Az Ujság, 1916. január (14. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-19 / 19. szám

4­1------­----------------------------------------------------Ú­ ínak, képzelhetjük, hogyan áll a többi szövetséges dolga egymás közt most, hogy Belgium, Lengyel­­ország, Kurland és Szerbia elvesztése után Monte­negró kiugrott a társaságból. Montenegró a kapi­­tuláczióval elszakadt Olaszországtól is. Pétervár­­ral is megszakadt a jóbarátság. Hogy mik lesznek ennek következményei, azt ma még nem lehet tudni. Annyi bizonyos, hogy erről az oldalról az osztrák-magyar monarchiát soha többé veszély nem fenyegeti. Együtt örülünk osztrák és magyar szö­vetségeseinkkel az első végleges részsiker alkal­mával. A Kölnische Volkszeitung Írja: Montenegró békekérése az első végleges győzelem ebben a bá­bomban. Egy ponton béke és nyugalom van, egy ponton sikerült fait accomplit teremteni, a­melyen az entente nem változtathat többé. Ez a siker mu­tatja, mily hatalmas fegyvertény volt a Lovcsen megostromlása.­­S még hatalmasabb lehet az a be­nyomás, a­melyet a Fekete-hegyek lakóinak naiv kedélyére tett ez a csapás. Berlin zászlódiszkes, Berlin, január 18. Montenegró kapitulácziója alkalmából a német főváros zászlódíszt öltött. Zágráb öröme: Zágráb, január 18. Montenegró kapitulácziója­­az itteni politikai körökben és a lakosság körében is élénk örömet keltett. A báni palotán magyar, horvát, osztrák zászlók és a szövetségesek lobogói lengenek. Hasonlóképpen fel varrnak lobogózva az összes középületek és számos magánház. A lapok lelkes czikkekben méltatják az esemény jelentő­ségét. Bukaresti hang a montenegrói külön­­békéről. Bukarest, január 18. A félhivatalos Indé­­pendance Roumaine a montenegrói különbékéről érkezett távirati jelentés kapcsán így ír : Napok óta diplomácziai, katonai és politikai körökben el volt terjedve a hír, hogy Montenegró békét kér a győztes központi hatalmaktól, Lovcsen gyors eleste csak m­egerősítette a szállongó híreket. Bécsben a múlt héten a vezérkari főnök bevoná­sával tartott közös minisztertanács már foglal­kozott a felajánlott kapituláczióval. Montenegrón a sor, hogy teljesítse az eléje szabott feltételeket. A különbéke lehetősége Montenegróval kezdettől fogva nem volt kizárva. A londoni egyezményt, mely a szövetségesek közti különbékét kizárta, csak Anglia, Francziaország, Oroszország, Japán és Olaszország írta alá. Szerbia, Montenegró és Belgium az egyezményt nem írták alá. A külön­béke szempontjából már most a helyzet ez . Az öt nagyhatalom közül egyik se köt különbékét. Belgiumra lehetetlen a különbéké. Először mert országának majdnem egésze megvan már szállva és sorsa már el van intézve, illetve a világháború sorsától az ő sorsa most már elválaszthatatlan, s másodszor és főleg mert seregei a francziák és angolok közé vannak osztva, s különbéke esetén ezek az entente kezén maradnának. Szerbia még rosszabb helyzetben van, mert az egész területe az ellenségé, tehát a különbéke tárgytalan volna. Különben hadseregének igen nagy része van Görögországban az entente seregeivel. Maradt tehát Montenegró, melynek különbékéje csak abból a szempontból bir fontossággal, hogy a szent egységet megszegte, hogy mint az első fecske a békére ráterelte a népek és uralkodók egész ügyeimet, s hogy kivonta magát abból a szoros érdekszférából, a­melybe Szerbia, Olasz­ország és Oroszország támogatása folytán eddig tartozott. Temesvár polgármestere Kövess tábornokhoz. Temesvár, január 18. Gernl József polgármes­ter a montenegrói fegyverletétel alkalmából Te­mesvár dicső szülöttéhez, Kövess Hermáin had­seregparancsnokhoz a következő üdvözlő táviratot intézte : Mindnyájunkat leírhatatlan örömmel el­töltő ünnepi alkalomból, hogy nagyméltóságodnak csodálatraméltó, dicső hadműveletei folytán Mon­tenegró az ellenséges fegyvert letenni kényszerült, engedje meg nagyméltóságod, hogy addig