Az Ujság, 1916. szeptember (14. évfolyam, 243-272. szám)

1916-09-01 / 243. szám

Péntek, 1916. szeptember 1.­ AZ IFISAO A francziaországi k­arorvonalnak Somme­­menti szakaszán­­csaknem egy hónap óta az első nap, hogy gyalogsági támadásokra nem került a sor. A tüzérség tevékenysége és igen heves harcra azonban egy pillanatig sem szűnt meg és most is szakadatlanul tart. A tegnapi német jelentés megemlítette, hogy Poziéres vi­dékén az angolok egyes helyeken a német állásokig jöttek, a­hol elkeseredett köselharczok fejlődtek ; valószínűleg ezeknek volt az ered­ménye, hogy Martinpuichtól délre, Poziérestől keletre egy előreugró árokrészt a németek el­vesztettek. A harcz a Maas területén, néhány kis és jelentéktelen kézigránát támnádá­st­ól eltekintve, egészen elült. Az angoloknak a ma lefolyt harcz­okban új tere nyílott. A franczia-belga határon, Armentiérestől északra és délre egyszerre he­ves tüzelést indítottak az angolok és meg­felelő előkészítés után felderítő osztagaikat rajtaütésszerűl­g dobták előre. Valamennyi felderítésre szánt osztagnak előretörő­ kísz­­­lete meghiúsult. Nem bizonyos, hogy az ango­lok ezen a vidéken is valamely nagyobbszabású támadást terveznének, bár lehetséges, hogy emberfeleslegüket, melyet a Summánál folyó offenzívában alkalmazni a keskeny támadási területen nem tudnak, másutt alkalmazzák és Lillé felé egy előretörést kísérelnek meg. Igaz ugyan, hogy az angolok már hasonló tá­madásokat máskor is intéztek, de azoknak nem volt czélja egy tartós támadás, hanem német erőket akartak oda vonni. A mai tá­madásnak pedig ez újra lehetett czélja, de az ismét készen találta a németeket. A Somalénál a tüzérségi harcz állandóan igen heves volt, de gyalogsági támadás nem követte, innen akartak talán erőt elvonni, hogy más­nap már egy hatalmas tüzérségi előkészítés után induljanak rohamra. Sir Douglas Haig azonban, úgy látszik, nem vette figyelembe a németeknek már július elején tett azt a ki­jelentését, hogy a Somme-menti támadással Verdimtől egy német katonát sem vont el az entente és ez a kijelentés bizonynyal a Somme vidékére is vonatkozik, a németek innen sem fognak embert elvonni, ha az an­golok egy újabb helyen támadnak is. Hogy a németek állításai igazak, ezt már minden ellenségük régen tapasztalhatta és ennek is igaznak kell lenni, annál is inkább, miután az arczvonal mindenütt erős és meglepetés sehol sem érheti a németeket. * A szalonikui arc­, von­alon a bolgárok meg­erősítik állásaikat. Tevékenységet az entente csapatai csupán az Osztrovó-tó vidékén fejte­nek ki, a­hol hiábavaló ellentámadásokkal igyekeznek a szerbek régi állásaikat vissza­szerezni . A bolgár jelentés­ből az tűnik ke, hogy to­vábbi előnyomulás nem lesz, miután a bolgár csapatok mindenütt elérték azt a vonalat, a­melybe rendeltettek. Már tegnap világosan állott előttünk a bolgároknak ez a terve, mert az egész arcs vonal mentén állásaikat erősítet­ték meg, a­mi egyértelmű a tartós védelemre való berendelései ; tartós védelemre ugyan minden körülmény között czélszerű­ berendez­kedni, mert oly esetek, mint a szerbek táma­dását követő ellentámadás, minden veszteség nélkül nagy eredményeket biztosítanak. Teg­nap csupán egy helyen támadtak a bolgárok, Zborezkónál, a­hol a helységtől délre emelkedő magaslatok elfoglalásával állásaikat kijavítot­ták és a Moglena-völgyben minden magaslat az ő kezükben van. Az ent­e­nt­e - csap­at­o­k a bolgárok előnyomu­lása következtében támadásaikat megszüntet­ték és így szövetségesünk azt a ezért is elérte, hogy legalább egyelőre Sarrail csapatait tevé­kenységükben megbénította. A bolgárok állásai mindenütt a magaslatokon húzódnak, a véde­lemre alkalmasak, a keleti oldalon pedig a Struma folyóra és a Takinos-tóra