Az Ujság, 1917. április (15. évfolyam, 88-112. szám)

1917-04-27 / 110. szám

Péntek, 1917. április 27. AZ ÚJSÁG — Zita napja. Április huszonhetedike luc­­cai Szent Zita napja, az a nap, melyen az egy­ház megtiszteli a szent életű cselédleánynak, a béketűrés, az alázatosság és az irgalmasság megható példaképének emlékét. Csak néhány hónapja, hogy ez a nap, annál a névnél fogva, a mely szinét-alakját megadja, drága napja a magyarságnak. Zita napján megindultan és büszke szivet gondol minden magyar ember arra a felségességében is gyöngéd, finom lé­lekre, ki ma az ország első asszonya. Első ab­ban is, hogy belőle sugárzik ki a fekete gyász­nak ebben a korszakában a szeretet fényes­sége. Mint vigasztaló géniusza áll ágya fejé­nél a beteg emberiségnek, mint óvó, gondozó, gyógyító tündére jelenik meg álmában a sze­gényeknek, a nyomorultaknak és azoknak, ki­ket olyan anyai szeretettel vesz körül: a gyer­mekeknek. Jól tudjuk, mi mindent köszönhe­tünk nemes szivének. Hány tartalmas akc­iót, a­melyeket nemcsak megindított, hanem meg is szervezett a háború szerencsétlenjeinek kise­gítésére. Április huszonhetedikén üli meg elő­ször koronás fővel nevenapját. Gyöngéd ter­metén még a gyász ruháját viseli ezúttal. Bár múlna el úgy az elkövetkező esztendő, hogy mire megint megfordul véres földünk a nap körül, Zita napját a béke színeiben, ragyogó fehérségben ülhesse meg Zita királyné. — Levélcsere az Oroszországban levő foglyokkal. Felkértek az alábbiak közlésére : A Hadifoglyokat Gyá­­molító és Tudósító Hivatalnak tudomására jutott, hogy az orosz hadifoglyoknak továbbított levelezések az orosz c­enzúrán oly tömegben fekü­sznek, hogy azok továbbítása egyáltalán nem várható. Ennek a torlódásnak oka főleg az, hogy a közönség az orosz hadifoglyokkal feleslegesen sokat levelez. Ismételten felhívjuk tehát a közönséget, hogy az orosz hadifoglyokkal való levelezések biztosabb lebonyo­­líthatása érdekében legfeljebb csak kéthetenkint és akkor is csak a legszükségesebb dolgokról, röviden, levelező­lapon írjon. A hadifoglyoknak is előnyösebb, ha a kéthe­­ten kint írt rövid közleményt biztosan megkapják, mint hogyha a sűrű levelezések teljesen elmaradtak. Figyel­meztetjük továbbá a közönséget, hogy levelezéseinél ke­rülje az Oroszországban kevésbbé ismert magyar nyelvet és használja a német, franczia és angol nyelvet. — Geduly Gyula a bécsi műegyetem disz­­doktora. A király jóváhagyta a bécsi műegye­tem tanári karának azt a határozatát, a mely­­lyel felsőtömösi Geduly Gyula miniszteri taná­csost, nyug. máv. igazgatót, jelenleg a m. kir. Közlekedési Múzeum igazgatóját, a vasutak műszaki fejlesztése körül szerzett érdemeinek méltánylásául, a technikai tudományok dísz­­doktorává kinevezte­.­­ A pesti 1-es honvédek elesett hősei. A budapesti 1. honvéd gyalogezred pótzászlóalja elhatározta, hogy az ezred elesett hős tisztjeit hadapródjelölt-őrmestertől fölfelé életnagyságban megfesteti és életrajzukat meg­hatja. A pótzászlóalj parancsnokság felkéri az alább fel­sorolt elesett hősök hozzátartozóit, hogy közöljék vele nevüket és lakásukat (1. honvéd pótzászlóalj, hadtörté­­nelmi csoport., Budapest, I. Ferencz József laktanya) , Klein Károly százados, Hausner Dezső, Szilas Nándor fh. tart. főhadnagyok, Jónás István, Kármán Imre, Koós Béla, Meehtner Vilmos, Komáromiy Ferencz, Kansai Béla tart. hadnagyok, Keresztury Béla, Kökény Kázmér, Gócé