Az Ujság, 1916. január (14. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-05 / 5. szám
Szerda, 1916. Január 8. AZ ÚJSÁG A hadszíntereken általában nincsen újság, csupán Klet-Galicziában folyik a csata. Az oroszok változatlan hevességgel folytatják támadásaikat. Már tizenkét napja támadják a besszarábiai és a Strupa menti karczvonalat, de eredményt elérni nem tudtak, áttörési kísérleteik nem sikerültek. A harczok a Buczacztól a Pruthig terjedő területen folynak. A támadók igen nagy erőkkel támadtak állásaink ellen. Toporoucznál az oroszok szétlőtt akadályainkon át állásainkig jutottak, azonban hosszantartó és véres kézitusa után mindenütt visszavertük őket. Különösen elkeseredett volt a küzdelem Rarancztól keletre. Itt ember ember ellen küzdött, szuronynyal, puskatussal, ököllel, ásóval vertük ki állásainkból a bérte múlt ellenséget. A varasdi 16. magyar gyalogezred a véres küzdelemben derekasan és vitézül megállotta helyét. A Dnyeszter mentén, a besszarábiai határ közelében fekvő Oknától északkeletre, valamint az Usczieczkónál lévő Dnyeszter-hídfő erődítményei körül is véres harczok folytak. Itt és a Strypa mentén Buczacztól északkeletre sem sikerült az oroszoknak árkainkba benyomulniuk. Az oroszok igen súlyos veszteségeket szenvedtek. A halottak száma igen nagy, egy tíz kilométeres szakasz előtt 2300 orosz hullát számláltunk meg, vagyis minden négy-öt lépésnyi területen egy orosz halott katona fekszik. Egyes orosz zászlóaljak állománya a foglyok vallomása szerint 1000 főről 130 főre apadt le. Buczacztól északra eső területen foglyokat is ejtettünk, mintegy 800 oroszt fogtunk el. A letartóztatott szalonikii konzulok. Az új balkáni szervzet. A görög király az entente eljárásáról. London, január 3. (Reuters) A Daily Chronicle külön tudósítója beszélgetést folytatott Konstantin királylyal, aki kijelentette, hogy nem érti Anglia eljárását. Közömbös rá nézve, hogy megtámadják-e, de követeli, hogy becsületesen járjanak el vele szemben. Rosszindulatú kritikusok állítólag arra utaltak, hogy ő a német császár sógora. Arról azonban megfeledkeztek, hogy egyszersmind az angol király unokaöcscse. Szavát adta, hogy jóakaratú semlegességet fog követni. Ez meg is lesz. Semmi se fogja befolyásolni se nézeteit, se ígéreteit. Nyilvánvaló, hogy az országgal szemben az a kötelessége, hogy Görögország semlegességéről gondoskodjék. Meg van róla győződve, hogy Görögország érdekének legjobban megfelel, ha a háborútól tartózkodik. Gunarisz méltatlankodása. Genf, január 4. (Saját tudósítónk távirata.) A lyoni Progrés athéni jelentése szerint Gunarisz többek előtt kifejezte élénk méltatlankodását Sarran rendszabályai miatt. A távirat azt a benyomást kelti, hogy a görög kormány valóban ellenséges érzelmet tanúsít az ententetal szemben. A török belügyminiszter a repressziókról. Konstantinápoly, január 3. (Mill.) A török, a német, az osztrák-magyar és a bolgár konzul Szalonikiban történt letartóztatása Konstantinápolyban nagy megbotránkozást keltett. A kamara mai ülésében néhány képviselő interpellácziót intézett a kormányhoz, hogy adjon fevilágosítást azon intézkedésekről, ameyeket megtorlásul tenni szándékozik. Talaat bej belügyminiszter az interpellácziókra ezeket válaszolta : Athéni követünk közölte, hogy szalonikai főkonzulunkat épp úgy, mint az osztrák-magyar, a német és bolgár konzult Sarran tábornok parancsára letartóztatták és azzal vádolják, hogy azoknak a repülőknek, akik Szalonild fölött elszálltak, jeleket adtak. A császári kormány az Egyesült Államok konstantinápolyi nagykövetének közvetítésével