Az Ujság, 1918. július (16. évfolyam, 151-176. szám)

1918-07-02 / 151. szám

. Az arczvonalat teh­át csak 600—000 méterrel fonták vissza. Asiagótól nyugatra vívott kisebb felderítő harczoktól eltekintve, az arczvonal többi pontján nem volt lényegesebb, emb­rtésre méltó esemény. A nyugati harcztér a két legutóbbi napon citánylag csendes volt. Az angolok és francziák nem folytatták június 28-án megkezdett táma­dásaikat. A Lystól északra és az Aisnetől közvet­lenül délre megindított támadások, melyeket ha­talmas, egynapos tüzérségi előkészítés előzött meg, egy pillanatra azt engedték sejtetni, hogy Foch tábornok nagyobb ofenzíva keresztülvitelére szánta magát. A támadások beszüntetése azonban azt bizonyítja, hogy csak nagyobbszerű felderítő vállalkozásokról volt szó, melyek a helyzetben semmiféle változást sem tudtak előidézni. Ludendorf­ mai jelentése összegezi a németek ezidei zsákmányát, mely szerint a foglyok száma 191.454 (köztük 6 tábornok és 6400 tiszt), a többi zsákmány 2476 ágyú és 15.024 géppuska. Össze­hasonlítás czéljából fölemlítjük, hogy a foglyok s­záma tizenhat és fél hadosztálynak, az ágyuk száma 412 ütegnek vagy CS tüzérezrednek, a gép­­fraskák száma 1870 géppuskás századnak felel meg. Mindenesetre oly érzékeny veszteség, melyet az ententé nem lesz képes egyhamar pótolni. / fb­j Jelentései: I. Hivatalos­ jelettés (kiadatott június 30-án): A Hétközség fensíkján lévő állásaink teg­nap ■ reggeli három óra óta a legnehezebb tü­zérség tűzében állottak, a­melyet néhány óra múlva a Col del rrosso és a Monte ál Val Bella ellen végrehajtott erős támadások követtek. Míg a Col del Rosso ellen intézett rohamok már kezdettől fogva sikertelenek maradtak, a­ Monte d­i Val Bellán az olaszoknál­ elkeseredett kö­zelharc­ után sikerült első vonalunkba, beha­­t­olni­ok, azonban a 131. magyar gyalogezred és a 1 16. varaséi ezred zászlóaljainak ellentáma­dása, által ismét kivetettek. További támadási kísérleteik, valamint a Kísérői ellen és Aferago mellett­­intézett részlet­­előretöréseik tüzérségi tüzünkben összeomlot­tak. Különben mindenütt változó erejű tüzér* harcz, ll. Hivata­los jelentés (kiadatott július 1-én): A P­i­a­ve.a r c z v­o­n­alo­n nem történt különös esemény. Asiagótól délkeletre ismét heves harczok­ voltak. Minthogy a Col del Rossót és a Monte d­i Val Bellát csak nagy áldo­zatok árán tarthattuk volna, v­i­s­z­­szavontuk e pontok megszálló csa­patait a sz­eui­lei erdő szélén lévő régebbi állásunkba. Cenovétől délre Asiagónál ellenséges felde­rítéseket visszautasítottunk. Szárazföldi és tengeri repülőink a Piave­­torkolat vidékén sikeres repüléseket végeztek az ellenség katonai telepei ellen és teljes szám­ban visszatértek. a­ vezérkar főnöke. Az olasz vezérkar jelentése. Hol az ufUErikai segítség ? Lugano, július 1. (Saját tudósítónk táv­irata.) A Corriere della Sera, annak a félelmé­nek ad kifejezést, hogy az osztrák-magyar csa­patoknak és Piavénál történt visszavonulása nem válik javára Olaszország és a szövetsége­sek katonai helyzetének, hacsak az amerikaiak el nem határozzák magukat, hogy az olasz fron­ton levő csapataikat jelentékenyen megerősítik. Mi érezzük a jelen tragikus pillanatban, — írja a Corriere della Sera — a­mikor a franczia és az olasz fronton vihar előtt állunk, hogy ez a helyzet nem tarthat sokáig, mert abszurdum volna azt gondolni, hogy az ellenség engedni fogja, hogy