Az Ujság, 1916. január (14. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-05 / 5. szám

Szerda, 1916. Január 8. AZ ÚJSÁG A hadszíntereken általában nincsen újság, csupán Klet-Galicziában folyik a csata. Az oroszok változatlan hevességgel folytatják tá­madásaikat. Már tizenkét napja támadják a besszarábiai és a Strupa menti karczvonalat, de eredményt elérni nem tudtak, áttörési kísér­leteik nem sikerültek. A harczok a Buczacztól a Pruthig terjedő területen folynak. A támadók igen nagy erőkkel támadtak állásaink ellen. Toporoucznál az oroszok szétlőtt akadályainkon át állásainkig jutottak, azonban hosszantartó és véres kézitusa után mindenütt visszavertük őket. Különösen elkeseredett volt a küzdelem Raranczt­ól keletre. Itt ember ember ellen küzdött, szuronynyal, puskatussal, ököllel, ásó­val vertük ki állásainkból a bér­te múlt ellen­séget. A varasdi 16. magyar gyalogezred a vé­res küzdelemben derekasan és vitézül meg­állotta helyét. A Dnyeszter mentén, a besszarábiai határ közelében fekvő Oknától északkeletre, valamint az Usczieczkónál lévő Dnyeszter-hídfő erődít­ményei körül is véres harczok folytak. Itt és a Strypa mentén Buczacztól északkeletre sem si­került az oroszoknak árkainkba benyomulniuk. Az oroszok igen súlyos veszteségeket szenved­tek. A halottak száma igen nagy, egy tíz kilo­méteres szakasz előtt 2300 orosz hullát számlál­tunk meg, vagyis minden négy-öt lépésnyi területen egy orosz halott katona fekszik. Egyes orosz zászlóaljak állománya a foglyok vallomása szerint 1000 főről 130 főre apadt le. Buczacztól északra eső területen foglyokat is ejtettünk, mintegy 800 oroszt fogtunk el. A letartóztatott szalonikii konzulok. Az új balkáni szervzet. A görög király az entente eljárásáról. London, január 3. (Reuters) A Daily Chronicle külön tudósítója beszélgetést folyta­tott Konstantin királylyal, a­ki kijelentette, hogy nem érti Anglia eljárását. Közömbös rá nézve, hogy megtámadják-e, de követeli, hogy becsületesen járjanak el vele szemben. Rossz­indulatú kritikusok állítólag arra utaltak, hogy ő a német császár sógora. Arról azonban megfeledkeztek, hogy egyszersmind az angol király unokaöcscse. Szavát adta, hogy jóakaratú semlegességet fog követni. Ez meg is lesz. Semmi se fogja befolyásolni se nézeteit, se ígéreteit. Nyilvánvaló, hogy az országgal szem­ben az a kötelessége, hogy Görögország semle­gességéről gondoskodjék. Meg van róla győ­ződve, hogy Görögország érdekének legjobban megfelel, ha a háborútól tartózkodik. Gunarisz méltatlankodása. Genf, január 4. (Saját tudósítónk távirata.) A lyoni Progrés athéni jelentése szerint Guna­­risz többek előtt kifejezte élénk méltatlanko­dását Sarran rendszabályai miatt. A távirat azt a benyomást kelti, hogy a görög kormány valóban ellenséges érzelmet tanúsít az en­­tentetal szemben. A török belügyminiszter a repressziókról. Konstantinápoly, január 3. (Mill­.) A török, a német, az osztrák-magyar és a bolgár konzul Szalonikiban történt letartóztatása Konstantinápolyban nagy megbotránkozást kel­tett. A kamara mai ülésében néhány képviselő interpellácziót intézett a kormányhoz, hogy adjon fevilágosítást azon intézkedésekről, a­meyeket megtorlásul tenni szándékozik. Talaat bej belügy­miniszter az interpellácziókra ezeket vála­szolta : Athéni követünk közölte, hogy szalonikai főkonzulunkat épp úgy, mint az osztrák-magyar, a német és bolgár konzult Sarran tábornok pa­rancsára letartóztatták és azzal vádolják, hogy azoknak a repülőknek, a­kik Szalonild fölött elszálltak, jeleket adtak. A császári kormány az Egyesült­ Államok konstantinápolyi nagy­követének közvetítésével