Az Ujság, 1916. február (14. évfolyam, 32-60. szám)
1916-02-10 / 41. szám
4 Széninség attgliábsa. Amsterdam, február 9. (Saját tudósítónk távirata.) A nagy széninség miatt az angol kereskedelmi minisztérium kerületi bizottságokat nevezett ki, amelyek majd kőszenet és kokszot szereznek be. A készletekből mindenekelőtt a ramieziógyárak szükségleteit elégítik ki. A szén kivitelére csak azután adnak engedélyt, ha megállapították, hogy a készletek fedezik a belföldi szükségletet. E határozat megvilágítja, hogy miért van széninség Olaszországban és Görögországban. Oidessetska Amsterdam, február 8. Bernhard Vaughan angol lelkész a londoni Mansion Houseban beszédet mondott, amelynek refrénje ez volt : »Csak öldössétek tovább a németeket«. A Daily Telegraph egy munkatársa meginterjúvolta a lelkészt, aki éppenséggel nem tagadta, hogy úgy nyilatkozott és ezt mondta a hírlapírónak: »ön szerint borzalmasan kegyetlen elvet hirdetek. Megtettem és ezentúl is igy fogok cselekedni. Kívánom, hogy jóra forduljon minden, de mint egyszerű és hithű keresztény ismétlem : öldössétek tovább a németeket, mielőtt mindnyájunkat lemészárolnámk. Az új orosz miniszterelnök propretimja. Volsin főprokurátor is beadja lemondását. Utódja ideiglenesen Stürmer miniszterelnök lesz. A Denj című lap szerint Stürmer miniszterelnök, miután Czarszkoje-Szolóból visszatért, Chvosztov belügyminiszter, Trepov és Naumov miniszterek, valamint több jobbpárti képviselő látogatását fogadta. Ezekkel Stürmer az új kormány politikai czéljairól, valamint az új minisztériumban tervezett változásokról tanácskozott. A duma összehívásának kérdése ugyancsak szóba került. Hire jár, hogy az új miniszterelnök magántitkára Manuilov Manevics, a Novoje Vremja munkatársa lesz, aki valamikor Witte grófnál ugyanezt a tisztet töltötte be. Polivanov Oroszország felkészültségéről. Paris, február 9. Polivanov orosz hadügyminiszter a Journal egyik munkatársának kijelentette, hogy a lőszerválság ma már a múlté. A miniszter statisztikai adatokat sorolt fel a honvédelem részére dolgozó ipari űzeinek mesés fejlődéséről s kijelentette, hogy a nagy belföldi termelés és a külföldi piac segítsége révén bizalommal tekinthetünk a manicziótermelés elé. A legnagyobb hiányokat már kipótolták. A csapatok hangulata kitűnő. A néhány hónappal ezelőtt elrendelt tömeges felhívás és az ujonczállomány megkettőzése lehetővé tette, hogy Oroszország állandóan egy és fél millió ujonczcal rendelkezik, akikkel állandóan kipótolhatja, a csapatok hiányait, anélkül hogy a fogyatékosan kiképzett legénységekhez kellene folyamodnia. A legfontosabb dolog : a csapatrészek teljes létszámának fentartása tehát biztosítva van. Egyszóval a háború elhúzódásával fokozatosan növekszik a szövetségesek ereje. Az eroszek felvesik háborodva az angol egoizmus miatt. Stockholm, február 9. (Saját tudósítónk távirata.) A Novoje Vremja úja egy vezére cikkében, hogy Oroszországban Anglia ellen fordult a hangulat. Mikor az angolok megjelentek Gallipoliban, mindenki azt hitte, hogy ott is fognak maradni, hogy a tengerszorosokat hatalmukban tartsák. Most azonban már csak ezt mondják Oroszországban : Anglia harczolni fog az utolsó orosz emberig. Oroszország ispán?, kölcsöne. Stockholm, február 9. (Saját tudósítónk távirata.) Pétervárról jelentik : Az első minisztertanácson Stürmer miniszterelnök élesen kritizálta a pénzügy- és külügyminisztériumok ügyvezetését, az orosz diplomácziát tehetetlennek mondotta és bizottság kiküldését követelte az állami pénzügyek orvoslása czéljából. E bizottság élére Kokovczev kiküldését ajánlotta. Chvosztov és Stürmer közötti ellentét kiélesedéséről sok szó esett a legutóbbi időben, de Chvosztov lemondásának hírét egyelőre korainak mondják. Stockholm, február 9. (Saját tudósítónk távirata.) A Ruszkija