Az Ujság, 1918. március (16. évfolyam, 51-77. szám)

1918-03-01 / 51. szám

Péntek, 1918. márczius 1. AZ ÚJSÁG hogy — miután nála a­ választóig rátemjesz­­tése nem dogma, hanem vérbeli meggyőződés, a­­mint daczára ennek, engedékeny és konczi­­liáns volt 1912-ben, mikor megelégedett­­ a szö­vetkezeti pártok által javasolt jogkiterjesztés­­sel, most pedig tovább ment, mint­ a­mennyire azt a maga részéről szükségesnek ítélte — ne hagyja ügyeimen kívü­l, hogy a magyar közép­osztálynak nagy többsége aggodalmakkal van­ eltelve a javaslat méreteivel szemben. Figyel­mébe ajánlja a miniszternek, hogy miután ki­sebbségi kormány viszi az ország ügyeit, a megértéshez közel jutni a kormányzatnak er­kölcsi és parlamentarizmusból folyó köteles­sége. A miniszter már kijelentette, hogy nem ismer el messzebbmenő választójogi csőszöket, bizonyára nem befolyásolhatják tehát a válasz­tójogi uszítók sem. Kéri, hogy magasra emel­kedett felelősségteljes pozíc­iójában térjen vissza saját eredeti meggyőződéséhez és tegye a történelem előtt nevét nagygyá azzal, hogy mérjen igazságosan úgy a jogtalanoknak, mint a hazafias okokból aggodalmaskodóknak. Azzal a mérleggel, melyet az alkotmányos és a parla­mentet tisztelő király megbízásából kézbe vett, úgy mérjen, hogy az egyik serpenyőben elhe­lyezett jogkiterjesztés súlya nagyobb ne legyen é h­­gy föl ne billentse a másik serpenyőbe ezer év óta beletartozó egységes magyar nemzeti állam jövőjét. (Székely Ferencznek.) Antal Géza: Székely Ferencz tegnapi beszé­déhez fűzi megjegyzéseit, nem azért, mert ab­ban a munkapárt ellen ismét súlyos inszinuá­­cziók foglaltatnak, hanem azért, mert megdöb­benti az a nagy naivitás és ideológiai­ elfogult­ság, mely a világháború negyedik évében nem akar Magyarországon nemzetiségi veszedelem­ről tudni és a nemzetiségi kérdést előzékenység­gel véli megoldhatónak, óhajtaná, hogy mind­azok, a­kik a választójog problémájával foglal­koznak, személyes tapasztalatokat gyűjtenének a nemzetiségi, vidékeken és közvetlen közelből figyelnék és hallanák, micsoda mértéktelen iz­gatás folyt a múltban és folyik ma is az egysé­ges magyar állameszme ellen. A statisztika nem veheti számba azokat a szubjektív tényezőket, a­melyek a nemzeti gyűlölködés révén e kérdés­nél a mérleg serpenyőjébe esnek. A munkapárt nem fest rémképeket, csak tapasztalatokon ala­puló helyes aggodalmainak ad kifejezést. Szé­kely Ferencz kivételével a kormánypárt többi tagjai is felismerték a választójogi javaslat el­fogadása esetén erősbödő nemzetiségi veszedel­met. Ily körülmények között hazafias kötelesség pártállásra való tekintet nélkül, megkeresni a kautélákat, melyek a Veszedelmeket ellensú­lyozzák. A törvényjavaslatba a magyarul írni­­olvasni tudást felveendőnek tartja. Ha ezt meg­­tennénk, a magyarságot sem nemzetiségi elnyo­mással, sem pedig retrográd irányzattal meg­vádolni nem lehetne. A népiskolai törvény oly revízióját, sürgeti, hogy a magyar államnak a népiskolákra közvetlenebb befolyása legyen. Közigazgatási téren elengedhetetlen az államo­sítás. Üdvözli a magyar hadsereg kilátásba ho­nült, nagy lelkendezve rohan utánuk Gyárfás, a, notórius ügyelő. (Notórius azért­, mert minden ügyelői Timnczutságot az ő rovására írtak vagy ötven esztendeig.) — Baj van, nagyuram ! Nagy baj !... — No, mi­­ ? — Hát rájöttem, hogy van egy másik betlehemes banda is a városban ; éppen most készülődik, s hallván, hogy egy konkurrens betlehemes társaság is lézeng valahol, boszul esküdtek és agyon akarnak verni bennlünket. — Bízd csak rám,­­ Gyárfás. Te pedig eredj hozzájuk, tartsd szóval őket és tartóztasd, hogy addig el ne készüljenek, míg mi az első körjáratot el nem végeztük ! — Annál könnyebben tehetem, mert én ragasztom a szakállukat és én festem ki az pofájukat. Azzal belemélyedt az éjszakába. A szinésztrupp pedig nekiindult a város­nak , eleinte szépen kántáltak, de aztán bele­unván a szent énekekbe, olyan h­ajczihőt­ vit­tek végbe a házakban, hogy seprűvel verték ki őket mindenhonnan. Persze akkor már tele volt a vacsorás zsákjuk. Még utánuk is hajították a seprűt. — Ide be ne tegyétek többé a lábatokat, gazemberek ! . .. — De még visszajövünk ! Be is köszöntöttek a behemesek, — persze a második trupp, a­mely el nem tudta gon­dolni, hogy mért rugdossák ki őket megh­all­­gatatlanul ? S a­mikor rá akarnak gyújtani a szent énekre, jön a gazda az istállóseprű­­vel és igen illetlen kifejezésekkel tereli őket az utczára­. Még ma sem tudják, hogy mit vétettek a szegények ... 1 “■ ■■ u»­­lyez­ett megalkotását mint hatalmas nevelő té­nyezőt. " ....... . :" (Megbízható állam rendőr­séget!) Kürthy Lajos báró: Megnyugtató körül­mény az, hogy újabban a törvényjavaslat tá­mogatói is részt vesznek a vitában s igy lehe­tővé teszik az egymás kapaczitálását, továbbá az, hogy a bizottság tárgyalásaival szemben eleinte mutatkozott türelmetlenség enyhült, a­mi annak bizonyítéka, hogy a tárgyalások tár­gyilagosságát elismerik. E felszólalásokban egy kérdésre eddig hiába keresett választ ta­lál : arra, hogy hogy lehetségesek egyformán jó hazafiak között oly mélyreható ellentétek, mint a­melyek ily sorsdöntő kérdésnél, mint a választójog, fennállanak. E válasz abban a be­szédekben megnyilatkozó túlzott optimizmus­ban rejlik, mely teljesen megbízva a magyar­ság őserejében és szellemi fölényében, ettől minden téren a megoldást és a diadalt reméli. Ezzel szemben áll a komor valóság, a­melyet tegnap hallottunk úgy Erdélyről, valamint a felvidéki tátságról. Mindkét helyen a vezetés máris kisiklott a magyarság kezéből és ha nagy tömegeket bocsátunk be a választói jo­gosultak közé, ezek a nagy tömegek teljesen az agitátorok és nemzetiségi túlzók kezeire jut­nak. E veszedelemmel szemben az eddig aján­lott védelmi eszközök nem elégségesek. Az is­kola hatása esetleg oly későn érvényesül, hogy akkor már talán nem lesz mit védelmezni. Az imminens veszedelemmel szemben fel kell használnunk minden rendelkezésre álló eszközt magában a törvényben, fel kell használnunk a közigazgatás államosítását és meg kell szer­veznünk országszerte a megbízható államrend­őrséget. Ezekből­­ a szempontokból kiindulva fogja bírálni a javaslatot részleteiben is. Fel­tétlenül szükségesnek tartja, hogy a magyarul írni­ és olvasni tudás a törvényben kötelezőleg kimondassák. A nők választójogát illetőleg az aktív választójog megadása elől nem zárkózik el, azzal a kikötéssel, hogy a választói kellékek­ről intézkedő szakasz revideáltassék s teljesen átalakíttassék. A javaslatot általánosságban elfogadja. Holnap délelőtt 10 órakor folytatják a tár­gyalást. Kísérletek a békés