Az Ujság, 1916. január (14. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-01 / 1. szám
fzomban, 1918. január 6. AZ ÚJSAO Visszapillantás 1915-re. — A háború elmúlt hete. — A háborúnak második évét lezártuk. 1916 első napján önkénytelenül is eszünkbe jutnak azok a nagy események, a melyek az elmúlt 1915. év alatt történtek és ha azokat a nagy sikereket mérlegeljük, melyeket a központi hatalmak az elmúlt év folyamán elértek, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy ha ilyen nagy eredményeket tudtunk elérni és azokat az ententenak szeptember óta tartó nagy erőfeszítései daczára is meg tudtuk tartani, a harctereken már aligha fogunk vereséget szenvedni. Azok a területek, melyeket a szöveteségesek hadseregei az év folyamán az ellenségtől elragadtak, oly szilárdan állanak kezünkben, hogy az entente minden erőfeszítése hiábavaló, ezeknek visszafoglalása, vagy talán a mi területünknek megszállása ellenséges csapatok által, jóformán kizártnak tekinthető. Az 1915. év elég szomorú helyzetben találta a központi hatalmakat. A német offenzíva Páris ellen nem vezetett a kívánt eredményre, az oroszok Kelet-Poroszországba is benyomultak már és Galicziának legnagyobb része az ellenség birtokában volt. Miklós nagyherczeg hadseregei a Kárpátokban Magyarország területére is benyomultak és az a veszély fenyegetett, hogy Magyarország is az orosz pusztító hordák martaléka lesz. Szerbiából kénytelenek voltunk csapatainkat kivonni és déli határainkon a védelemre szorítkozni, hogy minden nélkülözhető erőt veszélyeztetett északi határainkra vethessünk. Az 1914 augusztusában megindított háborút azzal a gondolattal kezdtük meg, hogy a németek minden erejüket a francziák ellen viszik, hogy nyugaton érjünk el gyors sikert, addig gyöngébb német erők és Ausztria- Magyarország haderejének zöme az oroszokat tartóztatja föl. Amidőn azonban beláttuk, hogy a francziák gyors leverése nem sikerül, az orosz tömegek azonban elárasztással fenyegetik a monarchiát, még idejekorán megváltozott az eredeti haditerv. Felismerve az oroszok előretörésének veszedelmét, a németek megelégedtek azzal, hogy nyugaton feltartóztatják a francziákat és minden nélkülözhető erővel az orosz óriás ellen fordultak. Miklós nagyherczeg talán akkor követte a legnagyobb stratégiai hibát, amikor Berlin helyett Bécset és Budapestet választotta hadműveleti iránynak. Valószínűleg az a szél lebegett az orosz generalisszimusz szemei előtt, hogy Ausztria-Magyarországnak, mint gyöngébbnek látszó ellenfélnek legyőzése talán arra az eredményre vezet, hogy mi békét kérünk és akkor Németország is kénytelen lesz feladni a küzdelmet. Ez vezetett a januártól áprilisig tartó kárpáti csatára, amelyben az orosz túlerő lassan, de biztosan megőrlődött, eredményt elérni azonban nem tudott. Ez alatt hadvezetőségünk csendben minden előkészületet megtett az oroszok frontjának áttörésére. Gorliczénél május 2-án sikerült is a meglepetésszerűen megindított támadással áttörni az orosz frontot és ettől kezdve állandóan szorult vissza az orosz hadsereg. Június 2-án bevonultunk Przemyslbe, 22-én pedig csapataink már Lembergben vannak. Lemberg elfoglalása után megkezdődött a támadás a Visztulától nyugatra álló orosz erők ellen. Mackensen hadserege északnak fordul és a Bug és Visztula közötti előnyomulásával, melyhez a Visztulától nyugatra álló Lopot bajor herczeg hadseregének támadása nyugat felől csatlakozott, arra kényszeríti az oroszokat, hogy a Visztula felé megkezdjék a visszavonulást. Ugyanekkor északon Hindenburg tábornagy parancsnoksága alatt Below, Eichhorn, Scholtz és Gollwitz hadseregei a Narev —Bug vonalában lévő várak ellen kezdik meg az előnyomulást.. Ezen három irányból jövő nyomásnak az oroszok ellenállani nem tudtak. Julius 24-én Rózán és Pultuszk esik el, 30-án bevonultunk Lublinba. Augusztus 1-én Cholm, 2-án Mitau kerül kezünkbe. 