Vjedomoszti szerint igen valószínű, hogy a legközelebbi időben jelentős változások lesznek az orosz minisztériumban. Az a laz is erősen tartja magát, hogy Chvosztov belügyminiszter, Sahovszkoj herczeg kereskedelemügyi miniszter és Naumov földmivelésügyi miniszter le fognak mondani. Az említett miniszteri tárczákra Galiczyn herczeg, Taliscsiv és Bieleczky a komoly jelöltek. Stürmernek hosszas tárgyalása volt Makarov volt belügyminiszterrel. Stürmer pénteken Chvosztovval a czárhoz utazott, hogy jelentést tegyen a helyzetről. Mivel a pétervári metropolita és a szent ezinódus főprokurátora között az ellentétek ugyancsak kiélesedtek, igen valószínűnek tartják, hogy hullatta Izabella ölébe. A herczeg nem feledkezett meg vérrokonairól sem, de az özvegy szerető is megelégedetten gondolhatott arra, hogy buja kamatokat vadzó értékpapirosokon kívül a bútorok, képek és egyéb műtárgyak királyi értékeit kincsesházként méltósággal őrző kastély is neki jutott. A nyáron vette fel Izabella a dús örökös legkellemesebb rangját, de a télnek egy ostorcsapásosan metsző napján már-már úgy esett, hogy az örökség javarészének kétségbeejtő emlékké kell majd fordulnia. A hegyek felől lefelé ocsmánykodott az ellenséges veszedelem és még a bátorság is a menekülés óvatosságát vélte a legokosabbnak. Bizonyára Izabella sem hősködött volna és, bár vérző szinet, értékpapirosainak, hála az Égnek, eléggé súlyos podgyászával a menekülésnek nem nagyon kényelmes és nem túlságosan tágas, de biztos mentőösvényét választja. Gonosz véletlen azonban beléje kapaszkodott és maradásra kényszeritette : láz esett ereibe, megvadulva keringett benne és úgy megtánczoltatta szivét, hogy kegyetlenül megbolygatott teste betegágyba hűlt. Mire, négy forró nap múltán, fölkelhetett, a szorongó lelkű cselédség remegve dadogta, hogy a menekülés útja, amely a hét elején még a szabadulás reményével hitegetett, már el van torlaszolva. Izabella magába rogyva, nem bölcs belenyugvással, csak kényszerű fásultsággal meredt a Végzet, a rabló, megbecstelenítő, pusztító ellenség elé. Azon az utolsó éjszakán azonban, amely a lóhordás éjjeleként fenyegetődzött, az ellenség szennyes áradata elé, amelynek végső hullámai bizonynyal elnyelték volna a kastélyt is, előre elképzelhetetlen, senkitől meg nem sejtett váratlansággal a mi csapataink Pétervár, február 8. A pétervári távirati ügynökség jelenti Tokióból: Azt a szerződést, amelylyel Oroszország Japánban ötven millió yen erejéig kölcsönt vesz fel az orosz állami megrendelések kiegyenlítése végett, aláírták. A kölcsön 5%-os és egy év alatt lesz törlés? ■endő, hatalmas védőgátja emelkedett büszke daczczal. Három napig, szinte Izabellának rémülettől káprázó szemének reszkető láttára, őrjöngve vadállatiaskodott a csata. De nűre az ütközet legutolsó üvöltése is elfulladt, az ellenség oly szilajon menekült, hogy a legjobban száguldó üldözés se nyilazhatott a messzeségbe vesző nyomába. A kastély nagyot lélegezve fölnyújtózott a pokolbéli lidércznyomás alól. Az ékszerdoboz meg volt mentve, Izabella pedig, akinek elfehéredett haján, gyűrött arczán, megroppant derekán ott éktelenedtek a rémület háromnapos erőszaktevő ölelésének durva nyomai, a hallatlan öröm édes, friss pezsgőjétől becsípett Izabella még soha eddig nem érzett óriási hála mámoros vágyában kitárta karját a véres mezőn táborozó csapataink felé és valamennyi katonát, egytől-egyig, immár megnyugodottan, boldogan dobogó szívéhez szerette volna szorítani. Nem volt az a drága ajándék, amit sokallott volna tőlük, még azt a kincset sem, amelyet legpompásabbnak csodált meg és legelragadottabban bálványozott : önmagát . . . . . — Jöjjön, jöjjön, szívesen várom! — Így repesett Izabella kimelegedő ajkán a derült vágy, amikor az öreg komorna azt jelentette, hogy a mieink közül egy fiatal