Az Ujság, 1919. október (17. évfolyam,116-142. szám)
1919-10-18 / 131. szám
Rendszer. Az engedélyezett gyűléseken a felvállaltkötelességek nem teljesítése végett minden eddig már engedélyezett gyűléshez az engedélyt ezennel visszavonom. További intézkedésig semmiféle gyűlésekre engedélyt nem fogok adni, tehát az ily irányú kérvények be nem nyújtandók. Felhívom a közönség figyelmét azon tilalomra, hogy az utcán minden csoportosulástól tartózkodjék. Háromnál több személy az utczán együtt nem állhat. Az ezen rendelet ellen vétők 2 évig terjedő börtönnel, vagy 10.000 lej pénzbírsággal, vagy mindkettővel lesznek sújtva. Ezen rendelet f. é. október hó ll-én lép érvénybe. I .Budapest, 1019 október hó ll-én. Mosoly tábornok s. /.. a budapesti román királyi csapatok parancsnoka. ROVÁS. Az első lapon az újságok politikát írnak, az utolsón hírt adnak, hogy száz korona — négy frank. • Az első oldalon csupa meggyőződés és szent hevület az országért, az utolsón mindig kevesebb a frank a száz korona ellenében. Nem gondolnak-e arra, hogy ha a lap végén a pénz értéke mindig kevesebb, akkor a politika a lapelején szükségképpen rossz ? Hogy tapsolhat az első oldal, mikor az utolsó sír ? És mi van közbül, áthidalásul ? Hír a nyomorúságról és az elvadulásról. Tehetetlen hatóság, tébolyult, anarchikus lakosság. S a politika mégis jó ? S a politikán nem kell változtatni ? S a politika az országért dolgozik, mikor mindennap sikerei vannak és minden nap az ország egy lépcsőfokkal lejebb úszott ?• Hogy is van ! Az ország legyen keresztény. Ennek tapsolnak a liberálisok és demokraták is. Ne legyen itt faji és felekezeti gyűlölködés. Ezt helyeslik a reakczionáriusok is. A munkásságnak a jogait érvényben kell tartani, ezt mondják a polgárok is. Az osztályharcának most nincs értelme, csak veszedelme, —ezt elismerik a szoczialisták is. Soha ekkora megegyezése az összes kérdésekben az összes irányzatoknak. S nem lehet egy kormányt összeállítani, melyben ezek az egyetértő, egyet mondó rétegek mind képviselve volnának. Ki érti ezt ? Mi magyarázza meg ezt, ha csak föl nem teszszük, hogy csak egyet mondanak, de nem értem egyet azzal, amit mondanak? A kicsinyeknek nem jut eszébe semmi, neki kell, hogy gondolatot termeljen magának, ha a föld alól is. Gondolatot mondunk, nem elvet, meggyőződést. Elv, meggyőződés: ezek szabott föltételek. Ehhez senkinek sincs ma joga, akinek kötelességei vannak. Mi kell az országnak ? Erős kormány, melyet a külföld annak vall, belső rend és dolgozó, tiszta emberek. Ezek föltétlenül kellenek. Föltétlenül meg kell kapnunk. Kitől ? A nyüzsgő kicsinyek akarják, az ismét feltünedező nagy ne csak akarja. Köteles a siker s mindenki köteles, hogy rendelkezésére álljon. pV*'' "■ ^ Egyes példány éra 80 fillér. 'v__ATÜ'V Censurat: Torna. Budapest, 1919. XVII. évfolyam, 131. szám._______________Szombat, október 18. Előfizetési árak: WW SZERKESZTŐSÉG: ^ ^io^C^ ^ te , A kezdet. Mi ez? Kéjelgünk a reménytelenségben? A holló károgása a mi prófétái szavunk? Hisztériás asszonyok vagyunk mind, akik jajgatva, érzékenykedve sinylik a szenvedéseket s görcsösen beléjük kapaszkodnak s nem engednek segíteni magukon? Tele vagyunk jajszóval és segélykiáltásaink besikoltják az egész világot. Könynyebbségért koldulunk s a mi ér, azt számba nem veszszük. A szabadulás első pillanatában kiadták a kétségbeesés jelszavát: el kell pusztulnunk, nincs