titakozott ezen aktus ellen, amely a nemzetközi jog flagráns megsértése. Abban az esetben, ha ezt a jogellenes cselekményt azonnal jóvá nem teszik, a kormánynak határozott szándéka, hogy represzszáliakat alkalmaz, anélkül hogy a nemzetközi jog követelményeitől korlétolatná magát, bármennyire sajnálná is ezt. Reméljük, hogy ezt az eljárást jóvá fogják tenni. A hellén kormányjogait ez önkényes eljárással hasonló módon megsértették. Az athéni kormányt is élénken izgatja ez az eset. A hellén sajtó egyhangúlag ostorozza ezt a cselekményt. Szkuladisz görög miniszterelnök Sanau tábornok ezen eljárása ellen óvást jelentett be. A represszáliak, amelyekhez nyúlni fogunk, semmiesetre sem lesznek enyhébbek, mint a többi szövetséges hatalomé. Önök, uraim, meg lehetnek győződve arról, hogy a kormány határozottan teljesíteni fogja kötelességét. A miniszter nyilatkozata után néhány képviselő emelkedett szólásra és kijelentette, hogy a konzulok letartóztatása gaztett, az eljárás pedig brigantikhoz illő. A kormánynak haladéktalanul represszáliakhoz kell nyúlni, hogy e sérelem ne maradjon büntetlenül, me£ akkor se, ha utólag jóvá teszik. A török sajtó a legélesebben tiltakozik a konzulok letartóztatása ellen és egyhangúlag szigorú represszáliókat követel. A Tasvir-i-Elkiar követeli, hogy a kormány azonnal intézkedjék, hogy az ellenséges alattvalókat, akik a háborús állapot ellenére Törökországban szabadságuk és jogaik teljes birtokában vannak, amit az ellenfél az ellenséges alattvalóknak nem ad meg, Kis- Ázsiába internálja. A görög tiltakozásra még nem érkezett válasz. Lugano, január 4. (Saját tudósítónk távirata.) A Corriere della Sera athéni híre szerint a görög kormány még nem kapott választ tiltakozására. A párisi kormány egyelőre azt felelte, csak Sarran jelentéseinek meghallgatása rendelkezhetik. Az amerikai konzul, kinek oltalma alatt állnak a német, magyar, osztrák, török és bolgár alattvalók, szintén hiába sürgette a konzulátusi épületek visszaadását. Athén, január 4. (Saját tudósítónk távirata.) Az entente eljárása miatt itt nagy a felindulás. Rendkívüli elkeseredést keltett az a fenyegetés, hogy az entente blokád alá fogja Mytilénét, ha a görög hatóság azonnal szabadon nem bocsát két fölbérelt gonosztevőt, kik az Athénba irányított postát kirabolták és kiket a görög rendőrség letartóztatott. Sarrail görögöket is fogatott el Szalonikiban. Lugano, január 4. (Saját tudósítónk távirata.) Athéni jelentés szerint Görögország a hegy után 4 A két balázs. Irta Váradi Antal. Karácsony másodnapján volt nyolcvanöt esztendeje, hogy született szegény Sándor, a boldogtalan humorista, az örökké jókedvű, de belül mindig síró bohém, ez a gyerekszivü óriás, a kacagtató életek s a szívet megható kis históriák meleg lelkű költője ... Már egészen elfelejtették, pedig valamikor középpontja volt egy nagy írói és színészkörnek, mely esténkint a régi Szikszayban tartotta közhasznú összejöveteleit. Közhasznúak egyrészt azért voltak, mert mindenki jól vacsorált ez alkalommal, de némely részben a nagyközönség is látta hasznát, mert fülem hallatára pendültek meg ideák, amelyek aztán a Nemzeti Színház egész közönségét gyönyörködtették, mint vígjátékok, vagy bohózatok. Végighallgattam, mikor Halmi elmondotta Csikynek a »Nagymama« meséjét, s Gergő bátyánk — akinek premierjei színházi esemény voltak annak idején, de akiről ma csak az iskolás gyerekek tudnak, a nagyközönség jóformán elfelejtette — csöndes mosolygással bólingatta rá a fejét, mondván : — Lehet belőle valami... Többi között ott merült fel egy olyan