Az Ujság, 1916. április (14. évfolyam, 92-120. szám)

1916-04-22 / 113. szám

9? Gazdasági hámora? Háború közben új háborúról tanácskozni, ez lenne a czélja a húsvét utánra tervezett párisi gazdasági konferen­cziának. Az entente államai és függelékei gazdasági téren akarják meg­valósítani czéljaik és érdekeik azonosságát, s állandó bizottságot akarnak szervezni a kö­vetendő eljárás egységessé és hatékonynyá tételére. Ez az, a­mit eddig illetékes oldalról a párisi konferenczia programmjáról tudunk. Elég sovány programra, s alig mond egyebet nagy általánosságoknál, a­mibe mindenki min­dent belemagyarázhat. Csak egy dolog bizo­nyos, és ezt Sonnino beszédéből tudjuk, hogy minden javaslat, mely esetleg a háború utáni időre terjed, csak akkor nyerhet alkalmazást, ha a tanácskozás eredményét előbb minden kormány és minden parlament elé terjesztik hozzájárulás végett. Ez egymaga elegendő a párisi gazdasági konferenczia komolyságának és jelentőségének megítélésére. Oly határoza­tok, a­melyeknek csak a háború után adnak majd szankc­iót a kormányok és parlamentek, épp annyit érnek, mint a győzelem elhatáro­zása a háborúba induláskor. S ezzel napirendre is lehetne térni a párisi gazdasági konferenczia fölött, ha azok a jelen­ségek és nyilatkozatok, a­melyek az entente egyes államaiban nyilvánosságra jutottak, mé­lyebb betekintést nem nyújtanának abba az egységes és benső viszonyba, a­mely az entente államai közt uralkodik. Ha már maga az a tény is komolytalanná és üres demonstrác­ióvá teszi a konferencziát, hogy közös gazdasági háborúra akarnak szövetkezni, holott sejtel­mük sem lehet a háború kimeneteléről, azokról a változásokról, a­melyeket az esetleges föld­rajzi, politikai és gazdasági téren előidéz, továbbá a feltételekről, a­melyek alapján a majdani béke, akár egyes államokkal, akár a szövetségesek komplexumával létrejön , még bátorabbnak látszik az egész terv, ha sorra veszszük azokat az entente-nyilatkozatokat, a­melyekkel igen illetékes személyiségek és té­nyezők a párisi konferenczia elé harangoznak. Elsősorban Anglia az, a­hol igen erős ellen­szenv mutatkozik e konferencziával szemben. Asquith maga, a­ki a legnagyobb ellenzője a védvámoknak, s a liberális párt, mely a szabad­kereskedelem fölesküdött híve, perhorreszkál­­nak minden gazdasági lekötöttséget a háború utáni időkre. Lloyd­ George egész nyíltan ki­jelentette, hogy nem kötelezi magát gazda­sági ellenségeskedésre a békekötés után. Sir John Simon, a volt belügyminiszter szarkasz­tikus módon fejtegette nemrég egy gyűlésen, hogy Anglia még saját gyarmataival sem tudta helyreállítani a gazdasági egységet ; miként sikerülhetne akkor egy oly közösségből, melyet a háború véletlenül egyesített, életképes és egy­séges szervet alkotni ? Lord Beauchamp ugyan­ezen a gyűlésen rágalomnak bélyegezte azt az állítást, hogy Anglia a német kereskedelem megrablására indította meg a háborút. S az a gyülekezet, a­hol ezek a kiváló férfiak nyilat­koztak, felháborodva utasította vissza azt a tervet, hogy a jövendő béke már ma csúffá tétessék a gazdasági háború által, s hogy a mai viszályból az olthatatlan gyűlölet magva csírázzék ki. Ezek után szinte elképzedve ol­vassuk ma, hogy az orosz birodalmi tanács túl­nyomó többsége, köztük a kormánytagok is, helyeslő közbeszólásokkal kísérték egy kép­viselőnek abbeli fejtegetéseit, hogy a keres­kedelmi háború folytatását czélzó párisi kon­­ferenczia oly csata, a­melyet Anglia a szövet­ségesek ellen