Az Ujság, 1917. szeptember (15. évfolyam, 218-243. szám)

1917-09-01 / 218. szám

Szombat, 1917. szeptember 1. AZ Ú­JSAO A nyugati fronton csak a tüzérség vívott élénkebb harczokat Flandriában, Lensnél, a Chemin des Dameson és különösen Verdimnél, a­hol a Maas két partján a romboló tűz nagy hevességet ért el. Itt úgy látszik újabb gyalog­sági harczokat várhat­uik. Különben csak elő­téri és kisebb harczok folytak le, melyek Kiensnél eltartottak az est beálltáig, Le Catelet­­nél pedig a németeknek nemrég elvesztett álla­taik egy részének visszavételével helyi sike­reset is hoztak. A nagy helyzetre semmi be­folyásuk ezeknek a csatározásoknak nincs. Ők tizenegyedik Isonzo-csata. Váltótéti helyzet az Uense-fronton. Köln,augusztus 31. A Kölnische Volks­­zeitung kü­lönturtósítója jelenti, ho­zú kedd ó­t­a az Inon­zo-fronton változás állott be. A­z ellenséget a Lo­m-t­e­n­s­i­k­o­n, a W­i­p­­p­a­c­h-v­ölgyben, különösen a San Gab­rielen, a harczok középpontjában érzékenyen megverték. Az olaszok sú­lyos veszteségeket szenvedtek. Az ellenség felismerte az osztrák-m­agyar I­son­ic­o-f­r­o­n­t megszilárdulását és kezdi magát be­ásni. A harczi helyzet az osztrák­­magyar fegyverekre nézve kielégítő. A front minden további támadás ellen biz­tosítva van. Az offenzívának lesznek még ütórezgései, de operatív tekintetben az osztrá­k-m­agyar fegyverekre nézve sikeresév­el intézettnek tekinthető, eless Trieszt kifizítésérő­l. Az olaszok minden alkalommal, a­mikor az osztrák-magyar Isonzo-arozvonalj­ át, akarják törni, mindjárt elterjesztik azt a hírt, hogy Triesztet kiürítjük. Ezzel a mesével azt a benyomást akar­ják kelteni, hogy az osztrák-magyar hatóságok elveszettnek tekintik a várost és meg akarják menteni, a­mit megmenthetnek belőle. Így tör­tént a tizedik és most a tizenegyedik isonzói csa­tában is. Most azonban még ki is bővítették a mesét azzal a pótlással, hogy Triesztet mi ma­gunk kifosztottuk. A Fopolo d’Italia azt jelenti, hogy minden múzeumból és templomból, vala­mint magánkézből is elraboltak minden műkin­cset és küüönvonaton Bécsbe vitték. Most már tizenegyedszer állapítjuk meg, hogy ebből a mesé­ből egyetlen szó saru igaz. Most épp oly kevéssé intettük ki Triesztet, mint ezelőtt, mivel az olaszok ebben, a csatában sem győztek meg bennünket ennek intézkedésnek a szükséges voltáról. Gyermek-tanu­lm­ány. Irta Pakets József. Pelsőczöt kétszer látogatta meg az isten csapása, egyszer negyvennyolczban, a­mikor a doni kozákok fölették a pelsőczi kertek vala­mennyi sárga ugorkáját, nem feledkezvén meg közben az otthom maradt asszonyok, aggok és gyermekek lemészárlásáról sem, másodszor pedig, a­mikor az ő véghetetlen bölcseségében, a­melynek titkos czéljait nem látni, úgy intéz­kedett, hogy a kis Máthé Miklós a pelsőczi­­ patak mentén élje végig ártatlan ifjúságának gyermekörömeit. Két szép épület volt Pelsőczön, az egyik­­ báró Mitkovicsé, egy Horvátországból ide­­szakadt könnyelmű mágnásé, a másik a Máthé­­aké. Az utóbbi volt az ódonabb, tehát az­mponálóbb. Nagy kastélykert közepén, szá­zados jegenyék és gesztenyefák közül fehérlett ki oszlopos homlokzatával, a­melynek görögös stílusa volt és párkányzatán finom reliefben­­meg volt örökítve az első Máthénak vitézi csete. A kastélykerten át csörgött végig a pel­­sőezi patak. Egy kicsi hegyi ér, a mely, mire leért a völgybe, kiszélesedett három-négy mé­ternyire, de már Pelsőer alatt malmot is tudott hajtani. Az arisztokratikus Máthé-kertben igen szerényen viselkedett a kis patak. A buja tuja­­bokrok, páfrányok és mogyorócserjék között halk csörgéssel bujkált végig és engedelmesen tűrte, hogy fürdőházat is verjenek a hátára. Ebben a fürdőházban lubiczkoltak nyári délutánokon a Máthé-család rokonhölgyei, sőt a csöpp Mitkovics baronesszek is idekérez­­kedtek. A kis Máthé Miklósnak ez a patak volt a­­ birodalma. Pőrére vetkőzve itt szaladgált egész nap, kezében vérvesszővel bőszen csapkodta a siro-­zepegó patak hátát, itt