is, mig Temesvár szab. Idr. város közönsége exczellencziád szakadatlan diadalai fölött érzett büszkeséggel és hálával teljes érzelmeinek hervadhatatlan babérok méltó megörökítése által adhat kifejezést, nagy­méltóságod szülővárosának közönsége nevében mélységes tisztelettel üdvözölhessem, Isten áldá­sát kérve továbbá dicsőséges munkájára. Geml József kir. tanácsos, polgármester. Temesvár Montenegró fegyverletétele alkalmá­ból zászlódíszt öltött és tegnap este zenés takaro­­dóval járták be a város utczáit. Montenegró kigatulálása — Olaszország veresége. Zürich, január 18. A Schweizerische Tele­­grfen-Information jelenti . Mindenütt a világ­háború egyik legnagyobb meglepetése gyanánt fogadják a Montenegró kapit­ulácziójáról szóló hírt, a­melyet a világ tegnap Tisza István gróf szájából tudott meg. A meglepetés annál na­gyobb, mivel még pár órával ezelőtt az olasz kormány félhivatalosai a legerélyesebben letor­kolták az olasz sajtó félénk kísérletezését, a­­mely elő akarta készíteni a közvéleményt Ni­­,­kita király békehajlandóságára. A svájczi sajtó Montenegró kapituláczióját nemcsak mint en­nek az országnak legyőzetését fogja fel, hanem-­ mint Olaszország vereségét is, a­melynek be­folyása a Balkánon immár egyenlő a nullával és helyzete az entente-államok sorában is ko­molyan megingott. A franczia lapok eddig is-­­mert hozzászólásai sem titkolják, hogy Monte­negró kapitulácziója nagy kudarc­a Olasz-­ országnak. Természet­esen azon vannak, hogy­ az egész felelősséget Olaszországra hárítsák , így az entente többi államát mentesítsék. Fontos tanácskozások Olaszországban. Róma, január 18. A király és a tengerészeti­ miniszter Tarentóba és Brindisibe utazott. Tarentó-­ ban horgonyoz jelenleg az abruzzói herczeg pa­rancsnoksága alatt álló hadiflotta, Brindisiben pedig útra készen állanak az Albániába menő csa­patok. Hír szerint Mirkó montenegrói herczeg is Brindisibe érkezik, hogy tanácskozzék az olasz királylyal. Basics szerb miniszterelnök is találkozni­ fog velük. Az olasz közvélemény az olasz kormány ellen. Lugano, január 18. (Saját tudósítónk távirata ) A montenegrói események miatt nőttön-nő a radi­kális körök ellenséges indulata a Salandra-kormány­ ellen. Mind hangosabban követelik, hogy legalább is alakítsák át a kormányt radikális elemek bevo­­­násával. De vannak hangok, melyek azt követelik,­ hogy egészen új kormány alakuljon, még­pedig­ túlnyomórészt radikális, reformszoczialista és köz­­társasági elemekből. A Secolo, a­mely megjövendölte volt, hogy Nikita önálló békét készül kötni, most igen keserű­ szavakkal támad a hivatagos köröknek. Olasz újság a kaptuláczióról. Lugano, január 18. (Saját tudósítónk távirata.)­ Montenegró kapitu­l­ácziójának hatása Olaszország­ban óriási volt és a legnagyobb zavart idézte elő a politikusok tőrében, a­mi visszatükröződik a napilapok hevenyészett kommentárjaiban. A Secolo katonai munkatársa ezt írja: Katonai szempontból közömbös, hogy Montenegró az utolsó emberig harczolt volna, vagy pedig kapi­tulál. Az eredmény ugyanaz. Albániában azonban térdével odaugratott egy üres széket az asztal sarkához, s leejtette rá az illusztrált lapokat. Az egyik nagyságos ur három koczkaczukrot tett a kapuczinerjébe, a másik nagyságos ur csak egy koczkát. Úgy itták. A kávénál rá is gyújtottak, egyik a másik tárczájából, az egyik nagyságos ur aranyos végű cigarette-re, a má­sik nagyságos ur szivarra. Jó darabig tartot­ták nyitva egymás felé tárcsáikat. Az egyik nagyságos urnák hosszúkás, lapos aranytárczája volt, a másik nagyságos urnák nagyobb, puf­­f­fadt, krokodilusbőrből való tárczája, a mely­nek aranyzárja volt s a tárcza sarkában kívül háromszögletű arany borítás volt a mono­gramm részére. Előduzgátt­ak és visszasülyesz­­tettek a tárcza rekeszeiben egy-egy szivart, cigarette-et, csupa különlegességet, s elme­sélték, honnan, milyen