Az Ujság, 1920. február (18. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-01 / 28. szám

ROVÁS. Friedrich István, a­kit, ugyebár, nem ismernek hüllőszerűen flegmatikusnak, még­is a mérséklet mintaképe, ha sajtójával ha­sonlítjuk össze. Ej, menjen a pokolba a kor­­mányi — kiáltással rucczana középre, Fried­rich ellenben tiszteli-becsüli a kormányt (ap­­ropos, ő is a tagja) s csak a bukott demokratá­kat s egyebeket tessékeli ki. Mindössze két miniszter mondjon le, meg egy államtitkár, m­ennyi az egész, mondja ő. Ezért nem ér­demes parancsot kiadni s átcsoportosulásról beszélni. Friedrich nem akarja a koalicziós kormány bukását, csak azt, hogy szűnjék meg koalicziós lenni. Már­pedig a baj ott van,hogy az entente nem a kormányhoz ra­j­zkodik, míg legális változás beállhat, ha­nem a koalicziós voltához. S ha most a libe­rális pártoknak alig van képviselőjük, a vá­lasztások előtt egyetlen mandátumuk sem volt, csak akartak kapni s mégis a konczent­­ráczióhoz tartoztak. Ezt csak mellesleg. A fődolog, hogy ha Fried­rich csak ilyen keve­set akar, akkor annál könnyebb neki erre a kevésre várni még egy kis ideig. Egy kicsit furcsa is, egy kicsit veszedel­mes is, h­a a keresztény irányzat híveiben tovább él a letűnt forradalmi korszak alap­­réme: a kisebbség mint szóvivő. Ma már egé­szen autentikusan meg lehet állapítani, hogy a konczentráczió-ellenes hadjárat hívei el­enyészően kevesen vannak. Az ember azt hinné, a többség elbírhat ilyen kicsi roha­mot, mégis szükség volt­a Horthy közbelépé­sére. H hangban még ma sem adják olcsób­ban. A hivatottak túlnyomó többségével szemben még­ mindig követelnek és fenyege­­tődznek. Kár ezt tenni (de, ha egyébért nem, hát azért, mert Károlyiék­ is így cselekedtek. Hozzá pedig ne hasonlítson senki, a­ki átkot szór a fejére, mert ezzel önmagát alacso­­nyítja le. Kár lenne pártbomlást csinálni, — a kisebbség nem alázkodik m­eg, ha átlátja té­vedését. Tegnap azt hitte, hogy többség, ma nyugodtan mondhatná: ez más — és akkor felforgatás helyett hasznos munkát végez­het.­­* Mi, ugyebár, itthon egészen tisztában i­­m vagyunk azzal, hogy harminczötezer fővel a nemzeti hadsereg nem védheti meg a belső rendet sem. Odakint pedig tisztába kell jut­­niuk, hogy nemcsak egy katonailag gyönge Magyarországra van szükségük, hanem eset­leg egy katonailag erősre is. Hogyan egyez­tetik össze a gyengeséget az erősséggel, azt mi nem tudjuk. Úgy látszik, ők sem. Szom­szédaink nem igen fogják az ententenak azt az erőt literálni, melyet az Magyarországtól vár és csakis Magyarországtól várhat, mert itt él az a magyar nemzet, mely ha szavát adta, mindenki akármelyik fiának az ölébe nyugodtan hajthatja a fejét. Magyarok nem árulták el és szolgáltatták volna ki Kölese­ket a bolsevikieknek. .. * • - l: 1 1920-prP­­-* c. Budapest, 1930c _____R________XVIII. évfolyam, 28. szám. ._______Vasárnap, Előfizetési árak: mmm SZERKESZTŐSÉG: gfevreTM----- 00 f | | . mm­ m M m Budapest, Rákóca-ut 54. sz. Fgy hóra---------- 20 » - |­lf| • | N I| B| fjfi|| JW ______ KIADÓHIVATAL: Egyes szám ára Budapesten, Sff H Bffi ff* ffi JSe l® Ei JBBB Budapest, Rákóczi-ut 54. sz. Vidéken és a pályaudvarokon m£t fig EM Bf fH Telefon: József 13-35, Józef 16-26. so fillér. JgPMgá Jgr H JI ÉÉ 11 Jk im m n 96mtl 122~5& i Siesjelen bétlS kivételével JSl fP vf wSL FIÓKKIADÓHIVATAL: minden nap. Bnnej útin i». * mm^mm BuVP mm Wk Budapest, Erzsébet­ körút 43. A győzelem kötelez* Nem tudunk megfeledkezni arról, hogy ebben a megsanyargatott országban még sokáig minden vállra szükség, lesz, hogy terheket viseljen, minden kézre, minden