Az Ujság, 1918. október (16. évfolyam, 229-255. szám)
1918-10-01 / 229. szám
Kedd, 1918. október 1. AZ ÚJSÁG estig Szász Károly képviselőházi elnöknél senki lépéseket nem tett. A koalícziós kisebbség soraiban aláírásokat gyűjtenek a házszabályok szerint való forma betartására. Ha az új alakulás hamarosan megvalósul, a kormány a Házat bizonyára sürgősen egybehivatja. Tisza István a síréjfnál. Bécsi és budapesti politikai körökben egyaránt nagy fontosságot tulajdonítanak Tisza István gróf tegnapi bécsi útjának és a királynál történt megjelenésének. Tisza István gróf — amint Bécsből jelentik— főleg azért járt ott vasárnap, hogy a maczedón front eseményei által teremtett új külpolitikai helyzetről informáltassa magát és jelentést tegyen a királynak boszniai útjáról. Tisza a Sacberben szállott meg és közvetlenül megérkezése után Burián István gróf közös külügyminiszterrel tanácskozott hosszabban, majd a király tartózkodási helyére utazott és külön kihallgatáson jelent meg. A kihallgatáson beszámolt azokról a tapasztalatokról, amelyeket Boszniában szerzett és azokról a tanácskozásokról, melyeket a különböző pártok vezéreivel folytatott. Az audienczia további tárgya a külpolitikai helyzet volt. Az audienczia után Tiszát a szállóban meglátogatta Spitzmüler báró közös pénzügyminiszter, akivel több mint egy óra hosszat tanácskozott a boszniai kérdésről. Spitzmüller eltávozása után egy újságíró kérdést intézett a királyi audiencziát illetőleg Tisza István grófhoz, a ki e szavakkalválaszolt: — Régi rossz szokásomhoz híven, a legnagyobb sajnálatomra, nem nyilatkozhatom. Tisza még felkereste Wedel gróf bécsi német nagykövetet, akivel szintén hosszasabban tanácskozott, majd este tizenegy órakor a rendelkezésére bocsátott szalonkocsiban visszautazott Budapestre. Ma délben Tisza István gróf a miniszterelnökségi palotában felkereste Wekerle Sándor miniszterelnököt és hosszasan értekeztek. fiinisztertanács. Vasárnap délelőtt 10 órakor a miniszterelnökségi palotában miniszteri értekezlet volt, melyen a kabinet összes Budapesten időző tagjai részt vettek. A miniszteri értekezlet a külpolitikai eseményekkel foglalkozott. Wekerle tanácskozásai. Wekerle Sándor miniszterelnök tegnap délután két óra hosszat tartó tanácskozást folytatott Károlyi Mihály gróffal, a függetlenségi és 48-as párt elnökével. Ugyancsak hosszasabban tanácskozott Esterházy Móricz gróffal és Urmánczy Nándorral. A Károlyi-párt és a Helyzet. Károlyi Mihály gróf, a függetlenségi és 48-as párt elnöke, vasárnap reggel érkezett meg Kolozsvárról. Fogadására a nyugati pályaudvarra kivonult a függetlenségi párt, a szociáldemokrata párt, a radikális párt és a feministák hatalmas küldöttsége, mely viharos ovácziót rendezett mellette. Hock János képviselő üdvözölte Károlyit, többek közt a következőket mondván : — Nemcsak barátaid és elvtársaid jelentek meg itt, hanem régi tisztelőid is, akik szives-lélekkel csatlakoztak a te békeprogrammodhoz. Hogy a fogadtatásodat nem bizalmas baráti körben, hanem a nyilvánosság előtt akarjuk elvégezni, annak komoly okai vannak. Nemcsak a jövő sötét árnyéka nehezedik ránk, hanem egy teljesen megérett helyzet fenyeget. Lelket kell adni a csüggellőknek, mert a kishitűség ilyen döntő percekben épp oly veszedelmes lehet, mint az a vakmerő pökhendiségi Ezek pusztuljanak a fórumról, mert a törvényhozás szentélye nem lehet továbbra is az élő halottak kamarája. Hűséges kitartással és hazafias lelkesedéssel követünk téged és te, a ki tűrni tudtál annyi méltatlanságot nemzetedért, most cselekedj. Most kezdődik a te nagy próbád. Károlyi az üdvözlésre válaszolva kijelentette, hogy ütött a cselekvés órája. Meg kell teremtenünk a magyar békét. Emberi és magyar érdek ez a béke, amelynek megalapozásához mindenekelőtt az szükséges, hogy akik eddig oly bátorul vezettek bennünket, azonnal pusztuljanak helyükről. Követeljük a magyar nép számára, hogy a béke megteremtésekor beleszólása legyen a jövőbe. Békét, demokráciát, függetlenséget, perszonális uniót követelünk. Megegyezést, megértést keresünk ellenségeinkkel épp úgy, mint