Az Ujság, 1916. április (14. évfolyam, 92-120. szám)

1916-04-28 / 118. szám

Budapest 1916.______________________XIV. évfolyam, 118 szám.____________________Péntek, április 88. xanfta«tM iraki ^ WF SZERKESZTŐ8EO^: Hun iirrczoft a leipnelldi harcz­onalon A francziák újabb kudarczai a Maas mentén A dublini helyőrség lázadása Höfer jelentése. Hivatalos jdentés (kiadatott április 27-én) : Orosz és délkeleti hadszíntér: Nincs újabb esemény. Olasz hadszíntér: A tengem­el­leni harczvonalon a tüzérségi harcz tegnap és ma éjjel helyenként igen élénk volt. feste Spsztől Keletre újból elfoglalt árkaink ellen pergőtűz indult meg. Az erre következő ellenséges támadást vissza­­vertük. A fronté San Miche­l délután mindenféle kaliberű ágyú heves tüze alatt állott. A tolmeini híd­főnél és ettől északra tüzérségünk erős hatást f­ej­t­e­tt k­i a­z ol­asz á­ll­ások ellen. F­ri­tsennél csa­pata­i­nk elűzték az ellenséget a Rombon-területen bírt egy támaszpontjából és az alpine megszálló csapat egy részét elfogták. A tiroli arczvonalon a helyzet változatlan. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német vezérkar jelentése: Berlin, április 27. A nagy főhadiszállás je­lnti: Nyugati hadszíntér: Yperntől délre az angolok állásait erős tűz alá fogtuk, a­melynek jó hatását járőreink megállapították. St. Elostó i­dé­re az ellenségnek egy erősebb kézigránáttámadását tüzünkkel meghiúsítottuk. A Givenchy en Goselle— Neuville—St. Vaast közti szakaszon több aknát robbantottunk sikerrel; a robban­tásokat követő kézigránát-harczokban Givinchynél elragadtuk az ellenség egyik árkának egy darabját és több ellentá­ndást visszavertünk. A Sommetól északra az angolok előretörései eredménytelenek maradtak. A Maas-területen heves tüzérségi harczok mellett csak a folyó alpáriján fejlődtek ki gyalogsági küzdelmek. A fran­­cziáknak kézigránátokkal előrenyomuló osztagait visszavertük. Német járőrök vállalkozásai a front több helyén, így az Armenti réstől északkeletre fekvő vidéken és Vailly és Craonne között sikerrel jártak. Légi harczban Soucheznél és Tahuretól délre védőáeguink az elfens­ének egy-egy repülőgépét lőtték le; egy harmadik repülőgépet Parraytól délre lőttünk le. A Noblette-völgyben (Suippestől délre) lévő vasúti építm­éyeket egy német repülőraj bőségesen bombázta Ma éjszaka léghajóink támadást hajtottak végre az angol keleti partokon Margate kikötője és vasúti épít­ményei ellen. Keleti hadszíntér: A helyzet változatlan. Egyik léghajónk Dünamünde mű­veire, valamint kikötőjére és vasúti telepeire bombákat dobott. Balkáni hadszíntér: Újabb esemény nem történt. Újabb német siker az angol vizeken. Berlin, áprils 26. A WolB-ügynökség jelenti: Előőrsi haderőnk részei az április 26-áról 27-ére virradó éjjelen a Dogger­­zátonyon egy nagyobb angol őrhajót megsemmisítettek és egy angol halászgőzöst zsákmányul ej­tettek. Jr tengerészeti vezérkar főnöke, Gerard nagykövet a német főhadiszállásra utazott. Berlin, április 27. Gerard amerikai nagykövet ma este a nagy­ főhadiszállásra utazott, a­hol kihallgatáson jelenik meg a császárnál. Görögország kereken visszautasította az entente kívánságát. Milano, április 27. A Secolo jelenti Athénből e hó 25-éről. A szerb követ Szkuladisz miniszterelnöknek ki­ejtette annak szükségességét, hogy a szerb csapa­tokat Kor­ából Szalonikiba a szárazfölda­utón át szállítsák és egyben azt az ígéretet tette, hogy a görög területnek csak szigorúan szükséges pontjait fogják érinteni és megteszik a megfelelő egészségügyi intézked­seket. A fr­nczia és az angol követ támogatták a szerb követ lépését, a­mennyiben jegyzéket nyújtottak át, a­mely