Az Ujság, 1917. december (15. évfolyam, 296-320. szám)

1917-12-23 / 315. szám

9. Vasárnap, 1917. deczember 23. AZ ÚJSÁG *"»»■»«■ .................... .......—!­ M színházak látogatottsága háború után. (Jí budapesti szinház direktorok vélekedése.| ==5=00------­■ _ Azt méltóztatnak tudni, hogy a­mióta issin­­h­ázban játszanak, olyan konjunktúra még nem volt, mint az idei. Csak tessék egyszer meg­nézni, mi történik vasárnap délelőtt az elővé­teli pénztáraknál, aii emberek valóságos csa­tákat vívnak a jegyekért és teljesen függet­lenül attól, melyik napra melyik darab­ elő­adásához kapják azokat. Az igazság az, hogy a nagy színházbajárásig szédületben ma telje­sen mindegy, hol, mit játszanak, minden szín­ház este is, délután is szorongásig, megtelik és másik öt színházat meg lehetne tölteni azzal a publikummal, mely kevésbé volt szerencsés em­bertársainál és nem tudott, helyesebben nem volt elég ügyes jegyet szerezni. Mert ma ott tartunk, hogy még külön ügyesség is kell ah­hoz, hogy az ember a pénzéért színházjegyet kapjon. Néhány hónap előtt még csak az élel­miszerekre és fűtőanyagra állott ez, ma már a színházjegyekre is. Emberek büszkélkednek vele, ha a hét valamelyik napjára egy színház­jegy van a zsebükben, a­melyet, ha akarnák, rögtön haszonnal adhatnának el, ha még oly drágán vettek is. Szórakozási láz dühöng, me­lyet talán a nagy pénzbőséggel lehet megma­gyarázni, talán azzal is, hogy az emberek meg­viselten a háború minden nyomorúságától, bol­dogok, ha néhány órára beülhetnek a szín­házba és nem­ kell törődni semmivel, a­mi há­ború. Azért is van, hogy senkinek, se szerző­nek, se színháznak eszébe nem jut háborús da­rabot. h­ol, játszani, legalább a színházban sze­ret, az ember immunné lenni a­­ negyedik évét élő borzalomtól. Érdekelt a kérdés, hogy a nagy tolongás a színházakba háborús tünet-e, vagy stabil jelen­tőségű­.’ Azzal sok kérelemmel fordultam­ tehát a budapesti színházigazgatókhoz, mondják el vé­lekedésüket a kérdésről: milyen befolyással lehet a béke a színházak látogatottságára . A szlárdirektorok: Ambrus Zoltán, Faludi Gábor, Beöthy László és Faludi Jenő doktor egyhangú vélekedése szerint a színházak láto­gatottsága­­a békével­­nemcsak hogy apadni nem fog, de minden kilátás megvan arra, hogy még emelkedik. Az érdekes válaszokat, a­melyekért ezúton mondok hálás köszönetet, itt közlöm. Ambrus Zoltán, a Nemzeti Színház igazga­tja a következő választ volt szíves küldeni: .­. A béke a színházak látogatottságára csak kedvező befolyással lehet. A szórakozás és a lelki felüdülés vágyát nemcsak az izgalom növeli, hanem a megkönnyebbü­ltség érzése is. És mert semmi se drágult meg olyan kevéssé, m­int a színház meg a könyv, a legszegényebbek i is könnyen szánják el magukat arra, hogy­­gyakrabban járjanak színházba, mint régeb­­­ben. A legszegényebbeken különben a béke­­mindenesetre nagyot fog könnyíteni, mert ha a gazdasági viszonyokat a béke máról-holnapr­a­z nem is fogja megváltoztatni, a kereset lehe­tősége csak szaporodhatik. Aztán a hazetterek­ről és a hadifogságból hazaérkező katonák is jelentékenyen fogják növelni a színházba gyak­ran járók számát. Levélben közölte velem vélekedését Faludi Gábor, a Vígszínház igazgatója is, írván ezeket: •­ Örömmel üdvözlöm a békét, a­melytől a színházakra nézve a legjobbakat várom. Visszajönnek, a­kiket a színházban régen nem láttunk és régen visszavárunk és az új színházi közönséggel együtt a színházak számára új nagy lehetőségeket szereznek és azok fejlődését művészibb és nemzetibb irányba terelik. Beöthy László, a Király­ Színház és a Ma­gyar Színház igazgatója ezeket mondotta: "- Azt hiszem, hogy a mai állapotok még esztendőkig tartani