Az Ujság, 1918. július (16. évfolyam, 151-176. szám)

1918-07-21 / 168. szám

tó­ ­— Az erdélyi tisztviselők kártérítést kérnek. Az oláh betörés rengeteg pusztítást okozott Három­szék vármegyében. A vármegye közalkalmazottjai most kérvényben fordultak a miniszterelnökhöz és kérik, hogy elpusztult vagyonuk és ingóságaik fejében fizessék ki a hivatalosan megállapított kár­összegeket és kérik ezentúl még a kárösszeg két­száz százalékát, a­mit a betörés óta is óriásian növe­kedett drágaság tesz indokolttá.­­ A köztisztviselők természetbeni ellátása. A kormány annak idején ígéretet tett, hogy a köztisztviselőket naturáliákkal és pedig élelm­i- és ruházati czikkekkel fogja ellátni méltányos árakon. A mai minisztertanácson Windisch­­graetz Lajos herczeg közélelmezési miniszter­­javaslatot terjesztett elő a köztisztviselőknek liszttel, hüvelyes, zöldség és főzelék, továbbá zsiradéknak jutányos és a napi áraknál olcsób­ban való ellátása tárgyában. A minisztertanács megadta a felhatalmazást a javasolt intézkedé­sek megtételére. Ez intézkedések közül a kor­mány fő gondját fogja képezni a tisztviselő­konyhának a legrövidebb időn belül való fel­állítása, a­mely főleg a fővárosban nemcsak a nőtlen tisztviselők olcsó étkezését teszi lehe­tővé, hanem a családos tisztviselőkét is.­­ Százharm­inczhatezer korona az Ujság­­író-Szanatórium javára. A társadalom részéről egyre nagyobb jóindulat nyilvánul meg az Uj­­ságíró-Szanatórium létesítésének ügye iránt s már jelentékeny összegű adományok érkeztek a nagyfontoságú intézmény megvalósítására. Az első 100.000 koronás alapítvány után jelenté­keny összeggel gyarapította az alapot Boros Gyula, a Loki József és Pio r.­t vezérigazgató­jának gyűjtése, a­ki az akc­iója eredményeként egybe­gyűlt 35.000 koronát a követekző levél kí­séretében küldte el az Újságírók Betegpénztára egyik igazgatósági tagjának czímére. Azon őszinte érdeklődésnél fogva, a­melylyel újságírók minden ügye iránt viseltetem, örömmel raga­dom meg az alkalmat, hogy az önök által egy „Újságíró- Szanatórium” létesítése érdekében megindított akc­ió szolgálatába álljak. A hozzám közel álló vállalatoknál gyűjtést indítottam és ennek eredményeként a magam hozzájárulásával együtt egy 35.000 koronáról szóló csekket vagyok bátor önnek átnyújtani. Örömömre szolgál, hogy ügyük szolgálatára lehettem stb.. Az adományhoz hozzájárultak: Boros Gyula. 10.000, Lobi József és Pia r.-t. 5000, Buda­pesti Mészárosok és Hentesek Csontfeldolgozó Gyára r.-t. 5000, Első Pesti Spódium- és Enyv­­gyár 5000 és Deutsch Sándor igazgató 10.000 ko­ronával. Továbbá ezer koronát csatolt Márkus Miksa egyesületi elnökhöz ötven éves szü­letése­­napjának megünneplése alkalmából intézett üdvözlő leveléhez Káldi­­Jenő, a Benz és Márta automobil- és repülőgépmotorgyárak vezér­­igazgatója. A nagylelkű adományokért fogad­ják az adakozók ez után is a Budapesti Újság­írók Betegpénztárának hálás köszönetét. — Tegnap történt. A villamos állomásoknál teg­nap csendőri közreműködéssel rendszabályozták a kocsikra való föltolakodást. Azonkívül szigorú §-ok is intézkedtek, egyebek közt úgy, hogy „a perronon addig senki sem tartózkodhatik, míg a kocsi belsejé­ben