Az Ujság, 1919. október (17. évfolyam,116-142. szám)
1919-10-01 / 116. szám
- --------:--------------------------------------------------------- KLEOFÁLNÉ KAKASA — Elbeszélés. — Irta Krúdy Gyula. (Folytatás.) (1) Kizajlott volt a környéken a legokosabb asszony,ámde még ő sem tudta eltalálni, hogy milyen társadalmi szokások kötelezők egy feltámadt ember meglátogatásakor ? Zavarodott volt, mint ritkán életében. Gyanakodva szimatolt finom metszési forrával: vájjon nincs ,koporsó-szaga Pisztolynak? Elnézegette a kezét, a lábát ... Vájjon hová lett a pókháló az arczáról, amely az esztendős halottakat belepi? Nem félnek-e tőle a háziállatok, mint a halottaktól? Megrágják-e a patkányok a lába anyját, amikor alszik ? — Körülbelül ezek — és még sok írások — voltak azok a kérdések, amelyekre kizajlett feleletet szeretett volna kapni, midőn lefátyolozottan, bizonytalankodva és hátratekintetgetve lépkedett be Pisztoly után a házba. S nem csodálkozott azon, hogy mindenütt nagy por fedte a bútorokat, hisz halottnál jár. Egy elevennek való találkozásnál jó gazdasszony létére, legelőször a takarításhoz fogott volna. (Elhatározta, hogy szentelt vízben mossa meg a kezét, amint innen elmegy.) Pisztoly tunyán, haloványan, öregen, mint valami nagy betegség után egy lábadozó, üldögélt, az asztallapjára fektette a kezét és néha koppantott ujjaival adeszkán. — Jó szagod van, — szólalt meg, midőn Rizajlettszórakozottan, hatásvadászat nélkül kibontogatta összehajtogatott zsebkendőjét, mint egykor a régi randevúkon szokta. (Büszke volt arra, hogy olyan parfümöt használt, mint senki a vármegyében.) Pisztoly folytatta . — De én már nem igen adok az illatokra, szagokra, annyi mindenfélét összeszagoltam életemben. Kezek, szájak, arczok járkáltak az orrom körül, amelyek azóta elhervadtak, mint a virágok, úgy szaladtam szoknyák illata után, hogy bízvást eszelős lehettem volna. Kimosták, kiszellőztették a ruhákat. Még legtovább a korcsmák szaga kísért el hosszú utazásomban, amint lóháton, bivalybőr-csizmában, lobogó köpönyegben vándoroltam egyik városból a másikba és sehol sem vettem annyi időt, hogy a csengő sarkantyúkat lecsatoltam volna a lábamról. Vert a szél, kergetett a fergeteg, az eső elől a nyakamba húztam a fejem, sarat, vért, szegénységet láttam az országutakon, amig a felleg a vállamon ült szinte, elv alacsonyan úszott. Zsiványok fogadóiban aludtam, ahová nem találnék el nappal, mert még hajnal előtt tovább utaztam. Kunyhókat, szegényeket látogattam. Szavakat, mondanivalókat hagyogattam emlékbe, amelyeket másnap kisepörtek a fogadóból a kacsóber-skatulyával. De néhol nem felejtettek el. Élettörténeteket hallgattató végig s nem győztem csodálkozni, hogyan lehet azokat elmondani, hogyan lehetett átélni. Egyik város olyan, mint a másik. Torony van mindegyikben, amelyen az emberek az órát nézik: mikor ütött utolsó órájuk? Korcsma van,ahol azt igyekeznek elfelejteni, hogy élnek. Lány, asszony, tánczosnő van, aki mosolyog,vagy perdül, hogy az utazó hátán megkönnyítse a terhet. A város végén a temető, ahová mindenki csalódva, elégedetlenül, mérgesen vonul el, mert nem találta meg a boldogságot a városban. Mindenki boldogtalan a világon. Hol járt ? — ismételgette Rizurlett lehajtott fejjel. — Ti azt hiszitek, hogy a másvilágon. Pokolban, mondják a vénasszonyok Börtönben, felelik az okosodók. Hát, talán mindenütt voltam. Bálban és tomein,ben. Erdőben és vízparton. Bűnben és erényben. Se ital utazóul. Most elfáradtam és már senkit se akarok itai. ■ , — Hol járt? — Elmentem erről a vidékről, mert itt már mindent és mindenkit ismertem. Nem okozott örömet a nagyvásár sem. A hideg szél sem, az eső se, az emberek ostobasága se, akik mindig csak a zsebük és a gyomruk megtöltésén törik a fejüket. A hídon mindig felfújja a nők szoknyáját a szél s ők azt mindig lekapják. A planéták, babonák, vetőkártyák, szavak, udvarlások, amely dolgok a nőket foglalkoztatják , mindenütt ugyanazok. A szentelt