Az Ujság, 1918. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-01 / 1. szám

4­ tala e hónap 24-én jegyzéket küldött vala­mennyi hadviselő és semleges államnak és be­jelenti, hogy az ukrán köztársaság, mint szuve­rén állam, jogosítva van a breszt-litovszki béke- kirgyalázaicon való részvételre. A központi hatal­mak hirtekintett­ék válaszukban, hogy hajlandók ■ az ukrán köztársaság képviselőit a békacsnyalá­­son elfogadni és sajnálatukat fejezték ki azon, hogy az ukránok a fegyverszünetről szóló tár­gyalásokon i­em­ képviseltették magukat. Francaira agitáczió Ukrajnában és a román fr­inton, Pétervár, dec­zember 30. (Pétervári Távirati Iroda.) A franczia kormánynak a román fron­­ton álló francsia katonai misszióhoz intézett, e hó 24-én"elfogott, sifkk­ozott távirata utasítja a katonai missziót, hogy lépjen szoros érintke­zésbe az ukrán vadával és támogassa azt ■min­den rendelkezésére álló eszközzel, mert a vada az entente-tal való jó viszony fentartása és csakis az entente-tal egyetértésben való béke­­kötés mellett foglalt állást. A franczia misszió tagjai mindenben a vadával karöltve járjanak el. Utasították a franczia hatottas missziót arra is, hogy mindenképpen támogassák­ azokat a ha­lyi politikai szövetségeket, a­melyek a román harczvonellen a­ csapatok harczkészségét akar­­ják megóvni. Feladatuk volna il­yképpen feb­­ruár-márczius haváig megóvni a román front h­arézias jellegét, hogy így megnehezítsék a német csapatok átcsoportosítását a nyugati fronton, a­mire annál is inkább szükség van, mert tavaszszal alkalmasabb lesz az idő a béke­kötésre. A francziák számítása szerint az ukrán csapatok a román frontot és a Don vidékét fog­ják tartani. Franezia tisztek részvételével kü­lön missziót küldöttek ki, a­melynek feladata a kozák katonai parancsnoksággal egyetértés­ben gondoskodni a román déli front csapatai­nak élelmezéséről és a szükséges felszerelési czikkekkel való ellátásáról. A francziák kijelentik, hogy a románok élénken helyeslik a fegyverszünetet, a­mi újabb bizonysága annak, hogy a románok az entente tudta nélkül kísérletet tettek a Németország­gal való kü­lönbéke megteremtésére. A­mii az angol egészségügyi csapatokat illeti, azok ha­tározott utasítást kaptak Londonból, hogy hagyják el az orosz frontot. Mindehhez orosz hivatalos helyen megjegy­zik, hogy a távirat nemcsak azt bizonyítja, hogy az entente a leg­nyomatékosabb módon támogat minden a béke és a munkás kormány ellen irányuló törekvést, hanem bizonyítja azt is, hogy az ukrán rang a nemzeti szabadság vé­delmének ürügye alatt, a­melyet senki sem ve­szélyeztet, együttműködik az angolokkal és a franciákkal, hogy a gazdag parasztság és a vagyonos polgárság érdekeit megvédje a sze­gény parasztok és a munkásság támadásaival szemben. E távirat a radát a maga valójában mint a béke ellen működő cselszövőt állítja oda az ukrán katonák elé. A franczia táborno­kok szemtelen beavatkozása pllán meg fogják tenni az illetékes tényezők a legszigorúbb in­tézkedéseket. A franczia misszió meg fogja tudni, hogy Oroszországban nem járhat el úgy, mint ha Afrikában volna. U­krájna semleges marad, Stockholm, deczember 29. Az ukrán sajtó­­iroda jelenti Kievbről. Az angol és franczia kormányok meghatalmazott képviselői azt az ígéretet tették az ukrán főtitkárság előtt, hogy elismerik az ukrán állam függetlenségét, egy­ben lőszerrel és fegyverrel támogatják, ha az