hely van“, továbbá, hogy „a kocsi belsejében csak egy sorban lehet állni“. Fölszállott egy úr az első perronra. A csendőr rászólott, tessék bemenni, mert odabenn még van hely. — De teli van! — Nincs tele! A kocsi nem indult, az úr kénytelen-kelletlen befurakodott. A kalauznőnek elvi kifogásai támad­tak, mivelhogy az új utas már nem fért be az „egy sor“-ba, hanem melléje állott egy másik utasnak. Egyoldalú női eszmecsere keletkezett, kocsimegállí­­tással, majd csendőrhívással való fenyegetődzés következett. A hosszú padon összébb szorulnak, hogy az a szerencsétlen úriember üljön inkább közéjük, semhogy forgalmi zavar támadjon. E pillanatban új pasas bukik be, a­kivel a jegyosztó leány az előbbi­hez hasonló vitába bocsátkozik. A perron-rendről és az egy sorban való állásról az imént kiképzett úr, az utód iránt való nemes szánalomból és főleg azért, mert már úgyis le akar szállni, átadja helyét és történne, ha tudna, kifelé. Épp akkor ér a perronra, mikor a kocsi tovább indul A csendőrt azonban ez a körülmény nem hozza zavarba és felkiált: — Tessék azonnal bemenni, a perronon nem szabad tartózkodni, míg a kocsiban hely van. A kocsi vidáman robog, a kalauznő pedig in­dulatosan gügyög: — Tessék új jegyet váltani, ez új szakasz, értse m­eg! A többihez nekem semmi közöm. — A posztóé­ valóli Illaván. A kormány a hadseregnek engedte át az illavai fegyházat, hogy elhelyezhesse a tömérdek foglyát. A had­sereg néhány nap előtt Budapestről Illavára vitte Fenyves Jákó volt őrnagyot, Várady Sán­dor Bélát, Taubes Jenőt, Fenyves Henriket, Kohn Bélát és Fenyves Jakabot, a posztócsalás elitéltjeit, míg Neumann László és Pártos Hen­rik Budapesten maradt. Illáva régi foglyai Li­­pótvárra kerültek. — Lefejezett hullák a bécsi gyorsvonaton. Bécsből jelentik. Tegnap reggel a budapest— Királyhida—bécsi gyorsvonat kétórás késéssel érkezett meg. A késésnek nagy szerencsétlen­ség volt az oka. A vonat már elhagyta Komá­romot, a­mikor nyílt pályán megállt. Az egyik kocsi tetejéről három emberi fej gurult le. A kocsi tetején megtalálták a három lefejezett holttestet is. úgy látszik, hogy egy a pályán­­keregatálk­úzott távíróvezeték fejezte le őket.­­ Lebontották a fogda falát. Kovács Já­nos huszonhárom éves, Rákóczi Sándor huszon­­nyolcz éves és Gajovszki Károly huszonkilencz éves munkáslegények, a­kik többrendbeli betö­rés miatt az újpesti kapitányságon fogva van­nak, tegnap éjszaka­ kibontották a fogda falát és menekülni igyekeztek. Az ügyeletes rendőr idejében észrevette a szökni készülő rabok mun­­­káját és mindhármukat elfogta.­­ Eszperantó a kereskedelmi forgalomban czímmel rendez előadást az eszperantó nemzetközi nyelv gyakor­lati használatáról és mai szerepe jelentőségéről hétfőn este 7 órakor a Magyar Országos Eszperantó Egyesület Szentkirályi­ utcza 22. sz. alatti klubhelyiségében. Min­den kereskedőt és érdeklődőt szívesen látnak.