Az Ujság, 1916. szeptember (14. évfolyam, 243-272. szám)
1916-09-01 / 243. szám
Péntek, 1916. szeptember 1. AZ IFISAO A francziaországi karorvonalnak Sommementi szakaszáncsaknem egy hónap óta az első nap, hogy gyalogsági támadásokra nem került a sor. A tüzérség tevékenysége és igen heves harcra azonban egy pillanatig sem szűnt meg és most is szakadatlanul tart. A tegnapi német jelentés megemlítette, hogy Poziéres vidékén az angolok egyes helyeken a német állásokig jöttek, ahol elkeseredett köselharczok fejlődtek ; valószínűleg ezeknek volt az eredménye, hogy Martinpuichtól délre, Poziérestől keletre egy előreugró árokrészt a németek elvesztettek. A harcz a Maas területén, néhány kis és jelentéktelen kézigránát támnádástól eltekintve, egészen elült. Az angoloknak a ma lefolyt harczokban új tere nyílott. A franczia-belga határon, Armentiérestől északra és délre egyszerre heves tüzelést indítottak az angolok és megfelelő előkészítés után felderítő osztagaikat rajtaütésszerűlg dobták előre. Valamennyi felderítésre szánt osztagnak előretörő kíszlete meghiúsult. Nem bizonyos, hogy az angolok ezen a vidéken is valamely nagyobbszabású támadást terveznének, bár lehetséges, hogy emberfeleslegüket, melyet a Summánál folyó offenzívában alkalmazni a keskeny támadási területen nem tudnak, másutt alkalmazzák és Lillé felé egy előretörést kísérelnek meg. Igaz ugyan, hogy az angolok már hasonló támadásokat máskor is intéztek, de azoknak nem volt czélja egy tartós támadás, hanem német erőket akartak oda vonni. A mai támadásnak pedig ez újra lehetett czélja, de az ismét készen találta a németeket. A Somalénál a tüzérségi harcz állandóan igen heves volt, de gyalogsági támadás nem követte, innen akartak talán erőt elvonni, hogy másnap már egy hatalmas tüzérségi előkészítés után induljanak rohamra. Sir Douglas Haig azonban, úgy látszik, nem vette figyelembe a németeknek már július elején tett azt a kijelentését, hogy a Somme-menti támadással Verdimtől egy német katonát sem vont el az entente és ez a kijelentés bizonynyal a Somme vidékére is vonatkozik, a németek innen sem fognak embert elvonni, ha az angolok egy újabb helyen támadnak is. Hogy a németek állításai igazak, ezt már minden ellenségük régen tapasztalhatta és ennek is igaznak kell lenni, annál is inkább, miután az arczvonal mindenütt erős és meglepetés sehol sem érheti a németeket. * A szalonikui arc, vonalon a bolgárok megerősítik állásaikat. Tevékenységet az entente csapatai csupán az Osztrovó-tó vidékén fejtenek ki, ahol hiábavaló ellentámadásokkal igyekeznek a szerbek régi állásaikat visszaszerezni . A bolgár jelentésből az tűnik ke, hogy további előnyomulás nem lesz, miután a bolgár csapatok mindenütt elérték azt a vonalat, amelybe rendeltettek. Már tegnap világosan állott előttünk a bolgároknak ez a terve, mert az egész arcs vonal mentén állásaikat erősítették meg, ami egyértelmű a tartós védelemre való berendelései ; tartós védelemre ugyan minden körülmény között czélszerű berendezkedni, mert oly esetek, mint a szerbek támadását követő ellentámadás, minden veszteség nélkül nagy eredményeket biztosítanak. Tegnap csupán egy helyen támadtak a bolgárok, Zborezkónál, ahol a helységtől délre emelkedő magaslatok elfoglalásával állásaikat kijavították és a Moglena-völgyben minden magaslat az ő kezükben van. Az entente - csapatok a bolgárok előnyomulása következtében támadásaikat megszüntették és így szövetségesünk azt a ezért is elérte, hogy legalább egyelőre Sarrail csapatait tevékenységükben megbénította. A bolgárok állásai mindenütt a magaslatokon húzódnak, a védelemre alkalmasak, a keleti oldalon pedig a Struma folyóra és a Takinos-tóra