Az Ujság, 1917. december (15. évfolyam, 296-320. szám)
1917-12-23 / 315. szám
9. Vasárnap, 1917. deczember 23. AZ ÚJSÁG *"»»■»«■ .................... .......—! M színházak látogatottsága háború után. (Jí budapesti szinház direktorok vélekedése.| ==5=00------■ _ Azt méltóztatnak tudni, hogy amióta issinházban játszanak, olyan konjunktúra még nem volt, mint az idei. Csak tessék egyszer megnézni, mi történik vasárnap délelőtt az elővételi pénztáraknál, aii emberek valóságos csatákat vívnak a jegyekért és teljesen függetlenül attól, melyik napra melyik darab előadásához kapják azokat. Az igazság az, hogy a nagy színházbajárásig szédületben ma teljesen mindegy, hol, mit játszanak, minden színház este is, délután is szorongásig, megtelik és másik öt színházat meg lehetne tölteni azzal a publikummal, mely kevésbé volt szerencsés embertársainál és nem tudott, helyesebben nem volt elég ügyes jegyet szerezni. Mert ma ott tartunk, hogy még külön ügyesség is kell ahhoz, hogy az ember a pénzéért színházjegyet kapjon. Néhány hónap előtt még csak az élelmiszerekre és fűtőanyagra állott ez, ma már a színházjegyekre is. Emberek büszkélkednek vele, ha a hét valamelyik napjára egy színházjegy van a zsebükben, amelyet, ha akarnák, rögtön haszonnal adhatnának el, ha még oly drágán vettek is. Szórakozási láz dühöng, melyet talán a nagy pénzbőséggel lehet megmagyarázni, talán azzal is, hogy az emberek megviselten a háború minden nyomorúságától, boldogok, ha néhány órára beülhetnek a színházba és nem kell törődni semmivel, ami háború. Azért is van, hogy senkinek, se szerzőnek, se színháznak eszébe nem jut háborús darabot. hol, játszani, legalább a színházban szeret, az ember immunné lenni a negyedik évét élő borzalomtól. Érdekelt a kérdés, hogy a nagy tolongás a színházakba háborús tünet-e, vagy stabil jelentőségű.’ Azzal sok kérelemmel fordultam tehát a budapesti színházigazgatókhoz, mondják el vélekedésüket a kérdésről: milyen befolyással lehet a béke a színházak látogatottságára . A szlárdirektorok: Ambrus Zoltán, Faludi Gábor, Beöthy László és Faludi Jenő doktor egyhangú vélekedése szerint a színházak látogatottságaa békévelnemcsak hogy apadni nem fog, de minden kilátás megvan arra, hogy még emelkedik. Az érdekes válaszokat, amelyekért ezúton mondok hálás köszönetet, itt közlöm. Ambrus Zoltán, a Nemzeti Színház igazgatja a következő választ volt szíves küldeni: .. A béke a színházak látogatottságára csak kedvező befolyással lehet. A szórakozás és a lelki felüdülés vágyát nemcsak az izgalom növeli, hanem a megkönnyebbültség érzése is. És mert semmi se drágult meg olyan kevéssé, mint a színház meg a könyv, a legszegényebbek i is könnyen szánják el magukat arra, hogygyakrabban járjanak színházba, mint régebben. A legszegényebbeken különben a békemindenesetre nagyot fog könnyíteni, mert ha a gazdasági viszonyokat a béke máról-holnapraz nem is fogja megváltoztatni, a kereset lehetősége csak szaporodhatik. Aztán a hazetterekről és a hadifogságból hazaérkező katonák is jelentékenyen fogják növelni a színházba gyakran járók számát. Levélben közölte velem vélekedését Faludi Gábor, a Vígszínház igazgatója is, írván ezeket: • Örömmel üdvözlöm a békét, amelytől a színházakra nézve a legjobbakat várom. Visszajönnek, akiket a színházban régen nem láttunk és régen visszavárunk és az új színházi közönséggel együtt a színházak számára új nagy lehetőségeket szereznek és azok fejlődését művészibb és nemzetibb irányba terelik. Beöthy László, a Király Színház és a Magyar Színház igazgatója ezeket mondotta: "- Azt hiszem, hogy a mai állapotok még esztendőkig tartani