Az Ujság, 1919. október (17. évfolyam,116-142. szám)
1919-10-10 / 124. szám
Egyes példány ára 80 fillér. Budapest, 1919. XVII. évfolyam, 124. szám. Censurat: Albu* Péntek, október 10. Előfizetési árak : " Egész évre ... 220 « — « Félévre_____110 » — » Negyedévre _ 56 » — » Egy hóra ___20 » — » f Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon 80 fillér. Megyeien hétfő kivételével minden nap, ünnep után is.AZ ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. az. Telefon: József 13-35, József 1 32-55. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54. az. Telefon: József II—26 és 13—36. FIÓK KIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet körút 43. Instiintare. Trupele de ocupatiune romane, prin consiluul comunal al Capitalei a rechizitionat in mai multe locuinte particulare, apartamente pentru ofiteri. Comanduirea Pietei romane (Veres Pálh Hulcza 1.) someaza pe propietarii sau chiriasii camerilor rechizitionate, ca in decurs de 21 de ora dupa aparitia acestei instiinteri sa de urmatoarele date pe adresa de mai sus: 1. Numele propietarului sau chiriasului. 2. Adresa exacta a camerei. 3. Numele complect al ofiterului ce ocupa: camera, aradul si Regi, unde in prezent im sa afla ofiter clauza de sub Nr. 3 se va nota cu cuvantul „gol“. — Cei ce vor neglija acest lucru se vor pedepsi conform prescriptimulor ordonantei relativ la cartiruire. Sef. Bír. Com. Command. Picior B, Pesta Sít. Liza Eugen. Colonel P. Iván. Hirdetmény. A román megszálló csapatok tisztjei részére a fővárosi tanács több ■magánlakásban lakrészeket foglalt le. A román térparancsnokság (Veres Pálné u. 1.) felhívja, a foglalt lakások főbérlőit, hogy 21 órán belül jelentsék be a fenti csimre egy negyedíves lapon a következőket : 1. A főbérlő neve. 2. A lakás pontos estime. 3. A benne lakó tiszt teljes neve, rangja, és ezrede. Ahol jelenleg nincs tiszt, ezt a 3. tétel alatt „üres"* szóval jelzik. A mulasztók a lakásadásra vonatkozó rendelet értelmében bűntettetnek. A beszállásolási hivatal Budapest főnöke térparancsnoka Lizo Eugen hadnagy. P. Iván ezredes. ROVÁS. Munkanélküji munkások, hivatal nélküli hivatalnokok, katedranélküli oktatók sokadalma el-ellepi az országot, gyülésezik, szervezkedik s kisüti, hogy élni nem jó, hanem muszáj. "Nincs az a bőségkamra, melyből táplálni lehetne őket, s nincs az a politika, mely most a bőség szarujára tehetne szert". Ide munka kell, S az isten szerelmére, ha már megterem- teni nem tudjuk mind a munkaalkalmakat, legalább ne szalaszszuk el a kínálkozókat. A politikusok biokokat csinálnak, egyiket a másikkal szemben. Meggyőződésekről és elvekről egyenetlenkedjek, holott, egyről van szó: munka. IS tegnap hallottuk, hogy kapunk szenet és van kitermelhető szenünk elég. Hát üljenek össze mind a politikusok és dolgozzanak azon, hogy legyen már itt a kapható szén és termelődjék már is az itt termelhető. A fehér és vörös színnek semmi jogezime nincsen ehhez az életalaphoz. Nincs jussuk egymás ellen lobogni, mikor össze kell ülniök : termeljük meg együtt a szenet s ha ez megvan, ezzel a tisztviselő is jutott hivatalhoz, a tanító is katedrához. S ha már itt tartunk, akkor veszekedhetünk tovább. Üdvözöljük Andrássy Gyula hangját. Nagy messzeségből ugyan, de mégis , már tudjuk, hogy van. Gondol arra is, hogy a munkásságot nem lehet mellőzni s ily módon mellőznék. Sajnos, arra is gondol, hogy még nem állunk jogalapon és ilyen fajtán ő nem akar aktív szerepet vállalni. Rosszul teszi. Ma senki sem lehet válogatós és ma minden szerep aktív, nemcsak amely kormányelnökségre visz. Az