Az Ujság, 1916. január (14. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-09 / 9. szám

Vasárnap, 1916. január 9. AZ. ÚJSÁG­ ványt erélyesen felszólítják, hogy Jüansikkai ne fogadja el a császári méltóságot. Stockholm, január 8. (Saját tudósítónk táv­irata.) A Rjecs­ie menti­ Kinában nagyon ko­moly a helyzet. Két japán ez­irkai at, melyek a kinai vizeken voltak, Vladivosztokba rendel­ték. A kínai forradalom mind nagyobb mére­teket ölt. Dél-Kína a forradalmárok kezében van, északi Kínában a kormány a helyzet ura. Félő, hogy a monarchisták is a forradalomhoz csatlakoznak, akkor csak a konzervatívok ma­radnak meg Jüansikkai oldalán. Az entente beavatkozása nélkül a''gha lehetne Kínában rendet teremteni. Hogy az entente érdekeit megvédjék, fegyveres hatalommal kellene be­avatkozni. A kényszersorozás az alsóházban. Amsterdam, január 1. (Saját tudósítónk távirata.) A londoni Central Nairs jelenti : A munkáskongresszust megelőz­ően az utc­án röp­­iratokat osztogattak, a­melyek elmondották, hogy val­ót­lanság Derby lordnak az a becslése, hogy a katonai szolgálatra önként jelentkezett férfiak negyven százaléka nem alkalmas. A kormányt nem az elháríthatatlan kényszerű­ség vitte a kötelező katonai szolgálat behoza­talra. Az igazi okok,­ imperialisztikus törek­vések, hiúság és önzés. Egyetlen képviselő se követelte, hogy a szolgálati kötelezettség a háború után automatikusan megszűnjön. A röpiratokat a rendőrség elkobozta. Nagyarányú rendelkezéseket tettek, hogy a nyugtalankodá­­sokat elfojtsák. Grey nyilatkozik Nisster és Wilson elfogatásáról. London, január 7. Grey államtitkár az­ alsó­házban egy kérdésre kijelentette, hogy Napier és Wilson angol századosoknak egy gö­rg hajón tör­tént elfogatása egy ellenséges tengeralattjáró ré­széről nem állott ellenfétben a nemzetközi jog általá­nosan elismert felfogásával. Shurchail­l zászlóaljparancsnok, London, január 7. A Reuter-ügynök­ség külön tudósítója a francziaországi brit főhadiszálláson arról értesült, hogy Winston Churchiill a Royal­ Scotts-vértesek egyik zászlóaljának parancsnokává nevezték ki. Valószínű, hogy legközelebb dandár­parancsnoki kinevezésre fogják előterjeszteni. Az angol középiskolai tanulókat mező­­gazdasági munkára használják. Berlin, január 8. (Saját tudósítónk távirata.) Hollandián át jelentik Londonból. Különféle kép­viselők törvényjavaslatot terveznek, a­mely sze­rint a 11 évnél idősebb tanulókat a háború­ idejére a tanítás alól felmentenek, hogy mezőgazdasági munkákra használhassák őket. Ezt a javaslatot a mezőgazdasági munkásokban beálló nagy hiány­nyal magyarázzák, a­mire a hadkötelezettség kény­szerítése folytán számítani kell. Tömeges házasságkötések Londonban. Amsterdam, január 8. (Saját tudósítónk táv­irata.) Már kezdenek ritkulni a Desbv­­ord által toborzott nőtlen hadkötelesek sorai, még mielőtt a hadkötelezettségből törvény válik. Londonban az elmúlt, két héten több mint kétezer ötszázan kötöttek házasságot, a­mi a normális időkhöz képest napon­ként 30—40 százaléknyi emelkedést jelent. A vi­déken ugyanez a helyzet. Az ügyvédek és zuglno­­kok irodáit megtöltik azok az emberek, a­kik házasságkötési és válási kérdésekben felvilágosí­tást akarnak szerezni. London egyik külvárosában az egyik ügyvéd annyira túl volt halmozva mun­kával, hogy úgy segített magán, hogy kilzégez­­tette ajtajára a szóbajövő törvényszakaszokat. Hivatalos török jelentés. A Magyar Távirati Iroda jelenti Konstan­tinápolyból : A főhadiszállás közli január 7-én . Azon a repülőgépen kívül, a­melynek le­zuhanását tegnap jelentettük, ugyanaz a piló­tánk megtámadott egy másik ellenséges repülő­gépet, felgyújtotta azt, mire a repül­őgép le­zuhant. Az els­ő repülőgép franczia, Farman­­tipusu, a­­száma 42. Január 6-án déle­ltt Naga­­rától keletre zuhant le. A másik repülőgép an­gol, szintén Farn­an­tipusu. Ez Jalovától ke­letre az európai parton zuhant le. Ugyanezen a napon repü­őrajunk sikerrel bombázott Séd­il Bahr mellett levő ellenséges állásokat és az imbroszi repü­őteret. Január 