Az Ujság, 1918. május (16. évfolyam, 103-128. szám)
1918-05-01 / 103. szám
Budapest 191$. Előfizetési araki Egész évre 52 K — ! Félévre ........ 26 » — *. Negyedévre _ _ 13 » ■ » Egy hóra _ _ _. 4 » 60 » Zgses szim ára Budapesten és vidéken Itt fillér, pályaudvarokon 20 fill. Kegjelen hC'uEd kivételével minden nap, ünnep után la XVI. évfolyam, 103. szám. Szerda, május 1*—^ SSERÍSSZTÓSÉG: Budapest, Rákóczi it 54. sz. Telefon: IJézőál KIADÓShTAXAL : Budapest, Rákótzai út 54. sz. Telefon: Jósser JS—13—3 G. LZOKKIAShIVATAL : Budapest,Erzsébet-körút 9. Telefon: József 1*0-83. ROVÁS. Melyik is az Apponyi pártja ? Nem tudjuk, pedig fontos lenne tudni, mert Apponyi feloldotta a fegyelem alól a pártját és kijelentette, hogy pártjában mindenki a meggyőződése szerint fog cselekedni. Menjünk, szimatoljunk talán a meggyőződés után, hogy aztán megállapítsuk : a hol a meggyőződés, ott az Apponyi pártja ? Ez még súlyosabb probléma, mert az Apponyi-párt viszonyainál még csak egy rendezetlenebb valami van a világon : az Apponyi-párt meggyőződésbeli viszonyai. Mi lehet Apponyi pártjának a meggyőződése ? És ha nehéz dolog az Apponyi pártját felfedezni, hogyan lehessen a meggyőződését kiszimatolni ? Apponyi talán most állította először súlyos helyzet elé a pártját, mikor a meggyőződést tette meg kompasznak. Eddig a párt leste ki, hogy mi lesz az Apponyi meggyőződése. Úgy látszik, Apponyi most úgy okoskodik, hogy egyszer süsse rrá, ki a párt, hogy mi legyen a vezér meggyőződése. A grófnak igaza van. Mert,hogyan tudhassa ő, hogy mi legyen a megggyőződése, a mikor még nem tudja, hogy melyik az ő pártja. * És fel vannak oldva ők is, az ultra radikálisok is. Fel vannak oldva, még pedig a vérszerződés kötelezettsége alól. Mert a vér- , szerződés csak addig kötelezte őket, amíg mind a hét vezér kitartott a szerződés feltételei mellett. Most szabadok és ezután lesznek csak igazán radikálisok : nem érik be a Vázsonyi-féle javaslatban követelt választói joggal, hanem sokkal radikálisabbat, az igazi és hamisítatlan általános titkost követelik. Tehát visszatérnek az első tiszta szerelemhez és amit máig bálványul állítottak a tömegek elé, azt holnap leszidják, értéktelen semmiségnek kikiáltják. Miért ? Csak azért, mert el nem érhették azt, amit tegnap még elérhetőnek véltek. A szocziáldemokratákat értjük, ha ők felfedezik szívük mélyén az igaz radikalizmust. De mit fedez fel ott Andrássy Gyula gróf ? Óh, egész bizonyos, hogy ő is ultraradikális lesz. Az ő konzervativizmusát nem nyugtalaníthatja most már az, hogy a lagymatag radikalizmus megvalósulhat. Miért ne követelne hát sokat, mikor már biztos afelől, hogy a keveset sem lehet elérni. Nem is tudtuk, hogy Wilson külön gyárat rendezett be hazugságok gyártására és ha a washingtoni kongresszus nem leplezné le Wilsont, nem is hinnénk abban, hogy az elnöknek ekkora üzemre volt szüksége. Olyannak ismertük, aki egymaga, minden segítség nélkül annyi hazugságot, tud gyártani, amenynyi Amerikaés Európa eltartására éppen szükséges. Öt millió katona, százötvenezer repülő, ezer messzehordó csodaágyú, tíz millió tonna hajótér ! Ezt Wilson ígérte idáig, minthogy azonban az ígéretét nem tudja beváltani, kisütik, hogy ezeket a számokat nem ő, hanem a hazugsággyár hozta forgalomba. Jó intézmény egy ilyen gyár. De ha Amerikában már nagy számokkal se lehet dobálódzni, akkor miért van még egyáltalán