vizet egyformán szórják magukra bűnösök s ártatlanok. Minden városban vannak nevetők és sóhajtók, gazdagok és szegények, elbukott nők és gőgös ártatlanok. A könynyek mindenfelé sósak. A fájdalmak, botorságét elviselhetetlenek, akármilyen szép a város. Holdtöltével nemcsak a voniló kutyák vannak egyedül ébren, mindig akad a városban valaki, kimeresztett szemű, szívszorongásos haldokló .. Egy félben maradt kaczaj, egy megdermedt szerelem, egy seb, amely éjszakának idején felfakad. Emberi boldogtalanság. Átkozott szegénység. Hol járt? — Ott, a hol a kántoroknak reszket a hangjuk a temetésen, mint a fagyos káposzta, a hol a sírkertben tavaszkor és őszkor elbámészkodott férfit, feketerigó módjára füttyentő asszonykát, pipiske-leptű szerelmeseket ver fel a magányból a halottas, menet, mint fürjeket az öreg kerülő, ahol minden ismétlődik, aljas egyformasággal: a nők és férfiak ugyanazt mondogatják egymásnak, amit mindig mondani, szoktak, ha négyszemközt maradnak. Mily megalázó, hogy idegen, szőrös fülekbe is úgy sóhajtottatok. kizajlott, mint egykor az enyémbe! Meg kellene ölni minden nőt, akivel már kimulattuk magunkat, hogy ne jöhessen újra elénk az élet forgatagában megalázóan, keserű nyálat gerjesztően egy másik bolond férfi karján. Nincs utálatosabb dolog, mint azokat a nőket, akiket egykor annyira szerettünk, hogy az életünket kínáltuk értük: -uj férfiak karján látni, minden márczius elsej.i Szerda, 1919 október 1. AZ ÚJSÁG 3 . Felszabadítják a kenyérmagvak forgalmát. (Szerbia 1500 vaggon lisztet, Románia 5000 vagyon gabonát ad. — Rubinek feloszlatta a gyapjú- és a takarmányköz- pontot. — Félmilliárdot fizettek rá az olcsó husanczióra. — Saját tudósítónktól. — A kommunizmus a mezőgazdaságban is rettentő pusztításokat okozott. A földművelésügyi minisztérium egészen új szervezetek beállításával próbálja helyrehozni azokat a veszteségeket, amelyeket a kommunisták idéztek elő czéltalan rombolásaikkal. A termelőszövetkezeteket feloszlatták, de a szövetkezetek likvidálása, a gazdaságok felszámolása most folyik Ivády Béla miniszteri tanácsos vezetése alatt működő osztály keretében. Milliárdos elszámolásokról van szó és ezideig még tiszta képet nem lehet alkotni a szoczializált birtokok helyzetéről. Annyi azonban máris bizonyos, hogy mindegyik rettentő mértékben adósodott el, úgy hogy a földtulajdonos anyagi bukása szinte elkerülhetetlen. Volt olyan eset, amidőn egy birtokot 131 nap alatt értékén felül terheltek meg. Egy 1000 holdas birtokot például 800.000 K.-val terheltek meg. Mivel attól lehet tartani, hogy a tulajdonosok esetleg nem lesznek abban a helyzetbe , hogy birtokaikat megtartsák és műveljék, azért az állam komolyan foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a terhek egy részét esetleg átvegye. Hogy ez csakugyan megtörténik és milyen mértékű lesz, azt rövidesen eldöntik. A föld mivelézügyi kormány a kommunizmus által teremtett összes intézményeket megszüntette, azok kivételével, amelyek hasznosak, vagy megfelelőeknek bizonyultak, így ideiglenesen megtartották a terméőbiztosokat,— ott ahol szakemberek voltak — mert nél ,külük a szoczializált birtokok felszámolását nem lehetne megejteni. Mihelyt befejeződik a likvidálás nagy munkája, az egészről terjedelmes jelentést fog készíteni a földmivelésügyiminisztérium, amely azt a minisztertanács elé, s azután a nagy nyilvánosság elé fogja terjeszteni. Természetesen meg kellett szüntetni egészsereg olyan akciót, amelyek deficitesek voltak, így rögtön megszűnt az olcsó husakezió, amelyre 500 milliót fizettek rá rövid négyhónapos uralmuk alatt, annak daczára, hogy rekvirált és erőszakkal elczipelt marhákból látták el a főváros szükségletét. A kormány a földbirtokreform terén is új intézkedésekkel akar megpróbálkozni. Háromféle földrendelet jelent meg, mégpedig a Wekerlekormányé, azután a Károlyi-kormányé és a tanácskormányé. A földművelésügyi kormány új ingatlanforgalmi rendeletet fog már a legközelebbi