Az Ujság, 1918. május (16. évfolyam, 103-128. szám)

1918-05-01 / 103. szám

Budapest 191$. Előfizetési araki Egész évre 52 K — ! Félévre ........ 26 » — *. Negyedévre _ _ 13 » ■ » Egy hóra _ _ _. 4 » 60 » Zgses szim ára Budapesten és vidé­ken Itt fillér, pályaudvarokon 20 fill. Kegjelen hC'uEd kivételével minden nap, ünnep után la XVI. évfolyam, 103. szám. Szerda, május 1*—^ SSERÍSSZTÓSÉG: Budapest, Rákóczi it 54. sz. Telefon: IJézőál KIADÓShTAXAL : Budapest, Rákótzai­ út 54. sz. Telefon: Jósser JS—13—3 G. LZOKKIA­ShIVATAL : Budapest,Erzsébet-körút 9. Telefon: József 1*0-83. ROVÁS. Melyik is az Apponyi pártja ? Nem tud­juk, pedig fontos lenne tudni, mert Apponyi feloldotta a fegyelem alól a pártját és kijelen­tette, hogy pártjában mindenki a meggyőző­dése szerint fog cselekedni. Menjünk, szima­toljunk talán a meggyőződés után, hogy aztán megállapítsuk : a hol a meggyőződés, ott az Apponyi pártja ? Ez még súlyosabb probléma, mert az Apponyi-párt viszonyainál még csak egy rendezetlenebb valami van a világon : az Apponyi-párt meggyőződésbeli viszonyai. Mi lehet Apponyi pártjának a meggyőződése ? És ha nehéz dolog az Apponyi pártját felfe­dezni, hogyan lehessen a meggyőződését ki­szimatolni ? Apponyi talán most állította elő­ször súlyos helyzet elé a pártját, mikor a meg­győződést tette meg kompasznak. Eddig a párt leste ki, hogy mi lesz az Apponyi meg­győződése. Úgy látszik, Apponyi most úgy okoskodik, hogy egyszer süsse rrá,­ ki a párt, hogy mi legyen a vezér meggyőződése. A gróf­nak igaza van. Mert,hogyan tudhassa ő, hogy mi legyen a megggyőződése, a mikor még nem tudja, hogy melyik az ő pártja. *­­ És fel vannak oldva ők is, az ultra radi­­­kálisok is. Fel vannak oldva, még pedig a vérszerződés kötelezettsége alól. Mert a vér- , szerződés csak addig kötelezte őket, a­míg mind a hét vezér kitartott a szerződés felté­telei mellett. Most szabadok és ezután lesznek csak igazán radikálisok : nem érik be a Vá­­zsonyi-féle javaslatban követelt választói jog­gal, hanem sokkal radikálisabbat, az igazi és hamisítatlan általános titkost követelik. Te­hát visszatérnek az első tiszta szerelemhez és a­mit máig bálványul állítottak a tömegek elé, azt holnap leszidják, értéktelen semmiség­nek kikiáltják. Miért ? Csak azért, mert el nem érhették azt, a­mit tegnap még elérhető­nek véltek. A szocziáldemokratákat értjük, ha ők felfedezik szívük mélyén­ az igaz radi­kalizmust. De mit fedez fel ott Andrássy Gyula gróf ? Óh, egész bizonyos, hogy ő is ultra­ra­­dikális lesz. Az ő konzervat­ivizmusát nem nyug­talaníthatja most már az, hogy a lagymatag radikalizmus megvalósulhat. Miért ne kö­vetelne hát sokat, mikor már biztos a­felől, hogy a keveset sem lehet elérni. Nem is tudtuk, hogy Wilson külön gyá­rat rendezett be hazugságok gyártására és ha a washingtoni kongresszus nem leplezné le Wilsont, nem is hinnénk abban, hogy az elnöknek ekkora üzemre volt szüksége. Olyan­nak ismertük, a­ki egymaga, minden segítség nélkül annyi hazugságot, tud gyártani, a­meny­nyi Amerika­­és Európa eltartására éppen szükséges. Öt millió katona, százötvenezer repülő, ezer messzehordó csodaágyú, tíz millió tonna hajótér ! Ezt Wilson ígérte idáig, mint­hogy azonban az ígéretét nem tudja beváltani, kisütik, hogy ezeket a számokat nem ő, h­a­nem a hazugsággyár hozta forgalomba. Jó in­tézmény egy ilyen gyár. De ha­ Amerikában már nagy számokkal se lehet dobálódzni­, akkor miért van még egyáltalán