Az Ujság, 1918. szeptember (16. évfolyam, 204-228. szám)

1918-09-11 / 212. szám

Szerda, 1918. szeptember 11. AZ Ú­JSÁG Válasz a Czenzornak. A »Vitág« Cíimű napilap vasárnapi számában (Szenzor jelzéssel jogi szemináriumomat támadó és rendszeremet erősen­ kritizáló czikk­ jelent meg. Kitekintve a czikk »Dr. Szalkóc­zij« metől sértést nem foglal magában, csupán konklúzióképpen állapítja meg, hogy intézetemben el lehet sajátítani tudás markírozását és intézetemből készülnek ki a Tisza a­jfaji intelligencziájával bíró egyének. Ime a czikkíró elfelejti, ha Valaki markírozza a jogot, akkor tudja is már, mert markírozni csak úgy lehet, h­a tudjuk azt, amit markírozunk. Arra pedig büszke vagyok, hogy a czikkíró a nálam készült jelölteket Tiszával állítja egy sorba, mert T. I. intelli­­gencziája van legalább is olyan, mint amilyen az ily vasárnapi töltelékczikk megírásához szükséges. Még csak azt jegyzem meg, hogy 7 évi működésem alatt soha támadás nem ért, mert a modern közvélemény honorálta fonetikus előkészítő rendszeremet, mely a hallás után tanit, s mely igen sok jogásznak juttatott már oklevelet s ezzel exisztencziát." 48814 Hogy nevemet nem említette, mert szerinte reklámul szolgálhatott volna, ezzel czéljit nem éri el, mert rendsze­rem annyira közismert és bevált, hogy­ ha el is hallgatja ne­vemet, az maga helyett beszél és nincs szüksége reklámra. Dr. Szögyéni Gyula jog- és államtudor ügyvéd. Süli női tea-Svéd tornaszerek. I is üilóosztály ropos intézetében Koronaherczeg.u. 3. BRILLIANST gyöngyöt, aranyat legmagasabb Árban véstek. REICH NÁNDOR. Főüzlet: Ilákóczi-ut 80. sz Fióküzlet: Ilákóczi-ut 14. Telefon: 27-61. Hívásra házhoz jövök. Domonyi Domon­y Ödönné, Mach- M­ilip Flóra, a saját és fiai, M­­iksa tart. £9 hol­védhuszár főhadnagy, Eris tart. H honvédhuszár hadnagy és Bandi,­­ valamint az alulírott rokonok ne­­­­vében mérhetetlen fájdalommal is jelenti, hogy forrón szeretett férje | Ilii Ili! Ilii! fíHsStoíPí®!hős és gyáros is f. hó D-én Domonyban elhunyt. Drága halottunkat f. hó Il-én ig d­. u. 4 órakor fogjuk a kerepesi­­|| úti izr. temető halottasházából­­ örök nyugalomra kisérni. Budapest, 1918 szeptember || hó 10-én. || Dr. Reth J Viksáné, d­om­onyi Briili­p Zsófia, domonyi dr. Domony Setőricz, || maróthi Fürst Lászlóné, domonyi ig Briili Lovy testvérei, összes sógorai és sógornői. A „Flóra" Első Magyar Sze­­j­­­aringyertya- és Szappangyár r.-t. | | igazgatósága és felü­gyelőbizott­ I | sága mély megilletődéssel jelenti, hogy | igazgatóságának érdemdús tagja domonyi | jpj || |||||^^ | hétfőn reggel Domonyban elhunyt. A megboldogult társaságunknak ala-­­­pítása óta volt igazgatósági tagja és nagy­­ tudásával, úgy mint bő tapasztalataival s vállalatunknak felvirágzása körül elher-­­ vadhatatlan érdemeket szerzett magának.