­­ Nincs jég Budapesten. Budapesten né­hány nap óta nincsen jég. Az élelmezési üze­mek, a vendéglősök, a kávésok semmi jeget nem kapnak. Még a kórházak se kapnak jeget, sőt tegnap már a hullaház részére se jutott. Rengeteg bajt jelent a jéghiány s ha sokáig tart a kánikula, még katasztrófát csinál belőle. A tej, a hús megromlik, így járnak a főzelé­kek, a gyümölcsök és arról talán ne is szól­junk, hogy micsoda borzalom, a­mikor a kór­ház nem tud jeget adni a betegeinek. A nagy jéghiány oka az, hogy a jéggyáraknak nincs ammóniákja, a­mi a mű­jéggyártás elengedhe­tetlen kelléke. Az ammóniák gyártásához szük­séges szenet a kormánybiztos utasítására az Országos Szénbizottság idejekorán kiutalta, azonban a Magyar Általános Kőszénbánya, a­melynél a kiutalás történt, nem szállít szenet és így az ammóniákgyártás teljesen lehetet­lenné vált. A kormány elmulasztotta, hogy et­től a bajtól megóvja a fővárost, de reméljük, gyorsan megmozdul és közbelép, mielőtt ka­tasztrófa lenne belőle. — A pozsonyi királynap. A múlt kedden végbe­ment pozsonyi ünnepélyen a zsidó hitközség tisztelgéséről szóló tudósításunkat helyreigazítjuk, a­mennyiben nem az ortodox hitközség rabbija, hanem Fank Sámuel dr., a kongresszusi hitközség főrabbija kérte fel Beniczky rendőrfőparancsnokot arra, hogy a királyi pár kocsija a zsinagóga előtt álljon meg, hogy ott a főrabbi a királyi párt megáldhassa. Ez meg is történt és Fank főrabbi a királyi párt héber és magyar nyelven megáldotta. A fényesen kivilágított templom ez alkalommal megtelt a hívekkel és Károly király a hódolattal előtte meghajolt hitközségi tagok felé nyájasan intett köszönetét és az áldásért köszönetét fejezte ki. A hitközség a zsinagógán a nap emlékére emléktáblát fog készíttetni. — Vizbefult fiú. Tegnap este hét óra tájt a Vigadó­ tér közelében egy 14—15 éves fiú a Visegrád hajóról a Dunába ugrott. A hajó ka­pitánya csak késedelmesen, a közönség felzúdu­lása után gondolt a fuldokló kimentésére. Nagysokára lebocsáj­tották a men­tőcsónakot, de annyira rozoga volt, hogy sülyedni kezdett és vissza kellett emelni. A közeli fehérhajókról ekkor két csónak indult segítségre, de a fiú köz­ben a vízbefúlt és csak a holttestét tehették a partra. Elszomorító az eset s a perspektívája egyenesen hátborzongató, ha egy katasztrófa esetében akarják igénybe venni a dunai hajók mentőcsónakjait. — Győri Dezső-alap. A budapesti tőzsde nagyra­­becsült és szeretett tagjának, az oly korán elhunyt Győri Dezsőnek emlékére, a tőzsdetagok alapot létesítenek, melyet a »Tőzsdetagok és alkalmazottak kölcsönösségi csoportjai nemes jótékony czélokat szolgálva fog kezelni. Az alapra már eddig is tekintélyes összeget gyűjtöttek.­­ Bonyolódik tovább a Szendrő-affér. A bélafalvi ménes ügyében ma újabb fordulat állott be, mely az amúgy is meglehetősen ho­mályos ügyet még zavarosabbá teszi. Guttm­ann Béla védője ugyanis beadványt nyújtott át a rendőrségen, mely szerint a Guttmann neve alatt megjelent beismerő nyilatkozatok apokri­fok. Guttmann kéri megállapítását annak, hogy lova reális nyerő volt, hogy a versenyt reáli­san is nyerte meg, a­minek bizonyításául kéri Uehtritz Zsigmond, Feies János és Csekonics Gyula kihallgatását. Szendrő győzelmén a nagy­­közönség is sokat nyert. Esetleg ajánlja a ver­seny uj lefutását. A rendőrség nyomozása so­rán ki fogja hallgatni Csekonics Gyula grófot és a mennyiben ezzel még nem tiztázódna az ügy, úgy a bécsi rendőrség útján a bécsi Jockey Club illetékes személyiségeit.