Kálmán zászlósok, Schwab Gyula, Antreu Gyula, Schober Gyula, Sommer Károly, Maczkó Imre, Heisler- Gyorgyovánszky Ferencz hadapródok, Alexander István, Száva Gábor, Rieger István hadapródjelöltek. — Kotta a királyné könyvtárában. Grosz Dániel őrnagy neje Koronázási induló czímű szerzeményét Zita királynénak ajánlotta. A fő­­udvarmesteri hivatal a főpolgármester útján most arról értesítette, hogy a királyné a szer­zeményt legkegyelmesebben elfogadta. A kotta eladásából befolyó teljes jövedelem a megva­kult katonák javára szolgál.­­ A 29-esek hétfői hangversenye a műsorra való tekintettel pontban s/17 órakor kezdődik. A közönség érdeklődése az est iránt impozánsnak m­ondh­tó. Herczeg Ferencz gyönyörű prológusát Beregi Oszkár, Nemzeti Színház művésze mondja el. Adler Adelina és Rózsa La­jos énekének a zenekarkiséret fokozottabb érdeklődést fog biztosí­tani. Ezen az estén indul művészi hírnév meg­hódítására Arányi Ferencz, Sch­uk Lajos és Revere Gyula. A második részben szinrekerülő »Nürnbergi balta­« szere­peit Serák Márta, Dalnoki Viktor, Hegedűs Ferencz és Kertész Ödön, a m. kir. Opera művészei játszszák. A nagyszerű honvédzenekar Fricsay Richárd karnagy ve­zetése alatt áll. Oly hatalmas művészi erők álltak tehát a derék 29-esek ügyének szolgálatába, hogy e hangverseny méltán számíthat a kényes ízlésű magyar zene világ leg­teljesebb elismerésére. — A veszprémi főispán halála. Veszprém­ből jelentik: Hunkár Dénes, Veszprém megye főispánja ma délután hosszas betegség után veszprémi lakásán meghalt. Hatvanhat éves volt. Mintegy két hónappal ezelőtt megsebezte nyelvét s a múlt hónap közepén Budapesten e miatt meg is operálták. Hunkárt a koan­eziós kormány nevezte ki főispánnak, de a munka­párt is megtartotta, mint régi 67-es elvű férfiút — izraelita istentisztelt. a budapesti aut. ortodox m*. hitközség templomaiban (VH., Kazin­czy-utcza 29—31. sz. és VII.­ Király *u. 1. Br. Orczy-féle ház) szombaton az első istentisztelet reggel 7 óra 15 perczkor, a második 0 órakor kezdődik. Szombat kezdete pénteken este 7 óra 45 perczkor, végre szombaton este 8 óra 25 perczkor.­­ Tímár Szaniszló meghalt. A magyar új­ságíróda­­lomnak gyásza van. Meghalt Tímár Szaniszló, a Magyar Híradó kőnyomatos újság felelős szerkesztője, az újságírói régi gárda egyik legszimpatikusabb tagja. Mindössze öt­­vennyolc­ éves volt, de életének utolsó eszten­deje egyszerre aggastyánt formált a jobb sorsra méltó emberből. Lelki egyensúlyát megingatta 19 éves derék fiának hősi halála. Egy másik fia is elhalt már régebben. Katona fiának a harcrtéren történt eleste siettette a tüdővészes apának gyors összeroppanását. Tímár Sza­niszló fiatal korában orvosi pályára készült Ekkor történt, hogy a lóvasat elgázolta és bal­keze súlyosan megsérült. Ezért abbahagyta az orvosi tanulmányt. Eleinte apróbb megfigye­léseket írt egyes lapokba. Csiky Gergely, a hetvenes évek hírneves drámaírója fedezte fel benne az írói hivatottságot és bevitte őt az Egyetértés szerkesztőségébe, a­hol színházi bí­rálónak szerződtették. De csakhamar szélesebb körben­­ is érvényesült. Esztétikai értekezései, finom és közvetlen tanulmányai, művészi tol­lal megírt tárczái a magyar olvasóközönség kedvelt olvasmányai közé tartoztak. Az Újság is gyakrabban közölt tőle igen sok lelki érzés­sel és tisztult felfogással komponált novellá­kat, a­melyek híven tükröztették vissza