­­ Emlékét kegyelettel fogjuk meg­­őrizni mindenkor. Budapesten, 1918 szeptember 10-én. KÖZGAZDASÁG. Az engedélyhez kötött tőkeemelés Megírtuk, hog­y a német lapok, köztük a Ungerforter Zeitung­, észrevehető meglepeté­s­sel regisztrálták a magyar kormány rendeletét, melylyel a részvényvállalatok tőkeemelését elő­zetes engedélyhez kötötte. A német lapok ma­gatartásából kétségtelennek lehetett tartani, hogy ez a­ nálunk is rendkívül kínos ben­yomást és megütközést keltett rendelet a­ német közön­ség körében szintén jelentékeny visszhangot keltett. Erre való tekintettel egyik legjelenté­kenyebb német pénzcsoport vezető fér­fiához in­téztünk kérdést, hogy közölje velünk vélemé­nyét. Ez épp oly meglepő, mint érdekes, a­mi az alábbiakból világosan kitűnik: A helyzet az, hogy a német tőke már huza­mosabb idő óta igen élénken érdeklődik a magyar papírok iránt s eleinte járadékokat, azután zálogleveleket s a legutóbbi időben pe­dig már részvényeket is mind jelentékenyebb tételekben vásárolt. Ennek oka abban kere­sendő, hogy a német tőkések bizalma rendkí­vüli mértékben fokozódott az ország termelő­képessége iránt, a­melynek kétségtelen jeleit a háború számos vonatkozásában­­teljesített szál­lítások által látták igazolva. Meg tudták álla­pítani, hogy a mezőgazdaság igen súlyos vi­szonyok d­a ezár­a­­ példátlan erőt mutatott, a­melynek további megduzzadása tehát a háború végeztével bizonyára alig sejtett mértékben növekedik. Nem kevésbé mély benyomást tett a magyar ipar váratlan teljesítőképessége, a­mi a bizalom megerősödésére ugyancsak igen nagy befolyással volt. Mindezeknek tulajdonít­ható az a feltűnő körülmény, hogy nagy meny­­nyiségű­ osztrák állampapír került Németor­szágban eladásra, a­melyeknek ellenértékét ki­zárólag magyar állampapírokba fektették. Erre a német pénzügyi körök emlékezete és tudo­másai szerint még nem volt példa. Nyilvánvaló tehát, hogy a német tőké­sek magatartása Magyarország szempontjából rendkívül nagyfontosságú fordulóponthoz ju­tott, a­melynek teljes kifejlődését a német de­vizaközpont s legutóbb pedig kétségtelenül a magyar kormány rendelete akadályozza. A né­met devizaközpont ugyanis megnehezül a már­káknak koronákra való beváltását, ha tehát valuta javításról beszélnek. N­a mint hogy er­ről sokszor esik szó — akkor a magyar kor­mánynak elsőrendű feladata volna annak ki-,­eszközlése, hogy a német kormány engedje meg a magyar papírok vásárlására szánt ösz­­szegek­ átutalását. Sajnos, e pillanatban még nem lehet megállapítani, vajjon ily közbenjá­rásnak lenne-e most konkrét eredménye, mert őszintén megvallva, nem lehet tudni, váljon a magyar kormány által kiadott rendelet, mely a vállalatok tőkeemelését korlátozza, nem idéz-e elő a már bizalomra gerjedt ném­et tőkések kö­rében olyan tartózkodást, mely az említett ér­deklődés folyamatát megakasztja. Figyelembe veendő ugyanis, hogy a német közönség, de akárhány esetben még számottevő bank is, a háborút megelőzőleg feltétlenül jobban volt informálva a keletázsiai viszonyokról, mint Magyarországról. Ha­ már most azt tapasztalja, hogy kormányintézkedéssel akadályoznak meg olyan fejlődési folyamatot, mely szerintük a­ gazdasági erősödés és lendület természetes kö­vetkezése, akkor teljes joggal támadhat a né­met közönségben az a nyugtalanság, hogy a mi pénzpiac­unk nem alapszik eléggé szolid bázi­son, ha már szabad mozgásának mélyreható korlátozását a kormány szükségesnek tartotta. Ez a szempont mindeddig nincs tisztázva, a­mi pedig a már mind bensőbbé váló kapcsolatot könnyen meglazíthatja."