Az Ujság, 1916. január (14. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-16 / 16. szám

Vasárnap, 1916. január 16. «V AZ Ú­JSáG Ennek a fenyegetésnek az az oka, hogy Arg’'a és Francziaország löveted­ésére­­ a sz­­őrei ág a legutóbbi hadítai ácson bizonyos köte­­lezettségeket vállalt. Kötelezettségeinek azon­ban mindez ideig meg nem felelt. Sonnino és Samandra a szövetségesekkel azonnal meg kí­vántak egyezni, de Cadorra és vele az előkelő katonai körök ragaszkodnak ahhoz, hogy Olasz­ország csakis a maga érdekei által irányíttassa magát. Orosz offenziva a kaukázusi írodán. Konstantinápolyból jelentik a Magyar Táv­irati Irodá­­nak . A főhadiszállás jelenti : Kaukázus-front. A január 10-ére virradó éjjel az ellenség eleinte gyöngébb erőkkel támadta c­entrumunk balolda­lán lévő állásainkat. Miután e kísérleteit vissza­vertük, a 12-ére virradó éjjel, erősítő csapatok ér­­kezte után általános offenzívát kezdett körülbelül 150 kilométernyi fronton. A Karacs-hegytől, az Arrasz folyótól délre és az Fantól délre Mijo tájáig húzódó har­ez vonalon öt nap óta egyre hevesebbek lesznek a küzdelmek, a­melyek katonáink páratlan hősiessége folytán ránk nézve kedvező lefolyásunk. Ma már majdnem az összes szakaszokban meg­indult ellentámadásunk. A legutóbb beérkezett jelentések szerint e harczok az egyes szakaszokban a következő lefolyásuak voltak : A január 10 és 11-ére virradó éjjel az oroszok gyengébb erőkkel támadtak az Isar-Id vonalon, mely támadásokat szuronyharciban visszavertük, több száz emberiyi veszteséget okozva az ellen­ségnek. A 12-ére virradó éjjel az oroszok az Arrasz folyó és a Karacs hegy között erélyesen támadtak. Csapataink, a­melyek itt négyszeres túlerővel állot­tak szemben, nemcsak szilárdan megállták helyü­ket, hanem egyes helyeken ellentámadásba kezdve, súlyos veszteségeket okoztak az oroszoknak. Január 12-én délelőtt heves ágyú- és fegyver­­párbaj után az oroszok heves támadást intéztek ellenünk, a­mely azonban erős tüzelésünkben összeomlott. Délután az oroszok újból támadtak és ez alak­alommal sikerült is néhány előretolt ár­unkba felhatolni, a­honnan azonban nyomban ezurcryharczsóan kivertük őket. A 13-ra virradó éjjel az Arrasz északi folyása és­ a Narman hegy­vidéken támadtak. Az Arabtól északra levő lejtőn előretolt állásaink közül néhá­nyat az oroszok megszállottak, de ellentámadás­­sal rövidesen visszavetettük azokat, súlyos veszte­ségeket okoztunk az ellenségnek és nagy mennyis­égű fegyvert, valamint 2 gépfegyvert zsákmá­nyoltunk. Egyik szakaszunk, a­melyet Kazlar Kalehtől északra az ellenség túlereje körülfogoit, hősiesen kivágta magát és visszatért eredeti állá­sába. Az oroszok e harczokban is nagy vesztesége­ket szenvedtek. Január 13-án délután az ellenségnek az Arad­tól keletre levő hadállásai ellen intézett támadá­­­sunk arra kény­szerítette az oroszokat, hogy menekülésszerűen hagyják el hadállásaikat. Egy további támadásunk Arabtól északkeleti és Ka­zlar Kaldhtől keleti irányban a nagy hóvihar következ­tében nem juthatott előbbre. A január 13-ra virradó éjjel különben a Kár­mán hegy és b­an táján heves fegyver- és bomba­­harczek voltak. Arab Kjedek vldék­én másnap délelőtt visszavetettük az oroszok támadását, melynél közülük IGO-nál több elesett. Karadagh­­nál, Kegigtől délre pedig teljes vereséget szenvedett az ellenség. E harczokban csapataink a szultánt éltetve és a nemzeti himnuszt dalolva vetették magukat az ellenségre és rendetlen futásra kényszerített­ék azt. Az ezen harczokban ej­tett foglyok elsmondása szerint e négynapos csatában minden ezredük legalább is SCO halottat veszített. A harczvonal többi részein nincs változás. A német császár Simon von Sanders tábornagyhoz. Konstantinápoly, január 16. Vilmos csá­szár Limon von Sanders pasa tábornagyhoz a követ­kez­ő táviratot intézte: Az ellenségnek