Az Ujság, 1919. május (17. évfolyam, 103-113. szám)

1919-05-01 / 103. szám

Budapest, 1919, XVII. évfolyam, 103. szám Csütörtök, május 1. Előfizetést élrak­­ Egész évre ___88 K — f Félévre ....... 44 * —» Negyedévre _ _ 22 » — a Egy hóra___ 7 » 80 » Egyes szám­ára Budapesten és vidé­ken 30 fillér, pályaudvarokon 40 fill Megjeleli hétfő kivételével mindég nap, ünnep a tag is. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. ss. Telefon­­ József 13—35. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Telefon József 16-36 és 13- -38. BIOKKI­ADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körút 43. Behivási parancs . A hadügyi népbiztosság felszólítja a vasmun­kások, nyomdászok, kőmunkások és villamosvas­úti alkalmazottak, grafikai munkások, bőröndösök, könyvkötők, építőmunkások, szabók, vasutasok, vegyiipari munkások, pinczérek, famunkások, al­kalmazott mérnökök, pénzügyi és biztosítási tiszt­viselők szakszervezeteit, hogy a Vörös Hadsereg számára lajstromozott katonailag már ki­képzett tagjait a tényleges szolgálat meg­kezdése végett bevonulásra utasítsák. Bevonulási nap: május 2 (pénteki, május 3 (szombat) és május 5 (hétfő) délelőtt. Mindenki abba a laktanyába tartozik bevo­nulni, a­melyet a szakszervezet kijelöl számára. Vörös május elseje. Zordon egyházak kalendáriumi ünnepei, közülök vájjon egyetlenegy is akad-e, a mely szépségre, forróságra, szentségre vetekedhet­nék teveled : májusi ünnepnap, legvörösebb májusnak mindent tulvöröslő elseje ! Az örökül kapott a vitt kalendáriumnak fakó hagyatékként ránk kellet­le­nkedett ünne­peit legföljebb ha szájjal és térddel, üres imá­kat mormoló szájjal és gépiesen lecsuklott térddel ültük meg. Május elseje már nem Is­tennek, hanem a Munkának az ünnepe, a te­remtő és fentartó Munkáé, mindennél embe­ribb, tehát mindennél is szentségesebb ünnep, oly kiválasztott nap, a melyet min magunk romboló és épitő akaratából magasztosítottunk ünneppé és a melyet nem szájjal-térddel, ha­nem szivünkkel és szivünk vérével akarunk és tudunk megünnepelni. Hosszu­ esztendők gyötrelmei sokaságét-­ nak meddő során a proletárok millióinak az­ élet kínjait el­ar­kotizáló, a megváltás gyönyö­rűségével harsányan biztató, epedett fényes­ségével vakítóan vöröslő reménységnek ün­nepnapja volt a május elseje. Ezek a siváran végük szakadat­lanoknak rémlő esztendők im­már lemúltak rólunk, az elviselhetetlen sú­­lyosságú rabságnak évei becstelen emlékekké fakultak, és az új szabadságnak minden­nél tavaszibb mámorában az eddiginél szi­­várványosabb pompájú képet váltott május elseje. Gyönyörűséges a szabadság ígérete, de a legzengébb ígéretnél is szebben dalol a be­teljesülés harmóniája. Üdvösséges a boldog­ság reménye, de a legvirágzóbb reménységnél is színesebb a már ránk delelő valóság. Az ígé­retekkel terhes és reménységektől szivárványon jövő felé törni nagy érzés, de mennyivel ha­talmasabb erőnek a­ viharzásában büszkél­kedhetünk, a­mikor a megálmodott jövőt már valósággá szilárdult jelenné sikerült bűvöl­nünk. A mostani május elseje pedig többé nem csupán a jövőt idéző és ígérő remény­ségnek, hanem már a beteljesedés buja jelené­nek is a diadal hevületétől és az, öröm forró­­ságától vöröslő ünnepe. Vörös a l­eg­yel­fokoz­ot­t­a­b­b életnek a leg­­földibb színe. Vörös mind e világ minden pro­letárjával együttérző, dobogó és