támaszkodnak. Sarrail csapataihoz már Esszad pasa emberei is csatlakoztak, sőt maga Esszad is ott tartózkodik. Az entente szalonikai hadserege egy angol és franczia nemzeti, illetve gyarmati, továbbá orosz, olasz, szerb és albán csapatokból áll, sőt voltak jelentések, melyek portugál csapatok érkezéséről is szóltak. A trónörökös katonái között. — Az Újság haditudósítójától. —. ' (Jk hadseregfőparancs , nokság engedélyével.J A Zlota-JAJMM. Felemelő érzés volt látni a mi derék csapatainkat, a melyek egyenesen a. Ziota-i,ipáról jöttek a mai parádéra. Károly Ferencz József királyi herczeg trónörökös személyesen akarta látni és megdicsérni a vitézeket, akik valóban emberfeletti energiával, páratlan vitézséggel és lelkes odaadással tartóztatták fel ezen a frontrészen az oroszt és olyan súlyos vereséget okoztak neki, hogy napok óta immár meg sem próbálkozik újabb támadásokkal. Alig néhány száz lépésnyire a tüzérségi állásainktól folyt le a díszszemle ; az ezredzenekarok messze elhangzó játéka közben belefult az ágyuk dörgésébe, amelyek halálos reggeli üdvözletüketküldték az orosznak. És mint béke idején, mintha a kaszárnyákból rukkolt volna ki a temérdek katona, feszes tartásban mind a hány és a Viharvert sapkája mellett a cserfalevéllel. De más a napbarnított arcz kifejezése, mint otthon béke idején volt valaha, más a szemek villanása és más az uniformis, melynek szinehagyott szövetén a terniszter mély sárga nyomott hagyott. Ma éjjel még gyilkos tűzben valamennyien: törzstisztek, ezred-, százados szakaszparancsnokok, a ma déli nap már itt éri őket legénységük élén, a front mögött és boldogok, hogy szemtől-szembe kerülnek egykori uralkodójukkal. A háború sok-sok fájdalmas emlékei után ime egy, amely aztán csakugyan feledhetetlen : a trónörökös, amint parolázik baltával, huszárral, megveregeti a vállát és biztatja : mindig csak előre ! Ezek a rendkívüli hadfiak másként nem is tudnak. Bizonyíték rá a sok medálra, mely a mellüket disziti, vagy büszkén lóg alá a huszárok mentéséről. Aki pedig idáig meg nem kapta a vitézségi érmet, annak maga a trónörökös rakja fel. A trónörökös jön végig a csapatok frontján, amelyeket a lövészónákban most mások váltottak fel, előbb a tisztekkel beszélget, aztán sorba megszólítja a már kitüntetetteket. Nemcsak megszólítja őket, kezet fog velük, jól megrázza és mialatt elbeszélteti magának, ki, hol és miért kapta a kitüntetést, a kezét ott nyugtatja a baka vállán, amely pedig nehéz fegyverhez szokott. Javarészt magyarok mind és a trónörökös magyarul diskurál velük. Nem affele mondva csinált magyarsággal, hanem azon a nyelven, mint a baka maga. — Hol kaptad a kitüntetést ? — így kezdi és azontúl nemcsak türelmesen, de fokozott érdeklődéssel hallgatja az ahhoz kapcsolódó egész hősi történetet. — ... Aztán ki akart verni állásunkból »hangemenyébe« az orosz, de hát a mi századunk neki, ott vágtuk, ahol értük. Mire beesteledett, már csak halott muszka volt állásainkba és mi mehettünk megint előre. Előre ! Ezt a szót elkapja a trónörökös. — Derék katona vagy, fiam, — mondja — hát ezután is mindig csak előre ! — Igenis, fenség ! — hagyja helyben a balt, nem is lesz az másképp. A második, a harmadik, a tizedik, a századik mindigy felér és a múltakra emlékezve vissza, a szeme tűzzel ég. — Derék katona vagy, igazi hős ■— hangzik egyre a királyi herczeg dicsérete, aki, úgy tetszik, fáradhatatlan. Már órák óta beszélget a bakákkal, az elbeszéléseik, a hőstetteik egyre fokozottan érdeklik, pedig még a munkája feléhez sem érkezett, mert hátra vannak a huszárok és a még kitüntetendők. Ezek most századonként előlépnek, a trónörökös személyesen fogja őket dekorálni. De előbb a huszárokhoz