titakozott ezen aktus ellen, a­mely a nemzetközi jog flagráns meg­sértése. Abban az esetben, ha ezt a jogellenes cselekményt azonnal jóvá nem teszik, a kor­mánynak határozott szándéka, hogy represz­­száliakat alkalmaz, a­nélkül hogy a nemzetközi jog követelményeitől korlé­tolatná magát, bár­mennyire sajnálná is ezt. Reméljük, hogy ezt az eljárást jóvá fogják tenni. A hellén kormány­­jogait ez önkényes eljárással hasonló módon megsértették. Az athéni kormányt is élénken izgatja ez az eset. A hellén sajtó egyhangúlag ostorozza ezt a cselekményt. Szkuladisz görög miniszterelnök San­au tábornok ezen eljárása ellen óvást jelentett be. A represszáliak, a­me­lyekhez nyúlni fogunk, semmiesetre sem lesznek enyhébbek, mint a többi szövetséges hatalomé. Önök, uraim, meg lehetnek győződve arról, hogy a kormány határozottan teljesíteni fogja kötelességét. A miniszter nyilatkozata után néhány képviselő emelkedett szólásra és kijelentette, hogy a konzulok letartóztatása gaztett, az eljárás pedig brigantikhoz illő. A kormánynak haladéktalanul represszáliakhoz kell nyúlni, hogy e sérelem ne maradjon büntetlenül, me£ akkor se, ha utólag jóvá teszik. A török sajtó a legélesebben tiltakozik a konzulok letartózta­tása ellen és egyhangúlag szigorú represszálió­­kat követel. A Tasvir-i-Elkiar követeli, hogy a kormány azonnal intézkedjék, hogy az ellen­séges alattvalókat, a­kik a háborús állapot ellenére Törökországban szabadságuk és jogaik teljes birtokában vannak, a­mit az ellenfél az ellenséges alattvalóknak nem ad meg,­­ Kis- Ázsiába internálja. A görög tiltakozásra még nem érkezett válasz. Lugano, január 4. (Saját tudósítónk táv­irata.) A Corriere della Sera athéni híre szerint a görög kormány még nem kapott választ tilta­kozására. A párisi kormány egyelőre azt felelte, csak Sarran jelentéseinek meghallgatása rendelkezhetik. Az amerikai konzul, ki­nek oltalma alatt állnak a német, magyar, osztrák, török és bolgár alattvalók, szintén hiába sürgette a konzulátusi épületek vissza­adását. Athén, január 4. (Saját tudósítónk táv­irata.) Az entente eljárása miatt itt nagy a felindulás. Rendkívüli elkeseredést keltett az a fenyegetés, hogy az entente blokád alá fogja Mytilénét, ha a görög hatóság azonnal szaba­don nem bocsát két fölbérelt gonosztevőt, kik az Athénba irányított postát kirabolták és kiket a görög rendőrség letartóztatott. Sarrail görögöket is fogatott el Szalonikiban. Lugano, január 4. (Saját tudósítónk táv­irata.) Athéni jelentés szerint Görögország a hegy után 4 A két balázs. Irta Váradi Antal. Karácsony másodnapján volt nyolc­vanöt esztendeje, hogy született szegény Sándor, a boldogtalan humorista, az örökké jókedvű, de belül mindig síró bohém, ez a gyerekszivü óriás, a kac­agtató életek s a szívet megható kis históriák meleg lelkű költője ... Már egészen elfelejtették, pedig valamikor középpontja volt egy nagy írói és színész­­körnek, mely esténkint a régi Szikszay­ban tartotta közhasznú összejöveteleit. Közhasznúak egyrészt azért voltak, mert mindenki jól vacsorált ez alkalommal, de némely részben a nagyközönség is látta hasznát, mert fülem hallatára pendültek meg ideák, a­melyek aztán a Nemzeti Színház egész közön­ségét gyönyörködtették, mint vígjátékok, vagy bohózatok. Végighallgattam, mikor Halmi elmondotta Csikynek a »Nagymama« meséjét, s Gergő bátyánk — a­kinek premierjei színházi esemény voltak annak idején, de a­kiről ma csak az iskolás gyerekek tudnak, a nagyközönség jóformán elfelejtette — csöndes mosolygással bólingatta rá a fejét, mondván : — Lehet belőle valami... Többi között ott merült fel egy olyan irodalmi