Az Ujság, 1916. december (14. évfolyam, 334-363. szám)

1916-12-05 / 338. szám

*­ . V Diadal. Crom­k­e fényes napjára emlékeztet a Hofer­­jelentés hangja, hangulata. Mintha kalapács­­iltése­kkel adná le az események egyes rész­leteit. A nagy jelentések mellett apróbb rész­letek, az egész diadalmas szervezője mellett egyes parancsnokoknak állít erők, emléket a hadi történelemben, mely az egyes napi jelenté­sekből rovólik össze. Döntő győzelmet arattunk "Bukarestnél, a Duna egészen szabad, azaz : a mienk. Minden szándék sikerült, minden terv bevált s az egésznek diadalmas koro­nája : Bukarest sorsa meg van pecsételve. Megérezzük a sorokon a belső lázas örömet, mely , az objektív katonalelket is izgatja. S ez izgalom a jelentésből átragad mireánk. Végre ! Végre egészen átengedhetjük magun­kat a megbántott igazság helyreállítása fölött érzett nagy örömnek. A beszűérzetnek, mely ebbe­ns az esetben szintén szent, mert Isten sem veheti tőlünk zokon, hogy ekkora alávaló merényletet véresen megtörtünk. És ma, a­mikor az új orosz miniszterelnök azzal rémít bennünket, hogy Konstantinápolyig meg sem áll. Egyelőre Bukarestről van szó, mely alatt orosz seregrészek megtanulták a futást és megsemmisítést. Egyelőre a segítőjét, a czinko­­sát sem tudja megoltalmazni irtózatos hara­gunktól, egyelőre jajgatás és sikoltás tölti be a remegő országokat, melyek nem akarnak nekünk megkegyelmezni. Bukarest sorsa eldőlt s ezzel Románia sorsa, el van intézve. Mellékes, mikor, meny­nyit hódítunk el e fejét vesztett kadáverből. Erkölcsileg el van döntve, hogy jaj a hit­szegőknek s jaj azoknak, a kik az entente hen­­­czegéseitől megszédülnek. Jaj ennek a kapzsi nemzetnek, mely azzal, hogy mások leigázására pályázott, elvesztette­m a maga létéhez való jogot és képességet. Most reménykedhetnek abban, a­kiről már tudják, hogy bízni benne nem lehet : az orosz erőben és az orosz hű­ségben. Mi pedig a nagy öröm közepette meg­­indultan gondolunk a román merénylet kez­detére, mely veszedelmet soha, de megpróbál­tatást, sok drága veszteséget jelentett békés polgáraink vérében és vagyonában. Az üvöltést halljuk meg, mely a Marosig rémített. Templo­mainkat gyalázták meg az alávalók, a­kik most rémülten s fejük vesztetten szaladnak versenyt a pusztulással a meztelen életért. Tudtuk, hogy ez a végük ki nem kerülhető, de védtelen polgárokat raboltak ki, fogoly hősöket mészáro­ltak le és csonkítottak meg, — mindez a feneketlen gonoszság az é­gbe kiáltott boszuért és a boszu ime beteljesedett. Buka­rest, az összeesküvés fészke, a becstelenség szülőhelye érzi a kezünket. Az utolsó szívós ellentállás ellenállhatatlan fegyverünkkel szem­ben megtört. Csak bízzanak tovább, jobban mondva : tegyenek továbbra is úgy, mintha bíznának az orosz segítségben, mely mindent vissza­fordít. Ha akarna az orosz, sem tudna, ha tudna, sem akarna a­ hitvány Romániáért akármit is koc­káztatni a maga külön érde­keiért. Hiszen ezeknek szolgálatára csábította bűnre Romániát, s ha Románia neki nem használt, esze ágában sincs, hogy ő használjon Romániának. Valamikor megtépte azt a Ro­mániát, mely győzelemhez segítette. Ugyan mit csinálna azzal a Romániával, mely csúfos vereségekhez juttatta ? Babér illeti e hadjárat minden részesét, mely a mi részünkről épp annyira az igaz­ságért való szent hadjárat, a­mennyire a le­tiport ellenség részéről a legalávalóbb rabló­­hadjáratnak indult. Örömünket e népet ért pusztulás emberi vonatkozása nem zavarhatja. Az orgyilkos szerbben meg tudtuk becsülni az