megegyezésre. (Andrássy Gyula gróf felszólalása. — Bethlen István gróf indítványa. — Polónyi Géza nyilat­kozata az albizottság kiküldéséről. — A mai mi­nisztertanács.) • A választójogi bizottság holnapi ülését különös érdeklődéssel várják, mert fel fog szó­lalni Andrássy Gyula gróf, hogy válaszoljon Tisza István grófnak a bizottságban elhang­zott nagy beszédére. Sokan vannak, a kik A­­drássyban látják a békés­ megegyezés aka­dályát, ezért kíváncsian várják, miféle érvei vannak arra,­ hogy a megegyezésről még csak tárgyalni sem akar. Neki mindenesetre igen súlyos argumentumokkal kell előhozakodnia, hogy elhatározásának teljes őszintesége nyil­vánvaló legyen, mert hiszen köztudomású, hogy nemrég még sokkal konzervatívabb fel­fogást vallott és például az ő pluralitásos ja­vaslata a liberalizmus dolgában messze elma­radt attól az állásponttól, a melyet Tisza Ist­ván gróf most képvisel. Hogy az ellentétek végképpen leküzdhetetlenek volnának, az azért is alig lőhető, mert hiszen az Esterházy-kor­­mány megalakítása előtt Wekerle Sándor is a nemzeti állameszme megvédésére fektette a főlsúlyt. Idézzük még emlékezetünkbe azt, hogy éppen Apponyi Albert gróf volt az, a­ki a koalíc­ió idején mint kultuszminiszter a sa­ját adatai alapján a leghevesebb harczot foly­tatta és győzelmesen meg is vívta a hat elemi osztályról szóló értelmi czenzus mellett. Ezek után­ érthető kíváncsiság az, mely a döntő ér­veket várja Andrássy Gyulától amaz álláspont mellett, mely homlokegyenest ellenkezik azzal, a melyet ennek a kormánynak a tagjai koráb­ban képviseltek. Andrássy mellett lesz még egy érdekes felszólalás a holnapi bizottsági ülésen. Bethlen István gróf, a­ki alkotmánypárti képviselő ugyan, de azért a végletekig ellenzi ezt a javas­latot, indítványozni fogja, hogy Polónyi Géza ötletét a bizottság tegye magáévá és küldjön ki egy albizottságot, a­mely a megegyezést előkészítse. Az indítványt pedig valószínűleg elfogadják és a politikusok nagy rétegében bíznak benne, hogy ezen az úton csakugyan létrejön a kompromisszum, annál is inkább, mert a­ kormány pártjában mind többen van­nak azok, a­kik jobb meggyőződésük szavára hallgatva, a javaslat mérséklése mellett fog­lalnak állást. Munkatársunk ma felkeresté Polónyi Gé­zát, a­kitől a kompromisszum-bizottság ötlete származik és megkérte, hogy fejtse rá bőveb­ben ennek a gondolatnak a belső tartalmát és mondja meg, milyen eredményeket vár an­nak megvalósulásától. Polónyi Géza a követ-t­kező nyilatkozatot tette : — A két párt közötti kompromisszum, a­mely egyúttal hatalmi kérdésekkel kapcsolatos, nem valószínű hogy létrejöjjön, mert itt érzé­kenységre és érdekekre talál a kérdésnek békés megoldása. Hiszem azonban és remélem, hogy ha, az albizottság a kormány hozzájárulásával kiküldetik, akkor tényleg létrejön egy olyan meg­állapodás, a­mely a javaslatnak egyes szakaszain olyan lényeges módosításokat is eszközölhet, a­melyek a nemzeti­­ állameszmének és a magyar faj hegemóniájának veszélyeztetését lehetetlenné teszik. Egy ilyen megállapodás az előzmények után és a kormány által eddig tett nyilatkozatok­nak megfelelően igen természetesen csak a szer­vezett munkásság hozzájárulásával létesülhet közmegnyugvást keltő módon. Nézetem szerint annak az albizottságnak egyik feladata éppen az kell