Az Ujság, 1919. október (17. évfolyam,116-142. szám)
1919-10-23 / 135. szám
-r------------ AZ ITISAO Csütörtök, 1919 október 23. .... ...... — germaini szerződésen épül fel. Renner kanczellár nagyjelentőségű nyilatkozatot tett, mely szerint az osztályegyüttműködés sohasem volt annyira szükséges, mint ma, mikor az élelem és fűtés kértése katasztrófával fenyeget. A Neue Freie Presse egy Bécsiben tartózkodó entente-diplomata nyilatkozatát közli, mely szerint a gazdasági természetű könnyítésekre hamarosan sor kerül. Három hatalom: Anglia, Francziaország és Olaszország előkészületeket tesz már arra, hogy Ausztriával felvegye a diplomáciai érintkezést. Ezek az államok kétségkívül mindent meg fognak tenni, hogy Közép-Európa gazdasági életének egész problémáját kellő megoldáshoz juttassák. A Der Neue Tag értesülése szerint a nagy párisi jóvátételi bizottság elnökévé Sir William Bamburyt szemelték ki. Bécsi angol követté pedig Francis Oswald Lindleyt nevezték ki. A népszövetség összeillése mind hevesebb, követelések tárgya lesz a párisi konferenczián. A Reuter-iroda közlése szerint a tervezetek készítésére kiküldöttbizottság javaslatot terjesztett a legfőbb tanács elé, amelynek azt ajánlja, hogy a népek szövetségének tanácsa haladéktalanul a békeszerződés ratifikálása után üljön össze Parisban. A legfelsőbb tanács elhatározta, hogy a nagyhatalmak megbízottai, tekintet nélkül arra, hogy kormányuk a békeszerződést már ratifikálta vagy sem, a békeszerződés értelmében a németekkel alakítandó különböző bizottságokban helyet foglalhatnak és e bizottságok elé utalt kérdésekben szavazhatnak. Az Echo de Paris értesülése szerint a szövetségesek főparancsnoksága határozza meg a béke életbeléptetésének napját. Az olasz kérdésre vonatkozólag, a Tribuna értesülése szerint az olasz csapatok kiürítik Cattarót, amely a délszláv állam flottájának támasztópontja lesz. Az orosz frontokról október 21-i keltezéssel a következő jelentések érkeztek: Judenics tábornok harczvonala: Pétervár külvárosaiban a harczok tovább folynak. Az ellenség teljes erejével védekezik. Pszkov irányában az ellenség hatalmas tartalékokat vetett harczba. Denikin tábornok harczvonala: Kiev külvárosaiban harczok folynak az előrenyomuló ellenség ellen. A czentrumban az Orel-Tula vasúti vonal felé előrenyomultunk. A szocziáldemokraták és az osztályharcz Garami Ernő a munkásság kibékülési akcziójáról. — — Alz Újság tudósitójától. — Az Újság híradása nyomán napok óta a magyar munkáskérdés áll az események homlokterében. És ez helyes is, mert ezzel a problémával foglalkozni kell, különben egy lépéssel sem megyünk előre az újjászületés útján. A kormánysajtó arra használja fel a magyar szervezett szociáldemokrata munkásság nagyjelentőségű megmozdulását, hogy éket verjen a munkásság és annak vezérei közé. Úgy magyarázza a dolgot, hogy a kibékülési akció alulról indult meg, a munkásság vezéreinek kikerülésével és azok dezavuálására. Nagy fontoskodással rebesgetik a kormánypárti politikai körökben, hogy a szakszervezeti, munkásság megelégelte mostani vezéreit, mert nem vér a vérükből, mert sohasem voltak tulajdonképpen munkások , így nem is hivatottak többé arra, hogy a munkásságot vezessék. E kósza hírek szerint az ipari munkásság a maga embereiből új vezéreket óhajt állítani az élre, mertbelátta, hogyha...kimondott, intellektüelvezérek a változott viszonyok közepette nem képviselhetik többé a munkásság érdekeit. Megkérdeztük Garami Ernőt, van-e mondanivalója ehhez a konkolyhintéshez ? — Nem új jelenség, — mondotta Garami Ernő — csak most élesebben fejeződik ki az, hogy a szociáldemokrata párt bizonyos ellenségei a párt élén állókat olyanok gyanánt igyekeznek feltüntetni, akiknek a munkássághoz semmi közük s akik a munkásság élére csak feltolakodtak. Eltekintve attól, hogy ezt senki olyan el nem hiheti, aki pártunk belső demokratikus szervezetét ismeri, mert hiszen vezetőségi tag nálunk csak az lehet, akit maga a munkásság választ meg erre a tisztségre,: maguk a tények is reácáfolnak erre az állításra. Hosszú évek óta például a magyar szocziáldemokrata párt vezetőségében csak egyetlenegy nem-munkás foglalt helyet, ez Kunfi Zsigond volt. Ez idő szerint az egész vezetőségben, amely tizenegy tagból áll, egyetlenegy sincs, aki nem lett volna munkás. Uszító hazudozásokkal szemben elmondhatom azt is, hogy a szervezett munkásságot soha semmiféle felekezeti szempont nem vezette és nem vezeti. A pártnak tizenegy vezetőségi tagja között ez idő szerint egyetlenegy a zsidó. Munkatársunk megemlítette Garami Ernőnek, hogy egyes politikai körökben a vezérek ellen intézett hátbatámadásnak tekintik a munkásság kibékülési akcióját. — Ami a munkásságnak a lapokban most szellőztetett