Az Ujság, 1919. december (17. évfolyam, 170-195. szám)
1919-12-02 / 170. szám
4 ötös tanács döntéséhez képest meg fogja akadályozni, hogy D‘Annunzio Spalatót megtámadja. A spalatói kikötő előtt számos szövetséges hadihajó czirkál, köztük több amerikai is. A Newyork Sun értesülése szerint a békeértekezlet köreiben kétségtelen tudomással bírnak arról, hogy a jugoszlávoknak alig van lőszerük, ami meg fogja akadályozni azt, hogy az Adria mentén nyílt kenyértörésre kerüljön a sor. A jugoszlávok különben is félnek attól, hogy ha Olaszországgal háborúba keverednek, akkor egyidejűleg a szomszédos népek is megtámadják Jugoszláviát. Sajnos, a legfőbb tanács a jugoszlávok békés magatartásában bízik és a konfliktus megelőzésére semmiféle pozitív intézkedést nem tesz. Az osztrák szakszervezeti kongresszus elsső ülését ma nyitották meg. A szakszervezeti bizottság nevében Müller Rudolf képviselő nyitotta meg a kongresszust. Megnyitó beszédében a munkásosztály szorongatott helyzetéről beszélt és kijelentette, hogy Kun Béla annyit ártott Magyaroszágon a proletárságnak és anynyira visszavetette a haladásban, mint felvüle senki más. Jászai Samu, a Magyar Szakszervezetek Központjának képviselője, sajnálkozását fejezte ki azon, hogy a magyarországi események az osztrákoknak is okoztak kellemetlenségeket. A forradalom politikai tekintetben fölszabadította ugyan a magyarországi munkásságot, de gazdaságilag nem tudott rajta segíteni, így következett el a bolsevizmus. Magyarország helyzete vigasztalan. Renner dr. kanczellár, aki a kormány nevében üdvözölte a kongresszust, kijelentette, hogy az Internaczionále igazi eszméje, vagyis a gyakorlatilag elérhető eredmények mérlegelése az osztrák mozgalomnak is egyik része. Azt a reménységét fejezte ki, hogy ezzel a módszerrel sikerülni fog Budapesten is helyreállítani a szoczializmust. A szakszervezetek ne törekedjenek többre, mint amennyit ez idő szerint elérhetnek és ne igyekezzenek többet elérni, mint amennyit meg tudnak tartani. J Az Ernstmuzeum aukcziója. (Jl közönség nagy érdeklődése. — Szélditő árak ! — Az Xfjság tudósitójától. — Az Ernst-muzeum, mely közvetetlenül a háború kitörése előtt próbálkozott első művészeti aukcziójával, a műtárgyak csereberélésének ezt a módját a háború ideje alatt szinte intézménynyé fejlesztette itthon. Budapest hova-tova abba az irigyelt sorba jutott, amelyben eddig Bécset láttuk: gyűjtőink nem voltak kénytelenek külföldre vinni műtárgyaikat, hogy pénzzé tegyék őket A művészeti aukczió azonfelül igazi nagyvárosi intézmény. Csakis ott lehetséges, ahol nagy vagyonok és vásárlásra könnyen hajló gyűjtők vannak. Az Ernst Múzeum ennyiben valóságos missziót vállalt aukcióival. A háború esztendeiben szédületes forgalmát érte meg az egyre olcsóbbodó pénznek a múzeum első emeleti üvegfolyosója, írni az aukcziók immár évek óta folynak. Csodákat láttunk ott: elhanyagolt régi magyar művészek — sokszor alig-alig közepes kaliberűél — váratlanul óriási áron keltek el. Legtöbbre azonban mindenfajta műtárgy közül a porczellán vitte. Bátran a porczellán-őrület korszakának nevezhetjük a háború öt esztendejét. A vásárlók pedig legelőkelőbb gyűjtőink voltak. Nem háborúcsinálta gazdagok, hanem többé-kevésbé régi gyűjtemények gazdái, arisztokraták, vagy pénzmágnások. Azután pedig műkereskedők, még pedig nem csak helybeliek. Bécsből, sőt Berlinből jártak le még tavaly is Pestre nagypénzű kereskedők és közreműködésük, ha nem is éppen előkelőbbre, de mindenesetre nemzetközivé színezte az aukcziókat. Németül folyt az ő kedvükért, az árverés s a magyar szónak a német mellett csak másodrendű szerep jutott. Az idei első aukézió egyebekben is, ebben is alaposan különbözik előzőitől. Nem hangzik rajta német szó, mert a nemzetközi társaság elmaradt Le Bées, se Berlin nem küldött ezúttal képviselőt. De elmaradt az eddigi aukéziók díszes közönsége is. Él a nagy gyűjtőink és az az előkelő női közönség, mely ha az árak hajszolásában nem is vett részt, szótlan hozzáértésével megnemesítette