az idő múljék az entente előnyére. Ha a idelüiyire szükséges, hogy az erők egyen­súlyát helyreállítsák a nyugati fronton, any­­nyira fontos valamennyi szövetséges szempont­jából ez olasz frontról való gondoskodás is. Eh­hez azonban nem elég, ha az amerikai csapatok jelképesen képviseltetik magukat Olaszország­ban. Amerika milliós hadsereget készül Euró­pába küldeni. Számítunk az amerikaiak józan gondolkozására, erélyére s őszinteségére, hogy fel fogják ismerni az olasz front jelentőségét. A nyugati barettér. A német vezérkar jelentései. I. Berlin, június 30. A nagy főhadiszállás je­lenti : Nyugati harc-dél. A Lystól északra és az Aisnetől délre fekvő szakaszokon egész napon át fokozott volt a tüzérségi tevékenység. Este az arczvonal többi részén is feléledt az Yser és a Marna között. Kisebb gyalogsági harczok folytak. Az ellenségnek Odrától délre végrehaj­tott kisebb előretörései és saját sikeres vállal­kozásunk alkalmával a Hartmannsweilerkop­­i­on foglyokat­ ejtettünk. Udet hadnagy 36-ik és Löwengrardt had­nagy 81-ik légi győzelmét aratta. Jakobs had­nagy az utóbbi napokon 29-ik, 21-ik és 22-ik ellenfelét lőtte le. II. Berlin, július 1. A nagy főhadiszállás közli: NYUGATI HARCZTÉE. Rupprecht trónörökös h­adcsoportja: A harczi tevé­kenység este a harczvonal több helyén feléledt. Az élénk felderítő tevékenység tovább tart. An­gol részleges támadásokat Alberttől északra visszautasít­ottunk. A­­ n­é­m­e­t t­r­ó­n­örökös hadcsoportja: Az Aisne és a Marne között az ellenség élénk tevékenységet fejtett ki. A gyalogság erős fel­derítések czéljából ismételten előrenyomult. St. Fierre—Aiglenél és attól délre a francziák dél felé heves tilzelőkészítés után támadásba fog­tak. Visszautasították őket. Épp úgy meghiú­sultak itt az ellenség éjjeli előretörései. Löwen­­hardt hadnagy 32-ik légi győzelmét aratta. A lezárt számbavétel szerint a támadó csa­táink­­ kezdete — 1318 a márczius 21. — óta eddig a gyűjtőhelyeken keresztül él* s­z­á 11­­­t­o­t­t foglyok s­z­á­m­a (leszámítva a betegállomásokon keresztül hátraszállított se­besülteket) 191.454-et tesz. Ebből az angol­ok 94.939 f­ogly­ot, köztük négy tábornok­o­t és mintegy 3100 tiszte­t, a f­r­a­n­c­z­i­á­k 83­ 090 foglyot, köztük két tábornokét és mint­egy 3390 tisztet vesztettek. A többi a­ portu­gálok, belgák és amerikaiak között oszlik meg. A híres mezőkről eddig 2478 ágyut és 15.024 géppuskát szállítottak zsák­­m­­á­n­y gr­y­ű­­j­t­ő­h­e­l­y­e­k­r­e. Ludendorff első főszállásmester, A frannia vez­érkar jelentése. Június 30-án este: Az Aisnétől délre St. Fierre— Mgle vidékén megjavítottuk hadállásunkat és mintegy 100 foglyot ejtettünk. A front többi részén a nap nyu­godtan telt­ el. Keleti hadsereg: Az egész h­arczvonalon mérsékelt tüzérségi tevékenység, mely Mon­sztir táján volt élén­­kebb. Angol repülők a Varda­r völgyében és a serres— drámai vasúti vonalon eredményes bombázásokat végez­tek és lövéseik következtében a Dekra­u-tótól északra egy ellenséges repülőgép lezuhant. Június 30. Az asiagói fer­síkon heves tüzérségi tüze­lés és szövetségeseink diverziós akczióitól erélyesen tá­mogatva­. gsi­pataini: megtámadták a Monte, di Val Bellát Erős harcéban, sikerült az ellenségtől elragadniok. A nap folyamán és éjjel erős ellenséges tömegeket hiába küldtek előre ellentámadására, mert véres harcz után lövészeink "visszautasították s az ellenséget