agyra, hogy dolgozzék és minden lelekre, hogy egynek érezze magát a haza sorsával. S szóvá kell ezt tennünk, mikor első nap, a­mely látszatos alkalmat kínál reá, egy mohó és meggondolat­lan csoport elkiáltja magát. :­el a bukottakkal­­ tizek a politikusok csak azt nézik, hogy felül lenni jó. A győzelemmel zsákmány jár, a legyőzött pedig pusztuljon. Ez az a stílus, a­mit oly elkeseredetten elitélünk a nyugati győzőknél s tisztában vagyunk a romlással, melyet végeredményben rájuk is hoz. Egészen világosan látjuk, hogy elnyomott népekkel egy nyugodtan virágzó Európa lehetetlen. S elnyomott, letaposott s mellőzött társadalmi rétegekkel vájjon egy ország boldogulhat-e ? Hangsúlyozzuk, csak egy kisebbséggel szemben jogosult ez a kérdés. De azzal szemben is tisztázni kell. Nemzetgyűlésből kimaradhat, kormányból kirekeszthető ez is, az is. Az or­szág életéből azonban nem. A kisebbségek is élnek és megvan a részük a feladatokból. A demokraták kibuktak a parlamentből, de az életben mégis vannak, a­ szoc­ialisták vissza­vonulhattak a politikától, de a munka mégis el­végzendő. A politikai győzelem nem jelentheti a legyőzöttnek kisemmizését. Ha a munkásság csak öt perczent­je is a lakosságnak, az ipari munkásságnak mégis ő a száz perczentje. S a nemzetgyűlés el lehet munkásképviselő nélkül, de a nemzet nem lehet el a munkás munkája nélkül. A politikusok ne tévelyed­jenek meg , a politikai kudarc­ nem hozhat senkire jogtalan­ságot . A társadalmi kisebbség, mint a társa­dalomnak­­egyik tényezője, ugyanannyi jogot igényelhet, mint a politikai győztesek. A po­litikában lehetnek pártok, a törvényekben, rendeletekben, jogokban és kötelességekben a politikai elhelyezkedés merőben ■ indifferens. A szoczialistamentes nemzetgyűlésnek épp úgy meg kell oldania a munkáskérdést, mint ha ötven képv­iselőjük ülne bent. Az agrárius több­ségnek épp úgy gondoskodnia kell az ipari Magyarországról, mintha a többség indusztriá­­lis lenne. A politikai életfölfogás áthathatja a nemzetgyűlés munkáját, de nem szabhatja meg működése körét csak a nemzetgyűlésen képviselt rétegek számára. Ebből a természetes igazságból csak arra akarunk következtetést levonni, hogy a győ­zelem teljes és kétségtelen dicsőségének a kiél­vezése mellett ne alázzuk meg a legyőzötteket. A társadalomban, a közgazdaságban ezeknek a jelentősége és jogosultsága mit sem veszített a politikai vereséggel. Amilyen kötelesek meghajolni a nemzet, kétségtelen akarata előtt, annyira kötelesek a győztesek meg­becsülni a nemzet akaratát. Ez egy irány fölött döntött, de nem szolgáltatott ki senkit, nem tett elnyomottá senkit. A győztes keresztény irányzat most az országot képviseli, nem pedig a mellette szavazókat. Valamint egyetlen em­­bert­ sem mentesített a teherviseléstől azért, mert jelölt­je megbukott . A nemzet a választásnál klasszikusan vi­selkedett. Igazán érett, meggondolt, históriai­­lag helytálló verdiktet mondott. De szükséges, hogy a megválasztottak méltók legyenek a vá­lasztókhoz. Nem szabad az ősi hibába esniök, hogy megkapván a voksot, most már a maguk dolgának érezzék a politikát s majd csak a jövő választásnál gondolnak ismét a népre. A kor­­­tesszólamok elejtése után egy mindenkire ki­terjedő üdvös, nemes kormányprogramul ma­rad meg­: fölemelni a­ nemzetet a maga egészé­ben tisztább erkölcsi magaslatra és méltóvá tenni őt a nagy szenvedéshez, mely még reá vár. Gyűjteni és kihasználni minden erőt, megbecsülni minden teremtett Hasznos lelket.