támaszkodnak. Sarrail csapataihoz már Esszad pasa em­berei is csatlakoztak, sőt maga Esszad is ott tartózkodik. Az entente szalonikai hadserege egy angol és franczia nemzeti, illetve gyarmati, továbbá orosz, olasz, szerb és albán csapatok­ból áll, sőt voltak jelentések, melyek portugál csapatok érkezéséről is szóltak. A trónörökös katonái között. — Az Újság haditudósítójától. —. ' (Jk hadseregfőparancs­ , nokság engedélyével.J A Zlota-JAJMM. Felemelő érzés volt látni a mi derék csa­patainkat, a melyek egyenesen a. Ziota-i,ipáról jöttek a mai parádéra. Károly Ferencz József királyi herczeg trónörökös személyesen akarta látni és megdicsérni a vitézeket, a­kik valóban emberfeletti energiával, páratlan vitézséggel és lelkes odaadással tartóztatták fel ezen a frontrészen az oroszt és olyan súlyos vereséget okoztak neki, hogy napok óta immár meg sem próbálkozik újabb támadásokkal. Alig néhány száz lépésnyire a tüzérségi állásainktól folyt le a díszszemle ; az ezredzenekarok messze el­hangzó játéka közben belefult az ágyuk dör­gésébe, a­melyek halálos reggeli üdvözletüket­­küldték az orosznak. És mint béke idején, mintha a kaszárnyákból rukkolt volna ki a temérdek katona, feszes tartásban mind a hány és a Viharvert sapkája mellett a cserfalevéllel. De más a napbarnított arcz kifejezése, mint otthon béke idején volt valaha, más a szemek villanása és más az uniformis, melynek szine­­hagyott szövetén a terniszter mély sárga nyo­mott hagyott. Ma éjjel még gyilkos tűzben valamennyien: törzstisztek, ezred-, század­os szakaszparancsnokok, a ma déli nap már itt éri őket legénységük élén, a front mögött és boldogok, hogy szemtől-szembe kerül­nek egykori uralkodójukkal. A háború sok-sok fájdalmas emlékei után ime egy, a­mely aztán csakugyan feledhetetlen : a trón­örökös, a­mint parolázik baltával, huszárral, megveregeti a vállát és biztatja : mindig csak előre ! Ezek a rendkívüli hadfiak másként nem is tudnak. Bizonyíték rá a sok medálra, mely a mellüket disziti, vagy büszkén lóg alá a huszárok mentéséről. A­ki pedig idáig meg nem kapta a vitézségi érmet, a­nnak maga a trónörökös rakja fel. A trónörökös jön végig a csapatok front­ján, a­melyeket a lövész­ónákban most mások váltottak fel, előbb a tisztekkel beszélget, aztán sorba megszólítja a már kitüntetetteket. Nemcsak megszólítja őket, kezet fog velük, jól megrázza és mialatt elbeszélteti magának, ki, hol és miért kapta a kitüntetést, a kezét ott nyugtatja a baka vállán, a­mely pedig nehéz fegyverhez szokott. Javarészt magyarok mind és a trónörökös magyarul diskurál velük. Nem affele mondva csinált magyarsággal, hanem azon a nyelven, mint a baka maga. — Hol kaptad a kitüntetést ? — így kezdi és azontúl nemcsak türelmesen, de fokozott érdeklődéssel hallgatja az ahhoz kapcsolódó egész hősi történetet. — ... Aztán ki akart verni állásunkból »hangemenyébe« az orosz, de hát a mi száza­dunk neki, ott vágtuk, a­hol értük. Mire be­­esteledett, már csak halott muszka volt állá­sainkba és mi mehettünk megint előre. Előre ! Ezt a szót elkapja a trónörökös. — Derék katona vagy, fiam, — mondja — hát ezután is mindig csak előre ! — Igenis, fenség ! — hagyja helyben a balt, nem is lesz az másképp. A második, a harmadik, a tizedik, a szá­zadik mind­igy felér és a múltakra emlékezve vissza, a szeme tűzzel ég. — Derék katona vagy, igazi hős ■— hangzik egyre a királyi herczeg dicsérete, a­ki, úgy tetszik, fáradhatatlan. Már órák óta be­szélget a bakákkal, az elbeszéléseik, a hős­tetteik egyre fokozottan érdeklik, pedig még a munkája feléhez sem érkezett, mert hátra vannak a huszárok és a még kitüntetendők. Ezek most századonként előlépnek, a trón­örökös személyesen fogja őket dekorálni. De előbb a huszárokhoz