a levegőt. Egyéb esztendőkben gépkocsik és llagánfogatok hosszú sora várt a bejáró előtt. Most alig egy-egy bús konflis. Belül sok érdeklődő, be-benéző, jövő-menő kiváncsi, művész, kisebb gyűjtő. Szívósan csak múzeumaink képviselői, meg a műkereskedők ülnek meg helyükön. Féltizenegykor kezdődik az aukczió és mindjárt az első számnál kiderül, hogy a vásárlás kedve nagy. Szökdelve ugrálnak az árak fölfelé. Az ember kíváncsian keresi, hogy kik azok, kik az árakat verik. Ismerős arczok , kereskedők. Gyűjtő alig vesz részt az árhajszolásban. Az igazi gyűjtők, úgy látszik, ezúttal jobbnak látták a háttérben megvonulni és csak megbízásokkal vesznek részt az ankézión. Az ő nevükben és számlájukra mutogatnak ujjaikkal vagy rikoltanak bele a zsivajba a kereskedők. Míg tavaly és az előtte való években a porczellán holminak volt leginkább keletje s az árak az égig szálltak közöttük, az idén szemlátomást rohadt az érdeklődés a porczellán iránt. Leginkább még a meisseni származását veszik, a még tavaly annyira meg és felbecsült régi magyar és bécsi porczellán mintha kevésbé volna kapós. A kegyvesztésnek valószínűleg az az oka, hogy a meisseni porczellán inkább nemzetközi érték, mint a miénk vagy akár a bécsi is, s a túltengő pénz biztosabbnak érzi magát, benne. A fölös pénznek ez az elrejtőző szándéka magyarázza az ezüst- és aranytárgyaknak nagy keletjét és óriási árait is. Viszont nem magyarázza sehogy a régi, sőt újabb magyar művészek festményeinek szertelen árnövekvését. Hogy például Kéméndy Jenőnek Münchenben készült fiatalkori festménye árban 64.000 koronáig emelkedhetett, azt abból a jelenségből aligha lehet megérteni, örülni azonban zavartalanul lehet neki.Mert Kéméndy, Mészöly, Munkácsy és más magyarok értéknövekedése vigasztaló tünet a jelenre és bátorító jelenség a jövőre nézve. A külföld hatásaitól függetlenedő önálló magyar ízlés és értékelés erősödésének jele. Az első nap áraiból a következőket, jegyeztük ki: Festmények : . Berne-Bellecourt: Sebesült katona — 12.000 K. Bőhm Pál : Piki czigány Szolnokon — 16.000 K. Eugene Charpentier: Afrikai vadászok csatája — 10.500 K. Hollósy Simon : Lótanulmány (szignált kis festmény) — 16.000 K. Eugéne Isabey : Tengerpart halászbárkákkal (szignált kép) — 26.000 K. Kacziány Ödön : Zenélő hölgy — 3700 K. Friedr. Ang. Kaulbach : Női tanulmányjel — 16.000 K. Kaufmann Hugó : Söröző — 11.200 K. Kéméndy Jenő : Tivornya (Károlyi Tibor gróf tulajdonából) — 64.000 K. (Kikiáltási ára : 10.000 K.) Ilans Makart : Bacchus és Ariadne — 14.500 K. Magyar-Mannheimer G. : Konyha-intérieur — 4900 K. Mészöly Géza : Mocsaras tájkép — 15.000 K. Ugyanattól : Fehér lyúk (tenyérnyi csöpp festmény) — 4000 K. Ugyanattól : Folyópart, vontató hajóval — 25.000 K. Munkácsy Mihály : Olvasó nő (szignált kép) — 67.500 K. A románok a megszállás alatt Tokaj vidékén is nagy fosztogatást vittek véghez. Kiválogatták a legjobb és legrégibb borokat. Sok pinczét erőszakkal törtek fel. Összesen több mint 24.000 hektoliter bort vittek el. Ugyanattól : Udvarlás (tanulmány) — 7509 K. (A mester nagy tájképét, mely 70.000 koronával került, kikiáltásra, megfelelő árajánlat sntán vissza kellett vonni.)Arany-, ezüsttárgyak : Aranyfierakásos vas-szelencze (139. sz.) — 7000 K. Augsburgi mester készítette födeles pohár (148. sz.) — 16.000 K. Aranyozott ezüstből való födeles czukortartó (149. sz.) -- 14.500 K. XVIII. századi aranyozott ezüstpohár (150. sz.) — 7500 K. Kis ezüstkupa, magyar munka (az Ernst-múzeum vásárolta meg az Iparművészeti Múzeum számára) — 2000 K. Aranyozott ezüstből való karélyos csésze (157. sz.) — 11.000 K. Két nyolczkarélyos csészéjű aranyozott ezüstből való talpas tálka (ábrájukat 1. e czikk záróléczének közepén) — 29.000 K. Aranyozott ezüstfoglalatú szerpentin kupa (163. sz.) — 11.150 K. A románok kivonulása óta Tokajon a karhatalom tartja fenn a rendet. Vasárnap este 6 órakor Pekáry százados parancsnoksága alatt a sárospataki karhatalom egyik osztaga ment Tokajra a tokaji karhatalom kiegészítésére. A Tisza-híd lerombolt hídfőjéhez is kivonult a magyar karhatalom. A kormánybiztosság jelentést tett az entente képviselőjének a románok viselt dolgairól, mire nyomban egy franczia őrnagy és egy olasz százados szállott ki Tokajba. Tegnap délben érkeztek meg az entente-tisztek, akik azonnal helyszíni szemlét tartottak. (M. T. I.) AZ ÚJSÁG I^idd, 1919 deczember 2. Csehetj^románok, szerbek (g csejek Sátoraljaujheiyfen. — A román nők .