Az Ujság, 1918. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1918-02-01 / 27. szám

4 első pontja úgy h­angzik, hogy a hadsereg vezényleti nyel­vének megállapítása kizárólag felségjog. Ezért folyt a harcz. Tisza István: Nem azért hanem hogy délután, vagy délelőtt legyen ülés. (Nagy gij a baloldalon.)­­ Polónyi Géza : Nem hiszi, hogy Apponyi és társai­ ezért lépték volna ki. Lehetegett-e az, hogy egy kormány a maga pirogrammjában a királyra hivatkozik ? A kor*' Hiány nem­ a maga jószántából hivatkozik a királyra, hanem a király kivánsága volt, hogy a hadseregre vonat­­­kozó rész benne legyen a programaiban. A függetlenségi és -18-as­ pártnak mindig aggályai voltak az ellen, hogy a király a hadsereg kérdését fentartott felségjognak tekintse. Felolvassa a függetlenségi párt határozatát, a­melyet az ehlbpti hadiparancs kiadatása után ebben a kérdésben hozott. A magyar hadsereg létesítése voltaképpen csak az­ 1807-iki Xll-ik törvényczikk végrehajtása­ volna, a melyet mindeddig nem respektáltak. A birtok­politikában a szüle­tési és vagyoni előjogoknak meg kell szűnniök. Kéri a miniszterelnököt, adjon bővebb felvilágosítást prografr­m­­j­áról és végleges elhatározását eddig az időpontig fen­tartja. A rezervált felségjog. Tisza István gróf : A kilenczas bizottság nem állott a rezervált felségjogok alapján. A mostani kultuszminisz­­ter a pártból a délutáni ülések miatt lépett ki. De ez nem azt jelenti, hogy a felségjog tekintetében ne lett volna közöttük nézeteltérés. Az igazság érdekében jegyzi ezt meg. A kilenczes bizottság első szövegezésével szemben, a­mely egészen világosan kimondta azt, hogy ő felségének alkotmányos fejedelmi jogai közé tartozik a szolgálati és vezénynyelv megállapítása, éppen Apponyi Albert aggá­lyaira való tekintettel, csinálták az egyértelmű határozat lehetősége érdekében új szöveget, a­mely így szólott (ol­vassa) : »A hadsereg vezény- és szolgálati nyelvére nézve fennálló jelenlegi állapot őfelségének az 1867-ben elismert alkotmányos fejedelmi jogai alapján tartatott fenn.** B helyett a szöveg helyett a szabadelvű párt az eredeti szöveget fogadta el végleg, a mely igy szólott: »A párt fentartja­ azt az álláspontot, hogy a királynak jogában áll az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar had­sereg vezény- és szolgálati nyelvet az 1867 : XII. t.-czikk 31. §-ában elismert alkotmányos fejedelmi jogai alapján meghatározni.* Ehhez csatlakozott az egész szabadelvű párt, kivévén Apponyi Albertét és azokat a legközelebbi elvbarátait, a kik kevéssel azután a szabadelvű pártot elhagyták és kis idővel később az 1867-es alapról is lelép­tek. Hogy a szabadelvűpártinak volt-e valaha álláspontja a rezervált felségjog, erre nézve a határozat további pontjai adnak felvilágosítást. »A minisztérium politikai felel­ős­sége, mint a kormány minden tényére, erre is kiterjed és az országgyűlésnek törvényszerű befolyása mint minden jogra, erre nézve is fennáll. Ezt az állapotot a törvény­hozás, a korona és az országgyűlés együtt megváltoztat­hatják. A szabadelvű párt az ország ezen jogait helyeselve,­­a vezény- és szolgálati nyelv kérdését program­jába nem veszi fel, mert ezt a nemzet nagy érdekeit érintő fontos politikai okokból kívánatosnak nem tartja.