Amenka ? A 82-sz „székely ezrei66. írta Szádeczky K. Lajos. Qlik cege megengedte, hogy a 82-es gyalogezred ezentúl a »székely ezred« nevet viselje. Csekélységnek látszik, csak az értheti meg jelentőségét, aki ismeri a székely önérzetet, nemzeti büszkeséget s azt az erkölcsi erőt, ami abban rejlik, ők maguk kérték ezt a kitüntetést. Az immár köztudattá vált, hogy a 82-es (udvarhelymegyei) székely ezred a világháború folyamán igen sok próbáját adta rettenthetetlen bátorságának, kitartásának, páratlan vitézségének s önfeláldozásának. »A székely vagy győz, — vagy meghal!« Mindig, mindenütt megállotta a helyét, nevét hivatalosan sokszor s mindig dicsérettel emlegették, számos legfelsőbb elismerést, kitüntetést kapott. De azt kevesebben tudják, hogy ez mennyi munkába, vérbe, áldozatba került. A felségfolyamodványban felsorolt adatok, rideg számok ékesebben beszélnek minden dicsérő szónál. Kitüntetést kapott: tiszt.......... 603-at a legénység .................................. 8115-öt összesen.......... S613-at. Ezek a számadatok mutatják, hogy az tered mily véres harczokat vívott sok dicsőséggel, de egyszersmind sok veszteséggel, hogy a heves támadások és kitartó védekezések vitézi próbáiban többször megsemmisült, de hamvaiból mindig új életre kelt, mint a mesés ónix-madár. Az ezred zászlaja még a napóleoni harczok idejéből, 1814-ből származik. Őseiktől, a 31. erdélyi ezredtől örökölték, mely akkor járásban is járt. Máig is vannak onnan való gobelinek a Székelyföldön. Most az övék volt az egyetlen erdélyi ezred, melyet az oláh betörés itthon talált. Kitűnő gondolat volt a hadvezetőségtől, hogy őket 1916 augusztus közepén hazarendelte. A licki áttörésnél megtizedelve is Erdély déli határai védelmében egy hadsereg erejével ért föl. A szülőföldet védelmezték, elkeseredett elszántsággal, halálmegvetéssel, ötven kilométer szélességben védték az erdélyi déli átjárókat, a Bodza-szorost, Csánczot, a Tömöst, a Törcsvári-szorosig, 2000 puskával húszszoros túlerővel szemben. Tízszeres támadásokat vertek vissza s az oláh csak megkerülésekkel, nagy időveszteséggel tudott előre haladni. Öt hét alatt nem juthattak ellenök tovább, mint Homorod-Kőhalom vidékéig. Segesvárt és Székelykeresztúrt már áttörhetetlen gát gyanánt fedezték. A pálosi ütközetben (szeptember 16.) az oláhok olyan véres lecskét kaptak tőlük, hogy két hétig (a mi offenzívánkig) nem mertek többé előre menni a 82-esek harczvonalán. A mi támadásunk megindulása után pedig nem állottak meg a 82-esek előtt csak az ország határszélén, az Ojtozi-szorosban. Többször volt alkalmam az erdélyi farcttereken a 82-eseket látni és megcsodálni. Mintha Petőfi-kora székely honvédei lettek volna . Úgy mentek a halál elébe ők, mint más ember menyegzőre mén . Virágot tűztek kalapjuk Mellé, le daloltak a hariz mezején. Nótáikat összegyűjtötték. Átadták lemásolásra. Van köztük több jellegzetes, 82-es specialitás. Van ismeretes is. Őle is azzal a bucsunótával keseregtek, hogy : Lányok, lányok, udvarhelyi lányok. Közületiek csak egyet sajnálok, Ha az az egy köztetek nem volna, Elválásom százszor könnyebb volna, Ők tudták, miért kell harczba szállni. Azért, mert Magyarország szép helyiség, körülvette az ellenség. Most akarják, most akarják kiirtani, Ja az Isten, a jó Isten nem engedi. Büszkék voltak hírnevükre, a királyi kitüntetésekre, bizalomra. Plarcztéren a 82-es az első, Károly