Az Ujság, 1916. április (14. évfolyam, 92-120. szám)
1916-04-22 / 113. szám
9? Gazdasági hámora? Háború közben új háborúról tanácskozni, ez lenne a czélja a húsvét utánra tervezett párisi gazdasági konferencziának. Az entente államai és függelékei gazdasági téren akarják megvalósítani czéljaik és érdekeik azonosságát, s állandó bizottságot akarnak szervezni a követendő eljárás egységessé és hatékonynyá tételére. Ez az, amit eddig illetékes oldalról a párisi konferenczia programmjáról tudunk. Elég sovány programra, s alig mond egyebet nagy általánosságoknál, amibe mindenki mindent belemagyarázhat. Csak egy dolog bizonyos, és ezt Sonnino beszédéből tudjuk, hogy minden javaslat, mely esetleg a háború utáni időre terjed, csak akkor nyerhet alkalmazást, ha a tanácskozás eredményét előbb minden kormány és minden parlament elé terjesztik hozzájárulás végett. Ez egymaga elegendő a párisi gazdasági konferenczia komolyságának és jelentőségének megítélésére. Oly határozatok, amelyeknek csak a háború után adnak majd szankciót a kormányok és parlamentek, épp annyit érnek, mint a győzelem elhatározása a háborúba induláskor. S ezzel napirendre is lehetne térni a párisi gazdasági konferenczia fölött, ha azok a jelenségek és nyilatkozatok, amelyek az entente egyes államaiban nyilvánosságra jutottak, mélyebb betekintést nem nyújtanának abba az egységes és benső viszonyba, amely az entente államai közt uralkodik. Ha már maga az a tény is komolytalanná és üres demonstrációvá teszi a konferencziát, hogy közös gazdasági háborúra akarnak szövetkezni, holott sejtelmük sem lehet a háború kimeneteléről, azokról a változásokról, amelyeket az esetleges földrajzi, politikai és gazdasági téren előidéz, továbbá a feltételekről, amelyek alapján a majdani béke, akár egyes államokkal, akár a szövetségesek komplexumával létrejön , még bátorabbnak látszik az egész terv, ha sorra veszszük azokat az entente-nyilatkozatokat, amelyekkel igen illetékes személyiségek és tényezők a párisi konferenczia elé harangoznak. Elsősorban Anglia az, ahol igen erős ellenszenv mutatkozik e konferencziával szemben. Asquith maga, aki a legnagyobb ellenzője a védvámoknak, s a liberális párt, mely a szabadkereskedelem fölesküdött híve, perhorreszkálnak minden gazdasági lekötöttséget a háború utáni időkre. Lloyd George egész nyíltan kijelentette, hogy nem kötelezi magát gazdasági ellenségeskedésre a békekötés után. Sir John Simon, a volt belügyminiszter szarkasztikus módon fejtegette nemrég egy gyűlésen, hogy Anglia még saját gyarmataival sem tudta helyreállítani a gazdasági egységet ; miként sikerülhetne akkor egy oly közösségből, melyet a háború véletlenül egyesített, életképes és egységes szervet alkotni ? Lord Beauchamp ugyanezen a gyűlésen rágalomnak bélyegezte azt az állítást, hogy Anglia a német kereskedelem megrablására indította meg a háborút. S az a gyülekezet, ahol ezek a kiváló férfiak nyilatkoztak, felháborodva utasította vissza azt a tervet, hogy a jövendő béke már ma csúffá tétessék a gazdasági háború által, s hogy a mai viszályból az olthatatlan gyűlölet magva csírázzék ki. Ezek után szinte elképzedve olvassuk ma, hogy az orosz birodalmi tanács túlnyomó többsége, köztük a kormánytagok is, helyeslő közbeszólásokkal kísérték egy képviselőnek abbeli fejtegetéseit, hogy a kereskedelmi háború folytatását czélzó párisi konferenczia oly csata, amelyet Anglia a szövetségesek ellen