hogy legyen, hogy a munkásság vezetői­vel való egyetértés útján megállapítsa azon ha­tárokat, a­melyeken belül a munkásság nem vá­dolhatná a kormányt rászedéssel. A mostani helyzetnek ugyanis ott van a legkényesebb pontja, a­hol az­ Esterházy-kor­­mány által a munkássággal szemben vállalt kötelezettség beváltására vár. A­ki tisztán akarja látni a helyzetet, annak tudnia kell, hogy a munkásság a mostani javaslatot is csak rész­letfizetésnek tekinti és egész lelhetetlenül hir­deti, hogy annak törvényerőre való emelkedése után saját álláspontjának — a 20 éves korha­tárnak, írni-olvasni tudásnak és kisebbségi kép­viseletnek — érvényesüléséért a harczot tovább folytatja. A különbség mindössze csak az, hogy a most benyújtott javaslattal szemben nem él a sztrájk fegyverével. Ilyen, a parlamentariz­­mus történetében eddig előzmények nélkül álló kényszerhelyzetben tanácskozik most a bizott­ság, a­melynek semmi része sincs ezen kényszer­helyzetnek az előidézésében. Itt van már most az a pont, a­hol az államférfiaknak a bölcsesé­­gére, higgadtságára és mérsékletére lesz szük­ség, hogy a nemzetet ebből a politikai hínárból kivezessék és alkossanak egy olyan törvényt, a­mely a jogok kiterjesztése mellett nem veszé­lyezteti a magyar állameszmét, de másrészt nem provokál olyan kollíziókat, a­melyek csak fegy­verrel és vérrel volnának lecsillapíthatók. Abban a reményben, hogy az albizottság kiküldetése­­ ennek a c­élnak az elérését lehetővé fogja tenni, tettem meg erre vonatkozó propozícziómat. Úgy vagyok értesülve, hogy a holnapi ülésben ez már konkrét alakban és pedig írásban benyújtandó indítványban lesz előterjesztve. Az igazságügy­­miniszter hétfőn érkezik haza és azt hiszem, az események akkor gyorsabban fognak fejlődni. Minisztertanács: Wekerle Sándor miniszterelnök elnöklésével ma délután négy órakor a miniszterelnöki palotá­ban minisztertanács volt, a melyen a fővárostól távol időző Apponyi Albert gróf és Vázsonyi Vil­mos kivételével a kormány valamennyi tagja részt vett. A minisztertanács, a melyen folyó ügyeket tárgyaltak, V,9 órakor ért véget. Utána a minisz­terelnök a kabinet tagjait vendégül látta. Értesülésünk szerint a minisztertanácson el­intézést nyert Nagy Ferencz közélelmezési államtit­kárnak Budapest élelmezési kormánybiztossá való kinevezése, Jeannovich Sándor volt temesi főispán felmentése, a népjóléti minisztérium szervezésé­vel kapcsolatban az átmenetgazdasági miniszté­riumnak a kereskedelmi minisztériumba való be­olvadása és Földes Béla miniszter ügykörének vál­toztatása. Megbeszélés tárgya volt továbbá a Romániá­val megindult béketárgyalás is és ezzel kapcsolat­ban a minisztertanács elhatározta, hogy a tárgya­lásokon a magyar kormány képviseletében Wekerle Sándor miniszterelnök vegyen részt. A miniszter­elnök elutazásáról még nem történt megállapodás. Döntés előtt. E czim alatt irt czikket Tisza István gróf az Igazmondó mostani számába. A czikkben egyebek közt ezeket liga: Mi készen állunk az eltérő nézetek kiegyenlítésére. Egyéni nézeteinkhez mereven nem ragaszkodunk. El­megyünk addig a határig, a­meddig legszentebb meg­győződésünk szerint a nemzet sorsának koczkáratétele nélkül elmehetünk s akarjuk hinni, hogy az ellentáborból jövő becsületes magyar emberekkel fele utján találkozni fogunk. 3

Next