­ A szabadelvű­párt álláspontja tehát az volt, hogy mint minden más feje­delmi jogra, erre is kiterjed a miniszteri felelősség is, az országgyűlés törvényszerű befolyása is. (Helyedért a jobb­oldalon.) Apponyi a kompromisszum ellen. Apponyi Albert gróf közoktatásügyi mi­niszter : Teljes mértékben meg kell erősítenie azt,­a­mit,a szabadelvű pártból való kilépésé­nek előzményeiről Tisza mondott. Azért nem lépett ki rögtön a szabadelvű pártból, mert úgy értesült, hogy ha ez megtörténnék, nem volna kilátás annak az obstrukc­iónak a megszűné­sére, a­melynek megszűnését akkor az ország érdekében levőnek tartotta. De kijelentette, hogy ha azt kellene valamely formában meg­szavaznia, hogy a hadsereg vezérleti és szolgá­lati nyelvének megállapítása a ,,királyi" vagy „alkotmányosan gyakorlandó királyi" jogok közé tartozik, azonnal fellépne. És az ő közjogi álláspontja e tekintetben nem változott, ugyan­az ma, is. Tisza István azt mondotta, hogy a miniszterelnök programm­szerű csoportosulásra való felhívásának konsziderác­ió tárgyává téte­létől eltiltja az az ellentét, mely a választói jog tekintetében közöttünk fennáll, és kifejezésre juttatta azt az óhajtást is, hogy a választói jog tekintetében talán jöjjön létre egy kompro­misszum, a­mely ezt az akadályt elhárítja. Mondhatja, a miniszterelnökkel való egyet­értésben,hogy erre a térre­ a kormány nem léphet. (Élénk helyeslés és taps balfelöl.) Jog­kiterjesztésnek az a mértéke, a­melyre a kor­mány a dolgozó nép tömegével szemben a Ház asztalára letett törvényjavaslatban kötelezett­­séget vállalt, nem képezheti többé alku tárgyát, a jogkiterjesztésnek ezen mértékétől el nem térhetnek a­nélkül, hogy saját becsületükön csorba ne essen. (Élénk helyeslés balfelöl) a nélkül, hogy az ő felfogása szerint a nemzetet igen nagy közvetlen veszélyekbe ne sodornák. Tehát semmi aggályt nem lát elfogadhatónak a programm körül való csoportosulásra nézve. A k­inultak , reminiszerencziáit ő nem hánytor­­gatná és sohasem vetné fel, bárki akarna velük ennek a nemzeti programainak alapján közre­működni, de itt egy olyan tilalomra áll, a­me­lyet a kormány át nem léphet és átlépni nem fog.­­ Rendkívül kínos rá nézve az a körülmény, hogy Polónyi Gézának egyenesen a független­­ségi pártot aposztrofá­l fejtegetéseire ma nem válaszolhat. Ezekre csak a néhány nap múlva tartandó legközelebbi ülésen terjeszkedhetik ki. Polonyi egészen hamis interpretáczióját adta főleg­ annak a gazdasági kérdésben való hely­­zetnek, melyben a párt a miniszteri programm . v­.n­. egész reputácziójával, hosszú politikai eleten át szerzett egész erkölcsi tőké­jével jótállást vállal, hogy az, a­mit ma csak ígéretnek neveznek, nem puszta ígéret, de a be­fejezett tény teljes jelentőségével bír. (Élénk éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az elvhn­­­ség szoborszerű merevségéhez ragaszkodóig megtehetik, hogy a katonai programaiban lévő eredményt elutasítják, de ő nem tudná elviselni a történelmi felelősséget, hogy ezt az alkalmat, mikor a kardinális kérdésben olyan eredmény­hez juthatunk, a­mely a nemzetre mérhetetlen erkölcsi és anyagi tőkét jelent, visszalökné. (Zajos taps a baloldalon és a középen.) Rendreutasítás. Szász Károly elnök, Miháli Tivadar beszédéből egyes pontokat nem jól hallott és a gyorsírói följegyzések alapján állapított meg. Nem engedheti m­eg, hogy a ma­­gyar parlamentből vezessék félre a külföldet, téha sem volt olyan magyar kormány és nem is állhatott volna meg a parlament előtt, a­mely kormány bármely nemzetiségű magyar állampolgárokkal szem­ben érrdem­etlen lett volna. Mihailt szigorúan rendreutasítja. (Helyeslés.) A Ház legközelebbi ülésén, február 5-én délelőtt 10 órakor folytatja a­ mai vitát. ........................... ...........................................