Az Ujság, 1919. december (17. évfolyam, 170-195. szám)

1919-12-21 / 187. szám

! Vasárnap, 1919 deczember 21. AZ ÚJSÁG nyeket, annyival is Inkább, mert ma már meg­lehetősen kedvező jelentések érkeztek Berlin­ből. Fekete péntekről szó sem lehet. A tőzsde főbb­­ területeit megkímélte a vihar, a bank­­részvénypiacz jól tarthatta magát.­­ Ha a berlini események nem ismétlődnek meg­, nem kell félteni a bécsi tőzsdét. Mit hoz a Krisztkindli! — Az Újság tudósitójától. — Nagy szó, nagy kérdés, hogy mit hozzon a Jé­­zuska a gyermekeknek s azok a kedves gondok, a melyek igy karácsony előtt elfoglalják az embert, ma inkább gondok, mint kedvesek. Megvallom, hogy szo­­morkodva indultam játéknéző körutamra s rossz előérzetemet igazolta látogatásom az Árkád-bazár­ban, a­hol üres pultok és elkényszeredett mosolyok fogadnak. Kérdem, hogy mi van és miből mennyi, hogy tesznek-e, kik, és mit ? Az üzlet vezetője körülsétáltat a boltban : — Ne is tessék kérdezni, elég ha körülnéz, hogy mindent tudjon. Kívánságának alaposan és gyorsan eleget tehe­tek, szemem igazán nem fárad el a sok és dús látni­valóktól. Egy-két hintaló vár a lovasára, számos kis ruhaszekrény, konyhakredencz tárja nyitott ajta­ját a betévedni nem igen akaró vevők elé, aztán a babák, karácsonyfák és más apróságok s készen is volnánk. Nem rendelhetünk új árut: olyan drága, hogy a közönség nem bírja megfizetni. A forgalom kicsi, S eddig csak a jobb közönség vett. Ez azonban min­dig így van. A szegényebb néposztály halogatja a vásárlást az utolsó napig, s csak a mikor látja, hogy a szeretet ünnepe minden kétségen kivül megérke­zik az idén is, veszi meg az ajándékot. A­mit a kezébe vesz, mindent drágál s a végén csupa génekből vesz egy darabot. Végigjárom az Árkád-bazár első emeleti asztalos műhelyeit, a­hol a fajátékokat, bababútorokat, egész kis berendezéseket gyártanak nagyon csinosan. De a „hazai gyártmány** sem panaszkodhat, hogy nem értékelnék eléggé. Egy kis konyhakredencz apró kis porczellánkészlettel fölszerelve 390 K. Egy fából fara­gott tornászó Jancsi 40 koronáért hányja a buk­­fenczet. Innen — hogy küldetésemnek alaposan a végére járjak — betérek még Liebner Zsigmondnak játék­­áruboltjába, hol nem várt meglepetések fogadnak. Minden van itt, a­mit csak egy „A babatündér“-hez c­ímzett bolttól karácsony előtt elvárhatunk. Nagy­szerű római aréna félelmes oroszlánokkal, ligeti ringsspiel, libegő hajóhinta csinos kis háztartási al­kalmazottakkal, harczias ólomkatonák, dobosok és lelkes kürtösök, apró telefonkészülék, nemzeti szfnnx kacsa, csapra ütött boroshordó kótyagos csapossal, labda meg csörgő, kuglizó és kaleidoszkóp. Látok egész boltberendezéseket, még a blokot osztogató billentyűs gépecske sem hiányzik. Bor­zasztó, hogy már a babák országában is micsoda modernség, a technika micsoda vívmányai! A csön­des, tapétás intérieurökben kifinomult babakisasszo­nyok diskurálnak, feketeruhás szobalány szervírozza a teát s a falon telefonhírmondó. A babanemzetség egy csöppet sem elmaradott, ott is a huszadik század járja, csakhogy háború nélkül, s igy bizonyos dol­gokban még el is hagy bennünket, gyarló embereket.