Amenka ? A 82-sz „székely ezrei66. írta Szádeczky K. Lajos. Qli­k cege megengedte, hogy a 82-es gyalog­ezred ezentúl a »székely ezred« nevet viselje. Csekélységnek látszik, csak az értheti meg jelentőségét, a­ki ismeri a székely önérzetet, nemzeti büszkeséget s azt az erkölcsi erőt, a­mi abban rejlik, ők maguk kérték ezt a ki­tüntetést. Az immár köztudattá vált, hogy a 82-es (u­d­varh­elymegyei) székely ezred a világháború folyamán igen sok próbáját adta rettenthetet­len bátorságának, kitartásának, páratlan vitéz­ségének s önfeláldozásának. »A székely vagy győz, — vagy meghal!« Mindig, mindenütt megállotta a helyét, nevét hivatalosan sokszor s mindig dicsérettel emlegették, számos legfelsőbb elismerést, ki­tüntetést kapott. De azt kevesebben tudják, hogy ez mennyi munkába, vérbe, áldozatba került. A felségfolyamodványban felsorolt adatok, rideg számok ékesebben beszélnek minden dicsérő szónál. Kitüntetést kapott: tiszt.......... 603-at a legénység .................................. 8115-öt összesen.......... S61­3-at. Ezek a számadatok mutatják, hogy az tered mily véres harczokat vívott sok dicső­séggel, de egyszersmind sok veszteséggel, hogy a heves támadások és kitartó védekezések vitézi próbáiban többször megsemmisült, de hamvaiból mindig új életre kelt, mint a mesés ónix-madár. Az ezred zászlaja még a napóleoni harczok idejéből, 1814-ből származik. Őseiktől, a 31. erdélyi ezredtől örökölték, mely akkor járás­ban is járt. Máig is vannak onnan való gobeli­nek a­ Székelyföldön. Most az övék volt az egyetlen erdélyi ezred, melyet a­z oláh betörés itthon talált. Kitűnő gondolat­­ volt a had­vezetőségtől, hogy őket 1916 augusztus közepén haza­rendelte. A licki áttörésnél megtizedelve is Erdély déli határai védelmében egy hadsereg erejével ért föl. A szülőföldet védelmezték, elkeseredett el­szántsággal, halálmegvetéssel, öt­ven kilométer szélességben védték­ az erdélyi déli átjárókat, a Bodza-szorost, Csánczot, a Tömöst, a Törcsvári-szorosig, 2000 puskával húszszoros túlerővel szemben. Tíz­szeres támadásokat vertek vissza s az oláh csak megkerülésekkel, nagy időveszteséggel tudott előre haladni. Öt hét alatt nem jut­hattak ellenök tovább, mint Homorod-Kő­­halom vidékéig. Segesvárt és Székelykeresztúrt már áttörhetetlen gát gyanánt fedezték. A pálosi ütközetben (szeptember 16.) az oláhok olyan véres lecskét kaptak tőlük, hogy két hétig­­ (a mi offenzívánkig) nem mertek többé előre menni a 82-esek harczvonalán. A mi támadásunk megindulása után pedig nem állottak meg­ a 82-esek előtt csak az ország határszélén, az Ojtozi-szorosban. Többször volt alkalmam az erdélyi farct­­t­ereken a 82-eseket látni és megcsodálni. Mintha Petőfi-kora székely honvédei lettek volna . Úgy mentek a halál elébe ők,­­ mint más ember menyegzőre mén . Virágot tűztek kalapjuk Mellé, le daloltak a hari­z mezején. Nótáikat összegyűjtötték. Átadták lemáso­lásra. Van köztük több jellegzetes, 82-es spe­cialitás. Van ismeretes is. Őle is azzal a bucsu­­nótával keseregtek, hogy : Lányok, lányok, udvarhelyi lányok. Közületiek csak egyet sajnálok, Ha az az egy köztetek nem volna, Elválásom százszor könnyebb volna, Ők tudták, miért kell harczba szállni. Azért, mert Magyarország szép helyiség, körülvette az ellenség. Most akarják, most akarják kiirtani, J­a az Isten, a jó Isten nem engedi. Büszkék voltak hírnevükre, a királyi ki­tüntetésekre, bizalomra. Plarcztéren a 82-es az első, Károly