Az Ujság, 1919. április (17. évfolyam, 77-102. szám)
1919-04-17 / 91. szám
Budapest, 1919. XVII. évfolyam, 91. szám. Csütörtök, április 17. Előfizetési trafe ■ Egész évre ____68 _ — » Félévre____ _ 44 * — » Negyedévre _ _ 22 » — » Egy hóra_____7 » 80 » Egyes szám &r* Budapesten és vidéken 30 fillér, pályaudvarokon 40 fill Megyeren hétfő kivételével minden nap, ünnep után 1r. SZERKESZTŐSED: Budapest, Rákóczi-ut 54. sa. Telelőn : József 13—35. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-ut 54. am. Telelőn: József 16—SS éa 13—33. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körut 43. Fecsslés is munka. Az úgynevezett alkotmányosságnak föléle- tése óta, — mennyi szennynek, förtelemnek, szélhámosságnak volt undorító palástja ez az »alkotmányosság«! — ezernyolczszázhatvanhét óta előbb három évenként, majd öt esztendőnként vihánczott az erőszaknak, a vesztegetésnek, a világcsalásnak az a részeg és veszett orgiája, a melyet a közjogászok, ezek a maguk lajszálhasogató álbölcseségébe betekergült faialisták a »szuverén népakarat megnyilatkozáának«, kevésbé nyakatekerten szólva, válaszásnak mertek nevezni. Ezekből a választási komédiákból — amelyeknek a csendőrszurony, a pálinka és a mankó volt gyalázatos rendezőjük — született meg időről-időre a népképviseletnek csúfolt képviselőház, amely mindennek inkább volt a képviselete, mint a kolduskenyerükért keservesen vérező és verejtékező millióké. A legvakmerőbb hamisítással népképviseletnek hazadott képviselőházban bőséges helye jutott a Magyarország háromnegyed részét kemény martában szorongató agrárfeudalizmusnak, a földuzsorásokkal olykor-olykor szemre összekapó, le a szennyes czélokban velük mindig gáládul összejátszó banktőkés merkantilizmusnak, az üzes agyú és szőrös szivü dzsentrinek, a lelke helyén pénzeszacskót viselő burzsoáziának. Szék a »társadalomfentartó elemek« aztán úgy elterpeszkedtek az álparlamentben, hogy mellettük parányi helye sem jutott annak az egyetlen elemnek, amely nélkül a társadalom egy perczig sem állhatott volna fenn a proletártagnak. A proletármentes parlament, ez az erőszakban és csalásban fogant torztestület, a népakarat kijátszásának ez a förtelmes megtestesülése, soha becsületes munkát nem végzett. Ha szennyes botrányra volt utálatos kilátás, ha egymásnak torkát ragadták meg oly politikusok, akik csak a tisztességtelenségnek a fokára különböztek egymástól, ha legcsufabb személyeskedésnek kakasviadalai ütötték arczal a legelemibb jóérzést, akkor egymás hátán szorongtak a néppel legkevésbé törődő népképviselők. A botránycsinálást és ennek az ordinare látványnak kidülledt szemmel való élvezését nevezték elsősorban munkának, minthogy ezzel a mindennél szentebb És nemesebb czímmel merték feldíszíteni azt a hígvelejű, kétségbeejtőn üres, mindig csak osztályérdeket vagy vele azonosuló egyéni érdeket szemérmetlenül szolgáló szószaporitást is, amelyet parlamenti szónoklat nevén utált meg minden tisztább gondolkodásu ember. De még ezeket a hitvány szónoklatokat is rendszerint a leghaszontalanabb dolgokra pazarolták. Mennél komolyabb, azaz a népet gazán érdeklő volt valamely napirendre kerülő így, annál dermesztőbb részvétlenség fogadta is még annyi szót se szántak reá, amennyit a legkisebb kötelességtudás okvetlenül megkövetelt volna. Az oktalan és czéltalan, kinotan hiábavaló, az időt vadul gyilkoló, az ország pénzét pazarlóan emésztő, felháborítóan visszatetsző fecsegésnek a lerombolásra rég megérett szennytanyájává utálatoskodott a parlament. Az álalkotmányosságnak ezt a szörnyszülöttét immár véglegesen kivégezte a proletárdiktatúra, amely a néptől legtávolabb eeső régi népképviselet helyébe a dolgozó népet És csakis a dolgozó népet képviselő munkástanácsokat magasztosította. Ebbe a névbe szúttal a legszabatosabban megállapítva bele van sűrítve az intézmény feladata, hivatása, rogrammja: munkástanács kettős értelemen, a munkás emberek, a dolgozó népesség, az államot jelentő és fentartó proletárság tanácsa, amely aztán igazán munkás, munkálkodó tanács, nem csupán beszélő, hanem termékeny tetteket, gyümölcsöző cselekedeteket egymás mellé büszkén és boldogan sorakoztató testület. Az új rend népképviseletének ezt a gyönyörű jellegét hatalmasan kidomborította Kun Béla külügyi népbiztos elvtárs a budapesti Központi Munkás- és Katonatanács tegnapi alakuló ülésén kemény férfiassággal elviharzott beszédében, amely irányt mutató és utat nyitó cselekedet magasságára föllendülő szónoklat volt. A sötét múlt legszégyenletesebb emlékei között éktelenkedő parlament legnagyobbrészt oly magtalan fecsegéseket termelt, amelyekből sohasem érlelődhettek tettek. Az új korszak legszebb reménységeit