ukrán köztársaság hadat üzen Németország­nak, Ausztria-M­agyar­országnak és a mai Oroszországnak. A főtitkári hivatal kijelen­tette, hogy mindkét hatalmi csoporttal szem­ben teljesen semleges álláspontot­ kívén elfog­lalni. Orosz aknaminfap a béke ellen, Stockholm, dec­ember 31. (siáját tudósítónk távirata.) Egy Pétervárról ideérkezett ember proklamácziókat és lapokat hozott magával, a­melyekből világosan kiderül, hogy bizonyos orosz körök munkába léptek, hogy a békekö­tést meghiúsítsák, vagy legalább is megnehe­zítsék. Pétervár utcráin ezerszámra osztogatnak egy röpiratot, mely szerint orosz karácsonyra két német hadtest érkezik majd az orosz fővá­rosba, hogy ott a rendet visszaállítsa és hogy azután ott is maradjon. Egy másik röpirat azt a képtelen hírt terjeszti, hogy titkos brossz­­litovszki megállapodás szerint a németek az orosz állami bank készpénzkészleteit lefoglal­ják. A lefoglalás végrehajtására rövidesen né­met bizottság érkezne Páter­várra. A Vecsernij Csasz, ez az igen elterjedt pé­tervári estilap azt írja, hogy Pétervár közelé­ben német hadtestet alakítottak a német hadi­foglyokból. A hadtest vezérei Luejus stock­holmi német követ és Dobna gróf lennének­ A L’ocs szerint Lueiust egy régi ismerőse látta Pétervárott néhány nap előtt. Fran­cia lapok Pichon beszédéről és a torassi-latovszki Határozatokról. Bern, deczember 30. A párisi lapok csak­nem kizárólagosan a központi hatalmaknak Breszt-Litovszkban közzétett válaszával és Pl­akon külügyminiszternek a kamarában elmon­dott beszédével foglalkoznak. A lapok szembe­állítják ezt a két nyilatkozatot és megállapít­ják, hogy a központi hatalmak válasza a két­értelműség remekműve. El akarják hitetni a világgal, hogy elfogadják az orosz békejavas­­latot és ezzel kinyilatkoztatnák önzetlen pro­gramja alapján álló békés hajlandóságukat, úgy hogy a bábom folytatásáért kizárólagosan az antantéra és vezető államférfiéira hárulna a felelősség. Pichon találó választ adott Fran­­cziaország ismét kinyilatkoztatta azt a aján­dékát, hogy jogaiért harczoljon és hogy nyom­ban abbahagyja a harc­sot a mint kivívta jo­gait. , Elszász-Lotharingia visszaadása — írja az egész sajtó nyilatkozatait visszatükröző Temps -•* lenne valamennyi kérdés kulcsa és szimbó­lum­a, a­melyek régóta fenyegették a világ bé­kéjét, mint például a poroszországi dán és len­gyel kérdés, az ausztria-magyarországi szerb és latin kérdés s a törökországi örmény, líbiai és arab kérdés. Pichon csodálatos világossággal fejtette ki tegnap Elszász-Lotharingia problé­máját, a­melyet a többivel együtt nem lehet tovább megoldatlanul hagyni, pichon kijelen­tette, hogy most már nem franczia kérdés El Szász-Lothiaríngiei visszaadása, hammn az egész világot érintő kérdés. (!) Így teremthetnénk meg az európai egyensúly biztosítékait és a jö­vőben minden állam óvakodnék attól, hogy te­rületét erőszakos módon megnagyobbítsa. Mind­addig azonban, a­míg Elzász-Lotharisigia a né­metek hatalmában van, a hatalom uralkodik a jogon. Németországnak, ha le akarja vonni Breszt-Litovszkban tett nyilatkozatának logi­kus következtetését, vissza kell adnia Elszász- Lotharingiát, fia 1917-ban­­nincs megengedve idegen terület elfoglalása, akkor nem volt meg­engedve 1976-ben sem. A német válasznak sok más pontja nagyon zavaros és homályos. A fő­­feladatunk még most is az, hogy a német impe­­rializmust véglegesen megsemmisítsük. Más módon