indul, átveszi a parancs­nokuk jelentéseit és már folytatja is kérdezős­­ködését. A huszárok, lovon valamennyi, kivont karddal, még bőbeszédűebbek a bakáknál. A hangjuk is bátrabb, nem hiába lóhátról be­szélnek. — Miért kaptad a nagy ezüstöt ? —­ kérdi a trónörökös az első huszárt. — Mölde gehorzam, patrouilleba voltam negyedmagammal, aztán hirtelen körülfogott az orosz. De mi kivágtuk magunkat, sokat leöltünk, a­ki pedig szelidebb volt, hoztuk be magunkkal. —­ Hát te? — Fontos parancsot vittem, fenség, a svarmiéniába. A­mint jövök keresztül az erdőn, nekem jön két kozák. Az egyiket levágtam, a másikat behoztam, hát ezért kaptam. — Bátor legény vagy, igazi katona, ilyen legyél a jövőben is. — Igenis, fenség, én meg ízem változom ! Aztán egy őrmester kerül sorra, a­kinek mentéséről az arany, nagy ezüst, kis ezüst és bronz érem lóg alá. — A legszebb kitüntetéseid mind meg­vannak, a­mit katona kaphat. No, mondja el szép sorjába, melyiket hol és mivel érdemelte ki ? És az őrmester beszélni kezd : — Az aranyat elsőnek kaptam. Nyolcz huszárral átmentünk az oroszok közé, elrejtőz­tünk egy erdőbe és három napon keresztül kém­leltük az állásaikat. A vége az lett, hogy a tapasztalataink alapján elfogtunk utóbb egy egész muszka századot és rongyokba lőttünk két balériát. Mikor bejöttem a nyolcz huszár­ral, az ezredes úr nagyon csodálkozott és azt hitte, már rég a föld alatt vagyunk. Pedig, királyi fenség, kutyabajunk volt. Miután az őrmester töviről-hegyire elmon­dotta, hol kapta a többi érmeket, a trónörökös hevesen megrázta a kezét és még azután is a magáéban tartotta. Háborúnk Romániával, Mifiatrársaink romániai városokat bombáztak. Hága, augusztus 31. Tegnap osztrák és a magyar monitorok több dunamenti román vá­rost bombáztak. Bukarestben minden csöndes, csak a hadüzenet estéjén voltak tüntetések a szövetségesek követségei előtt. Légi támadások ellen messzemenő óvintézkedéseket tettek. Orosz és román csapatul: elelvomulása a Duna mentén. Karlsruhe, augusztus 31. (Saját tudósítónk­ távirata.) Svá­jczi lapok jelentése szerint a Brsevija Vjedomoszti a következőket jelenti Bukarestből : Egy erős orosz hadsereg vonul a Dobrudján keresztül Buszcsuk felé, a­hová­ egyidejűleg nagy román csapatok sietnek, a­melyeket Szaisztriánál és Gyurgyevónál vontak össze. Az egész román hadsereg Erdély ellen. Genf, augusztus 30. (Sajád tudósítónk táv­irata..) A Journal de Lausanne jelenti, hogy az egész román hadsereg vonult fel a magyar határ ellen. Bulgária ellen nagy orosz erők vonulnak. A román fendsorsg ereje. Köln, augusztus 30. (Saját tudósítónk táv­irata.) A Moldova, Carp Péter lapja írja, hogy a román hadsereg a háború kezdetén hatszáz­ezer főnyi. E szám növelése csak hosszabb hadi­­állapot után következhet be, ez azonban csak a veszteségek pótlására szolgál majd. Bolnánia íséscoros előkésselevel, Berlin, augusztus 31. Az orosz határról jelentik : A pétervári román kolónia egyik tagja kijelentette, hogy Románia már régen mozgó­sította hadseregét, még­pedig olyképpen, hogy 600.000 katona állandóan fegyverben állott. Az utóbbi napokban a tirospol—Iasii és a tirospol—remi vasutak sok trón- és tüzérségi anyagot szállítottak, a­mit rögtön Bukarest felé továbbítottak. Municzió is nagy tömegben érkezett a határra. Az aratást jórészben be­fejezték és a termést behordták. A tüzérségi és másféle municziókészletek e pillanatban elég nagyok, de korántsem elegendők egy négy hónap­nál tovább tartó háborúra. Románia nem is lesz abban a helyzetben, hogy további municzió­­szükségletét maga állítsa elő, hanem Orosz­országra lesz utalva. Zsldiállapot Romnánia és Bulgária házait. Stockholm, augusztus 30. (Saját tudósítónk távirata.) A Novoje Vrenija kifejti, hogy Ro­ 3

Next