Az Ujság, 1919. december (17. évfolyam, 170-195. szám)

1919-12-02 / 170. szám

4 ötös tanács döntéséhez képest meg­ fogja aka­dályozni, hogy D‘A­nnunzio Spalatót megtá­madja. A spalatói kikötő előtt számos szövet­séges hadihajó czirkál, köztük több amerikai is. A Ne­wyork Sun értesülése szerint a békeérte­kezlet köreiben kétségtelen tudomással bírnak arról, hogy a jugoszlávoknak alig van lőszerük, a­mi meg fogja akadályozni azt, hogy az Adria mentén nyílt kenyértörésre kerüljön a sor. A jugoszlávok különben is félnek attól, hogy ha Olaszországgal háborúba keverednek, akkor egyidejűleg a szomszédos népek is megtámadják Jugoszláviát. Sajnos, a legfőbb tanács a jugo­szlávok békés magatartásában bízik és a kon­fliktus megelőzésére semmiféle pozitív intézke­dést nem tesz. Az osztrák szakszervezeti kongresszus elsső ülését ma nyitották meg. A szakszervezeti bi­zottság nevében Müller Rudolf képviselő nyi­totta meg a kongresszust. Megnyitó beszédé­ben a munkásosztály szorongatott helyzetéről beszélt és kijelentette, hogy Kun Béla annyit ártott Magyaroszágon a­ proletárságnak és any­­nyira visszavetette a haladásban, mint felvüle senki más. Jászai Samu, a Magyar Szakszerve­zetek Központjának képviselője, sajnálkozását fejezte ki azon, hogy a magyarországi esemé­nyek az osztrákoknak is okoztak kellemetlensé­geket. A forradalom politikai tekintetben föl­szabadította ugyan a magyarországi munkás­ságot, de gazdaságilag nem tudott rajta segí­teni, így következett el a bolsevizmus. Magyar­­ország helyzete vig­asztalan. Renner dr. kanczellár, a­ki a kormány ne­vében üdvözölte a kongresszust, kijelentette, hogy az Internaczionále igazi eszméje, vagyis a gyakorlatilag elérhető eredmények mérlege­lése az osztrák mozgalomnak is egyik része. Azt a reménységét fejezte ki, hogy ezzel a mód­szerrel sikerülni fog Budapesten is helyreállí­tani a szoczializmust. A szakszervezetek ne tö­rekedjenek többre, mint a­mennyit ez idő sze­rint elérhetnek és ne igyekezzenek többet el­érni, mint a­mennyit meg tudnak tartani. J Az Ernstmuzeum aukcziója. (Jl közönség nagy érdeklődése. — Szél­ditő árak ! — Az Xfjság tudósitójától. — Az Ernst-muzeum, mely közvetetlenü­l a háború kitörése előtt próbálkozott első művé­szeti aukcziójával, a műtárgyak csereberélésé­nek ezt a módját a háború ideje alatt szinte intézménynyé fejlesztette itthon. Budapest hova-tova abba az irigyelt sorba jutott, a­mely­ben eddig Bécset láttuk: gyűjtőink nem voltak kénytelenek külföldre vinni műtárgyaikat, hogy pénzzé tegyék őket A művészeti aukczió azonfelül igazi nagyvárosi intézmény. Csakis ott lehetséges, a­hol nagy vagyonok és vásár­lásra könnyen hajló gyűjtők vannak. Az Ernst­ Múzeum ennyiben valóságos missziót vállalt aukc­ióival. A háború esztendeiben szédületes forgalmát érte meg az egyre olcsóbbodó pénznek a mú­zeum első emeleti üvegfolyosója, írni az aukcziók immár évek óta folynak. Csodákat láttunk ott: elhanyagolt régi magyar művészek — sokszor alig-alig közepes kaliberűél — váratlanul óriási áron­ keltek el. Legtöbbre