fognak és a színházak láto­gatottsága nem hogy­ nem fog megszűnni, vagy még csak apadni sem, hanem egyre növekszik majd a békekötés után. A béke fölötti örömé­ben mindenki szórakozni vágyik, a­ki itthon van, hát még azok, a­kik a frontról jönnek haza. Ezek valósággal tolakodni fognak az élvezet után, melyet a színházi előadás nyújt és ezt annál is inkább, mert hiszen elég régen nem volt részük benne. Az igazság az, hogy a bekövetkező béke boldog idejére olyan város­nak, mint Budapest, még három színházra volna szüksége, az is megtelne még" éveken át ■ mind. ■ Még éveken át ? Ezt hogy érti igaz­gató úr? —­ Úgy hogy a mai pénzbőség még évekkel a háború után is tartani fog. Nem vagyok aná­nczkapac­itás, de ezt így érzem. Azt persze nem tudhatom, hogy Wekerle azt a sok pénzt, a­melyet kiereszt a tömlőkből, mikor fogja visszaszivattyúzni. Ide ehhez, idő kel. És még vagy három színház.-Lehetne is beszélni róla,­ ha az építkezés nem volna olyan végzetesen drága most és ha egyáltalában lehetséges volna, így hát a magam részéről meg ke­ll elégednem az esténként szorongásig megtelt két szín­házammal, a­melyek a fölemelt helyárak mel­lett sem jövedelmeznek ma annyit,­ mint a­­ háború előtt.­­ És végül Faludi Jenő doktornak, a legfiata­­­­labb igazgatónak, a Városi Színház direktorá­nak érdekes véleményét a következőkben pró­bálom visszaadni: — Semmi kétségem sincs az iránt,­­hogy a háború befejeztével a színházak látogatott­sága még csak növekedni fog.­­Nemcsak­ a front­ról hazatérő katonák töm­egével, de a hadifog­lyokéval és azok családjával is, tehát olyan kö­zönséggel, mely ma egyáltalában nem jár szín­házba. Mert vannak ám igen sokan, egész csalá­dok, a­kik a háború kitörése óta nem tették be a lábukat se színházba,­­se egyéb szórakozó helyre és elvül mondották ki, hogy háborúban nem járnak mulatni. Ez a vélekedésem szerint igen nagy kontingens ismét ott le­sz a­z erőtéren. Továbbá itt van a vidék, a­mely háború előtt szintén jelentékeny perczentuáci­ójáta adta a színházi közörségnek. A vidék mert alig jön a fővárosba, főként a mióta tudja, mit fellépt az, fűtetlen vonatokon állva utazni. És a ki lén, az se szórakozni jön... mint azelőtt, hanem ha­, laezl ólhatatlan ügyei elintézésére és a családját szépen otthon hagyja. Aztán meg egy csomó ember, a­ki kifogyott négy esztendő alatt a tóilettejéből, a­melyet csak Pesten tud besze­rezni, de majd csak háború után. És még má­sok, a­kik nem tudnak és nem akarnak háború alatt a fővárosba jönni, a­hol se lakás, se koszt és semmi azokból az örömökből, a­melyekkel Budapest a béke idejében szolgált. Ezek mind ellepik majd a fővárost és minden estéjüket természetszerűen a színházban töltik, melynek közönsége igen meg fog szaporodni. Évekig és évekig megmarad a mai konjunktúra, a­mi annál is valószínűbb, mert a színház a legzavart dá­nabb és­­legolcsóbb szórakozás, Soomory Emil: fihadikölcsön­.­­ A szép számmal érkező hadikölcsönjegyzé­­sek mutatják, hogy az egész országra kiterjedő czéltudatos hadik­ölcsön-propaganda eredmé­nyes és sikeres volt. Az utóbbi napokban főleg kis jegyzések érkeztek feltűnő nagy számban, a­mi azt bizonyítja, hogy a hadikölcsön alá­írási terminusának meghosszabbítására való­ban nagy szükség volt, mert a kisembereknek időt kellett hagyni a jegyzésre és a pénzszer­zésre. A propaganda új eszközei — a repülő­gépek — ritka hatást váltottak ki mindenütt. A katonai gépekről ledobott hadikölcsönfelszó­­lítások hatása alatt a városokban emelkedést mutatott a jegyzés menete. A külföldön is élénk érdeklődés mutatkozik hadikölcsönkötvé­­nyeink iránt. A Pesti Hazai Első Takarékpénz­tár mai jegyzési listájában olvassuk, hogy az intézetnél egy