indított; hogy Anglia vámpír módra szívja ki az orosz gazdasági életet, s hogy végül Oroszországnak a békekonferanczián gazdaságilag felfegyverezve kell megjelennie és ezért most Angliának nyiltan kosarat kell adnia. Tényleg az orosz kormánykörök annyira nem rokonszenveznek a párisi konferencziával, hogy, ha egyáltalán küldenek oda delegátust, az csak valami alárendelt hivatalnok lesz. A kereskedelmi miniszter, aki delegátusnak volt kiszemelve, egyenesen elutasította magától a részvételt, mert nem ért egyet a konferenczia irányával. Oly intim bepillantás ez az angol-orosz egységbe, amely mértéket ad az entente belső lelkületének megítélésére. Az olasz parlamentben is erősen kikeltek a párisi konferenczia gazdasági háborús terve ellen. Bonomi képviselő reményét fejezte ki, hogy a két népcsoport közt nem tör ki kereskedelmi háború, mely úgy a termelőkre, mint a fogyasztókra végzetes lehetne. Dambroo képviselő pedig egyenesen elvetendőnek helye-Marseilleben -nagy örömmel köszöntötték tegnap az oroszok francziaországi expedícióját. Az orosz csapatok a világnak meglepetésként szállnak partra franczia földön. Nyilván a Maas partjai felé viszik őket, ahol talán lelkesítőleg hatnak megjelenésükkel a küzdő francziákra, de közreműködésükkel szorozni vagy osztani aligha fognak. A Milanóba küldött párisi jelentés is csak arról számol be, hogy a marseillei esemény a legmélyebben megragadta a francziák szívét, noha a partraszállított csapatok száma nem lehet rendkívülien nagy. Ezt az orosz különítményt eredetileg nem Francziaországnak szánták. A háború egy előbbi korszakában indították útnak a szibériai vasúton és Vladivosztokon át azzal a rendeltetéssel, hogy vegyen részt a Dardanellák diadalmas megnyitásában, amiben akkor Oroszországban komolyan hittek. De amíg hajóik a Csendes-óceán vizéről a Közép-tengerre s az Égei-tengerre értek, nem találták már a Gallipoli-félszigeten szövetségeseiket. Követhették volna őket ezután Szalonikiba, de inkább a franczia földet választották. Az entente a marseillei kikötőben való megjelenésüktől nyilván teatrálisabb hatást várt. Oroszország pedig ezzel lemondott, hogy kis erővel bár, mégis balkáni testvéreinek menjen segítségére. * A Maas mentén mindkét fél tüzérségének nagy erőkifejtése mellett heves gyalogsági harczok fejlődtek ki, ezt jelenti ma a német legfelsőbb hadvezetőség. A francziák támadásai általában mér eddig is mindenütt meghiúsultak, ahol pedig sikerült némi tért nyerniük, ott a harczok még tartanak. A Maas balpartján a francziák a Mort Homme-on és az attól keletre levő német állásokat támadták meg. Csupán a Les Cauvetteserdő vidékén tudtak egy kis helyen behatolni a németek árkaiba, itt azonban a harcz még nem dőlt el. Joffre természetesen azt jelenti, hogy csapatainak sikerült a Mort Homme vidékén a németeket a legutóbb elfoglalt állásokból elűzniök. A Maastól keletre is újult erővel folyik a küzdelem. A Haudremonttól délre levő kőbányánál teljesen meghiúsultak a francziák előretörései. A Caillette-erdőben pedig a franczia támadás a német tüzérség összpontosított tüzelése következtében nem tudott kifejlődni. Douaumonttól délre a németek támadtak, itt egyes franczia árkok birtokáért még tart a küzdelem. Verdun körül egyébként a többi szakaszokon tovább folyik a tüzérség munkája. * Az oroszok Qarbunovkánál (Dünaburgtól északnyugatra) egy gyalogezreddel ismételt tervezte a kereskedelmi háborút Németország