Az Ujság, 1918. november (16. évfolyam, 256-281. szám)
1918-11-19 / 271. szám
Undapcst, I91S. XTI. évfolyam,' Eedd, november 19. Előfizetési árak: . ___ w SZERKESZTŐSÉG: l&r.....sfz' M ®W Ili #■ m 10* Negyedévre ... “ a2 ~ » Jf«K Mm 1$ |j| jjjf %1L MlÉk Éj? KIADÓHIVATAL: Egy hóra .......... 7 » 80 . J§f Ife M fe'v tfA f§§ f® JKpj rudapest, Rákóczi-ut 154. «. Egyes szám ára Budapesten.^Vidé JHnH Jn Hl Ha Hga N&fflk Sj*awíj® IBS áron: Józsu 16—20 és 18—3#, ken és a pályaudvarokon |Ír^ igf I I 1. I 4 1 IL 1 FIÓKKIADÓHIVATAL: Kétfélén hétfő kivételével ÉSf VÉ4. ÉfydMSSf Mff «ft|k Budapest,Erzsébet körút 9, minden nap, ünnep után is. «*» »«» AiXHawBSpf *Eflk «Sla Telefon: József 1988. • * ROVÁS. A ruharekvirálás igen súlyos adó, melyet a köztársaság nem is a vagyonosokra vet ki, hanem a szegény középosztályra. Mégis: ne zúgolódjék senki. Lássa át mindenki, hogy amilyen súlyos ez a megterhelés, olyan emberséges is. A ruhátlan katonának kell a ruha, ha a polgárok szekrényeiből kell is előteremteni. Helyes, hogy nem a jótékonysághoz fordult a köztársaság, hanem a kötelességhez. Ez az első rekvirálás, mely nem fizet a rekviráltakért. Ezért adó. De ha art nem kap is senki, ellenértéket kap. Minden felruházott katona meg van nyerve a közrendnek és közbiztonságnak. Szegény erdélyi véreink milyen szívesen viselték volna az effajta adót, ha ezzel elkerülik a fosztogatást. S a rendelet igazságos és nélkülözésre nem itél senki. S végre is a köztársaság a legérzékenyebben sújtott középosztálynak annyit ad és fog adni, hogy ennek a tehernek a viselésére sokkal képesebb ma, mint volt, mikor a beszolgáltatandó ruhákat megteremtette. * Lansing úr most jobban szereti a bürokratikus rendet, mint a wilsoni elveket. Ezt keserűen konstatálnunk kell, noha nem rólunk van szó. Az éhező német asszonyok és gyermekek segítségért rikoltanak és Lansinger szabályszerű folyamodvány begyújtására utasítja őket az illetékes párisi hivatalhoz. Amerika és az entente győzött s most ráér, hogy mindent szép kényelmesen, annak rendje és módja szerint elvégezzen. Ellenben nem ér már rá, mint ráért a háború alatt: iszonyodni az embertelenségek okozta szenvedéseken és pusztulásokon. Mi tele vagyunk szép köztársasági reményekkel s a kisérő gondolatunk mindig ez: ennyivel csak meg lesznek elégedve Wilsonék s most már nyújtanak békés kezet ! Nekünk is rémesen sietős volna ez a kibékülés a békében, mert közben széttépnek és megfagyunk. S kellene nekünk is szikra Lansinghoz: baráti segítséget várunk a csehektől s harczolnunk kell azokkal, akiktől a szenünk áteresztését várnék. Egy intés nyugatról s ez a kérdés meg van oldva. S ezt az intést hiába várjuk. Folyamodványt kell benyújtanunk s tanácskoznának rajta. A boldogságát látjuk a győztesnek, de a folyton ígért humanitását még nem ! Néhány nap múlva megszállnak bennünket. Lesújtottál! kellene felsóhajtanunk: máris ! S voltaképpen azt kell mondanunk : mért nem előbb ? Ha itt lesznek a francziák, nekünk reményünk van, hogy legalább a a saját szemükkel fognak bennünket látni, nem pedig ellenséges szomszédaink szemüvegén keresztül. Három hadosztály, húszezer franczia lehet a tanunk, hogy a volt monarchia összes nemzetei között a magyar a legbecsületesebben teljesítette, a mit valamennyitől vártak s éppen a becsületességénél fogva a legkiszolgáltatottabb. Ma a nemzetek felszabadulása még az ellenkezőjét mutatja annak, a mit Wilsonék féltettek. Nem békésen egymással, hanem kapzsian egymás ellen helyezkednek el. Mindenki tép, min■denki szerez. Csak a magyarnak nem