Az Ujság, 1920. január (18. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-09 / 8. szám

­­ lyázva nem ma is 8000 csecsemő. Azok­ közül jó, a­kik már részesültek némi­ ellátásban, sokan oly kevés anyagot kaptak, hogy összesen bíz­vást 10.000-re lehet tenni azoknak a csecsemők­nek a számát, a­kik halaszthatatlan, sürgős el­látásra szorulnak. Mennyi csecsemőholmira van szükség? Mire van szüksége ennek a 10.000 csecse­mőnek ! Egy-egy csecsemőkelengyéhez kell legalább­­ ingecske. 3 kötött trikórékli, 6 pelenka, 3 fla­­nellpelenka, 2 gummipelenka, 2 fásni, 2 kis fő­kötő, 2 pólyahuzat, 1 takaró. Kell azonkívül a csecsemő tisztántartására szappan, minden szülőanyának legalább 2 kiló. Kell a szoptató anyának a­­jobb táplálkozás czéljára segítség lisztben, zsírban, czukorban, darában, egyéb élelmiszerben. Kellene gyertya vagy petróleum, mert a szegénylakásokban nincs se villany, se gáz. Kellene az anyáknak is meleg ruhanemű, kellene szén, kellene — Istenem, mi minden kellene...! És mindezt a sok mindent tessék megszo­rozni legalább tízezerrel! Mert tízezer cse­csemő nélkülözi a legszükségesebb csecsemő­­holmit ! J A nemzeti újjáépítés első harczi frontja : a csecsemővédelem. Kettős feladat hárul a kormányra: minden erejéből oda kell hatnia, hogy a külföld lássa, meg a budapesti csecsemők rettentő nyomorát és segítsen rajtuk, de egész tekintélyét és erejét latba kell vetnie abban az irányban is, hogy a csecsemőholmik szétosztása, tekintetében átfogó konc­epczióval egy­séges rendszert érvényesítsen. Az utóbbi években a csecsemővédelem diva­tos jelszóvá vált. Itt az ideje, hogy ez a csecsemő­­védelem végre komolyan is vétessék. Ebben a mostani nagy szegénységünkben, a­mikor annyi drága, becses érték megy veszendőbe, kétszeres kötelesség, hogy a jövőt el ne veszejtsük. A ma­gyar nemzet újjáépítésének első harczi frontja a csecsemővédelem onalán fejlődik rá. Ha már a mi életünk aléltan zsibbad, leg­alább a jövőnket mentse meg a nemzetek szolidari­tása és sugároztassa ide a maga jóságának, huma­nitásának életmelege­i. Tizenhárom tanárt hivatalvesztésre ítéltek. (Két héten belül befejezik az állami Sa­­ncrofe fegyelmi ügyét. — A városi iskolák oktatói ellen indított fegyelmi vizsgálat még klét hónapig is elhazódhatik.) — Az ú­jság tudósítójától. — A napokban fejezték be a fegyelmi vizsgá­lat alá vont állami középiskolai tanárok első turnusának az ügyét. Mintegy hatvan tanár közül tizenhármat marasztalt el a fegyelmi bi­zottság. Ezeket a közoktatásügyi miniszer a középiskolai törvény alapján hivatalvesztésre ítélte, minek folytán hat évig tanári állásban nem alkalmazhatók. Névsoruk a következő: Benedek Me­rczes dr., Be­ke Ödön dr., Böszörményi Sándor dr., Pécsi Jenő, Kosári István, Schuber Lajos fő­­goreá­­rm­i, Király György dr. főreáliskolai rendes taná­rok, Sitmann Rezső dr., Weiszner Leó és Kincses István helyettes tanárok, Lax Samu és Samu Lajos óraadó tanárok és végül Frisch Ármin hittanár. Egytől-egyig a proletárdiktatúra idején ta­núsított maguktartásáért, illetve a proletár­diktatúra támogatásáért kapták büntetésüket. Köztük Benedek Marczel dr. a legismer­tebb. A legutóbbi középiskolai tanári kongresz­­szuson mint előadó ő terjesztette elő igen nagy­hatású beszédben a tanárság ezer baját. Király György dr. egyike azoknak az egye­temi tanároknak, a­kik a kommunizmus nap­jaiban jutottak katedrához a budapesti tudo­mányegyetemen. Kiválóan képzett pedagógus, a­ki fiatalsága ellenére már­is jól csengő nevet szerzett a tudományos világban. Elismeréssel hallottunk beszélni Beke Ödön dr.