-S.J AZ Ú­JSÁG, Pettie, 1918. Bélírnlf . A méltóságos Házban. — A főrendiház ülése. — Az újjáalakitott kormány ma délután mutatkozott be a főrendiházban. Az aktus nem váltott fel különösebb érdeklődést,­­mind­össze körülbelül hatvan főrend jelent meg az ülésen, melyet néhány perc­c­el öt óra után nyitott meg Hadik- Barkóczy Endre gróf elnök. A kormány tagjait itt sem vezették be ünnepé­lyesen az ülésterembe. Wekerle Sándor mi­niszterelnök rövid összefoglalásban előadta pro­­grammját, lényegileg ugyanazt mondotta, mint délelőtt a képviselőház ülésén. Sem pro, sem contra a főrendek közül senki sem szólalt fel a programm elhangzása után. Zelenski Ró­bert gróf a mezőgazdasági munkások élelme­­zése ügyében sürgős interpellácziót intézett a miniszterelnökhöz, a­ki azonnal válaszolt. Végül több törvényjavaslatot és bizottsági je­lentést tárgyaltak le a főrendek. Részletes tu­dósításunk ez •• Hadik-Barkóczy Endre gróf elnök : _ Fel­olvasta­tja a kormányváltozásra és az uj kor­mány kinevezésére vonatkozó királyi kéziratot és a­ miniszterelnök átiratát. Majd Wekerle Sándor miniszterelnök emel­­­­kedik szólásra , elmondja programmját. Pont­­ról-pontra, szinte gondolatról-gondolatra fejte­geti, a­mit a képviselőház ülésén mondott, de rövidebben, tömören adja elő mondanivalóit. A főrendek a miniszterelnök nyilatkozatát hoz­zászólás nélkül tudomásul veszik. Az elnöki előterjesztések során Hadik-Bar­­kó­czy Endre gróf elnök elparentálja a főrendi­ház időközben elhunyt tagjait: Kenessey Béla erdélyi ref. püspököt, Mihályi Viktor gyula­­fehérvári és fogarasi görög-katolikus érsek­­metropolitát, Bezerédj Pált és Levics Mitrofán püspököt. Bemutatja a többi között a belügy­miniszter átiratát arról, hogy Miksa Jenő Lajos, Rainer Károly, Lipót, Hubert Szalvátor, Alb­recht, Vilmos és József Ferencz kir. herczegek részére a királyi meghívó­leveleket kieszkö­zölte, továbbá az állami tisztviselők kongresz­­szusának kérvényét a szolgálati pragmatika mielőbbi törvénybe iktatására és az állami al­kalmazottak anyagi helyzetének javítására vo­natkozó emlékirat ügyében. A kérvényt kiad­ják a pénzügyi, a közjogi és törvénykezési bi­zottságnak. Jelenti,­­ hogy Zselenski Róbert gróf sürgős interpellácziót kiván előterjeszteni. Zelenáid Róbert gróf: Őszi gabonában jó­­val nagyobb termésünk volt, mint a háború első évében. Ha a rekvirálást a cséplésnél haj­tották volna, végre, mint a­hogyan azt a Tisza­­kormány akarta, ma nem kellene ilyen szigo­rúan és­ katonai asszisztenc­iával rekvirálni. Félő, hogy a mezőgazdasági üzem részére szük­séges gabonamennyiséget elveszik a gazdáktól, annyira, hogy az időszaki munkásokat egyálta­lán nem lehet majd élelmezni. Hajlandó-e a kormány sürgősen oly rendeletet kiadni, mely indokolt esetben megengedi a gazdáknak az időszaki munkások számára szükséges gabona­­készletek visszatartását . Wekerle Sándor miniszterelnök: A rekvi­­rálást azért nem lehetett a cséplésnél­ végrehaj­tani, mert az ehhez szükséges közegek hiányoz­tak. Egyébként a­ termést az idén is túlbecsül­tük. Épp ezért kényteleneik­ leszünk a fejkvótát még szigorítani, hogy az új kampányig a had­sereg és lakosság ellátását biztosítsuk. A kor­mány leghatékonyabban fog intézkedni, hogy a vetőmag biztosíttassák és meghagy­ass­ék, másrészt hogy a mezőgazdasági munkások élel­mezésére szükséges mennyiségek kétségtelenül visszahagyassanak. Gondoskodni fognak róla, hogy a rekvirálásnál' ilyen anomáliák' ne tör­ténjenek. Zelenski Róbert grófba választ tudomásul veszi. Tudomásul veszi a főrendiház is. Badik-Barkóczi Endre gróf elnök bemu­tatja a­ főrendek névjegyzékének folytatólagos kiigazításáról szóló bizottsági jelentést, majd Ambrózy Gyula gróf koronaőr megválasztásá­ról, a lapbiztosíték letételére és kiegészítésére megszabott határidő meghosszabbításáról, vé­gül a koronaérték­ megállapítására vonatkozó törvény módosításáról szóló törvényjavaslato­kat tárgyalják le általánosan és részletekben. Az elnök javasolja, hogy a főrendiház a jövő hét közepén tartsa­ legközelebbi ülését. El­fogadják. Az ülés­­ este fél hét órakor véget ér. Wekerle programot adott. (A