egy­szerű, szerény, disztingvált egyéniségét. Van­nak könyvei, a­melyekkel annak idején sok el­ismerést aratott. Ilyenek Az arany borjú, Az élet vásárja novellás kötetei és A selyem és a rongy czímű regénye. Életének utolsó éveiben a sors valósággal üldözte. A sok szomorúság között volt egy olyan is, a­mi már valósággal operettszerű volt. De ez is hozzátartozott az ő hagyományos „pech“-jéhez. Mint egy esti lap segédszerkesztője vagy hat évvel ezelőtt na­ponként lapszemléket közölt lapjában a reg­geli lapokból, így szemlét közölt egy ízben a Népszavá­ból is, a­hol egy fulmináns czikk je­lent meg a munkástüntetésről. Az ügyészség eljárást indított a czikk miatt. És ekkor meg­történt az a hallatlan furcsaság, hogy a buda­pesti esküdtek az inkriminált czikk tulajdon­képpeni szerzőjét, a Népszava czikkíróját nem vétkesnek mondták ki és ezt a bíróság felmen­tette. A következő hónapban pedig egy másik esküdtbíróság a czikkből néhány sort mint lap­szemlét közlő Tímár Szaniszlót az izgatásban vétkesnek mondta ki és a bíróság fogházra és pénzbüntetésre ítélte. Tetőtől talpig tisztességes, komoly, jóra­­való ember volt, özvegyére és egyetlen leány­­gyermekére egy becsületes nevet hagy, mint egyedüli örökséget. Betegsége alatt minden lá­togatójától elbúcsúzott, mindenkinek megmon­dotta, hogy e földön nincsen­ többé viszont­látás. Halálának hírére az Otthon hírlapírók körének és a Budapesti Újságírók Egyesületé­nek épületére kitűzték a fekete zászlót. Teme­tése vasárnap délelőtt fél 11 órakor lesz a rá­koskeresztúri temetőben. A Szentegylet dísz­sírhelyet ajánlott fel az elhunyt író földi ma­radványai részére. Emlékét pályatársai meg­különböztetett tisztelettel fogják ápolni. A ma­gyar közönség pedig bizonyára sok részvéttel fogja enyhíteni a gyászoló család fájdalmát. Megérdemli a jó emberek szeretetét az, a­kinek kihűlt szívében csupán csak a szeretet érzése talált fészket. — Gyemiskek az özvegyekért és árvákért, a Muraközy­elem Iskola (József-körút - 31/b. I. 3.) növendékei az intézet helyiségeiben április­­29-én, vasárnap, délelőtt 11 órakor elő­adást rendeznek az Özvegyek és árvák alapja javára. Belépődíj 2 korona.­­ — Május elseje — a szocziáldemokraták bé­ketüntetése. Bécsből telefonálják nekünk. A német-osztrák szocziáldemokraták orgánuma a lap élén ezt közli: A pártelnökség Berlinbe küldött delegá­ciójának jelentése alapján és a magyar szo­­cziáldemokratákkal egyetértően a pártelnökség és az osztrák munkásszakszervezetek bizott­sága egyidejűleg elhatározta, hogy Ausztria és Magyarország proletariátusa békekészségének dokumentálásául május elsejét munkaszünettel ünnepüki meg. A munkások május elsején gyű­lést tartanak, a­melyben a világi béke mellett foglalnak állást. Hogy ezt a tüntetést a lehető leghatásosabbá tegyék, ezúttal a gyűléseken semmi egyéb, nevezetesen semmiféle belpoliti­kai kérdés nem tűzendő napirendre. Május 2-án a munkások ismét rendesen munkába lépnek. — »Az Irodalom Erdélyért* megtartotta könyvsorso­­lását és a megnyert tárgyak május 25-éig a Franklin-Tár­­sulatnál (IV., Egyetem-utcza 4.) vehetők át. A sorsolási jegyzék minden nagyobb könyvkereskedésben megtekint­hető. Az akczió fényes anyagi eredménynyel járt, a­mennyi­ben a Dunapalotában megtartott fedélutánnal együtt a nemes czélra összesen 11.908 koronát jövedelmezett. A bizott­ság cs után mond' hálás köszönetet mindazoknak az ember­barátoknak, a kik