indított; hogy Anglia vámpír módra szívja ki az orosz gazdasági életet, s hogy végül Oroszországnak a békekonferan­czián gazdaságilag felfegyverezve kell meg­jelennie és ezért most Angliának nyiltan kosa­rat kell adnia. Tényleg az orosz kormánykörök annyira nem rokonszenveznek a párisi konfe­­rencziával, hogy, ha egyáltalán küldenek oda delegátust, az csak valami alárendelt hivatal­nok lesz. A kereskedelmi miniszter, a­ki dele­gátusnak volt kiszemelve, egyenesen elutasí­totta magától a részvételt, mert nem ért­ egyet a konferenczia irányával. Oly intim bepillan­tás ez az angol-orosz egységbe, a­mely mérté­ket ad az entente belső lelkületének megíté­lésére. Az olasz parlamentben is erősen kikeltek a párisi konferenczia gazdasági háborús terve ellen. Bonomi képviselő reményét fejezte ki, hogy a két népcsoport közt nem tör ki keres­kedelmi háború, mely úgy a termelőkre, mint a fogyasztókra végzetes lehetne. Dambroo kép­viselő pedig egyenesen elvet­end­őnek helye-Marseilleben -nagy örömmel köszöntötték tegnap az oroszok francziaországi expedíc­ióját. Az orosz csapatok a világnak meglepetésként szállnak partra franczia földön. Nyilván a Maas partjai felé viszik őket, a­hol talán lelke­­sítőleg hatnak megjelenésükkel a küzdő fran­­cziákra, de közreműködésükkel szorozni vagy osztani aligha fognak. A Milanóba küldött párisi jelentés is csak arról számol be, hogy a marseillei esemény a legmélyebben megragadta a francziák szívét, noha a partraszállított csa­patok száma nem lehet rendkívülien nagy. Ezt az orosz különítményt eredetileg nem Francziaországnak szánták. A háború egy előbbi korszakában indították útnak a szibé­riai vasúton és Vladivosztokon át azzal a ren­deltetéssel, hogy vegyen részt a Dardanellák diadalmas megnyitásában, a­miben akkor Oroszországban komolyan hittek. De a­míg hajóik a Csendes-óc­eán vizéről a Közép-ten­gerre s az Égei-tengerre értek, nem találták már a Gallipoli-félszigeten szövetségeseiket. Követhették volna őket ezután Szalonikiba, de inkább a franczia földet választották. Az entente a marseillei kikötőben való megjele­nésüktől nyilván teatrálisabb hatást várt. Oroszország pedig ezzel lemondott, hogy kis erővel bár, mégis balkáni testvéreinek menjen segítségére. * A Maas mentén mindkét fél tüzérségének nagy erőkifejtése mellett heves gyalogsági har­czok fejlődtek ki, ezt jelenti ma a német leg­felsőbb hadvezetőség. A francziák támadásai általában mér eddig is mindenütt meghiúsul­tak, a­hol pedig sikerült némi tért nyerniük, ott a harczok még tartanak. A Maas balpartján a francziák a Mort Homme-on és az attól keletre levő német állá­sokat támadták meg. Csupán a Les Cauvettes­­erdő vidékén tudtak egy kis helyen behatolni a németek árkaiba, itt azonban a harcz még nem dőlt el. Joffre természetesen azt jelenti, hogy csapatainak sikerült a Mort Homme vidé­kén a németeket a legutóbb elfoglalt állások­ból elűzniök. A Maastól keletre is újult erővel folyik a küzdelem. A Haudremonttól délre levő kő­bányánál teljesen meghiúsultak a francziák előretörései. A Caillette-erdőben pedig a fran­czia támadás a német tüzérség összpontosított tüzelése következtében nem tudott kifejlődni. Douaumonttól délre a németek támadtak, itt egyes franczia árkok birtokáért még tart a küzdelem. Verdun körül egyébként a többi szakaszokon tovább folyik a tüzérség munkája. * Az oroszok Qarbunovkánál (Dünaburgtól északnyugatra) egy gyalogezreddel ismételt ter­vezte a kereskedelmi háborút Németország