Az Ujság, 1918. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1918-03-01 / 51. szám
Péntek, 1918. márczius 1. AZ ÚJSÁG hogy — miután nála a választóig rátemjesztése nem dogma, hanem vérbeli meggyőződés, amint daczára ennek, engedékeny és koncziliáns volt 1912-ben, mikor megelégedett a szövetkezeti pártok által javasolt jogkiterjesztéssel, most pedig tovább ment, mint amennyire azt a maga részéről szükségesnek ítélte — ne hagyja ügyeimen kívül, hogy a magyar középosztálynak nagy többsége aggodalmakkal van eltelve a javaslat méreteivel szemben. Figyelmébe ajánlja a miniszternek, hogy miután kisebbségi kormány viszi az ország ügyeit, a megértéshez közel jutni a kormányzatnak erkölcsi és parlamentarizmusból folyó kötelessége. A miniszter már kijelentette, hogy nem ismer el messzebbmenő választójogi csőszöket, bizonyára nem befolyásolhatják tehát a választójogi uszítók sem. Kéri, hogy magasra emelkedett felelősségteljes pozíciójában térjen vissza saját eredeti meggyőződéséhez és tegye a történelem előtt nevét nagygyá azzal, hogy mérjen igazságosan úgy a jogtalanoknak, mint a hazafias okokból aggodalmaskodóknak. Azzal a mérleggel, melyet az alkotmányos és a parlamentet tisztelő király megbízásából kézbe vett, úgy mérjen, hogy az egyik serpenyőben elhelyezett jogkiterjesztés súlya nagyobb ne legyen é hgy föl ne billentse a másik serpenyőbe ezer év óta beletartozó egységes magyar nemzeti állam jövőjét. (Székely Ferencznek.) Antal Géza: Székely Ferencz tegnapi beszédéhez fűzi megjegyzéseit, nem azért, mert abban a munkapárt ellen ismét súlyos inszinuácziók foglaltatnak, hanem azért, mert megdöbbenti az a nagy naivitás és ideológiai elfogultság, mely a világháború negyedik évében nem akar Magyarországon nemzetiségi veszedelemről tudni és a nemzetiségi kérdést előzékenységgel véli megoldhatónak, óhajtaná, hogy mindazok, akik a választójog problémájával foglalkoznak, személyes tapasztalatokat gyűjtenének a nemzetiségi, vidékeken és közvetlen közelből figyelnék és hallanák, micsoda mértéktelen izgatás folyt a múltban és folyik ma is az egységes magyar állameszme ellen. A statisztika nem veheti számba azokat a szubjektív tényezőket, amelyek a nemzeti gyűlölködés révén e kérdésnél a mérleg serpenyőjébe esnek. A munkapárt nem fest rémképeket, csak tapasztalatokon alapuló helyes aggodalmainak ad kifejezést. Székely Ferencz kivételével a kormánypárt többi tagjai is felismerték a választójogi javaslat elfogadása esetén erősbödő nemzetiségi veszedelmet. Ily körülmények között hazafias kötelesség pártállásra való tekintet nélkül, megkeresni a kautélákat, melyek a Veszedelmeket ellensúlyozzák. A törvényjavaslatba a magyarul írniolvasni tudást felveendőnek tartja. Ha ezt megtennénk, a magyarságot sem nemzetiségi elnyomással, sem pedig retrográd irányzattal megvádolni nem lehetne. A népiskolai törvény oly revízióját, sürgeti, hogy a magyar államnak a népiskolákra közvetlenebb befolyása legyen. Közigazgatási téren elengedhetetlen az államosítás. Üdvözli a magyar hadsereg kilátásba honült, nagy lelkendezve rohan utánuk Gyárfás, a, notórius ügyelő. (Notórius azért, mert minden ügyelői Timnczutságot az ő rovására írtak vagy ötven esztendeig.) — Baj van, nagyuram ! Nagy baj !... — No, mi ? — Hát rájöttem, hogy van egy másik betlehemes banda is a városban ; éppen most készülődik, s hallván, hogy egy konkurrens betlehemes társaság is lézeng valahol, boszul esküdtek és agyon akarnak verni bennlünket. — Bízd csak rám, Gyárfás. Te pedig eredj hozzájuk, tartsd szóval őket és tartóztasd, hogy addig el ne készüljenek, míg mi az első körjáratot el nem végeztük ! — Annál könnyebben tehetem, mert én ragasztom a szakállukat és én festem ki az pofájukat. Azzal belemélyedt az éjszakába. A szinésztrupp pedig nekiindult a városnak , eleinte szépen kántáltak, de aztán beleunván a szent énekekbe, olyan hajczihőt vittek végbe a házakban, hogy seprűvel verték ki őket mindenhonnan. Persze akkor már tele volt a vacsorás zsákjuk. Még utánuk is hajították a seprűt. — Ide be ne tegyétek többé a lábatokat, gazemberek ! . .. — De még visszajövünk ! Be is köszöntöttek a behemesek, — persze a második trupp, amely el nem tudta gondolni, hogy mért rugdossák ki őket meghallgatatlanul ? S amikor rá akarnak gyújtani a szent énekre, jön a gazda az istállóseprűvel és igen illetlen kifejezésekkel tereli őket az utczára. Még ma sem tudják, hogy mit vétettek a szegények ... 