nem remélhetjük a békét. " A többi lapvélemény közül különösen ki kell emelnünk a Petit Journal kommentárját, a­mely hangsúlyozza, hogy­ Pichon éppen olyan hajlandó minden közvetetten komoly békeaján­latot megfontolás tárgyává tépni, mint Lloyd- Heov­é. A központi hatalmak válasza azonban sem szabatosnak nem mondható, sem Fra­n­­cziaországgal s­zemben nem igazságos. Vervé kijelentette a Victoire-ban, hogy Németország a status uuót kínálja fel. Ez már haladást je­lent annyi nen, hogy a központi hatalmak nem, beszélnek Belgium, Szerbia és Montenegró fel­darabolásáról, sem Brieg szénterületének an­­nektálásáról. Ez azonban még nem elég. Félév múlva ismét megkezdhetjük a tárgyalást és akkor már franczia békét fognak felajánlani a németek Francziaországnak. A Figaro a né­meteknek Breszt-Litovszkban tett javaslatát kétségbeesett kísérletnek mondja, a­melyet egy örvény választ el a franczia békétől : El­­szász-Lotharingia visszaadása és a hadikárok megtérítése. Ennek a kérdésnek megoldásától függ a világ békéje. Csakis Elszász-Lotharin­­gia visszaadása esetéi­ múlna el az emberiséget fenyegető német veszedelem. A típulois szintén visszautasítja a breszt-litovszki békejavaslatot, követeli azonban, hogy a szövetségesek okolják meg, miért vonakodnak a meghívást elfogadni. Egészen más hangon ír Benaudo­ a Hu­má­n­­­tó­ban, nem magasztalja Pichon beszédét, noha ügyes részleteihez és Elszász-Lotharingiáról tett nyilatkozatához hozzájárul. Szerinte a kormány a hallgatást és a tétlenséget válasz­totta megoldásul, főképpen Oroszországra vo­natkozóan. Ez nagyon kevés. Nagyon kincs ha­tást tett, hogy Pichon egy szóval sem emlé­kezett meg a nemzetek szövetségének a ka­mara által is elfogadott formulájáról. Egyéb­ként Pichon egyáltalán nem válaszolt és nem ígért semmit, a­mi még rosszabb. Ő egyszerűen megvetéssel félredobta a német-orosz deku-­ mentionokat. c­íme veszedelmes eljárd* volt. Azonkívül Pichon nyilván nem is lénett érint* kérésbe a szőve*­égésénekel a választ illetően. Nyilatkozata után úgy látszik, hogy a kor­mány nem hajlandó félhivatalos tanácskozá­sokat kezdeni. A Lantomé főképpen Oroszor­­szásrról tett megjegyzéseiért támadja Piehont, a let bov/l’huas rövidlátással vádol. Franczia­­országnak figyelembe kell vennie, hogy Orosz­országban most a bolsavikiek az urak. Sr.Jo­­iavels Czernin nyilak­­ot’aiáiról, Rotterdam, deczember 28. A Manchester Guardian írja : A kérdés nem az, várjon Czer­­nin gróf nyilatkozatait, a­mint előttünk van­nak, elfogadjuk vagy elvetjük, hanem hogy ala­pos megfontolás után azokra válaszolunk-e, vagy nem. Népünk csak úgy küzdhet egysége­sen tovább, ha megvan a meggyőződése, hogy egyetlen alkalmat sem hanyagolnak el a há­ború becsületes befejezésére. A Westminster Gazette is követeli a szövetségesek közös vála­szát minél előbb, nehogy az ellenség az­ összes diplomáciai előnyöket maga aknázhassa ki. Vlaszorszá­g vi­assa. Lugano, deczember 81. (Saját tudósítónk táviratai.) A többi lappal ellentétben, melyek hallgatással mellőzik a breszt-litovszki béke­tárgyalásokat, a Giornale d’Italia, Sonnino lapja most először nyilatkozik e kérdésről in­­direkt­ módon. Pichon — írja a lap — már­ meg­adta a választ a központi hatalmak legújabb kísérleté­re és utolsó ütőkártyájára- miután a központi hatalmak már elerétlenedte­k és ki­zárattak az emberi fáradalomból. Pichon azt mondotta, hogy csak az igazság és