­ Ennek a csodálatos babaországnak, melyben bol­dogan és álmodozva csavargók, nagyszerűen fölsze­relt villamosai, vasutai, gummikerekü autói vannak, és sehol egy törött ablaküveg, lépcsőn lógó közönség, vak ló vagy egyéb társadalmi nyomorúság. És az a jóléti A bü­ffékben „terü­lj-asztalkákon** sonka, pecse­nye és hófehér kenyérszeletkék kelletik magukat s akármennyit esznek is a babák, mégsem fogy el soha. (Mondom, hogy ez az ideális állam!) . A melyik gyereknek kalandos hajlamai vannak, az válogathat vöröstollas Bőrharisnyákban, skalp­­nyázó Vadölőkben s a szörnyű harczi lármához a muzsikát forgó svájczi zenebabok szolgáltatják. In­­ternaczionális társaság, annyi szent. Liebner úr az idei karácsonyi vásárról a kö­vetkezőképp nyilatkozik: — Az idén a középosztály egészen elmaradt. Vásár­lásait mindenki a legminimálisabbra redukálja, úgy­nevezett „revanche“-ajándékokra senki sem költ. De micsoda fantasztikus árak! Egy hintaló 1000 K. Tavaly meg lehetett kapni 400-ért, békében pedig 35 K volt az ára. Egy Steiff-féle selyemplüss medve 800 K. Tavaly óta csak hatszázhetven koroná­val lett drágább, a béke ára 30 K. Látok nyolc­van filléres üvegszervizeket huszonnyolcz koronáért, míg a gummilabdák, a­mikből egy korona ötvenért min­den hónapban tönkretehetett egyet az ember, ma 45 K-ba kerülnek. A harmincz filléres Jancsik árát felvitte az Isten öt korona ötvenig. Gyönyörű rekor­dot ért el az apró evőeszköz. Egy darab kés, egy da­rab villa és egy darab kanál pappendeklire felvarrva ma 10 koronába kerül. Háború előtt 40—60 fillér volt. A nyolc­van filléres czelluloid-trombita 15 K, a fes­tett csörgő 18,50 K s a legolcsóbb baba harmincz ko­rona. Azelőtt busz fillér volt, noha fű­részporral töltve. Kathe Kruse babái 700 , K-ért mosolyognak a vevőre, míg a kis ólomkatonácskák 30 fillér helyett most 3 koronába jönnek. Elegáns dolog volt azelőtt egy hajtányt ajándékozni. Ez az eleganczia 28 K-ba került. Ma 600 K. A társasjátékok sem maradnak mö­götte e szörnyű árkonc­ertnek. Egy kétkoronás ló­verseny 30 K, egy magyar kiadású Képes Állatkert 80 K, összerakható képes fakoczka 85 K, békeára 3.50 K. — A jövő évi karácsonyi árak még magasabbak lesznek, — jövendöli Liebner úr s én felsóhajtok, mi­­lyen nehéz feladat ma Jézuskának lenni! Simán. . Közgazdasági táviratok. Bécs, deczember 20. A mai devizaárfolyamok a kö­vetkezők : Devizák : Amszterdam 5973—5980, Berlin 365—367, Zürich 2975—2979, Krisztiánia 3400—3404, Kopenhága 3225—3229, Stockholm 3675—3679, Márka-bankjegy 364—366, Lot-bankjegy 480—482, Lewa 310, Svájczi bankjegy 2950—2954, Iranczia bankjegy 1440, Olasz bankjegy 1200, Angol bankjegy 600, dollár 155, Roma­­nov-rubel 260, Zürich, dec­ember 20. Zürichből a következő táv­irat szól a mai devizaárfolyamokról: Berlin 11­ 70, Bécs 3.25, Prága 9.50, Németalföld 208.50, Newyork 5.50, London 21.10, Páris 53.50, Milánó 43.—, Brüsszel 53.50, Kopenhága 100.—, Stockholm 118.—, Christiania 110.—, Madrid 107.50, Buenos­ Aires 229.—, Koronabankjegy bélyegzett és nem bélyegzett 3.50. Hivista házhoz jövőt |üa#(B ■ggSJSS® jsraw ) aranyat, ezüstöt, gyöngyöket, alegmaga­si­nsokat és mindenféle régiséget sabb árban _ Ji lélekvásár. Nagyvárosi erkölcsrajz C felvonásban. Ő felsége, a gyermek. Amerikai vígjáték 4 felvonásban. Holnap először az Omniában! legújabb fairek. A N*Sí­ h Újság külföldi tudósítóinak telefon- és távirati jelentései. (Utánnyomás tilos.J /iAusztria­­és a nyugatmagyar­­,­országi kérdés. (Beszélgetés egy osztrák miniszterrel.) Bécs, deczember 20. (Az Újság bécsi szerkesz­tőségének telefonjele­ntése.) Nyugat-Magyarország kérdéséről, a­melyet Renner dr. kanczellár párisi tartózkodása idején a legfőbb tanács újra tárgyalt, a­ bécsi kormány egyik legjelentősebb tagja a kö­vetkezőket mondotta Az Újság bécsi munkatár­sának : — Kétségtelen, h­ogy az osztrák kormány ragaszkodni fog ebben a kérdésben a sz.