Az Ujság, 1916. április (14. évfolyam, 92-120. szám)

1916-04-29 / 119. szám

8 MIM­ EILI is fyzetek a Hitről. Minden tiszteletre méltó hitelű étlap-máso­latokat olvastunk róla, meglehetős sűrűn, hogy Münchenben egy rostélyos annyiba kerül, mint minálunk egy Jeves, Augsburgban, Drezdában. Berlinben olcsóbban adnak egy ebédet, mint Budapesten egy feketekávét. De ugyancsak minden tiszteletre méltóan hiteles akta a német­országi élelmiszerár­ak hivatalos jelentése is, a­melynek az adatait sehogy sem lehet össz­hangba hozni azoknak az étlapoknak az ár­adataival. Az élelmiszerek ára, kevés kivétel­lel, a német piac­okon nem olyan, magas, mint például a budapestin, de távolról sem olyan alacsony, hogy­ azok a bizonyos étlapi árak lábujj hegyre, sőt falábra állva is egy szintre kerülnének velük. Tehát, ha csakugyan olyan olcsón adják mégis azt a rostélyost akkor az, a­ vendéglős hamarább éhen fog halni, mint a vendégei megköverednek. Háború és olcsóság olyan inkompatibilitás, a­melynek semmiféle geográfiai, vagyó politikai határ nem vet gátat. És mert most, mindenütt háború van, olcsóság nem lehet sehol sem. Se Budapesten, se Páris­ban, se Berlinben, se Londonban, se Konstanti­nápolyban, se Rómában. Sőt megdrágult az élet, még­pedig igen jelentékenyen, azokban a szerencsés országokban is, a­melyek békes­ségben maradhattak. Ennek a valóságnak a megállapítása, mi se akar kevésbé lenni, mint ártatlansági igazolvány, vagy buzdító ének a drágítók számára. De konstatálhattuk, hogy a másutt való olcsóság dokumentumai egyáltalá­ban nem bizonyultak hatásos rec­eptnek a minálunk való drágaság nyavalyája ellen. Kár lenne tehát a szenvedésünket még azzal a gon­dolattal is tetézni, hogy csak mi szenvedünk, különben mindenki egészséges. Ebben a dolog­ban teljes az egész emberiség szolidaritása, a­mi nem közös öröm, csak elveszi a jogczímét egy külön keserűségnek. A drágaságnak azonban, igen természe­tesen, csak megmarad a keserű íze, ha min­denütt iyen is az egész világon. Se annyiért, se úgy, mint a normális időkben, most nem élhetünk. De ne feledjük el mindazok, a­kik ezt a terhet viseljük, hogy a legnagyobb maxi­mális is a minimuma azoknak a megpróbál­tatásoknak, a­melyeket e világkatasztrófa az emberekre ráhárított. Az élet olcsósága ezer­szeresen nagyobb gyász, mint a megélhetés drágasága. A­­panasz czenzusa nagyon meg­növekedett és ugyancsak súlyosan kell igazolnia magát. És valóban, a háború első időiben érzékenyebbek voltunk, mint későbben, holott a terhek azóta még nem csökkentek. Semmi­féle zsilip nem volt elég erős arra, hogy a drágaság foly­amát visszafelé térítse. A pana­szos indulat meghalkulásának tehát csak két magyarázata lehet. Az elfásulás, vagy­ pedig teherbíró képességünk megnövekedése. A har­madik magy­arázat lehet: ez a kettő együtt­véve. El is fásultunk, de hozzá is erősödtünk az új viszonyokhoz. A valóság az, hogy­­ meg­élünk a kevesebből is, és a kevesebbnek a sok­kal nagyobb árát is megadjuk, holott nor­mális életünk egy nagyon beszervezett eleme , a had, a háború folyamán a háztartásunkból teljesen kikapcsolódott. Az olcsó árával annak idején adós maradtunk, a drágáét ma kész­pénzzel fizetjük. A­mi egyet mindenesetre bi­zonyít. Azt, hogy az adósság fölösleges luxus volt akkor, a­mikor könnyű szível