Az Ujság, 1916. január (14. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-09 / 9. szám
Vasárnap, 1916. január 9. AZ. ÚJSÁG ványt erélyesen felszólítják, hogy Jüansikkai ne fogadja el a császári méltóságot. Stockholm, január 8. (Saját tudósítónk távirata.) A Rjecsie menti Kinában nagyon komoly a helyzet. Két japán ezirkai at, melyek a kinai vizeken voltak, Vladivosztokba rendelték. A kínai forradalom mind nagyobb méreteket ölt. Dél-Kína a forradalmárok kezében van, északi Kínában a kormány a helyzet ura. Félő, hogy a monarchisták is a forradalomhoz csatlakoznak, akkor csak a konzervatívok maradnak meg Jüansikkai oldalán. Az entente beavatkozása nélkül a''gha lehetne Kínában rendet teremteni. Hogy az entente érdekeit megvédjék, fegyveres hatalommal kellene beavatkozni. A kényszersorozás az alsóházban. Amsterdam, január 1. (Saját tudósítónk távirata.) A londoni Central Nairs jelenti : A munkáskongresszust megelőzően az utcán röpiratokat osztogattak, amelyek elmondották, hogy valótlanság Derby lordnak az a becslése, hogy a katonai szolgálatra önként jelentkezett férfiak negyven százaléka nem alkalmas. A kormányt nem az elháríthatatlan kényszerűség vitte a kötelező katonai szolgálat behozatalra. Az igazi okok, imperialisztikus törekvések, hiúság és önzés. Egyetlen képviselő se követelte, hogy a szolgálati kötelezettség a háború után automatikusan megszűnjön. A röpiratokat a rendőrség elkobozta. Nagyarányú rendelkezéseket tettek, hogy a nyugtalankodásokat elfojtsák. Grey nyilatkozik Nisster és Wilson elfogatásáról. London, január 7. Grey államtitkár az alsóházban egy kérdésre kijelentette, hogy Napier és Wilson angol századosoknak egy görg hajón történt elfogatása egy ellenséges tengeralattjáró részéről nem állott ellenfétben a nemzetközi jog általánosan elismert felfogásával. Shurchaill zászlóaljparancsnok, London, január 7. A Reuter-ügynökség külön tudósítója a francziaországi brit főhadiszálláson arról értesült, hogy Winston Churchiill a Royal Scotts-vértesek egyik zászlóaljának parancsnokává nevezték ki. Valószínű, hogy legközelebb dandárparancsnoki kinevezésre fogják előterjeszteni. Az angol középiskolai tanulókat mezőgazdasági munkára használják. Berlin, január 8. (Saját tudósítónk távirata.) Hollandián át jelentik Londonból. Különféle képviselők törvényjavaslatot terveznek, amely szerint a 11 évnél idősebb tanulókat a háború idejére a tanítás alól felmentenek, hogy mezőgazdasági munkákra használhassák őket. Ezt a javaslatot a mezőgazdasági munkásokban beálló nagy hiánynyal magyarázzák, amire a hadkötelezettség kényszerítése folytán számítani kell. Tömeges házasságkötések Londonban. Amsterdam, január 8. (Saját tudósítónk távirata.) Már kezdenek ritkulni a Desbvord által toborzott nőtlen hadkötelesek sorai, még mielőtt a hadkötelezettségből törvény válik. Londonban az elmúlt, két héten több mint kétezer ötszázan kötöttek házasságot, ami a normális időkhöz képest naponként 30—40 százaléknyi emelkedést jelent. A vidéken ugyanez a helyzet. Az ügyvédek és zuglnokok irodáit megtöltik azok az emberek, akik házasságkötési és válási kérdésekben felvilágosítást akarnak szerezni. London egyik külvárosában az egyik ügyvéd annyira túl volt halmozva munkával, hogy úgy segített magán, hogy kilzégeztette ajtajára a szóbajövő törvényszakaszokat. Hivatalos török jelentés. A Magyar Távirati Iroda jelenti Konstantinápolyból : A főhadiszállás közli január 7-én . Azon a repülőgépen kívül, amelynek lezuhanását tegnap jelentettük, ugyanaz a pilótánk megtámadott egy másik ellenséges repülőgépet, felgyújtotta azt, mire a repülőgép lezuhant. Az első repülőgép franczia, Farmantipusu, aszáma 42. Január 6-án déleltt Nagarától keletre zuhant le. A másik repülőgép angol, szintén Farnantipusu. Ez Jalovától keletre az európai parton zuhant le. Ugyanezen a napon repüőrajunk sikerrel bombázott Sédil Bahr mellett levő ellenséges állásokat és az imbroszi repüőteret. Január 5-én a jobbszárnyon