Az Ujság, 1918. április (16. évfolyam, 78-102. szám)
1918-04-02 / 78. szám
Budapest 1918«_________ Kedd, április 2. ROVÁS: / Egy kicsit feltűnő, hogy a román béke már meg van kötve s a tartalma még mindig hivatalos titok. Az ukrán békét publikálták, mihelyt megvolt a megegyezés. De hát holnap Czernin gróf beszélni fog róla s akkor reméli hetőleg kisül, hogy a mi feltűnő, nem egyszersmind kiábrándító. Minket a román béke duplán érdekel, mert a másik oldalról részben bolgár béke, részben magyar béke. S akarjuk is hinni, hogy ez a békeföltételekben kifejezésre is jut. Itt arra gondolunk, hogy ha a győztes Romániával kötöttünk volna békét, az sajnos enk is gyászosan szintén magyar béke lett volna. Mint legyőzött féllel megkötve ránk nézve ugyanezzel a logikával örvendetesnek és előnyösnek kell lennie. Ezért alig várjuk megtudni, mi jót hoz nekünk a román béke azon felül, amit minden béke hozazoknak is, akik nem vallották kárát, mint mi, a megelőző háborúnak.* Ententeék most szörnyen föl vannak paprikázva, mert most,nekik is közös főparancsnokuk van. A németek is csak ezért győztek, most ők is ezért fognak győzni. Lovagiastul üdvözöljük az ő közös főparancsnokukat s minden tisztelettel utalunk arra a csekély különbségre, hogy azt Pécsinak lárják, míg a miénket Hindenburgnak. S úgy rémlik nekünk, hogy a mi hadvezetésünk csak azért volt egységes és diadalmas, mert Hindenburg volt a parancsnok, s nem akárki más. Sőt még arra a merész föltevésre is vetemedünk, hogy a fiai! a halvezetés egysége teremtette meg Hindenburgot, hanem. Megfordítva , ahol egy Hindenburg van. Önért dirigáljon más is? Ezért gondoljuk, hogy szegény Fochról még ki fog sülni, hogy az egységes vezetéshez ő megkapta az egységet, de nem igen hozza magával a legalább is ugyanolyan fontosságú hindenburgi kvalitásokat. Az ünnep utáni hangulatban hiába, keressük az izzó türelmetlenséget a választójog után. Még a politikusok sem igen izgulnak, az emberek pedig éppenséggel nem. Ez a kérdés mit sem veszített fontosságából, de két hónap leforgása után a közvéleményt már csak mint politikaispektákulum érdekli. Mi lesz ? Megbuktatja-e Wekerlét ön pártja ? Megmenti-e Wekerlét az ellenzéke ? Lesz-e kompromisszum, amitől pukkadna Andrássy, vagy nem lesz, ami mitől dohogna Wekerle ? Merőben kulissan.- I ügyek ezek, a mik kihatnak a színészekre. ’ Ha még tovább is húzódik az ügy, a közönség , még a színészek ügyét is meg fogja unni. ^ ______________ —.—*-----------------— A tolvaj' Irta Julián Éva. ■ .viéitoságos uram, '-.'élyen tisztelt asszonyom, •.), borítékban 35 darab zálogcédulát találnak, melyeknek ellenében hiánytalanul visszakapják az összes ezüstneműt és ékszert, amit, elvittem. Bizony -okat,fáradoztam, távollétükben jóformán minden második éjszakát vonaton töltöttem, hogy a szomszédos városokban feltűnő-- nélkül elhelyezhessem az értéktárgyakat. Jóval egyszerűbb, és kényelmesebb lett volna, ha a drágaköveket kitördelve, eladtam volna étket. Tudom azonban, mennyire csüggnek önök a tulajdonukban, levő dolgokon, még élénken emlékezem a méltóságos asszony szomorúságára, mikorPeri a tavaszszal eltörte a sertési vázát, — mellesleg mondva, e látványteremtés szándékosan ütötte le a seprűvel, mérgében, hogy a méltóságos asszony jelenlétemben utasította rendre a pókhálók miatt. Én semmiképpen sem akarok fájdalmat okozni önöknek, amint