-ról is, a­ki a nyelvtudomány terén szerzett jelentős érdemeket. Nagyot kellett vétkezniük, hogy most hat évre kitiltják őket az iskolából. Böszörményi Lajos dr., Kosári István és Schuber Lajos gyakran adtak életjelt maguk­ról a proletárdiktatúra idején és totum fac­­tum-okként szerepeltek nap-nap után. Mint megbízható helyről értesülünk, a kö­zépiskolai tanárok ellen indított fegyelmi vizs­gálatot két héten belül befejezik. Még mintegy száznyolc­van pedagógus ügyében kell ítél­keznie a fegyelmi bizottságnak.­ Hónapok óta húzódik a főváros iskoláiban alkalmazott tanszemélyzet fegyelmi ügye és — úgy halljuk — legjobb esetben február végére várható az ítélethozatal. Közel félezer tanár, tanárnő, tanító és tanítónő van vád alatt, köz­tük természetesen sok olyan is, a­kik a kénysze­rítő körülmények hatása alatt sodródtak a kommunista áramlatba. Igazán itt volna már az ideje, hogy gyorsított eljárással járjanak ennek az áldatlan ügynek a végére. AZ ÚJSÁGPéntek, 1920 január S. NAGYVILÁG. (Fiume önálló város lesz. — Jiz adriai kérdés rendezését a magyar békeszerződés tartal* mazza. — Clémenceau kedvencz szövetség* terve. — Jiz ír forradalom ! — A fiumei kérdés elintézése optimizmusra ad alkalmat. Kitti hosszas tanácskozásokat folyta­tott­ Cloyd­ George-zsal. A Times szerint való­színű, hogy a jugoszláv—olasz ellentéteket sike­rül elhárítani, miután a jugoszlávoktól ugyan­olyan békülékenység várható, a­milyent az ola­szok tanúsítotak. A Daily News értesülése sze­rint Fiume az egyezmény értelmében független város lesz a danzigi állam mintájára. Isztriát Polával együtt Olaszország kapja meg. Spalato Jugoszláviának jut, de az olaszokat dalmát szi­getekkel kárpótolják. Zára valószínűleg éppen úgy, mint Fiume, szabad város lesz. A fiumei kérdés különben, mint Az Újság értesült, szoros összefüggésben áll a magyar béke ügyével, mivel a­ Fiuméra, vonatkozó intéz­kedéseket a magyar békeszerződés fogja tartal­mazni. Angol részről már e miatt a körülmény miatt is siettetik az adriai probléma meg­oldását.­­ Clémenceau a Kelet védelmét csak Len­­gyelország, Csehország és Jugoszlávia szoros szemszgében látja biztosítva. Ezt kell létre­hozni, mondotta a N. Fr. Pr. párisi jelentése szerint nála járt újságíróknak. Hír szerint, úgymond ugyanez a jelentés, ezeknek az or­szágoknak egy-egy kellően felhatalmazott ka­tonatisztje tartózkodik Párisban, hogy a fran­­czia kormánynyal katonai konvenc­ió lehető­ségeiről tárgyaljon. Az írországi lázadás a Daily Mail és a Daily Telegraph értesülése szerint komolyabb, mint pM­­it­ H­av­a­tb­an gondolták. Az angol csa­patok alig tudják, a rendet fentartani. Az al­­király nem mer eltávozni kettős drótsövénynyel körülvett palotájából, mert a lázadók össze­esküdtek ellene és életére törtek. — Ji szibériai hadifoglyok sorsa. Jf Vöröskereszt*Eaylet