kell a másé, csak a magyaré kell mindenkinek. Ez oly hihetetlen, hogy húszezer szemtanú megerősítésére szorul. A kötelességet is teljesítsük! Most, hogy a köztársaság is megalakult, igazán azt kell mondanunk : a forradalom be van fejezve, az ország legszebb ünnepe letelt s most már normális életbe fogyunk, normális kenyérkereset, normális jogrend és normális szolidaritás alapján. Valórá kell váltani, hogy szabad társadalomegyenlőség és népuralom mellett nem szorul külső nyomásra, hogy jogot tartson s tudván, hogy magának dolgozik, keze alatt sokkal több terem, mint a régi rendszer alatt. És látni kell, hogy a nép, mely fogalom alá igazán mindenki tartozik, állásra és vagyonra való tekintet nélkül, a szerzett jogok alapján kötelességet is vállal. A kényszerkatona helyett a szabad nemzetőr, a nyomorgó bérrabszolga helyett a szabad, jól kereső munkás, tisztviselő ellenszolgálatra kész a demokratikus alakulásnak, mely legmerészebb álmait beteljesíti. Legyen szabad megkockáztatnunk a kritikai megjegyzést, hogy a társadalmi szervezkedések eddigelé mind csak követeléseket formuláztak. Nagyobbára jogos, a köztársaság keretében természetes követeléseket, melyeket állam és társadalom feltétlenül honorál. De nem tehetjük látatlanná, hogy a szolgáltatás dolgában nincs még meg az egyensúly. Az ifjú köztársasági államnak nincs még meg mindenre a fedezete, s ha a különböző hivatások nem fognak hozzá a fokozott produkcióhoz, akkor nem is lesz. A legkülönbözőbb hivatások most szervezetten a szociáldemokrácziához csatlakoznak. Konstatáljuk, hogy a szoczialisták az egyetlenek, akik tökéletesen a mai kor magaslatán állanak. Megcsinálták a forradalmat,megalkották a köztársaságot s egy pillanat vesztegetése nélkül beálltak munkába s most dolgoznak és produkálnak, vakondok buzgóságával és a méh szorgalmával. Dolgoznak és rendet tartanak, rendet tartanak és ugyanazt őriznek. Akik hozzájuk csatlakoznak, az elvekkel együtt, ezt a komoly kötelességteljesítést is vállalniok kell. Az egész komoly gondolatot, hogy a köztársasággal szemben már nem mint hitelezők , állanak, hanem az államnak, mely az övék, tartoznak minden képességükkel és minden munkaerejükkel. Ha nem produkálnak, az állam szegény s akármennyire túlsujtják is a meglevő vagyont, az mihamarább elfogy, ha nem pótolják új javakkal s a mi van, meg nem őrzik a fosztogatástól. Állandóan szegényednie sem szabad a köztársaságnak, hanem állandóan gyarapodnia kell. , Gondolja ezt mi mindenki. Irtózatos nehéz az idő. Őrzikilag nem is tudjuk még, hogy mi a mienk ellenben mindjobban meggyőződünk róla, hogy csak saját magunkra számíthatunk. Sajnos a dolgozó szoczialisták kisebbségben vannak s a nagy többség, a vidék, még mindig forrong, politizál és a köztársaságnak örül, m'■•••.. minden jónak magában buzogó forrásán.. k. Szeretnék látni a munkára, a szolgáltatásokra szóló szervezkedéseket is. E nélkül a jogos kívánságok behajthatatlan követelésekké válnak. Szeretnék látni a nemzeti társadalmat, mely eltörvén az osztálykiváltságokat, abbahagyja az értelmét vesztett osztályharcrot. Szer , látni a Munkát, amint tanakodik a Tőkével: miképpen lehetne most gazdaságosabban produkálni, hogy a Tőke, mely természetesen kevesebbel éri be, elő tudja teremteni azt a többletet, mell él kevesebbel, a Munka ne is legyen kénytelen beérni. Tekintse mindenki a magáénak a köztársasági hazát, de ha nem él neki, akkor pusztán a szerzett és elismert jogok alapján nem menj utána! Lapunkba i száml 16 oldal. A Kormány tiltakozik a szerb tulkapások ellen (Tiltakozó