ellen, mert az csak újabb protekczionista rend­szerre vezetne. Francziaországban, a­hol a párisi konferencziából részben presztizs­kérdést csinálnak, szintén emelkedtek már komoly hangok a németellenes gazdasági bojkottal szemben, még­pedig eléggé nyílt czélzással Anglia kapzsiságára. Ki akarja hát a párisi konferencziát, s ki­csoda a gazdasági háborút a békekötés után? Úgy látsz­ik csak az öreg Pasics veszi azt komo­lyan, mert mikor Londonból elkísérte a szerb trónörököst, megígérte, hogy elmegy Párisba a gazdasági konferencziára, a­hol késhegyig menő vám- és gazdasági háborút fog hirdetni Németország és Ausztria-Magyarország ellen. Ebből következtetve, aligha lesz egyéb a párisi konferenczia szappanbuboréknál. Sokat fognak fecsegni, s épp oly okosan mennek majd szét, a­hogy összeültek, ráadásokat intéztek a németek állásai ellen. Minden támadásukat visszaverték. Brusszilov tábornok jóformán meg sem melegedhetett a déli hadsereg főparancsnoki székében, mert állítólag a czár elcsapta és Iva­nov tábornokot bízta meg újra a déli hadsereg parancsnokságával. A hirtelen kegyvesztettség­nek állítólag az a repülőtámadás az oka, me­lyet egyik repülőnk Ghoitinnc, a czári szemle alkalmával az orosz csapatok ellen intézett. * Néhány napja 2 olasz repülő látogatta meg Triesztet és néhány bomba lehajítása után repülőink üldözése elől elmenekültek. Huszadikán délután 7 olasz repülő jelent meg újból a város felett és 28 bombát dobott le a nyílt városra. A bombák 9 egyént, köztük 5 gyermeket öltek meg és a saleziánus kolos­tort, melynek templomában 400 gyermek éppen istentiszteletnél volt, szétrombolták. Az ola­szok ezzel a gyalázatos tettükkel újra bebizo­nyították, hogy nem érdemelnek kíméletet. Repülőink eddig csupán katonai telepeket, vasúti állomásokat, gyárakat támadtak meg, de mindig elkerülték azokat a helyeket, a­hol ártatlan polgárokat ölhettek volna meg, vagy templomokat rombolhattak volna szét. Méltó felháborodás szól mai hivatalos jelentésünk­nek azon sorából, mely azt mondja, hogy az olaszok ezen, Trieszt elleni támadásukkal min­den jogukat és igényüket eljátszották arra, hogy városaikat kíméljük. Triesztet az olasz repülők bombázták, Görz északi részét pedig az olasz nehéz tüzér­ség lövi szakadatlanul. Gyalogsági harczok a Col di Lana terü­letén és a Lugana-völgyben, Speronétól nyu­gatra voltak. A Col di Lana elfoglalása után az olaszok, úgy látszik, a hegycsúcstól beljebb eső védővonalainkat akarják birtokukba­ venni. Nagy erőkkel támadtak, de e támadásokat mindenütt visszavertük. A Lugana-völgyben Novaledo környékén legutóbb elveszített állá­saikat akarták visszafoglalni, de támadásaik itt sem jártak eredménynyel. A Garda-tótól nyugatra eső területen, Speronétól nyugatra is visszavertük az olasz támadásokat. * A mai török hivatalos jelentés közli Trapezunt kiürítését. Itt a törökök hat tizenöt c­entiméteres löveget felrobbantottak és visz­­szahagytak. Az Irak­-fronton a Tigris balpartján egy angol hadosztály újra megtámadta a törökök állásait. A törökök ellentámadása azonban visszavetette az angolokat, kik a már elfoglalt előállásokat is kénytelenek voltak feladni. A háború mai hope» Orosz csapatok — Ujabb harcok a IMi«sas merattén. franczia támadások meghiúsultak. — Sikertelen orosz támadás Carhunowkánál — A Col di Latsa területén és a Lu­­lgana-vö­lpyben K­issanveretik az olaszok támadásait.­­ Olasz repS88-k Esomlyázták Triesztet. AZ Ú­JSÁG Szombat, 1916. április 24.

Next