Az Ujság, 1916. január (14. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-14 / 14. szám

i­ niszterelnök, a­ki Szkutariban a szerb kor­­mányfiyal tanácskozott, a mostani komoly ese­mények következtében visszautazott Czetinjébe. A levesen elfoglalása az angol sajtóban. Hága, január 13. (Saját tudósítónk táv­irata.) A kevesen elfoglalásának Ikkre .Angliá­ban­­ szokatlanul mély hatást keltett, noha a londoni újságok a dardanellai kudarca hatása alatt a kedvezőtlen híreket tőlük telhetően elnyomják.­­A Daily■ Chronicle ezt írja­: ‘A Lovcsen az­ Adriai-tenger Gibraltárja. A hegy Cattarón­ és öblén, azonfelül Czetinjén és a szkutarni tavon uralkodik. Birtoklása az Adriai-tengeren való uralmat jelenti, s ezért volt a hegy annyi vetélkedésnek oka a Balkánon. Cattaro meg­­vívhatatlan, fölébe kerülni csak a Lovesen felől lehet , ezért követtek el a­­montenegróiak mindent, hogy pozícziójukat megtartsák rajta. Már októberben jelentések érkeztek arról, hogy az osztrák-magyar csapatok döntő támadásra készülnek, és olasz hírek szerint­­a szövet­ségesek tizenegy ás tizenkét hüvelykes, ágy­ukat állítottak föl. Már áprilisban, tehát hónapok­kal a háború kitörése előtt jelentették, hogy a Lövésen csúcsán montenegrói ütegeket állí­tottak­­ föl, két hónappal a­ háború kitörése után pedig azt jelentették a montenegróiak, hogy a Cattaro melletti Warmata-erődöt széj­jellőtték. Olaszországnak igen nagy érdekei fűződnek a stratégiai tekintetben fontos Lov­­esenhez.­ Ezért volt az, hogy az­ első balkáni háború végén a legerélyesebben tiltakozott, mikor Ausztria-Ma­gyarország reá akarta tenni kezét a hegyre. Hivatalos olasz kijelentés sze­rint, a Lovesen­­átengedése »Olaszország érzé­keny kárára befolyásolta, volna az adriai egyen­súlyt«. ■ • . .. A ATim­es: .irja : A­ Levesen­ elvesztésével a szövetségesek rendkívüli fontos pozícziój­ukat adták föl, mert ez a hegy Cattarón uralkodik. Cattarón, melyet a monarchia már évek­ óta elsőrendű flottabázissá fejlesztett­ volna, ha a Levesen­­nem akadályozza ben­ne. A hegy el­foglalása következtében­ az, egész adriai egyen­súly a­ középponti hatalmak javára tolódik ed. * A Daily Nexus írja: Az olaszokat fölötte n­y­ugtalanítja az osztrák-magyar siker,­­ mert­­a Lovesen nemcsak Cattarón uralkodik, ha­nem a Czetinjébe­ vivő postauton is, s elveszte a­ montenegróiak ,második hadállását is vesze­delemmel fenyegeti."."Minthogy a Lovcseht már­­ régóta fenyegette az­­ellenség,­­ érthetetlen, hogy az olaszok, kiknek ott annyi érdekük­ forgott isszkán, semmit sem tettek megtartása érdekében. Montenegrónak most már vége. A szövetségesek is túlságosan sokáig vártak a kis állam meg­segítésével, pedig könnyű lett volna rajta segíteni. A görög csapatokat Korinából Larisszába helyezték át. - Genf, január 13. (Saját tudósu­­ik távirata.) A lyoni Progrés úgy értesül Athénből, hogy a fio­­­ri­jai görög, hadosztály, parancsot kapott,­­hogy vo­nuljon vissza Larisszába, hogy a Monasztirból be­vonuló németek útját ne állják.­ Az entente jegyzéke a görög kormányhoz Korfu megszállása ügyében. Athén, január 13. (Hétw­.)- A szövetségesek követei­ a következő jegyzéket nyújtották­­ át a görög kormánynak . A szövetségesek kormányai megbízták athéni képviselőiket, fejtsék ki,­hogy az emberiesség*1.) kötelező parancsának tekintik, hogy a szerb had­sereg egy részét, e hős­ katonáknak az éhhaláltól és a megsemmisüléstől való megóvása­ érdekében -a lehető leggyorsabban, mihelyt lehetséges, egy az albán párthoz közel lévő pontra szállítsák, a­hol e csapatok most tartózkodnak. A szállítás körülményeinek beható mérlegelése a szövetséges kormányokat annak felismerésére vezette, hogy a szerb­ csapatok egészségi állapotára, biztonsá­gára, a­ szállítás gyorsaságára és az élelmezésre csakis. Korfu­­szigete­ nyújt­ja a szükséges lehetősé­geket. A szövetséges kormányok azon a nézeten, voltak,­hogy Görögország írem fog ellenészegülni ,'a szövetséges szerbek átköltöztetésének. A szerbek csők rövid ideig maradnak a szigeten, a­hol a lakos­ság bizonynyal az őket megillető részvéttel fogja őket fogadni.