konczentrált tüzérségi tü­zünk, valamint a repülőgépeken lévő merész géppus­káink megtizedelték. A meghódított állást győzelme­sen megtartottuk. Ezenkívül ágyukat, mozsarakat és számos gépfegyvert zsákmányoltunk. Tovább keletre a F­renzela-völgy és a Brenta között egyik osztagunk ro­hammal megszállott egy erősen megszállott ellenséges megfigyelő és támaszpontot a Sasso Rosso déli lejtőjén és két tisztet és 31 közembert fogott el. .A harczvonal többi részén tüzérségünk hatásos zavaró tüzelést folyta­tott, Capositénél járőrakoztek néhány foglyot eredmé­nyeztek. A Lagarina-völgyben és a bugáim-völgyben építés alatt álló vasutakat repülőink bombázták. Aspirlatál­adás Paris allen. Pár­is, július 1. (Havas.) Éjfél­ Után újból föl­­hangzott a riadójelzés, minthogy újabb ellenséges repülőgépek igyekeztek Paris vidékét elérni. Védő­eszközeink működésbe léptek. A riadó 2 óra 20 perc­kor szűnt meg. Néhány bomba a város kültelkén esett le. Gém­, július 1. (Saját tudósítónk távirata.) A Paris ellen eddig intézett német támadások egyike sem volt olyan, mint a múlt éjszakai támadás. A német repülőgépek eloszlása új módszer szerint történt. A járásban és Pak­s környékén felállított védőágyak éjszakai tizen­egy órától éjfélig szakadatlanul működtek. Poincaré a mai délelőttöt­ azzal töltötte el, hogy a, ,leginkább sújtott helyeket és számos kór­házat­ látogatott meg. A német repülőgépes ci­­portok számát, a­melyeket hiába üldözték, ha­ A nérist ofenziva eeenSmersge. Berlin, julius 1. (Wolff.) A mai német hiva­talos jelentés a folyó évi, márczius 21-ike óta ejtett fogolyszámot és zsákmánymennyiséget közli. A foglyok száma e szerint 191.451, azon­ban ha a sebesült hadifoglyokat is hozzá­­veszszük, akkor az ez idő alatt ejtett­ foglyok száma a 200.000-et sok ezerrel meghaladja. A 2176 ágyú és 15.000 gépfegyver természetesen nem jelenti a teljes angol-franc­ia veszteséget. Igen sok sérült gépfegyver és ágyú esett a né­metek kezébe s e mellett óriási számú felszere­lési anyag. A mit az angol és franczia csapa­tok mostanig elvesztettek, azt az amerikai se­gítség aligha tudja majd pótolni. AZ ÚJSÁG’ Kk/cM, 1918.­­julius t1. romra, teszik. A repülőgépek összes számára­ vonatkozó adatok eltérnek egymástól. Páris védelme, Zürich, július 1. (Saját tudósítónk táviratuk) Parisnak a katonai körzetb­e való bevonásáról és az ezzel kapcsolatos változásokról az Oeuvre azt írja, hogy most adminisztratív formaságok­ kellenek ahhoz, ha valaki Párisig akar utazni. Valószínű, hogy ezentúl menetlevélre lesz szük­ség, ha valaki vidékről Párisba akar menni. Ezentúl alkalmasint a kocsi- és automobilköz­­­lekedést is olyan rendszabályoknak vetik alá, a­milyenek a hadizónában szokásosak. Genf, július 1. (Saját tudósítónk távirata.) A Humanité jelentése szerint a franczia bank­párisi irodáinak legnagyobb részét a Garonna melletti Agenbe helyezte át. Rotterdam, július 1. (Saját tudósítónk táv­­irata.)" Mint a Manchester Guardian közli, Clee­menceau a kabinetjét rekonstrukczió által akarja megerősíteni. Szükségesnek tartja ezt azért, mert a kormány az előtt, a fontos döntési előtt áll, hogy védelmezzék-e Parist, vagy nem abban az esetben, ha a németek annyira előre­nyomulnának, hogy rendszeresen bombázhat­nák a fővárost. Ez a bombázás hetekig tart­hatna és Paria Am­iens vagy Arras sorsát élné át. Clémenceau a frontra utazott, Genf, július 1. (Saját