ellen, mert az csak újabb protekczionista rendszerre vezetne. Francziaországban, ahol a párisi konferencziából részben presztizskérdést csinálnak, szintén emelkedtek már komoly hangok a németellenes gazdasági bojkottal szemben, mégpedig eléggé nyílt czélzással Anglia kapzsiságára. Ki akarja hát a párisi konferencziát, s kicsoda a gazdasági háborút a békekötés után? Úgy látszik csak az öreg Pasics veszi azt komolyan, mert mikor Londonból elkísérte a szerb trónörököst, megígérte, hogy elmegy Párisba a gazdasági konferencziára, ahol késhegyig menő vám- és gazdasági háborút fog hirdetni Németország és Ausztria-Magyarország ellen. Ebből következtetve, aligha lesz egyéb a párisi konferenczia szappanbuboréknál. Sokat fognak fecsegni, s épp oly okosan mennek majd szét, ahogy összeültek, ráadásokat intéztek a németek állásai ellen. Minden támadásukat visszaverték. Brusszilov tábornok jóformán meg sem melegedhetett a déli hadsereg főparancsnoki székében, mert állítólag a czár elcsapta és Ivanov tábornokot bízta meg újra a déli hadsereg parancsnokságával. A hirtelen kegyvesztettségnek állítólag az a repülőtámadás az oka, melyet egyik repülőnk Ghoitinnc, a czári szemle alkalmával az orosz csapatok ellen intézett. * Néhány napja 2 olasz repülő látogatta meg Triesztet és néhány bomba lehajítása után repülőink üldözése elől elmenekültek. Huszadikán délután 7 olasz repülő jelent meg újból a város felett és 28 bombát dobott le a nyílt városra. A bombák 9 egyént, köztük 5 gyermeket öltek meg és a saleziánus kolostort, melynek templomában 400 gyermek éppen istentiszteletnél volt, szétrombolták. Az olaszok ezzel a gyalázatos tettükkel újra bebizonyították, hogy nem érdemelnek kíméletet. Repülőink eddig csupán katonai telepeket, vasúti állomásokat, gyárakat támadtak meg, de mindig elkerülték azokat a helyeket, ahol ártatlan polgárokat ölhettek volna meg, vagy templomokat rombolhattak volna szét. Méltó felháborodás szól mai hivatalos jelentésünknek azon sorából, mely azt mondja, hogy az olaszok ezen, Trieszt elleni támadásukkal minden jogukat és igényüket eljátszották arra, hogy városaikat kíméljük. Triesztet az olasz repülők bombázták, Görz északi részét pedig az olasz nehéz tüzérség lövi szakadatlanul. Gyalogsági harczok a Col di Lana területén és a Lugana-völgyben, Speronétól nyugatra voltak. A Col di Lana elfoglalása után az olaszok, úgy látszik, a hegycsúcstól beljebb eső védővonalainkat akarják birtokukba venni. Nagy erőkkel támadtak, de e támadásokat mindenütt visszavertük. A Lugana-völgyben Novaledo környékén legutóbb elveszített állásaikat akarták visszafoglalni, de támadásaik itt sem jártak eredménynyel. A Garda-tótól nyugatra eső területen, Speronétól nyugatra is visszavertük az olasz támadásokat. * A mai török hivatalos jelentés közli Trapezunt kiürítését. Itt a törökök hat tizenöt centiméteres löveget felrobbantottak és viszszahagytak. Az Irak-fronton a Tigris balpartján egy angol hadosztály újra megtámadta a törökök állásait. A törökök ellentámadása azonban visszavetette az angolokat, kik a már elfoglalt előállásokat is kénytelenek voltak feladni. A háború mai hope» Orosz csapatok — Ujabb harcok a IMi«sas merattén. franczia támadások meghiúsultak. — Sikertelen orosz támadás Carhunowkánál — A Col di Latsa területén és a Lulgana-völpyben Kissanveretik az olaszok támadásait. Olasz repS88-k Esomlyázták Triesztet. AZ ÚJSÁG Szombat, 1916. április 24.