a Gallipoli-félszigetről tör­tént végleges elűzésével a háborúnak olyan sza­kasza ér véget, a­melyben ön a Tö­rkországba kiküldött több­ német tiszt és a szultán által Önre bízott vitéz ozmán hadsereg élén elévül­­hetetlen dicsőséget szerzett. Én és hazám­ költé­letet mondunk Önnek, hogy sohasem lankadó vaserővel őrkődö­t a tengerszorosoknál és meg­hiúsította az ellenségnek minden támadását. Elismerésem jeléül ennek a pour le mérite rendhez a cserfalevelet adományozom. Összeesküvés Milánóban. Bukarest, január 15. (Saját tudósítónk táv­irata.) Egy ideerke ezt szikratávíró jelenti: A milánói rendőrség nagy összeesküvést fedezett fel. Dinamitot is találtak, a­­melylyel a Turinba vezető :Ju / A menyasszony : És te,­­ te mit mondasz hozzá ? A vőlegény: Én azt mondanám, a­mit mindig mondani szoktam, mikor Gábor vala­kivel tudós vitába bocsátkozik: csak vitat­kozzatok ti, nekem mind a ketten elég okos emberek vagytok, hogy rám ne szoru jatok. A menyasszony : Tudod e, Géza, hogy ez egy kicsit n­e méltó hozzád? A vőlegény: Lehet, de nem tudom. Mit törődö­k azzal, mi méltó hozzám ? Mit tö­r­­döm mindazzal, a­mi nem jelent téged ? Mai, én szeretlek és képes vagyok mindenre, a mi rád tartozik és nem vagyok képes semmire, a mi szerelmem kö­rn kívül esik. Más, ha nem vagyok hazafi, te vagy az oka, ha nem vagyok okos, te vagy az oka, ha o­yan magas dolgok és beszélgetünk, akkor az eszem igazá­ban csak azon jár, hogy mikor foghatom meg a kezedet, hogyan adhatok beszélgetésünk­nek olyan fordulatot, hogy csak a szerelmünk­ről legyen benne szó és a szerelmünk meg­­becsü­lsének olyan point-t, hogy megcső­ko­­hassam azt a piros, okosabb dolgokra való szádat, mint okos dolgok fejtegetésére. A menyasszony: Bocsáss, most ez a fordu­lat nincs meg,­­ legalább nálam. A vőlegény: Bántottalak? A menyasszony: Nem. A vőlegény : Nem szere­­sz ? A menyasszony: De igen. A vőlegény (s. omo.nar.): De igen. Mi lett ? A menyasszony (fölindulva): Magasan, fa­gyos elhagya­ttt­ságban kering egy ember, a kinek mindent kösz­önhe­ünk, Géza, én úgy meg szere­tám csókolni a bort, — oda az ári neld a komlokolna', oda apadni a szájához és fölmelegt­eni a lelkét .. . A vőlegény: Ah! Talán szerelmes lettél­­ belé ! A menyasszony (rá sem hallgatva): És kényszerít­em­ rá, hogy ö.ü jön, a mének eddig ö.ü­ni nem tudott, s a legnagyobb boldogsága , a mire ember csak vágyódik, megt­­eredni neki — s még mindig többet érdemelne ! A vőlegény (érdesen): Mili, ér, most egy kicsit úgy érzem, mintha tévedés lennék, mintha csak helytelen erimzés révén jutottam volna hozzád. A menyasszony : Ne félj, G­a, ez felrobba­­nás és nem függ össze az én vonzalmammal. A vőlegény : E.végre nem lehet mindenki aviaikus. A menyasszony : De férfi lehet mindenki ! Gáza, igazán szere­sz engem ? A vőlegény : Mindenek fölött ! A menyasszony: S csakugyan értem min­denre k­épes volna ? A vőlegény: Próbálj ki. A menyasszony : Akkor állj be katonának ! A vőlegény: S a gyár? A menyasszony: Mit törődöl a gyárral ? Nem magad mond­od, hogy másra gondolni nem tudsz, mint a szerelmedre? Én is szeret­­lek, én nagyon szere­tek, de nem érzem a szerel­mem fr­­­rsségét és sz­ents­égét, míg egy ember lebeg a lelkem elő­l, a­kivel szemben te nem vagy teljes értékű. Géza, ha meg akarsz tar­tani, állj be kat­ónénak. A vőlegény: S mi­ szólta Gábor? A menyasszony: Korhona, mint mikor pár bajor,­ál. Gka, én akkor is tied leszek, ha nem teszed meg, de állj bs ka onának. A vőlegény : Meglesz. A menyasszony (nyakába ború): Ó, mos' már elmúlt minden veszette’em. Géza, ha nem te­­dd volna meg és oly természe­esen, o’y egysze­rűen, csakugyan beleszere­tem volna G'boiba. A vőlegény: Ha te akarod, még hős is leszek. A menyasszony (hozzásimulva): De ugy­e, vigyázol magadra? ______________________5 A vasutat és a piemonti katonai épületeket akarták