király azt vezeti legelöl, Még messziről kiáltja a landának : Szép nótát a 82-es bakának. Ez a büszkeség datoltatja velük, hogy Kincsen párja az udvarhelyi 82-es halának !... Károly király szereti, a csatába mindig elöl vezeti. Hogyne mentek volna hát lelkesedéssel, hallván, hogy Erdélyország köröskörül ffielben van. Károly király száz ágyúja tűzben van. Szól az ágyú, ropognak a fegyverek. Most válik el, mit ér a székely gyerek !Székely gyerei, kőből van kifaragva, Szembe is áll akármennyi oláhra). Nem bánom én, akár élek vagy halok, Ha a magyar zászló alatt harczolok. Ilyen nótákat énekelve láttam őket 1916 október 11-én a futó oláhok nyomában Háromszéken végigvonultakban. Igazi diadalmenet volt. A falvak otthonmaradt székely népe mint megváltókat ünnepelte őket, felbokrétázta, felpántlikázta. Kezdivásárhelyen a kinek már világ, pántlika, nem Fogalomtisztázás. Nem lesz fölösleges a fogalmak tisztázása, mert a blokkból kilépetten a blokkhoz ragaszkodók most egyebet sem próbálnak, csak ezek összezavarását. Hát nem a demokrácia bukottel azokkal, akik nem akartak egyezkedni a választójogi javaslaton, hanem a háború alatt való választás gondolata. Ez a gondolat nem arra való volt, hogy a választójogi problémát, megoldja, hanem hogy a munkapártot levervén, mandátumain a kisebbségek többséggé bízzanak. . S nem az antidemokrácia került fölül azzal, hogy a választójogi javaslatot a mai képviselőházban a többségi aggodalmak honorálásával és leszerelésével akarják és fogják tető alá hozni. Mert aki antidemokrata, az egyáltalán nem szavazná meg a megegyezéses javaslatot sem. Itt győzött tisztán az a gondolat, hogy a választójognak daczos és csökönyös betűvagása alapján az országot háború alatt föl ne dúlják, másrészt legyen a megoldás olyan, mely nemcsak a parlamenten kívüli rétegeket elégíti ki, hanem a parlamentben képviselteket is. Mert elvégre valamit ők is számítanak. A demokrácziát a Vázsonyi javaslatával azonosítani hamisítás. Ez a javaslat és tartalma még az űrben kóválygott, mikor a demokratikus reform gondolata már kormányprogramos volt. Amikor Károly királyunk ismeretes utasítását írta Tisza Istvánhoz, egy széleskörű választói reformra gondolt, de nem a Vázsonyi javaslatára, melynek tartalma még Vázsonyi előtt is ismeretlen volt. S ha Károly király elé Vázsonyi azt a javaslatot terjesztette volna, mely most a megegyezés alapjánfog készülni, sem ő felsége nem állította, sem Vázsonyi nem vitatta volna, hogy vele megbukott és ki játszatott a demokrácia. Hát ne hamisítsunk, nem a demokráczia bukott a választójogos kabinettel, nem is a jogkiterjesztés bukott, nem is a nép jogos várakozásai csapódtak be, hanem bukott egy taktikai, meggyőződéstelen szövetség, mely ezt a kérdést kiemelte a nemzeti élettel való kapcsolatából, odakötötte egy pártpolitikai mellékérdekhez s nem akarta magát az ügyet, melyet vállalt, úgy elintézni, ha egyben a pártpolitikai nyílékérdeket ki nem szolgálja. Aztán fa politikai becsületről is lenne szó, ezt is valamikor tisztázni kell. Akik a blokkal megállapodást kötöttek és az úgynevezett priuszt kimondották, nem mai gyerekek a politikában. Ezektől az uraktól el lehet várni, hogy tisztában legyenek azzal, mire kötelezik magukat. Nos hát mint kisebbségnek, mely nem ura a parlamentnek, korapetencziájuk sem volt priuszt vállalni, mikor a munkarend meg japurt mai száma 12 dada is