5-én Ivangorod esik el és ugyanekkor Lipót bajor herczeg bevonul Varsóba. Ezután sorra esnek el az orosz várak, 26-án már Breszt Litovszkot is elfoglalják. Kovno elfoglalásával az orosz nyugatierődvonalnak utolsó vára is elesett. A Volhyniában megindult ofenziva Luck és Dubno elfoglalására vezetett. A szövetséges csapatok elérték Riga —Dünaburg—Pinszk—Dubno—Strypa—Zaleszczyki—besszarábiai határvonalát és ezzel mintegy 300.000 négyzetkilométer területet hódítottak meg Oroszországból. Az oroszok letörése után most már arra is lehetett gondolni, hogy a Dardanelláknál hősiesen védekező török hadsereg segítségére siessünk és egyúttal végleg leszámoljunk régi ellenségünkkel, Szerbiával, Bulgária, felismerve azt, hogy nemzeti vágyainak megvalósulására a legjobb alkalom kínálkozik, csatlakozott a központi hatalmakhoz. A Szerbia ellen október 7-án megindított offenzíva teljes és fényes eredménynyel járt. Rövid két hónap leforgása alatt a szerb hadsereg megsemmisült és roncsai most Montenegró és Albánia hegyei között bolyonganak. Az entente segíteni akart Szerbián, de a segítség Szaloniki felől későn jött, ugyannyira, hogy a bolgárok elől kénytelen volt Szalonikin át küldött csapatait görög földre vonni vissza és most ott készülődik az új off .műivára. A Balkánon Szerbiát egészen meghódítottuk és Montenegrónak is egy ötöde már a mi kezünkben van, így a Balkánon mintegy 90.000 négyzetkilométer területet foglaltunk el az ententetól. Hűtlen szövetségesünk, Olaszország, a biztos győzelem reményében május 23-án csatlakozott ellenségeink táborához. Azóta négyszer támadta meg határmenti állásainkat, de eredményt elérni nem tudott. Épp ily sikertelenek voltak a francziák és angolok támadásai a németek ellen nyugaton, a jól berendezett védelmi vonal áttörése sohasem sikerült. Az entente az Oroszországgal létesítendő közvetlen érintkezés érdekében márcziusban a Dardanellák ellen kezdett akcziót, de teljes kudarczot vallott, úgy hogy deczember 20. óta már csak a Gallipoli-félsziget déli csúcsát tartja megszállva. Épp ily kudarczczal járt az angoloknak Bagdad elfoglalására irányuló hadművelete is. Amint látjuk, minden harcztéren a központi hatalmak fegyvereinek kedvezett a hadi szerencse, ami főképpen annak köszönhető, hogy nálunk a hadműveletek egységesen és kiváló szakértelmű hadvezérek vezetése mellett folynak. Az eddigi hadműveletek sikereit legjobban jellemzi az a tény, hogy a központi hatalmak mintegy 400.000 km3 területet szállottak meg eddig az entente országaiban, ezzel szemben csak 10 000 km3 van a mi területünkből az entente kezén. A központi hatalmak eddigi nagy sikereit legfényesebben bizonyítja a nagy területi hódításokon kívül a foglyul ejtett oroszok és a tőlük zsákmányolt ágyúk és gépfegyverek száma. A szövetséges német és magyar-osztrák hadseregek együttesen 1915. januártól ez év szeptember végéig, vagyis amaz időpontig, amikor az állóharczra térjünk át ismét, kereken 4500 tisztet, 1.400.000 főnyi legénységet fogtak el, 3100 ágyút és 2500 gépfegyvert zsákmányoltak.* Az entente legújabban minden eszközzel arra törekszik, hogy a dardanellai kudarczot helyrehozza azáltal, hogy Szalonikit rendezi be hadibázisnak ama hadműveletek czéljaira, melyek a franczia források szerint nemsokára megindulnak a központi hatalmak ellen. Addig, amíg a központi hatalmaknak nem volt meg a közvetlen kapcsolata Törökországgal és Angliának nem kellett attól tartania, hogy az indiai út veszedelembe kerülhet, a dardanellai akció nem folyt olyan erélylyel, mint azt egyébként várni lehetett volna. Most azonban Angliát az a veszély fenyegeti, hogy a törökök közvetlen érintkezésben állván a központi hatalmakkal, a rendelkezésükre álló emberanyagból erős hadseregeket állíthatnak ki Egyiptom ellen. A szuezi csatornát fenyegető veszedelem egyúttal Anglia keleti uralmának is alapját támadja meg. Ezért kell megakadályozni azt, hogy Törökország teljesen talpraálljon, és ezt a czélt szolgálja majd az a támadás, melyet Sarrail hadseregével végre