­­ Ez a teljességgel elfogulatlan vélemény, a­mely a magyar érdekek iránt mindenkor kész­séges vezető ember felfogását tükrözi vissza, csak növelheti azt az aggodalmat, mely a kor­mány korlátozó rendelete iránt országszerte megnyilvánul. Ennek is kétségtelen bizonyíték­­kai kezdenek már konkrét formát ölteni. Meg­írtuk, hogy a törvényhatóságok sorra foglal­koznak a rendelettel s tiltakozni fognak a tőke­emelések merev korlátozása ellen. Elsőnek Arad város foglal állást, mely­ az ottani tőzsde felhívására előterjesztést tesz a kormánynak s kifejti azokat a súlyos aggodal­makat és károkat, melyek a szóban forgó intéz­kedés végrehajtásából származhatunk. A város természetesen főleg a vidéki intézetek szem­pontjából foglalkozik ezzel a kérdéssel, mert azt javasolja, hogy a tőkeemelés legfeljebb az 50­ millión felüli vállalatoknál korlátoztassék. Ez az álláspont teljességgel hibás, mert hiszen a nagy pénzintézetek mind erőteljesebb támoga­tása mellett tudtak csak a vidéki pénzintézetek és ipari t­alálkozások is nagyobb arányokban fejlődni. Vegyük csak a­ Kereskedelmi Bankot, a Hitelbankot, vagy az immár döntő faktorrá fejlődött Magyar Bankot, hogy micsoda hatal­mas ipari konszernek fölött rendelkeznek, a­me­lyekből bőven jut az ország majdnem minden vidékére. De még ezeknél is felötlőbb példa rendkívül óvatos üzletpolitikával vezetett intézetünk, a Pesti Hazai Takarék, mely nemcsak­ közvetle­nül, de közvetve is táplálta az érdekkörébe tar­tozó intézetek­­és vállalatok tőkeszüksésletét. Hogy pedig ennek terjedelme csak némileg is szembeötlő legyen, utalhatunk a Hazai Bank­ra, melynek úgyszólván egész tőkéje a legvi­rágzóbb ipari vállalatokba van fektetve. Vés-, textil- és egyéb­­alapításai mellett a mezőgazda­­sági papírok egész sorozata tartozik a Hazai Bank érdekkörébe s vájjon meri-e akármelyik kormányférfi mondani, hogy ezek továbbfej­lesztése az országnak nem életérdeke. Ámde tel­jességgel hasonló a helyzet a fentebb említett többi pénzintézetnél is, a­melyekre a háborúból való kibontakozás nagy gazdasági feladataiból az oroszlánrész jár. Ezek életerét lekötni, eze­ket szó nélkül torkon ragadni, hogy helyes kor­mányzati politika-e, alig szükséges kommen­tálni. Itt említjük, meg, hogy azok a hírek, me­lyek szerint egyik vagy másik intézet tőkeeme­lési bejelentése fölött döntés történt volna, nem­ felelnek meg a valóságnak. Mostanáig végle­ges elutasítás vagy engedélyezés nem fordult, elő s csupán megbeszélések folytak. Valószínű azonban, hogy a rendelet interprel­lására­ nézve rövidesen­­végleges felfogás alak­u ki.­ ­ Az értéktőzsde, fejűtlen külső momentum , Burián beszéde, a nemes Kiímrezvonal megszilárdulása, arra en­gedett kont ij£ztetni, hogy ma emelkedő irány­zatot fognak nutatni az árfolyamok. A tőzsde azonban ezúttal is beigazolta, hogy az esélyek kiszámíthatatlanok. Az irányzat ma a közön­ség, de a tőzsdéhez közel álló körök meglepeté­sére is ellanyhult úgy a kulissza, mint a kor­látértékek piaczán. Csak néhány érték, mint a Kereskedelmi Bank, Pesti Hazai, Ganz- Danu­bius ás a Czukor-részvények tudtak 30—70 %-ás árjavulást elérni. Az ellanyhulás, a­mely főleg a kulisszpiaczon éreztette hatását, a kontremin rémhírterjesztésének következése volt, a­mely­ivel alább foglalkozunk. Az irányzat a­ zárlat­nál is lanyha maradt. A kulisszértékek piaczán egyedül a Magyar Bank részvényei javultak. Az elővételi jogért 20 K-t fizettek. A járadék­­piac­on az új 5%-os kincstári jegy 98,9,0 K-val került forgalomba. — A délutáni kávéházi­ tőzsdén megszilárdult az irányzat és a kulcssz­­értékek kivétel nélkül 4—5 K-ás árjavulást ér­tek el. — A titkárság által megállapított árfo­lyamok a következők : Magyar hitel 1410—­1397, Osztrák hitel 920—910.50, Bosnyák ,Agrárbank 445-146, Agrárbank 1091­—1079, Rábánk 988—971.50, Forgalmi Bank 670—664, Földbirt. 