Az Ujság, 1916. január (14. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-19 / 19. szám
41----------------------------------------------------------Ú ínak, képzelhetjük, hogyan áll a többi szövetséges dolga egymás közt most, hogy Belgium, Lengyelország, Kurland és Szerbia elvesztése után Montenegró kiugrott a társaságból. Montenegró a kapituláczióval elszakadt Olaszországtól is. Pétervárral is megszakadt a jóbarátság. Hogy mik lesznek ennek következményei, azt ma még nem lehet tudni. Annyi bizonyos, hogy erről az oldalról az osztrák-magyar monarchiát soha többé veszély nem fenyegeti. Együtt örülünk osztrák és magyar szövetségeseinkkel az első végleges részsiker alkalmával. A Kölnische Volkszeitung Írja: Montenegró békekérése az első végleges győzelem ebben a bábomban. Egy ponton béke és nyugalom van, egy ponton sikerült fait accomplit teremteni, amelyen az entente nem változtathat többé. Ez a siker mutatja, mily hatalmas fegyvertény volt a Lovcsen megostromlása.S még hatalmasabb lehet az a benyomás, amelyet a Fekete-hegyek lakóinak naiv kedélyére tett ez a csapás. Berlin zászlódiszkes, Berlin, január 18. Montenegró kapitulácziója alkalmából a német főváros zászlódíszt öltött. Zágráb öröme: Zágráb, január 18. Montenegró kapitulácziójaaz itteni politikai körökben és a lakosság körében is élénk örömet keltett. A báni palotán magyar, horvát, osztrák zászlók és a szövetségesek lobogói lengenek. Hasonlóképpen fel varrnak lobogózva az összes középületek és számos magánház. A lapok lelkes czikkekben méltatják az esemény jelentőségét. Bukaresti hang a montenegrói különbékéről. Bukarest, január 18. A félhivatalos Indépendance Roumaine a montenegrói különbékéről érkezett távirati jelentés kapcsán így ír : Napok óta diplomácziai, katonai és politikai körökben el volt terjedve a hír, hogy Montenegró békét kér a győztes központi hatalmaktól, Lovcsen gyors eleste csak megerősítette a szállongó híreket. Bécsben a múlt héten a vezérkari főnök bevonásával tartott közös minisztertanács már foglalkozott a felajánlott kapituláczióval. Montenegrón a sor, hogy teljesítse az eléje szabott feltételeket. A különbéke lehetősége Montenegróval kezdettől fogva nem volt kizárva. A londoni egyezményt, mely a szövetségesek közti különbékét kizárta, csak Anglia, Francziaország, Oroszország, Japán és Olaszország írta alá. Szerbia, Montenegró és Belgium az egyezményt nem írták alá. A különbéke szempontjából már most a helyzet ez . Az öt nagyhatalom közül egyik se köt különbékét. Belgiumra lehetetlen a különbéké. Először mert országának majdnem egésze megvan már szállva és sorsa már el van intézve, illetve a világháború sorsától az ő sorsa most már elválaszthatatlan, s másodszor és főleg mert seregei a francziák és angolok közé vannak osztva, s különbéke esetén ezek az entente kezén maradnának. Szerbia még rosszabb helyzetben van, mert az egész területe az ellenségé, tehát a különbéke tárgytalan volna. Különben hadseregének igen nagy része van Görögországban az entente seregeivel. Maradt tehát Montenegró, melynek különbékéje csak abból a szempontból bir fontossággal, hogy a szent egységet megszegte, hogy mint az első fecske a békére ráterelte a népek és uralkodók egész ügyeimet, s hogy kivonta magát abból a szoros érdekszférából, amelybe Szerbia, Olaszország és Oroszország támogatása folytán eddig tartozott. Temesvár polgármestere Kövess tábornokhoz. Temesvár, január 18. Gernl József polgármester a montenegrói fegyverletétel alkalmából Temesvár dicső szülöttéhez, Kövess Hermáin hadseregparancsnokhoz a következő üdvözlő táviratot intézte : Mindnyájunkat leírhatatlan örömmel eltöltő ünnepi alkalomból, hogy nagyméltóságodnak csodálatraméltó, dicső hadműveletei folytán Montenegró az ellenséges fegyvert letenni kényszerült, engedje meg