azt oudja, hogy a négyes entente-hatalmak a szerb csapa­­k szárítása do­géban meg­hozták döntésüket és megígérik, hogy az időleges átvonuláson kívül semmiféle más területi megszállás nem fog bekövetkezni. __ Berlin, április 27. A Wolff-ügynökség athéni tudósítójának híradása szerint a görög kormány, válaszolva az entente-hatalmak diplomatáinak azon kívánságára, hogy Görögország bocsássa rendelkezésre az ententenak a patraszilarisszai vasúti vonalat, kategorikusan megtagadta azt, hogy egy ilyen kívánságnak még csak megvitatásába is belemenjen. ROVÁS: Azt meg kell adnunk a francziáknak: hinni, azt tudnak. Talán még jobban is, mint ámítani. Erre mifelénk képtelenségnek és hal­latlan arczátlanságnak vélnék, ha bennünket egy féléven át azzal biztattak volna : tavasz­­szal lesz a nagy offenzíva, mely az ellenségét elsöpri, s elérkezvén a tavasz, azt magyaráz­zák, hogy : Offenziva ? A legnagyobb őrültség lenne, nem teszszük meg az ellenségnek azt a szívességet, hogy ilyen bolondot cselekedjünk ! — A francziáknak azonban lehet üget beadni és be is veszik. Igaz hogy nagyszerűen adják be. Előbb tönkre kell tenni Törökországot és Bulgáriát, attól a német elveszti győzelmi tu­datát, s megpuhul az elpáholtatáshoz. S török, meg bolgár messze van, a franczia szívesen veszi, ha a muszka verekszik ott velük és porhanyóivá süti a győzelmet. Hallott is vala­mit Trapezuntról, és azt hiszi, oly közel van Szófiához, mint Verdun Párishoz, csak még közelebb, mert az út könnyebb. No meg hogy a német is vár Verdünn­él, míg Nikolajevics eléri Szófiát. * Hajunk minden szála égnek mered a rémü­lettől. A Stampa pétervári tudósítását olvas­tuk a hamvaiból feltámadt orosz haderőről. Úristen, tehát hiába véreztünk és győztünk, — kezdhetjük élülről, s ki tudja, vihetjük-e má­sodszor is ennyire. Ez az orosz sereg olyan, mint a földhöz vágott Anteusz, olyan, mint a levágott fejű hydra, — megduplázódott a veszteségektől. S micsoda pontos részletek, szivét-lelkét gyönyörködtető minden ellensé­günknek. — Hopp, megálljunk a rémülettel, késleltessük hajunk égnek meresztését. Hiszen valóságos szerencse, hogy mindezt még idején megtudtuk. A Stampá­nak és tudósítójának többet köszönhetünk minden saját hírszerzé­sünknél. Ha a mi kémeink volnának, sem infor­málhattak volna pontosabban. Hogy erre a furfangos olasz nem gondolt. Még a c­enzurája sem ! Világgá kürtölni a legtitkosabb titkokat ! D­e hát igazán nem gondoltak erre ? S ha gon­doltak rá s mégis szárnyra eresztették e titko­kat, vájjon titkok-e ezek s nem hazugságok ? S ha hazugságok, vájjon nekünk szánták-e, a kik nem hiszünk nekik, vagy a saját népeik­nek, hogy egy kicsit hadd örüljenek ? — Csak elő a fésűvel a meredt hajnak, ha az orosz sereg annyira tökéletes lenne, a Stampá­ból sohasem tudtuk volna meg. * Egy kicsit barokk ötlet volt a gallipoli partraszállás évfordulóját megünnepelni, de ha Londonban volt öröm rajta, hát nem értel­metlen. Mindenki azt jubilálja meg, a­mije van,­­ az egyik a győzelmét, a másik a ku­­darc­át. Most egy éve szálltak partra Gallipoli félszigetén, s voltaképpen csak földrajzi nuance, hogy e nap dicsőségét nem Konstantinápoly­ban ünnepük, hanem Londonban, mely külön­ben szintén szép város. Volt nagy felvonulás minisztérium és királyi család előtt, s fölvonult kétezer ausztráliai, a­kik épkézláb kerültek vissza Gallipoliról. No hát hogy ezek a vitéz katonák örülnek, hogy felvonulhatnak, az na­gyon érthető. S nem rossz szívre, hanem ke­resztyéni szerénységre vall, hogy az angol király kétezer embernek is örül, a­kik Gallipolit látták és még mindig látnak. Lapunk mai száma 16 oldal

Next