csináltuk. Külön akczió ennek a luxusnak a kiküszöbö­lésére nem indult. Mégis sikerült. Vagy talán­­— éppen ezért ? Minden Ecsetre valami, a­mit e nagyon kevéssé dicséretes időnek javára írhatunk. A legradikálisabb védekező ötlet a drága­ság ellen bizonyára az, a­mi a strassburgi polgármesternek jutott az eszébe. A czipő ára ott is az eget veri , de a legvadabb bőrdrágaság is megszűnik — a czipővel. A strassburgi pol­gármester nyári divatnak nem faczipőt java­solt, mert a fa se olcsó, hanem semmilyen czipőt. Az oltár, a­melynél ez a takarékosság áldozik, van olyan szent, hogy saru nélkül lehessen járulni eléje. Minálunk az ellenkező­­­oldalon kezdik az ájtatosságot. Nem a czipőt­­teszik fe át,dez­ töaki a takarékosság oltárára hanem a frizurát. A kibontott és leeresztett haj divatja ontja az aranylombok illatát az utezén. Spórolós divat, mert fölöslegessé teszi a fodrásznőt, és erényes is, mert segít a kurta szoknyának tovább takarni, mint a meddig ez ér. — Személyi hírek. Lajta-Bruckból jelentik : Márat Jozefa kir. herczegnő tegnap meglátogatta a ca. és kir. menekülő tábort Bruckban, hogy részt vegyen a mene­kültek templomának ünnepire felavatásán. — Karlsbad­­ból jelentik, hogy Piffl ár. biboros-herczegérdek fürdő­­használatra ideérkezett. — A katolikus egyház kerébfil. A király az eperjesi görög szertartású katolikus székeskáptalanban Mizs­icskó József olvasókanonoknak a nagyprépostaágra, Vojtovics­­József dr. éneklőkanonoknak az olvasófeanonokeágra, Kovaliczky Jénó őrkanonoknak az éneklőkanonokságra, Pzmandray benőn dr. iskoláskanonoknak az őrkanonok­­ságra és Russ­nák Miklós dr. ifjabb kanonoknak az iskolás­­kanonokságra való fokozatos előléptetését jóváhagyta s az ekként megüresedő utol­só, azaz ifjabb kanomokságot Korotnoki János szentszéki­ tanácsos, felsősorai lelkész­nek adományozta; Kozák János szentszéki tanácsos, tanítóképezdei tanárt, Mankovics Emánuel balázavégási esperes-lelkészt és Gojdics Methód szentszéki tanácsos, püspöki titkárt pedig ugyan a székeskáptalan tiszteletbeli kanonokjává nevezte ki. — Kitüntetés. A király Wilcsek Gyula tart. főhad­nagyot, a Perlaki Takarékpénztár ügyvezető igazgatóját, a­ki mint a 20. honvédgyalogezred egyik századának parancsnoka, előbb az orosz harcrtéren, majd pedig ott szerzett súlyos betegségéből felgyógyulva, most már tizedik hónapja a doberdói fronton mint egy helyi táv­beszélő osztag parancsnoka szerzett kiváló érdekeineket, a Signum laudis-szal tüntette ki. —István schaumburg-tippei herczeg Szófiában. Szófiából táviratozzék, hogy István schaumburg­­lippai herczeg, Adolf schimburg-lippai uralkodó­­herczeg fivére, Szófiába érkezett és tegnap át­nyújtotta a bolgár királynak, a neki adományozott első osztályú schaum­burg-lippei házi rendjelt. A herczeg tiszteletére a királyi palotában rendezett ebéden többek között részt vettek Radoszlavov ,miniszterelnök, Zeekov főparancsnok, Oberndorf gróf porosz követ és Massov alezredes, német katonai attasé.­­ Detre László dr. egyetemi magántanár, törzs­orvos a varsói hadegészségügyi kongresszusra utazott, hogy mint a pozsonyi katonai parancsnokság higiénikusa beszámoljon a magyarországi fogolytáborokban járványok, különösen a kiütéses tífusz ellen folytatott eredményes küzdelemről.