­­ő szó sincsen valamelyes megszállás­ról, mert a görög kormánynak ebben a tekintet­­­ben "megadtunk minden biztosítékot úgy Korfa, mint más görög területek tekintetében, a­melye­ket az angol és a francz­ia csapatok a háború kez­dete óta ideiglenesen kénytelenek voltak igénybe­venni. A francziák Korfu szigetén. Frankfurt, január 13. (Saját tudósítónk táv­irata.) A Frankfurter Zeitung-nak jelentik a de 11-iki kelettel . Hajnali két órakor kezdődött a franczia csapatok partraszállítása. A prefektus tiltakozott­­ az­­ Achilleion m­egszállása ellen. Száz katona helyezkedett el benne, miután alaposan kikutatott benne mind­ert. Az Achüleionra és a­­kikötőparton­ franczia zászlókat tűztek ki. Korfut állítólag a szerb hadsereg újjászervezési helyének szemelték ki. A legközelebbi napokban a szerb trón­örökös is Korfuba érkezik. Athén, január 13. (Saját tudósítónk távirata.) Putnik, a szerb vezérkar főnöke, Korfuba érkezett Családja kíséretében jött és egy fogadóban vett szállást. Az entente garázdálkodása a görög szigeteken, Lugánia, január 13. (Saját tudósítónk táv­­iratai) Milánóból jelentik: Chios és Mytilene szigeten az entente sok görög embert tartóz­tatott le és szállítot­t hadihajóira. Németország nem kívánta Görögország leszerelését. Szófia, január 13. Jól értesült helyen valót­lannak mondják­ azt a hírt, a­mely szerint a német kormány megkísérelte Görögországot hadseregének "leszerelésére "rábírni. Egyelőre nincs ok arra, hogy Görögország magatartását tisztázni kelljen, is ráfetal az entente hazugságaira. Szófia, január 13­.­­ A bolgár távirati iroda fel van hatalmazva az entente oldaláról terjesztett ántahirék megc­áfolásá­ra, mintha, Bulgária titkos tárgy­alásokbal bocsátkozott volna Angliával, élést, milyen lesz a nő a háború után. Ifját vál­­toztatott-e már egy szemernyit rajtatok a háború? A nő, a­ki most lép ki háza kapuján... ma is azt hiszi, hogy ő a világ közepe, s hogy rajta csügg a járó­kelők tekintete. Magának követel minden figyelmet, csodálatot és hódo­latot. Elvárja, hogy a világ észrevegye ruhá­zatának minden változását. Megköveteli, hogy új kalapja­ nagyobb, szenzációt keltsen, mint Varsó eleste és számot tart arra, hogy a­mikor új­­ ékszert tűz a keblére, a világ erről az új ékszerről beszéljen­ és ne Gallipóli felszabadít­­tásáról. Az első női hang : Ott vagyunk, a­hol a betegeket ápolni, a szenvedőket vigasztalni kell.­­— Ott vagytok, de oda is igy léptek be : ki mer a saját szenvedéseiről beszélni ott, a­hol én mutatkozom. A szenvedő emberben ver­senytársat láttok, a ki a világ figyelmét el­vonhatja rólatok s még önfeláldozásra is haj­landók vagytok, hogy minél előbb visszajussa­tok az érdeklődés központjába. Mindig a ma­gasban, a rikító világításban akartok mutat­kozni. Hogy a­ világon végigszáguldó férget ég­ben is hallhassátok saját hangotokat, altató dalt énekeltek a szenvedőnek, verset, szavaltok a lázban nyöszörgőnek. Lenni akartok, érezni és­ éreztetni akarjátok, hogy­ vagytok, mert el­sorvadnátok a szenvedéstől, hogy mások miatt rólatok megfelejtkeztek. Mily szép lett volna szerénynek lenni és várni, várni. Istennőkhöz nagyon illik e szerénység, sőt ők az egyet­lenek, a­kik megszerezhetik másoknak az örö­met, hogy bocsánatot kérnek olyan erényeikért, ti melyek másokban nincsenek meg. Mert vagy Isten valaki és akkor tökéletessége annyira min­den kétségen felül áll, hogy az még akkor sem útrész el, ha maga le is tagadja. Vagy nem az, M­­mndanesák Tökölön* szír Vilm­o­s­ császár távirata a szultánhoz. Konstantinápoly, január. 