nagyméltóságod, hogy addig is, mig Temesvár szab. Idr. város közönsége exczellencziád szakadatlan diadalai fölött érzett büszkeséggel és hálával teljes érzelmeinek hervadhatatlan babérok méltó megörökítése által adhat kifejezést, nagyméltóságod szülővárosának közönsége nevében mélységes tisztelettel üdvözölhessem, Isten áldását kérve továbbá dicsőséges munkájára. Geml József kir. tanácsos, polgármester. Temesvár Montenegró fegyverletétele alkalmából zászlódíszt öltött és tegnap este zenés takarodóval járták be a város utczáit. Montenegró kigatulálása — Olaszország veresége. Zürich, január 18. A Schweizerische Telegrfen-Information jelenti . Mindenütt a világháború egyik legnagyobb meglepetése gyanánt fogadják a Montenegró kapitulácziójáról szóló hírt, amelyet a világ tegnap Tisza István gróf szájából tudott meg. A meglepetés annál nagyobb, mivel még pár órával ezelőtt az olasz kormány félhivatalosai a legerélyesebben letorkolták az olasz sajtó félénk kísérletezését, amely elő akarta készíteni a közvéleményt Ni,kita király békehajlandóságára. A svájczi sajtó Montenegró kapituláczióját nemcsak mint ennek az országnak legyőzetését fogja fel, hanem- mint Olaszország vereségét is, amelynek befolyása a Balkánon immár egyenlő a nullával és helyzete az entente-államok sorában is komolyan megingott. A franczia lapok eddig is-mert hozzászólásai sem titkolják, hogy Montenegró kapitulácziója nagy kudarca Olasz- országnak. Természetesen azon vannak, hogy az egész felelősséget Olaszországra hárítsák , így az entente többi államát mentesítsék. Fontos tanácskozások Olaszországban. Róma, január 18. A király és a tengerészeti miniszter Tarentóba és Brindisibe utazott. Tarentó- ban horgonyoz jelenleg az abruzzói herczeg parancsnoksága alatt álló hadiflotta, Brindisiben pedig útra készen állanak az Albániába menő csapatok. Hír szerint Mirkó montenegrói herczeg is Brindisibe érkezik, hogy tanácskozzék az olasz királylyal. Basics szerb miniszterelnök is találkozni fog velük. Az olasz közvélemény az olasz kormány ellen. Lugano, január 18. (Saját tudósítónk távirata ) A montenegrói események miatt nőttön-nő a radikális körök ellenséges indulata a Salandra-kormány ellen. Mind hangosabban követelik, hogy legalább is alakítsák át a kormányt radikális elemek bevonásával. De vannak hangok, melyek azt követelik, hogy egészen új kormány alakuljon, mégpedig túlnyomórészt radikális, reformszoczialista és köztársasági elemekből. A Secolo, amely megjövendölte volt, hogy Nikita önálló békét készül kötni, most igen keserű szavakkal támad a hivatagos köröknek. Olasz újság a kaptuláczióról. Lugano, január 18. (Saját tudósítónk távirata.) Montenegró kapitulácziójának hatása Olaszországban óriási volt és a legnagyobb zavart idézte elő a politikusok tőrében, ami visszatükröződik a napilapok hevenyészett kommentárjaiban. A Secolo katonai munkatársa ezt írja: Katonai szempontból közömbös, hogy Montenegró az utolsó emberig harczolt volna, vagy pedig kapitulál. Az eredmény ugyanaz. Albániában azonban térdével odaugratott egy üres széket az asztal sarkához, s leejtette rá az illusztrált lapokat. Az egyik nagyságos ur három koczkaczukrot tett a kapuczinerjébe, a másik nagyságos ur csak egy koczkát. Úgy itták. A kávénál rá is gyújtottak, egyik a másik tárczájából, az egyik nagyságos ur aranyos végű cigarette-re, a másik nagyságos ur szivarra. Jó darabig tartották nyitva egymás felé tárcsáikat. Az egyik nagyságos urnák hosszúkás, lapos aranytárczája volt, a másik nagyságos urnák nagyobb, pufffadt, krokodilusbőrből való tárczája, a melynek aranyzárja volt s a tárcza sarkában kívül háromszögletű arany borítás volt a monogramm részére. Előduzgáttak és visszasülyesztettek a tárcza rekeszeiben egy-egy szivart, cigarette-et, csupa különlegességet, s elmesélték, honnan, milyen