a jog győ­zelme hozhatja meg a békét. A központi ha­talmak a status quo ante visszaál­lítása után folytatni akarják a hódító háborút (?.). Ezt Francziaország és Itália nem törhetik. Olasz­ország nem járul hozzá olyan békéhez, mely legszentebb nemzeti követeléseit Dóm juttatja diadalhoz. Berlin, deczember 31. (Saját tudósítónk táv­irata.) A sváj­­gi határról jelentik : A Kiofani­­ügynökség­­ szerint Olaszország ez ideig még nem válaszolt az oroszok meghívására. A kor­mány bizonyára szövetségéseivel párhuzamo­­san forr eljarás­ a béket­árgyalás kérdésében. M­itörtént az is később, mikor az uráról való álmok egyre gyakoribbak lettek, hogy a a színpadon lévén, mesterségesen, betöltött, rögtönzött szöveggel kinyújtotta a jelenését, csakhogy" ne kelljen a halotthoz visszaérnie. --- Nekem sok dolgom van, — mondta neki egyszer, miközben az arcosát festette -s­­az én pályám egészen követel engem. Nem tudja maga, mi a színpad. Mennyi izgalom és hányféle kötelesség tartja fogva itt az embert. — Ne jöjjek többé? — kérdezte szelíden a halott férfiú. Az asszonyt elfogta a hirtelen bűnbánód és sírva fakadt. — Bocsásson meg nekem — mondta. .. A gyermekek elég gyakran betegeskedtek és ő virrasztott felettük, mint a­hogy az anyák szoktak virrasztósd, égő szemmel és dobogó szívvel és az isteni izgalom reményében, imád­kozva és összeszorítot­t ajkakkal. Hajnal felé ha elaludt, rögtön elfogta őt a, lázas tevékenység. Ah, mennyi baja, gondja volt a próbákkal, a színpadi kosztümök megválogatásával ! Sze­gény fáradt anyai feje nem nyugodhatott az álomban. Mindig, mindig elégják őt keserves művészi életpályájának nagy­­gondjai.­­ VI. Lábacskán mégis csak megöregedett. A gyermi­­k fel­éttek. A Hányát férjhez adta. A fia t'­kintély a pályán élt és vagyont szer­zett. Ü­ízgöl­yö­ködött benn­ük és szerette uno­káit, a­kik őt bálványozták. Igen, nagyon bájos nagymama vált belőle. Ám sokszor panaszkodott a­ háziorvosa- Bak­ fewty regge! főfájással kel föl s akkor az egész délelőttje el van rontva. Fáradt és ét­vágytalan. Az orvos nem értette , valami szervi baj utált kutatott. Blanka nem mondhatta meg, szégyelte volna a fehér haja miatt, hogy éjszaka álmá­ban a nehéz drámai szerepeket játszsza, az ifjú hősnőket, s hogy ez a folytonos megfeszített idegmunka megviseli őt. Máig abbahagyta volna szívesen, de az igazgatója azt mondta neki : -mr- Nagyságos asszonyom, még­ nincs hat­van éves sem. Az ön frissességével és erejével nem mondhat le a színpadról. És aztán, kivel tudnak önt helyettesíteni? Kötelessége hogy maradjon. És ő maradt. VII. Hatvannégy éves korában, mikor egyszer későn, esős időben tért haza az unokáitól, meg­halt. Megbetegedett és hetekig feküdt ágyban. Láza volt, a­mi nem akart szűnni-Egy este mégis mintha megkönnyebbülést érzett volna. Nem hánykolódott, lehunyta sze­mét és csendes, boldog álomba merült, Romeo és Júliában Júliát játszotta és el­mondt­a a halhatatlan vallomáso­kat­ szerelme­sé­nek. Aztán egyszerre elsötétült, körülötte a szinpad és ő a ravatalon feküdt. Az vei* az ér­zése, hogy most igazában meg fog halni. És meghalt Krwában. R ggel ez ápoló, ő ijedten vette észre virvzsrTV'R jvv­yn*, mrly­ r yalev j fiifc"", idegen, szinte pff V H* mose’v ült, valami ilyaz, a mi 8°hegy nem illett, arczához és a halálhoz. St-F" sem értette miért mosolyog Ipy. Egész életében színésznő volt . .. AZ ÚJSÁG Kedd, 1­918. január 1.

Next