld cserébe postán k­ikkelezett, vagy bronzozott gyakorlati czélnak megfelelő gyönyörű vasmozsarat. Egy kilogramm súlyú rézanyag vagy rézgyertyatartó ellenében vasgyertya­­tartót küld az egyesület. Budapest, IV., Szervita-tér 5. Telefon: 123—63. Hangverseny az Angelina-otthonban. A dr. Feny­­ves­ty Józsefné főnökasszony­ vezetése alatt álló Angelina lábadozó-otthonban Oruber Sándor dr. ezredorvos magas nívójú hangversenyt rendezett. Közreműködtek : Somogyi tanár, Somogyi Adrienné, Wenczel Béla, Beregi Oszkár, Komlóssy Emma, Szász Ilona, továbbá Árnyai, Vadnay, Déry Jenő és Sáfrány Vilmos, a Nemzeti Orfeum mű­vészei. Ünnepi est az Uránia-Színházban. A bolgár Vörös­­kereszt támogatására alakult országos bizottság január 26-ikán az Uránia-Szin­házban bolgár estét rendez. A­ fényesnek ígérkező ünnepélyen Andrássy Gyula gróf elő­adást fog tartani Bulgáriáról, azután B. Sándor Erzsi, az Operaház művésznőjének énekszámai — köztük bolgár dalok is — és Strausz Adolf tanárnak Bulgária belső életé­ről szóló szabadelőadása következnek. A rokkant katonák javára a honi ipart pártoló Magyar Védő­ Egyesület felkérésére Dobreczki Sándor orsz. képviselő szerdán, e hó 19-ikén, délután 6 órakor a régi országház termében (Főherczeg Sándor­ utócsa 8.) számos vetített képben ismertetni fogja Muszkaország történetét, művészi, ipari és társadalmi viszonyait úti élményei alapján. A Hadsegélyző Hivatal részéről fel­állítandó perselybe személyenként 50 fillér fizetendő, tanulók 20 fillért fizetnek. A vidéken, Dunaföldváron az ottani Nőegylet agilis vezetősége hadiárva-othont fog létesíteni. A nemes czélra a Duna­­földvári Járási Takarék- és Hitelbankhoz újabban a kö­vetkező adományok érkeztek : Dunaföldvári Nőegylet 1 1.000, gróf Apponyi Sándorné 200, Sváb Sándorné Buda­pest 10, Községi elöljáróság Báttaszék 20, özv. Natter Ferenczné Budapest 2, Grosz Emil dr. Budapest 10, Óváry Ferenczné Gyönk 10, Szuprics Vendel Gerjén 5, Steiner Lajos dr. Szekszárd 3, Mank Mór és társai Buda­pest 10, Tolnay Lajos Budapest 10, Reich Adolf Fiai Budapest 5, Klotild első magyar vegyipar r.-t. 5, Páky Dezsőné Ozora 3, Weisz Jakab és Mór Buda­pest 25, Feuse Ferencz dr. Szekszárd 5, Kaidecker Sándor Budapest 5, Zichy Béla gróf Budapest 100, Oppenheim S. Hőgyész 10, özy báró Bánffy Dezsőné Budapest 5, Fiusz József Budapest 10, Holzer Simon Budapest 5, Concordia gőz­malom Budapest 50, Róna Dezső dr. Baja 10, Mádi Ko­vács István Budapest 10, Kováts Péter és fia Budapest 20, Braun Pál Budapest 20, Dréher Antal serfőzde r.-t. 10, Kartonnyomó Ipar r.-t. Budapest 50 korona. AZ ÚJSÁG Pántét, 1916. január 14. — A képviselőház ülése. — Ma délelőtt elfogadta a képviselőház álla­hiban is, pontonként is az iszlám vallás el­ismertetéséről szóló törvényjavaslatot. — Csók jasa ! —­ kiáltott fel a független­ségi párt szónoka, Barabás Béla és lelkesedett Jankovich Béla, a miniszter, Pekár Gyula, az előadó és lelkesedett az egész Ház a török­­magyar testvériségnek ezen az újabb meg­nyilvánulásán. Csak a néppárt szószólója­, Mol­nár János jelentett be ellenvéleményt, de tisztán néppárti tradíc­ióból. A szavazásnál is abszentált, hogy a határozat egyhangú legyen. Részletes tudósításunk ez . (Jelentés, harmadik olvasás.) Balogh Jenő igazsá­gügyminiszter jelentést terjeszt elő a jövedéki kihágásoknál való büntető bírósági eljárás szabályozásáról. Pál Alfréd jegyző felolvassa a tegnap elfoga­dott munkaköz­vetítési javaslatot, a­melyet a Ház most már harmadik olvasásban is elfogad. Következik az iszlám­ reczepczió. (Az .isdáiu-reczepczió.) Molnár János: A néppárt nem fogadja el a javaslatot, bár jól tudja, hogy a többség minden körülmények között törvényerőre fogja emelni. A néppárt az egyházpolitikai törvények revízióját sürgeti és már ezért sincs abban a helyzetben, hogy a javaslatot elfogadja. Barabás Béla: Az államhatalom belátása a nemzeti társadalom hő­vágyával találkozik e javas­latnál. A törökök az 1848-iki szabadságs h­arcz idején is bizonyságot tettek őszinte barátságukról, a­mi­kor az emigránsokat nagy szeretettel fogadták. A szuezi csatorna megnyitásánál Ferencz József király is részt vett és ekkor Ad­bul Aziz szultán azzal adott kifejezést különös tiszteletének, hogy négy Korvinát ajándékozott királyunknak, miután előbb, mikor az egyetemi ifjúság Abdul Kezamnek diszkardot vitt, harminczöt Korvinát adott a szultán a budapesti egyetemi könyvtárnak. A tür­­béki katolikus templomban van eltemetve Szu­­lejmán szultán szive és messze földről jönnek za­rándok törökök, hogy kegyeletüket lerójják. A mo­hamedán sohasem lesz más állam polgára, éppen a vallása miatt. Adakaleh ma is török fenhatóság alatt áll, sőt török képviselője is van. Konstanti­nápoly képviselője egyúttal Adakaleht is képviseli a török parlamentben. A javaslatnak azt a pontját, a­mely a magyarországi mohamedánok ügyét ossza!

Next