úgynevezett békülési hajlandóságát illeti, erre nézve csak azt kell konstatálnom, hogy ez a hajlandóság nemcsak a tömegekben, hanem a párt hivatalos szerveiben és vezetőségében is megvan, sőt meg volt már attól a pillanattól fogva, amelyben a bolsevizmus összeomlott s a régi szocziáldemokrata párt újra megalakult. Hiszen a Peidlkormány azzal a nyíltan hangoztatott törekvéssel kezdte munkáját, hogy azonnal hozzáfogott a polgári pártokkal való együttes munka és kormányzás megteremtéséhez. Ennek sikerét csak a Friedrich-féle pucs akadályozta meg, amely nélkül már réges régen olyan konczentrácziós kormánya volna az országnak, amelyben a polgárság, a munkások ás a kisgazdák békésen dolgoznának egymás mellett. A Friedrich-féle pucs ezt megakadályozta, de az erre való hajlandóságot nem irtotta ki a munkásságból és annak pártjából. — Csak ismételhetem, hogy igenis hajlandók vagyunk úgy politikai, mint gazdasági téren az ország többi osztályaival való vállvetett együttműködésre és a munkásság igenis tudatában van annak, hogy az ország gazdasági talpraállítása körül súlyos kötelességek várnak rá. Nem a munkásságon múlt és múlik, hogy ez az együttműködés mindeddig elmaradt, hanem múlt azokon, akik egyoldalú párt- és felekezeti ezérokat hajszolva, gyűlölködést szítva és a munkásságot üldözve, állják útját a megértés politikájának. — Aggasztónak tartja a telet a munkásság szempontjából"? — kérdezte munkatársunk. — A tél a legnagyobb mértékben aggasztó. Elsősorban persze te munkásság szempontjából, amely munka nélkül és fűtőanyag nélkül a legszörnyűbb nélkülözések elé megyz. Egyetlen menekülés van ebből a rettentő helyzetből: a munka gyors megindítása. Ehhez sok minden kell, aminek a megszerzése szinte emberfölötti feladat. De egy bizonyos : ha a munka megindításához szükséges dolgok egyáltalában beszerezhetők, csak olyan kormány szerezheti meg azokat, amely magában egyesíti az ország összes dolgozó rétegeit, s amelyre az egész ország, de külföld is, s elsősorban a minket környező új államok teljes bizalommal tekinthetnek. Hogy pedig ez a mostani teljesen egyoldalú párt- és felekezeti kormány sem az egyik, sem a másik irányban ilyen bizalomnak nem örvend, ez — azt hiszem —*• kétségtelen. / EGY HÁZASSÁG REGÉNYE, Diszpenzáczió minisztertanácsi hozzájárulással. — A házasságközvetitő miniszterelnök. — Az Újság tudósitójától. — Nincsen szabály kivétel nélkül s nincsen olyan szigorú rendelet, melyre egy kis jóakarattal nem lehetne találni kibúvót. Természetesen szerelemről van szó, nagy szerelemről, messze érő szerelemről, amely előtt nem akadály holmi kis országhatár. A nagy szerelem már jó ideje szövődik az angol haderő egy fess, szimpatikus és minden tekintetben nagyra hivatott tagja s a magyar arisztokráczia egy körülrajongott szépsége között A szép asszony a kommunizmus alatt, a mikor még a legelőkelőbb asszonyoknak is dolgozniok kellett, az angol missziónál teljesített szolgálatot és innen indult ki az a vonzalom, mely a napokban egy előkelő nemzetközi frigygyel végződött. Azaz hogy nem ment ilyen simán a dolog. A szép asszony ugyanis nem volt sem leány, sem özvegy, hanem elvált asszony, sőt ami súlyosbító körülmény, a kommunizmus alatt elvált asszony. Márpedig az október 12-iki kormányrendelet a kommunizmus alatti válásokat nem ismerte el törvényeseknek s azok csak hat hónapos különélés után, kölcsönös hűtlen elhagyás czimén emelkedhetnek törvényerőre. Idáig nem is lett volna baj, de a vőlegény túl hosszunak találta a fél esztendős mátkaságot, a mi a menyasszony szépsége mellett legkevésbé sem csodálható, s diplomatikusan Friedrich miniszterelnökhöz fordult, hogy ennek a nemzetközi nehézségnek az elhárításánál segédkezzék. Friedrichről mint miniszterelnökről megoszlanak a vélemények, de a gavallériából nem igen vesz lecskét. Vállalta is ennek a házasságnak közvetítését, nem a jegyes pár között, mert azt már ők maguk elintézték, hanem a jegyes pár és az anyakönyvi hivatal között Viszont természetesen saját felelősségére még mint jogforrás sem engedélyezhette a házasságot, tehát döntés végett a minisztertanács elé terjesztette. A minisztertanács megvitatta a kérdést, tekintetbe vette a nemzetközi helyzetet és mivel már úgyis annyira bent volt a törvényhozásban, hozott egy új törvényt, mely ezt az egy házasságot kivette az október 12-i írt rendelet hatásköre alól s a szép mágnásasszony válását törvényesnek ismerte el. A jegyes pár természetesen nagy hálával fogadta a minisztertanács engedélyét és sietve, nehogy egy újabb „Lex“-szel visszavonassék, élt is vele. A fiatal magyar mágnásasszony már azóta angol menyecske s a fiatal férj némi büszkeséggel veheti tudomásul, hogy nevéről egy magyar kormányrendeletet neveztek el.