jegyzéket küldünk Versaillesbe. — Károlyi M Mihály a pártok elhelyezkedéséről. — A földbirtokreform újabb részletei.) Ma délután Károlyi Mihály gróf elnöklésével minisztertanács volt, amelyen számos fontos kérdést tárgyaltak. Ezek közül is kiemelkedik a szerb invázió dolga. A kormánynak ugyanis tudomására jutott, hogy a szerb katonaság azon a vidéken, amelyet megszállt , a lakossággal szemben súlyos igazságtalanságot követ el. Mivel a szerbek egész eljárása beleütközik a fegyverszüneti szerződés megállapodásaiba, a kormány elhatározta hogy a versaillesi haditanácshoz sürgősen tiltakozó jegyzéket intéz. Ezt a jegyzéket holnap fogalmazzák meg az igazságügyminisztériumban tartandó konferencziék, a melyen jelen lesz a miniszterelnök és a hadügyminiszter is. Este pártértekezlete volt a Károlyi-pártnak és ezen Károlyi Mihály gróf miniszterelnök nagy érdekesség, beszédet mondott a bel- és külpolitikai helyzetről. Teljes őszinteséggel feltárta belső viszonyainkat s azt a reményét fejezte ki, hogy a viszonyok rövidesen konszolidálódni fognak. Kilátásaink a külpolitikában szintén elég jók, úgy hogy bizakodva nézhetünk a jövő elé. Károlyi ezután a magyar politika várható párt alakulásaival foglalkozott és kijelentette, hogy" a radikális párt és a Károlyipárt között úgy a bel-, mint a külpolitika aktuális kérdéseire vonatkozólag nincs eltérés. Különbség van az árnyalatokban, mert a Károlyi-párt fogja képviselni a nagyobb polgári mérsékletet. A Károlyi-párt ebben az irányban folytatja szervezkedését i.*. Az értekezlet után a párt tagjai vacsorára gyűltek össze a Hungáriában. Nagyfontosságú kijelentéseket tett a pártkörben Búza, Barna földművelésügyi miniszter egy küldöttségnek, amely előtte megjelent. Ez a rutén vidékről jött papokból és polgárokból álló küldöttség a földbirtokreformról kért felvilágosítást a minisztertől és arról, hogy mik a kormány tervei az állami m ruténekkel. Válaszában a miniszter kijelentette, hogy a birtokreform előmunkálatainak szervezését megkezdte már és kitűnő szakemberek bevonásával rövidesen hozzáfoghatnak a■ munka érdeméhez. A miniszter kilátásba helyezte, hogy a földosztást már tavaszszal megkezdik és pedig, abból az alapelvből indulva ki, hogy elsősorban a gazdasági cselédeket juttatják földhöz. Ami pedig lehetőleg ott, ahol eddig dolgoztak, azután azokat, akik a harcrtéren katonai szolgálatot teljesítettek. Ezt nem úgy fogják fel, mintha a katonákat ezzel jutalmazni akarnák, hanem csupán a megélhetéshez való emberi jogaikat ismerik el. Magyarországon a kis partok rendszere fog kifejlődni. Mindenki annyi földhöz jut, a mennyit megmunkálni tud és a mennyi a megélhetéséhez kell. Ez a birtokot gyság vidékenként fog változni és körülbelül hat és tizenkét hold között ingadozik. A föld ára nem fogja meghaladni a békeárak tíz éves átlagát. Meg fogják váltani a nundus instruktust is, úgy a bérlőtől, mint a földbirtokostól. Legközelebb rendelet jelenik meg, mely megtiltja, hogy a gazdasági állatokat és a berendezés tárgyait nagyobb mennyiségben eladják. A miniszter reméli, hogy egy év alatt több millió hold földet tud szétosztani. A kétszáz holdon aluli birtokokhoz nem nyúlnak. Reformálni fogja még a miniszter a vadászati és az erdészeti törvényt is. Ezután a miniszter a speciális ruténkérdésről is beszélt és kifejtette, mennyivel kedvezőbb a ruténekre, ha a magyar állam kötelékében maradnak. Nekünk rendkívül fontos ez a bányavidék, amelyet megbecsülünk és élelemmel is ellátunk. Ezzel szemben az idegen állam csak ipari czikkei lerakodási helye-