fognak és a színházak látogatottsága nem hogy nem fog megszűnni, vagy még csak apadni sem, hanem egyre növekszik majd a békekötés után. A béke fölötti örömében mindenki szórakozni vágyik, aki itthon van, hát még azok, akik a frontról jönnek haza. Ezek valósággal tolakodni fognak az élvezet után, melyet a színházi előadás nyújt és ezt annál is inkább, mert hiszen elég régen nem volt részük benne. Az igazság az, hogy a bekövetkező béke boldog idejére olyan városnak, mint Budapest, még három színházra volna szüksége, az is megtelne még" éveken át ■ mind. ■ Még éveken át ? Ezt hogy érti igazgató úr? — Úgy hogy a mai pénzbőség még évekkel a háború után is tartani fog. Nem vagyok anánczkapacitás, de ezt így érzem. Azt persze nem tudhatom, hogy Wekerle azt a sok pénzt, amelyet kiereszt a tömlőkből, mikor fogja visszaszivattyúzni. Ide ehhez, idő kel. És még vagy három színház.-Lehetne is beszélni róla, ha az építkezés nem volna olyan végzetesen drága most és ha egyáltalában lehetséges volna, így hát a magam részéről meg kell elégednem az esténként szorongásig megtelt két színházammal, amelyek a fölemelt helyárak mellett sem jövedelmeznek ma annyit, mint a háború előtt. És végül Faludi Jenő doktornak, a legfiatalabb igazgatónak, a Városi Színház direktorának érdekes véleményét a következőkben próbálom visszaadni: — Semmi kétségem sincs az iránt,hogy a háború befejeztével a színházak látogatottsága még csak növekedni fog.Nemcsak a frontról hazatérő katonák tömegével, de a hadifoglyokéval és azok családjával is, tehát olyan közönséggel, mely ma egyáltalában nem jár színházba. Mert vannak ám igen sokan, egész családok, akik a háború kitörése óta nem tették be a lábukat se színházba,se egyéb szórakozó helyre és elvül mondották ki, hogy háborúban nem járnak mulatni. Ez a vélekedésem szerint igen nagy kontingens ismét ott lesz az erőtéren. Továbbá itt van a vidék, amely háború előtt szintén jelentékeny perczentuációjáta adta a színházi közörségnek. A vidék mert alig jön a fővárosba, főként a mióta tudja, mit fellépt az, fűtetlen vonatokon állva utazni. És a ki lén, az se szórakozni jön... mint azelőtt, hanem ha, laezl ólhatatlan ügyei elintézésére és a családját szépen otthon hagyja. Aztán meg egy csomó ember, aki kifogyott négy esztendő alatt a tóilettejéből, amelyet csak Pesten tud beszerezni, de majd csak háború után. És még mások, akik nem tudnak és nem akarnak háború alatt a fővárosba jönni, ahol se lakás, se koszt és semmi azokból az örömökből, amelyekkel Budapest a béke idejében szolgált. Ezek mind ellepik majd a fővárost és minden estéjüket természetszerűen a színházban töltik, melynek közönsége igen meg fog szaporodni. Évekig és évekig megmarad a mai konjunktúra, ami annál is valószínűbb, mert a színház a legzavart dánabb éslegolcsóbb szórakozás, Soomory Emil: fihadikölcsön. A szép számmal érkező hadikölcsönjegyzések mutatják, hogy az egész országra kiterjedő czéltudatos hadikölcsön-propaganda eredményes és sikeres volt. Az utóbbi napokban főleg kis jegyzések érkeztek feltűnő nagy számban, ami azt bizonyítja, hogy a hadikölcsön aláírási terminusának meghosszabbítására valóban nagy szükség volt, mert a kisembereknek időt kellett hagyni a jegyzésre és a pénzszerzésre. A propaganda új eszközei — a repülőgépek — ritka hatást váltottak ki mindenütt. A katonai gépekről ledobott hadikölcsönfelszólítások hatása alatt a városokban emelkedést mutatott a jegyzés menete. A külföldön is élénk érdeklődés mutatkozik hadikölcsönkötvényeink iránt. A Pesti Hazai Első Takarékpénztár mai jegyzési listájában olvassuk, hogy az intézetnél egy millió