hogy szolgálatom alatt is óvakodtam tőle, hogy valamiben kárt tegyek. Mondhatom, magam is sajnálnám, ha bármi is hiányoznék szép otthonukból, melyet annyira megszerettem. Ezért nem sóhajtani semmi fáradságot, s örömmel gondolok rá, hogy néhány nap múlva minden ismét szokott helyén lesz. A 30.000 koronát önök bizonynyal szívesen kifizetik. A ma fél év alatt, míg önöknél szolgáltam, jóval többet költöttek műárgyakra, különben is annyira emelkedett a dolgok értéke, hogy nyugodtan azt képzelhetik, hogy eredetileg ennyivel drágábban szerezték meg mindazt, amit elzálogosítottam. Ezzel beis fejezhetném levelemet, meg ~~ • ̋ , kell azonban vallanom, hogy igen nehezen válók meg önöktől s benső szükségét érzem, hogy kifejezés adjak a Mélységes hálának, a melylyel önöknek tartozom. Az önök végtelen jósága, demokratikus gondolkozása és emberséges bánásmódja ébresztették fel bennem agyontaposott önérzetemet, a már-már kihalt életkedvet. Önöknek köszönhetem a bátorságot és az erőt, melylyel újból megkezdem harczomat a sorssal. Bár alkalmam nyílnék valaha, hogy megháláljam. Önök finom érzékükkel mindjárt kezdetben megsejtették, hogy intelligencziám és tanultságom egészen más pályára képesítenek és a lehetőségekhez képest megkönnyítették a szolgasorsot, melyben sínylődtem. Nem tévedtek. Én egyetemi pályára készültem. Apám, ki az ippachi herczegnek főkomornyikja volt, semmi költséget sem sajnált és gimnáziumba járatott. Tizenöt éves koromban azonban utolért a balsors, amely ellen azóta hiába küzdöttem. Gyerekes meggondolatlansággal kezdődött. Néhány idősebb pajtásom elcsábított egy helyre, melyet, tekintettel a méltóságos asszonyra, közelebbről nem jelezhetek. Szerencsétlenségünkre meglestek és mindnyájunkat kicsapták a gimnáziumból. Önök széles látókörükkel és fenkölt gondolkodásukkal nem igen képzelhetik, mit jelentett ez Ippacan fővárosában. A nyárspolgárok összeröffentek, a felháborodás a legmagasabb körökig terjedt. Atyám, mint az udvarhoz közelálló egyén, szent kötelességének érezte, hogy a várost megszabadítsa mételyező jelenlétemtől. Ina-nak adott egy kiéli hajóác sógorához. Onnan természetesen mihamarabb meglöktem, annál is inkább, mert apám utasításra úgy bántak velem, mint egy megrögzött gonosztevővel. Nem akarom önöket a következő esztendők viszontagságaival untatni. Nem volt szerencsém. E szép nyugodalmas másfél év alatt, mit házukban töltöttem, gyakran gondolkodtam rajta, hogy az lehetett az oka, hogy sehogysem tudtam zöldágra vergődni, mikor ez nálam jóval ostobább ficzkóknak issikerült. Azt hiszem, az volt a baj, hogy nem volt önbizalmam, mindig out-cadnak éreztem magamat, bélyeggel homlokomon. Az ember csak ott érhet el valamelyes eredményt, ahol otthonosan mozog, én mindig a kicsapott gimnazista voltam, mint ilyen hordtam zsákot, tisztítottam czipőt stb. A cerécorstól irtóztam leginkább. Végre is ráfanyodtam. Egy kis délamerikai városkában pinczérkedtem akkor,".ehhez értettem még leginkább.