5-én a jobbszárnyon heves, a c­entrumban pedig gyengébb bombaharcz és jelentéktelen gyalogsági harcz tovább folyt. Az ellenség szárazföldi ütegei, két monitor és két czirkáló támogatásával reggeltől estig rész­ben nagy hevességgel tüzeltek állásaink ellen. Tüzérségünk erőteljesen válaszolt, az egyik czirkálót visszavonulásra kényszerítette,­­ el­pusztított ellenséges lövészárkokat és elnémí­totta az ellenséges tüzérség egy része. Január 6-án délelőtt egy czirkáló négy monitortól és hat torpedónaszádtól kisérve sikertelenül bombázta anatóliai tengerszorosi ütegeinket és egyes más ütegeket. Január 5-én éjjel tengerszorosi tüzérségünk megszakításokkal bombázta Sed­il­bahr és Tekebumu kikötőhelyeit. Az ellenség hatás­talanul viszonozta a tüzelést. Január 6-án újból megkezdtük a bombá­zást s Tekeburnunál tüzet okoztunk. A kikötő­helyeken és csónakokon tüzérségünk több talá­latát figyeltük meg. A seu-il-bahri kikötőhely elleni tüzel­ésünknek is jó eredménye volt. A többi fronton semmi változás. Hamilton jelentése a gallipolii harczokról. London, január 8. (Reuters) Hamilton tábor­nok legújabb jelentésében a gallipolii augusztus első felében folyt harczokról számol be. A jelentés úgy végződik, hogy a muníczió és új csapatok ér­kezése csökkent, hogy a Gallipolin álló csapatok közt betegségek pusztítottak, hogy azonban a csa­patok jókedvűek és bizakodók voltak. Midőn Kit­chener a tábornokot október 1-én felszólította hogy k­üldje be a veszteségek jegyzékét, a­mi Gal­lipoli kiürítését vonhatta volna maga után, Hamil­ton úgy válaszolt, hogy ilyen lépést képzelhetetlen­­nek tart. Október 16-án táviratilag Londonba hív­ták vissza, mert a kormány véleményét óhajtotta hallani a felelős parancsnoknak a kiürítés kérdésé­ben. Hamilton tábornok jelentésének főrészét az augusztusi rettenetes csata leírása képezi. Suvlánál a törököket teljesen meglepték, de az elviselhetet­len hőség, a csapatok kimerülése és a nehéz terep­­viszonyok köz­t foly folytonos harczok, úgyszintén a vízellátás nehézségei arra kényszerítették Stop­­ford tábornokot és hadosztályparancsnokait, hogy várjanak, mig csapataik kipihenik magukat. A 12 órás pihenés alatt a törökök hatalmas megerősité­­seket vontak oda s minthogy a török haderők foly­ton-folyvást erősbödtek, a csapatok kénytelenek voltak az elfoglalt állásokból visszavonulni. Mint­hogy a brit csapatok gyorsan megfogytak s a törö­­­­köknek nagy mun­icziókészletük és emberfölöslegük volt, Hamilton tábornok 50.000 katonáért távira­tozott. Ezzel a megerősítéssel megnyithatta volna az utat a flottának Konstantinápoly felé. Legna­gyobb csalódására azonban azt kellett hallania, hogy a kért megerősítést nem küldhették. A tuniszi függetlenségi mozgalom, Berlin, január 8. A tuniszi és algíri független­ségi mozgalom híveinek tegnap az Esplanade­­szállodában rendezett nagygyűlésén a többek kö­zött megjelentek Zimmermann helyettes állam­titkár, Hakki pasa török nagykövet, Rizov bolgár követ, Truppei ellentengernagy, valamint az egész berlini keleti kalón­ia. Seik Shali Es Sheriff­ad Tunisi, a mozgalmi bizottság elnöke, a próféta családjának sarja, üdvözölte a megjelenteket, majd hosszabb beszédben szólt a függetlenségi törekvésekről és beszélt a tuniszi és algíri viszo­nyokról, a­hol a mohamedán lakosság a franc­iák zsarnoki uralm­a alatt sínylődik. A gyűlés nevében Imhof basa altábornagy azon reményének adott kifejezést, hogy a tunisziak és algíriak reményei hamarosan teljesülni fognak és hogy a háború hely­zetüknek megjavulását is eredményezni fogja. Olaszország érzi a háborút. Lugano, január 8. A nyilvános kifakadások a gabona, valamint a szén, fa és vas drágasága ellen Olaszországban mind izgatottabbak lesznek és a kormányra valósággal fenyegető jellegűvé válnak. A magánvasutakon és kisebb hajózási társaságokon kívül most a gázművek, így Kovara kerület egyetlen gázgyára is közli azt a szándékát, hogy beszünteti üzemét, ha néhány héten belül nagyobb szemmennyiségekeket elfogadható áron nem szerezhet be. A kormány azonban