király azt vezeti legelöl, Még messziről kiáltja a l­andának : Szép nótát a 82-es bakának. Ez a büszkeség datoltatja velük, hogy Kincsen párja az udvarhelyi 82-es hal­ának !... Károly király szereti, a csatába mindig elöl vezeti. Hogyne mentek volna hát lelkesedéssel, hallván, hogy Erdélyország köröskörül ffielbe­n van. Károly király száz ágyúja tűzben van. Szól az ágyú, ropognak a fegyverek. Most­ válik el, mit ér a székely gyerek !Székely gyerei, kőből van kifaragva, Szembe is áll akármennyi oláhra). Nem bánom én, akár élek vagy halok, Ha a magyar zászló alatt harczolok. Ilyen nótákat énekelve láttam őket 1916 október 11-én a futó oláhok nyomában Három­széken végigvonult­akban. Igazi diadalmenet volt. A falvak otthon­­maradt székely népe mint megváltókat ünne­pelte őket, felbokrétázta, felpántlikázta. Kezdi­­vásárhelyen a kinek már világ, pántlika, nem Fogalomtisztázás. Nem lesz fölösleges a fogalmak tisztázása, mert a blokkból kilépetten a blokkhoz ragasz­kodók most egyebet sem próbálnak, csak ezek összezavarását. Hát nem a demokrác­ia bukott­­el azok­kal, a­kik nem akartak egyezkedni a választó­jogi javaslaton, hanem a háború alatt való választás gondolata. Ez a gondolat nem arra való volt­, hogy a választójogi problémát, meg­oldja­, hanem hogy a munkapártot levervén, mandátumain a kisebbségek többséggé bízza­nak. . S nem az antidemokrác­ia került fölül azzal, hogy a választójogi javaslatot a mai képviselőházban a többségi aggodalmak hono­rálásával és leszerelésével akarják és fogják tető alá hozni. Mert a­ki antidemokrata, az egyáltalán nem szavazná meg a megegyezéses javaslatot sem. Itt győzött tisztán az a gon­dolat, hogy a­ választójognak daczos és csökö­nyös betűvagása alapján az országot háború alatt föl ne dúlják, másrészt legyen a meg­oldás olyan, mely nemcsak a parlamenten kívüli rétegeket elégíti ki, hanem a parlament­ben képviselteket is. Mert elvégre valamit ők is számítanak. A demokrácziát a Vázsonyi javaslatával azonosítani hamisítás. Ez a javaslat és tar­talma még az űrben kóválygott, mikor a de­­mokratikus reform gondolata már kormány­programos volt. A­mikor Károly királyunk ismeretes utasítását írta Tisza Istvánhoz, egy széleskörű választói reformra gondolt, de nem a Vázsonyi javaslatára, melynek tartalma még Vázsonyi előtt is ismeretlen volt. S ha Károly király elé Vázsonyi azt a javaslatot terjesz­tette volna, mely most a megegyezés alapján­­fog készülni, sem ő felsége nem állította, sem­­ Vázsonyi nem vitatta volna, hogy vele meg­bukott és ki játszatott a­ demokrácia. Hát ne hamisítsunk, nem a demokráczia bukott a választójogos kabinettel, nem is a jogkiterjesztés bukott, nem is a nép jogos várakozásai csapódtak be, hanem bukott egy taktikai, meggyőződ­éstelen szövetség, mely ezt a kérdést kiemelte a nemzeti élettel való kapcsolatából, odakötötte egy pártpolitikai mellékérdekhez s nem akarta magát az ügyet, melyet vállalt, úgy elintézni, ha egyben a párt­­politikai nyílékérdeket ki nem szolgálja. Aztán­ fa politikai becsületről is lenne szó, ezt is valamikor tisztázni kell. A­kik a blokkal megállapodást­ kötöttek és az úgynevezett priuszt kimondották, nem mai gyerekek a politikában. Ezektől az uraktól el lehet várni, hogy tisztában legyenek azzal, mire kötelezik magukat. Nos hát mint kisebbségnek, mely nem ura a parlamentnek, korapetencziájuk sem volt priuszt vállalni, mikor a munkarend meg­ j­apu­rt mai száma 12 d­ada is

Next