összeköttetések segítségével s milyen áron szerzik ezeket a kitűnő specialitásokat, amelyeket ma sehol nem lehet kapni. Azután a miniszterelnök beszédéről beszéltek, amelyet délelőtt mondott a képviselőházban, azután áttértek közgazdasági dolgokra és azokról diskuráltak. Az idős úrnő mereven ült egy kinyitott szépirodalmi lap fölött, lassúkat pillantott, a szemhéjai félperczekig lenn maradtak, s mikor föl-fölnyitotta a szemét, a szemben, ülő nagyságos aszzony haját nézte mozdulatlan tekintettel. A két nagyságos asszony meg az urleány a Wiener Chich czimü nagy divatlap ábrái fölött hajoltak össze, a divatlap jobbra és balra fordult el a kezeik között, ilyenkor a hölgyek fejei is jobbra meg balra voltak hajolva. Élénken tanakodtak s gyöngéd és ügyes gesztusokat csináltak, egyszer-egyszer úgy tettek, mint a keleti tánczosnők, akik a kígyókat utánozzák, karjaikat föl-fölemelvén könyökből és leeresztvén, s kézfejeik hátrahanyatlanak csuklóikon s minden ujjuk külön remeg és vonaglik. — fia ismerem az angolokat, mondta hangosan az egyik nagyságos ur a másiknak — én éltem köztük, én mondhatom, hogy ismerem őket. Ez a törvény ott nem fogja tartani magát. Egy angol polgárt nem fognak presszionálni. Én az angol kabinetnek nem adok egy hónapot. Hogy ! A munkások... Én ismerem az angol munkásságot is. Én elég sokáig voltam kinn Angliában. Én, kedves barátom . . . — Szerintem — kezdte a másik nagyságos úr. — Kedves barátom, Németországnak mindene megvan, én a német szaklapokat rendszeresen olvasom, én kérlek mondhatom, hogy a legalaposabban tájékozva vagyok, a németek kérlek ma már mindent előállítanak . .. — Szerintem kedves barátom, — mondta a másik nagyságos úr —• ez a dolog még czirka két évig eltart. Az emberanyag szerintem . . . Egyenesen és derülten néztek egymás szemébe, mégis bizonyos egyenletesen visszatartott tekintettel, mint az olyan régi jó ismerősök, akik egymást kedves barátomnak szólítják, tegeződnek, foglalkozásuknál, vagyoni, társadalmi, családi viszonyaiknál, felfogásuknál fogva egymásnak tökéletesen konvertálnak, de szívükről és a halálról soha nem beszéltek egymásnak. — Én kedves barátom, biztosíthatlak, hogy az emberanyag . .. — Szerintem is kérlek, az emberanyag . . . — A mi emberanyagunk... az emberagyag . .. Ez a nagyságos ur itt fölkapta a fejét és szipákolni kezdett. Szerintem is kérlek — nézett föl rá a másik nagyságos ur — az emberanyagunk olyan kiváló és annyival különb . .. Az első nagyságos ur nem hallgatott oda, tapogatta a zsebeit a smokingján, benyúlt a belső zsebbe, a nadrágzsebeibe nyúlt, és csak szipákolt és megint a smoking zsebeit ütögette és igy feltartott fejjel az egyik nagyságos aszszony felé fordult : — Fiam, adja csak ide a zsebkendőjét. A nagyságos asszony a nagyságos úrra nézett : * — Tessék fiam ? — A zsebkendőjét kérem nam egy pillanatra. Nincs nálam a zsebkendőm — mondta halkan a nagyságes úr, s e közben hátraszegett nyakával messziről olybá tűnhetett, mint aki valami gőgös kijelentést tesz. A nagyságos asszony hamar kiszabadított: a reticnée-jéből egy kis lágy fehérséget s odaadta: gyorsan a nagyságos úr kezébe, mintha egy kis havat csent volna bele. — Nem hozott zsebkendőt ? — mondta utána nyomott hangon. A nagyságos úr fölemelte a piczi zseb- kendőt, egy rövidet dudált rajta, megdörgölte vele az orra hegyét és fekefélte vele kurtára és sötétre nyírott szürke bajuszát. —■ Köszönöm fiam — súgta és vissza-, nyújtotta a nagyságos asszonynak az asztalalatt. — Csak tartsa magánál fiam — mondta a nagyságos asszony. — Hol a zsebkendője! — A bundámban lesz, vagy a páholyban felejtettem. Vagy künn hagytam az asztalon. Az urleány a nagyságos ur gömbölyű és kifényesített kopaszságát nézte szórakozottan, s mintha csak odatévedt volna a tekintete elj » AZ UJSÁG Szerda, 1916. január 19.