Az Ujság, 1916. október (14. évfolyam, 273-303. szám)

1916-10-01 / 273. szám

| I 1 ' -\ / M ' | ( a A. . A X \ ‘ 1P |\ Budapest. 1916. ________ XIV. évfolyam. 273 szám.______________Vasárnap, október 1. Előfizetód &?ak • ^ 83P SZERKESZTŐS®© t « wrw«, !.i ■■ ...■■■■■■ ■ i. .... ■■■!■■| r ..........i i­­ — ----------------------------------— — - — -------------------——’ tír­M isafasMlis veresége nagyszernél. Trüsk hadosztályt korSHIcentettünk és megseshi??Zsifettünfen A foglyok száma óráré!-órára nem a zsákmány igen nagy. KSZer jelentése:­­ Hivatalos jelentés (kiadatott szeptember 30-án) : KELETI HARCZTÉR. Román harczvonal: Petrozsénytól nyugatra román előre­töréseket visszavertünk. Bajor csapatokból álló átkaroló oszlop nagy kerülővel négy nappal ezelőtt az ellenség hátában elzárta a Vörös­­torony-szoroson átvezető utat. Az ellenség minden arra irányuló kí­sérlete, hogy az utat újból megnyissa, hiábavaló maradt. Egyidejű­leg nyugatról, északról, keletről osztrá­k-m­agyar és német oszlopok előrenyomultak a Nagyszebentől délre harc­oló román hadosztá­lyok ellen. Az ellenség kétségbeesetten védekezett, a küzdelem rend­kívül véres volt. A román csapatkötelékek roncsai, minden járómű­vel használható, attól elvágva, a fogarasi hegységbe menekülnek. A foglyok száma óráról-órára növekszik. A zsákmány igen nagy, mivel az ellenség összes járóműveit, a­mennyiben meg nem semmisítheti, otthagyni kénytelen. A románoknak az erdélyi keleti arczvonalunk ellen tegnapelőtt újból megkezdett offenzívája a Nagyszeben körüli harcrok kimenetelén már nem változtathatott. Bár Fogarastól északra és Székelyudvarhelynél előretolt csoportjainknak vissza is kellett húzódnia a főerőkre, másrészt Hégentől délre német csapatok ellentámadása 11 román tisztet és 591 főnyi legénységet, valamint 3 géppuskát juttatott kezünkre. Szeptember 29-én egy császári és királyi monitor-osztály, megerősítve egy Vedette-csoporttal, egy felfegyverzett gőzhajóval és a Weichsel nevű német motoros naszáddal, megtámadta a románok corabiai kikötőjét. Az ellenséges védőberendezések leküzdése után hajóink behatoltak a belső ki­kötőmeden­c­­s­é­be, megsemmisítették a pályaudvart, a katonai kikötőberendezéseket, a múlt évben Corabiára menekült orosz felfegyverzett gőzösöket, aknajárő­műveket és uszályhajókat és végül visszavittek a flottillatelep hel­yéra kilenc­­, a kikötőben visszatartott osztrák és magyar uszály­hajót. Veszteségünk nem volt Károly kir. herczeg lovassági tábornok hadseregarczvonala. A Lu­­dova-területen a harczok tovább folynak. Egy előretörésünk alkalmával 4 orosz tisztet és 532 főnyi legénységet fogtunk el és 8 géppuskát zsákmányoltunk. Lipótbajor­ herczeg vezértábornagy hadsereg arczvonala:A Vitoniecznél ellenünk intézett orosz előretörés visszaverésétő­l és a lengyel légiónak sikeres előtér­­harczaitól eltekintve, különös esemény nem volt. DÉLKELETI HARCSTÉR. Különös esemény nem volt. Höfer altábornagy a vezérkar főnökének helyettese. A német vezérkar jelentése. Berlin, szeptember 30. A nagy főhadiszállás jelenti: KELETI HARCZTÉR. Lipót bajor herczeg vezértábornagy hadsereg üres­­vonala . A Stochod­arcz vonalon a lengyel légió egyik százada sikeres előretörést hajtott végre Litoviczé­­től délre. Vitoniecztől délnyugatra az oroszok hasztalanul támadtak. Zborovtól északra Hukalovcze vidékén szeptember 29-én éjjel végrehajtott sikeres vállalkozásunk alkalmával 3 tisztet és 70 főnyi legénységet fogtunk el. Károly kir. herczeg lovassági tábornok hadseregarczvonala: A Stara Klazura (Ludova) területtől délre és a Comanón Conta altábornagy csapatainak jól előkészített ellentámadásai teljes sikerrel jártak. A Stara Klauzuránál 4 tisztet és 532 főnyi legénységet elfogtunk és 8 géppuskát zsákmányoltunk. A kirsibabai szakaszon orosz támadásokat vissza­­v­e­r­t­ü­n­k. ERDÉLYI HARCZTÉR. A keleti harczvonalon a román északi hadsereg és a román 2. had­sereg a Görgény-hegységben a parajda székelyudvarhelyi vonalról és Fogaras felől támadásba fogott. A Görgény-hegységben visszavertük az ellenséget. Tovább délre biztosító csapataink kitértek. Német csapatok a Hortobágy-patak előtt Hégentől délre egy román oszlopon sikeresen rajta­ütöttek és visszavetették. 