akarnak hajtani. Az entente a legutóbbi időben a Balkánon szenvedte a legcsúfosabb diplomácziai és katonia vereséget. Egyik szövetségesét, Szerbiát, a központi hatalmak teljesen megsemmisítették, Montenegró is már a végveszedelemben van. Szerbia pusztulásával és Montenegró végveszedelmével Oroszország tekintélyén esett csorba, amelyet ki kell köszörülni. Ezért van olyan nagyon a balkáni támadás mellett Francziaország. Az albániai érdekek belevonásával végre sikerült Olaszországot is rávenni arra, hogy a maga külön érdekeit itt összhangba hozza az entente egyéb érdekeivel és Olaszország már meg is kezdte a csapatok szállítását Valonába. Állítólag ott már 28.000 embere van. Miután az olaszoknak Vahnában való megjelenése felébreszti a görögök féltékenységét és bizalmatlanságát, viszont azonban az együttműködés biztosítása, szempontjából kívánatos volna az, hogy Görögország engedje meg az olaszoknak a területén való szabad átvonulást Szaloniki felé, Castelnau tábornok Athénbe utazott, hogy ennek szükségességéről a görög kormányt meggyőzze. Így tehát Görögország helyzete még különösebb lesz, miután az ententenak szándékában van az is, hogy a hadműveleti zónába Epiruszt is belevonja, hogy ezáltal közvetlen összeköttetést létesítsen a valonai olasz hadsereg és Sarrail hadserege között. Görögország ennek daczára sem akar kilépni semlegességéből és tétlenül fogja nézni azt, hogy a hadviselő felek az ő területén intézik el háborús ügyüket. Annak is híre érkezett a héten, hogy Görögországnak most már nincsen kifogása az ellen, hogy a bolgárok bevonuljanak Görögország területére is, ha azt a hadműveletek elkerülhetetlenül szükségessé teszik. Az oroszok kelet-galicziai offenzívája és Sebeco bukaresti küldetése is szoros összefüggésben van az entente tervezett balkáni offenzívájával. Sebeco útjának állítólag most már az volt a czélja, hogy Romániát a további semlegesség fentartására bírja. Az orosz hadvezetőségben újabb változás állott be. Miklós nagyherczeg utódja, Ruszkij tábornok is távozik helyéről és Porvanov hadügyminiszter lesz a fővezér. Távozásának okául azt hozzák fel, hogy nem tartja czélravezetőnek az újabban megkezdett kelet-galicziai offenzívát. Romániában az oroszbarát Ionescu, Filipescu és párthívei mindent elkövettek, hogy a kormányt megbuktassák és Romániát az orosz tervek szolgájává sülyeszszék le. A parlamenti küzdelemben az ellenzék csúfos vereséget szenvedett, a többség teljes bizalommal viseltetik Bratianu jelenlegi politikája iránt. Románia tehát nem avatkozik még bele a küzdelembe. A parlamentben elhangzott nyilatkozatokból azt láthatjuk, hogy Románia még mindig nem tudta eldönteni azt, hogy a központi hatalmakhoz csatlakozzék-e, vagy pedig ellenünk forduljon-e, ha ezsimmér. A montenegrói hegyek között küzdő csapataink előnyomulásában egy kis szünet állott be, miután a nagy hó az úttalan vidéken az utánszállítást és a csapatok élelmezését jóformán lehetetlenné teszi. A montenegróiak azt jelentették, hogy Bjelopolje környékén, Biranétől északra és keletre, támadásba mentek át és Kövess csapatait visszaszorították. Ez természetesen nem felel meg a valóságnak, mert itt csupán felderítő különítmények működéséről lehet szó. Az egyedüli jelentősebb esemény az volt, hogy december 29-ikén a montenegróiakat Godojevónál megvertük, az ellenség Bioczára vonult vissza. A hét folyamán mintegy 600 foglyot ejtettünk, 5400 fegyvert, és 2 tábori ágyút zsákmányoltunk. Az arczvonal általában a régi maradt.* A Dardanelláknál, a sedil bahr-i szakaszon élénk tüzérségi és torpedóharczok folytak. Az ellenséges hajók több ízben lőtték a török állások szárnyait, de eredmény nélkül. Orosz baessszífiítés Huszonharmadikán egy új orosz offenzivs vette kezdetét a besszarábiai fronton. Pflanzer- Baltin hadseregének legdélibb szárnyát támadták meg az oroszok, 24-én Raranczétól keletre az állásaink közelébe férkőzött ellenséges osztagokat megtámadtuk és elűztük.. .