újonczok egész serege izzad most pártalakításokon, alakított pártok feloszlatásán, összeolvasztásán. Miért nem segíthetne ebben is a nagy gyakorlatú tekintély ? Az ország tele van szenvedélylyel és tévedésekkel. Miért nem tudna Andrássy jogfolytonosság nélkül is a szenvedélyeken úrrá lenni, s tévedéseket eloszlatni ? A pénzviszonyok tűrhetetlenek — kevés a pénz és sok a fajtája. Talán mégis kijön az a rendelet, mely elrendezi ezt a kérdést. De aztán ki kell jönnie a propagandaspiniszternek is és szuggesztív erejét, melyet eddig pártczélok javára oly nagy diadallal érvényesített, az ország érdekének szolgálatába kell állítania. Arra kell hatnia, hogy akik bíznak a kormányban s az ország érdekében állónak vallják kormányon maradását, azok respektálják is rendelkezéseit s higgyék el neki, ha azt mondja : ez a pénz ennyit ér, az annyit, vagy minden fajtája ugyanennyit. Ha nem válogatnak a pénzekben, akkor nem is kell belőle annyi. Egy kormányt nem az tart, ha éljenzik, hanem ha engedelmeskednek neki. S egy propaganda akkor ér valamit, ha a gyűlés után is megmarad a hatása és áldozatra is késztet. Lapunk mai száma 8 oldal* 1 A zsidókértéshez. Irta Kőtor Tamás. II. Őszintén bevallom, simes bennem az a nyugodtság, melyet írásomra erőltetni akarok. Nem vagyok ujoncz a publiczisztikában s tudom, hogy a politikai ellenfél elereszt mindent a füle mellett, ami meggyőző lehet s rácsap azokra a részletekre, melyeket gyönge pontoknak talál. Istenem és én nem vitat akarok s nem dialektikai győzelmet, én minden idegrostomban érzem az idők súlyát studom, hogy idebent senki sem arathat diadalt, a másikon a nélkül, hogy a legyőzöttel a nemzetnek egy értékes tartalékát nem semmisítette volna meg. Fia vagyok magyar hazámnak s nem engedem magamat megfosztani tőle. De most nem a zsidókról van szó, a kiket támadnak, hanem a nemzetről, mely ne nélkülözzön a súlyos megpróbáltatás idején senkit, akit fölhasználni tudna. Ne nézzük tehát ellenséges szemmel a zsidók közgazdasági szereplését, mert ma, amikor minden közgazdaság, erre kell támaszkodni, akármiképp vélekedjünk is róla. Közgazdasági szervezetünk több évtizedes temészetes fejlődése alapján is gyönge a rá váró terhekhez mértok, lehet-e hasznot várni tőle, ha most éreztetik vele felekezeti voltát? Még ha bolsevista alapon el is szednék a zsidó kéztől minden tőkéjét, a régi gyakorlatot, a nagy tapasztalatot, szakértelmet s a teremtett kötelékeket a világpiaczcal, az ezeken nyugvó bizalmat nem lehet a tőkével együtt kisajátítani. Nem lehet hirtelen átvenni az ír Unián nők és Krausz Simonok, a Weisz Manfrédek és a más nagyiparosok hivatását Ullmalmok, Krausz Simonok és Weisz Manfrédek nélkül. S nem lehet őket meg sem tartani teljes munkaképességükben s munkájuk hatékonyságával, ha, mint mentesített kivételek élnének a sárgafoltos zsidóság közepette. A zsidó közgazdasági túlsúly a zsidók számára ghettószerűen állt elő azzal, hogy ez azigazat derogált a nem zsidó társadalomnak. A zsidóknak a ghettó megszüntetését jelentené, ha Károlyi Imre szava szerint a keresztény társadalom rálépne ezekre a pályákra. Ez nem antiszemitizmus, ennek a zsidóság részéről nincs is akadálya, hiszen tudott dolog, hogy bankok, vállalatok szívesebben látnak keresztény tisztviselőt, már azért is, hogy ne fessenek annyira zsidóul. Még egyszer konstatálom a közgazdasági zsidó befolyásról: mindig nem zsidó, hanem országos törekvések és keresztény irányítók rendelkezésére állt nem mint úr, hanem mint szolga. Hadd mutassam ezt ki a zsidó sajtóról is, mely — ismétlem - csak a napszámosaiban zsidó, acéljaiban és irányaiban épp úgy, mint a közigazgatás, a politikai vezérek uralma alatt áll, akik nyilvánvalóan megint nem zsidók.