­­ A Magyarország és Horvátország között kötött pénzügyi megegyezés meghosszabbításáról szóló törvény hatálya június 30-án jár le. A pénz­ügyminiszter a legközelebb összeülő képviselőház elé javaslatot fog terjeszteni, melylyel a megegye­zést ajból további egy évre meghosszabbitják. — Egy főispán ünneplése. Székesfehérvárról jelentik: Széchenyi Viktor gróf, Székesfehérvár szabad királyi város és Fejér vármegye főispánja most töltötte be főispáni működésének tizedik év­fordulóját. Ebből az alkalomból Székesfehérvár törvényhatósági bizottsága mai rendes közgyűlése előtt a főispánt szeretetteljes ünneplésben részesí­tette. A városházát és közgyűlési termét szépen feldiszítették és mikor a főispán küldöttség élén a teremben megjelent, hosszantartó lelkes ováczió fogadta. Elsőnek a város közönsége és a tisztikar nevében Saára Gyula dr. polgármester üdvözölte. A törvényhatósági bizottság nevében Nagy Ignácz köszöntötte a jubiláló főispánt. ■— Bolgár képviselők Budapesten. Ma meg­állapították azoknak az ünnepségeknek sorrend­jét, a­melyeket a bolgár szobran­je Budapestre érkező tagjainak tiszteletére rendeznek. A bolgár szobranje tizenöt tagja Momcsilov Iván dr., a ka­mara első alelnökének vezetésével hétfőn reggel érkezik a Balkán-vonaton Budapestre. Tekintet­tel a Balkán-vonat korai érkezési órájára, nagyobb­­arányú fogadtatás nem lesz. A vendégek a Dunapalota-aradóban szállnak meg, a­honnan a délelőtt folyamán útnak indulnak, hogy meg­tekintsék a főváros nevezetességeit. A Szépművészeti Múzeui­ és a Mezőgazdasági Múzeum megszemlélése után a várba mennek, a­hol Tisza István gróf miniszter­­elnök és felesége a vendégek tiszteletére ebédet ad. Dél­után megnézik az államvasúti gépgyárakat és hajókirán­duláson vesznek részt a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társaság szalongőzösén, este pedig a főváros látja vendé­gül őket. Kedden délelőtt megtekintik a fegyvergyárat és a csepeli lőszergyárat. Imrén az országháziba mennek, a­hol a magyar országgyűlés képviselői fogják őket fogadni. Az országház megtekintése után a képviselők ebédet ad­nak a szobrán­ye tagjainak tiszteletére a Dunapalota­­szállóban. Délután a vendégek megnézik a Ganz-gyárat és az állatkertet, utána teára lesznek hivatalosak a Park­klubba. Este az Operában díszelőadás lesz, a mely után Apponyi Albert gróf, mint a bolgár Vöröskereszt támoga­tására alakult országos magyar bizottság elnöke, est­ebédet ad a szobranje tagjainak tiszteletére. A bolgár vendégek 3-án a reggeli gyorsvonaton folytatják útjukat Béfi Aldát • __Május 2. Kedden, május másodikán, nagy ünnepe lesz az országnak s vele együtt egész kö­zépső Európának. A kalendáriumban nincsen benne ez a nagy ünnepü­nk, annál inkább az elmékben és szívekben. A gorliezei nagy áttörés napja május másodika s most lesz első évfordulója legnagyobb diadalunknak, legfényesebb győzelmünknek, ered­ményeiben messze kiható legkiválóbb fegyver­tényünknek. A gorliezei áttörés az egész óriás orosz haderő döntő vereségét jelentette. Ered­ménye körülbelül másfél ro­llió orosz fogoly, háromezer ágyú, a Kárpátok, Galiczia, Bukovina felszabadítása, Lemberg, Przemysl visszavétele, egész Orosz-Lengyelország meghódítása. Egy új és dicső fejezetet jelent Gorlicze a hadviselésben, s ha van nagy, történelmi, örök időkre meg­tűnne élendő