1 “■ ■■ u»lyezett megalkotását mint hatalmas nevelő tényezőt. " ....... . :" (Megbízható állam rendőrséget!) Kürthy Lajos báró: Megnyugtató körülmény az, hogy újabban a törvényjavaslat támogatói is részt vesznek a vitában s igy lehetővé teszik az egymás kapaczitálását, továbbá az, hogy a bizottság tárgyalásaival szemben eleinte mutatkozott türelmetlenség enyhült, ami annak bizonyítéka, hogy a tárgyalások tárgyilagosságát elismerik. E felszólalásokban egy kérdésre eddig hiába keresett választ talál : arra, hogy hogy lehetségesek egyformán jó hazafiak között oly mélyreható ellentétek, mint amelyek ily sorsdöntő kérdésnél, mint a választójog, fennállanak. E válasz abban a beszédekben megnyilatkozó túlzott optimizmusban rejlik, mely teljesen megbízva a magyarság őserejében és szellemi fölényében, ettől minden téren a megoldást és a diadalt reméli. Ezzel szemben áll a komor valóság, amelyet tegnap hallottunk úgy Erdélyről, valamint a felvidéki tátságról. Mindkét helyen a vezetés máris kisiklott a magyarság kezéből és ha nagy tömegeket bocsátunk be a választói jogosultak közé, ezek a nagy tömegek teljesen az agitátorok és nemzetiségi túlzók kezeire jutnak. E veszedelemmel szemben az eddig ajánlott védelmi eszközök nem elégségesek. Az iskola hatása esetleg oly későn érvényesül, hogy akkor már talán nem lesz mit védelmezni. Az imminens veszedelemmel szemben fel kell használnunk minden rendelkezésre álló eszközt magában a törvényben, fel kell használnunk a közigazgatás államosítását és meg kell szerveznünk országszerte a megbízható államrendőrséget. Ezekből a szempontokból kiindulva fogja bírálni a javaslatot részleteiben is. Feltétlenül szükségesnek tartja, hogy a magyarul írni és olvasni tudás a törvényben kötelezőleg kimondassák. A nők választójogát illetőleg az aktív választójog megadása elől nem zárkózik el, azzal a kikötéssel, hogy a választói kellékekről intézkedő szakasz revideáltassék s teljesen átalakíttassék. A javaslatot általánosságban elfogadja. Holnap délelőtt 10 órakor folytatják a tárgyalást. Kísérletek a békés megegyezésre. (Andrássy Gyula gróf felszólalása. — Bethlen István gróf indítványa. — Polónyi Géza nyilatkozata az albizottság kiküldéséről. — A mai minisztertanács.) • A választójogi bizottság holnapi ülését különös érdeklődéssel várják, mert fel fog szólalni Andrássy Gyula gróf, hogy válaszoljon Tisza István grófnak a bizottságban elhangzott nagy beszédére. Sokan vannak, a kik Adrássyban látják a békés megegyezés akadályát, ezért kíváncsian várják, miféle érvei vannak arra, hogy a megegyezésről még csak tárgyalni sem akar. Neki mindenesetre igen súlyos argumentumokkal kell előhozakodnia, hogy elhatározásának teljes őszintesége nyilvánvaló legyen, mert hiszen köztudomású, hogy nemrég még sokkal konzervatívabb felfogást vallott és például az ő pluralitásos javaslata a liberalizmus dolgában messze elmaradt attól az állásponttól, a melyet Tisza István gróf most képvisel. Hogy az ellentétek végképpen leküzdhetetlenek volnának, az azért is alig lőhető, mert hiszen az Esterházy-kormány megalakítása előtt Wekerle Sándor is a nemzeti állameszme megvédésére fektette a főlsúlyt. Idézzük még emlékezetünkbe azt, hogy éppen Apponyi Albert gróf volt az, aki a koalíció idején mint kultuszminiszter a saját adatai alapján a leghevesebb harczot folytatta és győzelmesen meg is vívta a hat elemi osztályról szóló értelmi czenzus mellett. Ezek után érthető kíváncsiság az, mely a döntő érveket várja Andrássy Gyulától amaz álláspont mellett, mely homlokegyenest ellenkezik azzal, a melyet ennek a kormánynak a tagjai korábban képviseltek. Andrássy mellett lesz még egy érdekes felszólalás a holnapi bizottsági ülésen. Bethlen István gróf, aki alkotmánypárti képviselő ugyan, de azért a végletekig ellenzi ezt a javaslatot, indítványozni fogja, hogy Polónyi Géza ötletét a bizottság tegye magáévá és küldjön ki egy albizottságot, amely a megegyezést előkészítse. Az indítványt pedig valószínűleg elfogadják és a politikusok nagy rétegében bíznak benne, hogy ezen az úton csakugyan létrejön a kompromisszum, annál is inkább, mert a kormány pártjában mind többen vannak azok, akik jobb meggyőződésük szavára hallgatva, a javaslat mérséklése mellett