13. A Dardanellák-i ban­­arát,ott győzel­m­ék -alkalmából­­a szultánhoz és akkor hiába..akarja, kierőszakoln­, hangjával, homloktérbe tolakodásával, hogy ő mindenütt jelen Vám. Szép lett volna várni és megrögzött optimizmussal a jövendő világot rajzolgatni. Egy harmadik női hang : Zarathustra ne prédikáljon nekünk optimizmusról. -Mi mind­nyájan optimisták vagyunk.­ . ... —- A nő­ nem optimista és nem pesszi­mista. A nő csak hisz, mert kényelmesebb hinni, mint kételkedni, mi az ösztönözökkel hisztek, de­ az igaz, rendű­ betétien hitnek az értelme­­i­­ségünkben van az alapja. Elhittetek minden rémhírt és oly közönyösen terjesztettétek azt, mint a kinek sejtelme sincs róla,, hogy ember­társának fájdalmat okoz vele. Terjesztettétek, mert a­mi nem fájt nektek, arról hogyan is hi­hettétek volna, hogy fájni fog másoknak. Mentségtekre mondom, nem tehettek róla, hogy ilyenek vagytok, s hogy még a kedélyeteket se érinti sok minden, a­mi másoknak egyetlen hossz­ú és kínos éjszakává nyújtja meg napjait. •Az ösztönötökkel megérzitek, hogy a ti sorso­tok nincs összeforrva az emberiség sorsával, s bárhogyan forduljon a világ kereke, ti­ kényel­mesen a szekérben fogtok ülni. Miféle fájdalom érhetné azt, a­ki rabszolga sorban is boldog­nak érezte magát ? A rabszolgaság az utolsó valami s ti még ebben a sorban is istennőnek hittétek magatokat. Az isteniséget biztosítva tudjátok magatoknak és ezért nem lehettek és nem tudtok mások lenni holnap, mint a mik tegnap voltatok. Oh, elhiszem, hogy unjátok már a háborút. Unjátok, mert nem vártok tőle, semmit, a­kik mindennek a birtokában­­ úszik magukat ma, azoknak mit is hozhatna a holnap. . — És most bocsássátok meg udvariatlan­ságomat. Csak azért lettem, hogy máskor értékelni tudjátok bókjaimat. felszabadítása. r­ítuso&nufa. intézeti táviratában Vilmos császár azt mondja, hogy nagy megelégedéssel, vette tudomásul av*sik, hogy az ellenséges­­hadsereg­­ kényszerült Gallipoli félszigetét teljesen kiüríteni és üdvözli a szultánt a nagy győzelem alkalmából, a­mely a szégyentelen ellenség hevés támadásainak véget ■ vetett. ■ A­ • császár bejelenti, hogy csodálata jeléül kardot küld a szultánnak, hogy­ a nagy győzelemre való meg­emlékezést megörökítse, — egy­ kardot, a­mely a jogok védelmére folytatott háború alatt mindenkor az ellenség feje fölött­ lebegjen. A császár végül anja meggyőződését fejezi ki, hogy Isten segítsége biztosítja­ a végső győzelmi. Vilmos császár Enver pasa hadügyminiszterhez­ is táviratott­ intézett, a­­melyben azt mondja­, hogy az Ottoman hadsereg oly­ fegyvertényt hajtott végre,­ a­mely örökre megmarad a nép­­emlékezetében. Üdvözli Enver pasát­­ és az ottomán hadsereget a legszívélyeseb­­ben ama siker alkalmából, a­mely a diadalmas ottomán zászló köré új babérokat fon. A császár a miniszternek a Pour le mente rendjelet adomá­nyozta. Enver pasa napiparancsban közölte a hadsereggel Vilmos császár üdvözletét azzal a megjegyzéssel, hogy ő ezért köszönetet mondott a császárnak s biztosította őt, hogy az ottomán h­adsereg továbbra is teljesíteni­­­fogjal kötelességeit. Hivatalos török jelentés a sed­il bahri csatáról. A Magyar Távirati Iroda jelenti­­ Konstanti­­, nápolybál. A főhadiszállás közli : Irak-front. Vines változás, Kaukázus-szezíd. Január 10-én az ellenség kétszer megtámadta állásainkat a JS Tannan-szaka­szon, de visszavertük. Az ellenségek 100 halottja­ maradt a csatatéren. AZ ÚJSÁG Péntek, 1916. január 10.

Next