azonban mindenfajta műtárgy közül a porczellán vitte. Bátran a porczellán-őrület korszakának nevezhetjük a háború öt esztendejét. A vásárlók pedig legelő­kelőbb gyűjtőink voltak. Nem háborúcsinálta gazdagok, hanem többé-kevésbé régi gyűjte­mények gazdái, arisztokraták, vagy pénzmág­nások. Azután pedig műkereskedők, még pedig nem csak helybeliek. Bécsből, sőt Berlinből jár­tak le még tavaly is Pestre nagypénzű kereske­dők és közreműködésük, ha nem is éppen elő­kelőbbre, de mindenesetre nemzetközivé szí­nezte az aukcziókat. Németül folyt­ az ő ked­vükért, az árverés s a magyar szónak a német mellett csak másodrendű szerep jutott. Az idei első aukézió egyebekben is, ebben is alaposan különbözik előzőitől. Nem hangzik rajta német szó, mert a nemzetközi társaság el­maradt Le Bées, se Berlin nem küldött ezúttal képviselőt. De elmaradt az eddigi aukéziók dí­szes közönsége is. Él a nagy gyűjtőink és az az előkelő női közönség, mely ha az árak hajszo­lásában nem is vett részt, szótlan hozzáértésé­vel megnemesítette a levegőt. Egyéb eszten­dőkben gépkocsik és llagánfogatok hosszú sora várt a bejáró előtt. Most alig egy-egy bús kon­flis. Belül sok érdeklődő, be-benéző, jövő-menő kiváncsi, művész, kisebb gyűjtő. Szívósan csak múzeumaink képviselői, meg a műkereskedők ülnek meg helyükön. Féltizenegykor kezdődik az aukczió és mindjárt az első számnál kiderül, hogy a vásárlás kedve nagy. Szökdelve ugrál­nak az árak fölfelé. Az ember kíváncsian ke­resi, hogy kik azok, kik az árakat verik. Isme­rős arczok , kereskedők. Gyűjtő alig vesz részt az árhajszolásban. Az igazi gyűjtők, úgy lát­szik, ezúttal jobbnak látták a háttérben meg­vonulni és csak megbízásokkal vesznek részt az ankézión. Az ő nevükben és számlájukra mu­togatnak ujjaikkal vagy rikoltanak bele a zsi­vajba a kereskedők. Míg tavaly és az előtte való években a por­czellán holminak volt leginkább keletje s az árak az égig szálltak közöttük, az idén szem­látomást rohadt az érdeklődés a porczellán iránt. Leginkább még a meisseni származását veszik, a még­ tavaly annyira meg és felbecsült régi magyar és bécsi porczellán mintha kevésbé volna kapós. A kegyvesztésnek valószínűleg az az oka, hogy a meisseni porczellán inkább nem­zetközi érték, mint a miénk vagy akár a bécsi is, s a túltengő pénz biztosabbnak érzi magát, benne. A fölös pénznek ez az elrejtőző szándéka magyarázza az ezüst- és aranytárgyaknak nagy keletjét és óriási árait is. Viszont nem magya­rázza sehogy a régi, sőt újabb magyar művé­szek festményeinek szertelen árnövekvését. Hogy például Kéméndy Jenőnek Münchenben készült fiatalkori festménye árban 64.000 ko­ronáig emelkedhetett, azt abból a jelenségből aligha lehet megérteni, örülni azonban zavar­talanul lehet neki.