­ Ha ezt liberalizmusnak csúfolják és elvetik, ám, jó, lemondunk a liberalizmusról. De nevezzük keresztény kurzusnak , becsüljük meg így. Mert e nélkül semmiféle kurzus az országon­­ nem segíthet. ■' jj A Keresztény párt helyesli Huszár politikáját!! Óriási többség a miniszterelnök mel­­lit. — Miért vonult vissza Vázsonyi? «£j A függetlenségi párt bízik a jövőben. Haladékot kaptunk Párisban a válasz* adásra.) r— ’Az Újság tudósítójától. —» Az emberek nyugodtan mentek a dolguk után, élték nyomorult napi életüket és nem is tudták, hogy a politika boszorkánykonyhájá­ban ismét forradalmat őríznek meggondolatlan elmék, nyughatatlan temperamentumok. Most utólag eszméltünk az elmúlt veszedelemre, mely az új életre kívánkozó magyar alkotmá­nyosságot és az amúgy is gyönge lábon álló politikai konszolidácziót veszélyeztette. Öröm­mel állapítjuk meg azt a tényt, hogy a vesze­delem elhárításában milyen jelentős szerepe volt­ a fegyveres erőnek. » *­r igazán annak bizonyult vezére szaván k-J­dül, a­minek e végzetes időkben lennie a rend és a jogbiztonság őrének ! Mára azután egy újabb megismeréssel lettünk gazdagabbak : nemcsak a hadsereg nem tű­ri a kalandor-politikát­, de nem helyesli és nem teszi magáévá ezt az a politikai tábor sem, melyre ez a politika hivat­­kozni és támaszkodni akar. A kereszény párt többsége, mely a forradalmi káoszból emelke­­­dett ki, a sikeres agitáczió végén belátta azt, hogy nincsen többé szükség forradalmi cse­­­lekedetekre, mert ereje tudatában nyugod­tan térhet rá az alkotmányosság útjára. Meg­nyugvással veszszük tudomásul ezt és hisz* szük, hogy immár csakugyan elérkeztünk a forradalmi éra végéhez, most már igazán ki­hűlnek a lázas elmék és elkövetkezik a törvény és jog uralma. '■ 1: A kon­czentráczió megalakulására és a kor­mány vállalására vonatkozó különböző híresz­telésekkel szemben a Magyar Távirati Irodá­t felkérték annak megállapítására, hogy az 1915. november hó 25-én tartott minisztertanácsban Huszár Károly miniszterelnök teljes terjedel­mében felolvasta sir George Clarknak hozzája intézett levelét, a­mely többek között ezeket mondja:) Van szerencsém közölni exezellencziád­­dal, hogy a legfelsőbb tanács kormányát mint provizórikus de facto kormányt elismerte, a­melyigel kész tárgyalni addig is, a­míg a vá­lasztások és az ezekből létrejövő nemzetgyűlés egy olyan kormány alakításához vezetnek, a­mely az egész magyar nép törvényes akara­tának kifejezője lesz.• A levél felolvasása nyomán többek között felszólalt Rubiner­ Gyula földmivelésügyi mi­niszter és beszédében kijelentette, hogy a mi­nisztertanács ezen tény fölött, örömét, másrészt pedig készségét, fejezi ki az iránt, hogy az újon­nan megalakult konc­entrác­iós kormány vál­lalkozását, mely Magyarország egész jövőjét kell hogy ezen nehéz időkben, szolgálja, a leg­lelkesebben és a legodaadóbban kész támogatni és hogy a most megalakult­ minisztérium el nem hagyja­ a helyét, hanem a hatalmat az új nemzetgyűlés kezébe fogja lete­nni. A jegyzőkönyvet az összes miniszterei- és természetesen Friedrich István hadügyminisz­ter is aláírta. Horthy Miklós fővezér szava és Huszár Ká­roly miniszterelnök legutóbbi nyilatkozata nyomán ma estére bevonta vitorláit a keresz­tény pártnak kormánybuktató törpe minori­tása. Tegnap még ivet köröztettek Friedrieh, hívei és tagokat toboroztak .Friedrieh politiká­jának a helyeslésére. Az ívet mindössze kilen­­czen írták alá. Ezzel aztán el is dőlt a kormány­­buktatás kísérletének a sorsa. Friedrich István ma a párt hangulata szerint bukott ember. Az a felfogás, hogy betöltötte szerepét és mást, a­­második sorba kell állnia és a vezér szerepel Lapunk mai száma 14 oldalt Egyes példány ára 80 fillér.

Next