­­ Művészest lesz Nógrád-Verőczén az Árpád-kert hangversenytermében 1918. július 28-án, Marenzi grófnő védnöksége alatt. A pompás műsor keretében neves fő­városi művészek is közreműködnek, mint Paulay Matild, Pusztai Sándor, Király Ernő, Boross Géza, Nyáray An­tal, Ághy Böske, Gárdonyi Vilma, Nádassy Ferencz, Lieskowsky Aranka és még sokan. Az est jövedelmét a hadifogságból hazatért rokkant hősök javára fordítják. Az estély után vacsora, majd táncz, tombola és szépség­verseny lesz. Az estélyen ifj. Rácz Gyula teljes zenekara szolgáltatja a zenét. Jegyek korlátolt számban Budapes­ten Bárd Testvéreknél (Andrássy­ ut­c.), Váczon, Nagy­maroson és a helyszínen kaphatók. — Droglisták mozgalma a Gyógyszerköz­pont ellen. Tegnap este a budapesti gyógyáru­kereskedők tekintélyes csoportja értekezletet tartott az Országos Kereskedő- és Iparos­ Szö­vetségben, hogy állást foglaljon a kormány legutóbbi, a gyógyárukereskedelem szabályo­zását tárgyaló rendeletével szemben. Az értekez­let egyhangúlag elhatározta, hogy memoran­dumot dolgoz ki, a­melyben tiltakozik a gyógy­árukereskedelem szabadsága ellen intézkedő rendelettel szemben és hogy a memorandumot a jövő hét péntekjén Szterényi József báró ke­­r­­eskedelmi miniszternek átadná. — Népzendülés az Örömvölgy­ utczában egy gyermek halála miatt. Tóth István 1470-es számú közrendőr ma délután egy óra táján hazafelé tar­tott, mikor a Kálvária­ tér közelében megpillan­totta és fölismerte Zelena József 21 éves legényt, a 62-ik gyalogezred szökött katonáját. Hírhedt alakja Zelena a főváros bűnös világának, tizen­­nyolczszor elítélték már rablás, lopás miatt, sőt ismételt szökéseiért a katonaság halálra is ítélte, de kegyelmet kapott. A rendőr­ igazolásra szólí­totta föl a gonosztevőt. Az engedelmeskedés he­lyett szembeszállt a rendőrrel, letépte kardját és fenyegető állásba helyezkedett. A rendőr vissza­követelte fegyverét, majd revolvert rántott és inkább hogy megijeszsze Zelenát, nekiszegezte a pisztolyt. A fegyver eldördült, a golyó csak a kar­ját horzsolta Zelenának, azután folytatta útját. A véletlen egy ártatlan kislányt, a hét éves Vörös Ilonát, szegény munkásemberek gyermekét, vitte útjába. A golyó a szegény leányka hasába fúródott. Haldokolva vitték nehéz sebével a Fehérkereszt­­kórházba. Zelena elfutott, de az Örömvölgy­ utcza sarkán elfogták és a közeli rendőrőrszobára vitték. Közben villámgyorsan elterjedt a hír, hogy egy rendőr lelőtt egy kisleányt. A külváros népe össze­futott, tömeggé sűrűsödött, a­mely zúgva és fenye­getőzve vonult a Kálvária­ térre és ott valósággal megostromolta a rendőrőrszobát. A zavargás akkora méretet öltött, hogy a rendőrség komoly készenlétnek kiküldését látta szükségesnek. Három zavargót le is tartóztattak a rendőrök: Didio La­jost és feleségét, továbbá Petrik Károlyt. Tóth rendőr ellen megindították a vizsgálatot.­­ A veszedelmes pácziens, Pető Katalin, egy szálló alkalmazottja Frankl Sándor dr. or­vossal kezeltette magát hosszú időn át. Az ered­mény­nyel egyszerre elégedetlenkedni kezdett és bepörölte az orvost, a­kit arra akart ítéltetni, hogy fizesse vissza a hatszáz koronányi hono­ráriumot. A központi járásbíróság persze el­utasította a keresetét. Pető Katalin annyira felingerült az ítéleten, hogy a járásbíróság fo­lyosóján rálőtt az orvosra, de a golyó szeren­csére a falat érte. Pető Katalint letartóztatták.