eszelte ki azokat a hunczutságokat, a­melyekkel holtra kínozta egész Peleéczet. Rendes mulatságai közé tartozott a csalán­­eregetés. Mikor tudta, hogy a fürdőházban ott libiczkol az egész asszonyrokonság, titkon csalánokat dobott a vízbe, a­melyek bukdá­csolva siklottak lefele a fürdőháznak, a­honnan aztán néhány pillanat múlva a legkétségbe­­esettebb sikongatások hangzottak ki. Ez pokoli mulatság volt. A fehér asszonyi testeket vér­vörösre marta a csalán, a kis Mirkovics baro­­nesszeket hidegvizes ruhával kellett borogatni még harmadnap is. Nagyon gyönge, finom bőrük volt. A kastélykert közepén egy nagy medencze állott. Általában arra szolgált, hogy a patak vizét beléje eresztve, onnan öntözzék a kert virágait, a­melyeknek hagymáit messze földről hozatta a virágkedvelő Máthé Lajosné. A medenczéhez a patakból, földalatti csatorna vezetett, a­mely rendesen el volt zárva. Nyáron, a­mikor a szárazság miatt amúgy is sekélyebb volt a patak vize, a falubeliek sínylették meg, ha a Máthé-kertben vizet eresztettek a meden­­czébe. Minden két hétben egyszer esett meg ez, de ilyenkor a Máthé-kuk­ásból kiszentelt a községi bíróhoz, hogy doboltassa ki : ezen a napon ne vigyen senki búzát őrletni a malomba, mert kevés lesz a víz a patakon. Egy délután azonban az történt, hogy mikor legtöbb munka volt a malomban, hir­­t­len kiapadt a pelsőczi patak. Halomba álltak a zsákok a garat alatt, de hiába, víz nem jött a kerékre. Pedig nem is volt nagy a szárazság. Hiszen előző héten is két álló napig esett. Hova lett hát a viz ? A Máthé-kúriára nem is gondoltak, hiszen onnan ki szoktak üzenni. És különben is csak a múlt héten töltötték meg a medenc­ét. De aztán kitudódott, hogy mégis ott vezették el a vizet. De ki ? A kastélybeliek azt állították, hogy ők nem. Valaki belopódzott a kertbe és az követte el a rossz tréfát.­­Mindegy, megtör­tént, de majd vigyázni fognak. És másnap megismétlődött a fura eset. Most már a kastélybeliek is boszankod­­tak. Vacsoránál Máthé Lajos kijelentette: — Holnap r­egfigyeltetem a patakot! De másnap nem történt semmi. Harmad­nap se. Végre is a negyedik napon Máthé boszosan mondta asztal felett a feleségének : — Az ördög tart tovább külön embert erre a leskelődésre ! Különben is úgy látszik, hogy megijedt már az a gaz tréfacsináló! És aznap délután megint elvezette valaki a patakot, így ment ez egész nyáron. Végre is a faluban lázongani kezdtek. Hogy egészen el kell zárni azt a csatornát. Be kell tömni. A medenczét is. Máthé Lajos dühösködött. Pedig nagyon jámbor ember volt. Aznap az a furcsa dolog is történt, hogy a kis Miklós gyerek eltűnt. Ebédnél nem volt sehol. Keresték mindenütt, de nem találták. Valamerre el­kószált. Na, ma­jd megkerül. Nem első eset volt ez nála. De nem került haza uzsonnára se. Pedig azt nem szokta elmulasztani. Nagyon szerette a jó bivaly tej­es kávét. Hol lehet ? Jaj Iste­nem, csak nem történt, valami baja ? Estefelé egy oláh asszony állított be a kúriára és meg­kérdezte az igáskocsistól, a­ki a fia volt: — Te, itthon van a tekintetes Miklós, urfi ? — Miért ? — Mert ha nincs itthon, akkor akármi legyek, ha nem láttam anyaszűz meztelenül fölfelé menni a patakon, a Vashegy táján, a­­hol a czigány teknővájók és seprőkészitők­­ laknak. Ezt a hírt az igáskocsis sietve vitte be gazdájának. Máthé Lajos azonban kikergette ! — Ostoba ! Biztosan egy czigánygyereketel látott az anyád és ezt nézte a fiamnak . Máthé azért gondolta ezt igy, mert a foly-* tonos fürdéstől és napon való őgyelgéstől a* fia is czigány feketére volt sülve. Hanem azért persze kerestette arrafelé is, a merre az oláh asszony vélte járni. De nem, Glass jelentés. Augusztus 31. A tegnapi napon a h­am­sizzai fensikon és a Karszton folytatódtak a harczok, hogy bizonyos ma­gaslatok birtokát konszolidáljuk , vonalainkat kiigazít­­suk. A Monte San Gabriele északi lej­tőjén és a Prestavizza­­völgyben előnyöket értünk fel. Megtörtük az ellenség el­keseredett