millió koronát jóval felülmúló összeget jegyeztek Hambun­gból. Ha tekintetbe veszszük, hogy az ország gazdasági ereje a jegybank helyzetének nyilvánoságra hozatalá­val ismét emelkedett, úgy a hátralévő jegyzési idő alatt a jegyzési kedv és lendület újabb emelkedésére joggal lehet számítani Mai jegy­zési híreink a következők : A Pesti Hazai Első Talkarékpénztár-Egyesületnél: Az Erich Rács el. Co. hamburgi ezé­r utján 1,150.100 ív jegyez­tetett a következő tételekben : 250.000 K-t jegyzett Leopold Wolf Hamburg, 200.000 K-t Judus Deutsch et Co. Ham­­bure, Malle Prés, 100.000 K-t­ Fritz Krumbholtz, Hermain Rausenkranz (Celle) 00.000 KM Johann­es Preß, 50.000 K-t Bolgeevain Georg, 65.000 K-t Érleli Rácz Hartítravur, 40.000 K-t Eduard Free, 30.000 Kv*t Johannes P­ep, 20.000­­K-t Fr. Frajil Hansen, 10.000 K-t S. Klaussotn, W. Braunschweig et Co­., 6.000 K-t Albert Enckefort, 100 K-t Julius Wil­­helmsburg, 1.000.000 K-t jegyzett a rm­. kir. erdő.­grafigatu­­ság Betsztercze, 400.000 K-t exv. toronyi Biedermann­ Ottóné, Deutsche Bank Berlin, 300.000 K-t Karczag-városi takarék­pénztár saját számlájára, 200.000 K-t Széchényi László gróf, 160.000 K-t Kertész Gyulné, 130.000 K-t Bodencredit Anstalt, Wien 1­00.000 K-t Kronenberg et Co. .Mainz, a Szent­pétert­ri körjegyzőség kizárólag kisbirtokosok által Török Gyula körjegyző útján, 103.000 K-t a Szurmay Sári" dói" honvéd­ alan. 100.000 K-t We­nckhei­m Pál gx&fr 7 A Magyar L&ssámbola és Pénzváltó Banknál : Farka* £61$( Farkas Gáza *2.000.000, Perghom G.z^i).a 800.000, a Duna biztositó társaság újabb jegyzésével 800.000, Magyar tornáncz- és fém­ár­ugyár r.-t. Ligetfalu 600.000, Bank és Pénzváltó 550.000, Pécsegyházmegyei takarékpénztár 500.000, Lavatka Béla és Béjártó 420.000, Koach K. Traugott uja­bb jegyzésével 351.000* Freund István dr. a maga és a Magyar Petróleumé­par r.­t. nevében 350.000, ebből 100.000 , Schön­­feld Adolf és társa bankc­égnél, Teleki József gróf ée neje 300.000, Dénes P., Hungária kőszénbánya, Leopold Hauser et Co., egyenként 250.000, Zerbárusok egyes, tagjai 180.000, Szmrecsányi György, Pozsonymegye és város főispánja ée kormány biztos 120.000, ebből más intézetnél 00.000, Siegen­­d­orfer Zuckerfabrik, Gzunfal­ya 120.000, Takáts-család 120.000, Denepsy Géza sorhajóka­nagry 120.000, Rohonczy Gidáné, Kertész Antal czí­pőgyárosi, H. C.,­­ Rendes Izidor, Balázs Giza, Közgazdasági Bank Nagybecskerek. Magyar köztiszt­via celok, Dolova község mint erkölcsi testület, Vitályos Szilárd, Lofkovica Ottó, Pfeiffer Aladár, Neményi Géza, orv. Bodossy Imrés:6 egyenként 100.000 K. A M­agyar... Általános Hitelbanknál: Mailéth László gróf 1.000.000, Zemest község 1.000.000, Kartonnyomó ipar r.-t. 600.000, Ettmyady József gróf 500.000 (és nem mint tévesen közöltétett 300.000), Szabadka szab. kir. várna kö** törtpesre 600.0O0féá asm mint tévesen közöltetetst 300 000, La'etk'i Béla 350.000, Stolwerck Testvérek r.-t. 250.000, Bok­ournlenyesi faipar r.-t. 200.000,­­ Glaser Sz.­ 180.000, Teréz, Anton, Emil 150.000, Tóth István 120.000, Szirmay Sándor-alap 203.8001. Mái Arthur, Nyitrai takarékpénztár saját részére, Gartenberger és Schreier, Pri­vigye! takarék­­pénztár r.-t., saját részére, Selmeczi népbank r.-t. saját ré­szére, SzilvakSi.pont r.*­„ Galgóczi hitelintézet saját részére, Nyitrai népbank ralnt r.-t. saját részére,­­Hölle I., Forrai József (részjegyzés), Deutsche Agrarbank I’rag egyenkénti 100.000 K-t. A Magyar Bank és Kereskedelmi r.-t.-nál: Szurmay Sándornál a p 1 038 ‘200, Honsberg és Spier Remscheid, 300.000, Rgl Rtván Vaskút 250.000, Jari Antal Vaskút 250.000, Schenker és társai 200.000 (ezenkívül másutt 170.000), Tornlla Frigyes építé­sz 100.000, Werner J. és társa 100.000, Weisz Izidor Nagyszombat 100.000 (további), E. E. 100.000, Renner Fi­gyes 100.000, Renner Em'­ 100.000, Magyar vegypapír és papimém­ ügy ár r.