napokban kibocsátani, amely mindhárom előbbeni rendeletet hatályon kívül helyezi. Az új rendelet legfontosabb intézkedése, hogy a 100 holdon felüli birtokok, amennyiben 16 évnél hosszabb időre adatnak bérbe, csak a földművelésügyi minisztérium engedélyezése után mehetnek át haszonbérletbe. A Károlyi-kormány alatt bérbeadott földeket újból kérik a kisgazdák és földnélküliek és a földmivelésügyi minisztérium közbenjár, hogy a régi tulajdonosok ez az irányú kívánságokat lehetőleg honorálják. . Mihelyt a törvényhozás összeül, általános mezőgazdasági felvétel fog elrendelni a földmivelésügyi miniszter. Az utolsó mezőgazdasági felvételt 1897-ben Darányi miniszterségealatt rendelték el. Előreláthatólag terményekben nem lesz szükség, csak takarmánybehozatalra leszünk rászorulva átmenetileg, amíg a kukoriczatermelésünket nem tudjuk fokozni. Tenyészállat-behozatalra is egy jó ideig rá leszünk utalva. A földmivelésügyi kormány egyik fő czélja felszabadítani mindenféle mezőgazdasági terményt, mihelyest a közélelmezés czéljaira szükséges mennyiségek biztosítva vannak. Bubinek földmivelésügyi miniszter ma írta alá a Gyapjuközpont és a Takarmányközpont feloszlatására vonatkozó rendeleteket. Megszűntek, illetőleg a felszámolást elhatározták már a Zöldségközpont és a Korpaközpont. A Burgonyaközpont is meg fog szűnni, mihelyest az őszi burgonyaforgalmat le fogja bonyolítani. Teljesen szabad a sertéshizlalás is. Az árpa, zab, tengeri forgalma szintén szabad és a búza és a rozs forgalmát is fel fogja szabadítani a földmivelési miniszter, mihelyest a főváros részére szükséges mennyiség biztosítva van A Had termény összes többi ágazatai is sorra felszabadulnak. A legutóbbi tárgyalások során sikerült biztosítani Szerbiából 1500 vagyon lisztet Románia 5000 vagyon búzát bocsát rendelkezésünkre. K. J. Koronapánik — devizatéboly & Szabadság-téren A márki 355. a lei 319. — Saját tudósítónktól. — A kommün alatt — orosz mintára — nálunk is elszaporodtak a zugbörzék. Az utolsó időben az egész utcza végig börze volt. De valamennyit bekoronázta a Szabadság-tér, ide özönlött mindenki, aki pénzt akart csinálni gyorsan. A szovjeturalom napjaiban galicziaiak és az egész Teleky-tér talált itt meleg búvóhelyet, most a vállalatoktól, bankoktól elzavart kommunista csőcselék ütötte fel tanyáját a Szabadság-tér lombos fái alatt, az Unió-kávéház sok vihart látott helyiségében, ahol a röpmezér folyton azt kiabálja: tessék leülni, uraim, de egész nap nincs egy ülővendég és a ruhatárba még tévedésből sem adnak be egy kalapot Mindenki hátrakész uniformisban bonyolítja le üzleteit, a legtöbb embernél kis utazótáska, van köztük koffer is, tele cserepénzzel, vagy valutával. A zsebek duzzadtak, a kávéházi asztalokon szerteszejjel pénz, pénz és megint pénz óriási halmazban. Egy csoport a sarokban egyebet sem csinál, mint ranzsírozza a pénz. Egy másik, asztalnál tízezreseket váltanak háromszáz koronáért, egy csoport lejben köt üzleteket. Összevissza szaladgálnak a kávéházban és a kávéház előtti aszfalton az emberek, izzadtan, megriadva és a nagy összevisszaságban milliók cserélnek gazdát pillanatok alatt. ..Egy öblös hang elkiáltja magát: — Veszek száz millert! Pillanat alatt körülfogják az ügynökök, szinte felfalják a vevőt. Az egyik negyven millt, a másik húszezret, a harmadik hatvanezret kínál. Pillanatok alatt le van kötve az üzlet. A hivatásos elemek persze távol tartják magukat ettől az üzlettől és szomorúan panaszkodtak nekünk, hogy a tőzsde tanácsa semmit sem tesz az érdekükben. A tőzsde tagjai főleg attól tartanak,hogy ezt a sok kétes, exisztencziát majd késsel sem lehet levakarni a tőzsde környékéről később. Ezek a zugügynökök idézik elő jórészt a koronapánikot, és azt az indokolatlan devizahausse-t, ami már nem normális méretű és ami már inkább a közönség beugratását czélozza. A devizákat vagyonok ejtés czéljára ajánlják a szabadság téri üzérek, valójában azonban a legsúlyosabb vagyonadót fizetik le