Az Ujság, 1918. július (16. évfolyam, 151-176. szám)

1918-07-21 / 168. szám

10 Egy délelőtt a strandfürdőn — Saját tudósítónktól. *— Benne vagyunk a kánikulában. Mindenki víz után áhítozik, fürödni akar, s ebben a pokoli hő­ségben aranybánya valamennyi pesti uszoda és fürdő. Miután pedig a Margitszigeten még sokáig nem lehet megnyitni a strandfürdőt, egy vállal­kozó szellemű úr, Emmerling Adolf tüzijátékszer­­kereskedő állítólag félmilliót ölt bele a Kerepesi­­úton egy tó és strand megteremtésébe. A tó két év óta látja szívesen a fővárosból kiránduló közönsé­get. A­mikor megnyílt, Kristály-tó volt a neve, de már az első napon ráczáfolt a tó piszkos vize a kristálytisztaságra. Az iltén azután elkeresztelték strandfürdőnek és felemelték 1 korona 60 fillérről 3 koronára a fürdés árát. Külön kell persze meg­fizetni az úszóruhát, a lepedőt, törülközőt, a­ki pedig kabint akar bérelni, az egy ötszemélyes ka­­s­bánért 12 koronát fizet naponta, vagy ötszáz koro­nát az idényre. Ez még mind nem lenne baj, fű­­­, szén ma már a víz is drága, literje csaknem annyiba­­ kerül már, mint előbb egy liter jófajta asztali bor.­­A Klauzál­ utczai népgőzfürdő épületen például hatalmas vastáblák hirdették három évvel ezelőtt, h hogy egy fürdés ára 30 fillér. Azóta 1 korona 20 fillérre emelkedett, szinte kéthavonként csináltat­tak új zománcztáblákat, mindig tíz fillérrel lett drágább a fürdés és tartunk attól, hogy a tegnap frissen készült táblákat ma vagy holnap ismét le­veszik, hogy az 1 korona 30 filléres táblákat szö­gezzék ki. A strandfürdőről ma úgy beszélnek, mint vala­milyen, csakugyan eredeti pesti specialitásról. Nem a vizet dicsérik, nem is a homokos strandot, a kabánokat, vagy a melegen alátűző napsugara­kat, hanem Budapest olajbarnára égett aranyifjú­ Sága ragyogó szemekkel beszél azokról a nagyszerű nyári kalandokról, a­mik a strandfürdőben és­­ annak környékén napirenden vannak. Állítólag olyan bacchanáliák színhelye ez a csaknem pocso­lyának nevezhető tavacska, a­mi már tűrhetetlen és sok tisztességes család, a­mely bedőlt a reklá­moknak és a strandfürdőbe vetett hitének, meg­­botránkozva hagyta el a fürdőt. Ma délelőtt kilátogattunk a Kerepesi­ út 77. szám alatt lévő strandfürdőbe. Már a fürdő pénz­táránál alkalmunk volt gyönyörködni abban a jele­netben, mint tudják a pesti emberből a pénzt dup­lán is elszedni. Egy tábla hirdeti a pénztár felett,­­ hogy mától kezdve a fürdő csak 9 órától 1 óráig , és délután 2 órától 1 8 óráig van nyitva. Azok a látogatók, a­kik éppen a déli időben jöttek ki , vic­inálisan, megbotránkozva vették tudomásul ezt a rendelkezést, de a pénztáros kisasszony és Em­­ímér­­ing úr is megmagyarázták, hogy nem lehet a fürdőt reggeltől estig egy jegy ellenében használni.­­A­ki délután is fürödni akar, menjen haza ebédelni, szaladjon ki ismét a gödöllői vic­inálishoz, préselje be magát az agyonzsúfolt vagyonba és váltson falsból jegyet. Csak így lehet behozni azt a fél­­br­illiöt, a­melybe állítólag ez a pocsolya és homok­ipart belekerült. Hát nagyon sokan voltak, a­kik nem a legszelídebb szavakban mondották meg a véleményüket erről az új intézkedésről, de azért­­mégis megváltották jegyüket, mert hiszen a hőség­­elviselhetetlen. A fürdő vize nem tiszta, de egyéb­­ként elég rendes külseje van a strandnak. Vannak skabánok és kabinok, vannak azután egyszerű öltö­zők, majdnem azzal a kényelmes komforttal be­rendezve, mint az ingyenes Duna-fürdő az Ország­háza előtt. Néhány nyugágy, puha homok és egy­­kis büffé asztalokkal, a­hol trikós hölgyek és csak­­®£m meztelen urak isznak, esznek és­­ kártyáznak. " A mi legjobban tűnt fel nekünk, az a hölgyek­nek ama szokása volt, hogy a vízbe nem szivesen­­mentek be, ellenben annál inkább hanezuroztak a­­strandon, nem éppen keleti-tengeri fürdőhely f­zakta módon, sőt még a balatonmenti fürdők strandéletét is messze mögöttük hagyva. A höl­gyek kiállítást rendeztek bájaikból és ez a kiállítás is talán még