­­Mert Kéméndy, Mészöly, Munkácsy és más magyarok értéknövekedése vigasztaló tünet a jelenre és bátorító jelenség a jövőre nézve. A külföld hatásaitól függetle­nedő önálló magyar ízlés és értékelés erősödé­sének jele. Az első nap áraiból a következőket, jegyez­tük ki: Festmények : . Berne-Bellecourt: Sebesült katona — 12.000 K. Bőh­m Pál : Piki czigány Szolnokon — 16.000 K. Eugene Charpentier: Afrikai vadászok csa­tája — 10.500 K. Hollósy Simon : Lótanulmány (szignált kis festmény) — 16.000 K. Eugéne Isabey : Tengerpart halászbárkákkal (szignált kép) — 26.000 K. Kacziány Ödön : Zenélő hölgy — 3700 K. Friedr. Ang. Kaulbach : Női tanulmányjel — 16.000 K. Kaufmann Hugó : Söröző — 11.200 K. Kéméndy Jenő : Tivornya (Károlyi Tibor gróf tulajdonából) — 64.000 K. (Kikiáltási ára : 10.000 K.) Ilans Makart : Bacchus és Ariadne — 14.500 K. Magyar-Mannheimer G. : Konyha-intérieur — 4900 K. Mészöly Géza : Mocsaras tájkép — 15.000 K. Ugyanattól : Fehér lyúk (tenyérnyi csöpp fest­mény) — 4000 K. Ugyanattól : Folyópart, vontató hajóval — 25.000 K. Munkácsy Mihály : Olvasó nő (szignált kép) — 67.500 K. A románok a megszállás alatt Tokaj vidé­kén is nagy fosztogatást vittek véghez. Kiválo­gatták a legjobb és legrégibb borokat. Sok pin­­czét erőszakkal törtek fel. Összesen több mint 24.000 hektoliter bort vittek el. Ugyanattól : Udvarlás (tanulmány) — 7509 K. (A mester nagy tájképét, mely 70.000 koronával került, kikiáltásra, megfelelő árajánlat sn­tán vissza kellett vonni.)­­Arany-, ezüsttárgyak : Aranyfierakásos vas-szelencze (139. sz.) — 7000 K. Augsburgi mester készítette födeles pohár (148. sz.) — 16.000 K. Aranyozott ezüstből való födeles czukortartó (149. sz.) -- 14.500 K. XVIII. századi aranyozott ezü­stpohár (150. sz.) — 7500 K. Kis ezüstkupa, magyar munka (az Ernst-mú­zeum vásárolta meg az Iparművészeti Múzeum szá­mára) — 2000 K. Aranyozott ezüstből való karélyos csésze (157. sz.) — 11.000 K. Két nyolczkarélyos csészéjű aranyozott ezüstből való talpas tálka (ábrájukat 1. e czikk záróléczének közepén) — 29.000 K. Aranyozott ezüstfoglalatú szerpentin kupa (163. sz.) — 11.150 K. A románok kivonulása óta Tokajon a­ kar­hatalom tartja fenn a rendet. Vasárnap este 6 órakor Pekáry százados parancsnoksága alatt a sárospataki karhatalom egyik osztaga ment Tokajra a tokaji karhatalom kiegészíté­sére. A Tisza-híd lerombolt hídfőjéhez is kivo­nult a magyar karhatalom. A kormánybiztos­ság jelentést tett az entente képviselőjének a románok viselt dolgairól, mire nyomban egy franczia őrnagy és egy olasz százados szállott ki­ Tokajba. Tegnap délben érkeztek meg az entente-tisztek, a­kik azonnal helyszíni szemlét tartottak. (M. T. I.) AZ ÚJSÁG I^idd, 1919 deczember 2. Csehetj^románok, szerbek (g csej­ek Sátoraljaujheiyfen. — A román nők .^tfesteSC vasúti kocsikban akarták a zsákmányt elszállítani. — Bolsevizmus, a Bácskában állami támogatással*­ A csehek és románok garázdálkodásáról nap­nap után olyan részleteket jelentenek, a­melyek borzalmas szik­ekkel világítják meg, hogy a cseh és román megszállás alatt álló országrészek meny­nyit szenvednek a megszálló hatalmak lelketlen kapzsisága miatt. Egyetlen vigaszunk és remény­ségünk, hogy az entente-missziók résen állnak, megfékezik a garázdálkodók telhetetlenségét és visszaadják az országnak legalább részben azt, a­mit jogtalanul elraboltak tőlünk. (A diósgyőri vasgyár gépei.) Miskolcz, deczember. 