buja beteljesedéssel biztató tanácsrendszernek, amelynek a szovjet országos kongresszusa mellett a budapesti Központi Munkás- és Katonatanács egyik legfontosabb szerve, ilyfajta szószátyárkodások iránt sem türelme, sem elnézése nem lesz. Az üres beszédek kora lejárt. Munkára, alkotó munkára van szükség a legfokozottabb mértékben, valósággal herakleszi cselekedetekre, amelyeknek véghezvitelében döntő és dicső rész vár a munkástanácsokra. Heraklesz pedig, miközben világraszóló cselekedeteit elvégezte, egy pillanatig sem pályázott haszontalan szónoki babérokra. Friss szüvetségeseink diadalmas előnyomulása a Krim-félszigeten Németország megkapta a meghívást Versaillesba Az olaszok különbükével fenyegetik meg a szövetségeseiket A forradalmi kormányzótanács rendeletei. Közjótékonysági intézmények a Tanácsköztársaság kezelésében. (A forradalmi Kormányzótanács LX. K. T. száma rendelete.) A Tanácsköztársaság kezelésébe veszi az anya- és gyermekvédelem, a közjótékonyság, vagy hadigondozás czéljaira szolgáló mindet intézményt és alapítványt, tekintet nélkül arra, hogy eddig azok köz- vagy magánkezelésben állottak-e. Az átvételhez szükséges intézkedéseket a munkaügyi és népjóléti népbiztosság teszi meg. Míg ez meg nem történik, a jelenlegi vezetők és alkalmazottak a vagyont gondosan és a rendeletésének megfelelően kötelesek kezelni, működésüket pedig az eddigi módon és az eddigi keretekben folytatniok kell, ha csak a népbiztosság másként nem intézkedik. E rendelet megszegői forradalmi törvényszék elé kerülnek. Oltóanyagok behozatala. A forradalmi kormányzótanács LXI. számú rendelete szerint oltóanyagok, szérumok és rokontermékek termelésének, külföldről való behozatalának és forgalomba hozatalának kizárólagos joga a magyar Tanácsköztársaságot illeti, amely ezt a jogot az ajtóanyag - termelési biztosság által gyakorolja. Az ajtóanyag-termelési biztosságot háromtagú direktórium vezeti. A direktórium szervei : 1. fűtőanyag és szérumtermelő intézetek. 2. Központi vizsgálóintézet, amely tudományos vizsgálatokat végez és szakvéleményt ad. 3. A központi védhimlőojtóanyag ellenőrzőállomása. 4. Kiviteli és propagandaosztály. 5. Beszerző és elosztó hivatal. Parancs. A folyó évi 7353. évi. 6. sz. hadügyi népbiztosi rendelet értelmében a jelenleg tényleges szolgálatot teljesítő katonák kötelesek a Vörös Hadseregbe belépni és a Vörös Hadsereg kötelezőjét aláírni Akik ennek eleget tenni nem akarnak, forradalmi törvényszék elé állitandók. Budapest, 1919. április 11-én. A HADÜGYI NÉPBIZTOSOK. Lapunk mai száma 8 oldal. Vl^lVüVjVLrUW¥VV\nAAfl Gonekr@c@isff fátoornok parancsoi. Igazán nevetségessé tenné magát a til csek, ha a legfélelmetesebb égzengés idején egyet-kettőt czirpelne és azt hinné, hogy ezzel elnémítja a mennydörgést. Ez jut az embernek eszébe, amikor olvassa a hírt Aradról, hogy az ott hősködő franczia tábornok kis rendeletkéivel gátat szeretne vetni a forradalmi gondolat elé. Kiadta a parancsot, hogy férfiember el nem hagyhatja a várost, sem oda be nem teheti a lábát, ezenkívül válaszfalat vont az aradi lakosság és a franczia csapatok közé, majd az ott tartózkodó magyar tiszteknek kellemetlenkedett, legutóbb pedig arra a képtelen feladatra vállalkozott, hogy a Tanácskormány rendeleti elől elzárja a várost s letartóztatott egy magyar embert, akinek az volt a bűne, hogy néhány budapesti újsággal kedveskedett az aradiaknak és magántársaságban az új világról mert beszélni. Azt szinte felesleges is említeni, hogy Gondrecourt tábornoknak nem tetszik a forradalmi piros szín, s hogy ne lássa Aradon, kegyes volt megengedni, hogy a tisztek trikoloros karszalagotviseljenek. Értjük, hogy a tábornok' idegesebb’, mint valaha. A hány betű van az írásában, a hány szót kimond, a hány gondolat kiröppen kapitalista-militarista rendszerű agyából: ez mind áruló jel. Elárulja rettenetes félelmét. Fél és rettegnek vele együtt cinkostársai, hogy az ő ideák már végéhez közeledik. Mint a fuldokló ember, ők is az utolsó szalmaszálba kapaszkodnak, csakhogy el ne nyelje őket a legszönyűbb örvény, amit burzsoá emberfia valaha látott: a kommunista eszmeáradat. Összeszedik maradék erejüket, hogy megvédjék törpe kártyavárukat, a kapitalista-imperialista odút, amelyből eddig kormányozták a világot. Égig csapnak az új lángok, embermilliók hangja hallik. Erre a látványra megremeg öreg térdük, tehetetlen düh mázolja sárgára arczukat és hatalmuk maradékát arra használják fel, hogy tűszurásokkal bosszantsák az új embert, aki ott áll ásával a kezében, hogy megássa sírjukat. Példátlanul kegyetlen volt mindenkor a kapitalista, de itt is az elsők között volt az éhes franczia imperialisták csoportja. Ara-