nyilván sem a szükséges anyagtömeget előteremteni, sem az utóbbi hónapokban sokszorosan emelkedett hajózási díjtételek mérséklését­­elérni, sem kellő számú angol szállí­tóhajónak rendelkezésre bocsá­tását kieszközölni nem tudta. Az a körülmény, hogy számos ipartelep üzembeszüntetése fenyeget, a többi között olyan ipartelepeké is, a­melyek a hadsereg szükségleteinek dolgoznak, valamint a munkanélküliségnek ezzel kapcsolatos növeke­dése és az élelmiszerek drágasága a háborúra uszító lapoknak, így a Popolo d’Italiá­nak is alkalmat ad olyan követelések hangoztatására is, hogy ki kelt kosztümben, sötétkék kalappal a fején, egy szál fehér szekfűvel a mellén. Elegáns, szép asszony volt , lassú léptekkel jött és figyelve nézdelt körül, mint a­ki keres valakit. Bus Gin­czének egyszerre elhalt a szív­verése. Jeges ijedtség futott át rajta és meg­­zsibbasztotta minden tagját. Meredt szemmel nézett maga elé és a következő pillanatban majdnem e sikoltotta magát. Megtörtént. Zöld Vadász mint az angolna siklott előre, gyorsan és ügyesen a tömegen át és a következő pillanatban egy fényes czilinder a hódolat széles ívében lendült el a kékruhás, kékkalapos asszony előtt, a­ki meglepetten és hűvös tekintettel hátrált egy kis lépést a váratlan üdvözlés elől. De Zöld Vadász nyilván nem tartozott a megriadó lelkek közé. Zöld Vadász melegen mosolygott, hajlongott és magyarázott. A kék­ruhás asszony hasztalan rázta a fejét, és hasz­talan próbá­t irányt változtatni, Zöld Vadász minden másodperezben a sütvére szorítva a kezét és szakadatlan hajtongások között csak mellette maradt. Egyszerre azután abbahagyta a hajtongást, hirtelen a zsebébe nyúlt és egy haloványin­a papirost­­ húzott ki onnan. A Bus Gin­cze levelét, És mély meghajlással, moso­­lyogva tartotta az asszony­aié, a­ki most már csaknem kiáltva mondott valamit és ijedten, segítséget kérő tekintettel nézett körül. Az­után futva tett egy pár lépést egy feléje siető férfi elé. A férfi egy kapitány volt, a­ki a jegy­pénztár felől jött. Nagyon magas, vállas, kissé rozsdás képű, vöröskés bajusztó ember. A jelenet láttára egy hatalmas ugrással ott termett az asszony mellett, a­ki riadtan ka­paszkodott a karjába. Egy másodperc­ alatt valóságos csődület támadt. A folyosó népe futva tódult oda. Csak Bus Gin­cze állt az ajtó mellett szoborrá dermedve, némán és mozdulatlanul. A szíve viharosan vert, a torka összeszorult, a szeme égett. Futni szeretett volna, de arra is képtelen volt, hogy egy mozdulatot tegyen. A kék asszonyt és a Zö­d Vadászt eltakarta előle a sűrű ember gyűrű, a­melyből csak a kapitány sapkája szürkéllett ki egy-egy pilla­natra. Az ágaskodó tömeg mögül rövid, rekedt, dühös fö­l­ki­ált­ások verődtek ki. Majd egy trippa és rögtön rá egy éles csattanás. Sikol­tás, moraj, a szélen taps, egy czilinder száll a magasba, a sokadalom hirtelen széttárul. Egy égő arczú fiatal úr rettentő iramban száguld a kijárat felé, kalap nélkül, fö gombolt kabáttal és úgy viharzik el Bus Gin­cze mellett, hogy az sikoltva ugrik félre az ujjából. V. Mire lassan fölocsúdott a rémület bódult­­ságából Bus Gin­cze már az utczán volt. Hideg és meleg váltakozva futott végig a tagjain. A rettenetes jelenet az álom párájába burkolózott eszmélete el­é . Bus Gin­czének vaczogott a foga és zavaros érzések örvénylettek a lelkében. Az önvád égette a gondolatát és valami nagy, nehéz szomorúság lankasztotta el a szívét. A fehér és kékvirágos álomregénynek ezt a vi­­harzi a befejezését borzasztónak érezte. Ki­­kívánkozó könyek ostromolták a szemét. Azután a zűrzavar lassanként megcsende­sedett. A káoszból halkan, de diadalmasan egy szelíd, szomorú, de nem kellemetlen és nem minden édesség nélkül való érzés bontakozott ki. Bus Gerlicze Zöld Vadászra gondolt és hal­kan súgta maga elé : « — Szegény .. . Értem szenvedett ... Én értem . .. Meleg mosoly gyűlt ki a szemében és oda­suhant az ajka köré is. És Bus Gilicze most már mosolyogva és egy kéjes fájdalom büszke­ségével ismételte : — Értem szenved... Én értem! "

Next