heves, a centrumban pedig gyengébb bombaharcz és jelentéktelen gyalogsági harcz tovább folyt. Az ellenség szárazföldi ütegei, két monitor és két czirkáló támogatásával reggeltől estig részben nagy hevességgel tüzeltek állásaink ellen. Tüzérségünk erőteljesen válaszolt, az egyik czirkálót visszavonulásra kényszerítette, elpusztított ellenséges lövészárkokat és elnémította az ellenséges tüzérség egy része. Január 6-án délelőtt egy czirkáló négy monitortól és hat torpedónaszádtól kisérve sikertelenül bombázta anatóliai tengerszorosi ütegeinket és egyes más ütegeket. Január 5-én éjjel tengerszorosi tüzérségünk megszakításokkal bombázta Sedilbahr és Tekebumu kikötőhelyeit. Az ellenség hatástalanul viszonozta a tüzelést. Január 6-án újból megkezdtük a bombázást s Tekeburnunál tüzet okoztunk. A kikötőhelyeken és csónakokon tüzérségünk több találatát figyeltük meg. A seu-il-bahri kikötőhely elleni tüzelésünknek is jó eredménye volt. A többi fronton semmi változás. Hamilton jelentése a gallipolii harczokról. London, január 8. (Reuters) Hamilton tábornok legújabb jelentésében a gallipolii augusztus első felében folyt harczokról számol be. A jelentés úgy végződik, hogy a muníczió és új csapatok érkezése csökkent, hogy a Gallipolin álló csapatok közt betegségek pusztítottak, hogy azonban a csapatok jókedvűek és bizakodók voltak. Midőn Kitchener a tábornokot október 1-én felszólította hogy küldje be a veszteségek jegyzékét, ami Gallipoli kiürítését vonhatta volna maga után, Hamilton úgy válaszolt, hogy ilyen lépést képzelhetetlennek tart. Október 16-án táviratilag Londonba hívták vissza, mert a kormány véleményét óhajtotta hallani a felelős parancsnoknak a kiürítés kérdésében. Hamilton tábornok jelentésének főrészét az augusztusi rettenetes csata leírása képezi. Suvlánál a törököket teljesen meglepték, de az elviselhetetlen hőség, a csapatok kimerülése és a nehéz terepviszonyok közt foly folytonos harczok, úgyszintén a vízellátás nehézségei arra kényszerítették Stopford tábornokot és hadosztályparancsnokait, hogy várjanak, mig csapataik kipihenik magukat. A 12 órás pihenés alatt a törökök hatalmas megerősitéseket vontak oda s minthogy a török haderők folyton-folyvást erősbödtek, a csapatok kénytelenek voltak az elfoglalt állásokból visszavonulni. Minthogy a brit csapatok gyorsan megfogytak s a törököknek nagy municziókészletük és emberfölöslegük volt, Hamilton tábornok 50.000 katonáért táviratozott. Ezzel a megerősítéssel megnyithatta volna az utat a flottának Konstantinápoly felé. Legnagyobb csalódására azonban azt kellett hallania, hogy a kért megerősítést nem küldhették. A tuniszi függetlenségi mozgalom, Berlin, január 8. A tuniszi és algíri függetlenségi mozgalom híveinek tegnap az Esplanadeszállodában rendezett nagygyűlésén a többek között megjelentek Zimmermann helyettes államtitkár, Hakki pasa török nagykövet, Rizov bolgár követ, Truppei ellentengernagy, valamint az egész berlini keleti kalónia. Seik Shali Es Sheriffad Tunisi, a mozgalmi bizottság elnöke, a próféta családjának sarja, üdvözölte a megjelenteket, majd hosszabb beszédben szólt a függetlenségi törekvésekről és beszélt a tuniszi és algíri viszonyokról, ahol a mohamedán lakosság a franciák zsarnoki uralma alatt sínylődik. A gyűlés nevében Imhof basa altábornagy azon reményének adott kifejezést, hogy a tunisziak és algíriak reményei hamarosan teljesülni fognak és hogy a háború helyzetüknek megjavulását is eredményezni fogja. Olaszország érzi a háborút. Lugano, január 8. A nyilvános kifakadások a gabona, valamint a szén, fa és vas drágasága ellen Olaszországban mind izgatottabbak lesznek és a kormányra valósággal fenyegető jellegűvé válnak. A magánvasutakon és kisebb hajózási társaságokon kívül most a gázművek, így Kovara kerület egyetlen gázgyára is közli azt a szándékát, hogy beszünteti üzemét, ha néhány héten belül nagyobb szemmennyiségekeket elfogadható áron nem szerezhet be. A kormány azonban