társaság eszméje, a­melyben a fiatalok találhassanak helyet és működési tért. S nevezzük el azt a fiatal társaságot a lángoló szivü legfiatalabb és örökké fiatal Petőfi nevé­ről. És megszületett a Petőfi­ Társaság. Balázsék ketten voltak testvérek. Frigyes, az öregebb, kalandos vágyakozású, erős akaratú, de szívben éppen olyan szelíd, mint az öcscse, Sándor. Próbált ő mindenfélét, s mikor semmi sem sikerült, ezt a nyomorult világrészt vá­dolta, mondván, hogy ebben a korhadt föld­­tekerészben semmit sem lehet csinálni s fogta magát, átha­józott Amerikába s nemsokára mint egy nagy gyár felügyelője rakta élére a dollárokat. A dollárok azonban az élükön tán még jobban gurulnak, mint lapjukra fektetve, mert mire hazakerült Friczi, már csak a története volt meg a dollároknak, melyet több ízben hallottunk. — Jobb szerettem volna látni azokat a dollárokat, mint hallani felőlük — sóhajtott Sándor, a fiatalabbik Balázs, mert mindig sóhajtott, s volt is rá oka elég. Mert mind a két Balázsban valami nevez­­hetetlen vagy lappangott nagy üzleti tettek végbevitelére, meggazdagodásra­, vállalkozásra, merész ideák megvalósítására, ő tervezte annak idején a Lánczhídon való omnibuszközlekedést, melyre Andrássy Gyula miniszterelnöktől — minden író- és művészlélek lelkes, nagyúri pártfogójától — ki tudta eszközölni elvben a teljes hídvámmentességet, ő tervezett egy olyan ruhadarabot, mely forradalmat volt csinálandó a férfiöltözködésben, egy darabból lévén a nadrág, a mellény és a kabát. Meg is csináltatta Hírt Pál szabóm szemét, a kinek csöndes kompanyonja nem kisebb ember vala, mint jó Kimócsy József kedves poétánk, de felöltvén a modernisszimum ruhadarabot, el­vitte bemutatni a Fekete József szüretjére, s onnét hazakerülvén, megfogadta, hogy soha­sem ölti fel többet, ő törte a fejét magától mozgó szekereken, levegőben járó galamb­­alakú masinákon, egy finn vasutakon, s a levegőben lógó gyalogjárón a téli sár-locs-pocs ellen, különösen mikor lukas vola a czipője talpa, a mi többször is megesett egy esztendő­ben. Jó Sándor bátyánk minden ifjú talentum barátja és lelkes felkarolója volt. Akkorában dívott az Írók között a szent testvériség, annyira hogy egy sikerült vers vagy megjelent novella után felkeresték odújában a szegény halhatatlanság-kandidátust és elczipelték a Szikszay­ba, a­hol is íróvá ütötték, illetve­­ itták meg azon este, a barátságukba fogadván, s tőle, ha lehetett, pénzt kérvén kölcsön. Egykor egy fiatal, de bozontos hajú, nagy­­szakállu talentum felavatását ünnepeltük, a­kinek valami gazdasági munkája jelent meg, a mi akkor unikum volt, mert gazdasággal — a hivatottakon kívül — többnyire végzett földesurak foglalkoztak államköltségen. Mikor ez a bőven szőrös ifjú leült az asztalunk mellé, Balázs a megindultság könyeit hullatta s meg­ölelvén az irót, sóhajtva emlegette: — Szegény apám jut rólad eszembe, édes barátom ! — Miért, Sándor? — kérdé az örökké ki­váncsi Lauka Gusztáv. — Tudod, Guszti, hogy az apám szücs­­mester volt! De az öreg Balázs nem volt valami prak­tikus üzleti szellem, mert először ő maga szegé­nyen halt meg, másodszor a fiait nem nevelte praktikus szellemben. Azok bohémek lettek s szerettek volna meggazdagodni, de hirtelen s minden koc­kázat nélkül. Ezért rakta Sándor a lutrit kétségbeeset­ten. Egy-egy ambo be is ütött, de az még a reskontói árát sem fedezte, mert egy ízben nála lévén látogatóban, — akkor legjobb napjai ragyogván, a Kerepesi bazár épületének eme­letén lakott — egy jókora ferslóg­reskontót mutatott nekem, a melyet, mint monda, leg­közelebb, ha beüt a hét sovány esztendő, a­ »

Next