sajgó szí­vünk vérének a színe. Vörös valamennyi tér­ség és utcza, vörösbe borult minden ház, vörös az egész tavasz-ittas város. De forró mámorunk közepett nem feled­kezhetünk meg akár csak egy könnyelmű pil­lanatra is azokról a gyilkos veszedelmekről, a­melyeknek undok képe ráretteneteskedik ifjú proletár-szabadságunk diadalára. Sza­badságunk gyönyörű diját, rab baromi sorunk­ból emberré szabadulásunkat el akarják ra­gadni, vissza próbálnak zsákmányolni tőlünk a kapitalista-imperialista rablószövetségnek mindenfelől ránk ocsmánykodó zsoldoscsapatai. Vörös májusnak, az eleddig legvörösebb má­jusunknak mindent túlvöröslő elsején meg kell fogadnunk szívünknek minden forró lük­tetésével és minden egyes csöpp tüzelő véré­vel, hogy ezt a megváltó és üdvözítő vörös­séget vért­elenné sáppasztani, rabságossá el­­fakítani, nyomorúságossá visszaszürkíteni többé soha nem engedhetjük, soha nem is engedjük. Inkább ne is érjünk több májust, ha az eljövendő májusok nem ennek a mostaninak lesznek az édes­testvérei, inkább ne bajnalod­­jék többé reánk májusnak elseje, ha mást hozna valaha, mint a világ minden proletár­ját diadalmas testvériségben egybemámorító, mindent túlvöröslő vörösséget ! A front hangulata. Böhm Vilmos elvtársnak, a keleti hadsereg főparancsnokának nyilatkozata. A sajtóhadiszállás egy­ikk tagja megkérdezte a nagy május elsejei ünnep előtt Bőhm Vilmos elv­­társat, a keleti hadsereg főparancsnokát, a­ki a katonák hangulata ügyében a következően nyilat­kozott és ezt a nyilatkozatát egyúttal üzenetként küldi otthon lévő elvtársainak: A magyar munkásmozgalom legszebb, leglélekemelőbb május ünnepét a fronton töltjük. Katonatestvéreink hangulata az elképzelhető legbizakodóbb. Naponként járom a frontot, naponként érintkezem a katonákkal, állandóan velük vagyok. Mind várja azt a pillanatot, a­mikor a nemzetközi forradalom magyar­­országi előcsap­a­ta már nem védekező jellegű harc­ot fog foly­tatni, hanem viszi a forradalmat az elnyomott testvérek felé. Két­kedve fogadjuk azokat a híreket, hogy Budapesten nem ilyen bizakodó volna a hangulat. Én ismerem a munkásokat, ismerem főként a gyári munkásságot. Ismerem a vasmunkás szaktársaimat, velük éltem, velük harczoltam, ismertem minden gondolatukat, egy test, egy lélek vagyok velük s tudom, hogy az én hangulatom s a velem itt élő katonatest­­vérek hangulata, bizakodása áthatja őket is.­­ A magyar proletárforadalom nem elszigetelt jelenség, ha­nem a nemzetközi forradalom­nak egyik erős megnyilván­­ulás­a. Elhiszi-e valaki, hogy a nemzetközi proletárforradalom Esztlandban, Livlandban vagy Kelet-Galaczia határán megállítható? Elhiszi-e valaki, hogy a nemzetközi proletárforrada­lom akár fegyveres erővel, akár más módon megszüntethető? Elhiszi-e bárki, hogy az öt év óta harc­oló imperialista hadseregek a leszerelés után is a katonai reklamok szerint fognak cselekedni, vagy pedig nem tudja-e mindenki, hogy a leszerelt katonák az öt évi szenvedés után a legszélsőbb forradalmi hangulatba fognak átcsapni? És ez a forra­dalmi hangulat, ez a legjobb biztosítéka a nemzetközi proletárforradalomnak. s Hogyan*' ájer.o k 5-tt 5 .