-ger­illáius békeszerződéshez, hiszen ez a szerző­dés egyetlen pontja, a­mely Ausztriára elő­nyös.­­ Bár Magyarország ahhoz, hogy erőre kapjon, nincs úgy ráutalva a külföldre, mint Német-Ausztria, gondolni sem­­lehet arra, hogy Magyarország daczolhatna az entente­tal. Hiszen már most is szűkölködik szénben és élelmiszerekben s ez minden országra ka­tasztrófa. Igaz ugyan, hogy az élelmiszer­­hiánynak részben a tanácsuralom az oka, de a valóság mégis csak az, hogy Magyarország a jövő aratásig a külföld jóakaratára van utalva. — Nem hiszem, hogy az entente különös szeretettel kezelné Magyarországot. Hiú re­mény az, hogy Magyarország hadseregére támaszkodva akarjon majd visszaszerezni olyan területeket, a­melyeket a párisi leg­főbb tanács most elvesz tőle. Az entente Ma­gyarország hadereje tekintetében ugyanarra az álláspontra fog helyezkedni, a­melyet Né­met-Ausztriára ráerőszakolt. A magyar had­sereget le kell majd szerelni és minden való­színűség szerint zsoldos hadsereggel kell ki­cserélni.­­ Különben is Nyugat-Magyar­ország valóban német és ha már a magyarok tilta­kozni akarnak az entente igazságtalanságai ellen, úgy jobb példákra is hivatkozhatná­nak, mint Nyugat-Magyar­ország. Van sok tiszta magyar terület, a­melyet Magyar­­ország elveszít. Bizonyos, hogy most a presz­­­tízs­kérdés is nagy szerepet játszik a magyar kormánynál, mert a gyenge Ausztriával szemben igazán könnyű az erőset játszani.­­ Csak azt hangsúlyozom még, hogy­­az osztrák kormánynak nincsenek ellenséges szándékai Magyarországgal szemben és Ausz­triának esze ágában sincs, hogy az entento határozatának fegyveres akc­ióval szerezzen érvényt. Mi nem fogjuk Nyugat-Magyaror­­szág német rés­zét erőszakkal elszakítani Ma­­g­ya­rországtól. Fülöp Réné. . .redsninytelen Renner párisi útja. r_ Ikráncba, majd Belgrádba készül.) Bécs, deczember 20. (Az Újság bécsi szer­kesztőségének telefonjelentése.) Renner dr. kan­czellár ma délután negyed háromkor tért vissza. Megérkezése után azonnal minisztertanácsot, tartottak. Renner beszámolt útjának eredmé­nyéről, mire a főbizottság rövid formális ülést tartott. A kanczellár azután megjelent a nem­zetgyűlésben, hogy részletes jelentést tegyen a párisi útról. A nemzetgyűlés nagyon néptelene volt, mert azok a képviselők, a­kik nem Alsó- Ausztriában laknak, már elutaztak Bécsből. Minthogy a kanczellár megkésve érkezett meg, előbb a bankszabadalmat intézték el. Renner dr. kanczellár szólt ezután. Igen, fáradtnak látszott, nem beszélt olyan folyama­tosan, mint egyébként, gyakran megakadt és az asztalán heverő iratokban lapozgatott. Ezért beszéde is igen kedvezőtlen benyomást tett. Renner csak igen keveset ért el Parisban, majdnem semmit. A hitel kérdését nem oldot­ták meg. Renner elsősorban köszönetet mon­dott Clémenceaunak és kijelentette, hogy be­nyomása szerint a bécsi kormány az entente teljes bizalmát élvezi. Kijelentette még, hogy a legfőbb tanács spontán föllépett az egyes tartományok elszakadási törekvései ellen, Nyugat-Magyaror­szág kérdésében pedig­ — mint azt a magyar kormányhoz intézett jegy­zék is mutatja — ragaszkodik a st.-germaini békeszerződéshez. A Renner párisi útjához fűződött remé­nyek tehát nem váltak valóra. Bécs lakosságá­nak most már csak egy reménysugara marad, Renner prágai utazása. A kormány most az­zal a kérdéssel foglalkozik. Prága után ne láto-, jtassa-e meg a kanczellár Belgrádot is^^­ !

Next