főhadnagy tisztelegni óhajt a ház úrnőjénél, hogy csapataink örömét tolmácsolja a kastély szerencsés megmenekülésén. — Jöjjön, jöjjön, szívesen várom! — ezeket a melegen kiejtett, ámde mégis csak útszéli muzsikájú szavakat adta át Izabella a komorna alázatosan kitáruló fülének, de szívében sokkal forróbb, színesebb, hangosabb volt a himnuszszerű zene : — Jer, ifjú hősöm, jer vitéz bajnokom, aki daliás társaiddal együtt megmentetted házamat, vagyonomat, testemet, talán életemet is. Jer, imádott megmentem, vár a szépséges, boldogságos díj, a drága jutalom, a mámorító hála. Téged ölelve izzó gyönyörbe, úgy érzem majd, hogy mindnyájatokat ölelem. Téged ragadva angyalok irigységét is fölfajgató üdvösségbe, azt fogom hinni, hogy valamennyieteket üdvözítelek. Amikor a tiéd lesz Izabella, abban a menyországot a földre csábító pillanatban lélekben megannyitoké lesz, ti férfiaknál férfiabbak, hősöknél hősebbek, én édes, szép szerelmeim! Még így gomolygott a vágy és a bála két forró golf-árama Izabella szivében, amikor könnyedén kitárult a fogadószalon ajtaja és szinte jókedvűen engedett utat egy fiatal, nagyon fiatal tisztnek. — Milyen gyönyörű ifjú — gondolta Izabella és mámorosan mondotta : — Hősök voltatok, megmentettetek, csókoljon meg !A Milyen szép lehetett Valamikor ez a nő, de kár, hogy ennyire megöregedett — gondolta a főhadnagy és gyöngéd udvariassággal válaszolta . — Ha megengedi, homlokom csókolom, amint szegény, jó édes anyámat szoktam . .. Izabellának a kóházi meglepetés szinte megállította a szívét. Az első idegen tükör, amely hosszú idő óta ebbe a kastélyba került — élő, érzékeny, finom, elfogulatlan tükör, egy fiatal embernek az éles szeme — öregnek, jaj neki, megöregedettnek mutatja. Még egyezer Az ÚJSÁG ■ Csütörtök, 1916. február 10. Hidroplánjaink bravúros tette Oradénál. (Az Újság haditudósítójának távirata.) Nem kell különös alkalom arra, hogy bravúros tengerészeti repülőinkről dicshimnuszt énekeljünk. Azonban legutóbb ismét történt olyasmi, a mi csodálatunkat újból e hősökre tereli. Tengerészeti repülőink tegnap napkeltekor a Grado mellett fekvő Gorgo felé repültek és az ottani olasz repülőparkban mérhetetlen bajokat okoztak. Háromnegyed hatkor három hidroplán kiúszott az Adriára, hogy hirtelen, mint a sirályok, 1200 méter magasságba emelkedjenek. A hidroplánok pontosan a görgői olasz hangárok felett manővíroztak és egymásután dobták le jól czélzott bombáikat. E reggeli üdvözlet hatását a repülők nyomában haladó apparátusok figyelték meg. A hatás teljes volt. Még mielőtt az olasz védőtüzérség akczióba lépett volna, a hangárok magas lánggal lobogtak s közülök az egyik, mint kártyaval omlott össze. Mind a három hidroplán a bennülőkkel együtt sértetlenül tért vissza állomáshelyére. Szomory Emil: Cadorna és Sponino viszálya. Berlin, február 9. Milánóból jelentik a Neue Zürcher Zeitung-nak . Cadorna és Sonnino között mindjobban elmérgesedik a viszony, s most már jól értesült helyről is megerősítik a kettőjük között felmerült komoly ellentéteket. Sonnino mind nyomatékosabban követeli, hogy a hadvezetőség alkalmazkodjék az angolok és francziák kívánságához, amely szerint Olaszország vegye ki a maga részét a balkáni hadműveletekből, mert különben ő nem vállalhatja a külügyi politikáért a felelősséget. A hadvezetőség azonban állhatatosan elleneszegül Sonnino kívánságainak és egyre azt hangoztatja, hogy nem küldhet nagyobb haderőt a Balkánra. Ilyenformán Sonnino helyzete az entente-tal szemben mind tarthatatlanabbá válik. Briand római útjától várják ezeknek a viszonyoknak javulását. Ámde akkor meg az a veszedelem állhat be, hogy Cadorna megy, ha Sonnino politikáját nem helytelenítik. Olaszország belső krízise, Lugano, február 9. (Saját tudósítónk távirata.) Az Avanti, mely az általános zűrzavarban egye