447­—452, Hazai 609—650, Hermes bank 576—579, Ingat­lan 772—764, Iparbank 535, Kereskedelmi Bank 6245—1­62.55, Koreák, Kft. 287 —286, beszámitolóbank 845—836, Magyar Bank (ex előv.) 970—968, Mezéig bank 376—­374, Magyar Országos Bank 605-4308, Jelzálogbank 594— 687, Általános Takarékpénztár. 910—900, Fóbus 186— 183, Központi Takarékpénztár 1940—1960. Nemzeti Taka­rékpénztár 075—668. Lipótvárosi Takarékpénztár 300— 295, Hazai Takarékpénztár 20.950—21.020, Jég 530— 528, Fonciéro 890—875, Pannónia 5120—5160, Borsod­­miskolczi 1575—1585, Concordia malom 900—670, Gizella malom 825—830, Victoria 1900—1910. Általános Részén 2210—2225,­­Aszfalt 113—117, Beocsini 1255-7-4258, Cze­­m­ent 490—495, Magyar-franczia 545—555. Kohó 1920—­ 1925, Magnezit 462 -458, Salgótarjáni 1308—1291. Szász­vári 1028—1630, Újlaki 758—760. Utikártyi 945—935. Északnaagyarországi részén 975- 980. Rimamurányi 1225—1201. Csáky 537—547. Ganz 4410- 4430, Ganz villamossági 770- 760, Láng 516—508, Lipták 267—268, Magyar repülőgyár 562—549, Schliek 528—­523, Kaszák 619—622, Adria 1815—1825, Atlantic* 1420—1315, Államvasu­ 1080—1068, Déli vasút 110—115, Levante 1105,—1035, Közúti vasút 853—838, Városi vasút 343—1­345, Vasúti Forgalmi 625—620, Brassói 675—680, Czukot­ 4350—4420, Chinoin 705­­­755, Baróti szesz 610—628, Danica 1150—1110, Fal érm­e­lő 1930—19­50, Guttmann­ 1395—1375, Gázizzó 1095, Goldberger 550—555, Hal­tenyésztő 1680—1720, Miskolczi villamos 440—447, Schwartzer 460—460, Flóra 1455—1465, Klotild 661—650 Izzólámpa 870—875, Lámpa 930—935, Kasács 3420—■ 3400, Olaj 1010—1014, Papír 537—­575, Spódium 797— 800, Tiest SIS—319, Textil 752—762, Temesvári sör 1415—1435, Temesvári szesz 905—920, Telefon 836—842, Városfejt­ 915, Légszesz 1220—1270, Gummi 1235— 1220, Slavonia. 1035—1015, Országos falcrm. 908— 915, Polgári sör 3075—3125. A bécsi értéktőzsdén, a­ budapesti piac­ ha­nyatló irányzata ellenére, szilárd maradt az irányzat. A forgalom is mindvégig élénk volt. Néhány fontosabb érték árfolyama : Anglo 602, Osztrák hitel 913, Magyar hitel 1405, Állam­vasut 1065, Alpesi 1062, Friedrich 2291, Krupp 912, Boldi 1466, Prágai vas 3927, Trifaili 610, Paluder 1041, Semperit 1015, Lloyd 2035. Rémhírterjesztő spekulánsok a tőzsdén. A tőzsdén lassanként egészen megszokott tünet kezd lenni a rémhírterjesztés. A "kontremin"egyéb esz­közök hijján folytonosan újabb és teljesen indoko­latlan rémhírekkel ijeszti a tőzsde közönségét. Az üzlet izgalmaiban az első hallásra természete­sen hatással vannak az emberekre ezek a súgva terjesztett titkok és így a tendencziózus híreket terjesztő társaság többé-kevésbé el is éri a czél­­ját. Miután azonban ez az eljárás egyenesen a tőzsdei üzlet szoliditását veszélyezteti, s így fel­tétlenül megtorlást kiván, a tőzsdetanács sem néz­heti nyugodtan az ilyen súlyos visszaéléseket. Ezt mindannak az ötletéből mondjuk el, hogy a mai tőzsdén ismét­ a­ legnevetségesebb rémhíreket !

Next