segítség. Czeruzával, kiszámítgatták, hogy a megmaradt kicsi Magyarország csak tengődő, robotos, táplálkozó, szülő és haló parasztállam lehet. Nem lehet gyáriparunk, a munkások vándoroljanak ki. Nem lehet kultúránk. — Írók, művészek, tanárok, tanítók, tisztviselők, katonatisztek, orvosok, ügyvédek nem számíthatnak arra, hogy a kicsi parasztállam eltartsa őket, mint nagy Magyarország tehette. Sokan vagyunk, fel mindenkivel, akit valamilyen címen el lehet küldeni. S most íme, Budapest a dunai kereskedelem kiválasztott központja lesz. Arról beszéltek, hogy a város fele üresen marad, s íme, építkezésekről szól a hír az új kereskedelmi intézmények, nemzetközi hivatalok számára. A dunai kikötőt soha nem képzelt arányokban kiépítik, s egymagában olyan tétel, mely életre kelti egész gyáriparunkat. Megkönnyebbülésnek, megváltásnak, az életkedv ujjongó fölgerjedésének kell a perspektíva nyomán fakadnia. És senki sinx örül neki? Senki sem okul belőle? Senki sem változtatja meg fekete, defétista véleményét. Nem igaz, hogy sokan volnánk, nem igaz, hogy akár egyetlen ember munkájára nem szorulnánk, nem igaz, hogy le kell süllednünk arról a kultúr nívóról, mely annyi intelligencziát nevelt az országnak. Nem igaz, hogy kevesebb tanítóra van szükség s egyáltalán kevesebb tanultságra. — Ezt kezdettől fogva kiáltjuk s harsonázva kiáltozzuk folyton, minek utána már jelentkezik a kezdet, mely nekünk igazat ad. Budapest Magyarország legfőbb vagyontétele s nélküle még parasztállam sem lehetünk. Ellenben ennek a gyönyörű városnak erőforrásai, berendezései, kulturális fejlettsége még a mostani hihetetlen nyomorúságból is kivezethetnek. Egy országnak, mely négy állam között, egy világfolyam partján fekszik, biztosítva van a kereskedelmi exisztenciája. A kereskedelem pedig táplálja mindazt, amit a mezőgazdaság egymagában föntartani nem tud. A mezőgazdasági Magyarországnak csakugyan nem kell annyi intelligencia, de a mezőgazdasági ország mellett a kereskedő Budapest még az eddiginél is többet lát el. Kell több pedagógus, mert a magyar közoktatás eddig is elhanyagolt volt. A nép valláserkölcsi nevelése maga jelent egy intenzív közoktatási fejlesztést. A kereskedelem az ügyvédi pályát is biztosítja, a bírónak is lisztesebb ellátást adhat, az irodalomnak, sajtónak, művészetnek is fejlesztő fentartója. Közigazgatás, magánhivatal velejárója a kereskedelemnek. Ami intellektusos pálya szűkül, mint a katonai, könnyen konvertálható olyanra, melyet a kereskedelem fölszívhat. Ezt tudni, ehhez alkalmazkodni, ebben ez irányban dolgozni kell. S történik majdnem az ellenkezője. A kereskedelem ellen szítják az előítéletes ellenszenvet, egyértelművé teszik a termelő megrövidítésével, a fogyasztó megsarcolásával. Ezzel növesztik a vidék ellentétét a fővárossal, holott ezt ki kellene irtani. Ma az élelem az első és utolsó probléma. Nem szabad itt megragadnunk, mert ez animalizmus. Az élelemnek a jelentőségét, a czivilizáczió mértékére kell redukálni , csak az élet előfeltétele, a munka alapja, de nem végez el, nem betetőzés. Mindez lehetséges, mert reális. Szükséges, mert e nélkül parasztok sem lehetünk. A fekete tétlenség, az osztályok s kategóriák közötti gyűlölködés csak a jövőtől való irtózatból táplálkozik. Nem gyűlöl az, aki nem fél, nem, kegyetlen az, a ki tudja, jut is, marad is. Optimistáknak kell lennünk, hogy ismét megtaláljuk magunkat! lapunk mai száma 8 oldal.