^tfesteSC vasúti kocsikban akarták a zsákmányt elszállítani. — Bolsevizmus, a Bácskában állami támogatással* A csehek és románok garázdálkodásáról napnap után olyan részleteket jelentenek, amelyek borzalmas szikekkel világítják meg, hogy a cseh és román megszállás alatt álló országrészek menynyit szenvednek a megszálló hatalmak lelketlen kapzsisága miatt. Egyetlen vigaszunk és reménységünk, hogy az entente-missziók résen állnak, megfékezik a garázdálkodók telhetetlenségét és visszaadják az országnak legalább részben azt, amit jogtalanul elraboltak tőlünk. (A diósgyőri vasgyár gépei.) Miskolcz, deczember. 1. Mikor a románok megvetették a lábukat a diósgyőri vasgyárban, első dolguk volt, hogy egymásután szerelték le a gyár drága gépeit. A rablott holmikkal megrakott vagyonok hosszú vonatsorokat tettek ki. A zsákmányvonatok heteken át vesztegeltek a miskolczi pályaudvaron. Mindenki azt hitte, hogy az entente nem engedi elszállítani a prédát. A románok azonban cselhez fordultak: átfestették a vasúti kocsikat és idegen vasutak jelzésével látták el a vagyonokat, noha ez az eljárás a nemzetközi vasúti egyezménybe ütközik. Közel száz millió értéket szereltek le, de nem juthatnak vele messze. A vasgyár vezetősége figyelmeztette az angolokat, akiknek brassói ellenőrző bizottsága ügyelni fog arra, hogy a gépeket ne szállíthassák ki Romániába. A zsákmányvonatok ez idő szerint a szajol—s nagyváradi vasúti vonal állomásain vesztegelnek. Alapos a remény, hogy a gépeket sikerülni fog visszaszerezni. (M. T. I.) (Troismont őrnagy Sátoraljaújhelyen.) Sátoraljaújhely, deczember 1. Szombat reggel 9 órakor érkezett, ide Troismont franczia őrnagy és egy olasz tábornok. A misszió tagjai átmentek a csehekhez, akik a Rongyva patakon túl tartják megszállva a várost. A csehekkel való tárgyalások után délután négy órakor megszemlélték a sátoraljaújhelyi karhatalmat, amelyet elég erősnek találtak a város, rendjének fentartására. • Az entente-tisztek Budapestre utaznak, hogy a cseheknek a város megszállására, vonatkozó igényét elintézzék, mégpedig olyan formában, hogy a cseheknek a városból ki kel vonulniok. Öt nappal ezelőtt egy cseh ezredes lovagolt be tisztikarával Sátoraljaújhelyre és bejelentette, hogy a csehek megszállják a várost. A polgármester értesítette erről a kormányt és Horthy fővezért, akik utasítást adtak a magyar hatóságok magatartására. A csehek nem merték az egész várost megszállani és csakis a fő utczákat tartják megszállva. Szerintük a város Főutczája alkotja a demarkáczionális vonalat. Ez valósággal kettészelné a várost, megakasztana minden közlekedést, lehetetlenné tenné a kivitelt és a behozatalt és éhínségbe döntené a lakosságot (M. T. I.) (A románofs garázdálkodása Tokajon.) (Földosztás a Délvidéken.) A bácskai és bánsági földbirtokosoknál elkeseredést keltett a jugoszláv kormánynak a földbérlet-reformra vonatkozó intézkedése. A földosztó bizottságok minden szakértelmet nélkülöző tagokból, harangozókból, lakatosokból és kereskedősegédekből vannak összeállítva és felelőtlenségük teljes tudatában önkényesen járnak el. Rendszerint olyan elemeknek adják bérbe a földeket, akik a föld megmunkálásához nem értenek, vagy a földmunkához szükséges igavonóállatokkal, ebékkel és más szükséges eszközökkel nem rendelkeznek. Némelyik földbirtokostól elveszik az egész földet és igen sok gazdasági cseléd munka és kereset nélkül marad. A belterjes gazdálkodás megszűnik és több és több föld parlagon marad. A felelőtlen földbérletosztás nem egyéb, mint a bolsevizmus majs állami támogatása. (M. T. I.)