őszintébb lenne, ha nem hagyták volna g­eg a személyzetnek, főként az úszómesternek és az ellenőrnek, hogy mindennemű neveletlenséget­­és csintalanságot azonnal szüntessenek be és az ■illető hölgyeket távozásukkor figyelmeztessék, hogy j a jövőben viseljék magukat tisztességesen. Dél­előtt voltunk künn a strandfürdőn, a mikor állító­lag a jobb publikum van künn. Igaz, láttunk két­­-három úriasszonyt, de ezek csaknem elbújtak szé­­gyenletü­kben. Mert azt a trágár beszédet, nevelet­lenséget, a­mit a napfürdőző hölgyek mivettek, éjfél után tapasztalhatják csak a Rákóczi-út és Körút sarkán. Tuc­atszámra láttuk őket a fürdő­iben, az ő társadalmi osztályukban divatos rövidre nyírott festett lenszőke hajjal. De azt is mondták nekünk, hogy ez­­még semmi. Jöjjünk ki délután, a­mikor mozogni nem lehet a strandon, de még a vízben sem. Láttuk, hogy a pesti strandfürdőben nem divat az­ úszóruha. Nők csak feszesen a testhez simuló trikót viselnek. Ezek a hölgyek végighasalnak a strandon, lábukat magasan a levegőben lóbálják és beszélnek olyan dolgokról, a­melyeket pirulás nélkül más nők nem hallgathatnak végig. Ezek a hölgyek értik a módját, hogy a kellemest a hasz­nossal kössék össze. Ismeretségeket kötnek a strandfürdőn, ha kell úgy, a­mint ezt az utczán teszik, ha azonban respektálni akarják a fürdő spec­iális helyzetét, hát megszólítják a trikóban napfürdőző férfiakat: — Szivikém, nem volna egy felesleges kenyér­jegye? Olyan éhes vagyok, mint a farkas ! Szivekének van kenyérjegye, bemegy a ka­binba, magához veszi, elkíséri az éhes kicsi nőt a büféjébe és egy üveg sör mellett kész a barátság. Hazafelé már együtt hagyják el a fürdőt. Azt is láttuk a strandfürdőben, hogy a hölgyek nem tud­nak meglenni czigaretta nélkül. Állandóan a szá­jukban van a most oly nehezen szerezhető cziga­retta, de a hódolók serege gondoskodik erről az élvezetről is. A víz­ben láttuk az éjszakai világ több mar­kánsabb képviselőjét. Ott láttuk az orfeumok dé­delgetett, de egyúttal viharvert tánczosnőit, a parkét tánczosokat és ezek szerelmeit. Az a hanezu­­rozás, bujkálás, a közeli kukoriczásban való sütké­­rezés sokat sejtet, de hát a személyzet azt mondja, hogy mindenki mellé nem adhatnak külön csőszt. — Elég szép, •— mondotta egy fiatal asszony a­ vendéglőben — hogy a múlt héten a kabánban éppen idejekorán akadályoztunk meg egy csinos jelenetet. A hölgynek megmondták, hogy ne láto­gassa tovább a fürdőt, de azért másnap ismét el­jött. Sikoltozások, kaczajok, sivitások za­jától han­gos a pöttömnyi tó környéke. Az illemre, úgy mondották, szigorúan ügyel az intéző meg az úszómester. Az előbbihez nem volt szerencsénk, az utóbbi pedig, egy négerré sült szőke, nyurga fiatal­ember fekete trikójában ott ugrándozott az amolyan hölgyekkel. Mellére ha­talmas betűkkel volt ráhímezve . Úszómester, de félméternyi czérna ebben a czérnátlan világban ipár nem akadt arra, hogy az úszómester úr össze­­varrassa rongyos trikóját. Hiszen az úszómester tudomásunk szerint a tisztességes hölgyeket is tanítja úszni és talán az öltözéke kifogástalanságára ebben a drága világban is figyelemmel lehetne. Mi ezt megmondottuk neki, de ő azzal felelt, hogy annyi baj legyen. Miután még ott láttuk a Casinóból a Juczifé, meg a Sárit, meg az Annyi, a Kristályból a Szerént egész törzskarával, a pesti zenés kávéházak és le­­bujok egynéhány ismertebb alakját, elmentünk a kabánok felé, a­hol nem veszik nagyon szigorúan, ha a trikót kinőtte a gazdája. Szabad egész test­­napfürdőt is venni. Külön a hölgyeknek és külön a férfiaknak és ezzel a kiváltsággal nagyon sokan élnek. Olajbarnára égett bőrük kellemesen eltöltött nyárra emlékeztet, a hölgyek nagyon méltányolják a kreol szint és a strandfürdő alkalmat nyújt a hölgyeknek, h hogy amúgy istenigazában jól érezzék magukat. Julius, kánikula, kaland és szerelem, minden­nek meleg fészke a kerepesi-uti strandfürdő. A fér­fiakról nem írunk. Legtöbbje frontról jött katona­tiszt, a­kinek