jelentése. —­­Ji békeszerződés intézkedik a hadi*­foglyok sorsáról. — Tavasz előtt nem történhet semmi. — Jó helyzet Szibé­­riában. — Jl japánok szerepe.) — Az Újság tudósítójától. — A Vöröskereszt nemzetközi bizottsága az elmúlt deczember 1dén jelentést küldött a buda­pesti Vöröskereszt-Egyletnek a hadifogolyügy állásáról. Az érdekes jelentésből a következő­ket közöljük: A hadifoglyok hazaszállítása nem kezdőd­hetik meg addig, a­­míg­ a párisi legfőbb tanács elvben nem dönt ebben a kérdésben. A st.-ger­­maini békeszerződés 156. czikkelye intézkedik a hadifoglyok hazaszállításáról s nem­ volna nehéz anticzipálni, a magyar békeszerződés megfelelő czikkelyét ró. A Vöröskereszt nem­zetközi bizottsága lépéseket tett abban az irányban, hogy ez a czikkely életbe lépjen. A legfőbb tanács szövetségközi albizott­sága, a­melyet a Szibériában levő entente-csa­­patok és hadifoglyok hazaszállításának tanul­mányozására küldött ki, állandóan dolgozik s úgyszólván mindennapos távirati érintkezés­ben van az ententenak Kolcsak kormányánál működő képviselőivel. Az amerikai kormány is melegen érdeklődik a kérdés iránt és tokiói követét, M. Morrist bízta meg, hogy Kolcsakkal érintkezésbe lépjen. A hazaszállítás csak a szállítóeszközök hiányán múlik és a tavasz be­állta előtt aligha kezdődhetik meg. A Vöröskereszt akc­iót indított, hogy azok a hadifoglyok, a­kik maguk meg bírják fizetni a hazatérés költségeit, egyénenként térhessenek haza. A párisi legfelsőbb tanács ezt az akc­iót egyelőre nem hagyta jóvá, de a dán kormány újabb lépéseket tett ebben az irányban és nem adta fel a reményt, hogy az akczió sikerülni fog.­­Szibériában általában nagyon rossz a hely­zet a járványok, az éhség és a belső zavarok miatt. A hadifoglyok hetvenöt százaléka a pol­gári lakosság közé elegyedve éppen úgy él, mint a polgári lakosság. Az amerikai Vörös­kereszt­ Egyesület mindent elkövet, hogy az ál­talános helyzetet megjavítsa és nem tesz kü­lönbséget a polgári lakosság és a hadifoglyok között, de akc­­ióját egyelőre csak a Bajkál-tóig tudta kiterjeszteni. Az amerikai Vöröskeresztet felkérték, hogy vegye át a hadifogolytáborokat, de az amerikai Vöröskereszt ezt nem vállalta. Erre Japánhoz fordultak, hogy minél több hadifoglyot szállítson keletre. Eleinte Japán­tó húzódozott, de később kijelentette, hogy elvál­lalja a hadifoglyok ügyét, ha a legfelsőbb ta­nácstól kap megbízást. A Vöröskereszt nemzetközi bizottsága most a­ hadifoglyok ügyében valamennyi kormány­hoz és valamennyi ország Vöröskereszt­ Egye­sületéhez fordul, mert az amerikai, a dán és a svéd Vöröskeresztnek minden eddigi erőfeszí­tése elégtelennek bizonyult. A trafikosok nem adják vissza az engedélyeket. (Egy évben iistexel trafikengedélyt a­u­tóinak.) — Az Újság tudósítójától. — Az a hir terjedt el, hogy a trafikosok a nehéz megélhetésre való tekintettel nagy számban vissza­adják az engedélyüket. Arra utalnak ugyanis, hogy a dohányjegyek mellett alig van keresetük. Hogy meggyőződjünk a hít valódiságáról, illeté­kes helyen érdeklődtünk és ott a következő fel­világosítást nyertük: — Eddig még nem jutott tudomásomra, hogy trafikosok nagyobb számban vissza akaar­nák adni az engedélyüket. Ez a hír