nyilván sem a szükséges anyagtömeget előteremteni, sem az utóbbi hónapokban sokszorosan emelkedett hajózási díjtételek mérséklésételérni, sem kellő számú angol szállítóhajónak rendelkezésre bocsátását kieszközölni nem tudta. Az a körülmény, hogy számos ipartelep üzembeszüntetése fenyeget, a többi között olyan ipartelepeké is, amelyek a hadsereg szükségleteinek dolgoznak, valamint a munkanélküliségnek ezzel kapcsolatos növekedése és az élelmiszerek drágasága a háborúra uszító lapoknak, így a Popolo d’Italiának is alkalmat ad olyan követelések hangoztatására is, hogy ki kelt kosztümben, sötétkék kalappal a fején, egy szál fehér szekfűvel a mellén. Elegáns, szép asszony volt , lassú léptekkel jött és figyelve nézdelt körül, mint aki keres valakit. Bus Ginczének egyszerre elhalt a szívverése. Jeges ijedtség futott át rajta és megzsibbasztotta minden tagját. Meredt szemmel nézett maga elé és a következő pillanatban majdnem e sikoltotta magát. Megtörtént. Zöld Vadász mint az angolna siklott előre, gyorsan és ügyesen a tömegen át és a következő pillanatban egy fényes czilinder a hódolat széles ívében lendült el a kékruhás, kékkalapos asszony előtt, aki meglepetten és hűvös tekintettel hátrált egy kis lépést a váratlan üdvözlés elől. De Zöld Vadász nyilván nem tartozott a megriadó lelkek közé. Zöld Vadász melegen mosolygott, hajlongott és magyarázott. A kékruhás asszony hasztalan rázta a fejét, és hasztalan próbát irányt változtatni, Zöld Vadász minden másodperezben a sütvére szorítva a kezét és szakadatlan hajtongások között csak mellette maradt. Egyszerre azután abbahagyta a hajtongást, hirtelen a zsebébe nyúlt és egy haloványina papirost húzott ki onnan. A Bus Gincze levelét, És mély meghajlással, mosolyogva tartotta az asszonyaié, aki most már csaknem kiáltva mondott valamit és ijedten, segítséget kérő tekintettel nézett körül. Azután futva tett egy pár lépést egy feléje siető férfi elé. A férfi egy kapitány volt, aki a jegypénztár felől jött. Nagyon magas, vállas, kissé rozsdás képű, vöröskés bajusztó ember. A jelenet láttára egy hatalmas ugrással ott termett az asszony mellett, aki riadtan kapaszkodott a karjába. Egy másodperc alatt valóságos csődület támadt. A folyosó népe futva tódult oda. Csak Bus Gincze állt az ajtó mellett szoborrá dermedve, némán és mozdulatlanul. A szíve viharosan vert, a torka összeszorult, a szeme égett. Futni szeretett volna, de arra is képtelen volt, hogy egy mozdulatot tegyen. A kék asszonyt és a Zöd Vadászt eltakarta előle a sűrű ember gyűrű, amelyből csak a kapitány sapkája szürkéllett ki egy-egy pillanatra. Az ágaskodó tömeg mögül rövid, rekedt, dühös fölkiáltások verődtek ki. Majd egy trippa és rögtön rá egy éles csattanás. Sikoltás, moraj, a szélen taps, egy czilinder száll a magasba, a sokadalom hirtelen széttárul. Egy égő arczú fiatal úr rettentő iramban száguld a kijárat felé, kalap nélkül, fö gombolt kabáttal és úgy viharzik el Bus Gincze mellett, hogy az sikoltva ugrik félre az ujjából. V. Mire lassan fölocsúdott a rémület bódultságából Bus Gincze már az utczán volt. Hideg és meleg váltakozva futott végig a tagjain. A rettenetes jelenet az álom párájába burkolózott eszmélete elé . Bus Ginczének vaczogott a foga és zavaros érzések örvénylettek a lelkében. Az önvád égette a gondolatát és valami nagy, nehéz szomorúság lankasztotta el a szívét. A fehér és kékvirágos álomregénynek ezt a viharzi a befejezését borzasztónak érezte. Kikívánkozó könyek ostromolták a szemét. Azután a zűrzavar lassanként megcsendesedett. A káoszból halkan, de diadalmasan egy szelíd, szomorú, de nem kellemetlen és nem minden édesség nélkül való érzés bontakozott ki. Bus Gerlicze Zöld Vadászra gondolt és halkan súgta maga elé : « — Szegény .. . Értem szenvedett ... Én értem . .. Meleg mosoly gyűlt ki a szemében és odasuhant az ajka köré is. És Bus Gilicze most már mosolyogva és egy kéjes fájdalom büszkeségével ismételte : — Értem szenved... Én értem! "