az ügyet támogatták és felülfesetésekkel hozzájárultak sokat szenvedett erdélyi véreink felsegitéséhez. — Művészek hadi kitüntetése. A király a háborúban a művészeti és hazafias­ emberbaráti téren szerzett kiváló érdemei elismeréséül Li­geti Miklós szobrászművésznek a Ferencz Jó­zsef D­ropd hadidiszítményes középkeresztjét, to­vábbá a háborúban a művészet terén szerzett kiváló érdemeik elismeréséül Maróti Géza szobrásztanárnak és Vadász Miklós festőmű­vésznek a Ferencz József-rend h­adidiszítmé­­nyes tiszti keresztjét s végül az ellenség előtt a művészet terén szerzett kiváló érdemei el­ismeréséül Mednyánszky László báró festőmű­vésznek a Ferencz József-rend hadidisziízmé­­nyes tisztikeresztjét a vitézségi érem szalagján adományozta, — Tömörkény István temetése. Szegedről jelentik. Sok ezernyi közönség mélységes meg­hatottsága mellett temették ma Szeged nagyi íróját, Tömörkény Istvánt. Főleg a tanyai nép, az elhunyt költő kedves magyarjai zarándokol­tak végtelen sorokban be a városba, hogy jelen legyenek az ő lelki életük legkitűnőbb tolmá­csának, az ő nagy megértőjüknek végső tisztes­ségénél. A Tisza partján épült Kultúrpalota oszlopos előcsarnokában állították fel a rava­talt. A koporsót a Jókai-lepellel borították be, a csarnokot fekete posztó borította. A tisztelők a koporsó mellett megszámlálhatatlan virágot és koszorút helyeztek el. A koszorúk között ott volt Szeged város, a Dug­onics-Tár­saság, a Pe­­tőfi-Tár­saság, a Budapesti Újságírók Egyesüle­­tének és a Magyarország szerkesztőségének ko­szorúja. Délelőtt tíz órakor a belvárosi Szent Demes­ter-templomban az elhunyt lelki üdvéért gyász­istentisztelet volt, melyet Várhelyi József pré­postplébános czelebrált nagy segédlettel. Az is­tentiszteleten a rokonságon s előkelő közönségen kívül megjelent Somogyi Szilveszter dr. pol­gármester vezetésével Szeged város törvény­­hatósági bizottságának küldöttsége, a városi tanács, az állami, a városi és egyéb közhiva­talok vezetői, a budapesti irodalmi és hírlap­írói egyesületek küldöttei és a szegedi hírlapok szerkesztőségei. A temetés délután négy órakor folyt le igen nagy részvét mellett. Várhelyi József pré­postplébános megkezdette az egyházi funkcziót. Hat fekete mén által vont halottaskocsin vit­ték Tömörkény István koporsóját a belvárosi római katolikus temetőbe. Az egyházi szertartás után a szegedi Dugonics-Társaság nevében Balassa Ármin dr., a Petőfi-Társaság nevében Pakots József, a Budapesti Újságírók Egyesü­lete és a Magyarország szerkesztősége nevében Szakács Andor felelős szerkesztő, a Szegedi Napló nevében pedig, melynek főmunkatársa volt a megboldogult, Móra Ferencz főszerkesztő, búcsúztatta. A beszentelés után a színtársulat énekkara gyászdalokat énekelt — Csererokkantak hazaérkezése. Orosz hadifogság­ból visszaérkeztek és jelenleg Kolinban, a cs. és kir. tar­talékkórházban vannak a következő magyar csererokkan­­tok: Knapp Alfréd őrnagy 4. huszárezred, Virágh Vital E­mir hadnagy 28. honvédezred és a következő legénységi álló­­tványbeliek : Juranics Károly 15. gy. e., Kemény Lajos SI., Zöld István 3., Gáspár János 3., Gáli Lajos 5., Juhász György 11., Túsz Lajos 66., Balogh Lajos 15., Balogh Bálint 29., Bándy László 21., Bankó Ferencz 17., Barna Mihály 3*^ Barna Ferencz 6., Bilischitz Ferencz 30. munkasos x0kg, Bordás Sándor 1. huszárezred, Bodó Ferencz 2. gy. e., Cervea György 50., Cservenáth János 6., Császár Zsigmond 18., Csekli János 20., Diószegi Sándor 9., Dornbach Jakab 43., Forgó Pál 46., Galvuca József 9., Korvát István 18. Illés József 6., Ivancsó János 11., Jakabházi Lajos 32., Kál**­mán János 22., Juricska József 5., Király Mátyás 17., Kalá­­nyos Illés 23., Krekacz István 18., Leopold Sándor 83.