________________________________ Már most értem, hogy mivel a destruktív irányzatok közvetetlenül a sajtóban konstatálhatók, tehát a sajtót látják destruktívnak s mivel munkásai többsége zsidó, hát a zsidókat látják annak. De méltóztassanak csak egy kicsit végigtekinteni a magyar politikai élet néhány évtizedén. A Tisza Kálmán elleni csatákat, mikben a legerősebb fegyver mindig a korrupczió, a panama és a választási visszaélés volt. Hogy vadult el ez a vítus Bánffy Dezső alatt, hogy züllött el a parlamenti erkölcsösel együtt az igazságosság szempontja a kritikus obstrukcziók folyamán, amik alatt már puszta időfogyasztás czéljából botrányokat, leleplezéseket egymásra halmoztak. Hadd emlékeztessek a Tisza István elleni vadhajtó vadászatokra, miknek révén tisztán Tisza István megbuktatására használták föl a demokratikus jelszavakat, majd az úgynevezett paezilizmust. Ha végignézik ezt a sort, akkor a parlamentben és a közéletben látják megszületni a destruktív motívumokat s az ottani folyamatot kisérte ,vad lármával a sajtóbeli zenekar. A végzetes fakeziózus ellenzékiség, szemben egy megdönthetetlen többséggel, vetemedett ezekre a demoralizáló eszközökre s minden „zsidó" lap, mely ebben a munkában részt vett, egy-egy közéleti vezérférfiu intenezicát szolgálta vele. Megint nem arra akarok kilyukadni, hogy tehát a nem zsidó politikus a bűnös a közerkölcsök lerontásában, csak arra, hogy a sajtó nem az az önelhatározású hatalom, aminek nézik : a benne rejlő zsidó erő nem irányít, hanem engedelmeskedik. De akaratlanul is rákényszerülök a következtetésre, hogy ha tisztább erkölcsöket, szolidabb fejlődési tempót, konszolidácziósabb sikert akarunk, akkor az egész közéletet kell átreformálnunk, nem csupán a sajtót. Ha a közélet megmarad a réginek, a sajtó nem változhatik meg. Ha megváltozik, hozzá kell nemesednie, akár zsidó, akár nem. Az is plauzibilis, hogy a zsidó újságíró fajiságánál fogva inkább hajlik a destrukczióra s erre nagyobb tehetsége van, mint a nyugodt, magyar temperamentumnak. A faji kérdésre még vissza fogok térni, ezúttal elfogadom a tételt, mert egyszerűsíti a kérdést. Ha a zsidó újságírónak a destrukczió az eleme, akkor magában fog elpusztulni, mihelyt a közéleti erkölcs tisztulása ettől az elemtől megfosztja. Ellentmondás nélkül elismerem a sajtó útján elharapódzó erkölcstelenséget, czinizmust, trivialitást, családi tisztaságot pusztító trivolitást. De itt is az optikai csalódás nyilvánvaló. Mert ezek a nyugati kultúrák dekadens tünetei, nem a magyar zsidóé. A botránykultusz, az ordító újságczimek, a harsogó reklámmal való kiváncsiságtenyésztés az ilyen közlemények mellett, ezeket olyan nyugati sajtóktól tanulta meg a magyar, melyek éppenséggel nem mondhatók zsidóknak. Ennélfogva nem is szüntethetők meg a zsidó újságírással, ahogy nyugaton keletkezett zsidó újságíró nélkül. Nagyon kérek mindenkit: ne lássanak ebben a fejtegetésben zsidóvédelmet, sajtómentegetést. Én a magyarságon kívül más megvédelmezendőt nem ismerek el. De a magyarságot szolgáltatjuk ki, gyöngítjük le, ha hulljon a férgese-kiáltás mellett a házat gyújtjuk föl poloskairtás czéljából. Károlyi Imre rámutatott, hogy a károktól olcsóbban, igazságosabban is lehet szabadulni. Hadd fejezzem be mai czikkemet azzal, hogy a magyarság nem olyan erős, hogy amputálhatná magát antiszemitizmus czímén és sohasem lehet olyan gyönge, hogy fölényes, hatalmas gazdája ne maradna zsidóságának.