napja ennek a világháborúnak, május másodika mindenesetre az. Ai­ angolok éppen e napokban ünnepeltek egy emléknapot , évfordulóját annak, hogy csapataik part­re­ sz­állottak Gallipoli-félszigetén. Micsoda fé­nyes ünnepet ültek ebből a szánalmas alkalomból. Mert ők csak a vállalkozás kezdetét ünnepelhetik meg, a vége, az már török ünnep. Százezernyi hadsereg diadalmasan szállt partra Gallipolin, de vissza alig tizedrésze futott, gyászos rohanással. Ha ez is ünnepi alkalom, micsoda fényes, műven nagyszerű, mily diadalmas ünneplés illeti meg a gorliezei áttörést. Noha még semmit se hallottunk ünneplési szándékról, noha nyomát se látjuk még a nagy készülődésnek, a­mely meg­illetne, mégis hiszszük és reméljük, hogy nem fog­nak nálunk megfeledkezni a gorliezei nagy napró. Zászlókat és virágokat a házakra és kivilágítást és zeneszót kérünk erre a nagy napra, a­melyhez hasonlót nem ünnepelhet kívülünk és szövetsé­geseinken kívül semmiféle nemzete a világnak. Ezen a napon ne legyen záróóra, ezen a napon ne legyen hústalan nap, ezen a napon ne legyen szo­morúság. Ámde ha vigadnak az emberek, ha felfüggesz­tik a gyorsított álomratörést, az is Gorbcze dicső­ségét szolgálja május második napján. A­ki éjfélen túl Gorbcze napján vendéglőben vagy kávéházban vigad, mindenki adakozzék legalább egy koronát a Gorliczénél elesett hősök özvegyei és árvái javára. S ezért legyen cserébe zeneszó és díszmenet és rá­világítás és zászlódísz. Ünnepeljük meg a­­nagy napot, de ne feledkezzünk meg azokról, a­kik a világ legszebb és legnagyszerűbb csatáját kivívták. (V­s.) — A pénzügyminiszter Bécsben. Teleszky János pénzügyminiszter ma reggel hét órakor Budapest­ről Bécsbe érkezett. — 800.000 korona hadisegély-adomány Ame­rikából. Az amerikai magyarság legújabban áldo­zatkészségének és együttérzésének szép tanújelét adta azzal, hogy egy jótékonyczélű bazár ered­ményeképpen nyolczszázezer koronát adott össze a háborúban elesett hőseink özvegyeinek és árvái­nak javára. Ezt az összeget Tisza István gróf mi­niszterelnök czímére a Transatlantic Trust Comp. szikratévirat utján utalta át s azt, a m. kir. posta­takarékpénztár tegnap a kapott rendelkezéshez képest illetékes helyre be is fizette. — Bedőlt a horgosi iskola. Szegedről jelentik . A közeli Horgos községet a legutóbbi napok eső­zései folytán valóságos özönvíz lepte el, a­mely — miként jelentettük — állandó bedőléssel fenyeget egész sereg­házat. Mivel a víz eddig nem talált lefolyást, tegnap hajnalban az állami elemi leány­iskolának épülete bedőlt. Szerencse a szerencsét­lenségben, hogy a normális körülmények között négyszáz növendéket befogadó iskolaépület a sze­rencsétlenség idején üres volt. Az épület ötven éves és annak rozoga voltára már tavaly felhívták az illetékes hatóságok figyelmét, a­melyek ki is kül­dötték a maguk szakértőjét, a­ki azonban az épület állapotát nem találta veszedelmesnek. Egy évvel ez után a vizsgálat után, vagyis tegnap hajnalban a múlt heti esőzések következtében utolérte a katasztrófa az iskola épületét. A községben még mintegy nyolcz-kitencz ház fenyeget állandóan bedőléssel s a hatóságok ezekből igyekeztek sür­gősen kilakoltatni a lakókat, nehogy az esetleg bekövetkező, katasztrófa emberáldozatot kivánja.] AZ TZ J S A & Szombat, 1916. április 24.

Next