koronát jóval felülmúló összeget jegyeztek Hambungból. Ha tekintetbe veszszük, hogy az ország gazdasági ereje a jegybank helyzetének nyilvánoságra hozatalával ismét emelkedett, úgy a hátralévő jegyzési idő alatt a jegyzési kedv és lendület újabb emelkedésére joggal lehet számítani Mai jegyzési híreink a következők : A Pesti Hazai Első Talkarékpénztár-Egyesületnél: Az Erich Rács el. Co. hamburgi ezér utján 1,150.100 ív jegyeztetett a következő tételekben : 250.000 K-t jegyzett Leopold Wolf Hamburg, 200.000 K-t Judus Deutsch et Co. Hambure, Malle Prés, 100.000 K-t Fritz Krumbholtz, Hermain Rausenkranz (Celle) 00.000 KM Johannes Preß, 50.000 K-t Bolgeevain Georg, 65.000 K-t Érleli Rácz Hartítravur, 40.000 K-t Eduard Free, 30.000 Kv*t Johannes Pep, 20.000K-t Fr. Frajil Hansen, 10.000 K-t S. Klaussotn, W. Braunschweig et Co., 6.000 K-t Albert Enckefort, 100 K-t Julius Wilhelmsburg, 1.000.000 K-t jegyzett a rm. kir. erdő.grafigatuság Betsztercze, 400.000 K-t exv. toronyi Biedermann Ottóné, Deutsche Bank Berlin, 300.000 K-t Karczag-városi takarékpénztár saját számlájára, 200.000 K-t Széchényi László gróf, 160.000 K-t Kertész Gyulné, 130.000 K-t Bodencredit Anstalt, Wien 100.000 K-t Kronenberg et Co. .Mainz, a Szentpétertri körjegyzőség kizárólag kisbirtokosok által Török Gyula körjegyző útján, 103.000 K-t a Szurmay Sári" dói" honvéd alan. 100.000 K-t Wenckheim Pál gx&fr 7 A Magyar L&ssámbola és Pénzváltó Banknál : Farka* £61$( Farkas Gáza *2.000.000, Perghom G.z^i).a 800.000, a Duna biztositó társaság újabb jegyzésével 800.000, Magyar tornáncz- és fémárugyár r.-t. Ligetfalu 600.000, Bank és Pénzváltó 550.000, Pécsegyházmegyei takarékpénztár 500.000, Lavatka Béla és Béjártó 420.000, Koach K. Traugott ujabb jegyzésével 351.000* Freund István dr. a maga és a Magyar Petróleumépar r.t. nevében 350.000, ebből 100.000 , Schönfeld Adolf és társa bankcégnél, Teleki József gróf ée neje 300.000, Dénes P., Hungária kőszénbánya, Leopold Hauser et Co., egyenként 250.000, Zerbárusok egyes, tagjai 180.000, Szmrecsányi György, Pozsonymegye és város főispánja ée kormány biztos 120.000, ebből más intézetnél 00.000, Siegendorfer Zuckerfabrik, Gzunfalya 120.000, Takáts-család 120.000, Denepsy Géza sorhajókanagry 120.000, Rohonczy Gidáné, Kertész Antal czípőgyárosi, H. C., Rendes Izidor, Balázs Giza, Közgazdasági Bank Nagybecskerek. Magyar köztisztvia celok, Dolova község mint erkölcsi testület, Vitályos Szilárd, Lofkovica Ottó, Pfeiffer Aladár, Neményi Géza, orv. Bodossy Imrés:6 egyenként 100.000 K. A Magyar... Általános Hitelbanknál: Mailéth László gróf 1.000.000, Zemest község 1.000.000, Kartonnyomó ipar r.-t. 600.000, Ettmyady József gróf 500.000 (és nem mint tévesen közöltétett 300.000), Szabadka szab. kir. várna kö** törtpesre 600.0O0féá asm mint tévesen közöltetetst 300 000, La'etk'i Béla 350.000, Stolwerck Testvérek r.-t. 250.000, Bokournlenyesi faipar r.-t. 200.000, Glaser Sz. 180.000, Teréz, Anton, Emil 150.000, Tóth István 120.000, Szirmay Sándor-alap 203.8001. Mái Arthur, Nyitrai takarékpénztár saját részére, Gartenberger és Schreier, Privigye! takarékpénztár r.-t., saját részére, Selmeczi népbank r.-t. saját részére, SzilvakSi.pont r.*„ Galgóczi hitelintézet saját részére, Nyitrai népbank ralnt r.-t. saját részére,Hölle I., Forrai József (részjegyzés), Deutsche Agrarbank I’rag egyenkénti 100.000 K-t. A Magyar Bank és Kereskedelmi r.-t.-nál: Szurmay Sándornál a p 1 038 ‘200, Honsberg és Spier Remscheid, 300.000, Rgl Rtván Vaskút 250.000, Jari Antal Vaskút 250.000, Schenker és társai 200.000 (ezenkívül másutt 170.000), Tornlla Frigyes építész 100.000, Werner J. és társa 100.000, Weisz Izidor Nagyszombat 100.000 (további), E. E. 100.000, Renner Figyes 100.000, Renner Em' 100.000, Magyar vegypapír és papimém ügy ár r.