1. Mikor a románok megvetették a lábukat a diósgyőri vasgyárban, első dolguk volt, hogy egymásután szerelték le a gyár drága gépeit. A rablott holmikkal meg­rakott vagyonok hosszú vonatsorokat tettek ki. A zsákmányvonatok heteken át vesztegeltek a miskolczi pályaudvaron. Mindenki azt hitte, hogy az entente nem engedi elszállítani a pré­dát. A románok azonban cselhez fordultak: átfestették a vasúti kocsikat és idegen vasutak jelzésével látták el a vagyonokat, noha ez az eljárás a nemzetközi vasúti egyezménybe üt­közik. Közel száz millió értéket szereltek le, de nem juthatnak vele messze. A vasgyár vezet­­­ősége figyelmeztette az angolokat, a­kiknek brassói ellenőrző bizottsága ügyelni fog arra, hogy a gépeket ne szállíthassák ki Romániába. A­ zsákmányvonatok ez idő szerint a szajol—s nagyváradi vasúti vonal állomásain vesztegel­nek. Alapos a remény, hogy a gépeket sikerülni fog visszaszerezni. (M. T. I.) (Troism­ont őrnagy Sátoralja­újhelyen.) Sátoraljaújhely, deczember 1. Szombat reg­gel 9 órakor érkezett, ide Troismont franczia őrnagy és egy olasz tábornok. A misszió tag­jai átmentek a­ csehekhez, a­kik a Rongyva pa­takon túl tartják megszállva a várost. A cse­hekkel való tárgyalások után délután négy óra­kor megszemlélték a sátoraljaújhelyi karhatal­mat, a­melyet elég erősnek találtak a város, rendjének fentartására. • Az entente-tisztek Budapestre utaznak, hogy a cseheknek a város megszállására, vonat­kozó igényét elintézzék, még­pedig olyan for­mában, hogy a cseheknek a városból ki kel vonulniok. Öt nappal ezelőtt egy cseh ezredes lovagolt be tisztikarával Sátoraljaújhelyre és bejelen­tette, hogy a csehek megszállják a várost. A polgármester értesítette erről a kormányt és Horthy fővezért, a­kik utasítást adtak a ma­gyar hatóságok magatartására. A csehek nem merték az egész várost megszállani és csakis a fő utczákat tartják megszállva. Szerintük a város Fő­utczája alkotja a demarkáczionális vonalat. Ez valósággal kettészelné a várost, megakasztana minden közlekedést, lehetetlenné tenné a kivitelt és a behozatalt és éhínségbe döntené a lakosságot (M. T. I.) (A románofs garázdálkodása Tokajon.) (Földosztás a Délvidéken.) A bácskai és bánsági földbirtokosoknál el­keseredést keltett a jugoszláv kormánynak a­ földbérlet-reformra vonatkozó intézkedése. A földosztó­ bizottságok minden szakértelmet nél­külöző tagokból, harangozókból, lakatosokból és kereskedősegédekből vannak összeállítva és felelőtlenségük teljes tudatában önkényesen járnak el. Rendszerint olyan elemeknek adják bérbe a­ földeket, a­kik a föld megmunkálásá­hoz nem értenek, vagy a földmunkához szüksé­ges igavonóállatokkal, ebékkel és más szüksé­ges eszközökkel nem rendelkeznek. Némelyik földbirtokostól elveszik az egész földet és igen sok gazdasági cseléd munka és kereset nélkül marad. A belterjes gazdálkodás megszűnik és több és több föld parlagon marad. A felelőtlen földbérletosztás nem egyéb, mint a bolseviz­­mus majs állam­i támogatása. (M. T. I.)

Next