jól esik látni olyasmit, a­miről a Piave fedezékeiben csak álmodhattak. És fiatal­ságuk, jókedvük és életörömük szíves fogadtatásra talál a strandfürdő nagyon is válogatlan női kö­zönségénél. Milyen meleg és intim barátság fejlő­dik ki e fiatalok közt egy rövid félóra alatt. Mint ismeretlenek lubiczkoltak a vízben és mint jó barátok léptek partra. Karonfogva hagyják el e tündéri helyet, Budapest alsóbbrendű demimondó­­jainak Balatonját. Nagyon sokat, túl sokat láttunk, többet, mint amennyit a rendőrség és többet, mint a­mennyit egy strandfürdőn látni szabad. Nem sajnáljuk mi ezektől a teremtésektől a napsütést, a szabad és közös fürdőt, a homokban való sütké­­rezést, de talán vannak még Budapesten polgár­emberek, a­kik részére elsősorban teremtődött ez a strandfürdő. Emmerling úr bizonyára jobb üzle­teket csinálna, ha távol tartaná e nem kívánatos elemeket. De, mint halljuk, délután hatszázan is fürödnek odakünn és talán nem volna olyan nagy­szerű a hangulat, ha nem jöhetnének ki azok­ az édes kicsikék, a­kik most igazán élik világukat. El­végre nekik is élniök kell (sz. a.) AZ Ú­JSÁG S­asárnap, 1918. Julius 21.­ ­ A Seidner-kormány küzdelmei az ellenzékkel. — Seidler ma újra beadta lemondását. — Bécs, július 20. (Az Újság bécsi munka­társának telefonjelentése.) Abban a háborúban, a­melyet az osztrák képviselőház újból való egybe­­gyülte óta a Seidler-kabinet állása körül folytat ma a képviselőház költségvetési bizottságában a német polgári pártok közt egyrészről és az ellenzék közt, melyhez a lengyelek és a német szocziáldemokraták is csatlakoztak másrész­ről, nyílt csatára került a dolog. Az ellenzéknek a költségvetési bizottságban 28 szavazata, tehát a többi pártok 2­1 szavazatával szemben többsége, pán és így az ellenzék feltétlenül még a kép­viselőház plenáris ülése előtt, a­mely kedden lesz, szavazást akart provokálni a költség­­vetési provizórium felett. Le akarta szavaztatni a költségvetési provizóriumról szóló javaslatot a bizottságban és ugyanott el akarta fogadtatni Kolischer dr. lengyel képviselőnek azt az indít­ványát, mely szerint a költségvetési bizottság kimondja, hogy a Seidler dr. vezetése alatt álló k­ormánynyal üdvös együttműködés nem képzel­hető és ezzel ki akarta kényszeríteni Seidler dr. miniszterelnök lemondását, a­mi nem jelentette volna egyúttal az állami érdek veszélyezteté­sét, mert az bizton feltehető, hogy Seidler dr. utódjának a költségvetési provizóriumot a ház plénumában feltétlenül megszavazzák. Ezt a tervet azonban a németek mindenképpen ke­resztezni akarták. Még az obstrukc­ió eszkö­zéhez is folyamodtak, hogy a költségvetési bizottságban való szavazást egyáltalán meg­akadályozzák. Ma azután kompromisszum jött létre oly irányban, hogy hétfőn este vagy kedden, a­ plenáris ülés kezdete előtt a költségvetési bizottságban megtörténik a szavazás a költ­ségvetési provizóriumról szóló javaslat és Ko­­lischer dr. határozati javaslata felett. Egy második erőpróbát az ellenzék kedden készül provokálni. A kormány t. i. a katonai kérdéseknek titkos ülésen való megbeszélését kí­vánja. A német képviselőknek egy kisebb cso­portja már­ most azon dolgozik, hogy, a­mikor a felett szavaznak, hogy várjon ez az ülés tit­kos legyen-e vagy nyilvános, e szavazás elől a összes német pártok kivonulnak, hogy azután az összes szláv pártok, egymagukban hozzák meg a katonai kérdéseknek nyilvános ülésen leendő tárgyalásáról szóló határozatot. Ez a határo­zat természetesen egyelőre a parlamentarizmus végét jelentené Ausztriá­ban. A képviselőknek­­ az a csoportja, a­mely a Seidler-minisztériu­­mot annyira nagyra tartja, hogy még a kép-­­ viselőház elnapolását is provokálhatná miatta,­­ a­mint már emltettem, jelentéktelen és így e terv nem igen kecsegtet sikerrel. Seidler dr. miniszterelnök, a­mint a késő éjjeli órákban értesülök, újból a király elé ter­jesztette lemondását, miután meggyőződött arról, hogy a képviselőházban nem nyerhet többséget.

Next