utolsó lehel­­létig küzdő hőst, — a vadul és esztelenül gyalázkodó francziában tisztelni tudtuk a honszeretet lobogását, — Románia irányában nincs mit megértenünk, nincs mit tisztelnünk. A rablógyilkost föl kell akasztani és Romániát meg kell semmisíteni. Ezt az igazság mondja* bíró ajakával. A 25 UJSiUS Kedd, 1916. deczember S. A stáfeszsi­mai kápa. A* efisS román SsccSssszegeS teiges©» megverifik. — MyoSsseser fogoly, SS &gyasB sok vasuli és nRészvetetlen a ssákmárey. — Had­mfiveBsftemk SerwsEeraSGm toafadnaSc tawá&iSj eaf harisokra vaei kilátás» BuftarosttSI dSIn^aagatoa a raswáníkat •JBsszas2©i?it©ftS«sk, délre eras orosz* rosazn SanraasS s»ka* vérjünk' vissza. %ugai—Románián­an rekedt csapa­tok feimsrssof&dfiak; a dunai kaszás egészen ezaked. — Az oroszok stssig tá­madt sa áll sajátos m­eny5a53*ts «safe a déli szárnyon volt erős. — S .pz vsdákéR­ars?s ágyai­ és sketaveiSfar. — S^ossassSirnál a sserfeek egy magaslatot elS®g8a34ak. Mackensen csapatai Közép-Romániában nagyjelentőségű és győzelmes harczokat vívtak. A győzelem teljes és alapjait már akkor fektet­tük le, a­mikor Targu-Jiuról a románokat meg­vertük. A csapatok összműködése, kiváló tel­jesítményei és a biztos győzelembe vetett hit­ből merített lelki ereje csodálatos nagy kihatású győzelmekre vezetett. Az egyének kiválósága úgy a harc­ban, mint a parancsnoklásban ér­vényesül és ha e kettő együtt jár, úgy mint azt a romániai h­arczokban igen jól láthatjuk, akkor az entente minden erőfeszítése hiábavaló és tervei a biztos alapot nélkülözik. A Targu-Jiunál kivívott döntő győzelem adta meg a jelet Mackensen dunai átkelésének ; mi ebből nem láttunk mást, mint hogy az egyik segíti a másikat és e közben mindkettő előre jut. Mikor azután északról és délről jövő se­regeink egyesültek, akkor a vezetés megkönnyí­tésére az egész támadó arczvonal egy főparancs­nokság­a Mackensen alá került. Innen kezdve a hadműveletek főiránya kelet felé mutat, de ezt a dunai sereg észak felé, a Kárpátok­ban levő csapatainknak dél felé való törek­vése egészíti ki.. Ludendorff jelentése ki­emelte, hogy az egyesülés után — az Olttől — új hadműveletek kezdődtek. A hadvezetőség számításai részleteikben talán csak a két had­­term­­ egyesüléséig tartoztak egy szakaszba és ezután egy uj, szép és nagy terv kivitele kö­­vetkezett, melynek ma az I. román hadsereg teljes szétverésével ismét egy uj szakasza kezdődik. Romániai hadseregünk, melyben németek, magyarok, osztrákok, bolgárok és törökök harczolnak, a most megnyert csatát az Argesul völgyében kezdte vívni és támadása központiam volt. A dunai haderők északkelet felé, Falkers­­havn csapatai keletnek és Krafit, valamint Morgen tábornokok a Kárpátok sejtjeiről dél­keletnek támadtak. Valamennyi csapatunk harcza tervszerűen és eredményesen folyt le, de azért volt rá eset, hogy egyes seregtestek, mint a 41. német hadosztály gyorsan legyűrték az ellenség erejét és nagyobb tért nyertek. Az ilyen csapatokra gyakran a győzelem teljes kiaknázása vár. A Nagyszebent­ől délre vívott csata után Kraff von Delmensingen a Vörös­­toronyi-szorosnál állta útját a visszaözönlő és megvert románoknak és most hasonló helyzetet aknázhatott ki Schmidt von Kno­­beldsdorf tábornok gyorsan előre jutott 41. számú gyalog-hadosztályával. A­mikor a minden oldalról szorongatott első román hadsereg ereje meg volt törve és menekülő csapatai északról és nyugatról Titu (vasúti és útcsomó­­pont Bukarest és Pitesti között) felé igyekeztek, hogy innen tovább kelet felé meneküljenek.

Next