összeköttetések segítsé­gével s milyen áron szerzik ezeket a kitűnő spec­ialitásokat, a­melyeket ma sehol nem lehet kapni. Azután a miniszterelnök beszédé­ről beszéltek, a­melyet délelőtt mondott a kép­viselőházban, azután áttértek közgazdasági dolgokra és azokról diskuráltak. Az idős úrnő mereven ült egy kinyitott szépirodalmi lap fölött, lassúkat pillantott, a szemhéjai fél­­perczekig lenn maradtak, s mikor föl-fölnyi­­totta a szemét, a szemben, ülő nagyságos asz­­­­zony haját nézte mozdulatlan tekintettel. A két nagyságos asszony meg az urleány a W­iener Chich czimü nagy divatlap ábrái fölött hajoltak össze, a divatlap jobbra és balra for­dult el a kezeik között, ilyenkor a hölgyek fejei is jobbra meg balra voltak hajolva. Élénken tanakodtak s gyöngéd és ügyes gesz­tusokat csináltak, egyszer-egyszer úgy tettek, mint a keleti tánczosnők, a­kik a kígyókat utánozzák, karjaikat föl-fölemelvén könyök­ből és leeresztvén, s kézfejeik hátrahanyatla­­nak csuklóikon s minden ujjuk külön remeg és vonaglik. —­ fia ismerem az angolokat, mondta hangosan az egyik nagyságos ur a másiknak — én éltem köztük, én mondhatom, hogy ismerem őket. Ez a törvény ott nem fogja tartani ma­gát. Egy angol polgárt nem fognak presszio­nálni. Én az angol kabinetnek nem adok egy hónapot. Hogy ! A munkások... Én ismerem az angol munkásságot is. Én elég sokáig vol­tam kinn Angliában. Én, kedves barátom . . . — Szerintem — kezdte a másik nagyságos úr. — Kedves barátom, Németországnak min­dene megvan, én a német szaklapokat rend­szeresen olvasom, én kérlek mondhatom, hogy a legalaposabban tájékozva vagyok, a németek kérlek ma már mindent előállítanak . .. — Szerintem kedves barátom, — mondta a másik nagyságos úr —• ez a dolog még czirka két évig eltart. Az emberanyag szerintem . . . Egyenesen és derülten néztek egymás sze­mébe, mégis bizonyos egyenletesen visszatar­tott tekintettel, mint az olyan régi jó ismerő­sök, a­k­ik egymást kedves barátomnak szólít­ják, tegeződnek, foglalkozásuknál, vagyoni, társadalmi, családi viszonyaiknál, felfogásuk­nál fogva egymásnak tökéletesen konvertálnak, de szívükről és a halálról soha nem beszéltek egymásnak. — Én kedves barátom, biztosíthatlak, hogy az emberanyag . .. — Szerintem is kérlek, az emberanyag . . . — A mi emberanyagunk... az ember­­agyag . .. Ez a nagyságos ur itt fölkapta a fejét és szipákolni kezdett. Szerintem is kérlek — nézett föl rá a­ másik nagyságos ur — az emberanyagunk­ olyan kiváló és annyival különb . .. Az első nagyságos ur nem hallgatott oda, tapogatta a zsebeit a smokingján, benyúlt a belső zsebbe, a nadrágzsebeibe nyúlt, és csak szipákolt és megint a smoking zsebeit ütögette és igy feltartott fejjel az egyik nagyságos asz­­szony felé fordult : — Fiam, adja csak ide a zsebkendőjét. A nagyságos asszony a nagyságos úrra nézett : * — Tessék fiam ? — A zsebkendőjét kérem nam egy pilla­natra. Nincs nálam a zsebkendőm — mondta halkan a nagys­áge­s úr, s e közben hátraszegett nyakával messziről olybá tűnhetett, mint a­ki valami gőgös kijelentést tesz. A nagyságos asszony hamar kiszabadított: a reticnée-jéből egy kis lágy fehérséget s odaadta: gyorsan a nagyságos úr kezébe, mintha egy kis havat csent volna bele. — Nem hozott zsebkendőt ? — mondta utána nyomott hangon. A nagyságos úr fölemelte a piczi zseb-­ kendőt, egy rövidet dudált rajta, megdörgölte­ vele az orra hegyét és fekefélte vele kurtára­­ és sötétre nyírott szürke bajuszát. —■ Köszönöm fiam — súgta és vissza-, nyújtotta a nagyságos asszon­ynak az asztal­­al­att. — Csak tartsa magánál fiam — mondta­­ a nagyságos asszony. — Hol a zsebkendője!­ — A bundámban lesz, vagy a páholyban felejtettem. Vagy künn hagytam az asztalon. Az urleány a nagyságos ur gömbölyű és kifényesít­ett kopaszságát nézte szórakozottan, s mintha csak odatévedt volna a tekintete elj » AZ UJSÁG Szerda, 1916. január 19.

Next