irodalmi társaság eszméje, amelyben a fiatalok találhassanak helyet és működési tért. S nevezzük el azt a fiatal társaságot a lángoló szivü legfiatalabb és örökké fiatal Petőfi nevéről. És megszületett a Petőfi Társaság. Balázsék ketten voltak testvérek. Frigyes, az öregebb, kalandos vágyakozású, erős akaratú, de szívben éppen olyan szelíd, mint az öcscse, Sándor. Próbált ő mindenfélét, s mikor semmi sem sikerült, ezt a nyomorult világrészt vádolta, mondván, hogy ebben a korhadt földtekerészben semmit sem lehet csinálni s fogta magát, áthajózott Amerikába s nemsokára mint egy nagy gyár felügyelője rakta élére a dollárokat. A dollárok azonban az élükön tán még jobban gurulnak, mint lapjukra fektetve, mert mire hazakerült Friczi, már csak a története volt meg a dollároknak, melyet több ízben hallottunk. — Jobb szerettem volna látni azokat a dollárokat, mint hallani felőlük — sóhajtott Sándor, a fiatalabbik Balázs, mert mindig sóhajtott, s volt is rá oka elég. Mert mind a két Balázsban valami nevezhetetlen vagy lappangott nagy üzleti tettek végbevitelére, meggazdagodásra, vállalkozásra, merész ideák megvalósítására, ő tervezte annak idején a Lánczhídon való omnibuszközlekedést, melyre Andrássy Gyula miniszterelnöktől — minden író- és művészlélek lelkes, nagyúri pártfogójától — ki tudta eszközölni elvben a teljes hídvámmentességet, ő tervezett egy olyan ruhadarabot, mely forradalmat volt csinálandó a férfiöltözködésben, egy darabból lévén a nadrág, a mellény és a kabát. Meg is csináltatta Hírt Pál szabóm szemét, a kinek csöndes kompanyonja nem kisebb ember vala, mint jó Kimócsy József kedves poétánk, de felöltvén a modernisszimum ruhadarabot, elvitte bemutatni a Fekete József szüretjére, s onnét hazakerülvén, megfogadta, hogy sohasem ölti fel többet, ő törte a fejét magától mozgó szekereken, levegőben járó galambalakú masinákon, egy finn vasutakon, s a levegőben lógó gyalogjárón a téli sár-locs-pocs ellen, különösen mikor lukas vola a czipője talpa, a mi többször is megesett egy esztendőben. Jó Sándor bátyánk minden ifjú talentum barátja és lelkes felkarolója volt. Akkorában dívott az Írók között a szent testvériség, annyira hogy egy sikerült vers vagy megjelent novella után felkeresték odújában a szegény halhatatlanság-kandidátust és elczipelték a Szikszayba, ahol is íróvá ütötték, illetve itták meg azon este, a barátságukba fogadván, s tőle, ha lehetett, pénzt kérvén kölcsön. Egykor egy fiatal, de bozontos hajú, nagyszakállu talentum felavatását ünnepeltük, akinek valami gazdasági munkája jelent meg, a mi akkor unikum volt, mert gazdasággal — a hivatottakon kívül — többnyire végzett földesurak foglalkoztak államköltségen. Mikor ez a bőven szőrös ifjú leült az asztalunk mellé, Balázs a megindultság könyeit hullatta s megölelvén az irót, sóhajtva emlegette: — Szegény apám jut rólad eszembe, édes barátom ! — Miért, Sándor? — kérdé az örökké kiváncsi Lauka Gusztáv. — Tudod, Guszti, hogy az apám szücsmester volt! De az öreg Balázs nem volt valami praktikus üzleti szellem, mert először ő maga szegényen halt meg, másodszor a fiait nem nevelte praktikus szellemben. Azok bohémek lettek s szerettek volna meggazdagodni, de hirtelen s minden kockázat nélkül. Ezért rakta Sándor a lutrit kétségbeesetten. Egy-egy ambo be is ütött, de az még a reskontói árát sem fedezte, mert egy ízben nála lévén látogatóban, — akkor legjobb napjai ragyogván, a Kerepesi bazár épületének emeletén lakott — egy jókora ferslógreskontót mutatott nekem, a melyet, mint monda, legközelebb, ha beüt a hét sovány esztendő, a »