ellenállását és 636 foglyot, köztük­ 12 tisztet, valamint 5 géppuskát szállítottunk be. Repülőink, a­kik az igen heves ellenséges cssárító tüzelés által nem enged­ték magukat feltartóztatni, sillerrel bombázták a vasúti telepeket, Teiméin környékén és az ellenség hátsó vonalait a Kamton. A Concei-völgyben (Ledro) az e hó 29-ről 20-ára virradó éjszaka egy ellenséges gsztag behatolt egy biztosító őrségünk állásába. Az ellenséges osztag ezután visszavonult, miközben néhány emberünket magával vitte. Egyik járőrünk azonban utolérte az ellenséget, megszabadította elfogott katonáinkat és az ellenséges osztag néhány emberét elfogta. Oroszország válsága. Ideiglenes kormány helyett direktórium. Bern, augusztus 31. A lapok jelentik Péter­­­várról : Péter­vári politikai körökben makacsul hirdeztetik, hogy a jelenlegi kormányt egy öt tagú direktórium fogja felváltani, a­mely az alkot­­­mányozó gyűléő össze­üléséig a végrehajtó ha­talmat fogja gyakorolni. A moszkvai kongresszus tanácskozott Kornyov diktatiúrájjáb­ól. Géni, augusztus 31. (Saját tudósítónk táv­irata.) Az Echo de Paris jelentése szerint a moszkvai konferenczia arról a kérdésről is ta­nácskozott, hogy a katonai diktatúrát, bele­értve a vasutakkal való rendelkezést is, Korni-­sovra ruházzák át. Miért nem határoztak « háború f®ly hatásőrét ? Rotterdam, augusztus 31.­­A Morning Post jelenti Moszkvából. A moszkvai állami konferencziának a háború folytatására vo­natkozó nyilatkozata a munkás-­­ és katona­­szövetségek, valamint a parasztság jelenlevő képviselőinek kifogásolása miatt elmaradt. A teljes hatalomnak Kornilovra és Keren­­szkire való átruházására vonatkozóan sem hozott ugyanazon okból határozatot a kon­­ferenczia. Zavargások Finnskisaijban, Karlsruhe, augusztus 30. Zürichből­­ jelen­tik : Malmőben, Helsingfors külvárosában élel­miszerhiány miatt komoly zavargások voltak. Munkanélküliek és katonák megrohanták a hatósági­­ élelmiszerbódékat. Utóbb egy zászló­­aljnyi polgárőrség vonult ki, de a külföldi­­ matrózok megtámadták a csapatokat. Végül a­­ matrózok elfogták az egész zászlóaljat. Finno­­­ország más városaiból hasonló híradások ér­­­keztek.­­ A finnek uaballségharca, Stockholm, augusztus 31. A Temps értesülése szerint Finnországban igen aggasztóak az állapotok. Finnország kormányzója rendkívüli meghatalma­zást kapott, mert a finn tartománygyű­lés felhívta a népet, hogy most vívja meg szabadságh­arczát. A finn tar­tománygyű­lés mégis ülésezett. Helsingfors, augusztus 30. (Reuters) hr, orosz csapatok, a­melyek a finn tartomány­­gyűlés épületét megszállták volt, megakadá­lyozták a képviselőket, hogy az épületbe be­lép­jenek. 79 szoc­ialista képviselő a régi tar­­tománygyűlés épületébe ment és 44 szavazat­tal 35 ellen határozati javaslatot fogadott el, a­mely kimondja, hogy a tartománygyűlés a törvénynek megfelelő módon ülést tartott. Államtitkárrá ne­vésték ki egy orosz grófnőt. Pétervár, augusztus 30. (Reuter.) Pánin gróf­­­nőt államtitkárrá nevezték ki. Tözaegesan végzik ki az orosz katonákat. Kopenhága, augusztus 31. (Saját tudósí­tónk távirata. A Pét­ervári jelentések megerősítik, hogy a legutóbbi három hét alatt mintegy húsz­ezer orosz katonát v­égeztek ki a fegyelem meg-* sértése miatt. óriási érteségés Szibériában." Bern, augusztus 31. Az ukrajnai iroda szi­bériai tudósítója táviratozza, hogy Kelet- és Közép-Szibériában óriási erőségesek vannak. Irkuczk kormányzóság fenyőerdeinek nagy­­része élj. Ezenkívül a tűz rengeteg mennyiségű építőfakészletet pusztított el. A hajózást a Lé­nán, a­melynek mindkét partján pusztít a tűz, meg kellett szüntetni. 9 ISZ­UH : A szigorított búvárhajóharcz. (fjabb 24.000 tonna pusztulása. Berlin, augusztus 31. A Wolff-ügynökség jelenti: Az Anglia körül elzárt területen ismét elsü­lyesztettek tengeralattjáróink 24.00­1 krotto­­tonnát. Az elsülyesztett hajók között volt a Wisbech nevű angol hajó, a­mely nagyon meg volt terhelve, valószínűleg kőszénnel, továbbá

Next