« Linczig József 29., Lőrincz József 52., Lukács Kálmán 31.« Lupu Péter 32., Markovics János 19., Moldován Vitán 32., Molnár István 14., Molnár István 19.,­Németi Sándor 43.« Orosz József 20., Pécsi István 23., Pete József 60., Pap Már­ton 31., Pap József 5., Trácz Ferencz 18., Rosenberg Ede 52., Rudics Péter 86., Rumán András 16., Simó József 82., Stoll János 10. huszár, Szabó Dalos 34. gy. e., Szabó­ Miklós 68.« Szekeres Gábor 101­, Szilczer Gyula 52., Talpas Ágoston 21.« Tóth Ferencz 17., Vadas István 5., Vali Ferencz 5., Vereb János 86., Bolvári Imre 22. gyalogezred. — A bolgárokért. A bolgár Vöröskereszt támogatására alakult magyar országos bizott­ság képviseletében Apponyi Albert gróf elnök, Hegedűs Lóránt dr. alelnök, Ellinger Gyula igazgató és Nedkov Tivadar budapesti bolgár főkonzul szombaton Szófiába utaznak, a­hol Ferdinánd bolgár czárnak és Eleonóra király­nénak át fogják adni a sebesült bolgár katonák­ javára eddig gyűjtött magyar adományt. Ebből az egy millió koronát meghaladó összegből Szófiában állandó magyar kórházat fognak lé­tesíteni. Ugyancsak ez a bizottság viszi azokat a­ képes levelezőlapokat, a­melyeken a magyar társadalom minden rétege a bolgár nemzetet üdvözli. Eddig hétszázezer ilyen üdvözlőlap van együtt, a­melyek magyar stílusban készült ládákban kerülnek a bolgár királyi pár elé. A kávésipartestület közgyűlése. A Budapesti Kávésipartestület ma délután tartotta 102-ik rendes évi közgyűlését Harsányi Adolf elnöklésével. Az elnök a közgyűlést hosszabb beszéddel b­irdette meg. Az évi jelentés, melyet Havas Nándor dr. titkár ter­jesztett elő, részletesen megemlékezik a kávésipar hely­z­­etéről és az ipartársulatnak a háborús mozgalmakban való részvételéről. A hadbavonut munkásokat jelentékeny ösz­­szeggel támogatták. A tagok száma 308, a társulat tiszta vagyona pedig 83.000 korona. A közgyűlés úgy az évi jelen­­tést, mint a zárszámadást egyhangúlag elfogadta 63 a fel­­mentést megadta. Ezután azoknak a kávéházi alkalmazottak­­nak megjutalmazása következett, a­kik 30—50 esztendeje működnek e szakmában és hosszabb ideje vannak egy hely­ben alkalmazva, öt ilyen kiváló munkást tüntetett fe az Országos Iparegyesület az ezüst diszéremmel és az elnöknek, valamint Soltész Adolf dr.-nak, az Országos Iparegyesület igazgatójának és Goretzky Zsigmond két, elöljáró­­iparható­ság­ biztosnak elismerő szavai után átvették az erről szóló elismerő oklevelet. Végül a választmányból kilépő tagokat választották meg újra. Megelőzőleg a budapesti kávésok szö­­vetsége tartotta rendes közgyűlését Gárdonyi József elnök* !•’ ével 03 a jelentések tudomásul vétele* után a régi tisztikart­ újból megválasztották. •— A koronázási «­omb lehordása. A koro­názási dombot, a­mely a Szent György-téren közel négy hónapig­ állt fenn, végleg lebontot­ták. A domb betontalapzatának szétfejtése ne­hezen ment és csak most tudták befejezni. A Szent György-térről, illetőleg a budai Várból ezzel eltűnt az utolsó koronázási emlék is és a királyi palota előtt elterülő tér újra vissza­nyerte rendes képét. ■- 7

Next