11 tisztet 592 főnyi legénységet elfogtak és 3 géppuskát zsákmányoltak. A szeptember 26-án megkezdett nagyszebeni átkarol­ó­ csatát megnyertük, Falkenhayn tábornok főparancsnoksága alatt német és osztrák-magyar csapatok makacs harcrok után megsemmisítőleg megverték a román hadseregnek jelentékeny részét. Az ellenséges csapatok maradványai súlyos veszteség után föl­bomolva menekültek a Vöröstorony-szoros mindkét oldalán elte­rülő úttalan hegyekben. A szorost csapataink az ellenség hátában merész hegyi menet után már szeptember 26-á­n reggel megszállták. A szorosnál a menekülő ellenséget Krafft von Delmensingen altábor­nagy bajor csapatai megsemmisítő tűzzel fogadták. A 2. román hadsereg­nek mentesítő előretörése elkésett. Csapataink a legnagyobb elkeseredéssel harczoltak, mivel tu­domásukra jutott, hogy a Németország által veszélyeztetett kultúráért az ententetal együtt küzdő kapzsi románok védtelen sebesülteket mészároltak le. A foglyok száma és a részben a hegyes erdős vidéken szétszórt nagyon jelentékeny zsákmány még nincs megállapítva. A hátszegi hegységben és a mehádiai szakaszon a románok támadásai meghiúsultak. BALKÁN HARCITÉR. Különös jelentőségű esemény nincs. Repülőrajaink a Csernavoda vasúti híd ellen és az ellenséges csapattáborok ellen sikeres támadásokat intéztek. Ludendorff első főszáll­ásmes­ter. ROVÁS: A kormány ne csodálkozzék a fölött, hogy az országban csak nagyon kevés ember hitte idáig, hogy a kormányférfiakban megvan az a szakértelem, mely az élelmezési ügyek in­tézéséhez szükséges. Két év óta titkolják a szakminiszterek ezt a tudásukat s csak a Ház legutóbbi ülésén pattantották ki a titkot, hogy ők értik a dolgukat s az élelmezési bajok okát nem a szaktudás hiányában, de a viszo­nyokban kell keresni. Hogy a boltok előtt óraszámra álldogáló asszonyok több megadás­sal viselik-e ezután a bajokat, nem tudjuk. A­mi két év alatt kiformálódott bennük, azt bajos máról-holnapra kidisputálni belőlük. Mert lám, még a szakminisztereknek is két év kel­lett, hogy megszakértsék a háború élelmezési kérdését. Mennyivel­­nehezebb hát a laikussal megértetni, hogy ez a háború, s a­mi baj ránk­szakadt az élelmezés körül, az is csak a háború. Talán jó lenne folytatni ezt a felvilágosító akc­iót a városokban, az utczán és a boltok előtt. És ha a közönség megértette, akkor meg is bocsátotta a kormánynak a bajokat. Hogy ezeket az oktató, felvilágosító ma­gyarázatokat mindenki megérti-e az ország­ban, ebben nem vagyunk bizonyosak­. Itt van Zeidl úr, a zsírkirály, a­ki 1ő­városi bizottsági tag s még­sem értené meg, ha magyarul szól­nának hozzá. Persze, Budapest lakossága ke­vés ahhoz, hogy belőle négyszáz magyarul tudó polgárt lehessen kiválogatni és a törvény­­hatóságba beválasztatni. Nincs elég magyar Budapesten­, tehát esetiekre kell fanyalodni. És nincs elég ismert nevű, a közjóért lelkesedő magyar polgár, tehát egy­­ismeretlen valakit kell oda betuszkolni, a­hol a magyar főváros dolgait intézik. Zeidl úr jól intézheti ott bent a dolgokat, ha kint csak a maximális áron felül lelkesedik a közjóért. De ne bántsuk Zeidl urat, a­ki cseh, tehát érthető, hogy »keresni« akart a magyarokon. Itt csak az az önzetlen­ség érthetetlen, hogy a­hol annyi a keresni akaró magyar, ott hogyan engedhették át egy csehnek ezt a keresetet. Lloyd­ George látta a poklot és minden borzalmát. A kinek fájnak a borzalmak, térdre esik, imádkozik, de nem káromkodik. És a kinek torkát fojtogatja a gyötrelem, hörög, vonaglik, de nem diktál czikket a magához rendelt újságírónak. Nem a pokol, de a kan­­c­ellár­ beszéde fájt az angol hadügyminiszter­nek. Bethmann-Hollvweg nem tett békeaján­latot. S hogy ennek a révén Németország ne láss­ék az erősebbnek, Lloyd-George túllic­i­­tálja a kanczellárt. Ő nemcsak hogy békéről nem beszél, de Németország szétzúzását állítja oda a háború végc­éljának, sis most már nem Németország és szövetségesei, de az entente­­hatalmak látszanak az erősebbeknek, mert ők a kérlelhetetlenebbek. Ez nagyon világos és a példa sem kevésbé az : Napóleon tizenöt évig verte Angliát, de aztán mégis Anglia győzött. Igen, győzött, de a poroszok segítségével. Wellingtonnak segítségére volt Blücher és Gneisenau. A tizenöt évi vereség most is meg­valósulhat. De a példa második fele oly messze van,­ hogy nem nyugtalanít : minden aggo­dalom nélkül tovább verhetjük ellenségeinket s tizenöt év múltán ám győzzenek ők. lapunk mai száma 36 oldal.

Next