időbenn nemzetiségeinkkel. Teljesen demokratikus és teljesen független Magyarországot akarunk. A magyar demokrázia és a magyar függetlenség ügyéből európai kérdést fogunk csinálni! A függetlenségi és 48-as párt tegnap este 7 órakor bizalmas értekezletet tartott Károlyi Mihály gróf elnöklete alatt, a melyen a párthoz tartozó képviselőkön kívül részt vett. Fényes László képviselő is. Károlyi Mihály gróf megnyitván az értekezletet, ismertette a miniszterelnökkel folytatott kétórás tanácskozását és rámutatott arra, hogy soha, a függetlenségi párt ily fontos értekezletre és határozatra még össze nem gyűlt, mint ma, a nemzet e sorsdöntő óráiban. Előadása és különféle indítványainak előterjesztése után egymás után szólaltak föl: Hock János, Ábrahám Dezső, Laehne Hugó, Fernbach Károly, Balla Aladár, Fényes László, Juhász Nagy Sándor és Jánossy Zoltán. Elhatározta a pártértekezlet, hogy a jelen helyzetben szükségesnek tartja a képviselőház azonnali összehívását. A jelen volt képviselők nyomban aláírták a Ház elnökéhez intézett kérést és az értekezletből felhívással fordulnak az összehívást kérő ív aláírására ,a más párthoz tartozó képviselőkhöz is. Elhatározta a párt, hogy állandó permanenciában marad ezekben a napokban és minden este összejövetelt tart a pártkörben. A még vidéken levő képviselőket táviratilag fölhívják. Az értekezleten kifejezésre jutott az az egyhangú meggyőződés, hogy a békéért, a demokrácziáért, a nemzeti függetlenségért s a perszonális unióért való cselekvés ideje elérkezett. Az értekezleten elhatározták továbbá, hogy sürgős szükség a párt részéről, hogy Károlyi gróf vagy Batthyány Tivadar gróf közvetlen tájékoztassa a királyt. A párt ezért elhatározta, hogy távirati úton kihallgatást kér a királytól, melyet tegnap el is küldtek a kabinetirodához. Az esetet a párt megbízásából Laehne Hugó és Ábrahám Dezső képviselők jelentették be Wekerle Sándor miniszterelnöknek. A Bizony párt a kormány ellen. Az országos függetlenségi és 18-as párt vasárnap este Platthy György elnöklésével értekezletet tartott, amelyen a következő határozatot hozták: Az országos függetlenségi és 48-as (Bizony-) párt a tegnapi értekezletén igen komolyan és aggodalommal tárgyalta a külpolitika összetorlódó eseményeit. Mertoghatatlannak tartja, hogy a kormány és elsősorban a miniszterelnök nem talált megfelelő alkalmat a nemzeti közvélemény felvilágosítására, tájékoztatására és megnyugtatására.. Ez ellen a megbocsáthatatlanul cinikus magatartás ellen a függetlenségi párt annál is inkább felemeli tiltakozó szavát, mert ily időkben tűrhetetlen és a termj ellen elkövetett súlyos bűnnek tekinthető a cenzúrának minden eddigi mértéket meghaladó tobzódása. A párt mozgalmat indított a képviselőház haladéktalan összehívására . Wekerle Sándor miniszterelnök még bécsi utazása előtt a bolgár eseményekről tájékoztatni kívánta a politikai pártok vezetőit, akikkel egy értekezleten beszélte meg az eseményeket. Erre az értekezletre magához kérette a Bizonypárt elnökét, Bizony Ákos országgyűlési képviselőt is, aki azonban nem tartózkodott a fővárosban és még ma sem érkezett meg Budapestre. A miniszterelnök ennélfogva a Bizony párt ügyvezető elnökét, Platthy György ar.-t kérette magához, akit ma este informált hosszasabban a 48-as alkotmánypártban." A munkapárt ás a konexenlrácai£. A nemzeti munkapárt körében ma este többen hangoztatták, hogy a béke csak akkor lehet ránk nézve igazán kedvező, ha előfeltételeit mentől biztosabb alapra helyezzük. Ezek a feltételek katonai és politikai vonatkozásúak. Katonai téren a szükséges intézkedések máris kellő folyamatban vannak, politikai téren nálunk is, Ausztriában is a konszolidáczió volna a legsürgősebb. — Minden magyar embernek össze kell fognia , — mondották — hogy a hadsereg működését teljes súlylyal támogassuk, ezzel szolgáljuk az ország békeérdekét a leghathatósabban. A félpillája nyitva maradt. Én halott kisfiam, a holdat se láttad__ Édes, édes, most kezdett beszélni. Volt már harmincz szava : olyan, amit maga csinált és olyan, amit tőlünk hallott. — Endi ! — kérlelt, ha meglátta a ezer lírát, amint kikandit a felső zsebemből. Az endi nem olyan rövid és határozott, mint az adidi, de hatásosabb. A hang lefelé lejt és elnyúlik. Körülbelül ezt mondta vele : »Papa kérlek, hogy lehetsz olyan, add már ide a czeruzádat«. Firkált vele ajtóra, falra, újságra, könyvre. Aztán visszahozta. — Pó. A pó annyi mint köszönöm. Azt is jelenti : tessék. Azt is : na már nem kell. Azt is : letörött a hegye. És micsoda öröm és micsoda álmélkodás, amikor egy-egy új szó jutott eszébe. Mintha már tudta volna valaha, csak elhallgatná. De egyszer csak elunja a hallgatást és megszólal : Vaj ... Víz . .. Alma .. . Odafenn a tótok közt megtanult néhány idegen szót. Kis füle a két leggyakoribbat leste el : hej, tato. Ott sose hallották tőle. Csak hazajövet, ha látott egy tótszerü asszonyt, kiállgatta : — Néni... hej ... totó . — Hej-Totó —- mondogattuk neki. Megértette és büszkén viselte ezt az uj nevét. De alig két hétig. Azon az ijedelmes hajnalon elhallgatott és hallgat, hallgat, hallgat. Hej-Totó! Hej-Totó! Miért nem szólsz, Hej-Totó! Hogy szerette a tehenet! — Te ! — kiáltotta ■— mert még nemtudta mondani-vite’Rén^ Nem tudta- késa^ef, de szerkesztett egy uj szót : te-muú. •— Te-muú, pá ! — köszönt el minden tehéntől, amely elénk bukkant a vonatablakon át. — Te-muú, pá ! Elbúcsúzik tőlük, nevettem magamban, Pesten nem lát tehenet. Most sírhatnékom van, ha elgondolom. Elbúcsúzott a világtól a lelkem. — Sose tudtam úgy megcsókolni, hogy beteljek vele — sírja az anyja. Én hiába csókoltam, nem éreztem a testét. Hiába simogattam, nem éreztem. Csupa kellem, simaság és bársony , test és mégis testetlenség. Nem, a gyermekeknek nincsen teste, akárhogy öleled, akárhogy véled, hogy érezed. Lélek ő, aki többet tölt be, mint azt, a kis sáredényt. Ha a szobában van, tele van a szoba vele. Ha künn van az utczán, az utcza van tele. Ha kihitte az anyja a városba, tele van vele a város. És az egész kontinens és az egész világ. Jaj, jaj, a világnak elfolyt a vére. A csillagok is kihunytak. Minden hideg és siket. Ádámka, hol vagy? Én kis Makulátlanon! ! Hogy tudtál, hogy akartál, hogy szerettél élni. Nem igaz, hogy akik korán halnak, azokon rajta a halál bélyege. Csupa élet volt. Csupa derű. Maga a jókedv. Ha kiáltott, zengett, mint az aranykakas. Ha evett, ragyogott, érezte és élvezte az ízeket. Ha dolgozni látott, kivette kezemből a tollat , ő is akart. Hogy feküdt kis ágyacskáján, ha aludt. Mint egy karosgyertyatartó. Két öblét elzárta, hogy mellecskéje több levegőt kapjon, hogy tisztábban éghessen. Elaludt a karosgyertyatartó. Te jó Isten, kitetteezt !-Mondják, hősi halott vagy te is. Elvitték a tejezéduládat tejért , ma nincsen tej. Szaladt az anyukád tojásért , ma nem kapni tojást. Grízért, —ezen a héten nem váltjuk be grízre a lisztjegyet. Konspirálnia kellett az anyádnak sunyi boltosokkal és kufár svábasszonyokkal, hogy egy kis tejet, vajat, grízt és tojást kapjon néhanap. És az orvos? Aki mindentudó volt, amikor én gyerek voltam? Kérkedik, hogy háború van s ő megfékezte a pestist és a kolerát. És egy lázas szemű spanyol járja be a világot , ahol meglibegteti piros felleghajtóját, ágynak dől minden ember. Előbb az anyádat szedte le lábáról. Aztán apádat. Kicsi nénédet. Legvégül tégedet. A te gyenge torkod nem bírta a negyven fokos lázt. S a dajkád is hadidajka volt. Az orvosságod is hadiorvosság. Az orvosod is hadiorvos. Hősöm, kisfiam, de korán bevonultál ! Az asztalos ilyenkor gyalulja a deszkát s a kisfiára gondol. A szabó öltöget s a halottjára gondol. A varga varrja a topánkát és reá gondol. De ó, én nem gondolhatok rád munka közben, mert nekem kibérelték a gondolatomat. Minden szemben benne vagy és Lloyd Georgeról kell gondolkodnom. Vagy Wilsonról, vagy Vilmos császárról. Kicsoda az a Lloyd George? Kicsoda az a Vilmos császár? Az a, Wilson ? Ha varga volnék, vagy asztalos ! Sose gondolnék rájuk. Varrnám a topánkét, gyalulnám a léczet és hullatnám rá a könyemet. És élnél minden gondolatomban, minden munkámban is te élnél, aki alig voltál két éves, amikor meghaltál. "