tudósítónk távirata ) A párisi lapok Clémenceau miniszterelnöknek és a hadseregbizottságnak a főhadiszállásra való elutazását jelentik. A Malin így ír: Fontos­ események előestéjén állunk, a­melyek alkal­masak "arra, hogy a mostani csata lefolyását eldöntsék. Mennyi amerikai van a nyugati fronton ? Bern, július 1. (Saját tudósítónk távirata.) Ellentétben az amerikai jelentésekkel, a Bum­ katonai­­szakértője evO.OOO-re teszi a Franczia­­országba érkező amerikai csapatok számát, a­melyeknek alig fele lesz tábori szolgálatra al­­kalmas. Foch tábornok készenlétbe helyezte az utolsó tartalékdivíziókat és az amerikaiakat egyre nagyobb, számban küldi a frontra. A háismss egyéni­ hírei. Angol félhivatalos válass Kishimann belzéljére. London, június 29. A Reuter-ügynökség ér­tesülése szerint az alábbiak a mértékadó angol­­körök véleményének tekintendők Kühlmann d­r. beszédéről: Nincs semmi kétség az iránt, hogy a német államtitkár Angliának tudomására akarta hozni, hogy Angliával a főkérdésben megegyezésre juthatna, ha Németország szabad kezet kapna keleten. A német miniszter három feltételt állít fel: 1. A történelmi határ (mind­egy, hogy ez mit akar jelenteni), másodszor a­ tengerentúli birtokok, harmadszor a tengerek szabadsága. A tengerentúli birtokokról szándé­kosan határozatlanul nyilatkozott.­­Nem mond­ja, hogy Németország minden gyarmatát visz­­szaköveteli, hanem hogy rendelkeznie kell ten­gerentúli birtokokkal, úgy, a­mint azokra gyar­matpolitikai czélokból szüksége van. A­mi a tengerek szabadságát illeti, úgy nyilván azt a jogot akarja valójában, hogy minden­­szüksé­ges nyersanyagot megszerezhessen. A németek­nek ez idő szerint kétségtelenül ez a fő gond­juk és figyelemreméltó, hogy Kühlmann fejte­getései nem hivatkoznak közvetlenül erre. Az a tény, hogy erről hallgat, bizonyítja, hogy nem akarja világosan feltüntetni előttünk, hogy mennyire foglalkoztatja őt ez a kérdés. Egy bizonyos­­ajánlat-félét, tett, a­melyről azt hiszi, hogy a paczifisták, vagy félig-meddig pa­­czifisták szempontjából elfogadható volna. Más­részről nem csinál titkot abból, hogy Német­ország mindent meg akar tartani, a m­i fölött Oroszországban rendelkezik. Beszédét nyilván­való békeajánlatnak tekinti, a­mely lényegé­benn Angliának szól. A­mi Francziaországot il­leti, arra Kühlmann nem veszteget fáradságot. Fejtegetései kétségtelenül Angliénak szólnak. Mindazokhoz fordul, a­kik azt hiszik, hogy nem lesz döntő katonai győzelem. Belátja, hogy­ a­­ kérkedés benőnket csak elszántabbakká­ ten­ne s ezért kerüli. Beszéde az ügyet egyáltalán nem viszi előbbre. Tulajdonképpeni érdekes­sége abban rejlik, hogy megvilágítja a német bérviszonyokat. Ki lehet olvasni belőle, hogy Németországban az emeberek igen nyug­talankodnak. Az osztrák vereség ezt­ a nyug­talanságot fokozta, mert Németország belátja, hogy Ausztriától mit sem remélhet és hogy a kettős monarchia hamarosan újabb teherré válhatik. Kühlmann kísérlete igen otromba, mert senki sem hajlandó békét kötni, a­mely­­lyel Németország Észak-Oroszországot és a déli területeket annektálná és a­mely oly óriási ha­talmat -s azonkívül legalább is néhány gyar­matát adná vissza neki. Látjuk, hogy a beszéd Kurland­ot és Livlandot nyíltan a német biro­dalom részének tekinti. Meglepő­­ dolog, hogy Kühlmann azt­ hiheti, hogy­­egy ilyen kiegy­e­­zést a szövetségesek, valamikor is elfogadhat!

Next