programm­ hatása. — Apponyi a választójog­ról. — A pártok felfogása. — Esterházy Móricz ideiglenes kultuszminiszter.) Ma végre megtörtént az uj Wekerle­­kormány bemutatkozása és kihirdetése a pro­grammnak, a­melynek alapján Wekerle Sándor miniszterelnök pártot akar alakítani. Ez a párt kétségtelenül meglesz és pedig minden valószínűség szerint a 48-as alkotmánypárt né­ven, az azonban nem­ tagadható, hogy a pro­­grammadás nem éppen sikert ígérő külsőségek között ment végbe. Wekersle beszédét, mond­hatnék, fagyos nyugalommal fogadta a Ház és a folyosón csakhamar kiderült, hogy a beszéd nem szolgálta olyan mértékben a ezért, mint különösen az Apponyi-párt elvárta volna. Ez a párt, vagy legalább is egy része, csak a legnehezebb vívódással határozza el magát arra, hogy megszüntesse a régi és tradíc­iós függetlenségi pártot és a miniszterelnök részé­ről olyan beszédet vártak volna, a­mely az ország előtt a kellő és lehetőleg szimpatikus világításba helyezi a pártnak ezt az elhatáro­zását. E helyett olyan programmot kaptak, a­mely sehol nem mutat rá a 48-as követelések teljesülésére és Wekerly beszédében sincs egyet­len kijelentés sem, a­mely megokolni igyekez­nék a függetlenségi párt csatlakozását. Ehhez járul még az, hogy Tisza István gróf beszéde mély hatást tett. Az Apponyi-párt tagjai a legnagyobb lehangoltsággal tárgyalták az ülés­terem eseményeit és nem titkolták azt, hogy az elhatározás számukra most még nehezebbé vált. Az a felfogás alakult ki, hogy ilyen sivár eredménynyel nem távozhatnak és ezért fel­szólították Apponyi Albert grófot. Hogy ok­­vetetlenül szólaljon föl még a mai napon és ha csak pár szóval is, oszlassa el a fölmerült aggodalmakat. Erre történt azután, hogy az ülés végén Apponyi Albert gróf csakugyan felszólalt és nagy buzgalmában, hogy pártját megnyugtassa, ekkor tette azt a kijelentést a választójogról, a­mely részletes tudósítá­sunkban olvasható, és a­mely pártkülönbség nélkül minden oldalon nagy feltűnést keltett. A jelenvoltak impressziója szerint Apponyi e kijelentésének a leghelyesebb magyarázata az, hogy a pártvezér egyszerűen elszólta magát és a pillanat hevében veszedelmesen többet mondott, mint a­mennyit gondolt. De az is lehet, hogy ezzel a felszólalásával akarta meg­­c­áfolni Vázsonyinak azt a vádját, hogy ő is ellene van a javaslatnak. A miniszterelnök programonjáh­oz Károlyi Mihály gróf a képviselőház keddi ülésén fog felszólalni, hogy kifejtse a párt álláspontját. Az Apponyi-párt ma este értekezletet tar­tott és megkezdte tanácskozását arról, hogy mit cselekedjék. Holnap délelőtt lesz az egész párt értekezlete, a­mikor Apponyi azon lesz, hogy a habozókat megnyugtassa, de már a mai értekezleten is hangok hallatszottak, hogy a pártnak további garancziákat kell követelnie. A néppárt és az alkotmány­párt dolga már meglehet­ősen tisztázott. Az alkotmánypárt fen­­t­art­ás nélkül bemegy a konc­entráczióba, a néppárt pedig megőrzive függetlenségét, vagy annak a látszatát. Ezekre a pártokra különö­sebb hatást nem is tett a mai parlamenti ülés, mert hiszen az ő elhatározásuk már készen volt. Mint értesülünk, Apponyi A­bert gróf a jövő hét elején hosszabb szabadságra megy és távollétében Esterházy Móricz gróf tárczanél­­küli miniszter lesz a kultuszminisztérium veze­tője. Politikai körökben különben érdekes hírek keringenek arról a szerepről, melyet a­ kabinet­­ben annak, négy tagja, Esterházy Móricz gróf, Windisch-G­­ae­z­ Lajos herczeg, Szterényi József és­ Vázsonyi Vilmos tölt be. A négy miniszter tár­saságát fiók-kabinetnek nevezik, a melynek bizonyos kérdésekben döntő szava van. Ester­házy Móricz gróf különben Davosból, a­hol hónapokat töltött, frissen és f • 7 . -■ • 1 -­ kezett haza.

Next