a leve­gált röpíteni. A Gazelta Tiem­ese jelenti meg : Az összeeürü­­lés azért oly jelentős, mert a diplomácziához tar­tozó sok személyiség is bele van keverve. Bolognába hívták egybe az olasz szoczialisták kongresszusát. Lugano, január 15. (Saját tudósítónk távirata.) Az Avanti közli, hogy a nemzeti korrentet 16. és 17-ére egybehívták Bolognába. A napirend negye­dik pontja az európai békemozgalom fölötti ta­nácskozás és a berni nemzetközi konpsszió viszonya ehhez. A német kormány jegyzőke a Bar­along-eset ügyében. Berlin, január 14. A német kormány a­ berlini am­erikai n­­agyi­­övein­ek a követ­ked­ő választ adta át az ar­gói keménylak a Bara­­longesetről szóló német emlékirat tárgyában tett nyilatkozatára, azzal a kérésre­, hogy kö­zölje ezt a választ az argói korín ár­­ynyal. A brit kormány a Baralong-esetről szóló német emlékiratra azzal válaszolt, hogy egyrészt kétségbevonta a német kormány által közölt té­nyek valódiságát, másrészt a német szárazföldi és tengeri haderőknek szemére veti, hogy előre megfontolva számtalanszor vétettek a nemzetközi jog és az emberiesség ellen s bűneikért nem bűn­­­­öltek; mindezzel szemben a Baralorg parancs­nokának és legénységének bűncselekménye jelen­téktelenné tör­pül. E szemrehányást a brit kor­mány semmivel sem bizonyította, hanem csak arra szorítkozott, hogy’ minden bizonyíték nélkül fel­sorolt három esetet, a­melyekben német tergerész­­tisztek a nemzetközi jogba ütköző barbárságot követtek volna el. A brit kormán­y azt javasolja, hogy ezeket az eseteket amerikai tergerésztisztek­­ből álló törvényszék vizsgálja meg, s ezzel a fel­tétellel hajlandó a Baralor­g-esetet is a döntő­bíróság elé terjeszteni. A német kormány a legélesebben tiltakozik az ellen, hogy az angol kormány semmivel sem bizonyított hallatlan­ságalmat szór a német had­seregre és tengerészetre, úgyszintén azon ferdi­és ellen, hogy a német hatóságok esetleg tudomásukra jutó ily büntetendő cselekményeket büntetlenül hagynának. A német hadsereg és tengerészet a mostani háborúban is tiszteletben tartja a nemzet­közi jog és az emberiesség szabályait és átvezető körök szigorúan ügyelnek arra, hogy ezek esetleges megsért­ését kellően megvizsgálják és erélyesen üldözzék. Azt a három esetet is, a­melyet az angol kormány felsorol, annak idején az illetékes német hatóságok beható vizsgálat tárgyává tették. A brit kormánynak a­zt a javaslatát, hogy a három említett esetet a Biralorg-ügygyel együtt amerikai terger­észtisztekből álló bíróság vizsgálja meg, a német kormány nem tan­ja elfogadhatónak s elutasítja. A német kormány azon az állásponton van, hogy a német haderő tagjai ellen emelt vádakat az illetékes hatóságoknak kell vizsgálat tárgyává tenniök és hogy az illetékes hatóság teljes garan­ciá­t nyújt a pártatlan ítéletre és az igazságos megbüntetésre. Az a mód, a­hogyan az angol kormány a német emlékiratra válaszolt alakra és tartalomra nézve nem felel meg a tényállás komolyságának , lehe­tetlenné teszi azt, hogy a német kormány ez ügy­ben továbbra is tárgyaljon az angol kormány­yal. A német kormány ezért a tárgyalások vég­eredményeké­ppen megállapítja, hogy a brit kor­mány a Bara­long-eset megvizsgálásának jogosult kívánságát semmis ü­­gygyel teljesítetlenü­l hagyta és ezzel magára vette a felelősséget e bűncselek­ményért, a­mely a nemzetközi jognak és az embe­riességnek egyenes kicsúfolása. Miután a brit kormány a fejbe borító bűn­cselekmény megbüntetését megtagadta, a német kormány? kéryt­elen a bü'Todes nélkül maradt bűncselekmény üldösc­­ét kezébe venni és megtenni a megfelelő megtorló intézkedéseket. Anglia sérti Amerika tengeri fogcit. Washington, január 13. (Reuters) A kép­­viselőházban a kongresszus egyik tagja ki­jelentette, hogy Amerika tengeri jogait Anglia súlyosabban sérti, mint Németország és szö­vetségesei.

Next