-t. 100.000 K. A Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál: Budapesti várcól villamos várni 1.000.000 hegyes h­ilip? Fischer Elemér 500.000/ Ö"v. gróf Bisfdrigen N­ppenburg Rezsőné 300.000, Weiss Minfréd vállalataipek nyu­rdíjintézete 250.000, Szol­noki csukorgyár r.-t. 2.60/000, Königl. Landesb^f. AaT^mer Lederfabrik 260.000. Stadler Istvimné, tábornok neje 200.000. Buda­p­sti város v­llamcf? vasút, nyugdíjalapja 200.000 Biró Géza Pusztafelsőbogárd 220.000, Hegyi József 167.600. Torcsdi borf­ormá«ók társasága 1­ 50.000,, Trattner József N­O.QOO, Perroyay, Ilopa 120.000. Egyedi Arthur dr., baróthi Hxxszer Mauthner Henrik. Tel gazdag ági vállalat. Macryar-horvát tengerhajózási r.-t., Gerő Vilmos, özv. Neu­bauer Jósseícó és Wörner I. ás Tátia, egyenként lÓIKODO­K­ L@iá­ n túl n.övemfeeréb.htft Az alább következőket egy német tanítónő, egy orosz orvos .A felesége beszéli el, ki miután 15 éve élt férjével Londonban, nem­rég Hollandiába telepedett át onnani. (A hadigazdálkodás.) November­ben kellett volna a legfontosabb­ élelmiszerek adagolásának megtörténnie. De még dec­emberben sem lett belőle semmi, noha ugyancsak nagy volna reá a szükség. Úgy lát­szik nem elég hozzá az adagolni való. A kenye­res, vajas, czukros és teás boltok előtt kilomé­teres sorokban, ácsorognak a vásárlók és boldog az a gazdasszony, ki, miután órák hosszat ücsör­gött a ködös és hideg novemberi időben, a szük­séges amozikknek fél-, vagy negyedrészét meg­kaphatja akármi áron. A kormány számos élel­miszer árát olyanképpen csökkentette a kiske­reskedelemben, hogy a nagykereskedőknek megtéríti a beszerzési árnak bizonyos hányadát. A bölcsen kieszelt intézkedésnek az a követke­zése, hogy az­­ alacsonyabbra szabott kormány­­áron csak hitvány portéka kapható; a java áru, például a friss vaj, vagy a bőrtől és faggyújától megszabadított hús csak uzsoraáron kapható. Minden család örömünnepet ül, ha olyan m­r ér­kezik, hogy egy-egy czukorral, teával, kakaóval vagy rizszsel idegrakott gőzös hosszas viszon­tagságok után valamelyik angol kikötőbe érke­zett. De a csalódás nyomban követi az örömet, mert kiderül, hogy a frissen érkezett külde­mény túlnyomórészt a hadseregé. Mélyen megzavarja a még nemrég hallat­lan katonai szolgálati kötelezettség a szabad angol ember családi viszonyait. Kimondhatat­lan nehéz a fiatal angol kereskedőnek a katonai fegyelem jármába beletörődnie. És számtalan­ az áldozat. Nincsen család, a­mely gyászt ne viselne. A­ brit arisztokráczia virága és sok-sok ezer londoni gazdag meg szegény nyugszik Gal­lipoli meg Flandria terein. (A légi támadás.) The green lights are out! Do you hear the bugles! (A zöld lámpák kialudtak ! Hallja a vészjelzést ?) Ezekkel a szavakkal­­ rontott a szobalány annak a kis penziónak ebédlőjébe, a­melynek lakója voltam. Take cover! (Pödöré­­ket keress!) hangzott­ be­ tompán a száguldó gépkocsik zaján keresztül. Őrült sietséggel ro­han le mindenki a lépcsőn,­ hogy az álomtalan éjszakára a­ szennyes, nedves piáczében rendez­kedjék be. Ma már senki sem merészkedik — nem úgy, mint az első német légi támadások idején — fnnnmaradni, hogy az éjjeli tűzijáték­nak szemlélője legyen. Csak bennünket, aliene­­ket — idegeneket — engem és a kislányomat nem bocsátott a penzió emberszerető tula­jdo­­nosnője a pinezébe. Húzódjunk meg a tubeban, a földalatti Vasút alagútjában, ha félünk, a pinezében a rui számunkra nincsen hely. A tubeban, a földalatti vasút hatalmas boltívei alatt érdekes élet fejlődött. Száz me®

Next