foglalnak állást. Munkatársunk ma felkeresté Polónyi Gézát, akitől a kompromisszum-bizottság ötlete származik és megkérte, hogy fejtse rá bővebben ennek a gondolatnak a belső tartalmát és mondja meg, milyen eredményeket vár annak megvalósulásától. Polónyi Géza a követ-tkező nyilatkozatot tette : — A két párt közötti kompromisszum, amely egyúttal hatalmi kérdésekkel kapcsolatos, nem valószínű hogy létrejöjjön, mert itt érzékenységre és érdekekre talál a kérdésnek békés megoldása. Hiszem azonban és remélem, hogy ha, az albizottság a kormány hozzájárulásával kiküldetik, akkor tényleg létrejön egy olyan megállapodás, amely a javaslatnak egyes szakaszain olyan lényeges módosításokat is eszközölhet, amelyek a nemzeti állameszmének és a magyar faj hegemóniájának veszélyeztetését lehetetlenné teszik. Egy ilyen megállapodás az előzmények után és a kormány által eddig tett nyilatkozatoknak megfelelően igen természetesen csak a szervezett munkásság hozzájárulásával létesülhet közmegnyugvást keltő módon. Nézetem szerint annak az albizottságnak egyik feladata éppen az kell hogy legyen, hogy a munkásság vezetőivel való egyetértés útján megállapítsa azon határokat, amelyeken belül a munkásság nem vádolhatná a kormányt rászedéssel. A mostani helyzetnek ugyanis ott van a legkényesebb pontja, ahol az Esterházy-kormány által a munkássággal szemben vállalt kötelezettség beváltására vár. Aki tisztán akarja látni a helyzetet, annak tudnia kell, hogy a munkásság a mostani javaslatot is csak részletfizetésnek tekinti és egész lelhetetlenül hirdeti, hogy annak törvényerőre való emelkedése után saját álláspontjának — a 20 éves korhatárnak, írni-olvasni tudásnak és kisebbségi képviseletnek — érvényesüléséért a harczot tovább folytatja. A különbség mindössze csak az, hogy a most benyújtott javaslattal szemben nem él a sztrájk fegyverével. Ilyen, a parlamentarizmus történetében eddig előzmények nélkül álló kényszerhelyzetben tanácskozik most a bizottság, amelynek semmi része sincs ezen kényszerhelyzetnek az előidézésében. Itt van már most az a pont, ahol az államférfiaknak a bölcseségére, higgadtságára és mérsékletére lesz szükség, hogy a nemzetet ebből a politikai hínárból kivezessék és alkossanak egy olyan törvényt, amely a jogok kiterjesztése mellett nem veszélyezteti a magyar állameszmét, de másrészt nem provokál olyan kollíziókat, amelyek csak fegyverrel és vérrel volnának lecsillapíthatók. Abban a reményben, hogy az albizottság kiküldetése ennek a célnak az elérését lehetővé fogja tenni, tettem meg erre vonatkozó propozícziómat. Úgy vagyok értesülve, hogy a holnapi ülésben ez már konkrét alakban és pedig írásban benyújtandó indítványban lesz előterjesztve. Az igazságügyminiszter hétfőn érkezik haza és azt hiszem, az események akkor gyorsabban fognak fejlődni. Minisztertanács: Wekerle Sándor miniszterelnök elnöklésével ma délután négy órakor a miniszterelnöki palotában minisztertanács volt, a melyen a fővárostól távol időző Apponyi Albert gróf és Vázsonyi Vilmos kivételével a kormány valamennyi tagja részt vett. A minisztertanács, a melyen folyó ügyeket tárgyaltak, V,9 órakor ért véget. Utána a miniszterelnök a kabinet tagjait vendégül látta. Értesülésünk szerint a minisztertanácson elintézést nyert Nagy Ferencz közélelmezési államtitkárnak Budapest élelmezési kormánybiztossá való kinevezése, Jeannovich Sándor volt temesi főispán felmentése, a népjóléti minisztérium szervezésével kapcsolatban az átmenetgazdasági minisztériumnak a kereskedelmi minisztériumba való beolvadása és Földes Béla miniszter ügykörének változtatása. Megbeszélés tárgya volt továbbá a Romániával megindult béketárgyalás is és ezzel kapcsolatban a minisztertanács elhatározta, hogy a tárgyalásokon a magyar kormány képviseletében Wekerle Sándor miniszterelnök vegyen részt. A miniszterelnök elutazásáról még nem történt megállapodás. Döntés előtt. E czim alatt irt czikket Tisza István gróf az Igazmondó mostani számába. A czikkben egyebek közt ezeket liga: Mi készen állunk az eltérő nézetek kiegyenlítésére. Egyéni nézeteinkhez mereven nem ragaszkodunk. Elmegyünk addig a határig, ameddig legszentebb meggyőződésünk szerint a nemzet sorsának koczkáratétele nélkül elmehetünk s akarjuk hinni, hogy az ellentáborból jövő becsületes magyar emberekkel fele utján találkozni fogunk. 3