■ k­ö '/ • £ g­e­t­e­l f­o­g­l­a­­lt­a­k-e, annak n­i­n­c­s j­e­lentősége a nemzetközi forradalom szempontjából A román bojárok­nak kell a háború, mert háború nélkül le kell szerelniük hadseregüket, a­mi egyet jelent az ő bukásukkal és a román forradalom kitörésével. Másrészt a fiatal magyar Tanács­­köztársaság ifjú hadserege se tétlen. Nem közölhetek részleteket, csak annyit állapítok meg, hogy itt nálunk most nagy, jelentős munka folyik. Otthonról támogassanak min­ket emberrel és anyaggal, szállítsák le az otthoni igényeket, ne keserítsék el itt kato­náinkat rémhírek terjesztésével, csü­ggedéssel, ne rendezkedjenek úgy be ott­hon, mintha front nem is volna, ne nyargaljanak kicsinyes dol­gokon, hanem nézze mindenki a nagy czélt, a proletárforr­alom győzelmének ügyét. Május elsejének e gyönyörű ünnepén csak azt üzenhetem otthonlevő, értünk dol­gozó proletár testvéreimnek, hogy harczoljanak velünk, bízzanak bennünk, ne csügged­jenek. Legyünk mindnyájan egységesek abban az erős elhatározásban, hogy a proletár­­forradalmat minden erőnkkel meg akarjuk és meg fogjuk védelmezni. Erős elhatározás, erős akarat már fél győzelmet jelent. A forradalmi kormányzó­tanács rendeletei. Május elseje — a proletárállam ünnepe. (A forradalmi Kormányzótanács LXXX. számú rendelete.) A m­atgyarországi Tanácsköztársaság május 1-ét a világ forradalmi proletariátusa nemzet­közi egységének emléknapját a proletárállam ünnepévé avatja. E napon minden munka szü­­netel. Budapest, 1919 április 30. Forradalmi kormányzótanács. A pénzügyőrség nem karhatalmi alakulat többé. (A forradalmi Kormányzótanács LXXXI. számú rendelete.) 1. §. Minthogy­ a belügyi népbiztosságnak 1. B. N. számú rendelete (lásd Tanácsköztársa­ság 1919. márczius 30-án megjelent 5. számában) szerint a Vörös Őrség felállításával egyidejűleg az összes rendőri vonatkozással bíró karha­­talmi alakulatok megszűntek, a pénzügyőrség ezentúl nem karhatalmi alakulat, hanem a jö­vedéki ellenőrző szolgálatra, illetőleg a pénz­­ügyi népbiztosság ál­tal meghatározott teendők ellátására rendelt fegy­vertelen testület, a­mely­nek tagjai az egyéb állami alkalmazottakkal egy tekintet alá esnek. Ha a jövedéki ellenőrzés körül karhatalom igénybevétele válik szükségessé, a Vörös Őrség legközelebbi parancsnokságához kell fordulni. 2. §. A pénzügyőrség fegyverzetét, lőszer­készletét és „János“ elnevezésű őrhajóját, vala­mint még ki nem osztott egyenruhakészletét 8 nap alatt a Vörös Őrség legközelebbi parancs­nokságának elismervény ellenében át kell adni. * 3. §. A jövedéki ellenőrző teendők csökke­nése folytán az ideiglenes minőségű (eddig állandóan felvéve nem volt) összes pénzügy­őrök, valamint azok a végleges minőségű pénz­ügyőri közegek is, kik harminczadik életévüket még be nem töltötték, továbbá a „János“ és „László“ elnevezésű két őrhajó személyzete — szolgálati beosztásukra való tekintet nélkül — rendelkezési állományba helyeztetnek és a bel­ügyi népbiztosságnak 1. B. N. számú idézett rendeletében meghatározott feltételek mellett a Vörös Őrség (esetleg a ruszin vörös őrség) létszámába mennek át. Nem esnek e rendelkezés alá azok a vég­leges minőségű pénzügyőri közegek, a­kiknek rokkantsági igazolványuk, vagy legalább egy évi hadiszolgálatuk van. A pénzügyőrség többi tagjai a Vörös őr­ségbe vagy a Vörös Hadseregbe belépni nem kötelesek, és abba csak akkor vehetők fel, ha önként jelentkeznek. 4. %. A pénzügyigazgatóságok kötelesek a 3. %. értelmében rendelkezési állományba he­lyezett pénzügyőrök névjegyzékét három nap Lapunk mai száma 8 oldal.

Next