indul, átveszi a parancsnokuk jelentéseit és már folytatja is kérdezősködését. A huszárok, lovon valamennyi, kivont karddal, még bőbeszédűebbek a bakáknál. A hangjuk is bátrabb, nem hiába lóhátról beszélnek. — Miért kaptad a nagy ezüstöt ? — kérdi a trónörökös az első huszárt. — Mölde gehorzam, patrouilleba voltam negyedmagammal, aztán hirtelen körülfogott az orosz. De mi kivágtuk magunkat, sokat leöltünk, aki pedig szelidebb volt, hoztuk be magunkkal. — Hát te? — Fontos parancsot vittem, fenség, a svarmiéniába. Amint jövök keresztül az erdőn, nekem jön két kozák. Az egyiket levágtam, a másikat behoztam, hát ezért kaptam. — Bátor legény vagy, igazi katona, ilyen legyél a jövőben is. — Igenis, fenség, én meg ízem változom ! Aztán egy őrmester kerül sorra, akinek mentéséről az arany, nagy ezüst, kis ezüst és bronz érem lóg alá. — A legszebb kitüntetéseid mind megvannak, amit katona kaphat. No, mondja el szép sorjába, melyiket hol és mivel érdemelte ki ? És az őrmester beszélni kezd : — Az aranyat elsőnek kaptam. Nyolcz huszárral átmentünk az oroszok közé, elrejtőztünk egy erdőbe és három napon keresztül kémleltük az állásaikat. A vége az lett, hogy a tapasztalataink alapján elfogtunk utóbb egy egész muszka századot és rongyokba lőttünk két balériát. Mikor bejöttem a nyolcz huszárral, az ezredes úr nagyon csodálkozott és azt hitte, már rég a föld alatt vagyunk. Pedig, királyi fenség, kutyabajunk volt. Miután az őrmester töviről-hegyire elmondotta, hol kapta a többi érmeket, a trónörökös hevesen megrázta a kezét és még azután is a magáéban tartotta. Háborúnk Romániával, Mifiatrársaink romániai városokat bombáztak. Hága, augusztus 31. Tegnap osztrák és a magyar monitorok több dunamenti román várost bombáztak. Bukarestben minden csöndes, csak a hadüzenet estéjén voltak tüntetések a szövetségesek követségei előtt. Légi támadások ellen messzemenő óvintézkedéseket tettek. Orosz és román csapatul: elelvomulása a Duna mentén. Karlsruhe, augusztus 31. (Saját tudósítónk távirata.) Svájczi lapok jelentése szerint a Brsevija Vjedomoszti a következőket jelenti Bukarestből : Egy erős orosz hadsereg vonul a Dobrudján keresztül Buszcsuk felé, ahová egyidejűleg nagy román csapatok sietnek, amelyeket Szaisztriánál és Gyurgyevónál vontak össze. Az egész román hadsereg Erdély ellen. Genf, augusztus 30. (Sajád tudósítónk távirata..) A Journal de Lausanne jelenti, hogy az egész román hadsereg vonult fel a magyar határ ellen. Bulgária ellen nagy orosz erők vonulnak. A román fendsorsg ereje. Köln, augusztus 30. (Saját tudósítónk távirata.) A Moldova, Carp Péter lapja írja, hogy a román hadsereg a háború kezdetén hatszázezer főnyi. E szám növelése csak hosszabb hadiállapot után következhet be, ez azonban csak a veszteségek pótlására szolgál majd. Bolnánia íséscoros előkésselevel, Berlin, augusztus 31. Az orosz határról jelentik : A pétervári román kolónia egyik tagja kijelentette, hogy Románia már régen mozgósította hadseregét, mégpedig olyképpen, hogy 600.000 katona állandóan fegyverben állott. Az utóbbi napokban a tirospol—Iasii és a tirospol—remi vasutak sok trón- és tüzérségi anyagot szállítottak, amit rögtön Bukarest felé továbbítottak. Municzió is nagy tömegben érkezett a határra. Az aratást jórészben befejezték és a termést behordták. A tüzérségi és másféle municziókészletek e pillanatban elég nagyok, de korántsem elegendők egy négy hónapnál tovább tartó háborúra. Románia nem is lesz abban a helyzetben, hogy további municziószükségletét maga állítsa elő, hanem Oroszországra lesz utalva. Zsldiállapot Romnánia és Bulgária házait. Stockholm, augusztus 30. (Saját tudósítónk távirata.) A Novoje Vrenija kifejti, hogy Ro 3