­­ Tegnap nem volt villamos baleset. A tegnap reggel óta óta működő közlekedési rendőrség jelen­tős sikert ért el máris. Tegnap ugyanis egyetlen villamosbaleset sem történt, a­mi annál is inkább örvendetesebb, mert a megelőző napokon átlag 15—20 villamos sérüléshez hívták a mentőket. — Malvy a vizsgálóbíró előtt Pakisból je­lenti a Havas-ügynökség. A kivételes törvény­szék ma befejezte Malvy kihallgatását, a­ki az ellene emelt vádakat visszautasította és igye­kezett magatartását igazolni, kijelentvén, hogy az általa belügyminiszteri minőségében tett rendszabályok minisztertársaival való egyetér­tésben történtek. . . Házasság. Németszamosujvári Pánic Lajos dr. euriai bíró leányát, Margitot, feleségül vette e hó 20-án Szrubián Dezső dr. államrendőrségi fogalmazó. Rothmann Manó Budapestről és Schreyer Bözsike Kőbányáról jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) Vajda Ármin dr. főhadnagy, ügyvéd Gyöngyösről és Alföldi Piriké Egerből e hó 21-én­ házasságot kötnek. Fukász János dr. rendőrfogalmazó eljegyezte Erőd-, Manczikát. — Hazaárulásért elitélt román pásztor. Ko­lozsvárról jelentik: A kolozsvári hadbíróság Márkán Demeter türkösi juhpásztort enyhítő körülmények figyelembevételével hazaárulásért tizenhat évi súlyosbított börtönre ítélte. A pásztor a román betörés idején a Piatra Mare havason fontos szolgálatot tett a betörő romá­noknak, a­kiket átkalauzolt a hegyekben lévő rejtett utakon, majd később Nagyszeben köze­lében megszabadított egy csapdába került na­gyobb román csapatot. — Halálozás: Ivádi Iváiy Gyula, nyugalmazott p. n. miniszteri tanácsos folyó hó 18-án, életének 74-ik évében rövid szenvedés után Budapesten meghalt. Szuborita Antal, nyugalmazott miniszteri tanácsos, a Szent István-rend kiskeresztese, a Lipót-rend lovagja stb., életének 74-ik évében, rövid súlyos szenvedés után folyó hó 17-én Budapesten meghalt. Barátosi Porzsolt Benő földmivelésügyi miniszté­riumi számtanácsos Budapesten 65 éves korában elhunyt. Temetése hétfőn délután 4 órakor lesz a kerepesi­ úti te­mető halottasházából. Nyirhegyi Rupp Géza dr. ügyvéd, julius hó 20-án 44 éves korában meghalt. — Leégett üvegraktár Ma reggel 7 óra felé a, gróf Zichy Jenő-utoza 44. számú ház házmestere észrevette, hogy a pinezében levő üvegraktár füstöt és lángnyelveket is látott. A pinezében voltak el­helyezve Semmel Mór ü­vegkereskedőnek árul. Nyom­ban értesítette a központi tüzőrséget. A VI. és a VIII. kerületi tűzoltóság vonult ki Dittrich főtiszt vezetésével a tűzesethez. Az üzlet maga még nem volt nyitva és így a tulajdonos csak az oltási mun­kálatok közben értesült arról, hogy raktárában tűz támadt. Mintegy másfélórai megfeszített munka után sikerült a tüzet eloltani. A kár néhány száz­ezer korona. A tűz keletkezésének oka ismeretlen. Holnap bizottság fog megjelenni a helyszínen, hogy a szokásos tű­zrendészeti vizsgálatot megejtse és a lak­kfilejjifszaam­afo­­kát megállapítsa. AZ ÚJSÁG Vasárnap, 1918. julius 2.

Next