teljesen úl előttem. Ellenben az idén is annyian kértek már új engedélyt, hogy valószínűleg eléri a kérelmezők száma ebben az évben is a hatezret. A pénzügyi kormányzat csak örömmel látná, ha redukálhatná a trafikok számát, mert a fő­városnak jelenleg ezer trafikja van s ez a szám már a békeidőben is túl nagynak bizonyult. Öt­száz dohánytőzsde teljesen elegendő lenne a forgalom lebonyolítására és ilyen szám mellett természetesen egyes dohánytőzsdék is nagyobb jövedelemhez jutnának. Ismétlem azonban, hogy az utóbbi időben egy trafikos sem folya­modott az engedély feloldásáért. Az utóbbi két év alatt csak három trafikot tudtunk be­szüntetni. Abban a valós színűtlen esetben, ha a trafikosok mégis tömegesen kérnék az üzletük megszüntetését, a számos folyamodó közül leg­alább el tudnánk helyezni a rokkantakat. Meggyőződésem­ szerint a trafik még most sem rossz üzlet, annál kevésbé, mert a trafiko­sok a dohányjegyrendszer mellett tetemes mellékkeresetet biztosíthatnak maguknak, így tudomásomra jutott, hogy a kiosztott do­­hánynemű­ekből az ismeretlen vendégeknek silányabb minőséget juttatnak, a finomabb fajtát pedig fentartják a törzsvendégeik számára a természetesen megfelelő ellenjuta­lomért. A trafikosok a kiutalt dohányneműek­­ből 5 százalék törési díjat számíthatnak fel, de a törött dohányt is elbírják használni. A szivar- és szivarkagyártás biztosítása nagy nehézséggekkel jár, már csak azért is, mert Magyarország 26 gyára közül csak hat van birtokunkban. Ezekből a gyárakból is a ro­mánok sok pótolhatatlan gépet elrekviráltak. A szénkérdés is sok bajt okoz, de biztosra ve­szem, hogy az üzemet, ha nagy erőfeszítéssel is, de megszakítás nélkül fenn tudjuk tartani. — Jl jelöltekre nem 'lesz numerus clausus? « A gyári mun­kásság és a gyári tisztviselők élelmezése. — A kormányr az állami alkalmazottakért ha­ladia áldozatokat hozni.­­ Mint, értesülünk, az elmúlt napokban érte­­kezletet tartottak a Gyáriparosok Országos Szö­vetségében, a­melyen a gyári munkásság és a gyári tisztviselők élelmezéséről volt szó. Ismeretes, hogy szindikátus megalakítását tervezték, a­mely az élelmiszerellátást intézte volna. A gyáraknak az volt az óhaja, hogy a szindikátus terheit, illetőleg az élelmezés költségeit legnagyobb részt az állam vállalja magára. Ezen a ponton a tár­gyalások azután meg is hiúsultak, mert a kor­mány legfeljebb a köztisztviselők és az állami üzemek alkalmazottainak ellátását hajlandó vál­­lalnni. Mindazonáltal megvan a remény rá, hogy az élelmezés kérdését sikerül megoldani, mert a gyárak tudatában vannak e probléma fontosságá­nak és a maguk erejéből akarják létrehozni a szindikátust. — Horthy Béla cseh fogságban. Ungvárról érkezett hir szerint az ungmegyei cseh hatósá­gok „államellenes izgatás*" czimén letartóztat­ták a vármegye több előkelőségét. Közöttük van Horthy Béla, a jeles festőművész is, kinek neve a nagybányaiak első kiállításán tűnt fel s ki azóta számos alkalommal adta bizonysá­gát festői tehetségének. Legutóbb a harertéri festők utolsó kiállításán találkoztunk több szép festményével. Művészetünknek érzékeny kára, hogy ezt az izmos tehetséget ellenséges irtők egy időre tétlenségre kárhoztatják most.

Next