-t. 100.000 K. A Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál: Budapesti várcól villamos várni 1.000.000 hegyes hilip? Fischer Elemér 500.000/ Ö"v. gróf Bisfdrigen Nppenburg Rezsőné 300.000, Weiss Minfréd vállalataipek nyurdíjintézete 250.000, Szolnoki csukorgyár r.-t. 2.60/000, Königl. Landesb^f. AaT^mer Lederfabrik 260.000. Stadler Istvimné, tábornok neje 200.000. Budapsti város vllamcf? vasút, nyugdíjalapja 200.000 Biró Géza Pusztafelsőbogárd 220.000, Hegyi József 167.600. Torcsdi borformá«ók társasága 1 50.000,, Trattner József NO.QOO, Perroyay, Ilopa 120.000. Egyedi Arthur dr., baróthi Hxxszer Mauthner Henrik. Tel gazdag ági vállalat. Macryar-horvát tengerhajózási r.-t., Gerő Vilmos, özv. Neubauer Jósseícó és Wörner I. ás Tátia, egyenként lÓIKODOK L@iá n túl n.övemfeeréb.htft Az alább következőket egy német tanítónő, egy orosz orvos .A felesége beszéli el, ki miután 15 éve élt férjével Londonban, nemrég Hollandiába telepedett át onnani. (A hadigazdálkodás.) Novemberben kellett volna a legfontosabb élelmiszerek adagolásának megtörténnie. De még decemberben sem lett belőle semmi, noha ugyancsak nagy volna reá a szükség. Úgy látszik nem elég hozzá az adagolni való. A kenyeres, vajas, czukros és teás boltok előtt kilométeres sorokban, ácsorognak a vásárlók és boldog az a gazdasszony, ki, miután órák hosszat ücsörgött a ködös és hideg novemberi időben, a szükséges amozikknek fél-, vagy negyedrészét megkaphatja akármi áron. A kormány számos élelmiszer árát olyanképpen csökkentette a kiskereskedelemben, hogy a nagykereskedőknek megtéríti a beszerzési árnak bizonyos hányadát. A bölcsen kieszelt intézkedésnek az a következése, hogy az alacsonyabbra szabott kormányáron csak hitvány portéka kapható; a java áru, például a friss vaj, vagy a bőrtől és faggyújától megszabadított hús csak uzsoraáron kapható. Minden család örömünnepet ül, ha olyan mr érkezik, hogy egy-egy czukorral, teával, kakaóval vagy rizszsel idegrakott gőzös hosszas viszontagságok után valamelyik angol kikötőbe érkezett. De a csalódás nyomban követi az örömet, mert kiderül, hogy a frissen érkezett küldemény túlnyomórészt a hadseregé. Mélyen megzavarja a még nemrég hallatlan katonai szolgálati kötelezettség a szabad angol ember családi viszonyait. Kimondhatatlan nehéz a fiatal angol kereskedőnek a katonai fegyelem jármába beletörődnie. És számtalan az áldozat. Nincsen család, amely gyászt ne viselne. A brit arisztokráczia virága és sok-sok ezer londoni gazdag meg szegény nyugszik Gallipoli meg Flandria terein. (A légi támadás.) The green lights are out! Do you hear the bugles! (A zöld lámpák kialudtak ! Hallja a vészjelzést ?) Ezekkel a szavakkal rontott a szobalány annak a kis penziónak ebédlőjébe, amelynek lakója voltam. Take cover! (Pödöréket keress!) hangzott be tompán a száguldó gépkocsik zaján keresztül. Őrült sietséggel rohan le mindenki a lépcsőn, hogy az álomtalan éjszakára a szennyes, nedves piáczében rendezkedjék be. Ma már senki sem merészkedik — nem úgy, mint az első német légi támadások idején — fnnnmaradni, hogy az éjjeli tűzijátéknak szemlélője legyen. Csak bennünket, alieneket — idegeneket — engem és a kislányomat nem bocsátott a penzió emberszerető tulajdonosnője a pinezébe. Húzódjunk meg a tubeban, a földalatti Vasút alagútjában, ha félünk, a pinezében a rui számunkra nincsen hely. A tubeban, a földalatti vasút hatalmas boltívei alatt érdekes élet fejlődött. Száz me®