•, apaiörökségem. Ott szedett fel Mister Chestswood, az önök barátja kinek majd hirtelen,meghalt, s nem akarta szolga nélkül folytatni utazását. Egy esztendeig tartott, amíg Európába juthattam vele. Ezen idő alatt kiveszett belőlem minden ellentállás sorsommal szemben, a legcsekélyebb önérzet is, melyet a nyomorúság , még meghagyott bennem. Nem mintha gazdám rosszul bánt volna velem, ütött, szidalmazott volna. Legkevésbé, sem, igaz hogy nem is adtam rá okot. Egyszerűen nem vett emberszámba, parancsain kívül soha egyetlen szóra semméltatott a hosszú utazásokon, idegen tájakon, ahol vegy lelket sem ismertünk. Utáltam, gyűlöltem az arczát, a szemét, melylyel úgy nézett el fölöttem, mintha ott sem lettem volna, irigyeltem a drótszőrű kutyáját, melyet néha megsimogatott. Az ő ajánlatára kerültem önökhöz. . . S ha el nem felejtem azt az első napot. Nem tegeztek. A méltó ágos asszony maga mutatta meg a kedves kis szobánkat, melyet nekem szántak, minden parancsukat úgy kezdték, hogy: 'kérem*, minden szolgálatomért kapunk mai száma 12 mi«f»L 5 Az ISIS. évi labonaszükséglet biztosítása. Ez a Serbán János cvak. min. tanácsos. alult, évi augusztus hó elején a nyilvánosság előtt bátorkodtam, a, múltban szerzett ,tapasztalataimra való hivatkozással, a köz- és Tfrrt"mTilfr'il«ismit- i" édekében szót emelni és a hivatott tényezők figyelmét fölhívni, hogy az életbeléptétől gabonabeszerzői rendelkezések hibás intézkedései folytán több millió métermázsa gabona el fog kallódni és daczára a nagyobb termékek, félek, hogy nem lesz lehetségesa szűkségeteket előteremteni. Sajnos, daczára annak, hogy mindazok,, a kik ezer, kő” dérrela Háború alatt intenziven foglalkoztunk; eredméytelemül szólaltunk föl, • a rendelkezések nem lettek megváltoztatva s igy nem voltnehéz a jövőt, melyet az események csakugyan igazoltak, megjósolni. Hogy mily módon fog most már a kormány gondoskodni a szükségletek előteremtőiről, az rak annyiban édeteket, hogy a fogyasztók és a hadsereg mértékeit szükségletei legalább oly módon legyenek fedezhetők, hogy a szigorú rekvirálás folytán ne váljék lehetetlenné a mezőgazdasági üzemvitel, mert e tekintetben máris jelentékeny aggályok jelentkeznek. Fontos és sokat vitatott kérdés, hogy mily módon lehetne tehát legczélszerűbben a folyó évi termésből a szükségleteket idejekorán biztosítani, hogy megfelelő, mondjuk olyan termés mellett, mint a múlt évben volt, necsak bőven és könnyen tudjuk fedezni a szükségletet, de szükség esetén még Ausztriát is segítsük, mint ahogy a múltban még kisebb termés mellett is segíteni képesek voltunk. Erről a kérdésről igenis már most kell tárgyalni és mielőbb megállapodásra jutni, a szükséges rendelkezéseket megejteni és idejében szervezkedni, úgyhogy mire a termést beérik, az intézkedések életbe is lépjenek, mert mint a múlt évi kampány hibás és késedelmes rendelkezései mutatják, a késedelem végzetes következményekkel jár. Sok eszme látott e tekintetben napvilágot, de nagyon kevés olyan, amely a gyakorlati élet és a mi speciális viszonyainknak megfelelne. Nem felelne meg például az a , több oldalról ajánlott rendszer, hogy a termékátlagnak megfelelően holdanként átlagösszegek vetendők ki , a föl iss maradó rész szabaddá tétessék. A gyakorlati gazda tudja, hogy ezt a rendszert nem lehet végrehajtani. Hiszen az egyes birtokosok termésátlaga egy-egy községi határban is különböző, de a sok kisgazda szükséglete is ,annyira eltérő,hogy itt átlagszámokkal nem lehet dolgozni. A nagyobb birtokok gazdasági szükséglete is rendkívül eltérő és a ■kát, holdanként! szükséglet .1%—,4 métermázsa kör.Ott váltakozik, a szerint a mint intenzíven vagy extenzíven gazdálkodnak. Nincs más megoldás, mint az idejekorán való rendszeres rekvirálás, de a rekvirálásnál